Új Szó, 1963. december (16. évfolyam, 331-358.szám)

1963-12-24 / 354. szám, kedd

Majd csak megszokják egymást Amikor Rádszandra Nagarből, a hindu esküvőről hazatértünk, Rámánand elmesélte, hogy egyszer Rádzsasztánban mozlim esküvőre volt hivatalos. A szertartással bizony ,nem csaptak nagy hűhót. Körülteiül így festett: Az imám: Feleségül veszed ezt k szolgálót? A vőlegény: Elveszem. Imám: Elveszed akkor i«, ha akármilyen? Vőlegény: Elveszem. Imám: Akkor is, ha sánta? Akkor is, ha egyszemű? Akkor is, ha nem tudja kimondani az „r" betűt? Vőlegény: Elveszem. Imám: Ezt örömmel hallom. Ettől a perótől kezdve a te feleséged. S jól vésd az emlékezetedbe. Ha már nem tetszenék neked, és el akarod küldeni a házadból, két tanú jelenlétében ünnepélyesen ki kell jelentened: én megtagadlak téged! De háromszor egymás után kell kiáltanod, így: Én megtagadlak téved, én megtagadlak téged, én megtagadlak téged! Értetted? Vőlegény: Értettem. Imám: Akkor elmehettek. Allah, a kegyelmes és irgalmas szívű áldjon meg benneteket. „És a lány? öt senki sem kérdezte?" „Minek kérdezték volna? — csodálkozott Rámánand. „Hiszen ő csak egy nő." • • • További Indiai esküvőkön már nem vettünk részt. Néhány érdekes lakodalmi szokást azonban feljegyeztünk. Keralában, a Malabár-part Salla nevű községében az esküvői szertartásokon csak a mennyasszony, a legyesek szülei és rokonai vannak jelen. Az otthon hagyott vőlegényt egyik bátyja képviseli. Még gyermekkorában személyesen részt vett az eljegyzésen, amit az arany vagy ezüst láncocska, a tháll, bizonyít, és így személye az esküvőn teljesen felesleges. És még valami: a vőlegénynek mindig fiatalabbnak kell lennie a menyasszonyánál. ^ brahman vallás nambdúri nevű kasztjának tagjainál — szintén Keralában — a családbán csak a legidősebb fiúnak kell megnősülnie. Sőt, több feleséget is vehet magának. A fiatalabb fiúk nőtlenek maradnak, de joguk van bátyjuk feleségére. Ha egy ilyen megtűrt „exházasságból" gyermek születik, mindig a törvényes apa, tehát a legidősebb fiú mondja a magáénak. Ez a szokás tulajdonképpen az anyagi javak, leginkább a földbirtok felaprózódását akarja meggátolni. A leánygyermek születését India legtöbb helyén nagy csapásnak tartják. Teher. Takarékoskodni ós gürcölni kell a hozományra. De vannak Indiának olyan területei is, — például Orissa — ahol a vőlegény szülei adják a hozományt. Ez a hozomány valójában kárpótlás az elvesztett munkaerőért. A leány a házasságáig apjának házatájában és földjein robotol. Házassága után ugyanez a sors várja férjének családjában is. És a munkaerőt meg kell fizetni. • * • Indiában az is szokás^hogy a férjes asszonyok egyszer egy évben 18 Már csak a fülönfüggő hiányzik ... ÍRTÁK: ZIKMUND * HANZELKA 00—— órán át böjtölnek — ez az úh. karva csőth. önként vállalt böjtjükkel jelképesen férjük iránt érzett tiszteletüket fejezik ki. Azok az asszonyok, akik férjüket lángolóan szeretik, 24 órát böjtölnek. Bengáliában az esküvő előtti szertartások egyike a körömvágás. Előbb a vőlegény körmeit vágják le, utána a menyasszonyét. Ezt állítólag azért teszik, hogy a nászéjszakán túlságosan ne karmolják össze egymást. A Káma Sútra könyve van hivatva arra, hogy útmutatásokkal lássa el a szerelmeseket. Ebben a receptkönyvben melegen ajánlják a karmolászást, mint a szerelmi előjáték egyik fontos kellékét. • • • Közvetlen Indiából való távozásom előtt a madraszl törvényhozó testületben törvényjavaslatot bocsátottak szavazásra. S. M. Annamalaie, a Dravida Munnetra Kazhagam politikai párt képviselőjének e javaslatát 49 szavazattal 6 ellenében elvetették. Ez a törvényjavaslat olyan haladó szelUriszai menyasszony lemű rendelet kibocsátását javasolta, hogy az esküvőket a szokásos vallási szertartások és papok nélkül tartsák. A képviselő javaslatát azzal indolkolta, hogy ezek a szertartások olyan óriási gazdasági megterhelést jelentenek, amelyek több éves eladósodást okoznak. „Madraszban a polgári esküvők már nem szájnítanak újdonságnak" — jelentette kl Annamalaie képviselő. „Az utóbbi 25 esztendő alatt a svajamarijathai-esküvők száma (a szó jelentése: tiszteld önmagadatl) állandóan növekszik. Ezeket az esküvőket Madrasz államban a Purohit Maruppu Szangam papellenes társulat rendezi. A törvényjavaslat leszavazása e testületben nem Jelenti, azt, hogy újonnan felvett szokásunktól eltérjünk!" Erre a madraszi legfelsőbb bíróság tüstént rendeletet adott ki, amely szerint minden polgári házasság érvénytelen, mert nem felel meg a'hindu vallás szokásainak. „Minden ilyen házasságból született gyermeket törvénytelennek kell minősíteni." Indiai barátainkkal folytatott beszélgetéseink alkalmával gyakran felmerült az a kérdés, miként lehetséges, hogy Indiában olyan sok fiatal köt házasságot előzetes ismeretség nélkül. „Magam sem értem. Én azonban fehér holló vagyok. Az egyetemen megismerkedtem egy nővel és — senkitől sem kértünk engedélyt. Emiatt sokan elmarasztaltak bennünket, különösen a szüleim, mert a feleségem alacsonyobb kasztból származik, mint én. Hat évi házasságunk alatt ezek az ellentétek úgy ahogy kiegyenlítődtek, sőt elértük, hogy szüleink 'dőnként meglátogatnak minket és •alamilyen nyalánkságot hoznak a gyerekeknek. De van egy rokonom, a feleségem unokahúga, aki Angliában tanult és tavaly Oxfordból filozófiai doktorátussal tért haza. öt évig élt Nyugaton, tehát művelt, felvilágosult nőnek tarthatnánk. Egyszerre csak a múlt hónapban meghívót kaptunk tőle az esküvőjére. Férjét sohasem látta, szülei választották számára. Természetesen összevesztünk. Csak hallották volna őtl Szenvedélyesen védte az elhatározását: ha mindenki úgy tenne, mint én és a feleségem, egy szép napon azt vennők észre, hogy a gondosan felépített indiai hagyományok romokban hevernek. Szó szerint így mondta. Ö, aki filozófiát és szociológiát tanult. Gondosan felépített? — kérdeztem. Talán azt akartad mondani, hogy értelmetlenül felhalmozott, erőltetett szokások rabjai vagyunk. Csoda, hogy otthagytuk az egész esküvőt?!" Ahmad Samin már más fából volt faragva. Nem azért, mintha nézetei nem lettek volna haladó szelleműek. Határozottan nem ezért. Sőt, ateistának vallotta magát, s ha vallási kérdésekről volt szó, mindig tűzbe jött. Punjab környéki pakisztáni mozlimcsaládből származott és India kettéosztása után Kasmírba költözött. Itt ismerkedtünk meg. „A szüleim mindenáron azt akarták, hogy pap legyen belőlem. De én nem voltam hajlandó engedelmeskedni. Tudja mi változtatta meg az életem folyását? Éppen India felosztása. Akkor 14 éves voltam. A szomszédunkban egy kislány lakott, lehetett úgy öt esztendős. Tudja, bűbájos kis vakarcs volt a hosszú copfjaival, mindig együtt játszottak a húgommal. A kislány szülei hinduk voltak. Ekkor Punjabban már nagyon forró volt a talaj. A mozlimok megtámadták a hindukat, akik viszont a támadásokat nem hagyták megtorlatlanul és így ment ez állandóan. A temetések napirenden voltak. Egyszer hazafelé tartottam az iskolából s látom, ahogy az a kis copfos vakarcs kiszalad az udvarból — egyenesen egy szekér kerekei alá. Utána ugrottam s az utolsó pillanatban rántottam ki a lovak patája alól. Ekkor lélekszakadva kirohant a házból Nírmal, a húgom. Mindent látott az ablakból és szinte magánkívül volt nagy felindulásában. Miért nem hagytad ott azt a hindut — támadt rám kiáltva — te nyomorult! Ilyen kifejezést még sohasem hallottam tőle, legszívesebben sírva fakadtam volna mérgemben és szégyenemben. Itt van nl, mi lett az életre-halálra szóló nagy barátságból! És ami még ennél is szörnyűbb, a felnőttek vallása ilyen torz viselkedésre ragadtatta még a gyermeket is. Emlékszem, akkor először emeltem kezet a testvéremre, s az egész utca szeme láttára megpofoztam. Ezek után el kellett szöknöm otthonról, mert különben agyonütöttek volna dühükben, hogy ki mertem állni egy hindu mellett, hogy egy hindut megmentettem. Ez az élmény felnyitotta a szememet. Azóta minden vallást gyűlölök és átkozom a napot, amikor — szintén a vallás miatt — hazámat Indiára és Pakisztánra osztották. Tudja, hogy ezért hány millió ember fizetett az életével?! Samlmmal másodszor Delhiben találkoztunk. S természetesen másképpen nem is kezdhettük a beszélgetést mint: mi a véleménye azokról a házasságokról, ahol a fiatalok az esküvői szertartásoknál találkoznak először? Samim 24 éves volt. Egyszer Kasmírban bevallotta, hogy, meg szeretne nősülni; két Ismeretsége is volt, mindkettő még diákéveiben kezdődött, de nem tudta, hogy a két lány közül melyiket válassza. Nagyszerű emlékezőtehetsége volt. És lehet, hogy ebben a pillanatban jó négy hónap előtti kasmíri beszélgetésünk merült fel az emlékezetében, így vagy úgy, de pontosan emlékezett mindenre. „Nos, nézzük az érem másik oldalát és beszéljünk azokról a fiatalokról, akik már házasságuk előtt megismerkedtek egymással. A fiatalember megállapíthatta szíve hölgyéről, hogy mindig olyan, mintha skatulyából húzták volna ki, hogy a szárija tökéletes, a frizurája akár egy hercegnőé, hogy illatfelhő lengi körül, s kedvesen csacsogó a hangja. És ml történik az esküvő után? Egyszerre csak észreveszi, hogy neje izzadt, kuszált a haja, padlót súrol és edényt mosogat — és oda az illúzió. És a hajadon? Azelőtt gyakran üldögéltek gavallérjával a parkban egy padon, cukrászdába és moziba jártak. A fiú udvarolt és a csillagot ls lehozta volna az égről. És most, az esküvő után? Nincs ideje, állandóan az óráját nézi, mikor mehetne már. S ha új száriról tesz említést, ridegen veti oda félvállról: mi az, lopjuk a pénzt, vagy talán selyemgyáram van? S kész a veszekedés. Az asszony zokog, a férj morog. A feleség az öngyilkosság gondolatával kacérkodik, a férj pedig az ördögöket emlegeti. A következő állomás pedig, hogy edényeket vagdosnak egymás fejéhez. És hol kezdődött mindez? — ott, amikor kéz a kézben a padocskán ültek, amikor az illúziók és a rózsaszín ábrándok születtek. És most lássuk az érem „első" oldalát. A házasságot a szülők ütötték nyélbe. Megegyeztek a hozományban, tárgyaltak az asztrológussal, aki kiválasztotta a legszerencsésebb csillagzatot, s megmondta, hogy eziért menynyi dukál. És megvolt az egyezmény... A fiatalokat senki sem kérdezte, mások határozták el, hogy 14 nap múlva, vagy két hónap múlva ha tetszik, ha nem, egymásé lesznek, majd megszokják egymást — s ezzel kész. Lezajlik az esküvő, kendővel összekötik a kezüket s aszerint, hogy milyen vallásnak a hívei, a tüzet vagy a szent könyvet járják körül. És mire leszáll az est — házastársak. Ezek a házasság kötelékébe hamis előítéletek nélkül lépnek. Illúziók és romantikus önámítások nélkül. Józanul készpénznek kell venni a házasLéván, a Járási Művelődési Otthon dolgozói kiterjedt és sokirányú munkát végeznek. Nyáron aratási brigádokat, esztrádműsoi;okat, előadássorozatokat és tanulmányi kirándulásokat szerveztek, ősszel a szlovák és orosz nyelvtanfolyamokat, valamint a csehszlovák—szovjet barátság hónapjának ünnepségeit készítették elő. Most többek között a színjátszókat, a honismereti köröket és az Irodalmi színpadokat szervezik. Akcióik sikeresek. Különösen szép eredményeket érnek el a cigányszármazású polgárok nevelésével. Azt tartják, a pártnak és kormánynak a cigányszármazású polgárokra vonatkozó igen jó és körültekintő rendelkezései megvalósítása érdekében nem elég csupán körleveleket kiadni, és határozatokat hozni. A cigányszármazású polgárok normális életkörülményeinek megteremtése igen sok gyakorlati munkát igényel elsősorban a helyi szervek vezetőitől. A Járási Művelődési Otthon vezetői a maguk részéről mindent megtesznek, hogy a központi irányelvek megvalósítását gyakorlati munkával is elősegítsék. Járásuk azon községeiben, ahol cigányszármazású polgárok élnek, a helyi nemzeti bizottság vezetőivel karöltve rendszeresen tartanak részükre előadássorozatokat, kérdésfelelet esteket, baráti beszélgetéseket. Ezen az igen népszerű összejöveteleken feljegyzik a kérdéseket, panaszokat és személyesen járnak el, hogy a cigányszármazású polgárok ságukat. Vagy ha úgy tetszik, matex rialista alapon. Meg kell hogy szokják egymást, mert tudják, hogy nincs más lehetőségük. Az érzelmek felébredésére tehát a házasságkötés után kerül sor, mert hiszen ez így természetes — két fiatal és egészséges emberről lévén szó. Megtakaríthatják maguknak a csalódásokat és a be nem teljesült álmok keserűségét. S ami a fő, az asszonynak eszébe sem jut, hogy valamilyen formális jogai lehetnének. Szemre engedelmes menyecske, de valójában férjét az ujja köré csavarja. Higyjék el, ezekben a régi indiai szokásokban mégis csak van valami!" „És maga az éremnek melyik oldalát választotta?" „Ebből ls, abból is valamit. Hogy asztrológust nem hívok a házamhoz, arra mérget vehetnek. De legjobban arra vigyázok, hogy ne veszítsük el az illúzióinkat. Sem én, sem Tangam. Egy hónap múlva ugyanis minden cirkusz és mondóka nélkül egymásé leszünk. Jöjjenek el az esküvőnkre." jogai és kötelességei maradéktalanul érvényesüljenek. Néhol még ma is előítélettel viseltetnek a cigányok iránt. Nem nézik például jó szemmel, ha a faluban akarnak lakást bérelni, vagy építeni, félnek rájuk bízni felelősségteljes munkakört, nem dolgoznak velük szívesen egy partiban, nem bízzák meg őket tisztségekkel stb. stb. A cigányszármazásúak ís gyakran, vétenek a mindenkire egyformán érvényes kötelességek ellen. Általában az a kifogás, hogy igazolatlanul kimaradnak a munkából, pontatlanok, nehezen kapcsolódnak be a társadalmi életbe stb. A Járási Művelődési Otthon dolgozói főleg olyan irányú munkát végeznek, hogy egyrészt megszüntessék a cigányok iránti előítéletet, másrészt átneveljék, egyenrangú és Jogú polgárokká tegyék azokat is, akik ma még megsértik a munkaerkölcsöt és nem ismerik sem jogaikat, sem kötelességeiket. Nevelőmunkájuk az utóbbi időben különösen Kálnán, Nemesoroszin, Sárón, Bajkán és Vezekényben bizonyult eredményesnek. Nova Dedlrián például elérték, hogy lebontják a cigánytelepülést és a községben építenek részükre ls otthont. A gyakorlati munka gyümölcsözik, a szép szó megértésre talál. A lévai járásban egyre több helyen alkotnak a cigányszármazásúakról űj véleményt, s egyre többen válnak közülük űj emberré, szorgalmas, becsületes dolgozókká. (b) Törődnek polgártársaikkal Oj SZÖ 6 * 1963. december 24.