Új Szó, 1963. december (16. évfolyam, 331-358.szám)

1963-12-21 / 351. szám, szombat

toknak és más üzemek dolgozóinak kezdeményezése óriási jelentőségű, a legértékesebb pedig a pártnak az a politikai és nevelőmunkája, amely ilyen sikerek elérésére vezet. A termelés területén a politikai nevelő tevékenységnek mindenütt az irányító munka szerves részének, valamennyi dolgozó szívügyének kell lennie. A XII. kongresszuson pártunk ezért fordult a vezető gazdasági dolgozókhoz, hogy tudatosítsák az alkalmazottak politikai és gazdasági, neveléséért, erkölcsi és politikai jellemvonásaikért viselt felelősségüket Is. Sajnos, ez irányban még nem értünk el lényeges előrehaladást. Ennek egyik oka az a tény, hogy ezek az elvtársak, sokszor a szó szoros értelmében vett szakemberek nagyon korlátozott politikai és népgazdasági Ismeretekkel és látókörrel rendelkeznek, ami lehetetlenné teszi számukra, hogy messzebb tekintsenek Irodájuk falánál. Nyíltan megmondhatjuk, hogy a politikai és agitációs munkából gyakran a páVtszervezetek funkcionáriusai sem veszik kl megfelelően a részüket. Sok, máskülönben áldozatkész elvtárs is teljesítettnek véli feladatát, ha mondjuk például a szállító üzem, vagy a vállalati szövetség, íesetleg a minisztérium gazdasági tényezőivel együtt körülmegy a munkahelyeken. Néha hálátlan feladatnak tűnik számukra az emberek között végzett rendszeres nevelőmunka, miután ennek eredményei nem mutatkoznak meg rögtön az emberek tudatában, magatartásában és munkaerkölcsében. Legnagyobb társadalmi szervezetünk, az FSZM sem végez kielégítő munkát a tömegek között. Számos szervezet jelentéktelen apróságokkal foglalkozik, vagy a „népszerű" politika útján halad, de nem merészelnek hozzányúlni olyan kérdésekhez, mint a selejt leküzdése, a bérpolitikában a rendetlenség kiküszöbölése, az elvégzett munkát figyelmen kívül hagyó egyenlősdiség felszámolása, Jogtalan prémiumok kifizetésének megakadályozása, a munkafegyelem megszilárdítása stb. A sajtó, a televízió és a rádió sem merítette ki minden lehetőségét, ami a gazdaságunk bonyolult problémáinak helyes és érthető megvilágítását Illeti, sem pedig az olyan közhangulat kialakításában, amely mondjuk például pellengérre állítaná mindazokat, akik folytatni szeretnék a közösség számára szükségtelen termelést, avagy gyenge minőségű termékekkel rontják nemcsak hazánkban, de határainkon túl is iparunk hírnevét. Az utóbbi Időben olyan érvek ls felmerülnek, miszerint „politikailag megengedhetetlen" egyik vagy másik üzemben a szükségtelen termelés leállítása. Itt nyíltan fel kell tenni a kérdést: politikailag megengedhető-e mindenáron kitartani az olyan termékek gyártása mellett, amelyek senkinek sem kellenek, s mindenki tudja, hogy ez nem más, mint az eszközök, a nyersanyag és a munka pazarlása? Politikailag egyedül az a helyes, ha az embereknek nyíltan megmondjuk, hogy egyik vagy másik árunak a termelése valamilyen oknál fogva elveszítette Jelentőségéti Természetesen nehézségek ls felmerülhetnek, az emberek megszokták a helyet és a munkát, azonban végeredményben nemcsak megértik az Intézkedés helyességét, hanem elismeréssel fogadják. A közvélemény azonban soha nem bocsátaná meg, ha eltűrnénk a közösség nyilvánvaló megkárosítását. Egyenesen megbontránkoztató, hogy a szükségtelen termeléssel kapcsolatban elhangzott vélemények ellenére a termelési-gazdasági egységek a jövő évre eddte 2,4 milliárd korona értékben terjesztették / 11