Új Szó, 1963. december (16. évfolyam, 331-358.szám)

1963-12-21 / 351. szám, szombat

különleges konzervatív társadalmi rétegben lenne a támaszpontja. A Kultúrny 2ivot egyik nem régi számában vezércikk jelent meg, amelynek szerzője többértelműen spekulál az ún. „lumpenproletariátus" problémája felett társadalmunkban. A munkásosztály „megtisztítását" követeli az ilyen elemektől. Kit sorol közéjük? A cikk írója semmilyen tényre sem támaszkodik, következtetéséből azonban kiolvasható, hogy az apparátus olyan dolgozóiról van szó, akiket a „munkásvezéreknek" nem volna szabad mint „gárdájukat" felhasználni. Ez túl sok. Hová lett a Kultúrn^ Zivot szerkesztőségének, szerkesztőbizottságának és főszerkesztőjének pártos felelőssége? Senki sem vonhatja kétségbe, hogy apparátusunkat állandóan meg kell tisztítani azoktól, akik elidegenedtek a néptől és hűtlenné váltak küldetésükhöz. De mit keresnek a „lumpenproletariátusi "rétegről szóló fejtegetések ma. a ml szocialista társadalmunkban, különösen akkor, midőn a párt állandóan az apparátus munkájának rugalmassá tételére és lényeges megjavítására törekszik? Nehéz másként értékelni e fejtegetéseket, mint durva támadásként pártunk és a munkásosztály egysége ellen. Idézem Lenint, aki azt írta, hogy apparátus nélkül régen elpusztultunk volna. Az apparátus megjavításáért folytatott rendszeres és kitartó küzdelem nélkül elpusztulnánk, mielőtt felépítenénk a szocializmus alapjait. Hazánkban többek között azért építettük fel a szocializmust, mert a proletár diktatúra államának kész apparátusa volt, amely az osztályharc frontján önfeláldozóan szembeszállt, az ellenség különféle akcióival, védelmezte a munkásosztály hatalmát, és életünk valamennyi területén biztosította a munkáshatalom érvényesülését. Lenin felhívása az apparátus megjavításáért való rendszeres és kitartó küzdelemre, különösen ma sürgető és időszerű. Ezt mutatta a Központi Bizottság szeptemberi plénumának bíráló elemzése is. Bátran le kell váltanunk a fejlődésben megmerevedett, a nem megfelelő és elavult módszerektől szabadulni nem tudó dolgozókat kezdeményező, hozzáértő, fejlődőképes emberekkel. Felelősségük feltétlen fokozása mellet gondoljunk állandóan államiságunk fejlődésének alapvető irányzatára — a demokratikus irányítási módszerek mind szélesebb körű érvényesülésére, a dolgozók államigazgatási részvételének fokozására. Az irányítás technikai fejlődése, valamint az általános műveltség fokozódása következtében csökkenni fog a fizetett apparátus létszáma. Látszatra úgy"" tűnhet, mintha ez csökkentené az apparátus dolgozóinak szerepét, pedig nem. Ellenkezőleg, növekedni fog az igényesség szaktudásukkal és politikai látókörükkel szemben. Bürokrata itt egyszerűen nem állja meg a helyét. Az adminisztratív apparátus csökkentésének feltétele az igazgatás módszerében bekövetkező fokozatos progresszív változások, a szaktudás növelése, a fölösleges igazgatási funkciók és eljárások leépítése. Például nagyon problematikus, ha egy orvostól elveszik az adminisztratív erőt, mert akkor munkaidejének jelentős részét hivatalnokoskodással kell eltöltenie. Természetesen a túlburjánzott ügyvitel leépítésével meg lehetne takarítani a munkaerőt. A kdynéi gépipari vállalatban bebizonyították, hogy a fölösleges adminisztráció — gazdaságunk átka — leépítése sokkal erélyesebben elvégezhető. A vállalat jobb megszervezésével (az Illetékes vállalattársulás közömbössége ellenérel 87 közigazgatási és segéderői takarítanak meg 1800 alkalmazott után. Bizonyára követésre méltó példa. 24