Új Szó, 1963. november (16. évfolyam, 301-330.szám)

1963-11-14 / 314. szám, csütörtök

KELLEMES CSALÓDÁS ezer korona vándorol a faluba a szárazföldi kikötőből, a vasútról, az óriási építkezésekről? Hiszen a mun­kaalkalom óriási — itt alig két kilo­méterre a falutól. Csakhogy ... hm ... mi van akkor e szövetkezettel? Honnan veszik a munkaerőt ez ezrenfelüli hektár föld megművelésé­hez? A szövetkezet telepének bejáratá­nál akaratlanul ís megáll az ember. A nagy vaskapu fölött óriási betűk­kel hirdeti a felírás: Haladás EFSZ. Nos, ami a falu arculatát illeti, ott igazán, szembeötlő a haladás. A szö­vetkezet gazdasági udvarának kapuja nyitva áll ugyan előttem, a 12 éves közös gazdálkodás fejlődéséről azon­ban az még vajmi keveset mond. Éppen csak sejtet valamit, azt, ami­vel ez országjáró újságíró ís kevés helyen találkozik. Kerítés fogja körül azt a né­hány hektárnyi területet, amelyen a kistárkányiak valamennyi gazdasági épületüket összpontosították. A telep bejáratánál, mintha őrház lenne, a szövetkezet Irodája áll. Beljebb, ha nem is katonás rendben, de a mag­tár, a géppark, az Istállók, majd a telep legnagyobb térségében a tyúk­farm és a méhészet sorakozik. A tyúkfarm külön bekerített udvarán már lehullatta leveleit a 400 barack­fa. A méhe ket ls már csak a lomb nélküli akácos védi az északi szél­től, no meg a gondozó figyelmessége és a kívülről „páraázott" kaptárak. De ne vágjunk a dolog elébe. Az Irodában tréfálkozva Indul a beszélgetés. — Az iroda építésekor nem gon­doltak-e arra, hogy a minden oldal­ról ablakos épületet a tagság majd őrháznak nézi? — Ami ezt illeti, keresve sem ta­lálhattunk volna jobb helyet az Iro­dának — mondják és még moso­lyognak is hozzá. Nem tehetek róla, de abban a pil­lanatban az vetődött fel bennem, hogy sok ragadós kezű tagja lehet a szövetkezetnek, ha a vezetőség eny­nyire elővigyázatos. Talán meg is ma­rad ez a benyomásom, ha Fazekas Béla elnök oda nem sétál az egyik ablakhoz. Követem a tekintetét. A fészer alatt Szabó Zoltán egy hibás traktort javít. Higgadt, meg­fontolt mozdulatai mutatják, hogy idősebb, avatott szakember. Pedig..., még egészen fiatal. A CSISZ helyi szervezetének elnöke, mechanikus. Minden mozdulatát látom. Azt is, hogy a hosszú szárú kulcson jobb ke­zének izma megfeszül. Fazekas elv­társ is látja ezt. Az elnök megfordul. Bálint Pista ökonómushoz intézi a szót. — Nem is tudom, hogy a belterjes gazdálkodást hogyan is kezdtük vol­na el a fiatalok nélkül. — Sehogyan — válaszol az ökcvnó­mus-főkönyvelő. Ebből még nem sokat értettem, ta­lán csak azt, hogy fiatalok ts van­nak a közösben. — Nyolcvan fiatalt tartunk nyilván • tájékoztat a könyvelő. Ez olyan szám, mely a szövetkezeti tagok át­lagos életkorát 45 év alá szorítja. Fokozódik bennem a kíváncsiság. Hogyan lehetséges ez éppen Itt, a Čierna nad Tisou-i átrakodó közelé­ben. Nem sietnek a válasszal, hiszen nem egyszerű a kérdés. A szövetkezetben már hagyomány a fiatalokról való gondoskodás. Lát­szólag talán ez nem sokat mond, ám a valóságban komoly tényező: a kör­nyéken a kistárkányl szövetkezet épí­tette az első szövetkezeti klubot, s ennek a határmenti szövetkezetnek már több mint 6 éve van kultúrfele­löse. A szövetkezet fizeti. A szövet­kezet pártszervezetének 18 fiatal tag­ja van, elnökük, a ,26 éves Szűcs János ls az ifjabb nemzedékhez tar­tozik. Az üzemi pártszervezet veze­tőségi és taggyűlése tehát az EFSZ termelési problémáival összhangban tárgyalhat és tárgyal a helybeli fia­talok ügyes-bajos dolgairól, problé­máiról. Egyébként hogyan is birkóz­nának meg a 94 hektárnyi gyümöl­csössel és a több mint egy millió koronát jövedelmező kertészettel. Említettem, hogy a szövetkezet Irodájából szinte az egész gazdasági udvar belátható. Ez biztosítja a ve zetőségnek a rendszeres és közvet len ellenőrzést. De ez éremnek min­dig két oldala van. Nemcsak az iro­dában dolgozók kerültek előnyös helyzetbe az ellenőrzés terén, hanem valamennyi szövetkezeti tag, aki a gazdasági udvarban megfordul. Hi­szen a szemük előtt játszódik le az iroda élete. Meg aztán, ha már közel van az iroda, akkor be is fordulnak Ide megbeszélni a problémákat, a terv teljesítését és utánanéznek an­nak Is, hogy a csoportvezetők helye­sen írták-e be a teljesítményt. Ez a közelség olyan családi közösséggé kovácsolta a szövetkezet tagságát, amilyenre talán még a sző igazi ér­leimében vett családi körökben sem sok példát találhatunk. Egyáltalán nem olyan ellenőrzésről van Itt sző, amilyet a túlzott bizal­matlanság szül. Itt inkább abból fa­kad a dolgok iránti érdeklődés, hogy a közösség problémáit valamennyien sajátjuknak tekintik. Éveken keresz­tül meggyőződhettek róla, hogy a kö­zös gazdálkodás eredményétől függ a tagok jövedelme. Ez a felismerés azt eredményezte, hogy a szövetkezet gazdasági fejlődését szolgáló mun­kákban a tagság s a vezetőség köz­vetlen problémaközelségbe került egymással. Ezt pedig nagyon jól lát­ja a kistárkányi fiatalság. Azt is tud­ja és látja, hogy a szövetkezetben nagy szükség van a szakmailag kép­zett fiatalokra. Nem húzódoznak a szakiskoláktól. De nincs ls miért, mert a sok éves tapasztalattal ren­delkező agronőmus és zootechnikus mellett már ott segédkeznek a me­zőgazdasági technikumot végzett fia­talok. Kellemes meglepetés, hogy Kis­tárkányban, a ország szárazföldi ki­kötőjének szomszédságában annyira otthonra találtak a fiatalok, mint se­hol másutt a környéken. Nem vélet­len ez, mint nem véletlen a vezetőség és a tagság egyetértése sem. S min­dennek eredménye az, hogy a kis­tárkányi szövetkezet évek óta a já­rás egyik legszilárdabb, legeredmé­nyesebb gazdálkodó mezőgazdasági üzeme. A jövője pedig még többet ígér. HARASZTI GYULA A Sp. Belü l üzem évente több mint 35 000 tonna kiváló humusztartalmú Vi­tahum műtrágyát és sok tonna kertészett és komposzttfággát készít. Alojz "Ba­rabás baggeres 0-500-as baggerével egy műszak alatt 550 tonna műtrágyát he­lyez át. Képünkön Július Óančo mesterrel látható. (G. Bodnár — CTK felvétele) A cukorrépa betakarításából néphadseregünk tagjai is kiveszik részüket, ľ elvételünkön a katonákat a — répa átvevőközpontban — munkaközben örökítettük meg. (Németh J. felvétele), MEGJEGYZES Minden takarmány értékes Közeledik a tél, beszorult a Jószág, egyre gyakrabban kell a takarmánykész­letekhez nyúlni. Az időjárás sokszor megtréfálta már földműveseinket. Néha ítéletnapig nem akar kitavaszodni, s bi­zony gyakran megtörténik, hogy a kész­letek nem tartanak ki. Előrelátható, vagy előreiáthatatlan okok következté­ben, ez teljesen mindegy. Az okokkal nem lakik jól a marha. A treblüovi járásban ívről ívre takar­mányozási gondokkal küzdenek. Nem mindenütt, a kivétel azonban olyan rit­ka, hogy szóra alig érdemes. Az idén takarmánygabonából kevés termett. Ez is arra int, hogy pótolni kell a hiányt. A környéken azonban mintha idegenkednének a kevésbé érté­kes tömegtakarmányok termesztésétől. Az őszi keverékek vetési tervét például emberemlékezet óta egy ízben sem tel­jesítették. Az idén sem. Pedig mennyire tudják, hogy az őszi keverékek tavasz­kur, amikor a téli készlet általában megcsappan, vagy elfogy, mintha égből kapott áldás lennének. M iután nem egy Ga-: ram-kanyar van, sem kettő, hanem ki tud­ja mennyi, állapodjunk meg Kisölvednél. Az erős sodrású folyó itt hirtelen jobbra szalad, hogy mind­járt balra forduljon, s ha a tavaszt olvadáskor sok a vize, nem veszi figye­lembe saját kanyarát sem, elönt mindent, ami az út­jába kerül. Elég volna vagy százötven méteren átvágni ezt a természet­mosta haltűt, és az ára­dat nem ronthatna azon, amit az emberek Jól elvé­geztek. Egyébként, aki nem is­meri Kisölvedre jól az utat az Déménden, Száz-, don, Szetén, Ipolyszakál­láson és Szikenicán ke­resztül vág neki. Aki pe­dig jobban Ismeri az utat az Zselíz és Tergenye fe­löl közelíti meg a falut ugyancsak kerülővel, ha véletlenül nem tud arról, hogy Oroszka mellett kompról egyenesen a szö­vetkezet határába léphet. Éppen ezért legjobb ha az ember Oroszkáról gyalog meg Kisölvedre. Igen ám. de a cukorré­pát nem lehet háton szál­lítani az oroszkai cukor­gyárba, sem a többi ter­méket a zselízi felvásár-. (L Qavam~(íatitya>tdati ló üzembe, s ezért a nagy }cerülö a tergenyei hídon át elég drága mulatság. Ugyanis, ha a Garamban sok a víz, kézi erővel nem igen lehet bírni a komp­pal, ha meg kevés a víz, a nehéz jármű megfenek­lik. — Hát bizony, valami­lyen híd a Garamon át nem ártana itt a közelben — Jegyzi meg Suba Lajos, a szövetkezet elnöke. No­de ami nincsen, az még lehet, s amíg ezt elérjük, olyan feltételek között dolgozunk, ahogy lehet. « » • Es mondjuk meg mind­Járt, hogy a kisöluedi szö­vetkezetesek nem dolgoz­nak rosszul. Sőt lépten­nyomon bizonyítják, hogy ha valaki jó végén fogja meg a munkát, a sikerek nem váratnak magunkra. A szövetkezet 540 hektá­ros területen gazdálkodik, amelyből 448 hektár a szántóföld. A szarvasmar­ha-állomány a tavasszal kikerül a legelőre és visz­sza sem tér az Istállóba, amíg a faguok nem zavar­ják haza L Hogy mégse le-. gyen azonban a legelőn egyhangú az „étlapjuk", a fejőstehenek naponta 1 kiló korpakeveréket is kapnak. Ezt a gondosko­dást a tehenek azzal há­lálják meg, hogy az év eleje óta átlagosan 7 liter tejet adnak naponként. — A beadási terv? .., kíváncsiskodom. Az elnök egy csomó ki­mutatást szed elő. Hadd beszéljenek azok. — Nem lesz rossz be-, széd — figyelmeztet Pe­tényi János elvtárs, a HNB elnöke, akt eddig elégedett hunyorgással fi­gyelte beszélgetésünket. S Igaza volt. Á szövetkezet a tejeladási időtervét pon­tosan teljesíti, a sertés­hússal már októberben végeztek és most már a következő év első negye­dére készítik elő a tarta­lékot. — A jó állattenyésztés mellett sosem üresedik ki a kassza — mondom. — A jövő év első ne­gyedére ts biztosítva van már a pénz a munkaegy­ségekre — említi meg az elnök. Pedig ez nem akár­milyen dolog, mert a szö vetkezetben szilárd jutal­mazás van, s a 19 koronás norma mellett szép össze­get kell kifizetni havonta, » » # — Nem féltékeny Ba­csa elvtárs? — forduloka nyúlánk agronómus felé. — Már ugyan kire, vagy mire lennék féltékeny — jeleli kissé csodálkozva. — Hát csak azért, mert még nem beszéltünk a nö-. vénytermesztésről, az ag­rotechnikáról. . — la úgy, — nevet jó­ízűen. — Nincs már mit csinálni — folytatja. A kapások betakarítását már csaknem elfelejtettük, az őszleket rég elvetettük, be­fejezés előtt áll az istál­lótrágya beszántásg, s maholnap a mélyszántást (s befejezzük. — Es a takarmányról mit mond? — faggatom. — Nem lesz vele gon­dunk — feleli. B acsa elvtársnak iga­za van. A kisölve­dt szövetkezetesek nyu­godtan néznek a tél elé­be, mert az őszi munkák idején nagy értéke volt a nap minden órájának s a jeladatok elvégzését so­sem várták mástól. MIKLYA JÁNOS ( Íme egy példa. A zétényi szövetke­zet az idén jó eredményeket ért el a tejtermelésben. A legkritikusabb idő­szakban, áprilisban és májusban is alig csökkent a tejhozam. Vajon miért? Bo­hác* János agronómus szavai szerint az alábbiakban rejlik a siker titka. Tavaly rengeteg silót készítettek. A készlet az újig kitartott. Űszi keverékekből is töb­bet vetettek a tervezettnél, összesen 110 hektárt. Egy másik példa. A bodrogszerdahelyl szövetkezetben az idén vlsszaeséz állt be a tejtermelésben. Az ok: — Tavaly nem tartatták be az őszi keverékek vetési tervét. Nem mintha csak ez okoz­ta volna a csökkenést, ám kétségkívül nagymértékben közrejátszott. Valamit azonban már tanultak az si­mult évek tapasztalataiből. Ügyszólván minden mezőgazdasági üzemben foko­zott figyelmet szentelnek a silókukorica termeszlésének és szakszerű elkészíté­sének. Ez így van jól. Valami azonban mégis elkerüli a figyelmüket. A kevésbé értékes takarmány is takarmány. Örvendetes tény, hogy az ősz folya-" mán már nem ment ritkaság számba,, hogy a répatejek, répalevelet, kukori­Raszárat és répaszeletet besilózt&k. Nem mindenütt. A járásban a cukorrépasze­dés befejezése után 900 hektáron ma­radt a határban a répalevél. Egy ré­szét később besilózták, habár a késés miatt már vesztet értékéből. A mlchalovcel járásban még nagyobb területen, azonkívül 1500 hektáron a kukoricakóró is a határban maradt, A košicei Járásban 2000 hektáron. A tre­bišovi járásban az elmúlt télen még januárban is találhattunk betakarítatlan kukoricákéról. A Slanská Huta i szövetkezetben már rájöttek valamire. Cgy vélik, almozás­ra a falevél is jó lesz, s az egész szal­makészletet bevonták a takarmé.iyalap­lia. A tanulóifjúság segítségével megte­lelő mennyiségű falevelet szedtek. Kényszermegoldás, amit azonban kény­szerhelyzet követhet, s akkor minden takarmány értékes. PALÁOYI LAJOl f.ESZ TAKARMÁNY. A klrályflakarcsafl szövetkezetben az Idén S5 vagon lucer­nát tettek el télIrR. Tavaly csupán 28 vagon lucemakészületük volt. V. H, A jó szervezés eredménye A várgedei szövetkezetben' (rima­szombati járás) jó munkaszervezés­sel az idén idejében elvégezték aü őszi betakarítási munkálatokat. Már október első felében teljesítették a burgonyaeladás tervét. Cukorrépából a tervezettnél többet szállítottak be a cukorgyárba, mivel 300 mázsát ta­karítottak be hektáronként. N. Á. Harmas határ. Ha az ember maga elé képzel egy olyan falut, emely az ország legtávolibb zúgában ékelődik hármas határ közé, bizonyá­ra egy elhagyatott község képe ala­kul ki benne. Hiszen távol van az ország lüktető, forrongó, formálódó életétől... Isten háta mögötti embe­rek — talán ez jut a riporter eszébe Is, amikor olyan faluba kap útipa­rancsot, amelynek határát három or­szághatár övezi. Az elmaradottságból lassan ébredező falu — Ilyesmi mo­toszkálhat az agyban —, amikor a lábát görcsösen megvetett múlt ko­nokul birkózik a mával, a magának helyet, teret követelő újjal. Zakatol, azaz nem ls annyira zaka­|ol, mint Inkább száguld a villany­mozdonnyal vontatott kocsisor a ha­tárállomás felé. Eszembe jut a régi ÍCsernő. A nád és szalmatetős házak •összhangjából itt-ott már kirikít a piros cserép. És Kistárkányra emlé­kezem, a végcélra. Még negyedszá­zaddal ezelőtt a környékbeli fiatalok bicska vagy ütő-bokszoló alkalmatos­ság nélkül nemigen indultak el a kis­tárkányl bálba. Čierna nad Tisou. Megáll a vonat e nagyvárosinak is beillő állomás­épület előtt. Még egy pillantás balra. A sínpárok vége elvész a láthatáron. !A vagonok százai körül emberek ez­rei szorgoskodnak. Érc, gépek, autók, gabona, hús, vagy stb. kerül át egyik vagonból a másikba, távolabb az őriásgépeket szállító kocsik alatt cserélnek tengelyt, hogy a szovjetek széles vágányáról átrakodás nélkül lolytahassa útját a szerelvény a Ke­Jet-Szlovákiai Vasműbe, vagy még beljebb az országba. Ez hát a mi szárazföldi kikötőnk? Az állomásépület jobb oldalán Ís zsibong az élet. Az étrakodóállo­máson kívül is sok száz ember talált itt munkalehetőséget, amíg felépült e kórház, a modern étterem és ká­véház, szálloda, a kultúrház, a mozi s a korszerű lakótelep. Nem nehéz megállapítani, hogy az átrakodó és hatalmas építkezések ezer és ezer embert vontak el a környék falvai­nak mezőgazdasági termeléséből. S a legközelebbi faluból? Kistárkány a legközelebbi, mind­össze két kilométert kell gyalogol­nom. A faluba ugyanis napközben csak a diákbusz közlekedik. Itt va­gyok tehát, abban a faluban, amely­nek határa valóban két országgal szomszédos. Délkeleti részét a Tisza­ág mossa, a túlsó part már Magyar­ország. Keletről Kárpátukrajnával szomszédos. Északról az említett szárazföldi kikötőnk határolja. Ezt azért hangsúlyozom Ismételten, mert a gyakorlat azt bizonyítja, hogy ahol a közelben a kistárkányiakhoz ha­sonló munka- és kereseti lehetőség adódik, ott a mezőgazdasági terme­léssel csak az idősebb emberek fog­lalkoznak ... Ott kezdem, hogy Kistárkányban semmi sem árulkodott a határmenti tal vak elheuyatottságáról, vagy még Inkább elmaradottságáról. A szalma­és nádfedelet ls megemésztette az idő, ám az is Igaz, hogy a nagyab­lakos, tágas házak tetőire a televí­ziós anténnák mellé nem is illenék a nádfedél. Az a gyanúm, hogy a lé­nyeg mégsem azon múlik, hogy ml mihez illik. Van itt valami lényege­sebb. Megvan, fut át hirtelen az agya­mon, amikor szemem előtt kirajzo­lódnak az átrakodó méretei. A lényeg a munka- és a kereseti lehetőség közelségében, vagyis az anyagiakban van. Ki tudja, havonként hány tíz­A jövő évben sok oíyan gépet ka­punk az NDK-ból, amelyek nálunk még újdonságnak számítanak, de az NDK-ban már sorozatosan gyártják őket. E gé­pek főként Záhorie vidékén, a dél-szlo­vákiai és a kelet -szlovákiai síkságon ér vényesülnek majd. Képünkön hidrauli­kus univerzális Empor T-157/2 rakodó­gép látható. E gép 15—20 ember mun­káját végzi el. (T. Andrejöák — CTK felvétele) ÜI SZÖ 4 * 19". november 14.

Next

/
Oldalképek
Tartalom