Új Szó, 1963. december (16. évfolyam, 331-358.szám)

1963-12-24 / 354. szám, kedd

BERTOLT BRECHT: DAL A JÖ EMBEREKRŐL A jó embereket arról ismered meg Hogy jobbá lesznek Ha megismered őket. A jó emberek Vendégül látnak, hogy épüljenek, mert Abból okul az ember, ha figyel S ha mondanak is néki valamit De ők egyúttal jobbá teszik azt, aki rájuk néz és Azt kire néznek. S nem azáltal, hogy betevő falathoz Vagy a fényre segítik, inkább Azért csupán, mert tudjuk: élnek ők s a világot Megváltoztatva használnak nekünk. Ha fölkeressük, otthon leljük őket, Nem felejtik, tulajdon régi arcuk Milyen volt az utolsó találkozáskor. Ha nagyon megváltoztak is — Mert éppen ők oly változandók! — Legföljebb fölismerhetőbbek lettek. Olyanok, mint egy ház, mit együtt építettünk Nem kényszerítnek rá, hogy benne lakjunk S néhanap meg sem engedik. Bármikor elmehetünk hozzájuk nagyságunk leghitványabb öltözetében Csak jól megnézzük, mit viszünk magunkkal. Tudják a módját, hogy kell ajándékot adni: Már eldobták, — most meglelték, s nevetnek. De abban is hagyatkozhatsz reájuk Hogy ha önmagad elhagyod Elhagyod őket is. Ők ha hibáznak, csak nevetünk: Mert ha rossz helyre tettek egy követ le Látjuk már, hogy szemügyre vették Hol lesz jó helye a kőnek. Lessük mindennap keresetlen figyelemmel Hogy keresik mindennapi kenyerük. Valami rajtuk kívül álló Ügyben érdekeltek ők. A jó emberek dolgot adnak nekünk Magukban, úgy látszik, sehogyse boldogulnak Minden megoldásukban új feladat feszül. Veszélyes pillanatokban, ha süllyed a hajó Meglátjuk hirtelen, hogy nagyra-nyllt szemük rajtunk S habár nem tetszünk nekik, így ahogy vagyunk Űk velünk tartanak mégis, velünk. JÁN SMREK: pihen. GARAI GÁBOR fordítása JÓZSEF ATTILA: A LEGTISZTÁBB SZERETET az, mely a gyermeket árasztja körül. Állítom a bölcsesség korában. Valami szentnek az ember ritkán örül. Igaz glória gyermek homlokán van. Két fiam bőre a legpuhább selyem. Emiatt szívesen fent maradok. Simogatom, míg alszanak. Hajóm velem mindig e révbe hajtják a napok. A simogatott kéz sebet nem ejthet. Még csak virág: boldogít, melegít. Ez Itt a szeretet virágoskertje. Felejtem itt a felnőttek bűneit. SÍPOS GYŐZŐ fordítása FLORENTA ALBU: TENGERI ÉNEK A házam sziklaparton áll idő- és tengerárban — idő- és tengerárban nem léphetek se túl, se Innen a hullámok zajától: nem alhatom csukott s függönyzött ablakokkal. E helyről látszik s hallszik a világ nyugalma, küszködése: ez a moraj, mely ütemet parancsol véremnek és egemnek. Hajókat küldök mlnden tengerekre, és mindenhonnan érkeznek hajók: térj be hozzám s fogadj be te is engem, világ! Nagykövete vagyok az Időnek, a tengernek. — Megértek minden órát minden gondolatot mert lelkemmel e korszakhoz tapadtam. VERESS ZOLTÁN fordítása BETLEHEM 1929. A gyolcs ködökben puha varjak ülnek, csüggedt borókán fészkel a homály. Tömpe szobácska vert földjére dűlnek két botos pásztor és három király. Az asszony leszáll a kamrai létrán, — Mennyből az angyali — zeng öt atyafi. Az öreg kapás az ólban ganét hány, kántálnak sírva lompos tyúkjai. Fagyos szalmában sáros krumpli gubbaszt, borostás állal komorul a zsupp s fodor leveske szaga áraszt vigaszt, mely a a danával mennyezetre fut. jézus, kinek szállása sárga irka, heverő papirbarmok közt örül s a tűz fényénél a jámborok mintha ugrándoznának a jászol körül. De ez nem igaz. Zsellér-szalmát hajszol az úri szél és gőzlik a magyar s a két pásztor fonott kalácsot majszol s a három király pálinkát nyakal. LOUIS MODY*: PAX VOBISCUM ANDREJ VOZNYESZENSZKIJ: ESTI ÉNEK Élek, magamba-száműzötten. Mancsos fenyőim izzanak fölöttem. Az arcom — páragyöngyös tükörablak, benn pergolák, rénszarvasok suhannak. A táj rezeg bennem s a vízben és még valahol, kívül Innen. Három piros nap ég az égen, három üveg-szín erdő, hófehéren, három nő árnya száll utánam, mint trükk-babák, egymásba zártan. Az egyik szeret, kacarászik, madárként verdes benn a másik, a harmadik meg legbelül mint apró széndarab, megül, ő nem felejt, meg nem bocsát, fonja a bosszú ostorát. Dereng az arca fénye, halvány, mint gyűrű mély kút alján. RAB ZSUZSA fordítása A holdünnep előtti este a tam-tam az újjongó tam-tam, a sötétben a tam-tam; a terebélyes bentené fák alatt keménymellű nők, totyogó gyerekek, Verítéktől ragyogó, szálfa-sudár férfiak táncolnak a ritmus bűvöletében. Megtölti a visszhang a buja erdőt: a női kezek tapsa, a gyermekek kacagása. a táncosok lábdobogás a. Tudatodba dobolja most ez a pillanat hogy milyen drága volt a szabadság. ' A tam-tamok tompa harmóniája, a BÉKE lüktető harmóniája. BITTEI LAJOS fordítása • Néger költő, a volt közép-afrikai gyarmatokon él. SZABÓ LŐRINC: KANDALLÓ ELŐTT Szeretem a kandalló parazsát, a leégett fa nyugodt aranyát, a bíbor máglyát, a sok, szögletes Izzó fény-kristályt s a még láng-eres imbolygást rajtuk. Vad tájak s bohó rúnák gyúlnak benne az álmodó lélek elé. Titkok? Mit mondanak? Nyitom a rácsot: álarcként tapad arcomra a hő s a fény elvakít: peng a parázs: tűnt nyarak húrjait zendíti tán a búcsúzó anyag: vágytalan gyönyör minden pillanat, amije van még, tündérmuzsika és ragyogás. Az arany zúzmara borzong itt-ott, hűl is zsugorodik, a máglyára csipke hamuhodik, de tüze még nagy, mint egy alkonyat, s valamit súg. Mit? Attól függ, ki vagy. A. Usin: Az első hó (linóleummetszet, 1960.) ANDRÉ MAUROIS: djándédazáôad idején Í

tt az ajándékozás ideje. Bevallom, hogy én örömmel fogadon. Nem annyira azért, amit kapok (kevés tárgyra vágyom szenvedélyesen/, hanem az adakozást sugalló érzések miatt. A szeretettel megválasztott ajándékot meg lehet a sok többi közül ismerni abból, hogy érezni rajta: afándékozöja igyekezett a megajándékozott ízlését kifürkészni; meg azután eredetiségén és gondos csomagolásán. Karácsony idején innen a sztmbóliumok és célzások örök sikere. Azért van annyi parfümnek érzelmi emlékekhez vagy reményekhez fűződő s a képzeletre ható neve, mert ajándékozójuk velük fejezhett ki egyébként némán maradó vágyait Így van ez bizonyos regényekkel, bizonyos versekkel ts; a szerelmes férfi a karácsony segítségével olvastatja el s adja a szeretett nő tudtára azt a történetet, melyet szeretne vele átélni. Satnte-Beuve odáig ment, hogy maga írta meg azt a novellát, melynek elolvasása felfedte érzelmeit. Egy sál, egy zsebkendő a rányomott néhány szóval vagy versidézettel fejezi ki azt, amit küldője nem mert volna kézzel leírni. No, meg azért a gyémántnyilak is eltalálják a szívhez vezető utat: irányított lövedékek. Ajándékot inkább adni szeretek, mint kapni. Nincs annál élénkebb gyönyör, mint a nekünk kedves arcot elképzelni, amint besugározza az öröm, mert váratlanul beteljesült egy már-már nem remélt kívánság. A játékkirakatok előtt ácsorogni addig öröm, míg gyermekeink elég fiatalok ahhoz, hogy mi tehessük őket boldoggá. Később, sajnos, már nem tőlünk várják azt az ajándékot, mely elragadtatja őket. Szerencsére azonban a nők ajándékok terén olyanok maradnak, mint a gyermekek és kellemes feladat a Karácsony-Apó szerepét látszani előttük. Nehéz jól Játszani. A férfiak nagy része haflamos azt hinni, hogy egy nőnek az okoz örömet, ami nekik maguknak tetszik. Mi sem tévesebb. Azért, mert rajongok egy filozófusért, nem fogom összes művelt annak a nőnek elküldeni, akinél a legkisebb szőrme, a legszerényebb ékszer, vagy akár néhány szál virág ts jobban megteszi. Az afándékot azok részére kell kiválasztani, akik kapják, nem pedig azok számára, akik adják. Más: Az ajándék legyen valóban ajándék, iehát teljes, végleges és feltétel nélküli átruházás. Egyes családokban Ľ f. (Időleges Jellegű] ajándékokat adnak. „A visszatartott afáňdékt&rgy érvénytelenné teszi a jogügyletet". — A szülök villanyvonatot adnak kisfiúknak. Majd, azzal az ürüggyel, hogy az apa jobb gépész, játszadozik, míg a gyermek elgondolkodva és magát kijátszottnak érezve csak nézi. Mások meg úgy örködnek azon a játékon, amit adtak, mint valami védőkordon mögött elhelyezett drága és törékeny múzeumi műtárgyon. — Ne üsd a babádat, eltöröd. — De mama, ha egyszer rosszalkodott. — Ne ostobáskodjl Hiszen csak Játékbxba ...és rengeteg pénzbe került. Egy illúzió elmúlása szomorítja el az ünnepet. — Ök adják nekünk az ajándékokat — mondják a gyermekek, — aztán pedig megtiltják, hogy hozzányúljunk és ha túlságosan jól szórakozunk, a szekrénybe zárják elölünk. Nem egy karácsonyest végződik sírással. Ne feleftsük el, hogy a szertelenség is az ünnepi hangulathoz tartozik. Túl megfontoltan és krafcároskodva adni; annyi, mint nem adni. A legszerényebb ajándékkal boldoggá lehet valakit tenni, ha az ajándékozó anyagi körülményei is szerények. „Az igaz szerelemmel adott virágcsokor sokszor többet ér, mint a földkerekség minden kincse1° A gazdagnak azonban illik a kelleténél valamivel többet adnia. Aki nem ad sokat, nem ad eleget. Ha művészet adni, nem kevésbé nehéz művészet kapni. KépzelŐtehetség kell hozzá. Aki képtelen rá, hogy egy gondosan kiválasztott ajándékot kapva maga elé képzelje megajándékozója hosszas elmélkedéseit, türelmes utánajárását, az meg sem tudja úgy köszönni, ahogy kell. Gondoljuk el, hogy barátunk napok óta előre örült a mi örömünknek; gondoljuk el, hogy ellesi, amint meglepetten felkiáltunk, amint elámulunk. Reméli, hogy sokáig emlegetik majd az ajándékát. Hallani véli, amint az ajándék szépségét dicsérik; elvárja, hogy magasztalják bőkezűségét és ízlését. A rosszul fogadott ajándék nagyon kínos kis drámák előidézője lehet. Egy soványka zsebpénzzel rendelkező asszony három nyakkendőt vásárol a férjének. Ez kibontja a csomagot: — Ez az enyém? — kérdezi... — Pedig tudhatnád, hogy sohasem viselek ilyen rikító mintákat. Légy szíves, a jövőre hagyd meg nekem azt az örömet, hogy magam választhassam ki a dolgaimat. Könnyzápor. Es ez érthető. Kétségtelen, hogy magunkkal vihetjük a szűcshöz, az ékszerészhez, a bőrdíszműveshez vagy a könyvkereskedésbe azt, akinek adni akarunk, de ha csak nem vagyunk nagyon bensőséges viszonyban az illetővel, a pénz kérdése árnyékot fog vetni az ajándéktárgy tisztaságára. Zírömet kell-e tehát színlelnünk, amikor csalódást érzünk? Ezzel I 1 pillanatig se habozzunk. Annák, akt örömet akart okozni, örömmel kell fizetni az örömért. Többet ér egy kis hazugság, mint egy nagy fájdalom. Különösen a gyermekek ajándékait kell mindig lelkesen fogadunk. Még ma sem tudok anélkül gondolni gyermekkorom egy szörnyű napjára, hogy a szívem el ne szorulna. A mo.gam apró megtakarításaiból babavasalót és vasalódeszkát vásároltam egyik nővéremnek Neki nem tetszett és hozzám vágta. Ennek hatvan esztendeje és még ma sem hevertem ki. Túl nagy igazságtalanság ért. „Szegény emberekI" — mondotta valamikor Mugnier abbé. „Kétezer év alatt még egy nyolcadik főbűnt sem tudtak feltalálni". Oj játékokat sem Igen tudtak feltalálni. Anyáskodás és háztartásosdl a lányoknak, háborúsdi és járművek a fiúknak, ezek az örök témák. Persze a háború átalakul. Szlu Indián harci felszerelés, íj és nyílvesszők helyett a kirakatokban „önműködő bombakioldószerkezettel és ősszedülő faluval felszerelt kis atompilóta" látható. Ez nem haladás. A játékbabák nem változnak és ez becsületükre válik. Mint Alain mondotta, a Nő menti meg azt, amire szükség van ahhoz, hogy az ember ember maradjon. A nőknek kell segíteniük, hogy béke lehessen e világon. Ez az én karácsonyi jókívánságom. Kellemes ünnepeket és boldog újévet! KLUMÄK ISTVÁN fordítása. 1983. iecembsr 24. ir fjf S7Ú 7