Új Szó, 1963. november (16. évfolyam, 301-330.szám)

1963-11-13 / 313. szám, szerda

Ül, korszerű épületekkel gazdagodik az épülő Moszkva. A képen: az úf Rosszija filmszínház a Puskin terén. [CTK felvétele] December 9-re összehívták a?. SZKP Központi Bizottságának pfénumát Moszkva (TASZSZ) — Az SZKP Központi Bizottságának határozata alapján december 9-re összehívták a központi bizottság soron kővetkező plénumát. Napirenden szerepel: „A vegyipar további fejlesztése, s a vegyitermékek és anyagok széleskörű felhasználása a népgazdaságban". Az előadó N. Sz. Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára lesz. A plénum munkájában a köztársa­ságok, a határterületek és a területek párt- és szovjetszerveinek vezetői, tudományos dolgozók, újítók is részt vesznek. Ülésezik Nagy-Britannia Kommunista Pártjának végrehajtó bizottsága London (CTK) — Nagy-Britannia Kommunista Pártjának végrehajtó bi­zottsága Londonban ülésezik. Az ülé­sen az ország politikai helyzetéről tárgyaltak. A beszámolót james Reed, Nagy-Britannia Kommunista Pártja végrehajtó bizottságának tagja adta elő. A nemzetközi helyzettel foglal­kozott és hangsúlyozta, hogy hatá­rozottabban kell küzdeni a NATO nu­kleáris ereje ellen, a leszerelésért és a német kérdés békés megoldásá­ért. Palme Duit Nagy-Britannia Kommu­nista Pártja Központi Bizottságának alelnöke a függetlenségüket elnyert országok gazdasági felszabadításáért folytatott harc feladatairól tartott beszédet. Palme Dutt Kijelentette, hogy a kapitalista országok továbbra is kegyetlenül kizsákmányolják a fiatal független országokat. Rámuta­tott arra, hogy a statisztika megcá­folja a konzervatívok és a Munkás­párt vezetősége által a „gyarmati rendszer végéről" terjesztett legen­dát. Palme Dutt rámutatott arra, hogy Nagy-Britannia fizetési mérlegének nehézségeit nem a nyersanyagokra és az élelmiszerekre fordított össze­gek okozzáik, hanem elsősorban a ka­tonai kiadások, valamint a tőkekivi­tel. A békés együttélés a jelenkori világpolitika egyedüli reális alapja (Folytatás az 1. oldalról] nlnhez Intézett és amelyben a török­szovjet diplomáciai kapcsolatok fel­vételét indítványozta, és segítséget kért Törökország függetlenségi har­cában. Lenin nagy megértéssel válaszolt Atatürk felhívására. A szovjet kor­mány válaszában hangsúlyozta, hogy „nagy örömmel rakja le a török és az orosz nép barátságának szilárd alapját." Röviddel ezután szerződést kötöttek a két köztársaság „barát­ságáról és testvériségéről". A Szov­jetunió szövetsége jelentősen kihatott a fiatal független tűrök állam fejlő­désére. Atatürk mindig hangoztatta, hogy őszintén kívánja baráti alapon erősí­teni a szovjet—török kapcsolatokat. „Sohasem írtunk alá olyan egyez­ményt, sohasem léptünk olyan koalí­cióba, amely közvetlenül vagy köz­vetve Szovjet-Oroszország ellen irá­nyult" — mondotta Kemal Atatürk 1922. január 4-én a szovjet állam­főhöz intézett üzenetében. Atatürk külpolitikai elvei igen nagy lehető­ségeket nyújtottak Törökország és a Szovjetunió politikai, gazdasági és kulturális együttműködésére. Természetesen, alapvető különbsé­gek voltak Atatürk nézetet és a szov­jet kommunisták eszmél között, a tö­rökországi kemallsta mozgalom és az oroszországi szocialista forradalom céljai között. Ám az ideológiai kü­lönbség sem a fiatal Török Köztársa­ságot, sem a Szovjetuniót nem gátol­ta abban, hogy békében és barátság­ban éljen, hogy az akkori nemzetközi problémák egész sorában egy síkon álljon. Ma nincsenek olyan komoly problé­mák, amelyek gátolhatnák államaink jó kapcsolatainak megteremtését. Tö­rökország és a Szovjetunió széles kö­rű együttműködésének ma éppen olyan jelentősége volna, mint Kemal Atatiirk kormányának idején. A Szovjetunió nemzetközi politiká­jában következetesen érvényesíti a különböző társadalmi rendszerű álla­mok békés együttélésének lenini irányvonalát. A szovjetország minden államnak javasolja, hogy olyan alap­ra építsék kölcsönös kapcsolatalkat, amely teljesen kirekesztené a hábo­rút mint a nemzetközi viszályok meg­oldásának eszközét. A békés együttélés lenini irányvo­nala feltételezi a be nem avatkozást más államok belügyeibe, elismeri minden nemzetnek azt a jogát, hogy maga döntsön országa ügyeiről. Vala­mennyi ország szuverenitásának és területi épségének feltétlen tisztelet­ben tartásából, az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök alapján folyta­tott gazdasági és kulturális együtt­működés fejlesztéséből indul kl. Ma örömmel állapítjuk meg, hogy a békés együttélés lenini elveit, ame­lyek először a fiatal Török Köztársa­ság és Szovjet-Oroszország együttmű­ködésében érvényesültek, a jelenkori világpolitika egyetlen reális alapja­ként ismerik el. Világszerte egyre több politikus és államférfi jul arra a következtetésre, hogy a békés együttélésen kívül nincs más lehető­ség, csak a pusztító termonukleáris háború. A békés együttélés elveinek nagy sikere volt az atomcsendegyez mény, amelyet az államok túlnyomó többségével együtt a Szovjetunió és Törökország is aláirt. Az atomcsendegyezmény kedvező feltételeket teremt további nemzetkö­zi kérdések megoldására is. E szerző­dés megkötésének megvolt az első, bizalmat keltő eredménye: az embe­rek látták, hogy a különböző világ­nézetű államok megegyezhetnek a je lenkor égető problémáiról, melyektől a szó szoros értelmében a világbéke sorsa függ. A békés együttélés politikájának to­vábbi sikere volt az ENSZ-közgyűlés október 17-1 határozata is, amely ün­nepélyesen felszólította valamennyi államot, hogy ne bocsássanak fel a világűrbe semmiféle olyan mestersé­ges égitestet, amelyet nukleáris fegy­verrel vagy másféle tömegpusztító fegyverekkel szerelnek fel. Ez a ha­tározat, amelyet Törökország ls meg­szavazott, azt jelenti, hogy a világ­űrben békének kell lennie, az űrku­tatásnak kizárólag a tudomány és a haladás javát kell szolgálnia. Ma elsőrendű és legfontosabb fel­adat minden kedvező lehetőség ki­használása, a leszerelés, a német bé­keszerződés, tehát a legidőszerűbb problémák megoldásához vezető lehe­tő legrövidebb utak konkrét megvita­tása és kitűzése. A szov|et emberek barátságban kí­vánnak élni török szomszédjukkal Azt akarjuk, hogy határaink jószom­szédi határok legyenek, hogy a Feke­te-tenger a békés hajózás, a keres­kedelem és az üdülés tengere legyen. A szovjet—török viszony rendezé­sében jelentős szerepet játszhat orszá­gaink gazdasági, kereskedelmi és kul­turális kapcsolatainak kibővítése. A kereskedelem a feszültség és a há­borúk ellenmérgévé válhat. A kulturá­lis csere hozzájárul a jobb kölcsönös megértéshez. Ha pedig az ember job­ban ismeri szomszédait, akkor kétség­telenül kevesebb alapja van a bizal­matlanságnak, a gyanúnak és a féle­lemnek. A jószomszédi kapcsolatok felvétele megfelelne Törökország és a Szov­jetunió népei létérdekelnek. Orszá­gaink gyümölcsöző és hatásos együtt­működésének felújítása Kemal Ata­türk török nemzeti hős politikai ha­gyatékával is egyezne. Atatürk a török kormány nevében kijelentette, hogy magára nézve politikai parancsnak tartja széles körű kapcsolatok felvé­telét a Szovjetunióval. A Szovjetunió, híven a békés együttélés lenini poli­tikájához, a haladás és a béke érde­kében kész a legszélesebb alapon fej­leszteni kapcsolatait a szomszéd Tö­rökországgal. Megragadom az alkalmat, hogy a magam és a szovjet nép nevében a Cümhuriyet lap útján boldogságot és sok sikert kívánjak a munkaszerető török népnek hazája társadalmi és gazdasági felemeléséért folytatott küzdelmében. 1963. november 7. KOMMENTÁRUNK 3 A KANCELLÁR UJ, de az atompolitika változatlan Amikor Strauss, a Bundeswehr atomfelfegyverzésének leglelkesebb propagálója távozott a hadügymi­nisztériumból, mindenki tisztában volt vele, hogy utódja, von Hassel, Strauss nyomdokaiban fog haladni. Bár Hassel nem tesz olyan kijelen téseket, hogy „a Szovjetuniót kitö­rülik a világtérképről", nem ls em­legeti állandóan a Bundeswehr atomfelfegyverzésének tervelt, még­is arra törekszik, hogy Nyugat-Né metország az atomfegyver birtokába jusson. Azt viszont nem tartották lehetetlennek, hogy Erhard kor­mányfői tisztségében konstrukti­vabb, mérsékeltebb álláspontot fog képviselni. 1962 decemberében lfj. William Randolph Hearstnek, egy amerikai lapkiadó-konszern főszer­kesztőjének adott nyilatkozatában ugyanis kijelentette, hogy szerinte nem feltétlenül másodrendű egy olyan nemzet, amely nem rendelke­zik atomfegyverrel. Néhány hét telt el Erhard hiva­talba lépése óta, de már világos, hogy az NSZK atomfelfegyverzésé­nek kérdésében Adenauer politikáját folytatja. Az utóbbi napokban több­ször szorgalmazta a NATO ún. sok­oldalú atomütőerejének megterem­tését, ami lehetővé tenné, hogy Nyu­gat-Németország hozzájusson az atomfegyverhez. Bonn igyekszik át­hidalni a NATO-államok ellentéteit és kicsikarni a döntést a sokoldalú nukleáris ütőerő létrehozásáról. En­nek keretében 25 hadihajóból álló flotta alakulna, minden hajó fedél­zetén 8 atomgyújtófejű Polarls-ra­kétával. Nyugat-Németország jogot kapna, hogy beleszólhasson a nyu­gati nukleáris stratégiába, a hajók elhelyezésébe, esetleg az atomgyúj­tófejű rakéták felhasználásába. Bár a nyugatnémet militaristák ezt csak minimális tervnek tartják, mert vég­céljuk az atomfegyver megkaparin­tása, mégis jelentős lépést látnak benne, amely elősegítheti további követeléseik kielégítését. Jellemző, hogy Erhard, aki a nyu­gati együttműködés tekintetében az Egyesült Államokra, nem pedig Franciaországra támaszkodik, a nuk­leáris fegyverkezés kérdésében két variációra épít, amerikai és francia orientálódásra Az amerikai orien­táció — a NATO sokoldalú atom­ütőerejének terve. A francia orien­táció — az NSZK és Franciaország közvetlen nukleáris együttműködése, mely bizonyos körülmények között atomfegyverhez juttatja Nyugat-Né­metországot. A bonni militaristák szívesebben látnák a tervnek ezt a változatát, de a kormány kénytelen tekintette] lenni Washingtonra, mely rosszalja a Bonn—Párizs nukleáris együttműködést. Ennek ellenére Bonn Erhard kancellársága idején is folytatja a nukleáris együttműkö­dést Franciaországgal, s így akar nyomást gyakorolni az Egyesült Ál­lamokra, hogy a sokoldalú atomütő­erő keretében a lehető legszélesebb jogkörrel ruházza fel Nyugat-Né­metországot. Ezért a francia atom­energia-bizottság és a nyugatnémet Siemens-Schuckert-Werke megálla­podott a nukleáris reaktorok gyár­tásában folytatandó együttműködés­ről. A reaktorban felszabaduló plu­tóniumot atombomba gyártására használhatják fel. Bonn minden lé­pésével feltételeket akar teremteni, hogy a jövőben hazai atomfegyvert gyárthasson, Az NSZK tehát Erhard kancellár­sága alatt ls folytatni kívánja a nuk­leáris politikát. A bonni őrségváltás után nem változott a nyugatnémet fegyverkezési politika. Az Erhard­kormány első költségvetési javaslata a fegyverkezésre előirányzott idei kiadásokat 18 milliárd 400 millió márkáról Jövőre 21 és fél milliárd márkára növeli. . JAN BLANSK? Kormányválság Szíriában Szolalt Bitar kormánya lemondott Damaszkusz (ČTK — Az AFP Je­lentette, hogy Szalah Bitar kormánya hétfőn este lemondott. A nemzeti forradalmi tanács éjszakai ülésén tárgyalt a kormány lemondásáról, melyet Hafiz tábornok, a tanács el­nöke elfogadott. Az AFP szerint a szíriai kormány lemondása nem okozott meglepetést, mert Damaszkuszban már hetek óta várták. Az új kormány megalakulá­sát meg nem jelentették be. Az amerikai külügyminiszter-helyettes bonni tárgyalásai George Ball amerikai külügyminisz­ter-helyettes hétfőn több miniszterrel tanácskozott, Erhard kancellárral kedden folytat megbeszélést. Bonni kormánykörökben egyelőre tartózkodóan nyilatkoznak Ball láto­gatásáról, s azt mondják, hogy a tár­gyalási témák között elsősorban gaz­dasági kérdések szerepelnek, Így a Közös Piac és az Egyesült Államok közötti kölcsönös vámcsökkentés ügye, a kelet-nyugati gazdasági kap­csolatok problémái, valamint az ame­rikai fizetési mérleg kérdései. Ball az utóbbi kérdésről az idén már többször tárgyalt Bonnban, és kor­mánykörökben most attól tartanak, hogy Ball ez alkalommal még nagyobb nyomatékkal terjeszti majd elő az Egyesült Államok ama kívánságát, hogy Bonn az eddiginél nagyobb gaz­dasági áldozatot vállaljon az ameri­kai fizetési mérleg tehermentesítése érdekében; annál is inkább, mert az elmúlt hetekben a nyugatnémet kor­mány követelte, hogy ne csökkentsék a Nyugat-Európában állomásozó ame­rikai csapatok létszámát. Amerikai körökben hangsúlyozzák, hogy ennek a követelésnek a teljesítése fejében Bonn-nak újabb áldozatokat kell majd hoznia a közös atlanti terhek viselé­sében, mert hiszen éppen a külföldi <i támaszpontok fenntartására és az ; amerikai csapatok külföldi állomásoz*'^ tatására fordított hatalmas összegek okoznak évről évre növekvő hiányt az amerikai fizetési mérlegben. Ball amerikai külügyminiszter-he­lyettes és von Carstens bonni kül­ügyi államtitkár megegyeztek, hogy a NATO sokoldalú nukleáris ütőere­jéről folyó további tárgyalásaik célja a terv mielőbbi megvalósítása lesz. A nyugatnémetek e terv megvalósulá­sával hozzájuthatnak az atomfegyve­rek ellenőrzéséhez, amire már évek óta törekszenek. A HAVANNAI forradalmi bíróság . halálra ítélte a CIA négy ügynökét, i akik a tenger felől Kuba területére ' akartak jutni és itt kémtevékenységet folytatni. Az ítéletet végrehajtották. A SZOMÁLIAI KÖZTÁRSASÁG visz­szautasította az Egyesült Államok, a Német Szövetségi Köztársaság és Olaszország közös ajánlatát, a 18 mil­lió dollár értékű katonai segítséget. (CTK) PÁRIZSI TUDÓSÍTÁSUNK Kétmillió francia sztrájkolt Franciaországban november 6-án mintegy két millió dolgozó sztráj­kolt. A közalkalmazottak, a postások, a gáz- és villamosipari dolgozók, a tanárok, a CGT, FO és CFTC szak­szervezetek felhívására 24 órára tö­megesen beszüntették a munkát. Fi­gyelemreméltó, hogy a sztrájkolók állami alkalmazottak voltak. Már előző jelentéseinkben is beszámoltam növekvő elégedetlenségükről. Ta­vasszal a sarokba szorított kormány megígérte, hogy ősszel felemell a fizetéseket. Ígéreteit nem tartotta meg és a hamis stabilizációs terv biztosításának leple alatt elutasítja a fizetésemelési tárgyalásokat. Az ok­tóber 23-1 vasutassztrájk jeladás volt. hogy küzdjenek a fizetéses befagyasz­tása ellen. A közalkalmazottak sietve követték a vasutasok példáját. A november 6-1 sztrájknak nagy sikere volt. Leállt a munka a minisz­tériumokban, a postahivatalokban, az iskolákban, az egyetemeken ... A leg­hatásosabb a villanyművek sztrájkja volt, reggel 8-tól délután 17 óráig szünetelt az áramszolgáltatás, meg­bénult a metro és a villamosított vasúti hálózat. Áramhiány miatt szá­mos üzem munkája megbénult. Egyes üzemek szombaton hozták be a mulasztást. A villanyművek dol­gozóinak sztrájkja miatt ezen a na­pon milliók nem dolgoztak. Franciaországban már 10 éve nem volt Ilyen hatalmas megmozdulás. A tavaszi bányászsztrájk lerántotta a leplet a gaulleisták Idei szociális Ígéreteiről. A november 6-i sztrájk pedig végleg eloszlatta az illúziókat. Franciaországban az Idén sztrájkok következtében 7 millió munkaóra ki­esés volt. De Gaulle hatalomra jutá­sa óta 1963 volt a legnagyobb szo­ciális megmozdulás éve. Az emberek kiábrándultak De Gaul­le ábrándkeltő ígéreteiből. November 6-án a Louvre utcai postahivatal 1500 sztrájkoló alkalmazottja között vol­tam. A posta kapuja előtt valameny­nyi szakszervezet képviselői sztrájk­őrséget tartottak. A Force Ouvriére szocialista szakszervezet aktivistái pendítették meg elsőként a kormány leváltását. „Amíg de Gaulle hatal­mon marad, minden sikerünk csak ideiglenes megoldás". Az FO veze­tői annak Idején mindent megtettek, hogy De Gaulle-t hatalomra juttas­sák. Azóta azonban sok víz lefolyt a Szajnán. Befejezésül két számot idézek, me­lyek érthetővé teszik a közalkalma­zottak elégedetlenségét: 1958, vagyis De Gaulle hatalomra jutása óta az állami kötségvetésben a személyi kia­dások 5 százalékkal nőttek, ezzel szemben a katonai kiadások 50 szá­zalékkal emelkedtek. PIERRE CAMES Párizs St. Denis külvárosának utcáin a tüntetők élén kommunista polgár­mester halad 1963. november 13. * ÚJ SZO 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom