Új Szó, 1963. december (16. évfolyam, 331-358.szám)

1963-12-21 / 351. szám, szombat

egyik legfontosabb mutatója Ugyanakkor a műveltségi színvonal egyben rendkívül hatékony sajátos távlati beruházás is, amely sokszorosan megtérül és hozzájárul a nemzeti jövedelem lényeges gyarapításához. A munkatermelékenységet ugyanis elsősorban a magas szakképzettséggel rendelkező, öntudatos erkölcsű emberek emelik. Annak ellenére, hogy a párt vezetősége nemegyszer magyarázta, miként tekintsünk társadalmunk fejlesztése szempontjából a műveltség szerepére, a tervelőkészítés minapi tapasztalatai arra késztetnek bennünket, hogy újra nyomatékosan felhívjuk a figyelmet erre a problémára. Még mindig tapasztalhatóak ugyanis a művelődésre tervszerűen fordított eszközök egyoldalú és rövidlátó korlátozásának Irányzatai. Ezzel kapcsolatban főleg a főiskolákkal szeretnék foglalkozni. Fejlesztésük gyors ütemét elsősorban az anyagi eszközök lehető legnagyobb mérvű összpontosításával és a főiskolák munkája hatékonyságának növelésével kell biztosítanunk. Máskülönben veszélyben forognának társadalmunk távlati gazdasági célkitűzései is, népgazdaságunkban jelentős nehézségek következnének be a káderhelyzet terén, főleg a legmagasabb fokú szakképzettséggel rendelkező dolgozók tekintetében. A főiskolák fejlesztésére természetesen nem tekinthetünk egyoldalúan, csupán mennyiségi szemszögből, mivel a kérdést nem oldja meg a hallgatók számának gépies növelése. Felhívjuk az összes főiskolai tanítót, a pártszervezeteket és az Ifjúsági szervezeteket, az új főiskolai bizottságokat, hogy minden igyekezetükkel növeljék a főiskolai oktatás színvonalát, a végzett hallgatók a lehető legmélyebb elméleti és gyakorlati szakismeretekkel fejezzék be a főiskolát, mégpedig erkölcsi és politikai viszcnylatban ls a lehető legjobban felvértezve. A kellő számú szakember képzésének és egyben a főiskolai oktatás színvonala növelésének feladata rendkívül igényes már csak azért is, mivel lehetetlen egyszerre létrehozni az összes ideális feltételt. Ez főleg a főiskolai objektumokra és azoknak felszereltségére vonatkozik. Annál inkább alkalmazni kell az oktatás valóban főiskolai módszereit. Előtérbe kerül az önálló tanulás, a tudományos intézetek szakképzett dolgozóinak rendszeres bevonása a pedagógiai munkásságba, és a tehetséges hallgatók tudományos munkásságra való felkészülésének tökéletesítése. Egyben fel kell számolnunk a főiskolák munkájában tapasztalható felesleges szétforgácsoltságot és kettősséget, hozzá kell látnunk az egyes főiskolai ágazatok célszerű összpontosításához. Ennek segítségével létrehozzuk a feltételeket, hogy több eszközt fordíthassunk a feltétlenül szükséges laboratóriumi, műszaki és szakmai berendezésre. Sokkal nagyobb figyelmet fordítsunk az alkalmazotti viszony melletti tanulás valamennyi formájára, gondoskodjunk tantermekről, tankönyvekről stb. A főiskolai hallgatók körében végzett eszmei-nevelő munka mind ezideig nem üti meg a politikai fejlettségüknek megfelelő színvonalát, nem tudja minden esetben hatékonyan tisztázni a gyakran tapasztalható zavaros nézeteket. Nemrégen a körzeti pártbizottságoknak megfelelő főiskolai pártbizottságok alakultak és hasonló intézkedést hajtott végre a CSISZ ls. Ez a lépés bíztató kezdetként könyvelhető el, mivel hozzájárul az ideológiai munka fokozásához közvetlenül a hallgatók körében Amenynyiben ezek a szervek következetesen ebben az irányban fejtik ki munkásságukat, eszmei frontunk jelentős láncszemévé válnak. 35