Új Szó, 1963. december (16. évfolyam, 331-358.szám)

1963-12-24 / 354. szám, kedd

Egy palack pilseni... Nem tartozunk véletlenül a mllllo-i modlk látogató közé? — kérdeztük a plzeftl sörgyár portáján, miközben a kapun egy újabb kirándulókat szállító autóbusz haladt át. Az érdeklődés óriási: Évente 50 ezer érdeklődő akarja kibővíteni Ismereteit a nyugat-csehországi kerületről még egy sörgyári látogatással ls. Az emberek többet tudnak beszélni a Prazdrojról, mint egy külföldi útról. Košicén nyugodtan azt állítják, hogy a legjobb plzeftl sör Prágában a Letnán, a Sojka vendéglőben kapható, és csak aztán tudódik ki, hogy Prágában még nem is jártak. v »• 1. Karel MoSna mérnök, az export-! felelős. Megkérdeztük, miért jött éppen ebbe a gyárba. Nevetve mond-: ta: Katonaság előtt úgy gondoltam, hogy ideiglenesen jó lesz a sör mel^ lett dolgozni. Aztán mégis visszajöt-: tem ide és a mai napig ls a sör kö-! rül forgok. Az irodahelyiség olyan, mint másutt. Csak abban különbözik, hogy az üvegszekrényben poharak sorakoznak, Különböző alakúak, hosszúak, alacsonyak, nagyon, szélesek. Ezeket külr földre, különböző vendéglőkbe küli dik, hogy látható legyen kl issza a Prazdrojt. Belgiumban például szenve-! idélyes sörivók vannak. Egyes ven-! déglőkben 18 fajta sört csapolnak, A vendégeknek és rendszerint a legi gazdagabbaknak Jől esik, ha minden-i kl látja, hogy ők Prazdrojt isznak, » • • Bizonyára hallottak a Déli-sarok Jégtáblái felolvasztásának tervéről. Ha ez megvalósulna, akkor a vlz hullái mai üres Prazdroj üvegeket is kivet-! nének. Az Együttműködés nevű hajón a déli-sarki expedícióval plzeftl sör ls útnak indult az örök jég birodalmába. Ez a hajó szállította a Déli-sarkhoz a csehszlovák tudományos expedíciót A. Mrkos vezetésével. A sör tulajdoni képpen tanulmányi útra indult. Kibírt ja-e ezt az utat. Csak képzeljék el, ml-t lyen nagy hőváltozásoknak volt kitéve, Afrika mellett 40 fok meleg volt. A Jég országában pedig mínusz 50 fok. Az egyenlítőn ünnepélyesen megkeresztelik az újoncokat, akik először utaznak az egyenlítőn ke-! resztül. Rendszerint egy medencében fürdetik meg őket, majd egy „ten-! gerl sellő" bort ad nekik. Az Együttműködés hajón azonban Prazdrojt kaptak és Neptun átengedte őket. A sör sikeresen állta ki a próbát, Mošna mérnök gyakran emlegeti Hamburgot, mert ez a város hagyományos vásárlója a plzeftl sörnek. JA PrazdroJ-szállltók alaposan megválogatták, kinek adják el a sört. Akármilyen vevő kérésének nem tettek eleget. Körülbelül így zajlott le a vásár: A főnök. magához hivatta helyettesét: „Johann úr, Schönbach kocsmáros plzeftit akar vásárolni menjen el körülnézni. Johann megvacsorázott a kocsmában, megkóstolta a söröket, aztán közölte főnökével, hogyan bánik a kocsmáros a sörrel. Csak ezután döntöttek, szállítanak-e neki sört, vagy sem. Élnek Hamburgban olyan sörlmádók ls, akik telefonon hívják fel vendéglőjüket: „Fritz, öltözködöm, csapolhatsz!" • • * Elhiszik azt, hogy a Prazdroj kereskedelmi képviselői az első világháború után elsőként tudták, milyen lesz Franciaország és Csehszlovákia viszonya? Clemenceau a „Tigris" nem felejtette el, a békekötés feltételei között megemlíteni, hogy a vesztes Németországnak betiltják a Cognac felirat használatát a konyakos üvegeken. A németek ezután Brandtweint égettek. A németek tőlünk ls el akarták venni a Prazdroj Jelzést. Még bírósági tárgyalások is voltak ebben a kérdésben. A német sörgyárak szakembereket küldtek ki, hogy szerezzék meg a plzeftl sör gyártásának titkát. Amikor ez nem sikerült nekik, megkísérelték utánozni a sör Izét, sőt címkén is ugyanazt a betűtípust használták. A lipcsei bíróság úgy döntött, hogy a német sörgyárak a Deutsche Pllsner feliratot használhatják. Azóta majdnem minden sörgyár gyártja a —• „plzeftit". \ w • :<s Sokan akartak kémkedni Plzeftben, Ez a történet arról mesél, hogyan „árulta el" egy cseh sörfőző a Prazdroj titkát. A gyárban mindig dolgozott néhány külföldi sörfőző. Az egyik Hamburgból jött. Mindig ezt állítota: „Barátaim, Hamburg nem Németország, nekünk nincs ellenetek semmi kifogásunk." A cseh sörfőző azonban éber volt. Megfigyelte, hogy barátja malátából és komlóból mintaelem-, zést küdött Hamburgba. Később még a víz összetételének elemzését is elküldte. Sőt a pincék faláról a penészt is lekaparta. És akkor a mi sörfőzőnk magához .ilvta őt. — Barátom, én elárulok neked egy titkot. Minden lehető mintát már elküldtél, de erre nem jönnél rá. Leültette, felemelte poharát, Ivott és aztán beszélni kezdett. — Ha húsz perc alatt elérsz innen az állomásra és megkérdezed, mikor indul vonat Hamburgba, a pénztárnál azt fogják mondani, egy óra múlva. Ne várd, hogy még többet eláruljak. De szedd a sátorfádat, még mielőtt megszűnnék barátod lenni. Ez az a nagy titok, amit elakartam neked mondani. Évekig keresték a titkot. Hamburgban nemrég egy újabb ötletük támadt, hogyan csaphatnák be a fogyasztókat. A plzeftl sört külföldön Urquell Jelzéssel adják el. Egy sörkereskedő egy szép napon Ulquell sört kezdett árusítani. A címkén a betűtípus ugyanaz volt. Az emberek figyelembe sem vették, hogy az r helyett 1 betú van a címkén, hisz a címkét nagyon jól ismerték. Bírósági tárgyalásra kerül sor és a sörkereskedő azzal védekezett, hogy társtulajdonosát Ulnak, hívják, így hát sörét nyugodtan nevezheti „Ul-forrásnak". Stuttgartban pedig Urtyp sört kezdtek árulni. 1 * £ Honnan jött ez a Prazdroj feliratú tartály-kocsi? Kölnből. Háromszor hetente jön Plzeftbe. 80 hektoliter sörrel töltik meg a tartályt és máris indul vissza. A gépkocsi vezetője egész életét az országúton tölti. Más országokba is szállítanak ilyen módon sört? Nem. Ezt a szállítási módot csak most próbáljuk kl. A sörgyár nem szereti, ha valaki más csapolja a Prazdrojt. Meg ls károsíthatnak. Münchenből és Ausztriából ls teherautóval jönnek a sörért, de ők üvegekben és hordókban szállítják. És ml a helyzet a Prazdroj terén nálunk? A kereslet egyre növekszik. Valamikor ez „úri sör" volt. Ma már mindenki plzeftl sört akar inni. De a Prazdrojt már nem gyárthatjuk nagyobb mennyiségben, mert nem akarjuk csökkenteni a sör minőségét. És ezenkívül ezt a sört nem lehet másodrendű lokálokban csapolni. A Prazdroj, a vlághírű sör megköveteli, hogy híréhez méltóan • szolgálják fel. Hogy az emberek kellemes környezetben fogyaszthassák és egészségüket szolgálja, amint ezt a sör ívása előtt kívánni szokták -AgRegél az ódon kastély /

destova fél éve lesz már, hogy Jucika szemben ül velem, a TOkmagírtékesltb Szövetkezet reprezentációs irodájában. Rajtunk kívül még két kolléga ténfereg ebben a hodályan, amelynek ablakalt már vagy három éve nem érintette törlőrongy. Hatyapka Balambér jó ötvenes, hat gyermek törvényes apja, azonkívül potrohos, míg Szóda Vencel fiatal, keszeg legény, tarkóig érts homlokkal és két tkerleányűval. Így aztán fuclka legtöbbször engem, az őszülő aglegényt tüntet kl kegyeivel, noha egyes alkalmakkor a csodajuvola hangján szól kollégáimhoz. Es én Ilyenkor örülök, hogy Juctka nem Klrké, mert akkor bizony Balambér meg Vencel tgen rosszul tárna. Am Juctka angyali Angyal a legjavából, akt mindig száraz lábbal kél át a KigyO utca sártenge rén amikor a Karácsonyi adiszitő nemzeti vállalat tlzeml konyhájába rohanunk. Jucika az angyal —' Balambér bácsi maga olyan erős mint egy Góliát, csicsergi Ilyenkor fucika a járda szélén állva, s varázslatos mosolya fényében Hatyapka kollégánk valódi Bayard lovaggá változva, óvatosan felemeli jucikát és átvlszt a sáros utca túlsó jelére. Az ételkiadónál Szóda Vencel aszkéta képe változik mosolygó teliholddá, amikor az angyalt kékszemek tulajdonosa a fülébe súgja: Vencike, édes, maga olyan sudár termetű, mint egy tegenyefa. Kár lenne, ha nemes vonalait lerontá. Adja csak ide kedves azt a tál -levest. fis Szóda trodatársam mélyen meghajolva nyújtla át jucikának a levesadagot s hozzáia a nyolc karéj kenyeret. Mert hát a ml angyalkánknak aztán jó étvágya van. A húst ugyan nem szereti, de bezzeg az édességet annál inkább. így aztán már jó fél éve minden süteményadagomat ez a vöröshajú angyal fogyasztja el — nehogy cukorbajt kapjak. Bs mindhárman boldogok vagyunk, ha juctka igénybeveszi szolgálatainkat, akarom mondani megeszi ebédünk Tiagy részét. A többi kosztos Irigykedő pillantásaira pedig lenéző mosollyal válaszolunk. Mert jucika angyal, a mt angyalunk. Es ahogyan azt már említettem, nem ts akármilyen angyal. Fiatal — nemrégen múlt 18 éves — magas, izmos de karcsú lábán varrásnélküli nilonhartsnya feszül. A belváros legjobb jodrásznőjét látogatja hptente, minden nap más és más ruhában jön be az irodába, van vagy három bundája, nem ts szölva a legdivatosabb magassarkú német csizmákról. Az ember azt hinné, Dárius kincseit költi magára, pedig csak havi 700 bruttója van. De Jucika angyalt Es ezért könynyű neki. No meg spórolós ls. Nem vesz soha ebédjegyeket. Minek is? Megeszi kollégájának ebédjét. Reggelit és vacsorát nyugdíjas öreg édesanyjától kap, akinek egy fillért sem ad fizetéséből. — Nehogy anyu eltékozolja — mondotta egyszer összeráncolt homlokkal. Juctka különben is nagyon derék leányzó. Nagy gondot fordít édesanyja testt egészségére. Hoszú sétákra küldt Bt naponta, diétás koszton tartja s egyszerűen öltözteti, a hónap vége jelé pedig vagy 200 koronát vasal kl tőle. — A puritán életmód meghosszabbítja az emberi életet, hangoztatja, ha Balambér, Vencel vagy én vonakodva mondunk le leves és sütemény adagjainkról. Ez ugyan nagy ritkán történik meg, de ha mégis megesik, van mit hallgatnunk. Juctka Ilyenkor arkangyallá változik, s csupán a lángoló pallos hiányzik kezéből... Másnap reggelre a vihar elvonul, juctka észbontó mosollyal néz ránk. Balambér Izmait jeszttl, Vencel a levesét, én pedig mákos bejglimet áldozom fel... és minden megy tovább. Az angyal a hívaA talos órák letelte után elviharzlk. Minden nap más és más jiú várja öt a krtstálybhn. jAz egyik marhaszép, a másik állattan muris.) Mt hárman pedig nap nap után korgó gyomorral ballagunk a Pipába, füstölt csülökre és egy krigli sörre. Karácsonyra és újévre szerény családi körben, vagy ismerősöknél leszünk. Jucika azonban Bukarestben tölti a Szilvesztert. A Čedokkal utazik. 0 megteheti, neki könynyü, mert angyal! Mt pedig balga férfiak vagyunk ... —sl— Az elnököt keresik? Menjenek a kastélyba, talán ott van az irodában. A falu végén megtalálják azt az öreg házat. A kastélyt megleltük, ám sem a szövetkezet elnökét, sem a zootechnlkust nem találtuk, „házon kívül" voltak. A kastély útvesztőiben végre ráakadtunk a szövetkezeti irodára is. Nehéz volt. Mert ez a régi épület most a falu központja lett, itt van a HNB, az EFSZ-iroda. Ideiglenesen a kultúra is itt kapott helyet, s ha a fiatalok táncolni, szórakozni akarnak, akkor ide vezet útjuk. Ülünk az irodában. Előttem Kovács Gyula, a titkár. Túl van a negyvenen. Próbált ls valamit már az életben. Itt született, nőtt fel ebben a hegyek közé ékelt faluban, ötszáz méter magasan a tenger színtje fölött székel Barka. A határ, a termőföld, a rét még magasabban. Nyolcszáz méteren. Nehéz volt Itt az élet mindig, nem olyan könnyű ma sem. Kovács Gyula sem felejtette még el a múltat. És ha a ma gondterhelt napjaiban erről szól, szinte ezzel is erőt önt az olykor csüggedő emberekbe. Mit regél hát ez az ódon kastély, a régi falu életéről, a közelmúltról és a jelenről. Egy új „Báthory Erzsébet..." Sokan élnek még azokból, akik a ház úrnőjére emlékeznek. Itt ül például Matesz István kertész. Hetyke pelyhedző állú legényke korában került be a kástélyba. Apja parádés kocsis volt Milotai intézőnél. Rendes ember volt az intéző de nem Ilyen a felesége. A parancsokat persze alázattal végrehajtotta. De tehetett-e mást az Intéző ezen a birtokon, melynek Magyarország akkori kormányzójának, Horthynak a veje volt az egész falu és ötezer hold erdő ura. Ezt a birtokot Irányította, igazgatta Milotai intéző. A felesége a „kutya asszony" pedig a körülötte lévő személyzetet, az udvart, akár egy királynő: Matesz István, a tlzennyolcéves legényke „a luxus kocsis volt". Még jól emlékszik azokra az Időkre. Egy kis hintón az ő gondja volt az úrnő Ide-oda sétáltatása, kocslkáztatása. Nyárban, rekkenő hőségben, de szőrmés kabátban kellett a „királynőt" a hintóra ültetni. Hisztériás nő volt. Ha a paraszt megfogta szobája kilincsét, három asszony fél napig nem csinált mást, mint fényesítette, nehogy valami fene szállja meg úrnőt. A kástélyból a templomba menet szőnyeget kellett teríteni Iába alá. Még élnek azok, akik ezt szokták volt csinálni. Bukovlcs János, Matesz Jánosné, Kerekes Bálint. Megalázó dolgok! Sőt, ha egy kicsit viszketett Milotainé nagyságának a háta, arra sem volt képes, hogy megvakarja. Ez a művelet is " Matesz Istvánra várt... Szolgálták őt alázattal, mert így legalább, i ha szűkösen is, de megkeresték a megélhetésre valót. Aki viszont nem Jutott be a Milotai-udvarba, máshová, más tájakra mehetett i A HNB titkára megélhetés után. Alkonyat Felkelt, sütött a nap ebben a faluban is. De az emberi lelkekben mindig a sötétség, az elmaradottság nyomasztó érzése lakozott. Nagybirtok — nagy nyomor, elmaradottság. Elszakítva a világtól, a nélkülözés, a küzdelem a létért jellemezte akkoriban ezt az alig ötszáz lakosú községet. Se vonat, se autóbusz. Akinek befogója sem volt, bizony gyalogosan tette meg az utat Rozsnyóra, a Járási székhelyre. Gyalogszerrel Jártak mindenüvé. Ha eljött az aratás ideje, a földnélküliek szétszéledtek a környéken. Beálltak a nagy gazdákhoz. Tizedik mázsa gabona fejében rendbetették a gazda termését. Learatták, behordták, kicsépelték. Aztán megkapták a részt, a néhány zsák búzát s hazatértek. És megint az alkonyat ólmos súlya nehezedett az emberekre, a falura. Kovács Gyuláéknek ugyan volt két és fél hektár földjük. De milyen föld? Csupa kő, savanyú szénát termő rét. Takarmányt legtöbbször ők is a szomszédos Udvarnokon vásároltak az ottani gazdáktól. Valami azért csak megtermett a saját földön ls. Olykor, ha ritkán ls Kovácséknál mégis csak felvirradt de földnélkülieknél? Virradat És mégis félvirradt Barkán mindenkinek. Az ódon kastély falai ma már kevesebbet a múltról, a többet A VIRRADAT elnöke a Jelenről regélnek. Most is van küzdelem, harc az újért, a jobbért. De ez már más, mint a régi. A széna is savanyú, de már nem annyira, mint amikor a kormányzó veje rendelkezett a faluval. ötvenkettőben alakult meg a szövetkezet. Küzdelmes évek következnek. Az Ifjak javarésze Jó munkalehetőségre tett szert bányában és egyéb üzemben. Otthon maradt a korosabbja. „Sebaj, — mondogatták a járáson, meg a szövetkezet v-zetől, segít a gép, helyettesíti a fiatalokat." Igen ám, de olyan gépet nem kapott a közös, amely a 800 méter magas lejtőkön le tudná kaszálni a rétet. Olykor bizony hatvan-hetven kaszás is elkelne — ha volna. Lenne is, de a korosabbjának már nehéz a kasza, az ifjabbja pedig ha otthon is van már nem szívesen veszi a kezébe. Sok álmatlan éjszaka, reggeltől estig nem szűnő gond epesztette néhány esztendővel ezelőtt a közösség vezetőit. Mi lesz így a faluval, a szövetkezettel. Míg végül hatvanegyben megtört a jég. Három szomszédos falu Lúcska, Kovácsvágás §s Barka szövetkezete Virradat néven egyesült, s közösen osztozik a gondokban a három falu népe. Ez a három község jól kiegészíti egymást. Földterületük is megnagyobbodott. Ma már majdnem 1400 hektár. Igaz, a szántó alig éri el az ötszáz hektárt. A rétből is négyszáz hektárnyi fenn van a hegyen —, nyolcszáz méter magasan. Szinte megváltozott a világ Barkán azóta, mióta a Virradatban ' dolgoznak. Kovács Gyula szerint Igen lelkes, fiatal elnökre találtak Splsák István személyében. Bár akad ma ls nézeteltérés, sok sok heves vita, de az sem baj. Ez az új élet megalapozásának a velejárója. Nos, milyen viták folynak mostanában? Mind a három falu Istállóira Jut fejőgép, de csak a raktárban. A teheneket pedig kézzel fejik. Egyesek, a fejőgép hívei szeretnék ezeket felszerelni. Az asszonyok, a fejők — ellenkeznek. „Tudunk mi kézzel is fejni" — mondogatják. Kinek van igaza? Majd az idő megmutatja, csakhogy addig néhány ezer koronát kidobnak az ablakon. Parázs vita előzte meg Barkán azt is, hogy feltörjék-e vagy sem a vízmellékl savanyú szénát termő réteket. Sokan ellenezték, ám a vezetőség hajthatatlan maradt. Négy hektárnak nekieresztették az ekét. Olyan napraforgó termett benne, hogy hét faluból Jártak csodájára. A hegyen felszántottak huszonhét hektárt. Húsz hektárt lennel vetettek be. Hét vagon rostlent adtak el és még néhány mázsa lenmag ls maradt a „hegytetői" termésből. Alom és valóság .. Az emberek már látják, önmaguknak tesznek jót, akkor, amikor a savanyú földekbe mást vetnek. És még sok mindent tudnak értékelni a szövetkezeti tagok, a "íalu lakossága. Főképpen azt, hogy ma már saját határuk is eltartja a *falu népét. S ha olykor a gyengébb takarmánytermés miatt még a szomszédba is el kell menniük, s ott kell beszerezniük a Jószág eledelét, ez már más. Ez már nem a régi világ, minthogy a kastély „lakói" sem a régiek. Valahogy ilyenformán beszél a falu első embere a titkár is az új életről. S talán együltében mondja el az újságírónak, ami évek óta muzsikál benne, az itt ülő többiekben, valamint az egész faluban ls. — Valamikor csak álmodoztunk erről, hogy egyszer ez a kestély a miénk lehetne, miénk, áz egész falué. S majd az eljövendőknek, az utókornak újra regélni fog, úgy mint nekünk a múltról. Meghatottan, csendesen beszél a falu első embere. De mintha gondolatban máshol barangolna. Igen, másra ls gondolni kell. Sokan keresték őt azelőtt míg beszélgettünk. Vár rá a munka, az emberek — élnek benne a falu gondjai. Búcsúzóul még hozzáteszi. — „Sok még a tennivaló, hogy a falu a Jelent megbecsülve, megalapozhassa jövőjét. S valóra váljanak a mai álmok. Nem kell félteni a barkaiakat. Az álmok — ha nemcsak akarjuk, hanem teszünk Is valamit értük — valóra is válnak... S hogy mennyit tesznek értük, egyszer majd ezt is elmondják az ódon kastély falai... MÉRY FERENC 1963. december 24. * ÜJ SZÖ 5 Vt