Új Szó, 1963. október (16. évfolyam, 271-300.szám)

1963-10-01 / 271. szám, kedd

Rend, felelísség, szorgalom... — 3ixiítúxa Új képzőművészeti alkotásokra bukkantak a prágai Várban EGY ÉVVEL EZELŐTT igen borúlá­tó volt a hangulat Madaron. A helyi nemzeti bizottság és a szövetkezet funkcionáriusai sem bíztak az esemé­nyek kedvező alakulásában. A veze­tőség a tagságot, a tagok viszont a vezetőséget okolták a haszon nélküli, rossz gazdálkodásért. A téli hónapok aztán végleg tisztáz­ták a bűnösség kérdését. Takarmány­hiány következtében leromlott az ál­latállomány, s mind a vezetőségnek, mind a tagságnak szembe kellett néz­nie a tényekkel. A rossz takarmány­gazdálkodásért a funkcionáriusoknak kellett pirulnlok. Ugyanakkor a tagok sem vonhatták ki magukat a felelős­ség alól. ök ls ludasak abban, hogy későn hordták be azt a kevés takar­mányt ls, amennyi az aszályos évben megtermett. Horváth Péter elnök, a vezetőség nevében ígéretet tett, hogy a jövőben mindnyájan elszántabban, szorgalma­sabban fognak dolgozni. Tavasszal a csekély anyagi érde­keltség ellenére ls nagy bizakodással, hihetetlen akaraterővel kezdte meg a tagság a munkát. A traktorosok az őszről elmaradt 600 hektár felszántá­sán kívül az istállók körül több éven keresztül felhalmozódott trágyát ls a földekre szállították. — A talajmüvelés minőségére ugyancsak nagy súlyt fektettünk — mondja Suri Zoltán gépesítő. Menet­közben két komplexbrigádot alakítot­tunk, egészségesebb alapokra helyez­tük a munkaszervezést. Természete­sen a traktorosokat — ami eddig is­meretlen fogalom volt a szövetkezet­ben — anyagilag ls érdekeltté tettük a termelés fokozásában. Májusban — a nagy erőfeszítések eredményeképpen — új köntösbe öl­tözött a határ. Eltűntek a rossz szán­tás okozta barázdák, a megjavított talajban ígéretesen fejlődött a termés. Tavaly kukoricából csak 15 mázsa volt a hektárhozam, az Idén viszont, noha tavaszi szántásba vetették el a magot, több mint 30 mázsás átlagot várnak hektáronként. Eddig minden esztendőben készítettek komposztot, de az értékes tápanyagot csak ez idén használták fel első ízben a talaj ja­vítására. A fejlődés eredményei, bármelyik ágazatban ls vizsgáljuk, kézzelfogha­tók. A zöldségtermesztésből eddig egymillió 200 ezer korona haszon folyt be a közös pénztárába, több mint 290 000 korona pedig a dohányból. Mi a helyzet az állattenyésztésben? Mert tudomásunk szerint ez volt a leggyön­gébb termelési ága a szövetkezetnek. A KÉRDÉSRE SOÖKY LAJOS, az újonnan kinevezett termelési oktató válaszolt: — A komáromi Járásban tavaly óta érvényesül a szakosítás. Ennek értel­mében a madarl szövetkezet főleg a vágómarhák hízlalására szakosította magát. Az elmúlt hónapban állatgon­dozóink naponta 1,18 kilogrammra fo­kozták a súlygyarapodást. Édes Sán­dor 28 állatnál azonban ennél ls szebb eredményt mutathat fel. Keze alatt 1,68 kilogrammot szedtek magukra a hízómarhák. Pénzben még nem mu­tattuk ki a hizlalás gazdaságosságát. Annyit azonban elárulhatok, nem fi­zet rá a szövetkezet a vállalkozásra, hiszen 11—12 koronás átlagárban ér­tékesítjük a hús kilogrammját. Első osztályú árut termelünk. Nemrég a bank képviselői is kiruc­cantak a szövetkezetbe. Alapos szem­lét tartottak, megvizsgálták a közös gazdálkodás pénzügyi helyzetét. Az elemzés során kiderült, hogy a tag­ság derekas munkája a számvitelben is felülmúlta a várakozást. A szövet­kezet nyereséggel dolgozott. A ha­nyatló gazdálkodás, mely tavaly ilyenkor a 8 koronás előleget három hónapon keresztül sem tudta tagjai­nak folyósítani, ez idén olyan színvo­nalra emelkedett, hogy a 8 koronás előleg kifizetését szeptember elsejétől két koronával megtoldotta. És, amint az eddigi tapasztalatok mutatják, a szövetkezet tagjai a termelés fokozá­sa következtében már a részesedésre is Joggal igényt tarthatnak. Ezt a gyökeres változást kétségkí­vül a munkafegyelem és a közösségi szellem Javulása eredményezte. A gaz­dasági fejlődés a tagok között meg­levő válaszfalakat is egyre gyorsabb ütemben tünteti el. Rátermettségük, elvégzett munkájuk mennyisége és minősége szerint értékelik a szövet­kezeteseket. A fordulat hírét csakha­mar a fiatalok ls megneszelték, s egy­re többen térnek vissza a szövetkezet­be. A minap Varga Ferenc bácsi e szavakkal állította meg a gépesítőt: — Mondd csak Zoli, az unokám nemsokára leszerel, szorítasz-e neki helyet valahol? Szükség van a fiatalokra, kellenek a Jó traktorosok a szövetkezetben, hogy mielőbb valóra váltsa a falut ős a szövetkezet gazdálkodását fel­emelő terveit. Az idei esztendő a ré­gi bajok kiküszöbölésének ős a gaz­daság belső rendje megteremtésének éve volt. Az őszi munkák pedig már a továbblépést, a fejlődést Jelentik. A közös fennállása óta még nem fordult elő, hogy szeptember dere­kán 100 vagon silójuk lett volna. És nem ls akármilyen. Több mint 90 tonnát tesz ki a különleges sllóta­karmány, melyet a tejes-viaszos érésű kukoricából, friss zöldheréből és le­veles cukorrépából készítettek. Ebből a nedvdús takarmányból a sertések étlapját tápanyagokban bővebbé, vál­tozatosabbá tehetik, jelentős mérték­ben pótolhatják az erőtakarmányt. A komplexbrigád tagjai további 100 vagon siló készítésére vállalkoztak, ezzel ls gazdagítják a takarmány­alapot. REND, FELELŐSSÉG, SZORGALOM hatja át az egész szövetkezet és a tagság tevékenységét. Erről bárki meggyőződhet, aki csak átlépi a te­lep küszöbét. A traktorok rendben tartva, szép sorban állnak a garázs előtt, Igen szép teljesítményeket nyújtanak a talajeíőkészltésben. A traktorosok munkájáról ugyancsak dlcsérőleg beszélhetünk, s ezt a Já­ráson ls méltatják. Jóleső érzéssel, kellemes benyomásokkal távoztunk Madarról, mert meggyőződésünk, hogy a következő év új távlatokat nyit a falu fejlődése előtt. Ez az ígé­ret, a közös összefogás eredménye. Lehet tehát Jó szövetkezet a sokat vitatott hepehupás madarl tájon is. SZOMBATH AMBRUS [ČTK] — Jaromtr Neumann, a CSTA levelező tagja, tavaly egy sajtóérte­kezleten közölte, hogy a prágai Vár­ban mintegy 40 kiváló alkotásra bukkantak, amelyek a nagy Rudolf Képtárból származnak. A következő hónapokban lefolyt művészi-történészeti kutatás az első híreket nemcsak teljesen megerősítet­te, hanem még több eredeti festmény­re is bukkantak. A képtárból, amelyet a 17. század közepén Leopold Vilmos alapított a prágai Várban, mintegy 70 kiváló képzőművészeti alkotás ma­radt fenn. Ezenkívül számos Ismeret­len és kevéssé ismert képet találtak, amelyekkel a 18. és 20. század között egészítették ki az eredeti képtárat a Bécsbe, Drezdába stb. eladott képek helyett. A prágai Vár képtárában levő régi értékes képek számát a legutóbbi tu­dományos kutatások alapján összesen mintegy 130-ra becsülik. Hozzájuk kell még számítani azt a 33 festményt, amelyek szintén e képtárból származ­nak és jelenleg a Nemzeti Galériában láthatók. « « • Jaromír Neumann, a CSTA levelező tagja, a CSTA Művészetelméleti és Történeti Intézetének igazgatója, aki a prágai Vár képtárának műveit fel­fedezte és más szakemberekkel együtt a kutatómunkát végzi, a Csehszlovák Sajtóiroda tudósítójának kérdéseire válaszolva többek közt a következő­ket mondotta: „Az újabb kutatások során a már közzétett folstményeken kívül például egy újabb Veronese képre bukkantunk, továbbá Blattén­A jugoszláviai műkedvelő színjátszók ez idei VII. fesztiválját Hvarban tartot­ták. A fesztiválon tizenhárom csoport vett részt, az aranyérmet a nagybecs­kereki Madách Színjátszó Kör nyerte To­dor Muscatescu: Titanlc keringő című müvével. A hvarl fesztiválon az előadásokat szerb, horvát, macedón, szlovén, magyar és albán nyelven tartották. Erre a fesz­tiválra azok az együttesek jutnak el, amelyek a köztársasági versenyekben az első három helyet elfoglalták. így például Szerbiából a belgrádi Csukarica színjátszó kör, Valjevóból az Abrasevlcs műkedvelő együttes s Így került be a nagybecskereki magyar színjátszó együt­tes is, melynek nem volt könnyű dol­ga, s az első dijat valóban megérde­melte. Ez a műkedvelő együttes 1952-ben ala­kult. Eredetileg még csak 12 aktív tagja volt, ma már azonban több mint 40 tag­gal rendelkezik. Az együttes a betanult darabokat nemcsak székhelyén, hanem a magyarlakta városokban és falvakon ls bemutatja. Az évad folyamén hiva­tásos rendezőket szerződtetnek, s ez nagyban hozzájárul Játékuk szlnvonalá­nulta szerepét. A szovjet asszony sírt a mégilletődöttségtől, amikor a párt őt, a koholt vádak alapján elítélt tüdős özvegyét kérte fel, legyen Mak­szim segítségére titkos megbízatásá­nak teljesítésében. Jakov Lantuh, a spekuláns lelkű inyencmester sem sej­tette, amikor esténklnt Kondratyukék díványán heverészett, hogy a rugók között és a bőrhuzat alatt különféle titkos tárgyak rejlenek: okmány­blanketták, fegyverek, titkosírás, rejtjelkulcs. Az Insztyitutszkaja 16., Kijev egyik legszebb lakóháza, me­lyet közismerten Glnzburg-háznak hívtak, Makszim bázisa lett. A kö­vetkező feladat a titkos rádióleadó, fegyverek elrejtése. A rádió és a tit­kos fegyverraktár berendezését Jev­genyij Mihajlovics Linyevics, egy öreg nyugdíjas vállalta, aki a város peremén lakott házikójában, ö Iga­zán nem kelthetett gyanút, de azért felette szükség volt az óvatosságra, mert a nácik kémei is résen voltak. Otthon éjjelente üreget vájt a padló alatt, Itt rejtette el a titkos dolgo­kat. A fegyvereket azután hivatalo­san kiutalt fa- és szénrakomány kö­zött csempészte házába. Máskor egy kosarat adtak át neki a megbeszélt helyen, a villamosmegállónál. A gyü­mölcs közül hat gránátot, több pisz­tolyt és lőszert halászott elő. Az élelmes öreg a megszállás idején többször tett Jószolgálatot a haza­fiaknak. A házkutatások során lé­lekjelenlétével többször elterelte a szimatoló nácik figyelmét a titkos le­adóról és a gyanús nyomokról. ELSŐ VALASZ A HÍVATLAN VENDÉGEKNEK 1941. augusztus 19. Kijev gyász­napja volt. A szovjet hadsereg felad­ta a várost és a fasiszták diadalitta­san bevonultak. Előbújt az alvilág, a képmutató szemétnép, a kalando­rok, akik úgy érezték, ütött az órá­|uk, s fosztogattak és ügybuzgón segítettek a kommunisták felderíté­sében és elfogásában. Kudrját elked­berg 8 képből álló sorozatára, Vivian Codazzi építészeti müveinek 4 képé­re, Massari müveire, aki Rudolf csá­szár idején Prágában élt és más fest­ményekre. Kultúránk számára így ismeretlen vagy állítólag elveszett képek jelöli* tős gyűjteményét nyertük, amelyek­nek festői a világ nagy mesterei közé tartoznak. A gyűjtemény tudományos feldolgo­zása igényes, eléggé hosszú ideig tart, mielőtt a végső következtetéseket le­vonhatnánk. A kutatások során nemcsak az ere­deti leltári adatokra és más képtárak leltáraira támaszkodhatunk, ahová az egyes müvek a prágai Vár képtárából később kerültek, hanem elsősorban az úgynevezett stílusbírálatot kell igénybe vennünk. Meg kell állapítani a festmény alkotúját s művészi-törté­nelmi elemzés, a művész stílusának Ismerete, festészeti technikája stb. alapján kell bebizonyítani, hogy tény­leg ő a kérdéses festmény szerzője. A kutatásnál a legkorszerűbb mód­szereket, röntgennel és technológiá­val végzett kutatást alkalmazunk. Főként a röntgenfelvételek igen fon­tos ismeretekkel szolgáltak a képek szerzőinek megállapításánál." a Debhami tragédia címmel a kö­zelmúltban újabb könyv jelent meg Angliában Sacco és Vanzetti meggyil­kolásáról. A szerző Fr. Russell, a leg­újabb dokumentumok alapján igye­kezett minél hívebben rekonstruál­ni a pert és a megelőző eseménye­ket. nak emelkedéséhez. A színjátszókor rendszeresen részt vesz a műkedvelő színjátszók versenyén. Rendkívül szép sikert aratott 1961-ben Arthur Miller: Sálemi boszorkányok című drámájával s akkor a vojvodinal műkedvelők kerü­leti fesztiválján az első lett a csoport. De nemcsak drámát Játszik az együttes, hanem vígjátékot, operettet stb is. Már említettük, milyen értékes darab­bal nyerte el a Madách a hvarl feszti­vál aranyérmét. Nézzük meg, milyen da­rabokat mutatott be a fesztivál többi résztvevője. Bemutatták Shakespeare Ro­meo és Júlia, ftrbuzov Irkutszkl törté­net, Arthur Miller Édes fiaim, GoldonI Mtrandolina, Wolfgang Borhart Az ajtó előtt című müvét. Jugoszláv szerzőktől: Braniszlav Nusics Egyszerű ember, (víg­játék), Miroszlav Krlezsa Agóniában (dráma), Branko Csopics, Pero Budák, R. Pavelktcs és más jugoszláv szerzők művelt. A nagybecskereki Madách Színjátszó Körnek Igazán kiváló teljesítményt kel­lett nyújtania ahhoz, hogy a verseny­ben az első helyre kerüljön. A. V. vetlenitette az eléje táruló kép, de nem lepődött meg a látottakon. Este már eljuttattta első jelentését a rá­diósriak... Másnap falragaszok Jelentek meg a városban. A német parancsnokság elrendelte, hogy, 24 órán belül szol­gáltassanak be minden rádiókészü­léket és természetesen, fegyvert. A Gyetszkij Mir (Gyermekvilág) áru­ház előtt hatalmas sorokban várakoz­tak a megrémült emberek. Persze a fasiszták nem tudtak egy nap alatt végezni a készülékek átvételével, s így csak az ötödik napon kezdtek ritkulni a sorok. Az utolsó napon, szeptember 24-én egy 40 év körüli férfi állított be a raktárnak beren­dezett áruházba, gondosan letett egy rádiókészüléket, majd szó nélkül távozott. A prédaleső fasiszták elégedetten dörzsölték a kezüket. Lesz miben vá­logatni! Hat órakor elnéptelenedett az áruház, kiürültek az utcák. A ki­járási tilalom otthonaikba paran­csolta az embereket. A nácik éppen a napi „bevételt" számolták, amikor óriási robbanás reszkettette meg a levegőt. Utána még egy, még ha­talmasabb hallatszott. Az áruház és a szomszéd épület, melyben e német katonai parancsnokság, a Gestapo és más katonai hivatalok ütöttek tanyát, levegőbe röpült. Több száz náci tiszt lelte halálát a romok között. A sors trónléla, hogy a rádiókészülékek lea­dását elrendelő katonai várospa­rancsnokot a robbanás kidobta az ab­lakon és csak annak köszönhette megmenekülését, hogy tnűkeze tom­pította az ütést. Nemsokára egy mozi is a levegőbe repült éppen akkor, amikor francia városok elfoglalását mutatták a katonáknak. Makszim és társai hallattak magukról és benyúj­tották „névjegyüket". Hiába taposta ellenség lába Kijev földlét. a lakos­ság láthatja: a szovjet nép továbbra is a város gazdája maradt. Következik: 2. A BAJUSZOS A Bardejov! Állami Gazdaságban több mint 100 hektáron nagyrészt távlati burgonyafajtákat termelnek. Képünkön Gabriela Pjonteková mérnoknő, agroná­mus, František Vôclavský, az állami gazdaság Igazgatója, Vladimír Ortuta, az állami gazdaság agronómusa és Josef Brondzik növénytermelési technikus a zborovi gazdaságban megtekintik az új burgonyatermést. (G. Bodnár — CTK felvétele) A TASZSZ közleménye alapján nemrégen rövid hír jelent meg lap­jainkban: A Szovjetunió Legfelsőbb Bírósága elrendelte Nanetla Bo­nyakovics alias Grünwald, Lebegy, Grjazenko, Szevasztyanova szov­jet állampolgár letartóztatását és büntetése hátralevő részének letöl­tését az erre kijelölt javító táborban. A nevezett 1942 óta „Nanetta" fedőnéven a német fasiszták szolgálatában állott. Sok szovjet hazafit juttatott hóhérkézre, miután befurakodott ukrán illegális ellenállási csoportokba. Nanetta Csehszlovákiában is garázdálkodott, itt Dar­gardtz SS-csoportvezetőnek, a Szudétavidék teljhatalmú urának bizal­mija volt. Az ő ajánlására vették fel Nanettát, mint meggyőződéses fasisztát a náci pártba A szovjet bíróságok 1947-ben 25 évi börtönre ítélték a hitvány árulót, aki 1958-ban, a reá tévesen vonatkoztatott ke­gyelmi rendelet értelmében kiszabadult a börtönből. Ojabb adatok fé­nyében, a szovjet közvélemény kérésére a főügyészség felülvizsgálta Nanetta ügyét s megállapította, hogy az illetékes területi bíróság 195B-ban tévesen értelmezte az amnesztiarendeletet, mely Nanettára nem vonatkozik. így sok szovjet hazafi, köztük a kijevi Makszim­csoport árulója visszakerült a börtönbe. MAKSZIM KI volt Makszim? Egyszerű, víg ke­délyű, bátor szovjet ember, aki — mint sokan mások — híven szolgál­ta hazáját mindenütt, ahová mint kommunistát a párt állította. Bori­szopol vidékén született szegénypa­raszti családban, kijárta az Iskolát, lakatosmesterséget tanult és a gép­állomáson dolgozott. A katonaságnál határőr volt. Felismerték nyomozói képességeit, s így lett Ivan Danyilo­vics Kudrjából csekista, a belügyi népbiztosság nyomozója ... Háborús vészfellegek tornyosultak Kijev fölött, amikor Szlavcsenko ez­redes, a kijevi belügyi népbiztosság vezetője hivatta Kudrját. Atyai sze­retettel nézett végig |ó megjelenésű, rokonszenves külsejű, fekete, gön­dörhajú, vastag szemöldökű nyomozó­ján, aztán megszólalt: — Mit szólna hozzá, ha itt hagy­nánk Kijevben? Ivan Kudrja rögtön kapcsolt. Az, ellenség száz kilométerre van az ukrán fővárostól s a város kiürítése már megindult. A pártnak, a szov­|et rendszernek azonban szüksége van bátor Illegális harcosokra, akik az ellenség háta mögött fontos ada­tokat szerezhetnek Moszkva számá­ra, felderíthetik a német hadvezető­ség beépített kémeit és végrehajtják a központi parancsokat. Habozás nél­kül döntött: — Kommunista vagyok. Vállalom a megbízatást. — Akkor hát sok szerencsét — Makszim elvtárs — válaszolta az ez­redes. Ettől kezdve Ivan Kudrja, — aki nemrégen foglalta el kijevi szolgála­ti helyét, levetette az egyenruhát, ukrán inget és polgári ruhát, kalapot viselt, bajuszt növesztett, szóval szür­ke civillé vedlett át a csekistáből. Megszűnt Kudrja lenni. A hivatalok Makszim néven könyvelték el, de volt egy másik hivatalos neve ls... ROKONLELKEK TALALKOZASA A bizonytalanság, a Jövőtől való félelem napjaiban sok ingatag ember akadt Kijevben, megrögzött nacio­nalisták és különféle kalandor ele­mek köréből, akik reménykedéssel várták a náci hódítók bevonulását. Ezért az Insztyitutszkaja 16-os számú bérház egyes lakói sem lepődtek meg, sőt örömmel fogadták az új la­kót, Ivan Danyllovics Kondratyukot, aki Marija Iljinyicsna Gruzdovához költözött. Gruzdova bizalmas volt szomszédaihoz: elmondta, hogy Kon­dratyuk a vőlegénye. Azelőtt a har­kovi egyetemen ukrán nyelvet és Irodalmat adott elő. Apja pap volt, kivégezték. 1939-ben nyaralás alkal­mával Szocsltpn ismerkedtek meg. Két éve levelezgetnek, s most Ivan megkérte a kezét. Hamarabb ls ösz­szeköltöztek volna, de Ivan nem a*art bevonulni a hadseregbe s mint szökevény Ismerőseinél bujkált. Most azonban kiürítik a várost... Gruzdova „szénája rendben, volt" a németeket váró kétes egyének, mint például lakov Danyilovics Lan-, tuh főszakács szemében. A fiatal ta­nítónő férjét a kijevi egyetem tudo­mányos munkatársát 1937-ben letar­tóztatták és koholt vádak alapján el­ítélték, kivégezték. A huszonnyolc­éves asszonyka azóta is az Insztyi­tutszkaja 16 számú házban élt anyó­séval és kisfiával. A szájtáti szomszédok bedőltek a mesének, a szerelmi levelezést biz­tosító vastag kötegeknek, meg Kond­ratyuk személyi igazolványának. Gruzdova és Kondratyuk, azaz Kudr­ja, illetve Makszim nagyon jól beta­A jugoszláviai színjátszó-fesztiválról 1903. október t * ÜJ SZÖ 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom