Új Szó, 1963. december (16. évfolyam, 331-358.szám)
1963-12-21 / 351. szám, szombat
amerikai demokrácia mai arculatára, amelynek formái az élet valamennyi szakaszán elválaszthatatlanok a nagytőke kiváltságos helyzetétől. A monopóliumok hatalmát nem ingatják meg semmilyen „szabadságszerető" frázisok. A pénz ereje lehetővé teszi a monopoltőke számára, hogy elleplezze az abszolút hatalom külső látszatát, hogy annál biztosabban és még nagyob tekintetnélküliséggel és teljes despotizmussal érvényesítse gazdasági hatalmát az emberek felett éppen gazdagsága és osztálykiváltságai révén. A „szabadságról" és az „emberiségről" hangoztatott frázisok — az önző burzsoá osztályideológia hamis máza. A kapitalizmusnak azok a képviselői, akik szóban magukévá teszik a békés együttélés elvét, de az eszmék együttélésétől, az Igazság és a hazugság békés koegzlsztenciájától teszik függővé, mindmáig abban bíznak, hogy bizonyos körülmények között — például olyan helyzetben, mikor a párt a személyi kultusz következményeit számolja fel — hasonló álhumanlsta trükkökkel, megfelelő „szocialista" felöntéssel, áttörhetik ideológiai frontunkat. Ezek a kísérletek — bármennyire ls átgondoltak — eleve sikertelenségre vannak ítélve. A párt sose teszi le Ideológiai fegyvereit, nem mond le marxista—leninista elveiről, és nem teszi ki a népet a burzsoá propaganda kénye-kedvének. A békés együttélés olyan koncepciójával, mely azt követeli tőlünk, hogy adjuk fel pártos magatartásunkat, sosem érthetünk egyet. Egyúttal arra ls gondot kell fordítani, hogy Ideológiai harcunk feladatait le ne egyszerűsítük, és az osztályellenség Ideológiáját konkrét formáiban feltárjuk, hogy megismerjük a legfontosabb tőkés országok Jelenlegi fejlődését, s egyúttal a kommunista és munkáspártok harcát a monopoltőke ellen. Ideológiai tevékenységünk így határozottabb és támadóbb Jellege ölt. Ezzel szemben bárki Ilyen ellenvetést tehetne: ha annyira hangsúlyozzuk az ideológiai harc elkerülhetetlenségét, miért védekezünk annyira a burzsoá propaganda nyomása ellen, miért nem választjuk inkább a nyílt tér lehetőségét, hogy „a szellemi értékek szabad cseréje" lehetővé váljon. Hisz megvan mindenkinek a maga józan esze, és azt választja, amit helyesnek talál, és elveti a hazugságot. Természetesen, minden ember a maga eszével gondolkozik, ki-ki meggyőződése szerint választhat, ám itt arról van szó, hogy az alapvető kérdésekben ne engedjük meg erőnk szétforgácsolását, hogy a kommunizmus teljes győzelméért vívót harcunkban egységesen sorakozzunk fel a közös program alapján. Pártunk felelőssége ebben a tekintetben sokkal nagyobb, mert az Ideológiai hatás társadalmunkban sokkal nagyobb, mint ott, ahol az uralkodó osztály a tőke védősánca védelmében húzódik meg a rendőri hatalmi apparátus mögött, mely azonnal közbelép, mihelyt rés támad ezen a sáncon. A valóban szocialista demokrácia feltételezi, s egyúttal kialakítja a dolgozók egységes állásfoglalását minden lényeges kérdésben. Nem akarjuk elkerülni a szembesítést a kapitalista világgal — már csak azért sem, mert sok kommunista harcostársunk és barátunk, sok haladó és velünk szimpatizáló ember él odaát —, de ragaszkodunk kommunista kritériumainkhoz és mindent eszményeink szerint mérünk fel. Azért elutasítunk mindent, ami megmérgezhetné a dolgozók lelkét, és kételyt ébresztene bennük eszményeink Iránt, egyrészt elutasítjuk a tőkés rend álszent szépítgetését, másrészt pedig forradalmunk eredményeinek lebecsülését,.