Új Szó, 1963. december (16. évfolyam, 331-358.szám)
1963-12-21 / 351. szám, szombat
lémák. Teljes támogatást érdemel az egyes színházak differenciálódási folyamata, aminek célja a dramaturgia és a rendezés sajátos jellegének kialakítása, az eszményi és a művészi színvonal sokoldalú növelése. Figyelmet érdemel a színházak üzemeltetési feltételeinek tökéletesítése, az Igazgatók felelősségének megszilárdítása, a gazdasági módszerek leegyszerűsítése ls és más intézkedések, amelyek gazdaságosabbá is tennék a színházak munkáját. Feladatunk felhasználni minden pozitív javaslatot, az elemzéseket a konkrét feladatok megoldásában, amilyen például a színházak hálózatának jövőbeli összetétele stb. Ugyanakkor feltétlenül meg kell előznünk az elsietett és megfontolatlan beavatkozásokat, amelyeket sajnos egyes érzéketlen szervek követelnek. A színművészek komoly alkotó törekvését, amelyben helye van számos hatékony szatirikus műnek is, megkárosítják egyes esztrád előadások, amelyek könnyelműen sértegetik az emberek becsületes munkáját, sőt néha a népi hatalmat is. Már csak a művészet érdekében is megengedhetetlen a mindent becsmérlő értelmiségi gőg nyilvánvaló túlkapásai és az ízléstelenség határait súroló vulgáris megnyilvánulásai elleni elnézés. Sikeresen fejlődik a zene is, amelynek keretében az utóbbi években különösen a szlovák zenedráma arat kimagasló sikereket. Örvendetes hívatásos zenei együtteseink állandóan növekvő és nemzetközileg is elismert színvonala. Javulás következett be a szórakoztató és a tánczenében. Általában azonban még mind ez ideig nem jutottunk túl a kötetlenség, a kizárólagos játsziság, illetve a banalitásba torkoló szentimentalitás szirtjein. Kitűnő zeneművészek mellett számos kezdetleges utánzó is hivatásosan élősködik. Továbbra is fontos feladat a dolgozók széles tömegeiben fejleszteni a zenei érzést, a zene iránti szeretetet. Mégpedig a minden gazdagságot felvonultató jó zene iránt. Ez elsősorban az ifjúságra érvényes. Természetesen nem tarthatjuk jó zenének sem az úgynevezett konkrét zene likvidátori kinövéseit, sem a tánczene küldetését lealacsonyító, különféle ösztönökre ható fiziológiai zenei megnyilvánulásokat. A párt XII. kongresszusa és annak előkészítése kétségtelenül előnyösen befolyásolta az irodalom fejlődését. Pozitív vonás az, hogy az írók a gyakorlatban és a vitákban is igyekeznek körülhatárolni egy komoly és dinamikus alkotó programot, arccal fordulnak a kor problémái felé, hozzá akarnak járulni a szocialista és a kommunista társadalom felépítéséért vívott küzdelmünk teljesmérvű megértéséhez. A párt ezt az öntudatos lelkesedést mindig megbecsülte és felelősségteljesen kijelenthetjük, hogy az írók legjobb műveikben ma is becsülettel megfelelnek a párt bizalmának. Ugyanakkor azonban nem leplezhetjük a mai irodalom fejlődésének problémáit és ellentmondásait, amelyek láthatóvá teszik az irodalom filozófiai alapállásának számos gyenge pontját, amint az végeredményben a pozitív vonások mellett megmutatkozott az írókongresszuson és közvetlenül az alkotásban is. A művészet többi ágazatához hasonlóan az irodalomban is világosan állást kell foglalni azokkal az irányzatokkal szemben, amelyek magukban hordják annak veszélyét, hogy az alkotó munka elszigetelődik korunk reális konfliktusaitól. Vegyük például azt, hogy a költészet helyes és sikeres harca a leegyszerűsítő sematizmus ellen nem egyszer átnőtt a bonyolult költői kifejezés, az 41 »
