Új Szó, 1963. december (16. évfolyam, 331-358.szám)

1963-12-17 / 347. szám, kedd

ÉV VÉGI GONDOLATOK a Szovjet Hadsereg Gépgyárban őszintén megvallva, vegyes érzé­sekkel léptem át a minap a Kelet­Szlovákiai Gépgyár, hazánk egyik igen fontos, exportra termelő gép­ipari üzemének küszöbét. Közeleg az év vége, vajon megbirkóznak-e a ko­šicei gyár dolgozói az évi tervfela­datokkal, teljesítik-e a baráti orszá­gok részére Ígért gyártmányok szállí­tási tervét? Ezeket a gondolatokat annak tu­data váltotta ki, hogy az év két első eredményes negyedéve után a har­madik negyedév sikertelenségének gondterhes felhői tornyosultak a gyár dolgozói fölé. Nem teljesítették a tervet, csupán 88,5 százalékos éred­ményt értek el s az exportfeladatok teljesítésében még gyengébbet. Ján Veles mérnök, a vállalat Igaz­gatója, Štefan Grega elvtárs, az üze­mi pártszervezet elnöke és a többi vezető a sok gond és tervlemaradás közepette ls bizakodóan tekintettek annak idején az év utolsó három hó­napja elé. — Behozzuk a lemara­dást... teljesítjük tervünket... bíz­zunk üzemünk dolgozóinak becsületé­ben ... — Ilyen és hasonló megjegy­zéseket hallattak a vezetők. De be­széltek más dolgokról is. Igazságta­lanság lenne a helyzet helyes felül­bírálására törekedve elhallgatni mind­Műfonalgyártógép lelő gépekkel rendelkeznének. Osztoz­nunk kell a gépgyáriak véleményé­ben: a termelés növelésének egyik fiatal érkezését várják. Nagy szük­ség van ezekre a fiatal szakembe­rekre, akik már az újabb termelési alapfeltétele a műszaki fejlesztés. Ez módszerek ismereteivel térnek visz­azokat a gátló körülményeket, ame- pedig nem megy egyszerre. Amit el- sza. lyek kedvezőtlenül befolyásolják a hanyagoltak évek hosszú során át, gépgyár fokozott exportfeladatainak azt ne m i eh e t elvégezni egy-két hét teljesítését. Nem kell különösebb gazdaságtudo­alatt. A gyár egyik égető problémáját, a Figyelembe véve a gyár említett és egyéb, a munkaszervezésre ls ká­rosan kiható problémákat, el kell is­merni, hogy éppen az 1963-as évi terv mányi Ismeret annak felmérésére, s ebességváltó-szekrények gyártásában a kivitelre szánt gyártmányok terme mit jelent az, amikor az egyre nö­vekedő termelési feladatokkal nem tart lépést az üzem műszaki fejlesz­tése. Ezt a feladatot az előző évek­ben elhanyagolták a Szovjet Hadse­reg Gépgyárban. Nem oldották meg a termelés szakosítását az egyes részlegek szerint. Mindent mindenütt gyártottak! Az egyes részlegeket most szervezik át. Veles Igazgató na­gyon találóan jegyezte meg: „Menet közben nyergeljük a lovat." Igen, amellett, hogy biztosítani kell a ter­fennálló nehézségeket már sikerült — éppen a műszaki fejlesztés segítsé­gével — részben megoldani. A ter­melési folyamat közepes méretű mű­szaki megváltoztatása eredményekép­pen elérték, hogy míg ezelőtt tíz na­pig tartott egy sebességváltó-szekrény elkészítése, jelenleg csupán két na­pot vesz Igénybe. Ebben az Irányban a Jövő évben további kedvező változás várható, mi­vel Január 1-ével a košicei gépgyár melésl feladatok teljesítését, közben a Sečovcén épülőben^ levő új gépipa­a gépek és más termelőeszközök át­csoportosítását, átépítését is el kell végezni. Erről konkrétan meggyőződ­hettünk az 520-as részleg hatalmas csarnokaiban, ahonnan a gépeket más helyre vitték, itt jelenleg terme­lés helyett szerelési munka folyik. Az elavult gépparkot ugyan bizo­nyos mértékben felfrissítették néhány űj géppel, de a Nehézgépipari Mi­nisztérium által megígért további gé­pek rugalmasabb szállítását joggal elvárják a gépgyárlak. Mennyivel ke­vesebbb gondjuk lenne, ha az igé­nyes gyártási folyamatoknál megfe ri melléküzemmel bővül, amelyben elsősorban különböző sebességváltó­szekrényeket gyártanak majd. A fokozódó feladatok, az új ter­melési folyamatok, a műszaki fejlesz­tés biztosítása képzett szakembere­ket igényel. Mi tagadás, a szakem­berutánpótlás terén is sok még a jó­vátenni való ebben a gépgyárban. Amit eddig elmulasztottak, most igyekeznek pótolni. Ebben az évben már 83 szakmát kitanult fiatal tért vissza a gyárba, a szaktanonc-iskola I. évfolyamába 720 fiatal jelentkezett. A jövő évben 52 szakiskolát végzett Műfonallégtelenito a szállítás előtt MetyéxdemeCt kitüntetések A füleki Békeüzem- terv keretén belül vál­ben a közelmúltban 75 lalkoztak az üzem dol­dolgozőt tüntettek kl gozói, s dicséretreméltó elismerő oklevéllel és dolog, hogy mind az pénzjutalommal. Az er­re érdemesült dolgozók között 10 000 koronát osztották szét. Megju­talmazták azokat is, önköltség csökkentésé­ben, mind a minőség javulásában változás állt be. A változást azért érték el, mert er­akik már több mint 25 re irányították a szocia­éve dolgoznak az üzem- lista munkaversenyt, ben. A kitüntetéseket meg­érdemelten kapták, hisz évek óta ismeretlen fo­galom ebben az üzem­ben a tervadósság. Je­lenleg is 100,6 száza­lékra teljesítik az áru termelés tervét. Nehéz ségek azonban, Itt is akadnak, fóleg a minő­ség és az önköltség csökkentése körül. A fogyatékosságok ki­küszöbölésére az akció­melybe a dolgozók 98 százaléka bekapcsoló­dott. Az akcióterv jelentós pontja továbbá a nor­mánfelüli készletek fel­számolása volt. Az év elején ugyanis 1 millió 298 ezer korona érté­kű elfekvő készlete volt az üzemnek s mai napig ezt 905 ezer ko­ronával csökkentették. E sikerekről szólva beszélnünk kell az em­berekről is. Az üzemben tíz kollektíva mondhat­ja magáénak a szocia­lista munkabrigád cí­met, illetve tűzte ki megszerzését. A legjobb kollektívák közé tar­toznak Hocky István négytagú festő- ás Mi­halik János öttagú gép javítókollektlvái. A füleki Békeüzem­ben Jelenleg a Jövő évi tervfeladatok teljeslté sére készülnek. S ez a felkészülés nem Jelent formaságot. A dolgozók az idén — előrelátható lag — közel 6 millió korona tiszta haszonnal zárják az évet. S azt akarják, hogy a Jövó évben se legyen semmi fennakadás a tervfela­datok teljesítése körül. Agócs Vilmos lése terén nehéz feladatok elé állí­totta a Szovjet Hadsereg Gépgyár dolgozóit. Elég, ha annyit említünk, hogy az 1962-es évvel szemben 1963­ban több mint 200 százalékkal növe­kedtek a gyár exportfeladatai. A mű­fonalgyártáshoz szükséges hatalmas gépi berendezések elsősorban a Szov­jetunió részére készülnek. Az üzem dolgozói ezeknek a gyártására kü­lönleges gondot fordítanak. Ezzel is bizonyítani akarják a Szovjetunió iránti barátságukat, valamint azt, hogy méltók gyáruk elnevezéséhez. Hogy milyen eredménnyel teljesíti tervét a gyár, arról Michal Velký elvtárs, a gyár főmunkairányltója a statisztikai kimutatásokban lapozva tájékoztat. Amint már említettük, az első fél évben eredményesen teljesí­tette a gyár exportfeladatainak ter­vét. Különösen jó eredményeket ér­tek el a Szovjetunió részére gyártott termékek termelése terén. A terme­lés legkritikusabb időszakában, au­gusztusban — amikor a dolgozók túl­nyomó többsége (nagyon helytelenül) csaknem egyszerre vette ki szabad­ságát — csupán 57 százalékra telje­sítette a gyár az exporttervet. Szep­temberben valamivel javult a hely­zet és októberben már 115,4 száza­lékos eredményt értek el, amikor a Szovjetunió számára gyártott termé­kek termelési tervét 144,1 százalékra teljesítették. Novemberben újból csökkent a tervteljesltés üteme, ami azt eredményezte, hogy a košicei gépgyár évi exportfeladatát novem­ber végén 87,3 a Szovjetunió részére termelt gyártmányok tervét 89,7 szá zalékra teljesítette. Ide kívánkozik a kérdés: — Nem értékelték-e túl erejüket a gépgyá­riak, teljesíthetik-e valóban évi ter­melési tervüket, ahogy arra a gyár vezetői ígéretet tettek? Nincs Jogunk kételkedni, amikor azok, akiktől a tervteljesltés függ, derűlátók, bizako­dók. A gyár csaknem minden munka­szakaszának figyelme jelenleg az ex­portfeladatok teljesítésére irányul. A gyár mérnökei, műszaki dolgozói és hivatalnokai, akik értenek a gé­pekhez, ezekben a napokban a ter­melésben vállalnak munkát. Az Igaz­gató részvételével naponta értékelik a terv teljesítését. A gyár vezetősé­ge az üzemi pártszervezet és a szak­szervezeti tanács segítségével olyan intézkedéseket tesz, amelyek megva­lósításával — ha nem is a vállalt ha­táridőre, december 15-re — az év végéig 99,6 százalékra teljesitik az exportfeladatok tervét. Viszont a Szovjetunió részére feltétlenül befe­jezik és az év végéig elszállítják a még megmunkálás alatt levő hét mű­fonalgyártó gépet, ami azt Jelenti, hogy a Szovjetunióba irányuló ex­portfeladatukat 100,3 százalékra akar­ják teljesíteni. Ennek a szándéknak megvalósítása visszatükröződik a készárucsomagoló­ban ls, ahol Štiavnický elvtárs cso­portjának dolgozói gondosan csoma­golják és emelődaruk segítségével vasúti kocsikra rakják a hatalmas gé­peket A napokban két kisebb sze relvényt kitevő szállítmányt indíta­nak a Szovjetunióba. Hazánk legna­gyobb szárazföldi kikötőjén, Čierna nad Tisoun áthaladva viszik a kocsik a jó minőségű gépeket, jelképezvén a Szovjet Hadsereg Gépgyár dolgozói­nak eredményes tervteljesítését s a baráti szovjet nép iránti szeretetét. KULIK GELLERT JCtdUka SZOBRÁSZATI KIÁLLÍTÁS A DOSZTOJEVSZKIJ-SORI MÜVÉSZHAZBAN Ján Kulich a hazai képzőművészet számontartott értéke. Még csak 33 éves, de nevét határainkon túl ls jól Ismerik. Hiszen Velence, Moszkva, Helsinki, Bécs és Varsó nemzetközi kiállításain több mint 10 esztendeje szerepei. Az itthoni képzőművészeti versenyeken számos dijat nyert és 1957-ben Carrarában ls kitüntették. Zvolenská Slatlnán született. A kö­zép-szlovákiai tájnak nyilván ellen­állhatatlan sugalmazó ereje van. A képzeletet megmozgató hegyvidék, a régi hagyományokba gyökerező fafa­ragás hatással volt Kulichra, a falusi parasztgyerekre ls, akinek szobrászati készsége korán megnyilvánult. Együtt érzett az anyaggal, tisztelte struktú­ráját. S szinte ösztönösen tapintotta k! a figura felépítésének törvényeit. Tanáré, O. Španiel, az éremművészet kiváló mestere a prágai Akadémián tanítványait a klasszikus realizmus szellemében nevelte. Kulich ma a bra­tislavai Képzőművészeti Főiskola szobrász szakosztályának tanársegéde és az Élet alkotócsoport tagja. Január 8-ig tartó tárlata az utolsó hét év terméséből közel 150 művet mutat be, melyek törekvéseit és ered­ményeit tükrözik. Termékeny és sok­oldalú, szakmai tudása, formabiztos­sága egyaránt megnyilvánul monu­mentális emlékműveiben, a szabad plasztikákban, arcmásokban, dombor­művekben és az érmekben. Érzékeny a valóság látványára. Pályakezdő mű­veiben még szigorúan ragaszkodik a tárgyi hasonlóság feltüntetésére. Tek­tonikus érzéke, konstruktív formaal­kotása később határozottan érvénye­sül és az ötvenes évek végétől mind érezhetőbb lendülettel törekszik az összefogásra. Már maga az építészet, a művészetek anyja is hangsúlyozza ezt az elvet, melynek híján a szobor vagy dombormű nem élhet szerves egységben a nagv, modern tömbszerü épülettel. — Kulich mai tartalmú témáit a valóság széles anyagából meríti, s a modern realizmus célkitűzéséhez hí­ven a nép, az ember, a munkás, a hős belülről látó Igaz ábrázolására törekszik. Az élet bonyolult zajlása az emberek közti új viszony, öregek és fiatalok, a város és falu mind-mind a megfigyelés és élmény forrásai szá mára. Az objektív valóságot belső át érzése hevíti, ami egyformán érzik a Duklai emlékmű s a Slavín nagy­erejű csoportján, a Klaki asszony egységes, tömbbe fogott, szenvedést belülről sugárzó alakjából, a Február hőseinek magától értődő biztonságá­ból, a Liptói legény. Jánošík nyers elszántságából, s a Maticát megsze­mélyesítő nőalak fennköltségéből. Emberség és társadalmi felelős­ségtudat hatja át a Kivégzés előtt ál­ló férfinek mozdulatában, arcvonásai­ban kifejeződő megvető gyűlöletet, s a maga igazának tudatát. A parti­zánok, a Kohász, a Pásztor modernül tipizált figurái mellett ott állnak az őszinte lírával formált nőalakok, a meghatóan egyszerű egységes felépí­tésű Várandós nő, az anyaság örök jegyeit magukon viselő Falusi asszo­nyok, a drámát sejttető fonnyadt öreg néni. Meleg érzelmiségről vallanak a Kubai lány, a cigányfigurák, s a ma fiataljainak szoborba rögzített életér­zése. Az elvont fogalom ölt testi való­ságot a Magány s a Bánat magukba hulló lányaiban, az útja elején álló, bájosan esetlen Iskolás gyerekben, — az életkedv, a Jövőbenézés, az Érett­ségiző s a Találkára induló leánykák­ban. Emberközelségű kis plasztikéiban fokozottan érvényesül a közvetlen tiszta líra. Arcmásai a lélekbenéző, az egyénben ls a típust kereső alko­tót jelezik. Az öreg férfi arcmása a múló évek szinte szobrászi formáló munkájára utal. Fulla jellegzetes mü­vészfeje is rendkívül kifejező. Dora­bormüvében e háttér síkjából komor erővel, nyugodt ritmussal emelkednek kl a Hegyekbe vonuló partizánok. Végül, de nem utolsósorban szól­nunk kell plakettjeiről és érmeiről. Kulich ebben a nagyon Igényes mű­fajban a legegyénibb. A szabálytalan kis körlapokban a műfaji törvények­nek megfelelően összefoglal é6 jelee Ján Kulich: Tanonc (bronz, 1982) csupán. Sűrítve mutat drámát fSi­quueiros, Nem!), Modern derűs élet­képet (Az eső, Parkban, Nyár) falusi jelenetet (A Vágnál, Legelőről). S amilyen sokrétű műfajban, olyan változatos az anyag is, amelyet meg­szólaltat. A hagyományos fa és ége­tett agyagon a klasszikus bronzon, az acél, réz és cinken, a diorlton és szerpentinen kívül a hydronállum sa­játosságait kitűnően érvényesíti. Leg­utolsó művei Jánošík, s a Liptói le­gény, az öregasszony és a bizánci levegőt árasztó Solunl testvérek telje­sen korszerű technikával, hegesztett vaslemezekből készültek. Kulich eddig is felfelé Ívelő pályája további emelkedést és kiteljesedést ígér. BÁRKÁNY JENŐN® A Cseh Kamarazenekar vendégszereplése A Cseh Kamarazenekar vendégsze­replése hangversenyéletünk kiemelke­dő eseményei közé tartozik. Nem volt ugyan „telt házas" hangverseny, de ezt csak a távolmaradók sajnálhatják, az üresen maradt székek nem rontot­ták az est meleg hangulatát. Aki először hallja a Cseh Kama­razenekart, már az első hangoknál felkapja a fejét. Jozef Vlach művészi vezetésével nagyszerű együttes ül a pódiumon. Jozef Vlach rendkívül komoly és erős zenei egyénisége határozza meg a huszonhárom tagú vonóskar szel­lemét. Produkciójuk a befejezettség érzetét kelti. Játékmodoruk nagy eré­nye a formai felépítés és a formai tagolás világossága. Az együttest cél­tudatos közösségi szellem tartja ösz­sze, csak ez eredményezhet Ilyen ki­fejező, könnyed és amellett pontos muzsikálást akkor ls, ha a dirigensi pult üres marad. Biztos művészi ér­zékkel megtalálják az előadott mű plasztikus formáját, amely e hallga­tóra élményszerűen hat. Mozart súlyos veretű c-moll Ada­giójának és Fúgájának előadásában szenvedélyes komolyság, áttetszó hangzás és nagyvonalú előadásmód klasszikus stílusérzék Jegyében talál­kozott. Mozart tolmácsolásukban szi­gorú művészi fegyelem szabad mű­vészi szárnyalással párosult. Az együttes Bach III. Brandenburgi versenyének tolmácsolásával bebizo­nyította, hogy a klasszikusan kiegyen­súlyozott művek előadásában Igazán „otthon van". Szélesen bontakozott kl az első tétel férfias lendületű főtémá­ja, tökéletes egyensúlyban valósítot­ták meg a három vonósszólam össze­fonódásának, szétválásának mozgal­masan hullámzó hangzásképét. Befejezésül Csajkovszkij dallamkert­jének egyik legszebb virága, a Vonós­szerenád hangzott el. A szerenád, ahogy maga Csajkovszkij Irta, „belső kényszerből" született, 6 maga Is „szerelmes" volt a szerenádba és tü­relmetlenül várta a bemutató nap­ját. A mű hatalmas sikert aratott, és a siker máig ls hű maradt hozzá. Cseh vendégművészeink kitűnően értelmezték a nagy zeneköltő „orosz érzelmességét", árnyalatnyi férfias hangadással kerülve minden édeskés ellágyulást. A közösség viharos ünneplését • Dvofák-szerenád két tételének remek­be szaboft előadásával köszönték meg. Ezen az estén derű lopózott az ar­cokra és a szivekbe. Vlachéktól a mo­soly ajándékát kaptuk. Havas Mérte IP. decasi^ H

Next

/
Oldalképek
Tartalom