Új Szó, 1963. november (16. évfolyam, 301-330.szám)

1963-11-16 / 316. szám, szombat

Ä szovjet nép üzenete Csehszlovákia népének (Folytatás az 1. oldalráll Szövetsége és a Szovjet—Csehszlovák Baráti Társaság a szovjet dolgozók nevében a csehszlovák—szovjet barátság hónapja alkalmából, testvéri üdvözletét küldi a CSSZBSZ tagjainak, a csehszlovák ifjúságnak, és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság dolgozóinak. Csehszlcvákia nepe a kommunista párt és központi bizottsága vezetésével, élén Antonín Novotný elvtárssal, önfeláldozóan dolgozik a CSKP XII. kongresszusa határozatainak végrehajtásán. A csehszlovák dolgozóknak az új élet építésében elért sikerei örömmel töltik el népünket, a marxistaleninista eszmék erejét és győzelmét bizonyítják. A Szovjetunió dolgozói eredményesen megvalósítják az SZKP XXII. kongreszusán kitűzött kommunista építési programot és kitartóan dolgoznak a kommunizmus anyagi-technikai bázisának megteremtésén Napról napra jobban terjed az országos verseny, melynek célja a hétéves terv feladatainak határidő előtti teljesítése. Gyarapodnak a dicső kommunista munkamozgaiom részvevőinek sorai. A tudomány és a technika fejlődéKében a szovjet nép kommunista alkotósikereit bizonyítják a világűr A CSKP küldöttsége befejezte szovjetunióbeli látogatását Moszkva (CTK) — A CSKP tíztagú küldöttsége, mely F. Barbíreknek, az SZLKP KB titkárának vezetésével 15 napig a Szovjetunióban tartózkodott, hazatért. A küldöttség az SZKP KB meghívására látogatott a Szovjetunióba, tanulmányozta a tudomány és technika fejlesztésének irányítását, valamint "a Szovjetunió műszaki fejlődése programjának megvalósítását. meghódításában aratott újabb szovjet hőstettek. A szovjet nép nagy internacionális feladatának tekinti a kommunizmus felépítését a Szovjetunióban. Kedves elvtársak! A Szovjetunió és Csehszlovákia a nagy szocialista közösség országai közötti megbonthatatlan barátság és szoros együttműködés szilárd biztosítéka annak, hogy népeink további sikereket érjenek el a szocializmus és kommunizmus építésében Népeink testvéri barátsága a proletár nemzetköziség elveire épülő új, szocialista típusú nemzetközi kapcsolatok szemléletes példája, A szocializmus útjára tért népek biztonságérzettel tekintenek a jövőbe — mondotta Hruscsov elvtárs. — A szocialista közösség új sikerek felé halad előre a fényes kommunista jövő megteremtésében, amelyben nincs ellenségeskedés, kizsákmányolás, amelyben az ember az embernek barátja és testvére. A Szovjetunió, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a szocialista közösség többi országai külpolitikájukban szilárdan követik a békés együttélés lenini eiveit. Országaink nemzetközi tekintélye és szerepe a jelenkor fö problémáinak megoldásában rendkívül megnövekedett. A szocialista országok külpolitikájának, a békeszerető erők harcának újabb sikere volt a moszkvai részleges atomcsendegyezmény megkötése, amely új utakat nyitott a világot kettéosztó vitás problémák rendezésére. Kedves barátaink és testvéreink! Engedjék meg, hogy népeink nagy ünnepének, a barátsági, kölcsönös segítségnyújtási és háború utáni együttműködési szerződés aláírása 20. évfordulójának előestéjén a csehszlovák—szovjet barátsági hónap ^lkaimából Önöknek és Önök által a diI cső csehszlovák népnek újabb sike• reket kívánjunk a gyönyörű jövő építésében, a szovjet és a csehszlovák I nép megbonthatatlan barátságának Szovjet államférfiak jókívánafai az NDK vezetőinek Moszkva (CTK) — Nyikita Hruscsov és Leonyid Brezsnyev szívélyes Jókívánságaikat fejezték ki Walter Ulbrichtnak abból az alkalomból, hogy újból megválasztották az NDK Államtanácsának elnökévé. Nyikita Hruscsov egyúttal jókívánságait fejezte ki Ottó Grotewohlnak, miniszterelnöki megválasztásához, sok sikert kívánt nekik a szocializmus építése, a szocialista országok sokoldalú együttműködése és az európai béke megszilárdítása érdekében végzett tevékenységükben. Ivan Szpiridonov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Szövetségi Tanácsának elnöke és jan Peive, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Nemzetiségi Tanácsának elnöke üdvözlő táviratot küldött Dr. Johannes Dieckmannak, akit az NDK Népi Kamarájának elnökévé választottak. Andrej Gromiko, külügyminiszter Lothar Boiznak az NDK külügyminiszterének gratulált. és együttműködésének további szilárdításában és elmélyítésében, a nagy szocialista tábor egységének és erejének szilárdításában. Éljen a munkaszeretö és tehetséges csehszlovák nép! Éljen Csehszlovákia népének harci élcsapata, a hős CSKP! /Éljen a Szovjetunió és Csehszlovákia népének örök és megbonthatatlan barátsága és együttműködése! Éljen a világbéke! V. G r i s i n, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke, S z. Pavlov, a Komszomol KB első titkára, Nyina P o p o v a, a Külföldi Kulturális és Baráti Kapcsolatok Társaságai Szövetségének elnöke, K. Osztrovityanov, a Szovjet—Csehszlovák Baráti Társaság elnöke. Az üzenetet tartalmazó tpkot ezután átadták a staféta kapitányának. A staféta ezrek éljenzése közepette elindult Moszkva utcáin. A Vörös tér felé tartott, majd a Kutuzov sugárúton keresztül rátért a minszki műútra. Vjazma után Szmoienszken, Minszken, Kijeven, Harkovon és az első csehszlovák brigád harcainak színhelyén keresztül a szovjet—csehszlovák határ felé tart, ahol december elsején találkozik a csehszlovák stafétával. Szovjet szakemberek sagítségével épiil Guinea első mezőgazdasági terményfeldolgozó nagyvállalata. A képen: A brigádvezető utasításokat ad B. Diallo sofőrnek. (TASZSZ felvétele) Brazília bírálja az Egyesült Államok külföldi „segítségét" Sao Paulo (CTK) — Az Amerikaközi Gazdasági és Szociális Tanács Sao Pauld-i értekezletén befejeződött az általános vita. A vita során elsősorban Brazília álláspontja volt szembeötlő, mely az ellenzéki áramlat és az Egyesült Államok latin-amerikai gazdasági politikáját bírálók élén állt. Ai Izvesztyija a szovjet-amerikai kapc

ro!aiolrói Az Izvesztyijában Matvejev a szovjet-amerikai diplomáciai kapcsolatok felvételének 30. évfordulójáról szólva visszapillant e kapcsolatok történetére. Kiemeli a második világháborúban kialakult szovjet—amerikai együttműködés jelentőségét, majd így ír: „Teljesen tarthatatlanok egyes amerikai köröknek azok a próbálkozásai, hogy a szovjet-amerikai kapcsolatok megjavítását valamiféle olyan „feltételektől" tegyék függővé, amelyeket a Szovjetuniónak kellene teljesítenie. A szovjet kormány nagy jelentőséget tulajdonít az Egyesült Államokkal való kapcsolatai megjavításának, mert a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének lenini elvéhez tartja magát" — írja Matvejev, s hozzáteszi, hogy bármely két állam közötti jó kapcsolat egyik legjellemzőbb mutatója a kereskedelem állapota. Érthetetlen, hova tűnt az amerikai üzleti körök gyakorlati érzéke — írja — hiszen a szovjet-amerikai kereskedelem már egy régebbi színvonalhoz képest is csökkent. A békés együttélés érdekei parancsolóan diktálják a sokoldalú üzleti és kulturális kapcsolatok fejlesztésének szükségességét. A részleges atomcsendről szóló moszkvai szerződés meggyőzően mutatta meg, miben rejlenek a legjobb lehetőségek, a Szovjetunió és az Egyesült Államok egységes erőfeszítéseire. Ezeknek az erőfeszítéseknek igen n^gy jelentőségük lenne a népek, a béke érdekében. Az általános és teljes leszerelésért vívott harcról, a jelenkor kulcsfontosságú problémájának megoldásáról van sző. Az Egyesült Államokban egyre többen megértik, hogy a fegyverkezési hajsza nemcsak, hogy egyetlen aktuális gazdasági vagy politikai problémát sem old meg, hanem bonyolítja és kiélezi ezeket. Ismeretes, hogy a Szovjetunióban pozitív visszhangra talált Kennedy elnöknek június 10én tett nyilatkozata, amelyben a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatok megjavítása mellett foglalt állást. A szavakat azonban tettekkel kell alátámasztani. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió dolgozhat és együtt is kell dolgozniuk a béke és a nemzetközi együttműködés nemes céljaiért" — hangoztatja befejezésül az Izvesztyija. Carvalho Pinto brazil pénzügyminiszter a csütörtöki ülésen újból megismételte Brazília álláspontját a Szövetség a haladásért programmal és új változata amerikaközi bizottságával kapcsolatban. Carvalho Pinto bírálta Harrimannák, az Egyesült Államok külügyminiszter-helyettesének kijelentését, hogy az Egyesült Államok 2,3 milliárd dollárt nyújtott a szövetségnek. A brazil pénzügyminiszter rámutatott arra, hogy 1961 augusztusa és 1963 .februárja között ez az összeg 1818 millió dollár volt, és ebből csak 794 milliót kaptak a latin-amerikai országok. Carvalho Pinto hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok a latin-amerikai országoknak • nyújtott segítségét csak arra használja ki, hogy megszabaduljon a mezőgazdasági termékek feleslegétől. Kennedy sajtóértekezlete Kennedy elnök szokásos sajtóértekezletén a többi között foglalkozott a szovjet állambiztonsági szervek által a napokban kémkedésért letartóztatott amerikai „turista" ügyével, a búzavásárlási üzlettel és a délvietnami helyzettel. Újságírók kérdéseire válaszolva Kennedy aggodalmát fejezte ki az argentin kőolajipar esetleges államosítása miatt, majd súlyosnak nevezte azt a „veszélyt", hogy Kambodzsa esetleg „visszatér a kommunista érdekszférába". Végül közölte: tárgyalások folynak e hondurasi és dominikai katonai Juntával, annak megállapítására, hogy „milyen Intézkedéseket hoznak ezekben az országokban az alkotmányos rendhez való visszatérésre." A

hét eseményei Ismét nagy port vertek fel a nemzetközi életben. Megdöbbentően hatottak a japánból sorozatos tömegszerencsétlenségekről érkezett hírek, melyeknek az olaszországi vatonti katasztrófával együtt közős okuk a kapitalista nyerészkedési törekvés minden emberi érdeket mellőző kíméletlensége. A hét külpolitikai eseményeit egyébként lázas tárgyalások Jellemezték. Brüsszelben a Közös Piac külügy- és földművelésügyi minisztereinek tanácskozásán ismét érezhető volt a nyugati válság, a bagdadi meghiúsult puccskísérlettel kapcsolatban pedig kétségessé vált a baathista „arab egység". Elveszett illúzió és .; ľ a pyugati politikusok beszédeiben erőltetetten kihangsúlyozott „atlanti egység". Ezt bizonyította a Közös Piachoz tartozó hat ország külügyés földművelésügyi minisztereinek eredménytelen brüsszeli értekezlete, amely egy december elején kezdődő szélesebb körű tanácskozást vezetett be a gazdasági közösség két legégetőbb problémájáról; a vámilletékek rendezéséről és a közös agrárpiac megteremtéséről. A tanácskozás bevezetőjéül a gaulleista irányzatú Nation találóan jegyezte meg, hogy „Brüsszelben a nyugati egység forog kockán". De mennyirel A tárgyalások eddigi kimenetele alapján bátran állíthatjuk, hogy a washingtoni elképzelések szerinti nyugati egység halva született gyermek. Az egyes partnerek érdekellentétei sokkal nagyobbak, mint az a közös alap, amely egy táborban egyesíti a különböző kapitalista országokat. Brüsszel nagy gazdasági csatározás színhelye volt, ahol' a közelmúltban szövetségre lépett Párizs és Bonn párbajozott, a többi tagállam lényegében csak szekundált nekik. Miért éppen Párizs és Bonn, a két újdonsült „szövetséges" akaszkodott össze? Könnyű a magyarázat: a kö zös agrárpiac létrehozásában Fran cia és Nyugat Németország a légér dekeltebb fél. Franciaországnak piac kell olcsó mezőgazdasági termékei elegy hit <1> a nagyvilágban helyezésére, Nyugat-Németország viszont nem akar erre ráfizetni. Eddig ugyanis az a helyzet, hogy a gabona, elsősorban a búza termelési önköltsége a hat ország közül NyugatNémetországban a legmagasabb. Ha tehát az olcsó francia búza elárasztaná az Európai Gazdasági Közösség agrárpiacát, a nyugatnémet mezőgazdaság, elsősorban a nagybirtokok tönkremennének. De Gaulle nagyon sietteti a már több mint egy éve húzódó mezőgazdasági tárgyalások végső kimenetelét. Utolsó határidőül az év végét szabta meg. Előbb tető alá akarja hozni a közös agrárpiacot, mely nélkül nem lehet teljes a Közös Piac, hogy azután egységesen tárgyaljanak az Egyesült Államokkal a vámtlletékek rendezéséről és megoldást találjanak az elmérgesülő „baromfiháborúban". Ha a franciák elképzelése szerint jönne létre a közös agrárpiac, akkor — egyes szakértők számításai szerint — a partnereknek mintegy 140 millió dollárral kellene kárptolniuk a nyugatnémet mezőgazdasági termelőket, ennek 40 százaiékát pedig Franciaország viselné. Ez pedig olyan keserű pirula, amit még a „nagy szövetség" eszméje sem tud megédesíteni. Emiatt Erhard és De Gaulle kormánya között elhidegülés tapasztalható. A nyugati válság katonai téren ts érezhető, miután a NATO államok tanácskozására elvetették Kennedy multilaterális atomhaderejének tervét, mely a NATO égisze alatt atomfegyverhez Juttattná Nyugat-Német országot. A francia kormánykörök illetve szócsöveik is ellenzik a mul tilaterálls atomhaderőt, de csak azért, mert De Gaulle nagyhatami ábrándból a régi nótát fújja: európai NATOhaderőt, európai Közös Piacot — amerikai befolyás nélkül. A francia kormánynak nem tetszenek a Bonnak adott amerikai ígéretek, mert az Erhard-kormány felbátorodása miatt presztízsét félti. ... kilincselő politikusok A nyugati tömb gazdasági problémái természetesen nemcsak Párizst és Bonnt foglalkoztatták, hanem Washingtonnak és Bonnak is gondot okoztak. Amikor Washington érzi, hogy „valami bűzlik Dániában", útnak indítja megbízottjait. E héten Ball amerikai külügyminiszter-helyettes Bonnban és Londonban „vizitelt" Harrlman, a másik külügyminiszterhelyettes pedig Latin-Amerika országait látogatja. Egyikük sem teljesít hálás küldetést. Ball Bonnban arra . igyekezett rávenni a kormányt, hogy vállaljon nagyobb részt az Atlanti Szövetség fenntartásának terheiből, amelyek nagyon megterhelik az Egyesült Államok fizetési mérlegét és mézesmadzagként a közös atomhaderő létrehozásában való részvételt ígérgetett. Bonnak nincs ínyére, ha amerikai szövetségese beleszól kereskedelmi és gazdasági kapcsolatainak alakulásába, másrészt viszont szívesen fog össze az amerikaiakkal, hogy nyomást gyakoroljanak Angliára, ne kereskedjen a szocialista országokkal, mondjon le a számára előnyös üzleti lehetőségekről. A szókimondásáról ismert Guardian Jól látja a kérdés lényegét: „Amerika kényszerzubbonyba akarja gyűrni Angliának a Szovjetunióval folytatott kereskedel mét, holott az olyan árukat, mint a hajók, gyárak és hasonlók, hosszúlejáratú alapon vásárolják az országok". Anglia „puhitása" folyik, kérdés, elég erős lesz-e a jelenlegi konzervatív kormány a számára bizonytalan kimenetelű választások küszöbén arra, hogy ne engedjen a nemzeti érdekekből. Harriman, a „tűzoltó" két latinamerikai országban végez küldetést. Argentínában felsült; a tömegek olyan nagy nyomást gyakorolnak a kormányra és lllia elnökre, hogy óvatos magatartása ellenére is biztosra vehető az észak-amerikai kőolajtársaságokkal kötött szerződések felbontása, amit a kőolajipari vállalatok államosítása követne. Brazíliában az „élő holttestnek" nevezett Szövetség a haladásért program megmentésén fáradozik a latin-amerikai országok kritikájának pergőtüzében, s el akarja érni, hogy Goulart elnök ne írja alá a nyereségkivitelt tilalomrendeletet. Harriman itt is rossz ügyet védelmez. A Sao Paulóban ülésező Amerikaközi Gazdasági és Szociális Tanács ülésének részvevői fejére olvassák, hogy a latin-amerikai segélyprogram lényegében jó üzlet az Egyesült Államok számára: „elsütheti" terményfölöslegeit és felfegyverezheti belőle bábjait. Erre célzott a New York Herald Tribúne cikke is, amikor a Latin-Amerikának évente folyósított 2 milliárd dollár segítséggel kapcsolatban megjegyezte: „Ha az Egyesült Államok megfeledkezne a Szövetség a haladásért programról, azon 400 millió dollárt nyerne a latin-amerikai nép". Ugyanis 2 milliárd 400 millió dollárt emészt fel a latin-amerikai hadseregek fenntartása. Egység? Szabadság? Szocializmus? - Demagógia Míg a múlt héten a dél-vietnami katonai puccs foglalkoztatta a világ közvéleményét, ezen a héten az Arab Kelet gondoskodott „szenzációról". Bagdadban meddő puccskísérlet történt, melynek eszmei vezére,-Ali Szaleh el Szádi volt miniszterelnök, megnyerte a légierők támogatását és a kormány ellen támadt. A puccsot három órán belül leverték és a zendülés vezetőit száműzték. Közvetlenül előtte Damaszkuszban történt, kormányváltozás a hatalmat Hafez tábornok, a hadsereg embere vette át. A két esemény között összefüggést látnak a megfigyelők. A különbség az, hogy míg Bagdadban a Baath Párt szélsőséges irányzatához tartozó erők maradtak alul a küzdelemben, Damaszkuszban a Baath Párt szíriai extremistái vették át a kormányt Az események azt bizonyítják, hogy az Irakban és Szíriában kormányon levő, sőt kimondottan uralkodó Baath Párt helyzete megingott. Ez több okkal magyarázható! O a megalakulása óta antikommunista programot hirdető Baath Párt véres fasiszta terrorjával sem tudta elhallgattatni az EAK-kal való unió politikájának híveit, sem a kommunistákat és a szabadságharcos kurdokat; O Az egység, a szocializmus, a szabadság hangzatos Jelszavával és hatáskeltö politikai maszlaggal operáló kispolgári baathisták teljesen elszigetelődtek a néptől, mert cselekedeteik ellentmondanak szavaiknak. Bebizonyosodott, hogy ultranacionalizmusuk üres frázispufogtatás, a nagy burzsoázia a maga szekerébe fogta őket; O a Jelenlegi megmozdulások hátterében a párton belüli torzsalkodás, személyi ellentétek állnak. Még most sem világos az Iraki és a szíriai helyzet. A Baath Párt beiruti nemzetközi vezetősége Szádi és követőit visszarendelte a száműzetésből és újabb pártkonferenciát készít elő. Valami forr a baathisták boszorkánykonyhájában, melytől a közömbös, de tájékozatlanságuk miatt cselekvésképtelen arab tömegek menekülnek. Irak és Szíria arab tömegei más egységre és szabadságra vágynak. lőrlncz László 1983. november 18. * ŰJ SZÚ. 3