Új Szó, 1963. november (16. évfolyam, 301-330.szám)

1963-11-16 / 316. szám, szombat

MAROKKÓI ÚTIJEGYZETEK A gólyák országa Egy teherautó narancsrako­mánnyal hajmeresztő s sebes­séggel száguld előttünk és nem hagyja magát megelőz­ni. Érthető ls a sofőr siet­sége, mert Marokkóban na­gyon alacsony a Járműveze­tők fizetése, így aztán a Kö­zép-Atlasztól a casablancai kikötőig nem engedélyezhet­nek maguknak pihenőt. Nem csoda, ha a marokkói lapok­ban olyan célzások olvasha­tók: az autószerencsétlensé­gek számét tekintve a „gó­lyák orsiága" semmiképpen nem marad el a volt anyaor­szág mögött. Az előttünk hajtó autóvezető biztosítani akarta magát mindenfajta or­szágúti kellemetlenség ellen: a teherautó rendszámtáblájá­nak két oldalán öt ujjlenyo­mat, „Fatima (Mohammed próféta lánya) keze nyoma" látható. A marokkői házak ajtaján, falán is gyakori. Az ötrubeles bankó Fezből Casablancába uta­zunk a leggazdagabb városo­kon keresztül. A vegyes tár­saságú autóbuszban feltűnik nekem egy szikár, napbarní­tott paraszti arc. Figyelme­sen nézegeti a földeket, gaz­datekintettel a vetést... Mohammed Hadinak van egy kis farmja, mintegy 25 hektár Meknes közelében. A városban egy szabóműhellyel ls rendelkezik. Hét munkást foglalkoztat. Hadinek kerekre nyílik a szeme a csodálkozástól. Hogy önök igazi oroszok? Valódi oroszok Moszkvából? Miért nem mondták előbb. Gyors mozdulattal a zsebébe nyúl és előveszi levéltárcáját, öt­rubeles bankjegy kerül elő, amely 1947-ig volt nálunk ér­vényben. A háború elértékte­lenítette, de a német frontot megjárt katona számára drága volt. Mohammed Hadi tizedes ls ott szerezte 18 évvel ez­előtt és tiszteli a Szovjetuniót mint igazságos és állhatatos országot. aghreb földjén MAROKKÓ LEGNAGYOBB VAROSA AZ EGYMILLIÓS CASA­BLANCA. Mohammed Hadi A tizedesből lett szabó ala­csony fokú képzettsége elle­nére politikusán gondolkozik és szemléltetően magyaráz. Persze Jellemző rá a kistulaj­donosi pszichológia. Farmján a béresek napi 4—5 dirhamot (1 dirham mintegy 1.50 ko­ronának felel meg) keresnek, amiből legfeljebb 8 üveg co­ca-colát vásárolhatnak. Per­sze látni kell az általános helyzetet: a nemzeti kísbur­zsoázia szemben áll a külföl­di kapitalistákkal és a föld­birtokosokkal, elszántan har­col az elmaradottság és sötét­ség ellen, s így sok tekintet­ben haladó erőt jelent, mely­nek érdekei azonosak az álta­lános nemzeti érdekekkel. Hadi a háború után örököl­te a földet és a műhelyt. 25 hektár nem csekélység, ám itt az 50—80 hektár öntözéses gazdaságot tartfák ésszerű­nek. Kérdés, kifizetődő az ilyen kisebb gazdaság. Elő­ször is a falusi munkanélkü­liség következtében Hadi ol­csó munkaerőhöz jut, lovak­kal dolgoznak, de a tulajdo­nos a háború idején valamit ellesett az európai agrotech­nikából is. Így Hadi földjein a szokásos 6—7 mázsa helyett 8—20 mázsás átlag termésho­zamot érnek el. Ennek elle­nőre Hadi tudja, hogy az ő farmja és a francia nagybir­tok között olyan bülönbség van, mint az európai és az arab naptár között, ez pedig vagy 600 évet tesz ki. Casablancában búcsút vet­tünk Haditól, az egykori káp­lártól. A falakról fantaszti­kus állati figurák néztek ránk. Tüzet okádó oroszlán — egy köolafkonszern védje­gye, szárnyas ló — a Mobil kőolajtársaság védjegye, óriáskagyló — a Shell társa­ság márkája, bőgő tehén — a francia sajtok reklámja. Emlékezetembe vésődött még egy reklám, melyhez Hadi kommentárt fűzött. A plaká­ton éhségtől csonttá aszott, napégette kezek nyúlnak ápolt és adakozó fehér kezek felé. Hadinak erről megvolt a kurta véleménye: — Amerika az egyik kezével ad, a másik­kal meg elvesz. Marrakech A város főterét Dzsemal el­Fna térnek, „a holtak talál­kozási helyének", vagy más­képpen „fővétell helynek" nevezik. A név megmaradt, de az az idő már rég elmúlt, amikor itt a téren emberfejek hullottak porba, vagy levá­gott fejeket tűztek póznára elrettentésül... Manapság más látványossággal szóra­koztatják a tömeget. Például kigyóbűvölők lépnek fel. Hár­man eszeveszetten dobolnak és sípolnak, a negyedik pe­dig a hüllőkkel foglalatosko­dik. A tér másik részén zsong­lőrök mutatványai csalogat­ják a közönséget. Öcska fegy­verekkel produkálják magu­kat, mások bottal vívnak pár­bajt. Itt már kevesebb a né­zőközönség. Hiába, kisebb a kockázat Ez a színjáték inkább hi­vatásos, mint műkedvelő jel­legű. A kígyóbűvölő nagyobb figyelmet szentel az európai turistáknak, mint a kobrának. Ha feltűnnek, kockázatosabb mutatványokat kezd, veszé­lyes közelségbe kerül a kob­rával, pénzszagot érez. A marrakechl piac az ősla­kos arabok és berberek fó­ruma. Az ínyencfalatoktól a kézművesipari cikkekig min­den kapható. A kézművesipar és a kereskedelem megőriz­te régi formáját, olyan mint a XI. században élt városala­pító szultánok idéjében volt. Ez itt Marrakech üzleti ne­gyede. Valamivel távolabb fekszik a Medina — -az ara­bok és a berberek ősi város­része. Érdekessége a restau­rált medresz, valamilyen arab szent most kiásott kősírja, a helyi múzeum, melynek kiállí­tott tárgyai a bazárban is megszerezhetők. Medinához simul a Mellah-ne.gyed, itt a marokkói izraeliták laknak. Marokkónak gyönyörű váro­sai vannak. Az ország jövő­jét nem a reklámok Idegen oroszlánjai és állatfigurái biz­tosítják, hanem a nép dol­gos keze, mely a zöld Ma­rokkót Maghreb Igazán áldott földjévé tudja varázsolni. JURIJ CSERNYICSENKO, SZERGEJ KONDRASOV LIBANONI TUDÓSÍTÁS A cédrusok tövében L ibanon komoly belpoli­tikai események küszö­bén áll. Először is parlamen­ti választásokat tartanak, másodszor a jövő évben lejár S e h a b elnök megbízatása. Persze gyökeres változások nem várhatók. Bár sok poll­ti«ai párt működik, az ország sorsát a befolyásos és gaz­dag emberek döntik el, eklk a plakátok és röplajjok özö­nével, ezen túl ls pénzzel és közvetlen nyomással szerzik meg a választók szavazatait. Az ellenzék nem aktivizá­lódik. Már most megmond­hatjuk, hogy az idei válasz­tások sokkal békésebbek lesznek, mint 1957-ben. Akkor durva törvénysértéssel sike­rült győzelemre juttatni Szá­mi esz-Szolh miniszterelnök nyugatbarát Irányzatát és le­fékezni elődje, Abdallah el­Jafi arab egységmozgalmának törekvéseit. A „Jutalom" nem is maradt el — az Egyesült Államok külügyminisztériuma még 1957-ben gazdasági „se­gítség" címén 35 millió dol­lárt utaltatott kl Libanonnak. A dollárok azonban eltűntek az üzletemberek és különféle vállalkozók zsebében, mielőtt még rokonszenvet tudtak vol­na kelteni a libanoniakban az Egyesült Államok Iránt. A Közel- ós Közép-Kelet gazdasági életének küszöbéin sok függ az arab testvérektől. Ezért Libanon nem ronthatja el teljesen kapcsolatait az arab országokkal. így került be legutóbb a parlamentbe Szajeb Szalam, aki egykor a nasszerlsta módszerek pro­pagálója volt. Korai volna még Jóslatokba bocsátkozni Libanon jövőjére, vonatkozó­lag, hisz a szomszéd arab ál­lamokban nagyon bonyolult a helyzet. Annyi bizonyos, hogy az ország jövőben is igyekszik majd megőrizni pártatlanságát. Dejrut a legkorszerűbb és ° legalkalmasabb kikő­tő- és átkelő hely a Földközi­tengeren. Függetlenül a szá­nalmasan tengődő százezer palesztinai menekült sorsá­tól, Libanon nem veszi szi­gorúan az Izraeli szomszéd politikai és gazdasági bojkot­tálását. Bizonyos keresztény körök nem Is tartják kelle­metlennek Izrael létezését, mert az arabok erősödésében a libanoni keresztények még fennálló, de kétséges vezető szerepének aláásását látják. A szirlal-izraell határviszályt sem tartják komolynak. Elé­gedetten veszik tudomásul, hogy Jordániában a helyzet nem változott, mert a szom­szédos arab államok forra­dalmi példája könnyen meg­zavarhatná Libanon nem eléggé szilárd belső helyze­tét, és nem kívánatos politi­kai változásokhoz vezethetne. A libanoni üzletvilág az arab világban történő legcse­kélyebb változásokra ls felfi­gyel. Szívesen vásárolnak dollárt, ugyanakkor megvetik a jenkiket. Bátron állíthatjuk, hogy az agyonreklámozott „Elsenhower doktrína" szel­leme itt szánalmasan kimúlt. A lakosság széles rétegei az arab egység lelkes hívei, ezért egyaránt gyűlölik az amerikaiakat és az izreelia­kat. Nem alaptalanul vélik, hogy Izrael ereje az amerikai támogatástól függ. A libanoni mohamedánok veszélyben ér­zik magukat amiatt, hogy Iz­rael amerikai segítséggel fegyverkezik és gazdaságilag erősödik. Libanon gazdasági életére jellemző, hogy az élet­képes hazai Ipar létesítése helyett inkább kereskedelmi és valutaüzelmekbe bocsát­koznak, és inkább így tesznek szert haszonra. Ennek a po­litikának és a gyarmati örök­ségnek következménye az or­szág Ipari fejletlensége. A franciák, angolok és a ** többi európaiak ag­gasztónak tartják az amerikai befolyás hanyatlását Libanon­ban. Nagyon jól tudják, hogy kiváltságos helyzetük a 6. amerikai flottától függ. Per­sze, síránkozásukból egy kis káröröm ls kicseng, mert sem a franciáik, sem az angolok nem tudják elfeledni, hogyan túrták kl őket az amerikaiak a közel-keleti „nagy bussi­ness"-ből. FRANZ STRELE RIPORT SZAÚD-ARÁBiÁBÓL Rabszolgaság a XX. században Élő aru Ablak a nagyvilágba Először Masqatban láttam rabszolgákat, a makrai ten­sa — Mekka és Medina — lengeti a szél. A kairói rá- gerparton. Egy ismerősöm se­ídegenek számára megközelít- dió állandó felhívásokat köz- gítségével alkalmam volt el­Dzsidda kikötőváros valójá- hetetlen. Autókon elhagyhat- vetít a király és a fennálló beszélgetni az egyikkel. Szo­bán ablak, amelyen keresztül ják Dzsiddát, de a végtelen- államrendszer megdöntésére, lah lassan, halkan beszélt, Szaúd-Arábia a nagyvilágba nek tűnő sivatag és a szikla- Kuwait, a kis kőolajállam fej- egyszer sem mert a szemem­néz. Az öböl partján áll a kl- őriások megnehezítik az uta- lődésében már rég megelőzte be nézni. „Kivágják a nyel­rályi külügyminisztérium pa- zást. A légijáratok a sivatag Arábiát. Más arab országok veT n vagy halálra gyötörnek, lotaszerű épülete. Az épület és a zárt „városok" fölött vo- élete is vonzó példaként hat. ha megtudják, hogy beszéltem előtt óriási tér, itt van a fő nulnak, összekötik Dzsiddát a Az uralkodó, 11. Szaud ibn önnel. Nem emlékszem a szU­taxiállomás. A zarándoklás félsziget keleti részével, a Abdal-Aziz al Fejszal asz- leimre, de tudom, hogy Be­idején itt gyülekezik a Mek- Perzsa öböl partján levő Rl- Szaud el-Aual fivére és trón- ludzsisztánban születtem. Ha­• kába és Medinába készülő jadh fővárossal és a kőolaj- örököse, Fejszál tavaly no- i a t szárítok a gazdám számá­sok mohamedán hivő. Hőség- mezőkkel, vagy pedig a déli vemberben reformokat Ígért, T a, Alkalmazottlatnak többsé­ben puszta a tér és a három- résszel, Taif hegységeivel és többek között igazságügyml- g e rabszolga. Pedig azt mond­emeletes, faerkélyű és rácsos kertjeivel kötnek össze más nisztérium létesítését, egysé- hogy Maszkatban meg­ablakú házakkal beépített fel- országrészeket. Ezek a légi ges Jogrendszer kidolgozását, s z(j nt a rabszolgaság. Gazdánk végen halotti csend honol. Az útvonalak mint vékony fény- a rabszolgaság eltörlését, a n agy o n kegyetlen. Amikor óváros agyagos útjain a há- sugarak áthatolnak az isme- részben választott konzultatív eQ l k honfitársam szökést zak árnyékában vízhordók, le- retlen sivatagi birodalmon és tróntanács jogkörének bővité- »» , helnlartat. fátyolozott nők bandukolnak, az általuk összekötött fénylő sét, jelentős összegek elő- me g- eiue u el uluiiu l gyermekek Játszadoznak. A pontokat a félsziget túlsó pe- irányzását gazdasági és szo­város tisztaságáról a kecskék remén megközelíthetővé te- ciális célokra. Azóta egy év Szalah szeme könnybe lá­gondoskodnak, amelyek még szik az Idegenek számára, telt el s a megígért reformok badt. „Gazdánk már fél éve a paplrfoszlányokat is felfal- A földrész titkai azonban rejt- sem valósultak meg. ják. ve maradnak az Idegen szem 1948-ban lebontották a vá- előtt, rosfaiat, amely 1925-ben Ibn Sok olyan tartomány van, Szaúd vahhabita csapatainak amelyről csak azt tudják, támadásaitól védelmezte hogy léteznek. Ilyen a jeme­Dzslddát. A helyén most a ni határon Quizan népesen la­város legmodernebb utcája vo- kott termékeny vidéke. A he­nul, itt van Dzsidda üzleti gyekben magasan fekvő Abha negyede. város, amelyről azt állítják, A város központja körül új hogy olyan, mint egy svájci lakónegyedek épülnek. Itt él- város, keleten a hatalmas nek a gazdag kereskedők, Nedzsd oázisok, ahol a jelen­hercegek, külföldi diploma- legi királyságot alapították, ták. Átláthatatlan fallal és délkeleten Najran oázisváros. kerttel körülvett villákban ahonnan a megdöntött imám laknak. A diplomaták Dzsid- hadat viselt a Jemeni fórra dán keresztül látnak Arábiá- dalom ellen, ba. Bár a hírek — Rijadhon keresztül — nehezen Jutnak A titokzatos Arábia el a z országba, Dzsiddában — tudják, hogy az ország válság. A városon túl már a végte- ban van. Délen egy naciona­len és titokzatos Arábia te- listának és szocialistának ne­rül el. A két legnagyobb váró- vezetf forradalom zászlait úton van. Ilyenkor háremé­- .... A SZAÜD-ARÁBIAI GAZDAG OLAJKINCS HASZNA AZ AME RIKAI »ARAMCO« TÁRSASÁG TULAJDONOSAINAK ZSEBÉBE VÁNDOROL. KÉPÜNKÖN: A TÁRSASÁG DZSIDDA KIKÖTŐVÁROS BAN LEVO PALOTÁJA ben nagy a nyugtalanság. Egyszer megcsókoltam egy rabnőt. Összevertek, majd tíz napra sötét kamrába zártak". Elhallgatott és félénken kö­rülnézett Ismerősömtől megtudtam, hogy a fehér lányokon mesés összegeket keresnek a rab szolgakereskedők. Néger nők­kel is kereskednek. Terméke­nyeknek, s ezért nagyon ér­tékesnek tartják őket. A rab nő gyermekei szintén a rab­szolgatartó tulajdonává lesz­nek. Azt ls megtudtam, hogy különösen nagyra értékelik az eunuchokat, a kasztrálta­kat. Már gyermekkorukban alávetik őket a kínos műtét­nek, amelyet tíz közül csak egy ember visel el. Egyszer összetalálkoztam egy Ilyen herélttel. Hosszas kérésemre, unszolásomra, no meg a bú­sás jutalom reményében haj­landó volt elmondani élettör­ténetét. „Réges-régen Timbuktu kö­zelében laktunk (Mail Köz­társaság). Tizenkét éves vol­tam, amikor a családommal Mekkába zarándokoltunk. Pénz és iratok nélkül keltünk útra. Egy kereskedő vitt át minket csónakon. A túlsó ol­dalon azonban letartóztattak. Szaúd-Arábiában nem táplál­ják a foglyokat, csak vizet kapnak, azt ts naponta egy­szer. Öt vagy hét napig tar­tottak minket fogságban. Ak­kor apám elhatározta, hogy rabszolgának ad el, hogy élel­met vehessen a család többi tagjának. A gazdám végül be 'eegyezett, hogy váltságdíjért szabadon enged. Huszonöt évig kellett dolgoznom, hogy megválthassam szabadságo­mat". Rasid Rasld egy jemeni származá­sú rabszolgakereskedő volt, akivel Omanban Ismerked­tem meg. Megnyerő külsejű, burnuszos férfi, fején fehér turbán arany csattal, övében az elmaradhatatlan kindzsál. „Tízezer rúpiát fizetek min­den rabszolgáért, néha hóna­pokig velem élnek, s ha ele­gendő rab gyűlik össze, el­indulok velük Szaúd-Arábiá­ba. Nagyszerűen tájékozódó vad beduinok kísérik a kara­vánt. Ilyenkor megfojtjuk és őrök feltartóztatják a kara­vánt. Ilyenkor mefojtjuk és a homokba temetjük a rab­szolgákat". Minél többet beszélt, annál kevésbé tetszett Rasld. — Igaz-e, hogy a háremek­ben testi fenyítést alkalmaz­nak — kérdeztem. — Ez most ritkán fordul elő. Csak azokat büntetik meg, akik szökést kísérelnek. Ilyenkor egy eunuch a há­rem lakólnak szeme láttára megkorbácsolja a szerencsét­len teremtést, akt csak hetek múlva tér eszméletre. Ez jó lecke. Higgyje el, sokkal job­ban fáj ez nekünk, mint bár­ki másnak, mert csökkenhet az „áru" értéke. Dlbai, Masqat, Baíram, El­Hasza, Rijadh hagyományos rabszolgapiacok. A rabszolga­kereskedők egyszerre 50—60 rabszolgát „hajtanak fel". Az eladó a vevőnek köteles át­adni az „áru" születési bi­zonyítványát, azt, hogy szol­gaságban született. Az ok­mányhamlsttás viszont nem okoz nehézséget, sőt sok szél­hámos jövedelmi forrása. F. KOLABAWALA Ű] SZŐ 4 * 19B 3- november 1B, \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom