Új Szó, 1963. december (16. évfolyam, 331-358.szám)

1963-12-21 / 351. szám, szombat

vetkezfetéseit, Lenin irányvonalát Novotn? elvtárs egy héttel ezelőtt úgy jellemezte az 1956 óta eltelt időszakot, mint annak a nekilendülésnek éveit, hogy a gyakorlatban általánosan érvényesítsük a lenini eszméket. A XII. kongresszus határozatai alapján pártunk végleg leszámolt a személyi kultusz utolsó maradványaival, a pártelvek és a szocialista törvényesség megsértése terén. Az utóbbi években a párt tevékenységében mindjobban kifejezésre jut a tevékeny demokrácia, a kölcsönös bizalom, a nyílt elvtársi viszony szelleme. A párt megköveteli tagjaitól, hogy érvényesítsék tagsági' jogaikat, bíráljanak és ne hunyjanak szemet a hibák fölött. A pártirányításnak sohasem szabad parancsolgatást jelentenie, a kommunista bírálat összeegyeztethetetlen az emberhez való rossz viszonnyal. A párt fő munkamódszere az elvszerűség, a türelemmel egyesítő meggyőzés. A személyi kultusz végzetes következménye volt, hogy formaiasságot vitt a kommunisták kölcsönös viszonyába, a kommunisták és a pártonkívüliek kapcsolatába, fölényeskedést és az emberiséggel szembeni bizalmatlanságot idézett elő. Egyes funkcionáriusok máig sem tudtak megszabadulni a másokról évekkel ezelőtt alkotott elképzeléseiktől, figyelmen kívül hagyják a társadalmunkban, az emberek tudatában és cselekvésében végbement átalakulásokat így aztán polgártársaink ezrei, akik hajlandók lennének segíteni a párt politikájának érvényesítésében, kirekednek az aktív társadalmi életből. A párt csak akkor tudja vezetni a tömegeket, ha állandó kapcsolatban van velük, ha helyesen ki tudja fejezni a nép gondolatait. A közvélemény formálásának feladata, minden egyes pártszervezet ideológiai munkájának feladata, hogy naponta azon legyenek: az egész társadalmi életet a párt elhatározásai hassák át, amelyeket a dolgozók magukévá tesznek. Az ideológiai munka központja ott legyen, ahol az élet lüktet, ahol reális kapcsolatok alakulnak ki az emberek között — a munkafolyamatban; elsősorban a rendszeres egyéni hatásra, az emberekre való közvetlen kapcsolatra épüljön, az általános szervezőmunka elválaszthatatlan, szerves része legyen. Ez a követelmény különösen időszerű ma, amikor az égető gazdasági problémák megoldásában aktív harci módszerre törekszünk. Szeretném újra felhívni a figyelmet az üzemi és helyi alapszervezetek nyilvános gyűlésének jelentőségére, elsősorban a választások előkészítésével kapcsolatban. A gazdasági és a nemzetközi kérdésekkel foglalkozó októberi nyilvános pártgyűléseken megvitatták, milyen élénk érdeklődés nyilvánul meg a pártszervezetek és a pártonkívüli tömegek kapcsolatának e formája iránt. Éppen ezért még jobban kell emelni színvonalukat, ügyelnünk kell arra, hogy tárgyalásaik homlokterébe ne másodrendű kérdések kerüljenek, s a komoly politikai feladatok ne rekedjenek meg a tanácskozások peremén. Különösen fontos, hogy a felelősbeosztásű dolgozók részt vegyenek a taggyűléseken. Egy-egy funkcionárius kerüli a nyilvános kiállást. A kommunistáktól azonban meg kell követelnünk, hogy nyilvánosan védelmezzék a párt politikáját s bármikor meg tudják indokolni eljárásuk Jogosultságát a konkrét irányító munkában, meg tudják győzni az általuk vezetetteket. Azt hiszem, pártunknak ez irányban jő tapasztalatai vannak. A párt és a kormány vezetőivel rendezett televíziós és rádióbeszélgetések ezért nagy figyelemnek örvendtek. Kétségtelenül sokkal több figyelmet kell szentelnünk a Xöj&eghatás ' 88