Új Szó, 1963. december (16. évfolyam, 331-358.szám)

1963-12-21 / 351. szám, szombat

rekednek, melynek jelszava a volt amerikai glnökhelyettes, R. Nixon óhaja: „Az eszmék harcát át kell vinni az ellenség területére". A bécsi szociáldemokraták lapja, az Arbeiter Zeitung egész nyíltan megírta, miről van szó, arra bíztatta az osztrák turistákat, hogy „amennyire csak lehet, vegyék fel a kapcsolatot lakosságunkkal, és tőlük telhetően működjenek együtt vele a rendszer bomlasztásában..." Polgáraink többnyire jól tudják, hogy szükség esetén hogyan reagáljanak Ilyen felhívásokra Ám mindig fel kell készülnünk „az Ideológiai együttélés" ilyenfajta terveinek keresztezésére. Ez Ideológiai munkánk nagyon időszerű és nagyon is konkrét feladata. A „szellemi" diverziónak a szocialista államokra alkalmazott taktikája az utolsó években lényeges v? ozásokon esett át. A húszas évek végén még olyan érveket ls alkalmaztak, hogy az amerikai szenátus Is egész komolyan megtárgyalta az asszonyok államosításának ügyét a Szovjetunióban, manapság az efajta propaganda teljesen csődött mondott. Az antikommunista tevékenységre vonatkozó követelményeket így foglalhatnánk össze: minél több tényt kell feljegyezni az emberek gondolkodásáról a szocialista országokban, nem szabad nyílt hazugsággal élni, csak elferdített igazságokat kell tálalni. Az egyedi jelenségeket általános jelenségekként kell feltüntetni, megfelelő módon „ki kell pecézni" minden egyes hibát, mint rendszerük tipikus fogyatékosságát és gyógyíthatatlan „gyengeségének" jelét; a szocialista Ideálokat, amelyekért az emberek bátran kiállnak, ki kell sajátítani, de csak ideálokként kell őket feltüntetni és le kell becsülni minden megvalósításukra törő konkrét igyekezetet. A burzsoá Ideológusok legerősebb tromfja az egyén szabadságjogainak és a nemzetek „szabadságának" látszólagos védelme. Sőt az Egyesült Államokban egy kormánybizottságot létesítettek, melynek az lett volna a feladata, hogy belső szükségletre, de a szocialista országokba szánt „exportra" is dolgozza ki „a nemzeti törekvések" programját. Nyilvánvalóan olyan kísérletről van szó, amellyel ki akarják egyensúlyozni a pozitív célok teljes hiányát, amelyekkel az antlftommunista propaganda a kommunizmus elleni harcában előhuzakodhatna. Ám azoknak a tényeknek a fényében, amelyek nagyon ls beszédes bizonyítékai a tömegek elnyomatásának a tőke által, és a neokolonializmus ragadozó módszerei szerint Ítélve ez a liberális érdekvédelem nagyon hatálytalannak bizonyul. Nem maradt belőle más, csak egy sereg frázis, mely nagyon is furcsán hat az amerikai életmód propagandájával a háttérben Nagyon is feltűnő lódon nyilvánvalóvá teszi a bármiféle eszményekért folytatott küzdelem értelmetlenségét főképp az a gondolat, hogy a világon a pénzen kívül nincs más érték. Az új amerikai Irodalomban azért mindennap találkozhatunk ilyesféle állításokkal: „A tudósok megállapították, hogy sok tekintetben jobb ostobának lenni, mint fölösleges tudással tömni meg a fejünket". Ilyen ember „gyorsabban gyógyul fel betegségéből, nem szenved álmatlanságban, és jobban tud autót vezetni". A szabadság eszménye ebben a megfogalmazásban az észtől való megszabadulásban éri el „fejlődésének csúcsát" Róbert Kennedy, az amerikai Igazságügyminiszter még jóval bátyjának halála előtt kijelentette, hogy az Egyesült Államokban két kormány létezik, — a hivatalos kormány és a gangszterség. Éppen a közelmúltban, lejátszódott események különösen élesen rávilágítottak az • 6 ^