Új Szó, 1963. november (16. évfolyam, 301-330.szám)

1963-11-13 / 313. szám, szerda

A TV műsoráról GORKIJ-MŰ A KÉPERNYŐN Ä csehszlovák—szovjet barátság hónapjában a televízió ls fokozott figyelmet szentel azoknak a műveknek, amelyek a világ első szocialista államában születtek. Emellett jogosan fordul oryan színművek felé ls, amelyek a forradalom előtti történelmi erjedésben keletkeztek, és már akkor ez Igazsághoz hűen és figyelemre méltóan ábrázolták a társadalmi osztályok közötti különbséget, valamint a cári Oroszország népének akkori érzelmeit, kétségtelenül ezek közé a Színművek közé tartoznak Makszim Gorkij drámái is, melyekben az Író teljességében, mélyen és meggyőzően fejezte ki a növekvő forradalmi elégedetlenséget. E drámai alkotások özönében indokoltak és különös helyet foglalnak el az értelmiségről szóló művek. A Nyaralókon kívül a Nap gyermekei is idetartozik. Nem mondhatjuk, hogy Gorkij új szerző lenne színpadjainkon. Különösen azért nem, mert az 1945-ös években színházainkban már játszották Gorkij drámáit, ám többnyire csak történelmi dokumentumként fogták fel e műveket. Csak az utóbbi színházi évadokban Jöttek rá, hogy Gorkij drámáit is lehet másképpen, ötletesebben rendezni, úgy hogy azok gondolatai közvetlenül hassanak a ma emberére Is. Fokozatosan bebizonyosodott, hogy lehetséges az ilyen rendezés anélkül, hogy az iletékes müvet erőszakosan aktualizálnák, vulgarizálnák vagy deformálnák. Kizárólag azon múlik, hogy milyen szemszögből lát munkához a rendező s a színész, és a játék melyik szakaszát hangsúlyozza s mi az, aminek nem tulajdontl nagyobb fontosságot. A cseh és szlovák színházakban bemutatott Gorkij-darabok — a prágai Hadsereg Színházban és a bratislavai Hviezdoslav Színházban — erről tanúskodnak. Hasonló hozzállás tanúi lehettünk a napokban a televízióban bemutatott A Nap gyermekei című Gorkij-dráma szemlélésekor is, melyet Jan Matéjovský a megszokottnál eltérően, igazán érdekesen rendezett. S az eredmény? Ismét bebizonyosodott, hogy a hasonló típusú színművekből lehetséges figyelmeztető, elgondolkodásra késztető játékot produkálni. Matéjovskýnak ez sikerült. S ebben érdeme van a Jó színészi teljesítményeknek ls, így pl. Ludek Munzer és Blažena Holišová alakításának, előbbi Prosztaszovot, az utóbbi Melániát személyesítette meg. Sajnos, sok kárbaveszett e tiszta és igényes színészi munkából, ugyanis a hang minősége néhol csaknem teljesen lehetetlenné tette a párbeszédek élvezését. Miután az utóbbi időben keveset foglalkoztunk a szórakoztató műsorral, a vasárnap délutáni programból ezúttal kettőt emeljünk ki. Az első a már bevált Ifjúsági délután, melynek keretében zene, tánc, dal váltakozik a műsorközvetitő kísérő szövegével. Jó, hogy ezeken az ifjúsági találkozásokon fiatalok is szerepelnek. Kevésbé szerencsés azonban, hogy ezek a műsorok lassan már úgy hasonlítanak egymáshoz, mint egylk tojás a másikhoz. Lassan már sablonossá válik az ilyen műsor, amelybe mechanikusan beleszőnek néhány népszerű dalt, a zenekar játszik, a fiatalok táncolnak, az operatőr pedig fényképez. A műsort ezúttal a limba, új szlovák társastánc begyakorlásával kötötték össze, amely azonban — amint arról a képek meggyőztek bennünket — az ifjúságot nem nagyon érdekelte. Egyszerűen azért nem, mert az eddig Ismert társastáncok elemeit használja fel és igazán nem alkotó módon néljóny népi tánc-elemmel kombinálja azokat. Lényegesen érdekesebb volt a műsorban szereplő népszerű dalok filmfelvételének bemutatása. A filmet Ján Roháč és Vladimír Svitáček fiatal cseh rendezők forgatták, kellő mértékben érvényesítve az ötletességet és a rutint. Hana Hegerová, Miloš Kopecký, Miroslav Horníček és az örök fiatal, rendkívül bájos Ljuba Hermanová nagy sikert arattak. Ezzel szemben a két szlovák dal elég kellemetlenül és oda nem illően hatott, mert a szentimentalitás és a szöveg banalitása nem kelthette fel a közönség érdeklődését. Ismét megmutatkozott, hogy a szlovák táncdal válságát éli s ez alól nem képez kivételt sem a szöveg, sem a megszokott szirupos előadásmód. STANISLAV VRBKA JľL&vi&L&g, a káiit&L 'Az egylk húsüzletben Sári nénivel — volt szomszédasszonyommal taláh koztam. A pulton felhalmozott ka-> csákat emelgette és csóválta a felét. — Micsoda sován" állatok, csupa csont és bőr. Az én időmben az ilyen kacsát a fejemhez vágta volna a nagysága, Na még hát egy kofa sem árult ilyet. s. Sári néni fiatalkorában szakácsnő volt egy közjegyzőnél. Es ha bár akkoriban nem sok jót élt át, mégis ezek az idők — a fiatal évek — még ma is erősen élnek az emlékezetében. Ha valamit lát, vesz, azt mindig „az ő Idejéhez" viszonyítja és vala-. hogy mindig úgy billen az összehasonlítás mérlege, hogy „akkor" mégis csak jobb volt. Sokat vitáztam már vele mind er-. ről, de most az egyszer, igazat ad-, tam neki. Az a kacsa, amit bizonyíté-. kul elém tartott, bizony nagyon is „soványka" volt. A bőre kéklett, az alvadt vértől és a „tokok" oly étvágy apasztó módon meredeztek a hátá-. ból, hogy láttára bizony elment a. kedvem a kacsasülttől. A pulton egy tálcán májashurkák feküdtek. Egészen frissek voltak. Hirtelen elhatározással egy kilót vet tem belőlük. — Csak nem hurkát vettél, legyintett Sári néni, nem ér az semmit sem, csupa lé az egészI Nem hittem neki, csak nevettem. Már előre örültem az ízletes vacsorának. v • Pedig hát igaza volt. A hurka sütés közben megrepedt és a töltelék szétömlött a sütőtepsiben. Bizony csupa lé volt az. Alig maradt valami harapni való. A hurka sütésről egy másik isme-, rősöm Jutott az eszembe. A kereskedelemben dolgozik, ö mondta, hogy a hús eladási tervét, főleg puha hústermékekből már július óta nem tel-> jesítik. Akkor úgy magyaráztam az esetet magamnak, hogy hát ez az em-> ber. természetében van. Amikor ke-, vés a hús, akkor, mindenki „húsfélét" akar ebédelni és lám most, hogy nem kell sorban állni érte, egyszeriben „elvesztik rá az étvágyukat"> Az „elpárolgott" hurka felett azonban hirtelen rájöttem, hogy nem csak ebben van a hiba. Tény az, hogy a hústermékek minősége nem megfelelő. Mikor nem volt hús, akkor az ember kényszerűségből olyat vett, amilyent kapott, de most mikor válogathatunk, mert van miből, mindenki a jobbat vásárolja. Es így van ez rendjén. A dolgozók megérdemlik, hogy becsületesen megdolgozott pénzükért Jó minőségű árút kapjanak. Csak az a baj, hogy a húsipar nem képes úgy feldolgozni a nyersanyagot, hogy Jó minőségű, ízletes árú le gyen. Á szalámifélék túlságosan puhák, a hurkák „lötyögnek" a disznósajt szőrös és csontos. így aztán csökken az érdeklődés, kisebb a kereslet. Es inkább másféle húst vásárolnak az emberek. Pedig a húsipari tervek úgy vannak összeállítva, hogy a húsmennyiség 40 százalékából puha termékeket kell gyártani. Mikor idáig jutottam gondolataimban, újra Sári néni Jutott az eszembe. Szinte hallottam szavait: bizony az én időm ben más árut készítettek a hentesek. Az ilyen ott zöldült volna a.nyakukon. Bezzeg csajt .azt,.gyártották, ami a legjobban fogyott. Nos, ezt a mai húsipar 'dolgozói is a szívükre vehetnék. Jó lenne, ha rugalmasabban terveznének, és most, amikor van elég hús, olyan termékeket gyártanának, amit a fogyasztó szí vesen megvesz, vágy ha tényleg sok a hús és nem bírjuk elfogyasztani gyártsanak tartós de kiváló minőségű árút. Mert elvégre a minőséggel is kell már. egyszer, törődnünkI r-ili— közömbösek, akik ügy vélték, hogy ismét egyszeri — jórészt ellenőrizhetetlen — akciókról van szó, mint ahogy a vállalatban eddig néhány esetben előfordult. Ám amikor a gyűléseken név szerint bírálták őket mulasztásaikért, változtattak előző álláspontjukon. Megtörtént az is, hogy a pártonkívüliek rossz szemmel nézték, amikor közvetlen, ugyanolyan beosztású munkatársaik rendre utasították őket, de a politikai tömegmunka, amelyet a pártbizottságok politikai tízpercek, munkaértekezletek, nyilvános taggyűlések keretében végeztek, ezeket a zökkenőket is elsimította. Az első szakasz tényleges eredményei még a tervteljesítésben is megmutatkoztak. A vállalat második negyedévi árutermelési tervét hatmillió hétszázkilencvenkétezer korona értékben teljesítette túl, munkatermelékenységi tervét 105,4 százalékra váltotta valóra, s az önköltségeken kereken egymillió százharmincnyolc ezer koronát takarított meg. Kell-e ennél beszédesebb bizonyíték a mozgalom sikerére? Tanulságok és új tervek A vállalati pártbizottság az első szakaszban szerzett tapasztalatokat így összegezte: • A mozgalom életképes, megfelel az igényeknek, s a továbbiakban bonyolultabb problémák megoldására kell irányítani, mégpedig úgy, hogy az alapvető feladatok valóra váltásában érvényre juthasson a kommunisták kezdeményezése, egyszóval, hogy mindenki azt csinálhassa, amihez a legjobban ért, amivel a leginkább hasznára lehet a felmerült problémákmegoldásában. • A második szakaszban el kell érni, hogy a kommunisták mellett a lehető legtöbb CSISZ- és FSZM-tag kapcsolódjék be a mozgalomba, mert a párttagok a vállalat dolgozóinak csupán húsz százalékát képviselik. • Nem szabad megengedni, hogy a havi pártalapszervezeti gyűléseken a pártfeladatoknak akárcsak egyetlen név szerinti értékelése ls hiányozzék. • A műszaki és az adminisztratív dolgozók pártcsoportjait közvetlenül a vállalati pártbizottság Irányítása alá kell helyezni, de csak a mozgalomból eredő tevékenység keretében, egyébként meghagyni őket alapszervezeteik hatáskörében. A fenti észrevételek és szervezési intézkedések elárulják, milyen megkülönböztetett figyelmet szentelt a vállalati pártbizottság e mozgalomnak, s milyen nagy igényességgel szervezte menetét. A mozgalom ezek után már bátran léphetett II. szakaszába, melynek keretében a minőség problémája került napirendre. A fűrészelő részleg kommunistái például többek közt ilyen feladatokat kaptak: Juraj Rell, az egyik blokkfűrész mestere: Állandó ellenőrzéssel és agitációs munkával elérni azt, hogy a többi blokkfürészmester is egyre kevesebb „aláfűrészelést" kövessen el, s ügyelni a biztonsági előírások betartására minden blokícfűrésznél. Ondrej Ragač, az ún. hátsó gépek mestere: (Egyebek mellett] ügyelni a „kéregdeszka" célszerű osztályozására, és a felhasználható részek hasznosítására. Összegezésül érdemes Idézni a vállalat néhány dolgozójának a mozgalomról mondott véleményét: Peter Dianička művezető: Eleinte úgy mutatkozott, hogy mindent a kommunisták akarnak elvégezni. Most már egyre több pártonklvülit nyerünk meg az ügy érdekében, s én ebben látom a mozgalom nagy erejét. František Krutef mérnök, a fűrészelő részleg vezetője: Célunk az, hogy a mozgalommal teljes felelősségre neveljük az embereket azért a munkáért, amit végeznek. Ügy látszik, jó úton haladunk. Štefan Lakatos, ez említett részleg pártszervezetének elnöke: A termelés minden fontosabb pontjára kommunistákat akarunk állítani, s a mozgalommal példaadásra neveljük őket, miáltal aztán magukkal ragadhatják a többi dolgozót is. Ladislav BrnCo, — a vállalati pártbizottság elnökhelyettese: Azt akarjuk, hogy a szép szavak helyett végre tettek következzenek, hogy minden kommunista valóban végezzen pártmunkát. Ha ezt elérjük — mert tulajdonképpen még akadnak kivételek — elmondhatjuk, hogy sokat tettünk a társadalom javéra. Miloslav Zorkóczy mérnök, gyártásvezető: A feladatokkal egy láncreakciót kell kialakítanunk, mely végül is nagyszerű eredményekben csúcsosodnék ki. Stanislav Lupták mérnök, vállalati igazgató: Szerintem ez a mozgalom a legjobb módja annak, hogy lent, a termelésben Is közvetlenül érvényesüljön a párt vezető szerepe! Nem szabad azonban figyelmen kívül hagynunk, hogy ez a mozgalom a gazdasági sikerek mellett mérhetetlen politikai, embertnevelő eredményeknek is a forrása. Végeredményben tehát olyan mozgalomról van szó, amelyet minden üzemben, minden intézményben, minden munkahelyen meg kellene valósítani! SZABÚ GÉZA Qissziiang • * • i Visszhang... Víwztang... Csehszlovákia a VII. Sao Paulo-i biennálen A RUDÉ PRÁVO vasárnapi száma ezzel a címmel közli JIRI KOTALIK beszámolóját a VII. Sao Paulo-i biennáleről. A képzőművészeti alkotásoknak ez a maga nemében egyedülálló seregszemléjének a város építészeti remekei méltó keretet adnak. Oscar Neimeyer építészmérnök terve nyomán az Ibirapuera-i parkban felépült nagy szabású kiállítási- és múzeumépületek közt foglal helyet a beinnále négyemetes impozáns palotája. Az Idei vetélkedőn — a világ minden részéből — 55 ország képviseltette magát, felvonultatva a szabadművészetek (festészet, szobrászat, grafika, rajz) mellett a díszlettervezés, építészet, könyvgrafika és Illusztráció legjobb eredményeit is. A képzőművészeti kultúra egyes olkotóágai közötti kölcsönhatás ily módon teljes egészében kihangsúlyozódott. A legnagyobb érdeklődés természetszerűleg, a festészet, szobrászat, grafika és rajzok iránt volt. Ezen képzőművészeti ágaknál lehet a fejlődés Irányának legszembetűnőbb jellemzőit is figyelemmel kísérni. Ahogy a cikkíró megállapítja: „egészében véve sokarcú, színvonalában — a nézeteket és irányzatokat illetően — kiegyenlítetlen szövevény" volt a kiállítás. „Áttekinthetetlen vásár, ahol az igazi értékek mellett a divatos céltalanságok is helyet kaptak, s az álhatatos munka mellett üres járatokkal" is találkozhattunk. A cikkíró leszögezi, a festészetben, szobrászatban és grafikában láthatóan növekszik a szerkesztési fegyelem, valamint a tartalmi megalapozottság és érthetőség iránti Igényesség. Az absztrakt irányzatok egyoldalúságát a valóságábrázolás (figurális megoldások) igénye váltja fel. A kiállításon ezt az irányzatot képviselték hazai művészeink alkotásai is. Bohumil KubiSta alkotásai mellett itt láthattuk Vincent Hloíník új grafikáit; a képek, grafikák, rajzok terén pedig a fiatalabb képzőművész-nemzedék is szóhoz jut. (B. Kopecktj, J. John, J. fira, V. Vašíček a cseh, és M. Laluha, R. KrivoS és A. Bartík a szlovák képzőművészek közül). A nemzetközi zsűri egyik díja —• Jifi John grafikáinak jutalmazásaként — is bizonyítja, hogy képzőművészeink megállták a helyüket a nemzetközi vetélkedőn, s a színvonal tekintetében Is általában kiegyensúlyozott eredményt könyvelhetnek el. A színházi díszlettervezés iránt is nagy volt az érdeklődés. A csehszlovák művészek már az előző években is bebizonyították művészetünk érettségét, sajátosságát (1959-ben F. Tröster tanár, 1961-ben pedig J. Svoboda építész vitte el a pálmát.) Bár az idei év eredményekben gyengébbnek mutatkozott, az elsőséget most sem sikerült elhódítani tőlünk. Jifi Trnka bábművész első díja, valamint a csehszlovák kiállítási tárgyak iránt megnyilvánult érdeklődés, a sajtó- és közönségvisszhang is bizonyítja, hogy a klasszikus színpadművészeti hagyományokkal rendelkező nyugati országok (Franciaország, Olaszország, Anglia) méltó versenytársai voltunk. A könyvgrafika és illusztráció nemzetközi vetélkedőjén ez idén (művészeti és ifjúsági könyvekkel, ide értve az új tankönyveket ls) első ízben vettünk részt. Méghozzá jó eredménynyel. A tíz díj közül művészeink négyet nyertek. A szlovák képzőművészek prágai kiállításáról Lapunk hasábjain annak idején részletes elemző Írásban számoltunk be a szlovák képzőművészeti alkotások prágai kiállításáról. A Vár Lovardájában — csaknem két hónap alatt — 30 ezer látogató tekintette meg képzőművészeink alkotásait. A közelmúltban bezárult kiállításról a KULTURNI TVORBA november 7-i számában részletes elemzést, hasznos kritikai észrevételeket, megállapításokat olvashatunk. Bár a cikk részleteivel behatóbban nem kívánunk foglalkozni, hisz az egyes müvek méltatását illetően aligha találunk eltérést, a művészi mérce jövőbeli alkalmazása szempontjából azonban találkozhatunk néhány figyelmet érdemlő megállapítással. Az egyes művek közötti lényeges színvonalbeli különbség ösztönzi a cikk íróját e kérdés felvetésére. ,.A valóság ábrázolásának dogmatikus értelmezése ma már a múltté... — állapítja meg a szerző — s mindannyian tudjuk, hogy a művészetben az eszmei megalapozottságot és a fejlődés irányát nem lehet rendeletekkel szabályozni, mivel ez az egyes áramlatok és eszközök közötti alkotó küzdelemben nyerheti el sajátos arculatát". — A cikk írója, a kiállítás sokszínűsége mellett, éppen a válogatásban, az egyes alkotások megítélésében észrevehető benevolentiát s bizonytalanságot kifogásolta. Az elemző írás gondolati kicsengése: a kiállítás megrendezése nagyon is szükségszerű és Indokolt volt, a két nép kultúrájának kölcsönös megismertetésére azonban a jövőben — átgondoltabban és következetesebben — még nagyobb súlyt kell helyezni. A művészi értékek megítélésében — a formai szempontokon túl — nagyobb körültekintésre és igényességre van szükség, éppen a fejlődés hatékony segítése érdekében. Egy igaz ember a végső próbatétel idején Július Fučík születésének 60., halálának 20. évfordulójára emlékezve a NAGYVILÁG (magyarországi világirodalmi folyóirat) novemberi számában DOBOSSY LÁSZLÖ, a körünkben is jól ismert budapesti egyetemi tanár tollából olvashatunk visszaemlékezést. Az előadásként elhangzott emlékező sorokat át meg átfűti a személyes élmény és a Fučík iránti őszinte tisztelet. A címben Idézett sorokkal Dobossy László Fučík főművét, az Üzenet az élőknek című börtönnaplót Jellemzi. A Sarló kongresszusra emlékezve Fučík felszólalását fontos dokumentumnak tartja, mely „az akkori csehszlovákiai viszonyok közt különleges bátorsággal hívta közös cselekvésre a magyar és a cseh baloldali értelmiségieket." Fučík mély emberségéről, harcos forradalmiságáról vallanak Oobossy László befejező sorai: „Ember volt, szerette embertársait, hitt az életben, a szépségben és a jövőben, hitt a kimondott és leírt szó erejében, hitt az írói és újságírói munkában, amely a gondolatot cselekvéssé izzítja... Ezért pusztult el a vesztőhelyen,megalázottan, de meg nem alázkodva, inkább a gyilkosait megalázón, példát mutatva a jövőnek és intve bennünket, hogy legyünk éberek". A magyarországi folyóiratokat böngészve, a KORTÁRS 11. számában még egy hazai vonatkozású őszinte elsimerést és megbecsülést nyugtázó sorokra bukkantunk. A címzett: Fábry Zoltán Az említett folyóirat „MI A VÉLEMÉNYE" rovatában három neves művészegyéniség, Balogh Edgár, Illyés Gyula és Juraj Spitzer mondja el véleményét Fábry Zoltán munkásságáról és a közelmúltban megjelent új művéről: a Harmadvirágzásvó\. ízelítőként lwdd idézzünk néhány sort. BALOGH EDGÁR: „Ürömmel hallom, hogy Fábry Zoltán új könyve, a Harmadvirágzás, Budapesten is megjelent... Nagyszerű vállalkozás: megkeresni, felmutatni a harmadszor virágzó szlovákiai magyar irodalom „eredendő és összegező lényeg jegyét", a korszakonként más és más feladatokkal jelentkező kisebbségi humánumot, s szembeszállni a provincializmus kicsinyességével. Erre a hősiességre fel kell már egyszer figyelnie mindenkinek, aki nemzeti irodalmunk szocialista reneszánszán munkálkodik." ILLYÉS GYULA: „Fábry Zoltánt — bár szemtől szembe sose láttam, — negyven éve ismerem, úgy érzem, személyesen; a hangjáról. Amit ő negyven éve nevez hűségesen vox humana-nak, hűségesen, kitartóan, egyértelműen... Legutóbbi könyve nem közönséges hatású... Olvasói, anyanyelvi területünk egyik jelentős — valamikor Kazinczy —, Bacsányi-vezette — fertályáról ad képet... A kép, amit Fábry Zoltán nyújt, nem derűs. De az írói tábor, melynek irányítása őrá száll, nincs híján sem tehetségnek, sem mondandónak. Le ahogy Fábry szava ismét száll, ahogy az a vox humana erősödik, az sikert ígér, íróit is, eszmeit is." JURAJ SPITZER: „Monográfiát kellene írnom róla, mert különleges jelenség: embert és irodalmi magatartására egyaránt illik a jelző: hősies. Műve nélkülözhetetlen két nép számára is, a csehszlovák és a magyar kultúra ötvözetéből a szó legjobb értelmében európai érvényű munkásságot teremtett. Termékeny életének értelme a humanizmusért, a haladásért, a népek barátságáért vívott harc". -fz• PÁRIZSBAN ANGOL nyelvű színház nyílt: a Paris Playhouse, amely első bemutatóján a sokat vitatott Ifjú amerikai szerző, Edward Albee három darabját játszotta el: a Ki ijed meg Virginia Woolftól? címűt, az Állatkerti mesét és a faji megkülönböztetés elleni megrázó vádiratot, a Bessie Smith halálát. 1983. november 13. * ÜJ SZÖ 5