Új Szó, 1963. december (16. évfolyam, 331-358.szám)

1963-12-20 / 350. szám, péntek

Világ -proletárjai, egyesül jeteh ! A párt a politikai, a nevelő és az ideológiai munkában részvételt követel meg minden kommunistától, a Központi Bizottság tagjaitól, a párt és a tömegszervezetek valamennyi funkcionáriusától, az államapparátus és a népgazdaság felelős dolgozóitól, pártunk összes sorkatonájától egyaránt. (A CSKP KB HATÄROZATÄBOL) UJSZO SZLOYAKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Bra

t

islava, 1963. december 20. péntek • 30 fillér • XVI. évf., 350. szám A CSKP Központi Bizottságának határ

ozata a párt ideológiai munkájának időszerű kérdéseiről (CTK) — Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága 1963. december 18-án és 19-én ülést tartott, amelyen a párt ideológiai munkájával foglalkozott. E kérdésekkel kapcsolatban Vladimír Koucký elvtárs, a CSKP KB titkára tartott beszámolót. Hangsúlyozta a marxi—lenini elmélet és életünk valamennyi szakaszán, különösen pedig a gazdasági és kulturális területen folyó hatékony pártpropaganda és ideológiai tevékenység fejlesztésének fő feladatait a CSKP XII. kongresszusán kitűzött irányvonal szellemében. A vitában felszólaló elvtársak teljes egyetértésüket nyilvánították azzal, hogy az ideológiai és a nevelőmunka még aktívabban befolyásolja szocialista társadalmunk egész életét, hogy a párt egész munkájában érvényesüljön az elmélet és gyakorlat egysége. Az ülés végén egyhangúlag határozatot hagytak jóvá. A CSKP Központi Bizottsága továbbá megtárgyalta annak ä bírálatnak felülvizsgálásáról szóló jelentést, amely a CSKP IX. kongresszusán 1951 júniusában hangzott el a párt szlovákiai vezetőségében levő burzsoá nacionalizmus elleni harccal öszszefüggésben. A Központi Bizottság e jelentéssel kapcsolatban egyhangúlag határozatot hagyott jóvá, amelyet megtárgyalnak majd a párt szerveiben és szervezeteiben. A CSKP Központi Bizottságának 1963. december 18—19-én tartott plenáris ülése meghallgatta Vladi mír Koucký elvtársnak, a CSKP KB titkárának beszámolóját a párt ideológiai munkájának időszerű kérdéseiről, egyetértett a beszámolóval és a következő határozatot fogadta el. Csehszlovákia Kommunista Pártjának XII. kongresszusa kitűzte társadalmunk továbbfejlesztésének fő Irányait és feladatait. Határozata alapján a párt három fő feladat teljesítésére összpontosítja a dolgozók igyekezetét: 1

a népgazdaság komplex, minő• ségi fejlesztésére; 2

az eszmei-nevelő munka kibon• takoztatására; 3

az elért eredményekkel össz• hangban a dolgozók anyagi és kulturális életszínvonalának biztosítására. Jelenleg e feladatok összessége képezi a pártmunka fő tartalmát. A társadalom további sokoldalú fejlődésének döntő területe az anyagi termelés. Egyidejűleg növekszik az ideológiai munka jelentősége, melynek fő hivatása e kommunista ember nevelése. A marxizmus—leninizmus alapján, a társadalom szükségleteivel összhangban az ideológiai munka aktívan formálja a dolgozók tudatát, ezért egyre lényegesebb tényezője a szocialista építésnek. Pártunk rendszeresen elmélyíti az eszmei-nevelő munkát, alkotó módon alkalmazza Lenin örökét, az SZKP és a többi testvérpárt tapasztalatait. Kiváltképpen az SZKP XX. kongreszszusa utáni időszakra jellemző az ideológiai munka megélénkülése, amely hatásosan hozzájárult a szocializmus győzelméhez hazánkban. A tudomány és a technika jelentős felfedezéseket tett, melyek elősegítették országunk termelőerőinek fejlődését; alkotó módon nyert megoldást számos fontos elméleti kérdés; életűnk új művészi alkotásokkal gazdagodott. A párt ideológiai munkája szempontjából alapvető jelentőségűek a nemzetközi kommunista mozgalomnak Moszkvában 1957-ben és 1960-ban elfogadott program-dokumentumai, az SZKP XXII. kongresszusának tanácskozása és a Szovjetunió kommunista építésének programja, melyek a marxista—leninista gondolkodás fejlődé se űj korszakának kezdetét jelentik. A CSKP XII. kongresszusának irányvonala az ideológiai tevékenység akcióprogramja abban az Időszakban, amelyben a párt a szocialista társadalom továbbfejlesztésének és a kommunizmusba való jövőbeni áttérésnek komoly problémáit oldja meg. A Központi Bizottság megállapítja, hogy a CSKP XII. kongresszusa után hazánkban az ideológiai tevékenység valamennyi területén bizonyos megélénkülésre került sor. Másrészt azonban a XII. kongresszus következtetéseinek feldolgozása az ideológiai munka szakaszán mindeddig nem kielégítő. Az eszmei-nevelő munka még nem felel mog a társadalmunk jelenlegi feJISdése által támasztott nagy követelményeknek, nem eléggé átütő erejű, sok tekintetben mindmáig nem küzdötte le a formaiságot és továbbra is lemarad az elméleti tevékenység. Komoly fogyatékosságok mutatkoztak az ideológiai tevékenység Irányításában is. Az ideológiai munkában mind ez ideig nem tudtuk időelőnnyel megoldani az égető kérdéseket, nem tudtnnk idejében világos választ adni a dolgozóknak az aktuális kérdésekre. Ezek a fogyatékosságok az erősödő burzsoá propaganda által támogatott opportunista irányzatok feléledéséhez vezettek. Pártunk forradalmi kötelessége, hogy gondoskodjék a XII. kongresszus határozatának maradéktalan megvalósításáról, társadalmunkban a párt vezető szerepének megszilárdításáról, a nép erkölcsi-politikai egységének elmélyítéséről. A kongresszus világos következtetéseinek szellemében ezért határozottan fel kell lépni, mind a dogmatizmus és a szektarianizmus befolyása, mind a kispolgári liberalista irányzatok ellen, amelyek visszaélve a pártnak a személyi kultusz valamennyi maradványa következetes felszámolására Irányuló harcával, gyengíteni akarják a párt és a Központi Bizttság vezető szerepét. Az SZKP XX. kongresszusa utáni időszakban a marxizmus-leninizmus alkotó érvényesítésével és fejlesztésével pártunk a társadalmi élet minden területén jelentős sikereket ért el a dogmatizmus és a revizlonlzmus elleni küzdelemben. A Központi Bizottság ezért visszautasítja mindazoknak a kísérleteit, akik a személyi kultusz elleni harc jelszavával a párt egész múltbeli tevékenységét szeretnék befeketíteni és csökkenteni akarnák annak a bonyolult harcnak a jelentőségét, amelyet a párt ebben az időben határozottan és elvhűen vezetett a veszélyes revizionista irányzatok ellen. A személyi kultusz befolyása nem tudta megváltoztatni szocialista rendszerünk alapját és forradalmi eiméletün ket. Pártunk már évek óta rendszeres harcot vív a személyi kultusz ellen, felújította és elmélyíti a párt- és az állami élet lenini normfilt, fejleszti a szocialista demokráciát, s a dolgozók egyre nagyobb mérvű és egyre tevékenyebb részvételével érvényesiti az irányítás és az ellenőrzés hatékony formáit. Pártunk legfontosabb kötelessége ennek a leninizmus tisztasága és alkotó Jellege Jegyében kifejtett törekvésnek a további céltudatos fejlesztése. A CSKP Központi Bizottsága újból kiemeli, hogy az ideológiai munka az egész párttevékenység szerves része, amely egyáltalán nem különülhet el a szervezési vagy a gazdasági munkától. A Központi Bizottság ezért ismét hangoztatja, hogy a párt a politikai, a nevelő és az ideológiai munkában aktív részvételt követel meg minden kommunistától, a Központi Bizottság tagjaitól, a párt és a tömegszervezetek valamennyi funkcionáriusától, az államapparátus és a népgazdaság felelős dolgozóitól, pártunk összes sorkatonájától egyaránt. I. A szocialista ideológia jelenkorunk leghatalmasabb szellemi ereje A világrendszerré vált szocializmus fejlődése forradalmasítja minden ország dolgozóinak gondolkodását s a kizsákmányolás, elnyomás és háború elleni harcra, a békés, boldog életért vívandó küzdelemre serkenti őket. A nép széles rétegei előtt egyre nyilvánvalóbb, hogy a kommunizmusé a jövő. Ami pedig a legfontosabb, e jövőhöz vezető üt nem a nemzetek közötti pusztító háborún át vezet, hanem elérhető a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének feltételei közepette is. Az átütő erejű forradalmi fejlődés fő ereje a " nemzetközi forradalmi mozgalom, amely a növekvő szocialista világrendszerre, a gazdasági versenyben a szocializmusnak a kapitalizmus fölötti állandó győzelmeire támaszkodik. A világ erőviszonyai feltartóztathatatlanul a szocializmus, a demokrácia és a béke javára változnak, s egyre csökken a szocializmus országai elleni háború kirobbantásának a lehetősége. Az uralkodó imperialista körök e folyamattal párhuzamosan egyre nagyobb ideológiai befolyást igyekeznek gyakorolni az emberek gondolkodására, minden eddigit felülmúlóan fokozzák az ideológiai propagandát és alkalmazzák legváltozatosabb formáit. A gyűlölködő antikommunlzmus a pusztulásra ítélt tőkés rendszer tipikus negatív terméke. Az emberi kapcsolatoknak, az ember munkára való alapvető jogának szégyentelen, tényleges tagadása az emtikommunizmusban összekapcsolódik az emberi jogokról és a szabadságról szóló képmutató szavakkal. A kapitalizmus, védelmére és a kommunizmus befeketítésére minden eszközt felhasznál: a nyílt rágalmazást és hazugságot, a konzervatív hagyományokat és előítéleteket. a liberális ábrándokat, a nacionalizmust és az emberek legönzőbb érdekösztöneit. A tőkés országokban egyrészt a termelőerők további koncentrációja és technikai fejlődése, az állami-monopolista szakaszba és az integrációba való átmenet, másrészt a szocialista világrendszer, a forradalmi munkás- és nemzeti felszabadító mozgalom hatására bizonyos fejlődési folyamat észlelhető. A burzsoá ideológusok e folyamat leplezésére és durva meghamisítására törekednek; állításuk szerint a kapitalizmus „népivé" vált, a tőkés állam pedig szerintük elvesztette osztályjellegét. A nagyfokú összpontosítás kétségkívül a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet újabb kedvező feltételeit teremti meg. Az említett új Jellemvonások azonban semmit sem változtatnak a kapitalizmus kizsákmányoló lényegén, a legkevésbé sem gyengítik a tőke ural mát, amelyet csakis szocialista forradalom dönthet meg. Éppen a kommunizmus „veszedelmének" elhárítása érdekében hangoztatják az Imperializmus ideológusai az osztályok és a két tár sadalml világrendszer közötti „békés együttélést", elsősorban ideológiai téren. Elképzeléseik szerint ezáltal min den utat meg kellene nyitni a szocia lista országokban a burzsoá nézetek ak tiv terjesztése előtt, utat nyitni hátországunkban az ideológiai aknamunka előtt, ugyanakkor megakadályoznák eszméink gyors terjedését a világban. A kommunizmus ellenségei főként a nacionalista előítéletek szitásával, rendkívül nagy gondot fordítanak mindannak támogatására, ami megbontja a szocialista országok népei erejének összefogását. A marxizmus—leninizmus a burzsoá ideológia különféle megnyilvánulásai elleni harcban fejlődött, elméletünk felölelte a haladó emberi gondolkodási és a világkultúra minden értékét. Az alkotó marxizmus—leninizmus fölénye a többi ideológiák fölött abból ered, hogy csak ez a világszemlélet tudja valóban tudományosan, az igazságnak megfelelően megválaszolni az emberiség különböző kérdéseit. A marxizmus—leninizmus ezért győzelmet arat a többi ideológiával vívott csatálban és ebben a küzdelemben sokoldalúan fejleszti valamennyi eszmei eszközének hatékonyságát. Az ideológiák megalkuvás nélküli harca megkívánja a szocialista kultúra és művészet alkotó előretörésének fokozódását is, a tőkés világ kultúrájának helyes osztályozását és haladó eróinek támogatását. Vissza kell vorni a burzsoá ideológusok valamennyi bomlasztó kísérletét, mellyel a kulturális fronton keresztül akarnák gyengíteni a munkásosztály vezetó szerepét, a párt és a nép egységét. Kultúránk hivatása hatékonyan hozzájárulni a világ haladó erőinek további térhódításához. Politikai vakság lenne, ha lebecsülnénk a nemzetközi imperializmus szándékait. Kötelességünk minden erőnkkel harcolni ellenük, s a burzsoá demagógiával következetesen szembe kell állítanunk hatékony offenzív programunkat, s a jelenkor minden égető kérdésére helyes marxista—leninista feleletet kell adnunk. A szocializmus növekvő befolyása és az imperializmus hatókörének szűkülése új lehetőségeket teremt a nemzetközi feszültség csökkentésére, a bonyolult külpolitikai kérdések rendezésére tárgyalások útján. Mindez megköveteli a szovjet és a hazai külpolitika lényegének következetes megvilágítását, lenini elvhűségét és rugalmasságát. Abból kell kiindulni, hogy az imperializmus céljai változatlanok, s ezért fokozni kell a békeharcot, éber figyelmet kell tanúsítani az imperialista háborús fenevadakkal szemben, s nem szabad teret engedni a hamis pacifista hangulatnak. Amíg fennáll a háború veszélye és nem kerül sor a teljes és általános leszerelésre, addig pártunk szilárdítani fogja az ország védelmi képességét és ebben a szellemben fokozottan gondoskodik a nép neveléséről. A kommunista pártok ideológiai tevékenységében az utóbbi időben fontos helyet kapott a baloldali dogmatizmus és a szektásság elleni harc. A CSKP Központi Bizottsága a párt nevében Ismét határozottan visszautasítja a dogmatlkus-szektáns. nacionalista koncepciót Pártunk a nemzetközi kommunista mozgalom egységéért kifejtett igyekezetében hü marad a kommunista és munkáspártok 1957 és 1960. évi értekezletein közösen kidolgozott és egyhangúlag elfogadott fő irányvonalhoz. Harcolni fogunk ennek érvé nyesítéséért, és lenini alapokon állva rendületlenül megvédelmezzük a ki forgatására és revíziójára irányuló minden próbálkozás ellen, továbbfejlesztjük és megvilágítjuk főként az emberiség sorsdöntő kérdéseit, mint amilyenek a jelenlegi korszak jellege, a háború és béke, a szocialista világrendszer fellődése, a nemzetköz! munkásosztály történelmi küldetése a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet útjai és a nemzeti fel szabadító mozgalom problémái. Természetesen nem engedjük meg. hogy a baloldali dogmatizmus elleni harc a Jobboldali opportunista és revizionista irányzatok feléledéséhez vezessen; ezek befolyását minden téren továbbra Is következetesen ártalmatlanná tesszük. Állandó törekvésünk és hő óhajunk mozgalmunk egységének, legnagyobb fokú harcképességének és a marxizmus—leninizmus alapiam álló szilárd felzárkőzottságának megűlítása. A nemzetközi kommunista mozgalom eszmei és akcióegységéért, s a világon a szocializmus befolyásának növeléséért folytatott harcban tovább fejlesztjük a dolgozók nevelését a szocialista nemzetköziség bevált alapelveinek szellemében. Ennek alapköve lesz mindig testvéri kapcsolatunk, örök barátságunk és együttműködésünk a Szovjetunióval, ami szálka országaink és népeink valamenynyl ellenségének szemében. Moszkvában húsz évvel ezelőtt kötöttük meg s most további húsz évre hosszabbítottuk meg ünnepélyesen a történelmi jelentőségű csehszlovák—szovjet barátsági, segélynyújtási és háború utáni együttműködési szerződést. Országunk egész fejlődése a testvéri szövetség előnyeit és jótékony hatását igazolja, melynek szilárd alapja pártunk és a Szovjetunió Kommunista Pártja mélyen gyökerező lenini nézetegysége. A párt ideológiai tevékenységének feladata határozoitan leleplezni a világimperializmus valamennyi szándékát, mellyel új, alattomos módszerekkel akarja megbontani a szocialista országok elvtársi együttműködését, különösen pedig egységüket a Szovjetunióval. Az ideológiának hozzá kell járulnia ahhoz, hogy minden dolgozó megértse a Csehszlovák Szocialista Köztársaság internacionális kötelezettségeit, a nemzetközi szocialista munkamegosztás szükségességét, előnyeit és jelentőségét. A párt politikai irányvonalának ezen a téren hatékonyabban kell segítenie az elméleti kérdések és a szocialista világrendszer, valamint egyes tagállamai, konkrét ökonómiája kérdéseinek intenzívebb és magasabb színvonalú tudományos kutatását. A propagandának és az agitációnak meg kell világítania a nemzetközi munkamegosztás objektív szükségszerűségét, hasznosságát és előnyeit. Rá kell mutatnia az egyes vállalatok és munkacsoportok felelősségére a vállalt nemzetközi kötelezettségek |ó minőségű és idejében történő teljesítéséért. Le kell küzdeni a zárt, önellátó népgazdaság szükségességét hlrdetfi helytelen elméleteket is. Ezek az elméletek ellentétben állnak a szocialista világrendszer további fejlődésének objektív irányelveivel, valamennyi szocialista ország sikeres előrehaladásának és népének érdekeivel, valamint szükségleteivel. Ellentétes a szocialista nemzetköziség alapelveivel, és akadályozza a kapitalizmussal folytatott békés gazdasági versenyt. Hazánk és a szocialista országok kapcsolatai a proletár nemzetköziség elvén alapszanak, amely nemcsak a nemzeti és állami függetlenség elismerését követeli meg, hanem elsősorban az erők öntudatos összpontosítását a közös érdekekért vívott harcban, az önzetlen kölcsönös segítséget és támogatást. Ez az alapelv jellemzi kapcsolatainkat a szocialista Jugoszláviával is. A mindeddig fennálló ideológiai eltérések ellenére is a marxizmus—leninizmus alapelveivel összhangban fejlesztjük és elmélyítjük a mindkét szocialista ország népei érdekeinek teljes mértékben megfelelő együttműködésünket. A világ haladó erőinek megszilárdítására és továbbfejlesztésére irányuló törekvés vezérli Ázsia, Afrika és Latin-Amerika fejlődő országai iránti politikánkat. Továbbra is tevékenyen felhasználunk minden lehetőséget arra, hogy támogassuk az em(Folytatás a 2. oldalon)