Új Szó, 1963. október (16. évfolyam, 271-300.szám)

1963-10-16 / 286. szám, szerda

Világ proletárjai, egyesüljetek! L UJSZO SZLOVAKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁN AK NAP II APJA Bratislava, 1963. október 16. szerda • 30 fillér • XVI. évf. 286. szám Társadalmunk névjegye Belkereskedelmünkről lesz sző ezúttal, noha népgazdaságunknak jő néhány fontosabb, helyesebben mondva fontosabbnak látszó sza­kasza is van. Az sem kétséges, hogy sokan, ha társadalmunk névjegyéről hallanak vagy olvas­nak, akaratlanul is az export szá­mára készült ipari gyártmá­nyainkra gondolnak, melyek a legtöbb esetben technikánk és termelésünk fejlettségét bizonyít­ják messzi idegen országokban. Szocialista társadalmunkban azon­ban a belkereskedelem nemcsak a termelést és a fogyasztást ösz­szekötő láncszem fontos szerepét Játssza. Tevékeny ösztönzője az árutermelés fejlesztésének és nem kis részben járul hozzá a minőség megjavításához is. Ám ezeken túl mind polgártársainknak, mind egyre jobban szaporodó külföldi vendégeinknek sok mindent el­mond népünk általános kulturális színvonaláról, kereskedelmi szer­veink szervező képességéről, dol­gozóink erkölcsi szilárdságáról, vagy esetleges ingatagságáról, ami viszont nevelőmunkánk fo­gyatékosságairól árulkodik. Jóllehet — mindjárt az elején le kell szögeznünk — belkeres­kedelmi hálózatunk dolgozói alap­jában véve jól és becsületesen teljesítik nem könnyű feladatai­kat, nem hallgathatjuk el azon­ban azt a tényt sem, hogy soraik­ban még ma is számos olyan egyén található, aki vagy az egy­re fokozódó követelményeknek — hiányos képesítésénél fogva — nem felel meg, vagy pedig nin­csen elég erkölcsi ereje, hogy a kísértéseknek ellenálljon... Igaz, hogy a kereskedelemben mind­máig sok olyan, különböző módon — gyakran ártalmasan — ható körülmény is közrejátszott, vagy még közre is játszik, mint pél­dául a dolgozók képesítése, jutal­mazása, a bolthálózat sűrűsége, a nem alkalmas üzlethelyiségek, a rájuk bízott áru mennyisége és minősége, valamint — s nem is utolsósorban — a kínálat meg a kereslet közti aránytalanság is. De nem szabad arról a nagyon fontos tényről sem elfeledkez­nünk, hogy népgazdaságunkban éppen a kereskedelem az egyet­len olyan terület, ahol a dolgozók az áruval és a pénzzel egyaránt érintkezésbe kerülnek, s ahol az ellenőrzés csak utólag — nem is túlságosan rendszeresen történik — valósul meg. A kereskedelem alkalmazottai­nak megvannak tehát azok a ve­szedelmes lehetőségeik, hogy a szocialista kereskedelem elveit közvetlenül megszeghetik. És e lehetőségek skálája meglehetősen széles: a mérleg szándékosan rossz kezelése, a tételek helyte­len számlázása, a szeszes italok felhígítása, a különböző borok felcserélése, a sörkimérésekben a vevőknek magától értetődő, már szinte szabályszerű megrövi­dítése, és sajnos, a sikkasztás sem ritka eset. Ám azt is el kell Ismernünk, hogy a kihágások, törvénysértések nem minden eset­ben a becstelenség következmé­nyei. Gyakran a könnyelműség, a nem elég szilárd jellem, vagy a képesítés hiánya okozza — főleg vidéken, hogy a kereskedelmi dolgozók egy része szembekerül a törvényes előírásokkal. De nem egy esetben közrejátszanak ebben a vásárlóközönség lelkiismeret­lenjei is. A felelősség azonban mind az áruhiányért, mind a könyvelési mérleg egyenetlensé­gei miatt, minden esetben a ke­reskedelem felelős dolgozóit ter­heli. így aztán nemcsak az Álla­mi Kereskedelmi Felügyelőség hanem a népi ellenőrző bizottsá gok is sok esetben — a pénzbír­ságok mellett — kénytelenek szigorúbb eszközöket igénybe ven­ni. Az említett szervek azonban a hibák és fogyatékosságok eltá­volítását és a komoly nevelőmun­kát tartják elsőrendű feladatuk­nak! A nevelőmunka a múltban nagy részben csak arra szorítkozott, hogy az üzemi és polgári bízott ságok a helyi népbíróságok segít­ségével igyekeztek felelősségtel­jesebb magatartásra, lelkiismere­tesebb munkára rábírni a belke­reskedelem dolgozóit. Nem feled­keztek meg az üzemi iskoláztatá­sok keretében az alkalmazottak minősítésének fokozásáról sem, amely főleg a szaktudás elmé-) lyítését szorgalmazta és csak igen kis mértékben hangsúlyozta az udvariasság szükségességét. Pedig ha a belkereskedelem va­lóban szocialista társadalmunk minőségi névjegye akar lenni, ak­kor a becsületességre és a na­gyobb szaktudásra való nevelés mellett nagy gondot kell fordíta­ni a kereskedelmi dolgozók kul­turáltabb viselkedésére és az ud variasságra. Mert ha egy üzletben a keresett áru nem kapható, eset­leg ennek az árunak a minősége nem a legkifogástalanabb, akkor legalábbis az elárusító legyen tü­relmes és udvarias, hogy a vevő, ha áru nélkül is, de legalább jó benyomással távozzék az üzletből Itt, éppen ezen a téren vár az illetékesekre és velük együtt mindannyiunkra a nagy feladat, főleg Szlovákiában, ahol minden eddigi javulás ellenére is még mindig bosszantó jeleneteknek lehetünk tanúi, melyek a csehor­szági viszonyokhoz szokott szem­nek túlságosan kirívóak. Egy országban élünk. De ha va­laki Prágából, vagy Brnóból — vagy akár olyan kis városokból, mint České Budéjovice, Treboií vagy Hodonín — tér vissza Szlo­váikába és összehasonlítja az ot­tani kereskedelmi dolgozók kul­turális viselkedését, készségét, tü­relmét vagy udvariasságát az itteniekével, akkor az a benyomá­sa támad, hogy egy hazában élünk ugyan, de társadalmunk névjegye nagyon is felemás. Igazságtalanok lennénk azon­ban kereskedelmi dolgozóink azon részével szemben, akik becsülete­sen, tudásuk legjavát adva igye­keznek munkájukat végezni, akik udvariasságban felvehetik a ver­senyt a sokszor orrunkhoz dör­gölt „nyugati üzleti előzékenység­gel", ha csupán a fogyatékossá­gokat emlegetnénk, ha nem emel­nénk ki áldozatkész munkáju­kat, buzgalmukat, százszázalékos helytállásukat, és ha nem szól­nánk a szekáns, kulturálatlan, szemtelenkedő, sőt gyakran még tisztességtelen vásárlókról, akik sok-sok esetben megkeserítik a kereskedelmi dolgozók életét. Ezúttal azonban kereskedel­münkről, mint társadalmunk név­jegyéről szóltunk, mégpedig segí­tő szándékkal. Sokan vagyunk, akik arra törekszünk, hogy ezen a téren is javulás mutatkozzék és ide számítjuk a kereskedelem ér­demes dolgozóit is, akárcsak a vásárlóközönség azon többségét, amely velünk együtt mindent el­követ, hogy nemcsak névjegye, hanem egyben társadalmunk aján lólevele is legyenl Á ceyloni miniszterelnök látogatása halónkban Bandaranaike asszony a prágai Városházán * Jozef Lenárt miniszterelnök meglátogatta Ceylon miniszterelnökét * Kedves vendégünk az esti órákban Bratislavába érkezett Sirimavo Bandaranaike asszony, Ceylon miniszterelnöke tegnap rövid prágai városnézés után az Űvároshá­zára látogatott. A városháza kapujá­ban nemzeti viseletbe öltözött leá­nyok kenyérrel és sóval fogadták. Adolf Svoboda, Prága főpolgármes­tere Bandaranaike asszonynak bemu' tatta a nemzeti bizottság tanácsá­nak tagjait, és üdvözölte a vendéget az Ővárosháza történelmi épületében. A főpolgármester üdvözlő beszédére Ceylon miniszterelnöke szinháli nyel­ven válaszolt. Szavait Asoka Koruppu ceyloni diák fordította le cseh nyelv­re. Bandaranaike asszony beszédében megköszönte a fogadtatást, melyben a prágai nép és Prága főváros kép­viselői részesítették. Kiemelte Cseh­szlovákia magas műszaki és kultu­rális színvonalát, amiről már látoga­tásának első napján meggyőződhe­tett, s hangsúlyozta, hogy Csehszlo­vákia magas színvonalon áll a fej­lett nyugati országokhoz viszonyítva is. Megköszönte a csehszlovák szak­embereknek Ceylon iparosításában nyújtott segítségét, s azt, hogy cey­loni diákok csehszlovák főiskolákon tanulhatnak. Bandaranaike asszony hangoztatta, hogy Csehszlovákia és Ceylon között jó baráti és kereskedelmi kapcsola­tok állnak fenn és kifejezte meg­győződését, hogy a jövőben a két ország kereskedelmi és kulturális kapcsolatai tovább bővülnek. Bandaranaike asszony az Öváros­házán tett látogatása végén beírta nevét az aranykönyvbe s átvette Prá­ga város ajándékait — egy kristály­vázát és a fővárosunkról szóló kiad­ványokat. é m • Jozef Lenárt elvtárs miniszterelnök tegnap délelőtt meglátogatta Sirima­vo Bandaranaike asszonyt, Ceylon miniszterelnökét. A látogatás szívélyes baráti lég­körben folyt le. (Folytatás a 2. oldalon), Intonín Movotný elvtárs fogadta S. Bandaranaike asszonyt (CTK) — Antonín Novotný köztár­sasági elnök tegnap a prágai Várban fogadta Sirimavo Bandaranaike asz­szonyt, Ceylon miniszterelnökét. Bandaranaike asszonyt Tikiri Banda Subasinghe, Ceylon csehszlovákiai rendkívüli és meghatalmazott nagy­követe, Neil Quintus Dias, a honvédel­mi és a külügyminisztérium állandó titkára és Robin Bradman Weerakoon, a miniszterelnök titkára kísérték. A fogadáson csehszlovák részről Jelen volt Jozef Lenárt miniszterelnök, dr. Antonín Gregor, a külügyminiszter el­ső helyettese és Ladislav Novák, a köztársasági elnöki iroda vezetője. Váciav Dávid külügyminiszter Londonban .Használjuk ki o kedvező légkört további problémák megoldására" Tárgyalások kezdődnek a csehszlovák-angol kapcsolat megjavításáról London (ČTK) — Lord Home angol külügyminiszter meghívására Václav Dávid csehszlovák külügyminiszter négynapos látogatásra Nagy-Britan­niába érkezett. A londoni repülőtéren P. Smithers külügyminiszter-helyettes, Zdenék Trhlík, Csehszlovákia londoni nagykövete, Romanov, a szovjet nagy­követség ügyvivője és a diplomáciai testület további tagjai fogadták Dávid elvtársat. Davld elvtárs megérkezése után kijelentette: „Az ENSZ-közgyűlés 18. ülésszakáról érkezem. Az ülésszak eddigi lefolyása a moszkvai egyez­mény megkötése utáni kedvező nem­zetközi helyzetet tükrözi. Különösen javulnak a kapcsolatok Kelet és Nyu­gat között. A közgyűlésen egyre gyak­rabban hangzik el az a követelmény, hogy ne maradjunk meg az elért ered­ményeknél, de használjuk kl a kedve­ző légkört további problémák meg­oldására, a békés együttélés megszi­lárdítására és az országok közötti kapcsolatok további megjavítására. Ehhez járul hozzá londoni látogatá­som és lord Home-mal folytatott tárgyalásaim. Tárgyalásainkon nem­zetközt kérdésekkel, valamint a csehszlovák—angol kapcsolatok meg­javításával fogunk foglalkozni. Remélem, hogy tárgyalásunk ered­ményes lesz és hozzájárul a két or­szág kölcsönös megértésének megja­vításához. A ma legfontosabb kérdésé­ben a bókért folytatott harcban és a háború veszélyének kiküszöböléséért folytatott küzdelemben egyaránt ér­dekelt a csehszlovák és az angol nép. Kihasználom ezt az alkalmat, hogy üdvözöljem London lakosságát, sikert kívánjak munkájukban és sok szeren­csét az életükben." A köztársasági elnök a vendéggel és kíséretének tagjaival hosszas bará­ti beszélgetést folytatott. Megtárgyal­ták a két ország közötti kölcsönös gazdasági és kulturális kapcsolatok jelenlegi helyzetét és e kapcsolatok továbbfejlesztésének távlatait. A beszélgetés kitért a mai nemzet­- közi kérdésekre is. Megállapították, hogy a fő problémák megoldása te­kintetében elvi egyetértés uralkodik közöttük. Sirimavo Bandaranaike asszony a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnökét hivatalos látogatásra meghív­ta Ceylonba. Antonín Novotný elvtárs a meghívást köszönettel elfogadta, A szovjet tudóskiildöttség elutazott Prágából ' (CTK) — František Sorm akadémi­kus, a Csehszlovák Tudományos Aka­démia elnöke és a CSTA elnökségének tagjai tegnap a déli órákban a ruzynöl repülőtéren elbúcsúztak a szovjet tu­dósküldöttségtől, amelyet Msztyiszlav Vsevologyovics Keldis akadémikus, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájá­nak elnöke vezetett. A búcsúzásnál jelen, volt M. V. Zim­Janyin, a Szovjetunió prágai rendkí­vüli és meghatalmazott nagykövete ls. A kommunisták idejében Mmeztettek Az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának határozata a vajonti katasztrófával kapcsolatban (Róma (CTK) — Az Olasz Kom­munista Párt Központi, Bizottsága hétfői ülésén Maur Scocclmarra a múlt héten elemi csapással sújtott területre látogató pártküldöttség te­vékenységéről tett jelentést. Az ülé­sen határozatot fogadtak el, melyben hangsúlyozzák, hogy a katasztrófa nem következett volna be, ha az il­letékes szervek idejében figyelembe vették volna a helyi lakosság aggá­lyait, a kommunista sajtóban meg­jelent cikkeket, ha meghallgatták volna a kommunista képviselők fel­szólalásait, akik felhívták a figyelmet a közelgő veszélyre. •I I 5 ^ ' MHMWMäM A piavei katasztrófa színhelyén. (.CTK felv.) Az Olasz Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága azzal a feladattal bízza meg a képviselőház és parla­ment kommunista csoportjait, hogy az elpusztított területek újjáépítésé­vel, a lakosságnak nyújtott segítség­gel egyidőben vizsgálják ki, ki fele­lős a katasztrófáért és az érte felelős személyeket szigorúan büntessék m©g. A Központi Bizottság véleménye szerint parlamenti vizsgálatot keli megvalósítani, amely többek között ezt állapítaná meg: 1. Az illetékes minisztériumok kivizsgálták-e a kör­nyék hidrológiai körülményeit mi­előtt beleegyeztek a gát építésébe? 2. Miért nem vették figyelembe a la­kosság, demokratikus szervezetek, szakemberek ellenvetéseit, akik fel­hívták a figyelmet a borzalmas ve­szély lehetőségére? 3. Miért nem telepítették ki a veszélyben lévő la­kosságot? A Központi Bizottság azon­kívül azt javasolja, hogy ne fizes­senek kártérítést a SADE monopó­liumnak villanyerőművel államosítá­sáért. Az olasz parlament is a vajonti katasztrófával foglalkozott. A parla­mentben a kommunisták, a szocia­listák, a szociáldemokraták, republi­kánusok, liberálisok, újfasiszták és kereszténydemokraták interpellációja hangzott el. Az interpellációk egy­ben megegyeztek, mind ezt a kér­dést tették fel: Miért nem tettek in­tézkedéseket a katasztrófa elhárítá­sára, amikor tudtak a közelgő ve­szélyről? Az olasz kormány ülésén úgy dön­tött, hogy 10 milliárd lírát bocsát a lakosság megsegítésére, 10 milliárd lirát pedig az elpusztított területek újjáépítésére. A csapással sújtott te­rületeket ezenkívül adókedvezmény­ben részesítik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom