Új Szó, 1963. november (16. évfolyam, 301-330.szám)

1963-11-01 / 301. szám, péntek

Újabb nemzetközi tudományos akció küszöbén Földi meteorológia a világűrben A nemzetközi geofizikai év s a nemzetközi tudományos együttműködés éve 1957. július 1-től 1959 végéig tartott". A tudományos kutatómunka célja a Föld felületén és belsejében, a légkörben, valamint a Nap tevékenységével kapcsolatban végbemenő folyamatok megfigyelése volt. jövőre hasonló akció kezdődik, a nyugodt Nap nemzetközi éve. Kezdetének időpontját eredetileg 1964. április l-re és befejeződésének időpontját 1965. december 31-re tűzték ki. Lehetséges azonban — tekintettel a naptevékenységnek a legutóbbi időben észlelt rohamos csökkenésére —, hogy az említett nemzetközi akció már a jövő év elején megkezdődik. A nyugodt Nap nemzetközi éve tulajdonképpen a nemzetközi geofizikai év folytatása, ezért nagyjában nem módosul a megfigyelések és a kutatómunka programja sem. A nyugodt Nap nemzetközi évében ismét a meteorológia, a napfizika és a csillagászat jut előtérbe a tudományágak sorában. Jelentős szerep jut továbbá a glaciolőgiának, az oceanográfiának, a geodéziának, a szeizmológiának s a gravimetriának is. A sarkalatos feladat azonban a Napnak a bolygóközi térségre s Földünkre gyakorolt hatására vonatkozó adatok pontosabbá tétele lesz. A nemzetközi kutatómunka említett programja keretében különösen fontos lesz annak megfigyelése, miként jut el az ún. kozmikus por a Föld levegőburkolatának legfelsőbb rétegeibe, s milyen az ózon összetétele. További célkitűzés: az éjjeli égbolton látható fény s a kozmikus sugárzás tanulmányozása, a levegő radioaktivitásának mérése, a világűrkutatás, valamint a sarkvidéki — különösen a déli sarkvidéki — területek s az óceánok megfigyelése, illetve átkutatása. A tudományos dolgozók a legcsekélyebb naptevékenység idejében végzik majd az említett méréseket, illetve megfigyeléseket, ellentétben azokkal, amelyeket a nemzetközi geofizikai évben a legnagyobb fokú naptevékenység idején végeztek. Mint már enllítettük, a meteor rológiának rendkívül fontos szerep jut a nyugodt Nap nemzetközi > évében, és sz ennék folyamán szeVzett új ismeretek elsősorban az időjátás eddiginél tökéletesebb előrejelzését szolgálják majd. Az Időjárás elcre jelzése jeiemleg aránylag csak rövid időre lehetséges. Ilyen időjárásprognózisok közzétételére Prágában már az első, de Bratislavában csak a második világháború után került sor. A meteorológusok eleinte csak a Föld felületének közelében megflgvelt időjárásra 'vonatkozó adatokat használt'k fel az időjárás^ előre jelzésére. Csakhamar bebizonyosodott azonban, hogy a Föld levegőburkolatának alsóbb rétegében nagy hatást gyakorolnak az időjárás alakulására a légkör felső rétegeiben végbemenő folyamatok is. Ez arra késztette a meteorológusokat, hogy a Föld felületéről a szabad légkörbe helyezzék kutatásaik „színhelyét". Az időjárás egyes szabadlégköri elemeinek rendszeresebb megállapítása csak századunk harmincas éveiben kezdődött. A tudományos dolgozók ekkor használtak először rádiószondákat, illetve automatikus meteorológiai állomásokat. A hidrogénnel töltött gömbök segítségével magasba emelt rádiószondák emelkedésük körben megmérik a légnyomást, a levegő hőfokát és víztartalmát. A rádiószondából kisméretű rádióadó továbhítia a Földre a megállapított adatokat. A rádiószondával végzett mérések alapián megfelelő képet alkothattunk az időjárás változásairól. A magaslégköri kutatás céljaira először 1946-ban használtak már mintegy 500 kilométernyi magasságot is elérő meteorológiai és geofizikai rakétákat. Az általuk nyert adatok nem szolgálják a gyakorlati meteorológia céljait, viszont rendkívül fontosak a magasabb légkör alapvető tulajdonságainak megállapítására, illetve ellenőrzésére. Korszakalkotó fordulatot a szabadlégköri kutatásban csak a Föld meteorológiai célú mesterséges holdjai hoztak. Az elsőt 1959-ben bocsátották a világűrbe. A nyugocft Nap nemzetközi évében megkezdődik a meteorológiai célú, nemcsak különleges mérőeszközökkel, hanem a felhőzet felső rétegeinek képét földre továbbító televíziós kamerákkal is felszerelt mesterséges holdak rendszeres felbocsátása. Az általuk végzett megfigyelések, mérések adatai nagy adatgyűjtő " központokon keresztüljutnak majd el a világ minden táján működő, az időjárást előre jelző állomásokra, ahol az adott ország feltételeinek megfelelően, részletesen feldolgozott adatok alapján összeállítják a lehető legpontosabb Időjárásprognózisokat. Az időjárást előre jelző központokhoz később nemcsak az időjárás egyes elemeire vonatkozó számadatokat juttatják el rendszeresen, hanem a Föld légköre .felső rétegeinek képét is. A nyugodt Nap nemzetközi évére tervezett nagyszabású tudományos akció keretében a világ minden táján egyazon cél követésére kész, bár különböző nemzetiségű és politikai meggyőződésű tudósok közérdekű tevékenysége az igazi nemzetközi együttműködés példamutatása lesz. Ez a minden eddigit felülmúló akció bizonyára alkalmat ad a bolygónkra vonatkozó ismeretek kiegészítésére, s az új ismeretek jelentős részének gyakorlati értékesítésére ls. Ami a meteorológiát illeti, a magaslégkörre vonatkozó új ismeretek hasznosításán val egyidejűleg új útra, a Földről a világűrbe vezető útra lép. Dr. PETER FORGAC Az elektromobil már nem vágyálom Képzeljük el, mily gyökeresen megváltozna eletünk, ha egy szinte elképzelhetetlenül nagy hatásfokú, de ugyanakkor nagyon csekély terjedelmű áramfejlesztővel rendeld kezncirlc Ha létezne ez, akkor a gépkocsikba már nem i obbanomotb'ŕtíK, hanem' klirtriérettí villamos motorokat szferelnéneR','"a klpüfogű'gáz nem niételyezaé meg a levegőt, s egy csapásra jelentősen csökkenne a kUlönbüző motorok okozta bántó zaj is. A mostaninál összehasonlíthatatlanul tisztább és zajtalanabb környezet természetesen a lakosság egészségét is kedvezően befolyásolná. A villamosított vasúti és utcai közlekedés márűl holnapga-nf^kíiliiyhetflé a trolivezetékeket.. és nemqsa-k a -körházak, a talef enkSlpon t ok; hanem egyéb ^rendeltetésű épületek, üzemek stb. ezrei vehetnék igénybe až említett kisméretű, de nagyon gazdaságos, rendkívüli teljesítőképességű áramt'urráspkat. Ha sikerülne az olyan — akár terjedelmesebb — berendezés előállítása, amely a tüzelőanyagban rejlő vegyi energiát igen nagy hatásfokkal elektromos árammá változtatná — tegyük fel, kétszer olyan hatásfoknál mint általában a villamosművekben fejlesztett áramnál — úgy ez az emberiség számára ugyanannyit jelentene, mintha megkétszereződne a szén, a kőolaj s a földgáz termelése s egyben ugyanolyan arányban gyarapodnának az említett tüzelőanyagfélék geológiai készletei is. Főképpen ennek a tudata irányította a kutatók figyelmét az ún. tüzelőanyag-elemekre. Mik is ezek a tüzelőanyag-elemek és miben különböznek az általában ismert elemektől? Mit ért el eddig az elektrokémiai árramforrásokkal kapcsolatos kutatómunka külföldön s hazánkban? Ezekre a kérdésekre Jirí Koryta elvtárstól, a tudományok doktorától, a Csehszlovák Tudományos Akadémia Polarografiai Intézetének dolgozójától kértünk magyarázatot. Galvanikus és tüzelőanyag-elemek Talán kezdjük el a magyarázatot a galvanikus elemek ismertetésével — javasolta Koryta elvtárs. Olyan elektrokémiai áramforrásokkal, amelyek bizonyos oldatba — az elektrolitba — mártott két, rendszerint fémből készült részből állnak. Ezeket a részeket elektródoknak nevezzük. Az egyiken oxidálási reakció, a má-. sikon pedig az ezzel ellentétes redukciós reakció megy végbe. Mindnyájan ismerjük a. Leclanché-féle, leggyakrabban használt galvanikus elemet, amely többek között a zseblámpák áramforrása is. Ennek az elemnek mangánoxiddal bevoni szénelektródja kevés exigént tartalmazó vegyületté változik. A másik elektródon — az elem horganyból álló részén — oxidálási folyamat megy végbe. Ez az elem már eleve olyan anyagokat tartalmaz, amelyeknek kölcsönhatására elektromos áram keletkezik Ezzel szemben a tüzelőanyag-elembe már csak működése folyamán jutnak ilyen anyagok. Létezik pl bizonyos oldatba mártott két fémelektródból álló elem, melynek egyik elektródjára oxigént, majd levegőt, a másikra pedig hidrogént vezetnek A hidrogén ezen az elektródon negatív elektrónos és pozitív ionos árammá változik. A másik elektródon ugyanakkor bizonyos mellékreakció megy végbe, melynek következtében viz választódik ki az oxigénből. Ennek az elemnek két elektródján külön megy tehát végbe a hidrogénnek oxigénben történő égése által előidézett vegyi reakció, s ezzel egyidejűleg egyenáram kering az elektródokat összekötő vezetőkben. Nikkel elektródoktól a szénelektródokig Az oxigén-hidrogén elemek rendszerint tömény lúg vagy káliumoldatba mártott porózus , nikkel-elektródokból állnak. Egyesek közülük „nyugalmi" állapotban működnek, mások viszont ehhez különleges teltételeket igényelnek. Így pl. Bacon angol mérnök tíizelőanyag-eleme csak mintegy 200 C fokos melegben és a reagáló gázok 25 atmoszférikus nyomására fejleszt elektromos áramot. Justi német fizikus munkatársaival megfelelő katalizátorral kiegészített nikkel-elektródos elemet szerkesztett, amely alacsonyabb hőfokú környezetben s a rendkívül nagy nyomás nélkül is működik. A Szovjetunióban már néhány évvel ezelőtt bemutattak ehhez hasonló összetételű elemet. A nikkel meglehetősen drága anyag, s a tudományos dolgozók ezért olcsóbb pótanyag után kutatnak. Az Union Carbide amerikai cég szakembereinek több évi kísérletezés után sikerült szénelektródos elemet szerkeszteniük. Kimagasló teljesítmények olcsó tüzelőanyaggal Jelenleg számos kísérlet célozza a hidrogén helyettesítését könnyen előállítható szénhidrogénnel. A különféle elgondolások közül figyelemre méltóan, mely szerint a rendelkezésre álló szén hidrogént megfelelő katalizátorral (a vegyi folyamatokat gyorsító, vagy lassító anyaggal) hidrogénné és széndioxid dá bontják fel. Az így nyert hidrogén tüzelőanyagként használható. A szakéin berek egyidejűleg azzal is kísérleteznek, hogy közvetlenül az elemekben váljék a szénhidrogén, illetve a?, egy szerű alkoholok (szesz, t'aszesz] elégé: se lehetővé. Az. említett elvek alapján szerkesztett berendezések egyaránt lelhetnének hasznosak, pl. kísérletezésre normális hőmérséklet mellett és nyomás alatt működő elemekkel, s a közlekedés korszerűsítésére is. Az utóbbi feladat rendkívül nagy teljesítőképességű elemek feltalálására készteti a tudományos dolgozókat. Általában feltételezik, hogy a széntartalmú -- különösen a cseppfolyós halmazállapotú — tüzelőanyagok nagy hőmérsékleten aránylag gyorsan reagálnának, ami elektrokémiai semlegességük kiküszöbölését tenné lehetővé. A kísérletek eddigi eredményei Már jelenleg is vannak hagy teljesítőképességű s gyakorlati célokra is felhasználható elemek, amelyek azonban — tekintettel nagyon költséges előállításukra — csupán ott jöhetnek számításba, ahol a pénz nem számít. Ilyen nagyon drága elem pl. az amerikai General Electric cég tüzelőanyag-eleme, amely űrhajók távösszeköttetési s egyéb berendezéseit elektromos árammal ellátó forrásaként fejlesztettek. A Geminiterv keretében 1964 végén vagy 1965 elején ilyen tüzelőanyag-elemekkel kiegészített berendezésű űrhajókon repül két amerikai űrhajós a világűrbe. Tüzelőanyag-elemekkel lesz valószínűleg ellátva az Apollo-terv kere'ében útnak induló űrhajó is. Ami a hazánkban végzett kísérleteket Illeti, elektrokémiai szakembereink annak ellenére is. sok értékes tapasztalatot szereztek, hogy jelenleg még többnyire csak elméleti jellegű kutatómunkára szorítkoznak. Legutóbb azonban már szélesebb alapokon folytatják' a Csehszlovák Tudományos Akadémia Polarografiai Intézetében 1961 óta fejlesztett. tüzelőanyag-elemekkel végzett, kísérleteket. Külföldi tudományos munkahelyeken már 10; sőt 20 éve foglalkoznak e problémák megoldásával. Tudatosítanunk ketl tehát, hogy van mit bepótolnunk, de- remélhetőleg belátható időn belül ennek -ellenőre is bemutathatjuk e kifogástalanul működő tflzelőnyag-elem első modelljét. Teljesen reális és indokolt az a reményünk is, hogy eljön az a nap, amikor a tüzelőanyag-elemeknek ma még elképzelhetetlenül fontos szerep jut a gazdasági életben. Tudományos dolgozóink egyelőre csak az alacsony hőmérsékleten működő elemekkel összefüggő problémák megoldásával foglalkoznak, és állíthatjuk, hogy napról napra közelebb kerülnek a megoldásokhoz. A valóban nagy mennyiségű, elektromos áramot fejlesztő tü,zelőanyag-elemek szerkesztése azonban jnég csak a ,,jövp zfinéje". • tVZ) REGEL A MULT Az Oj Szó számára írta: N. Liszicina, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Régészeti Intezetének tudományos munkatársa A tavasz beköszöntésével évente útra kelnek a régészek. Mintegy kétszáz expedíció száll ki ásatások és régi műemlékek kutatása céljából. Az ásatásokba a tudományos kutatóintézetek, az egyetemek, a múzeumok és az "iskolák is bekapcsolódnak. Bizonyos műemlékek felderiiése nagy kitartást, évekig tartó türelmes munkát és nagy szaktudást követel a régészektől. Kétféle expedíciók dolgoznak, nagy és kis expedíciók. Vannak olyanok, amelyek köztiszteletnek örvendő,, tapasztalt, bölcs tudósokból állnak, más expedíciók munkájában pedig az egész ifjúság részt vesz. Céljuk azonban egy: a föld titkainak kicsikarása, hogy az embe rek jobban ismerjék bnlygónk történetét. A régészek sietnek, mert a Szovjetunió területén sok óriási vízi erőmű épül, óriási mesterséges tengerek létesülnek. Sok ezer hektár terület, több száz település kerül víz alá, új csatornák medrét vájják ki és feltörik a szűzföldeket. A régészeknek mindenütt meg kell előzniük a munkásokat. A leletek laboratóriumokba vándorolnak, ahol tüzetesen tanulmányozzák és preparálják, majd az ország múzeumaiban helyezik el a talált régészeti kincseket. Az egzakt- és a természettudományok fejlődése lehetővé tette, hogy a régészek kutatásaik során új módszereket alkalmazzanak. Ma már sokkal pontosabban meg tudják határozni a régi tárgyak eredetét, korát, előállításuk és kidolgozásuk módját. A régészek számára néha a legjelentéktele-nebbnek tűnő leletek is fontosak, mint például agyagedények cserepei, vastárgyak töredékei, különféle salakok, állati csontok, kvarckődarabok. Gyakori eset, hogy a talált tárgy nemcsak a szakértők szűk körét érdekli, hanem ettől az érdekes tudományágtól egészen messzeállók érdeklődését is felkelti. Lipeck közelében például L. Taraszov fiatal leningrádi régész tavaly ft,7

: cm hosszít "maii? mUftagy'-arb&l -készült sajátos női Szobrocskái f^J/tlt a paleolit,.korszak- . ból származó Gagarin településen végzett ásatások során. Esztétikailag nincs hatással az emberre, mondhatnánk, elég csúnya, viszont tekintetbe keli vennünk tisztes korát, hisz ez az ňsi alkotás mintegy húszezer éve feküdt a földben, s alkotója csak kőszerszámot ismert, főként kvarckövei dolgozott. Páratlanul becses lelet. Nemcsak azért, mert a Szovjetunióban és Nyugat-Európában kevés ilyen alkotást találtak, hanem azért ís, mert az emberábrázolásban a mozgás dinamikájának sokkal kifejezőbb érzékeltetésével" különbözik a többi ősi szobortól: a nőalak feje könnyedén előrehajlik, egyik lába kissé előbbre van, mint a másik. Az utóbbi évek legnagyobb felfedezését tavaly Sz. Kaposina leningrádi régész expedíciója tette. A Don vidékén Novocserkaszk közelében végzett ásatásokat, a mai napig épségben maradt tatársírokat, kurgénokal kutatta. A régészek feltárták az egyik sírhalmot, Az időszámításunk előtti első évezred végén itt lakó szármaták temetési szokásait nagyon |ól ismerték. Az ásatások során halotti tor maradványaira bukkantak. Húsfőzésre használt két hrouzkatlanon kívül különféle edényeket találtak, köztük egy fiatalinas eziist serleget, alul három fogantyúval, alatta 8 csodálatos kivitelezésű kisebb ezüst serleget és 14 arany lókantárdíszítést. » A serlegek, talpazatukkal felfelé, egymáson feküdtek. Aranyozott belsejüket csodaszép metszetek díszítették. Fenekükre mitológiai jeleneteket ábrázoló cizellált e?üst domborműveket forrasztottak. Elképesztően finom művészi kivitelezésűek a serlegek, látszik, hogy antik mesterek művei. Az arany lókantár-dlszítésekre türkiz-, azurit-, gránát- és kvarcitköveket használtak. A köveken stilizált állatfigurák: leopárd- és griffmadárfejek. Szarmata kézművesek mesterművei. Kétségtelen, az ilyen drága dolgokat nem tehették egyszerű ember sírjába. Valószínűleg a törzs egyik vezető személyiségét temették a sírba. A novgorodi expedíció, mely a szovjet tudományos expedíciók legnagyobbika volt, tavaly munkájának fontos szakaszát zárta le. Befejeződtek az ásatások az ősi város nyerevi részében. í'izenkét év alatt kb. tízezer négyzetméteren hét méter mélységben ásták fel a földet. A novgorodi talaj erős nedvessége konzerválta a faépítményeket, így a régészek az ősi város nagy részét tárták fel. Három utca mentén 18 település volt. Több mint 1100 fa és két kőépítmény — lakóházak, gazrtasági és kézművesipari létesítmények — maradványaira bukkantak. Az ősi Novgorod utcáit fával burkolták, melyet 15—20 évenként megújítottak úgy, hogy a friss burkolatot a régibe helyezték. Sikerült megállapítani az egyes rétegek keletkezésének időpontját. A legalsó sor 953-ban, a legfelső 1462-ben épült. Az útburkolat nagy része épség-ben maradt, így egy mai modern teherautó nyugodtan végigmehet rajta. Novgorodban rengeteg cserép-, fa-, színesfém-, üveg-, kő-, csont- és bőrtárgyra bukkantak. Sok ezer háztartási cikk, ékszer, munkaeszköz, fegyver, agyagedény, lábbelimaradvány, iparművészeti tárgy stb. került elő a földből. Nagyon érdekesek az ún. nyírkéreg-okmányok, Novgorod ősi lakóinak levelei, amelyeket különleges fém- vagy csontpálcikával egy darab nyírkéregre írtak. Több mint 400 ilyen levél maradt fenn az utókor számára. A tudósok töl>b tárgyon, — például halászhálók úszóparafáin, hordôfe- néken, kaptafákon, facsészéken és kanalakon — találtak feliratokat, ami a novgorodiak magas színvonalú írástudását bizonyítja. Minden évben fáradhatatlan, nyugtalan, kíváncsi emberek — régészek lepik e.l a szovjetország térségeit. A kutatás tovább folyik. (NOVOSZTYI) Ezüst serleg, melyet a Novucserkaszk melletti ásatásoknál találtak. Fenekén a dombormű Néreiszt, Néreusz tengeri isten lányát ábrázolja 1983. november 1. £ (jj ggj^