Új Szó, 1963. december (16. évfolyam, 331-358.szám)

1963-12-21 / 351. szám, szombat

lémák. Teljes támogatást érdemel az egyes színházak differenciáló­dási folyamata, aminek célja a dramaturgia és a rendezés sajátos jel­legének kialakítása, az eszményi és a művészi színvonal sokoldalú nö­velése. Figyelmet érdemel a színházak üzemeltetési feltételeinek töké­letesítése, az Igazgatók felelősségének megszilárdítása, a gazdasági módszerek leegyszerűsítése ls és más intézkedések, amelyek gazdasá­gosabbá is tennék a színházak munkáját. Feladatunk felhasználni min­den pozitív javaslatot, az elemzéseket a konkrét feladatok megoldásá­ban, amilyen például a színházak hálózatának jövőbeli összetétele stb. Ugyanakkor feltétlenül meg kell előznünk az elsietett és megfontolat­lan beavatkozásokat, amelyeket sajnos egyes érzéketlen szervek kö­vetelnek. A színművészek komoly alkotó törekvését, amelyben helye van szá­mos hatékony szatirikus műnek is, megkárosítják egyes esztrád elő­adások, amelyek könnyelműen sértegetik az emberek becsületes mun­káját, sőt néha a népi hatalmat is. Már csak a művészet érdekében is megengedhetetlen a mindent becsmérlő értelmiségi gőg nyilvánvaló túlkapásai és az ízléstelenség határait súroló vulgáris megnyilvánulásai elleni elnézés. Sikeresen fejlődik a zene is, amelynek keretében az utóbbi évek­ben különösen a szlovák zenedráma arat kimagasló sikereket. Örven­detes hívatásos zenei együtteseink állandóan növekvő és nemzetközileg is elismert színvonala. Javulás következett be a szórakoztató és a tánczenében. Általában azonban még mind ez ideig nem jutottunk túl a kötetlenség, a kizáró­lagos játsziság, illetve a banalitásba torkoló szentimentalitás szirtjein. Kitűnő zeneművészek mellett számos kezdetleges utánzó is hivatásosan élősködik. Továbbra is fontos feladat a dolgozók széles tömegeiben fejleszteni a zenei érzést, a zene iránti szeretetet. Mégpedig a minden gazdagságot felvonultató jó zene iránt. Ez elsősorban az ifjúságra ér­vényes. Természetesen nem tarthatjuk jó zenének sem az úgyneve­zett konkrét zene likvidátori kinövéseit, sem a tánczene küldetését lealacsonyító, különféle ösztönökre ható fiziológiai zenei megnyilvá­nulásokat. A párt XII. kongresszusa és annak előkészítése kétségtelenül elő­nyösen befolyásolta az irodalom fejlődését. Pozitív vonás az, hogy az írók a gyakorlatban és a vitákban is igyekeznek körülhatárolni egy komoly és dinamikus alkotó programot, arccal fordulnak a kor problé­mái felé, hozzá akarnak járulni a szocialista és a kommunista társa­dalom felépítéséért vívott küzdelmünk teljesmérvű megértéséhez. A párt ezt az öntudatos lelkesedést mindig megbecsülte és felelősség­teljesen kijelenthetjük, hogy az írók legjobb műveikben ma is becsü­lettel megfelelnek a párt bizalmának. Ugyanakkor azonban nem leplezhetjük a mai irodalom fejlődésének problémáit és ellentmondásait, amelyek láthatóvá teszik az irodalom filozófiai alapállásának számos gyenge pontját, amint az végeredmény­ben a pozitív vonások mellett megmutatkozott az írókongresszuson és közvetlenül az alkotásban is. A művészet többi ágazatához hasonlóan az irodalomban is világosan állást kell foglalni azokkal az irányzatok­kal szemben, amelyek magukban hordják annak veszélyét, hogy az alkotó munka elszigetelődik korunk reális konfliktusaitól. Vegyük például azt, hogy a költészet helyes és sikeres harca a leegyszerűsítő sematizmus ellen nem egyszer átnőtt a bonyolult költői kifejezés, az 41 »

Next

/
Oldalképek
Tartalom