Új Szó, 1963. december (16. évfolyam, 331-358.szám)

1963-12-21 / 351. szám, szombat

IV. Az ifjúság nevelése és művelése Elvtársak! Politikai nevelőmunkájában a párt különös figyelmet szentel az ifjúságnak. Ez természetes, mert arról a nemzedékről van sző, amely már a kommunizmusban fog élni és nekünk elő kell készíteni erre a jövőre. Az utóbbi időben az ifjúság kérdései sok vita tárgyát képezték. Ojra felvetődik a kérdés, milyen a fiatal nemzedék, mi a jó benne és mi a rossz, s az egyes negatív jelenségek jellemző tulajdonságai-e a fiatal emberek többségének. Kritizálják az Ifjúság nevelésében a formalizmust, főképpen a CSISZ tevékenységében. Hangsúlyoznunk kell, hogy ez az élénk érdeklődés csak hasznos lehet. Örömmel kell fogadni és minden, vitában megnyilvánuló egészséges ösztönzést érvényesíteni kell a gyakorlatban is. Miért vetődött fel oly sürgető módon az Ifjúság eszmei nevelésének kérdése? Bizonyára nem azért, mert Ifjúságunk teljes egészében rossz volna, mintha gondolkodásával és érzelmeivel megbotránkoztatná az idősebb nemzedéket, és nem Is azért, mert áthidalhatatlan ellentmondások választanák el az Idősebb nemzedéktől. Határozottan ellenezzük a nemzedékek közti problémák és konfliktusok mesterséges felosztását és örökös voltukat bizonygató meddő szószaporítást. Ám ha helytelennek tartjuk a fiatalság és a felnőttek közötti különbségek felnagyítását, sőt ml több, abszolutizálását, éppen úgy helytelenítjük bizonyos különbségek semmibevételét vagy leleplezését, mert meg nem értésük pozitív megoldásuk akadálya lehet. Az a fiatalember, aki — mondjuk a világháború vége felé született és 1S48 februárja után kezdett Iskolába járni, nem rendelkezhet olyan tapasztalatokkal, mint aki élt már a München előtti köztársaságban, megélte az 1945. év forradalmi eseményeit és már 15 éve a szocializmust építi. A fiatalember másképpen indul a társadalmi életbe, másképpen látja a mai viszonyokat, mint az, aki ezeket sajátkezűleg segített kialakítani. Pszichológiai jellegű különbségek Is előfordulnak. A tapasztalatlanság rendszerint a megállapodottság hiányával és bizonyos mértékű naivitással párosul, de ennek is megvan a maga jó oldala, mely a célok meghatározásának egyenesvonalúságában nyilvánul meg és abban az Igyekezetben, hogy e célokat minél előbb elérje. Mihelyt a közvetlen Jövőről alkotott elképzelések megvalósítása a jelen ellentmondásaiba és bonyodalmaiba ütközik, a kételyektől mentes biztonságérzet eltűnik, és a hatékony, pozitív, eszmei befolyás hiányában szkepszis váltja fel. A tapasztalt nevelők jól Ismerik ezt a jelenséget; sajnos, éppen azok az emberek nem veszik fontolóra, akik általában megbotránkoznak a mai ifjúság láttán, pálcát törnek felette és azt szeretnék, ha megérett volna, mielőtt megszerezte a feltétlenül szükséges élettapasztalatot. Örökös gyámkodásukkal és fenyegetésre emelt ujjukkal csak megnehezítik az ifjúság nevelését. A szocialista nevelésnek nincs semmi közös vonása a meddő erkölcs28