Új Szó, 1963. december (16. évfolyam, 331-358.szám)

1963-12-21 / 351. szám, szombat

teszik ezeket a fogalmakat és nem igen leplezik az enyhe gúnyt. Kialakulóban van a nézetek nyomásának olyan légköre, amely ajkára forrasztja a szót azoknak is, akik hosszú éveken keresztül forradalmi művészetünk zászlóhordozói, voltak, s akiknek tapasztalatai ma érezhe­tően hiányoznak az alkotó vitákból. A harcos pártos művészetre komolyan törekvő írókat és művészeket a kritika ebben a légkörben gyakran csak elítéli, míg a kétséges értékű átlagot világrengetőnek jelzi. Elég megemlítenünk, milyen hallatlan módon véleményezte kritikánk egy része Karvas, Minác, Procházka és mások műveit, akik alkotásukkal tudatosan arra törekednek, hogy össz­hangban álljanak a párt és annak Központi Bizottsága által politikai téren viselt harccal. Nyíltan megmondjuk, művészetüket megbecsüljük, mert segítséget nyújt a pártnak a kommunista nevelésben, kedvezően befolyásolja az olvasók és a nézők széles körét. Ezért támogatni fogjuk őket azokkal szemben is, akik helytelen pozíciókból támadják őket és gúnyolódva „officiális" alkotásnak bélyegzik műveiket. Esztétikánk gyengesége és a műkritika vérszegénysége világosan ki­fejezésre jut, ha tekintetbe vesszük azt ls, hogy milyen befolyást gya­korol egyrészt a művészeti alkotásra, másrészt a széles körű nyilvános­ság esztetikai gondolkodásának és érzésének formálására. A helyzet megjavítása rendszeres és hosszú ideig tartó mijnkát, a káderek céltu­datos előkészítését kívánja meg. Fő feladatunk a kritikai és a művé­szet-tudományi front azon részének tömörítése és támogatása, amely ebben az időszakban is a párt pozícióiban állt és innen igyekezett a kritikai gondolkodás alkotó jellegű megújhodására és fejlesztésére. Hatékony szerepet tölthet be az új esztetikai folyóirat is, amelyet a Cseh­szlovák Tudományos Akadémia fog megjelentetni. Elvárjuk, hogy az elvszerű marxista művészet tudomány harcos szószéke lesz. Térjünk azonban vissza a művészi alkotásokhoz. Tagadhatatlan a mű­vészi alkotás egészséges és sikeres fejlődése, amelyben új ösztönzésül szolgál a párt XII kongresszusa. Értékeljük filmművészetünk utóbbi időszakban elért sikereit. A kongresszus előtti időszakban forgatott je-. lentős filmek, mint például a A halál neve Engelchen, Transzport a pa­radicsomból, Remények, Kötélen, Amikor a macska jön és a szlovák filmalkotás ígéretes fejlődése ennek tagadhatatlan bizonyítékai. A pozitív fejlődés alapját abban látjuk, hogy a filmdramaturgía a párt eszmei vezetésével kötelező irányelvként fogadta el a korszerűség kö­vetelményét, kialakultak a fiatal filmalkotók érvényesülésének egész­séges feltételei, jelentősen megnőtt a filmművészek közvetlen részvé­tele és felelőssége az alkotócsoportok célkitűzéseinek és terveinek kidolgozásában. Az említett sikerek ma is arra kötelezik az alkotókat, hogy figyel­müket összpontosítsák a művészet legfontosabb témájára, az új társa­dalom és az emberek közti új kapcsolatok fejlesztésére. Jelenleg azon­ban a film távlati dramaturgiai terve, bizonyos mértékig jelenlegi gya­korlata is bizonyos veszélyt jeleznek, hogy letérnek a mai valóság iránti aktív állásfoglalás útjáról. Olyan irányzatok akarnak érvénye­sülni, amelyek inkább a negatív példával kívánnak hatni, mint az új feltárásával és az érte való küzdelemmel. Nem arról van szó, hogy meg­kerüljük a múltnak vagy a mának ezt az oldalát, viszont látószögünk nem lehet egyoldalú és torzító. Sok jó eredményt ért el a drámaírás is és bizonyos javulást tapasz­talhatunk a színházak tevékenységében, bár itt is akadnak még prob­40

Next

/
Oldalképek
Tartalom