Új Szó, 1963. november (16. évfolyam, 301-330.szám)

1963-11-13 / 313. szám, szerda

§ FELELŐSSÉG! ELLENŐRZÉS! § EGY FlO állt a bíróság előtt. Ami­kor vallomása közben a legdráimat­sbb részhez ért, elhalványodott és összegörnyedt. Csaknem gyerek volt még, nemrég töltötte be tizenötödik életévét. Súlyos bűnnel vádolták, em­berölési kísérlettel, amelyet ittas ál­lapotban, verekedés közben követett el. Viliam Kocián, a komáromi járás­bíróság büntető tanácsának elnöke nagy körültekintéssel, céltudatosan vezette a tárgyalást. Szemmel látható volt, hogy nemcsak a fiú bűnét, ha­nem annak okait, körülményeit is fel akarta tárni. Az eset kapcsán elbeszélgettünk Vi­liam Kocián bíróval és lengyel elv­társsal, a járásbíróság elnökével a fiatalkorúak bűnözésének problémái­ról. A huligánok garázdálkodásáról hall­va és olvasva az embernek az ez ér­zése támad, mintha a fiatalkorúak bűnözése emelkedő irányzatú lenne. Anélkül, hogy a huliganizmus társa­dalmi veszélyességét, a huligánok megrendszabáíyozásának szükséges­ségét a legcsekélyebb mértékben is lebecsülnénk, megállapíthatjuk, hogy a fiatalkorúak bűnözése nálunk nem emelkedik, de sajnos nem is csök­ken. Azt mondhatjuk, hogy egy hely­ben topog, stagnál. A komáromi járásban az első fél­évben mindössze 11 esetben tárgyalta a fiatalkorúak ügyét a bíróság. A ta­pasztalat azt mutatja, hogy a falvaik­ban aránylag kevesebb bűncselek­ményt követnek el a fiatalok, mint a városban. Ehhez kétségkívül az is hozzájárul, hogy a fiatalok a falu kisebb közösségében jobban szem előtt vannak, úgy Is mondhatjuk, hogy velük szemben szigorúbb a tár­sadalmi ellenőrzés. Lengyel elvtárs a fiatalkorúaik bűnözésénél ez egyik fő okot éppen a hiányos ellenőrzés­ben látja. Kocián elvtárs így fogal­mazta meg ezzel kapcsolatos véle­ményét: — A fiatalkord részéről legtöbbször a könnyelműség nyilvánul meg, a szülők és a hatósági szervek oldalá­ról pedig az elégtelen ellenőrzés. IGEN GYAKORI, sőt mondhatnánk, általános jelenség, hogy az Iskolá­ból kikerült 14—15 éves gyerekek rendszeresen járnak italmérésekbe, vendéglőkbe, mulatóhelyekre, s az alkalmazottak legtöbbször kl Is szol­gálják őket. A meggondolatlan, köny­nyelmű fiatalok llymódon már serdü­letlen korban könnyen az alkohol rabjaivá válhatnak, s Ittas fővel vagy esetleg éppen az Italra való pénz előteremtése céljából bűncselekmé­nyeket követhetnek el. — Ha végigmegyünk a vendéglátó­ipar üzemein, azt tapasztaljuk, hogy a tizennyolc éven aluliak kiszolgá­lását tiltó rendelkezést a legtöbb he­lyen nem tartják be — jelentette kl Kocián elvtárs. A vendéglátóipar és az őket el­lenőrző szervek figyelmébe ajánlva, felelősségükre hivatkozva, szükséges Itt megemlíteni, hogy például a prá­gai alkoholellenes tanácsadó adatai szerint a 17—18 éves fiúknak mint­egy 10 százaléka rendszeresen fo­gyaszt szeszes Italt. Az ifjúság mint­egy három százalékban részesedik az alkohol hatása alatt elkövetett bűn­cselekményben. Különösen figyelmez­tető az az adat, amely a fiatalkorúak részegeskedésének növekedésére mu­tat rá: Prágában az alkoholisták gyűjtőállomására 1951—1953 között bevitt tízezer Ittas ember között 390 fiatalkorú volt; az 1961—1963 között beszállított tízezer részeg között már 1655 volt a tizennyolc éven aluli. A fiatalkorúak Iszákossága és bű­nözése rendszerint a szülők rende­zetlen családi életének következmé­nye. Igen sokszor azt látjuk, hogy némelyik gyerek a szülők részéről a legteljesebb szabadságot élvezi. El­lenőrzés nélkül csavarog ez esti és éjszakai óráikban is. A szülők ha­nyagságának és e fiatalok meggon­dolatlanságának következményekép­pen a fiatalkorúak sok esetben bíró­ság elé kerülnek. EGY MÁSODÉVES komáromi tanonc ez Internátusban meglopta társait. Utána bányába ment dolgozni, de ha­marosan onnan !s meglógott s vissza­tért Komáromba. Jól ismerte az In­ternátus munkarendjét, ezt arra hasz­nálta kl, hogy Ismét meglopta a ta­noncokat, pénzt, ruhadarabokat csent el tőlük. Bár az anyja a város­ban él, a fiú nem ment haza, hanem a lopott holmikat a szigetre hordta búvóhelyére, s ott ls aludt. Amikor a bíróság a gyerek félrelépésének körülményeit, bűncselekményeinek indítékait kutatta, megállapította, hogy rendezetlen a család élete, a fiú szülei különváltan élnek. Kocian elvtárs további eseteket Is felhoz példaként. Egy, a férjétől kü­lönváltan élő. elzüllött asszonynak a fiát tizenhatéves koréban két ízben ítélte el lopásért a bíróság. A szülők nagyfokú felelőtlenségét mutatja az idén nyáron történt eset: e,gy cigány­származáisú apa csirkét lopni küldte tizennégy éves gyermekét, aki erre két cimboráját ls rászedte. Az Idén állt bíróság előtt egy fiatalkorú, aki­nek mindkét szülője börtönben ül. A fiúnak motorkerékpárlopás volt a „szórakozása'', öt motorkerékpárt lopott el, nem eladásra, hanem ezzal a céllal, hogy kirándulásokra hasz­nálja fel az eltulajdonított járműve­ket. Legutóbb három cimborájával együtt három motorkerékpárt loptak el, hogy leány ismer őseiket megkocsl­káztassák. A Gólya-csárdából vissza­térőben ittas állapotban valamennyi­en felborultak. A komáromi járásban az Iskolák nevelőmunkájának jó színvonaláról tanúskodik az a tény, hogy ebben az évben diátok egyetlen bűncselek­ményt sem követtek el. Ma már fe­hér hollónak számítanak a kocsmai verekedések Is, amelyek valamikor bizony elég gyakoriak voltak, kivált­képpen a falvakban. Az elmondottak tanulságát talán ügy foglalhatnánk össze, hogy a fia­talkorúaik bűnözésével kapcsolatban nagyon is ki kell hangsúlyozni a társadalmi felelősséget. Hizen a fia­talkorú rossz útra térését kiváltó okok között szinte kivétel nélkül rá­mutathatunk a szülők, s a környe­zet felelősségére, lobban mondva fe­lelőtlenségére, könnyelműségére va.gy közömbösségére. Szükséges Itt kiemelni az Ifjúsági szervezet szere­pének jelentőségét is. Sokszor azt látjuk, hogy a CSISZ-szevezeték veze­tősége és funkcionáriusai szinte csak azokkal a fiatalokkal törődnek, akik rendes, becsületes, jóravaló életet él­nek. azokat ezonban elhanyagolják, akiknek az élete valamilyen okból félresikllk. Pedig A Csehszlovák Ifjú­sági Szövetség minden egyes fiata­lért felelősséget visel, nem lehet szá­mára közömbös egyetlen fiatal sorsa sem. Arra kell törekedni, hogy a CSISZ befolyása, hatása kiterjedne azokra is, akik a felmerülő útvesz­tőkben nehezebben találják meg az egyenes utat. A HELYI SZERVEKNEK is nagyon komolyan kell venniük ez Irányú fe­lelősségüket. Az egyik helyi nemzeti bizottság például többek között úgy jellemezte a bíróság előtt álló tlzen­ötéves fiatalkorút, mint falusi huli­gánt, dologkerülő, Iszákos személyt, eki garázdaságaival megbotránkoztat­ja környezetét. Helyesen kérdezte meg akkor az ügyész, bogy az Illető szerv mindezt nem látta előbb? Éve­ken át közömbösen tűrte a fiatalko­rú helytelen viselkedését, meg sem kísérelte jő útra térítését. Helyes az ilyen eljárás? Erre, csak egy válasz lehet: nem! Hivatkozhatunk ezen a helyen azoknak a szülőknek meggon­dolatlanságára és bűnére is, akik fia­talkorú gyermeküknek pénzt adnak kocsmázásra, különösen pedig azok­nak a vendéglátóipari alkalmazottak­nak a lelkiismeretlenségére, akik a tilalom ellenére szeszes italt mérnek számukra. Sok más egyéb körülmény­ről szólhatnánk még e problémával kapcsolatban, a végső következtetés ezonban csak ez lehet: minden eset­ben nagy felelősséget tanúsítsunk ott, ahol egy fiatal élet kisiklásának ve­szélye fenyeget. GÁL LÄSZLÔ Tervteljesítés után A bratislavai Magasépítő Vállalat An­ton Mikuláš és František Privrela elv­társak vezette kollektívája, mely a Tesla tizem egyik részlegét építi, annak Ide­jén elhatározta, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 46. évfordulója tiszteletére december 15-lg teljesíti ez évi feladatalt. A kollektíva tagjai nem­csak teljesítették vállalásukat, hanem hat héttel előbb, tehát már október 31-én eleget tettek ígéretüknek. A kol­lektíva tagjai az év végéig még 400 000 korona értékű terven felüli munkát vé­geznek. Ivan Pohove] A t orvosság és a tabletták készítésiben i» nagy segítséget nyújtanak a kor­szerű gépek. Felvételünkön: készill az acilpyrin a hlohoveci gyógyszergyárban. Balról jobbra: Winkleroví Vilma a tablettaprés és Betáková Terézia a csoma­gológép mellett. (Németh János felv.j i van a spanyolfal mögött Mostanában vettük hírül, hogy Du­naszerdahely újabb korszerű, úgy ls mondhatnók szép tetszetős épülettel lett, illetve lesz gazdagabb. Rövide­sen elkészül az új háromemeletes áruház, amely nemcsak Dunaszerda; helynek, de még Bratlslavának is dí­szére válna. Már úgy állt a helyzet, hogy rövide­sen átadják e forgalom- 1UHI nak, egyébként a járási újság ls így informálta olvasóit. Az építkezés — amelynek vezetését Pogány Árpádra bízták — közel két és fél millió koronát emésztett föl az állami pénztárból. Jelenleg nem is ez a lényeges, hanem az, hogy födél alá került. Már eddig Is jó néhány csodálója akadt már a remek épületnek. Most azonban, amikor csakugyan volt mit nézni rajta furcsa eset történt. Az építők mintha megirigyelték volna, hogy egyesek „szemüket hizlalják" a nagyszerű épületen, egyik napról a másikra átláthatatlan magas deszka­palánkkal vették körül. Akkor még kevesen tudták, hogy ml történik a „spanyol fal" mögött. Az emberi kíváncsiságnak azonban aligha állhat ellen akármilyen magas és jó takaró legyen is az a bizo­nyos deszkapelánk. Különösen szemet szúrt a dolog ak­kor, amikor még éjszaka sem szü­netelt a munka. Akár egy öreg gép­puska éjszakában át szünet nélkül zakatoltak a talajlazító légfúrók. Mi az ördögöt csinálhatnak ezek, — vetődött fel többekben a kérdés. A kíváncsi tekintetek elég rést talál­tak ahhoz, hogy valamit megláthas­sanak. Nyomban elterjedt a hír; rom­bolják az új épületet. Ami Igaz, az Igaz. Az örömbe üröm is vegyült. Ha nem Is az épületet, de a szegélyző ötven-hatvan centimé­ter magas, egy méternyi széles és — szemmértékre becsülve — tizen­négy-tizenöt méter hosszú úgyneve­zett betonjárdát rombolták. A drága pénzen megépített „jár­dát" fel kellett bontani, eltávolítani, mivel a ki­rakat ablaknak már nem jutott volna hely, vagy legalább ls nem olyan méretűnek, amilyent a beruházó vállalat eredetileg tervezett. A csodálkozás most már felháboro­dást váltott kl. Hát így gazdálkod­nak a nép vagyonával ezek az embe­rek? Közöttük akadt olyan is, eki azt mondta: — Van nekem egy újságíró isme­rősöm, talán tollhegyre veszi azt, ami a spanyolfal mögött történik. így kerültem tehát a falak mögé, ahol az eredeti betonjárdából már csak a bejárathoz vezető lépcsők ma­radtak meg, és az elszabdalt ablak­rámák, amelyeket rendbe kell hozni. Nem vagyok szakember, de annyit azért könnyen megállapíthattam, hogy nemcsupán egy-két ezer koro­nás kárról van szó. És miért? Azért, mert az építkezésen nem tartották magukat a tervrajzokhoz. Helyes lenne, ha az Illetékes szer­vek ls követnék az újságíró példá­ját, „áttenék" magukat a spanyol­falon és felelősségre vonnák azt, aki miatt üröm vegyült az örömbe, más­szóval a rendkívüli kiadásokkal an­nak a számláját terheljék meg, aki­nek a hanyagságát nehéz ezresek bánják. Reméljük, hogy a történtekhez lesz szavuk a járási nemzeti bizottság építésügyi, sőt az ellenőrző ügyosz­tály dolgozóinak is. Szarka István A PART VEZETŐ SZEREPE A GYAKORLATBAN Ahol minden kommunista a párt aktív tagja Egy esztendeje lehet annak, hogy a dél-morvaországi kerületből útjára Indult a „minden kommunistának egy konkrét feladatot" elnevezésű sokat­ígérő mozgalom. Célja az volt, hogy a párttagok nagy többségét aktív munkára, a népgazdaság s a társadal­mi élet igényes feladatainak mara­déktalan teljesítésére mozgósítsa. A nemes célú mozgalom hol több, hol kevesebb követőre talált, de akadt olyan termelőegység Is, amelynek kommunistái — vállalatuk sajátos vi­szonyalt, problémáit és feladatait fi­gyelembe véve — igen eredményesen továbbfejlesztették a dél-morvaorszá­gi kezdeményezést. Ez történt a zvoleni Bučinában Mint ismeretes, a dél-morvaországi mozgalomnak, rajtjakor, csak a leglé­nyegesebb alapelve tisztázódott, az, hogy minden kommunistát pártfel­adattal kell megbízni. A zvoleni fa­megmunkáló vállalat pártbizottsága azonban többet, konkrétabbat akart ennél. A mozgalom megszervezését úgy tartotta a legcélszerűbbnek, hogy meghatározott időszakonként mindig egy — a legidőszerűbb — probléma, feladat megoldására, illetve teljesí­tésére serkentse a vállalat valameny­nyl komunlstáját. Módszere alapján tehát a problémakör Időszakonként változik ugyan, de ez nem jelenti azt, hogy a mozgalom egyszeri akciójelle­get öltött volna. A BuCina pártfunk­cionáriusai ugyanis szem előtt tart­ják, hogy a kommunisták szüntelenül aktív tagjai legyenek a pártnak. Ezért adtak új nevet ls a mozgalomnak: „Minden kommunista állandóan tel­jesít egy konkrét pártfeladatot". Mindjárt elöljáróban elmondhatjuk, hogy a zvolení BuCina kommunistái­nak ez a valószínűleg egyedülálló mozgalma rendkívül nagy jelentőség­gel bír; sok Irányban valóra váltja a XII. kongresszus határozatait, s egy­szersmind a pártmunka újabb, fejlet­tebb formáját képviseli. Nézzük azonban meg közelebbről Is, miként szervezik ígéretteljes moz­galmunkat a Bučina kommunistái. Az ok, amely az egész vállalatot felöle­lő kezdeményezést szükségessé tette, még az év elején jelentkezett. Ugyan­is az esztendő első hónapjaiban a gyár életében ls észlelhetők voltak a fogyatékosságok tünetei. A BuCina dolgozó! az első negyedévi terv tel­jesítésében közel öt millió koronás lemaradást voltak kénytelenek elköny­velni, s ezt még tetézte a munkahe­lyeken elhatalmasodott rendetlenség és a gyártmányok minőségének észre­vehetően egyre csökkenő színvonala. Mindez, s még a más hasonló kisebb­nagyobb belső problémák miatt adták ki a jelszót: valamit tenni kell! Va­lamit, ami képes lesz gyökerestül vál­toztatni a helyzeten, valamit, ami nem lesz formális, ami nem áll majd csak hangzatos szavak ismételgetésé­ből, aminek konkrét eredményei lesz­nek. A vállalat pártbizottságában így született meg a mozgalom gondolata. Hagyományellenes munkamódszer ff bizottság tagjai abból Indultak kl, hogy a termelési, s az egyéb prob­lémák megoldásában a kommunisták­nak kell élenjárniuk. Nekik kell köz­vetlenül a gyakorlatban érvényre Jut­tatni a párt vezető szerepét. A vál­lalat pártszervezeteiben — akárcsak másutt — a gyakorlati munka bevett szokása volt, hogy konkrét felada­tok teljesítésével csak a funkcioná­riusokat és egyes képzettebb, tapasz­taltabb, tevékenyebb elvtársakat bíz­tak meg, miközben a tagság zöme passzív maradt. A vállalati pártbizottság ezért leg­fontosabb feladatának azt tartotta, hogy munkateret biztosítson a gyár minden kommunistájának. A bizott­ság tagja! ezért azt ls tudatosították, hogy nem elég csak pártfeladattal megbízni a kommunistákat, hanem ne­velni ls kell őket e feladatok telje­sítésére, s rendszeresen ellenőrizni, értékein! azt a munkát, amelyet majd végeznek. Milyen legyen a pártfeladat? A pártbizottság leszögezte: nem so­kat ér az, ha általános meghatározás­sal (például: kapcsolódjatok be az újítómozgalomba) feladatkört kíná­lunk fel a tagoknak. Minden kommu­nistának pontosan kijelölt feladatot kell megszabni, természetesen ügy, hogy figyelembe vesszük munkakör­nyezetét, egyéni adottságait, képessé­geit, (szakmai tudását, politikai fel­készültségét, beosztásából eredő ha­táskörét), jellemét és akciókészségét. Nem érünk célt, ha erőit meghaladó feladattal bízzuk meg, de akkor sem, ha elemi munkakötelességeinek tel­jesítését követeljük meg tőle pártfel­adatképpen, vagy ha képességeihez mérten jelentéktelen feladat teljesí­tésére ösztönözzük. A feladatnak olyannak kell lennie, hogy már egy­maga serkentőleg hasson a kommu­nistára, lehetővé tegye képességeinek kibontakozását. A vállalati pártbizottság érezte, látta, hogy az Ilyen feladatok és ki­osztása rendkívül igényes és fáradsá­gos szervezőmunkát igényel a párt­funkcionáriusoktól. Mégis: — jólle­het, nem eszményi tökéletességgel — a feladatokat megszövegezték és kiosztották. A kezdet azonban nem volt könnyű, hiszen új­donságot kellett életbeléptetni, s a legelején tulajdonképpen még a mód­szerek sem tisztázódtak. A vállalati pártbizottság ezért eszmecserét foly­tatott a járási és a kerületi pártbi­zottság tagjaival, s a tényleges indu­lás előtt még a központi bizottság véleményét ls kikérte. Mindenütt lel­kes támogatásra talált. A siker volta­képpen most már csak a belső szer­vezésen múlott, de a BuCina kommu­nistái ennek is megtalálták a mód­ját. Az akció eredményességét ígérte mindenekelőtt az, hogy a múlt esz­tendőben nagy súlyt helyeztek a párt­csoportok aktivizálására. Az alapszer­vezeti bizottságoknak sikerült rend­szeres munkára bírni a csoportokat, ami később, tehát ebben az évben a mozgalom alapját jelenthette. A vál­lalati pártbizottság tagjai tisztában voltak azzal, hogy a mozgalom sike réért vállalt felelősség megosztása nélkül nem érhetnek cél: Ezért a vál­lalat minden pártszervét — hatáskö réliez mérten — érdekeltté tették a munkában, s így a konkrét teendők zöme a pártcsoportokra hárult. A vállalati pártbizottság kidolgozta a mozgalom alapelveit, tz üzemi párt­bizottságok tovább konkretizálták azo­kat, majd az alapszervezetek bizott­ságai a pártcsoportvezetőkkel közö­sen már határozott feladatokat szö­vegeztek meg minden kommunista és tagjelölt számára. Rend a lelke mindennek A mozgalmat több szakaszban ter­vezik megvalósítani. Az első szakasz­ban rendet akartak teremteni a vál­lalatban. Két okból határozták így. Először: mert a rendetlenség valóban megengedhetetlen méreteket öltött, (a részlegekben szanaszét hevert a nyersanyag és a kész áru, a munka­szervezésben Is „elvtelenség" uralko­dott stb.); másodszor: mert eleinte kevésbé igényes feladatokkal akarták próbára tenni a pártfunkcionáriusok szervezőképességét, s a tagok aktivi­tását. A választás szerencsésnek bizonyult. Csakhamar szemmel látható eredmé­nyeket értek el, s ez jó érzést keltett a párttagokban, s eleven vissz­hangot az egész vállalatban. A moz­galomba június végére már bekapcso­lódott az FSZM és a CSISZ ls. A párt­szervezetek példájára konkrét felada­tokkal bízták meg néhány tagjukat, s a feladatok teljesítését úgyszintén rendszeresen ellenőrizték. Az első szakasszal tehát nemcsak azt érték el, hogy valóban példátlan rendet teremtettek a részlegekben, minden munkahelyen, hanem azt is, hogy a pártszervezetek bebizonyíthat­ták, s be Is bizonyították akcióegysé­güket, kiállták a tűzkeresztséget, s mi több: a mozgalomba bevontak sok pártonkívülit ls. Jóllehet, nem ment minden simán, az eredmény mégis elvitathatatlan. Még a párttagok soraiban is akadtak ÚJ SZÖ 4 * 1963. november 13.

Next

/
Oldalképek
Tartalom