Új Szó, 1963. december (16. évfolyam, 331-358.szám)

1963-12-21 / 351. szám, szombat

Iskolarendszerünk második kulcsfontosságú szakasza a népgazdaság szükségletei szempontjából a tanonciskolák hálózata, s ennek kereté­ben elsősorban a mezőgazdasági tanonciskolák. Ezek az iskolák ná­lunk mind ez ideig a hamupipőke szerepét töltik be. Feladatunk az, hogy az eddiginél sokkal rendszersebben emeljük a tanonciskolák és a'szaktanintézetek pedagógusai színvonalát, tanter­meket, műhelyeket és internátusokat építsünk, tökéletesítsük az elmé­leti ós a gyakorlati oktatást. Csak így küszöbölhetjük ki a tanoncok és a diákok nevelése közti indokolatlan különbségeket. El kell érnünk azt, hogy a minisztériumok és a vállalatok ezen a téren teljesítsék a törvényben előírt kötelességeiket, alakítsák ki a nevelés, az oktatás lényeges korszerűsítése feltételeit, hogy ezek az iskolák elérjék a kö­zépiskolák oktatási színvonalát. Nem törődhetünk bele abba sem, hogy a tanonciskolák még ma sincsenek megfelelőképpen ellátva jó tankönyvekkel. Ez főleg a legfontosabb szaktantárgyakra érvényes. A mezőgazdasági iskolák viszonylatában is lényeges javulást kell elérnünk. Ezért a CSKP KB elnökségének határozata értelmében az ál­lam fogja viselni a mezőgazdasági tanoncok előkészítésének költsé­geit és a tanoncok két hivatást sajátítanak el úgy, hogy a mezőgazda­sági idénymunkán túl is szakképzett munkát végezhessenek. Ezen a téren is főleg az oktatás tökéletesítéséről és korszerűsítéséről, a való­ban felkészült tanítók biztosításáról van szó. A Központi Bizottság már nem egy ízben hangsúlyozta, hogy szo­cialista társadalmunkban a tanítóké az egyik legfelelősségteljesebb hi­vatás. Valamennyi pártszerv, az iskolaigazgatás és a szakszervezet feladata, hogy a közvéleményben növeljük az iskola, valamint a taní­tók, tekintélyét, támogassuk és terjesszük az élenjáró tanítók munká­jának minden haladó elemét, a tanítóknak hatékonyabb segítséget nyújtsunk a továbbtanulásban, az egyes szakágazatok szerint foglal­kozzunk velük és támogatást nyújtsunk az anyagi problémák fokozatos megoldásában is. Helyes az, hogy kulturális sajtónk is síkraszáll a tanító tekintélyé­nek megszilárdításáért, hangsúlyozva azt, hogy ez a tekintély elsősor­ban a pedagógiai munka eredményeitől függ. Amennyiben azonban ebben a sajtóban jelszavak jelennek meg a „zsákutcába jutott iskolá­ról" és olyan kívánságok, hogy „fejleszteni lehessen a különféle ideológiát", ez valóban zsákutcába juttatná iskolánkat és megérdemli az éles, nyilvános elutasítást. A pedagógiai tudománynak az eddiginél hatékonyabban kell meg­oldania a nevelés és az oktatás tartalmának, módszereinek és megszer­vezésének kérdéseit, meghatározva a főiskolai rendszer továbbfejlesz­tésének konkrét irányát Ez feltételezi további pedagógiai ágazatok fejlesztését, amelyek valamennyi tudomány új ismereteinek teljes mér­tékben kommunista szempontból való alkalmazására és a mélyebb szakosításra törekednének. A szakosítást lehetővé teszi a pedagógiai munkahelyek és a tanintézetek célszerű összpontosítása és egybehan­golása Az Iskolaügyünk sikeresebb fejlesztését akadályozó néhány nehézség okai között megtaláljuk az Iskola- és Kulturális Ügyi Minisztérium irá­nyító munkásságának fogyatékosságalt is A minisztérium nagy admi­nisztratív apparátusa mind ez ideig jelentős mértékben a nagyszámú hivatalos rendelet kidolgozóira összpontosította figyelmét és tevé­kenysége gyakran kimerül a körözvények általi Irányításban. Nem 36

Next

/
Oldalképek
Tartalom