Új Szó, 1963. december (16. évfolyam, 331-358.szám)

1963-12-19 / 349. szám, csütörtök

filág proletárjai, egyesüljetek I QJSZÓ SZLOVÁKIA KOHHUNISTA PARTJA KÖZPONTIB1ZOTTSÁ6ÁNAKNAPILAPJA Bratislava, 1963. december 19. csütörtök • 30 fillér • XVI. évf. 349. szám A gazdáik Teljesen elcsendesedett a ha­tár, majdnem mindenki elmond hatja: végeztünk. Idejében, jókor. Biztos helyre került a kapások termése, s néhány kivétellel a szövetkezetek befejezték az Őszi mélyszántást ls. Eljött a számol­gatások, latolgatások Ideje. Nem­sokára megkezdődnek a zárszám­adások. Kiosztják a szövetkezetek a részesedést, a jutalmakat, meg­emlékeznek a nagy munkákban élenjárókról, majd a poharazga tás közben vidáman folyik a te­re-fere... Természetesen, amíg elkészül egy-egy szövetkezet zárszámadási közgyűlésére a beszámoló, sok­sok munka, olykor éjfélig tartó parázs vita tarkítja a hosszú téli estéket. Az egész év munkáját, egy nagy gazdaság tevékenységét tükröző zárszámadási beszámolót nem ls olyan könnyű elkészíteni. Hiszen a beszámolónak világos képet kell adnia a tagság életéről, a gazdálkodás sikereiről, sikerte­lenségeiről. Magyarázatot kell ad­nia arról ls, miért nem tudják ki­fizetni a tervezett részesedés tel­jes értékét, s ml okozta, hogy egy-egy termelési ágazatban nem tudták teljesíteni a tervet. És még igen sok részletkérdést kell meg­világítani ahhoz, hogy elkészüljön a reális, az egész esztendőt he­lyesen értékelő gyűlés alapanya­ga. Az élet bonyolult. Nem külön­ben így van ez a szövetkezetek­ben is. Különösen az idén vár ne­héz munka a könyvelőkre, az EFSZ-ek vezetőségi tagjaira. Az elmúlt tél, a tavasz és nyár nem igen hajtotta a vizet a szövetke­zetesek malmára. Egynéhány ter­mékfajtából — különösen a gabo­nafélékből — nem mindenütt érték el a tervezett hektárhozamo­kat. Sok szövetkezet adósa az or­szágnak az állattenyésztési termé­kekből. Kiváltképpen a tejeladás tervének teljesítése okoz nagy gondot. Márpedig azt a szövetke­zetek minden egyes tagja tudja, ha valamiből nem teljesítették a tervet, nem ls lesz teljes a része­sedés. Az Ilyen szövetkezetekben bizonyára elégedetlenkedik majd a tagság, hogy kevesebbet kap az egységekre. Sőt akadnak esetek — az elmúlt évek zárszámadásai­nak gyűlései ls bizonyítják — ahol majd a fejők, az etetők húzzák a gyűlésen a rövidebbet, miért ma­radtak alul, miért nem teljesítet­ték az árutermelés tervét. Az egészséges elégedetlenség nem elítélendő. Nem azért, mert van benne olyan valami, ami a hibák okozóit felfedi és a szövet­kezet vezetőit azok kiküszöbölé­sére készteti. Jó, ha a zárszám­adási közgyűlésben a tagság nem csupán a részesedés-kimutatást, meg az eszem-iszomot látja, ha­nem jó alkalomnak véli a bírálat és önbírálat kibontakoztatására. És ezért van évek óta oly nagy varázsa az évzáró taggyűléseknek. Ezért készítik oly nagy gondos­sággal, sokszor hetekig a gyűlés anyagát. Ezért segít ebben a nagy munkában kétszeres odaadással az üzemi pártszervezet, sőt a járási pártbizottságok Is érdemben tá­mogatják ez időben a szövetkeze teket. Örvendetes az egészséges nyugta lanság, mert ez azt is jelenti, hogy a tagság nem vesz tudomásul min dent csupán fejbólintással. Min dent az időjárás számlájára se lehet írni. S ezt a tagság ls Jól tudja. Ne vegyék rossz néven hát 0 szövetkezet vezetői, a termelés irányítását, szervezését végző fczakemberek, ha a rossz gazdái­adás tükre kodásért kissé őket is elmarasz­talják. Bizony, ahol évek óta baj van a tejtermelésben, vagy a hús­termelésben, ott gondosan meg kell vizsgálni az emberek felelős­ségét. S ugyanezt kell tenni azok­ban a szövetkezetekben ls, ahol évek óta hurcolt, mindeddig gyö­keresen nem orvosolt gazdálkodá­si panaszokról, rendellenességek­ről, szervezeti lazaságokról, ter­melési kudarcokról s ebből követ­kezően alacsony részesedésről ad­tak számot az évi közgyűlések. A gazdálkodás Igazi tükre le­gyen a zárszámadási beszámoló, a közgyűlés. Olyan tükör, amelyben nemcsak a hibák megállapítása látható, hanem a hibák okozóit s megszüntetésük módját ls. Eb­ben az idén először Igen sokat segíthetnek a szövetkezeteknek a járási termelési igazgatóságok, a termelés közvetlen felelős irányí­tói, szervezői, az oktatók ls. A szö­vetkezetekben most sokat emlege­tett dolog a részesedés. S meg kell a tagságnak azt ls magyaráz­ni, miért Jut kevesebb, ha pedig több jut, azt ls meg kell indokol­ni, miért. Természetesen ez sokkal könnyebb. Am nem szabad kitér­ni a kényes kérdések elől sem. A termelési oktatók javarésze már megismerte a rá bízott szö vetkezetek életét. Nagyjából azt ls tudják, hol szorít a csizma. S a tagság, az egész közvélemény sze­retné tudni, miért csökkent pél­dául Szlovákiában a munkaegysé­gek átlagos értéke. Arra is kíván­csiak sokan, miért tudta teljesíte­ni a dunaszerdahelyi járás a tej­felvásárlás tervét, s Idáig már több ezer literrel toldotta meg a tervezett eladást. A szomszédos komáromi járás pedig több millió liter tejjel tartozik az országnak. Olyan kérdések ezek, melyekre a zárszámadási közgyűléseknek elfogadható választ kell adniuk. És még más. Sokszor hangozta tott dolog. Kevés a gép, nem győzzük a munkát. Mi talán úgy mondhatnánk ezt, gép van elég, csak az a baj, hogy a szövetkeze­tekben nem használják ki gazda­ságosan a gépek erejét. Aratás­kor sok szövetkezet nem akart más gépet, mint a nagyteljesítmé­nyű SZK-4-es kombájnt. A ZM-30­ast már úgyszólván sehol sem akarják. Baj az, ha igényesebbek a gépekkel szemben a szövetkeze­tesek? Nem, ám sokszor ez az igé­nyesség túlzásba megy. És az is baj, hogy nálunk még kevés egye­temes gépet kap a mezőgazdaság. Az időszaki gépek, a néhány hé­tig tartó munka végeztével a gép­színekben, vagy legtöbbször a szö­vetkezetek gazdasági udvarán rozsdásodnak. Úgy látszik, a fej­lett mezőgazdasági országokkal összehasonlítva mégis kevés a gép. Miért? Dániában egy állandó mezőgazdasági dolgozóra 12 hek­tár föld megművelése jut. Svéd­országban 20 hektár, nálunk 6 hektár. Az említett országokban ennek ellenére is sokkal jobb ter­méseredményeket érnek el. Ez is bizonyítja, milyen nagy szerepe van a mezőgazdaságban a gépnek, persze nem olyan gépnek, ame­lyik csak parádéra van, hanem amelyiket az esztendő bármely időszakában gazdaságosan ki le­het használni. Sok, sok kérdésről beszélnek majd a zárszámadási közgyűlésen S így jó, hiszen ha a gazdálkodás Igazi tükrének mondtuk a zár számadási beszámolót, akkor an­nak hű képet is kell adnia, olyat, hogy bárki nyugodt lelkiismeret­tel belenézhessen, s ne csak a múltat mutassa, hanem a Jövőt is tükrözze. A kladnói Egyesült Acélmüvekben Václav Pele öntő kollektívája egy hőn ppal ezelőtt kötelezettséget vállalt, hogy egy húnap alatt 150 csapolást végez az ívkemence javítása nélkül. Az öntők szavakat állták s felaján­lották, hogy 200 csapolást végeznek javítás nélkül. Képünkön Václav Pele (második jobbról) kollektívája. (J. Dezort — CTK — felvétele) A zárszámadások küszöbén Itt a számvetések ideje • Az adósság érezhető a munkaegységek értékén is • Ahol jól dolgoztak, jut a részesedésre is • Reálisabb terveket a jövőben A hosszú, kiadós ősz után az élet behúzódott a felvakba, s a korán be­köszöntő tél a rügyfakadásig szünetelteti a mezőgazdasági munkát. Fal vainkat azonban nem a tétlenség jellemzi. A szövetkezeti gazdák ottho nnkban, a vezetők pedig az Irodákban vetnek számot az elmúlt év ered­ményeiről, ki-ki a maga módján elkészíti az eltelt tizenkét hónap gazda­sági mérlegét. A nyugat-szlovákiai kerület szövet­kezeteiben az elmúlt évhez képest mintegy 10 százalékkal emelkedik a munkaegység értéke. Szlovákiai vi­szonylatban azonban nem beszélhe­tünk hasonló eredményekről, mert az előzetes számítások munkaegységen­ként 2—3 koronás csökkenő irányza tot mutatnak. Az okok közismertek, nem termeltek szövetkezeteink any­nylt, mint amennyi a tervezett mun­kaegységek értékét a megállapított színvonalon tartotta volna. Az a ren geteg tej- és húsmennyiség, amellyel a mezőgazdasági üzemeink adósai ma­radtak a közellátásnak, most az év végén az anyagiakban bosszulja meg magát: több helyen veszteséggel zár­ják az esztendőt. Kiszelőn, a losonci járás egyik Jól gazdálkodó szövetkezetében őrömmel készülődhetnek a zárszámadásra. A betervezett munkaegységek értékét egész éven át 24 koronás színvonalon tudták tartani. Igen ám, de több mint 18 ezer liter tejjel, két vagon hússal adtak el többet az államnak, s már közel félmillió koronájuk jól kama tozik a takarékban. A komáromi Járás szövetkezeteiben sem érheti a tagokat meglepetés, döntő többségük az előlegeken kívül még részesedést ls fizethet a ledolgo­zott munkaegységek arányában. Rosz szabb a helyzet a nyitrai járásban. A szövetkezetek több mint harminc százaléka mérleghiánnyal zárja az esztendőt. Nagycétény, Geszte, Geren­csér, Menyhe és még más helyeken nem hogy részesedésre nem számít­hatnak, de hónapok óta már az elő­legek kifizetésére sem futotta. Senki sem tagadhatja, ez idén sem volt jó a gabonatermés, viszont a ku­korica, a takarmányra vetett növé­nyek terméshozama kétszeresen pó­tolni tudja a hiányt. Természetesen az említett szövetkezetekben a takar­mányok termelésére sem fektettek súlyt, és most saját bőrükön érzik a mulasztást. Miért kell éppen most az év vége felé hangsúlyozni ezeket a tényeket? Elsősorban azért, mert kö­zeleg a jövő évi termelési-, pénz­ügyi tervek előkészítésének az ideje, melyeknél szintén be kell tartani az arányt. Hiába terveznek egyes helye­ken 20 koronás munkaegységet, ha nincsenek meg rá a reális feltéte­lek. A rosszul gazdálkodó szövetkeze­tekben általában a tervkészítés csak a vezetőség gondja volt, s a tagsá­got rendszerint mellőzték. így aztán a legjobb elképzelések sem kerülhet­tek be a tervekbe, háttérbe szorult a kezdeményezés. Az pedig nem titok, hogy a szövetkezeti gazdák nélkül elkészített tervek csupán megszokott akták maradtak, nem tükrözték visz­sza a közös gazdálkodás igazi életét. Nem árt tehát, ha a Jövő évi elkép­zeléseknél ezeket a szempontokat sem fogják mellőzni, s akkor a kö­vetkező alkalommal sokkal gazda­gabb lesz a zárszámadás. (th) VASUTASAINK ÉLETÉBŐL Nehéz műszak után LEGADAZABB ELLENSÉG: A HÓ ÉS A FAGY • AZ UTASOK SEM MIND ANGYALOK • NAGY­VONALÚBB MŰSZAKI FEJLESZTÉST A KÖZLEKEDÉSBEN .LÔKHAJTÄSOS" VASUTASOK szolgálatba, így meggyőződhetett ró­la, hogyan köszöntött be az Igazi tél. — Kedden hajnalban Indultunk, mondja. Először Érsekújváron keresz­tül Komáromba mentünk. Ez a vonal­szakasz rendkívül sokat szenvedett a hóvihartól. Néhány órával a hóesés kezdete után már elég gyakran meg kellett állnunk egy-egy hótorlasznál. Pedig a vasút műszaki egységei, a hóel takarítók sem nézték tétlenül az ítéletidőt. Utunk során meggyőződ­hettünk róla: attól is sok függ, hogy egyik-másik állomás, vagy vonalsza­kasz mennyire viseli szívén a télre való felkészülést. Visszafelé egy kis vargabetűt csináltunk. Nyitrán és Leopoldovon keresztül egy gyorsvo­natot kísértem Bratislavába. Ezúttal miég az előbbinél ls több dolgunk akadt, mert a hófúvások miatt ki­esett néhány személyvonatot ls ml helyettesítettük. Érsekújvártól Leo­poldovig minden állomáson megáll­tunk. Nehéz dolga volt a vonatkísérő személyzetnek, mert az utasok eny­hén szólva nem a legelőzékenyebben viselkedtek. Eleinte szinte késés nél­kül haladtunk, de később sokszor maguk az utasok nehezítették mun­kánkat. Ilyenkor az utazóközönség Is több megértéssel viseltethetne mun­kánk fránt. A „Iökhajtásos" hőeltakarító. Tél elején talán senki úgy nem fi­gyeli a meteorológiai intézet jelenté­seit, mint a vasutasok. Érthető, hi­szen a zimankós, téli idő elsősorban az ő munkájukat nehezíti meg. Az idén aránylag koráin leesett az első hó, — kedden reggel a télapó ala­pos szélvihar kíséretében megrázta szakállát. Az ország egyes részein negyed méternél ls vastagabb hóré­teg borítja a földet. Mondanunk sem kell, hogy ez jelentősen megnehezí­ti a vasutasok munkáját. A váltóknál és a jelző berendezéseknél állan­dóan résen kell lenni. A kedd reg­geli hóvihar miatt elsősorban Dél- és Délkelet-Szlovákia vasutasait mozgó­sították. A hófúvásokban végzett első „meghosszabbított" műszak után el­látogattunk a bratislavai főállomás pihenőjébe, ahol a munkájukból ha­zatérő vasutasok éppen a téli „főpró­báról" beszélgettek. A pihenőbe Is behallatszik egy fur­csán süvítő hang. Csodálkozik ez ember — gondolván, hogy ebben az ítéletidőben is gyakorlatoznak a lök­hajtásos katonai vadászgépek. De az­tán mikor «z egyik mozdonyvezető Prokeš (CTK) felv, (Folytatás a 2. oldalon] A LEGNEHEZEBB SZAKASZ A DÉLI VONAL Štefan Révay az imént érkezett csak haza egy elég hosszú körútról. Éppen a hóvihar kezdetekor lépett

Next

/
Oldalképek
Tartalom