Új Szó, 1963. december (16. évfolyam, 331-358.szám)

1963-12-21 / 351. szám, szombat

olyan hatalmas, modern eszközeinek céltudatos felhasználására mint amilyen a rádió és a televízió. E téren az utóbbi évek vitathatatlanul jelentős eredményei ellenére sem lehetünk elégedettek. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a rádió és a televízió pótolhatja a közvetlen személyes kapcsolatot az emberekkel, a közvetlen élőszót, azt sem jelentheti, hogy ne javítsuk rendszeresen a kulturális és népművelési intézmények kibontakozó tevékenységét Tudjuk, hogy akcióik gyakran öncélúak és a jelennek hátat fordítana* nem adják meg azt, amire leginkább szükségünk lenne. Említésképpen, például elernyedtek az ateista propaganda különféle eleven formái, pedig tekintettel bizonyos kedvezőtlen jelenségekre, fokoznunk kellene az ateista propagandát A párt eredményes politikai és nevelőmunkájának, mint nagy tekintélynek és teljes bizalomnak örvendő vezető társadalmi erő hatásának fő feltétele a lenini normák betartása a pártéletben. A XII. kongreszszus egyik fő útmutatását követjük, ha minden kommunistától megköveteljük, hogy ügyeljen a lenini normák következetes betartására, hogy sehol se tűrjék megszegésüket, megkerülésüket, vagy elferdítésüket, önkényes értelmezésüket Pártunk közvetlenül az SZKP XX. kongresszusa után, majd tavaly a XII. kongresszuson elfogadott új alapszabályzat előkészületei során ismét komplexmódon alaposan foglalkozott ezzel a kérdéssel. Természetesen, a lenini normák következetes és aktív érvényesítése nem lehet csupán egyszerű kampány, hanem állandó munkát igényel. Hangsúlyoznom kell. hogy a párt egész történelmében erre törekedett, hogy a személyi kultusz időszakának torzításai pllenére sem tagadta meg a lenini normákat, a párt akcióképes maradt és teljesítette forradalmi küldetését. Annál valótlanabbak egyesek állításai, hogy pártunk most sem számolt le céltudatosan a személyi kultusszal Nem arról van szó, hogy ezek nagyon elfogult állítások, hogy valaki nem akarja meglátni az SZKP XX. kongresszusa után életünkben végbement mély átalakulásokat, a közélet és pártélet mélyreható demokratizálódásának szemmel látható tényeit. E rágalmaknak elsősorban nyilvánvaló eszmei hátterük van. Opportunista elképzelésekből és a lenini elvek liberalista magyarázatából, a párton belüli élet alapelvének — a demokratikus centralizmusnak elferdítéséből erednek. Egységes központi irányítás nélkül elképzelhetetlen a pártdemokrácia. Mint ahogy a széles körű párton belüli demokrácia és a szabad eszmecsere a helyes vezetés feltétele, ugyanúgy a szilárd fegyelemre, s mind az elvi kérdésekben, mind a gyakorlati eljárásban való egységre épülő központi irányítás szabja meg a pártdemokrácia határát. A párton belüli demokrácia szembeállítása a centralizmussal, az akcióegység és a fegyelem rovására a demokratikus jelleg egyoldalú hangsúlyozása azt a követelést jelenti a párttal szemben, hogy szűnjék meg a dolgozók vezetésére képes szervezett harci élcsapat és alakuljon át kötelezettség nélküli kommentátorrá és tanacsadóva. Természetesen minél mélyebb a párton belüli demokrácia, annál hatékonyabb és jobb a központi irányítás is. Amikor Lenin a pártban a feltétlen központosításról és a legszigorúbb fegyelemről, mint a szocializmus győzelmének egyik fő feltételéről ír, egyidejűleg hangoztatta, hogy elengedhetetlen követelmény az osztályöntudat, a pártnak az a képessége, hogy kapcsolatot tud teremteni a töjneggel, s így a töme.49