Új Szó, 1963. október (16. évfolyam, 271-300.szám)

1963-10-15 / 285. szám, kedd

Új traktortípus születik (Csehszlovák—lengyel közös kutatóintézet Brnóban • Nemsokára elkészülnek az új típusok • Fő szempont: a gyakorlat követelményei Brnóban — {6 öt kilométerre a város központjától — van egy kutatóintézet. A főbejáratnál kétnyelvű „cégtábla" hirdeti, hogy iti a laboratóriumokban, kísérleti műhelyekben és szerelőcsarnokok ban lengyel és csehszlovák mér nökök közös feladatok megoldásán fáradoznak: készítik a szocialista országok új traktortípusalt, melyeket majd mind a mi gyáraink, mind a lengyel gépipari üzemek gyártani fognak. Ihletőjük: a gyakorlat A közönséges haladó, aki a traktorokról esetleg csak azt tudja, hogy ezeket a gépeket szántásra, vetésre, teherszállításra, meg hasonló más munkák végzésére lehet használni, elsősorban is arra kíváncsi, milyen indítóokok vezették a kutató mérnököket, mikor új traktortípus előállításán kezdtek dolgozni. Hiszen a mi Zetorjalnk elismert, sok mindenre használható jó gépek. Boíivoj Vrána mérnök, a kísérleti intézet igazgatója, feleletül a statisztikai évkönyvekből Idéz. — Kevés az ember a mezőgazdaságban. Az 1963-as február l-l kimutatások arról tanúskodnak, hogy e'gy év alatt — 1962 februárjától — kerek 30 ezer fővel csappant meg a mezőgazdasági dolgozók száma. De a statisztika mást is elárul. Azt például, hogy ez a 30 ezer ember éppen a legproduktívabb korban — ereje teljében — hagyta ott a falut. Ez még nem Is lenne olyan nagy probléma, hiszen a mezőgazdasági dolgozók létszámának csökkenése világjelenség. Nem lenne hát ez helyrehozhatatlan, ha mezőgazdasági üzemeinknek elegendő olyan eszköz — erő- és munkagép — állana rendelkezésükre, amilyenekkel a hiányzó munkaerők helyett a munkát Jobban és olcsóbban el lehetne végezni. Ez főleg a kézi erővel végzett munkákra vonatkozik. Az egy mezőgazdasági dolgozóra eső szántó-, illetve mezőgazdasági terület az utóbbi nyolc esztendő alatt a következőképpen alakult: mezőgazdasági szántó terület terület 1955 4,00 ha 2,8 ha 1961 5,50 ha 3,9 ha 1962 6,00 ha 4,3 ha Iparunk — ami a mezőgazdasági gépek gyártását Illeti — derekasan kivette részét a mezőgazdaságból a más népgazdasági ágakba átment munkaerők gépekkel való pótlásában. Az e téren elért fejlődést a következő táblázat mutatja: 1958 1962 (15 28 616 61 932 125 800 710 5 027 10 400 131 4 285 2 500 17 500 1952 Traktorok HP) Gabonakombájnok Burgonyakombájnok Silókombájnok Az 1963-as évre a tervek szerint 15 ezer traktort, 10 ezer pótkocsit, 1100 répakombájnt és 5 ezer silókombájnt gyárt iparunk a csehszlovák mezőgazdaságnak. Ahogy az adatokból látjuk, jelentős mennyiségű gépet adott Iparunk a falunak. És ennek ellenére sok mezőgazdasági üzem mégis munkaerőhiánnyal küzd. A szövetkezetekben maradt munkaerők átlagos életkora is évről évre növekszik. Az új traktortípus kialasltására tehát a mezőgazdasági dolgozók számának csökkenése, de — ahogy majd a továbbiakban kitűnik — a gépek munkavégző képessége ls késztetett bennünket. Röviden megmondva tehát a gyakorlat volt a traktorterve zők „múzsája" — ihletője. A traktor ne csak a lovat helyettesítse A mezőgazdasági erőgépek felhasználásával kapcsolatban sok helyen még ma ls az a téves nézet uralkodik, hogy a traktor elsősorban az igavonó állatok — főképp a ló — helyettesítésére hivatott Ez a nézet még annak az időszaknak a maradványa, amikor a ralusl traktor-tulajdonosok a vontatót valóban csak szántásra, vagy esetleg vetésre használták. Ezt még a mezőgazdasági munkagépek, a kultivániós eszközök gyártásának megfelelő fejlesztésével helyre lehetett volna hozni, hisz a gyakorlat példái azt igazolják, hogy hazánk mezőgazdasági dolgozói nem Idegenkednek a technika legújabb vívmányaitól. így szívesen fogadták volna, ha a gépfelleszíésl kísérleti intézetek dolgozói jó növényápoló gépeket szerkesztenek volna a mezőgazdaságnak. De ez — sajnos — nem egészen történt fgy. Traktort ugyan gyártottunk eleget, gabonakombájnokkal és más termésbetakarító gépekkel ls jól elláttuk a falut, de a munkagépek fejlesztését sajnos elhanyagoltuk. A jelenleg gyártott ekék és növényápoló gépek nem felelnek tfieg a kor követelményeinek. Elsősorban azért nem felelnek meg, mert nehezek, de az Is kifogásolható, hogy működésük kizárólag csak a régi talajmüvelési elveken alapszik. A Szovjetunióban, Hollandiában és Amerikában már évek óta többnyire csak az ún. rotációs ekéket és más, új elveken alapuló kultivációs gépeket gyártanak. Különösen a kapásnövények ápolására és betakarítására szolgáló gépek fejlesztésére kell a jövőben sok gondot fordítanunk, mert mindmáig ezen a munkaszakaszon Igényli mezőgazdaságunk az élő munka zömét. Ezeknek a hazai problémáknak elemzéséből kiindulva látott hozzá a csehszlovák—lengyel munkakollektíva az új traktortlpusok fejlesztéséhez. Mezőgazdasági üzemeink elsősorban olyan traktorokat kérnek az ipartól, melyek segítségével a minimumra lehet csökkenteni a kézi erővel végzett növényápolási munkát. Az utóbbi években oly sokat emlegetett komplex gépesítést magas színvonalon csak az új traktorlípus tömeggyártásának megkezdése után lehet megvalósítani. 3 millió ló helyett 100 ezer traktor A Lengyel Népköztársaság már eddig ls gyártott traktort. Az Ursus mintájú gépek a ml Zetorjainkhoz hasonló tulajdonságokkal rendelkeztek. Az ország mezőgazdasági területének azonban csak nem egész felét művelték meg eddig nagyüzemi módszerekkel. Az állami gazdaságokban és a földművesszövetkezetekben ugyan már jelentős mennyiségű traktor dolgozik, de a jövőben az eddigi néhányszeresére kell emelni a vontatók számát, mert a kisparasztok kezében levő területeket Is szövetkezetesítenl akarják. A lengyel törpegazdaságokban dolgozó több mint 3 millió lovat a legközelebbi hat-hét esztendő alatt 100 ezer új típusú traktorral akarják helyettesíteni. Az eddig rendelkezésükre álló kapacitással az Urstis-gyár ezt a feladatot egyedül aligha tudná teljesíteni. De az egy gépre eső gyártási és fejlesztési költségek is jelentősen csökkennek, ha közös kutatóintézetben készítik el a jövő traktortípusainak mintapéldányait. A jövő traktorának tulajdonságai Ahogy az előbbi példákból Is láttuk, alapos gazdasági és szociológiai elemzés előzte meg ez új traktor előkészítési munkálatait. A tervek szerint az új gépek nyolc különféle változatban készülnek, hogy a szerkesztésnél a talaj minőségét, a megmunkálásra kerülő terület fekvését, a mezőgazdasági munkaerők hullámzását és más szempontokat ls figyelembe vehessenek. A megoldandó műszaki problémák egyik legfontosabbjának a munkasebesség növelését tartjuk. Tehát nemcsak a mezőgazdaságnak adott gépek számának fokozásával, hanem az egy óra alatt végzett munka mennyiségének növelésével ls gyarapíthat|uk a mezőgazdaság gépesítését. A szántásnál és más kultivációs munkáknál eddig átlagban öt-hat kilóméteres sebességet értek el a traktorok. Az új vontatóknál ezt a sebességet nyolc—tíz kllóméterre akarjuk növelni. Hogy traktorjainkon ezt el tudjuk érni, a motorok teljesítményét is fokoznunk kell. A szántásnál például 60—80 lóerős gépekkel kell számolni, ha az imént említett óránkénti nyolc-tíz kilóméteres átlagsebességet el akarjuk érni. A traktortervezési kutatóintézet az eddigi gyakorlattól eltérően a jövőben megszilárdítja együttműködését a mezőgazdasági munkagépek fejlesztési intézetével, mert az ezekkel a gépekkel összefüggő szerkesztési problémák megoldásától ls függ, hogy sikerül a kapásnövények ápolásánál bevezetni és megvalósítani a komplex gépesítést. Szövetkezeteinknek az utóbbi Időben sokszor nagy megterhelést jelentett a mezőgazdasági gépek amortizációs költségeinek fizetése. A gazdaságok nagy részében egyes gépeket az egész év folyamán csak néhány hónapon, sőt az Is metörtént, hogy csak néhány héten keresztül használtak ki. A traktoros kényelmét szolgáló berendezések korszerűsége szempontjából is újdonságként kerül majd 1964—1965 ben az új típusú vontató forgalomba. Addig azonban még sok víz folyik le a Dunán és sok száz órát kell el tölteniük e géptervezőknek a laboratóriumokban, valamint a szántóföldeken. A mintapéldányok próbaüzemeltetése Jó 2000 órát vesz Igénybe, mert minden számításba jöhető körülmény között ki kell az új gépet próbálni, hogy a sorozatgyártás megkezdése után a mezőgazdasági dolgozókat már ne érje kellemetlen meglepetés. Unifikáció a láthatáron Ha az új traktor nyolc változatát összehasonlítjuk, nem nehéz megállapítani, hogy sok közös vonás van az egyes típusok között. Csak egy pillantást kell vetnünk a szőlőtenyésztés céljaira tervezett lánctalpasra és „testvéreire" — a többi hét vontatóra — még a laikusnak Is szemébe ötlik, hogy itt például csak az alváz szerkezete tér el a többi hét traktortlpustól. A hengerfejek, a dugattyúk, a főtengelyek és a traktorok többi más fontos alkatrészel azonos méretűek, azonos klképzésűek. Mit jelent ez a gyakorlatban? Azt, hogy a mezőgazdaság gépesítésének egyik legnagyobb problémáját, az alkatrész ellátását — alapjában véve megoldottuk ezzel. Nyolc változatot készitünk az új traktorból, de az alkatrészek zöme minden változatban hasonló lesz. Ezzel voltaképpen egy régóta megoldatlannak látszó műszaki, problémát oldottunk meg. Még nem is olyan régen a szakemberek jelentős része azt állította, hogy nemzetközi méretben az unifikációt gyakorlatban nem lehet megvalósítani. Első lépés ez még csak. Igaz, de utána nyilván még több is következik. Szó van róla, hogy az egész szocialista tábor keretén belül megvalósítjuk az unlflkációt. Elsősorban is a mezőgazdasági gépek jönnek itt számításba. Ezernyi műszaki problémát kel! még a brnói csehszlovák—lengyel kutatócsoportnak megoldania, amíg falvaink határában a közös munka gyümölcseként készült traktorok megjelennek. De a nagy Igyekezetet végül majd mégiscsak siker követi. És ez nemcsak műszaki siker lesz. A szocialista országok baráti kapcsolatai elmélyítésében is határkövet jelent majd éz a tett. TÖTH MIHÄLY VERSENYEZNEK, DE MIÉRT ? Nem nagy üzem az érsekújvári Elektrosvit. Munkásainak száma nem haladja meg talán a kétezerötszázat. Egy gyár életében azonban sohasem, vagy csak kivételes esetekben döntő a létszám. így a sikerei se létszámtól, hanem attól függnek, hogy milyen a dolgozók viszonya a termeléshez, s mennyire fejlettek a munkások és a vezetők közötti kapcsolatok. Ebből a szemszögből nézve az Elektrosvitre elmondhatjuk, hogy nincs e téren komolyabb baj, hisz ellenkező esetben, aligha dicsekednének dolgozói azzal, hogy 14-szeres tulajdonosai a kormány és a szakszervezet vörös zászlajának. Az üzemben jártunkkor azonban mégis megdöbbentett bennünket valami. A dolgozók életével ismerkedve feltűnt a szocialista munkaverseny tömeges Jellege és a brigádmozgalom rendkívül nagy népszerűsége. Az elsőben csaknem százszázalékos, a másikban ötven százaléknál ls nagyobb a dolgozók részvétele. A brigádcímért az üzemben 986 taggal 81 kollektíva küzd, s a címet eddig 29 brigád, azaz 359 ember mondhatja magáénak. Ha a mozgalomban résztvevők számát az üzem munkásainak számával vetjük össze, akkor könnyen megértjük, mit jelent a gyárnak az 1378 munkás igyekezete, akik feladataik teljesítésére a brigádmozgalom keretein belül törekednek. Äm a megdöbbenést számunkra nem ez, hanem az okozta, hogy 18 olyan munkakollektívája van a gyárnak amely már három, illetve négy év óta versenyez a brigádcímért, de mindeddig nem volt képes kivívni. Ritka do log az ilyesmi, de nem annyira, hogy észrevétlenül haladhatnánk mellette el, annál is inkább, mivel a gyár brigádjai között nem egy az olyan, mely a címet rövid idő alatt megszerezte, (Ezzel nem azt akarjuk mondani hogy talán nem érdemelték meg!) Ám ezt azért se hagyhatjuk figyelmen kívül, mivel itt már nemcsak arról van szó, hogy legyen vagy ne legyen cím, hanem elsősorban is arról, hogy miért nem képesek a cím elnyerésére az 1959—60 óta versenyző kollektívák. Jón Pavliga, az üzem szocialista munkafelelőse, aki három hónappal ezelőtt még mester volt, kereken meg' mondta, miként állt elő ez a helyzet, kiket terhel érte a felelősség. Szerinte a kollektívák példásak, feladataikat és munkafelajánlásaikat teljesítik, ('irről egyébként magunk is meggyőződtünk!) Mind rájuk, mind a többi dolgozóra mindenkor és minden körülmények között számíthat az üzem. Hogy a kollektívák mégsem érdemelParagrafus a „lógósakról" BESZÉLGETÉS Dr. ŠTEFAN BRAIERREL, AZ SZNT IGAZSÁGÜGYI OSZTALYANAK DOLGOZÓJÁVAL A közelmúltban törvény jelent meg, amely a notorikus munkamulasztást bűnténynek nyilvánítja. Az omlített (53. számú) törvény ellen vétőket egy evig terjedő szabadságvesztéssel büntethetik népbí» óságaink. A módosított torvénnyel kapcsolatban dr. .Š t e f a n B r a i e r elvtársnak tettunk fel néhány kérdést. • Mi tette szükségessé az 140/81es törvény módosítását? — A szóban forgó törvény foglalkozott ugyan a notorikus munkakerülőkkel, büntetni azonban csak azokat lehetett, akik nem voltak munkaviszonyban s nem vonatkozott azokra, akik munkaviszonyban vannak ugyan, de rendszertelenül dolgoznak. Vagyis havonta 10—15 napot dolgoznak, a többit a társadalom rovására haszontalanul töltik. Népbíróságaink ugyan foglalkoztak velük, beidézték uket, de csak meggyőző munkát végezhettek. Esetleg pénzbírságot róhattak ki rájuk. Az ilyen intézkedések népbíróságaink tekintélyét ásták alá, mert a beidézett sokszor nem Jelent meg, s ha eleget is tett az idézésnek, „félvállról" vette a figyelmeztetést. Ez az állapot tette szükségessé, hogy a rendszeres „lógást" bűnténnyé nyilvánítsák és egy évig terjedhető szabadságvesztéssel büntessék. • Kik számítanak notorikus munkakerülőknek? — Azok az egyének, akik — mint ahogy már említettem — rendszertelenül dolgoznak és ügyüket az tize mi tanács, nemzeti bizottság s esetleg a népbíróság már tárgyalta A módosított törvény azonban nem csökkenti a társadalmi szervek fele lősségét. A szakszervezetnek, a CSISZnek, az üzem vezetőinek mindent meg kell tenniük, hogy a munkakerü lőböl munkaszeretó ember, társadal munk hasznos polgára legyen Egy szóval a bűntényt meg kell előzni. S ez mindnyájunk feladata. • Növekedik a munkakerülők tá bora? — Növekedésről nem beszélhetünk Az említett esetek főként a nagyobb ipari központokban, mint Ostrava, Handlová, Nováky stb. fordulnak elő. Az ok, amely erre vezethet, többféle lehet. A rossz társaság, a társadalmi szervek felelőtlen munkája s néhány esetben a nem kedvező munkafeltételek, illetve a nem megfelelő szóra kozási lehetőségek. Éppen ezért szeretném hangsúlyozni, hogy az üzemi tanácsnak minden esetet külön és alaposan felül kell vizsgálnia. Meg kell figyelnie, hogy kikkel barátko zik az illető — különösen a fiatal korúaknái van erre igen nagy szükség — megfelelő munkakörülmények között dolgozik-e, s milyen szállása van, szabad ideje eltöltésére milyen feltételeket biztosít az üzem. Ezeket a körülményeket okvetlenül figyelembe kell venni. , • A módosított törvény betartása milyen intézkedést követel? — Elsősorban Is a népbíróságok tagjai felkeresik az üzemeket és a dolgozóknak megmagyarázzák a törvény helyes értelmét és küldetését. Különösen a nevelőmunka szükségességét kell majd megmagyarázniuk. Az új törvény életbe lépett, ez azonban nem jelenti azt, hogy örökké érvényben lesz. Ha mindnyájan — beleértve népbíróságainkat ls — segítünk az említett hibák kiküszöbölésében, akkor az új törvény rövid időn belül hatályát veszti. S ennek mi, a paragrafusokkal dolgozók is nagyon örülnénk. B Az elmondottakat mivel egészíti ki? — Csupán ennyivel: a törvénymódosítás arra figyelmeztet, hogy nagyobb gondot kell fordítanunk az emberek nevelésére. Igyekezzünk, hogy mirffil kevesebb ember jusson a lejtőre, illetve minél kevesebb megsértője legyen a módosított törvénvnek. - nj ték ki a címet, ezt azzal magyarázta hogy az elődje keveset törődött a brigádokkal — jóformán nyilvántartást se vezetett róluk —, de a volt üzemi bizottság is elhanyagolta ókét. A mesr tereket ls hibáztatja a helyzetért, ám a műhely- és részlegbizalmiak, a műhelybizottságok, sőt, maguk a kollektívák ls ludasak a dologban, mert egykét esettől eltekintve nem eléggé kezdeményezők ... Igazolja e szavakat az is — példa erre a bakelitsajtoló-részlegen dolgozó Gyarmati-brigád —, hogy a szóban forgó kollektívák többségében azt se tudják az elvtársak, hogy vállalásaik teljesítése után ml módon kérhetik a cím odaítélését. Erre vallanak Gyarmati Béla brigádvezető szavai is, melyek szerint nekik senki se mondta, hogy kérhetik, sőt, hogy kérniük kell ilyen esetekben a címet. Azt hitték, hogy a feladataik teljesítésével ezt számukra az üzem magától értetődően megadja. De talán kérték volna — jegyezte meg —, ha pontosan tudták volna a verseny feltételeit. A kiértékelésnél a múltban 25 példányban kellett kérvényt benyújtaniuk. — Itt, elvtárs — mondták tlzóralzás közben a kollektíva tagjai —, csak a munka a fontos. Azzal már senki sem törődik, milyen körülmények között kell dolgoznunk, hogy a műhelyben 45—50 fokos a hőség, alig van szellőztetés és évek óta harcolunk egy ruhatárért.., Panasz, vád, és — Ismét panasž tört ki az emberekből, ahol csak megfordultunk az üzemben. (Nem furcsa ez, a 14-szerl vörös zászló után?) Elkedvetlenítő dolgok ezek, hát szólni kellett róluk. Egyébként is meggyőződésünk, hogy a panaszok mögött rejlő rendellenességeknek részük van abban, hogy az aránylag hosszú és sikerekben gazdag évek eredménye se bizonyult elégnek ahhoz, hogy az említett kollektívák kiérdemeljék a megtisztelő címet, amely még Jobban öszszekovácsolná a kollektívák tagjait, s nem állna fenn az a veszély, hogy feladják a küzdelmet. Nézetünket Ján Pavliga, Kajanovics József, az I. részleg mestere, Molnár Károly mérnök, az ÜB-tagja és más elvtársak is helyeselték. Helytelen volna azonban elhallgatni, hogy egynéhány kollektíva kiértékelését már megkezdte az ÜB. Eredményeképpen — mondja Pavliga elvtárs — a Médek-, a Halász- és a Kocsis-brigád már a közeljövőben elnyeri a címet. Arra a kérdésünkre, mikor kerülnek sorra a többiek, megjegyezte, hogy akár holnap is hozzáfoghatnak kiértékelésükhöz, de egyedül erre nem képes. Még szerencse — tette hozzá —, hogy az ÜB-részéről olyan áldozatkész, minden segíteni akaró embert bíztak meg a brigádmozgalom dolgával, mint Molnár Károly mérnök, aki maga is felismerte a 18 munkacsoport félreállítását, mellőzését és azt a veszélyt, melyet az irántuk tanúsítót eddigi közömbösség zúdíthat az üzem egész brigádmozgalmára . ,

a Az üzemben a szocialista munkaversenyt, annak magasabb formáját — a szocialista munkabrigád mozgalmat — az üzemi pártszervezet szervezte meg. Kötelessége tehát az üzemben dolgozó valamennyi kommunistának, hogy támogassa és ellenőrizze a brigádok tevékenységét, gondoskodjon a kommunisták példaadó munkájáról. KEZES JÚZSEF A Magas-Tátra látogatói és a turisták a drótkötélpályán futnak fel a legkényelmesebben a 2534 méter magas Lomnici-csúcsra, hogy a páratlan kilátásban gyönyörködlenek. A főidényben a kötélpálya naponta 200— 800 utast szállít a Köpataki-tóhoz onnan naponta átlag 350—400 utast egészen a Lomnici-csúcsra. (G. Bodnár — CTK felvétele)