Új Szó, 1963. október (16. évfolyam, 271-300.szám)

1963-10-06 / 276. szám, vasárnap

O ••••v Telegépelt, hártyavékony rózsaszín papírost adtak a kezembe: — A lőgósok listája! Igyekszem kihámozni a nevek és számok halmazának titkát, de figyelmemet egyre elvonják Gejza Šuster üzemi mérnök tényeket kommentáló szavai: — Azt hiszem, már nem lehet segíteni rajtuk. Csak a börtön térítheti észre őket, mert ami erőnkből tellett, megtettük értük. Hasztalan... Megrögzött lógósoki Hasztalan... Csak a börtön! Hát ki az, akire — saját érdekében — nem hat a kérés, könyörgés, figyelmeztetés, intés, megrovás? Olvasom a neveket: Ladislav Fógell A mérnök, hidegen, kényszeredetten mosolyog. Ajka szögletében a gúny vonása jelenik meg, s arcán megvetés és reménytelenség tükröződik. Aztán hirtelen komor lesz. — Reménytelen eset! A felesége majdnem mindennapos vendégünk, de „őkegyelmessége" 1? Ha egy hónapban egy hetet dolgozik, már azt hisszük: megjavull Reménytelen eset! öt apró gyermekével, s a bányaigazgatóságra siránkozni, könyörögni járó agyongyötört, szerencsétlen feleségével. Mert ők hozzá tartoznak, s az apa embertelen, kegyetlen hanyagságának, könnyelműségének közvetlen áldozatai. S mindez ugyan miért? Az alkohol, a sör miatti Fógclnek előbbre való a kocsma, mint a bánya! Alig huszonhatéves! Felesége két évvel fiatalabb, s az öt apróság — öt évi házasság gyümölcse. S mégis! Fógel reménytelen eset. Ezt a lesújtó és mindent megmagyarázó két szót nem ma találták ki rá, s nem ls egyik napról a másikra. A Fógel-kálváriát — így mondják — évekig járták. Mindent „elkövettek" ezzel az emberrel. Kétszer volt tagja a Sprlngel-brlgádnak. Először a brigád megalakulása után a tagok maguk köűst tartották, mert partitag volt, és mert remélték, hogy fokozatosan majd jobb belátásra bírják. Idős, tapasztalt bányászt állítottak mellé: vigyázzon rá és amennyire lehet, nevelje. A gyűléseken megdicsérték [Ilyen Is előfordult) vagy (ezt gyakrabban) megdorgálták, leszidták, először kíméletesen, emberségesen, később pedig úgy, mint az olyat szokás, akinek nem használ a szép szó. Ügyeltek arra, hogy éreztessék vele: igenis figyelik, tudják, hogyan dolgozik vagy nem dolgozik. Fógel ennek ellenére kezdett klmaradozni. Ekkor kétszeresen foglalkoztak vele. Nem használt. Fógel Ivott... A brigád türelmetlen lett. Elvégre más dolga ls van az embernekl Fógelnek, mint a vízbefulőnak, még egyszer, utoljára mentőövet adtak: egy hét próbaidőt. Fógel rájuk sem hederített... Mégis, amikor kiközösítették, egy kicsit furdalta őket a lelkiismeret. Vajon mindent megtettek-e érte? Fógel élte a világát. A kocsmából a „jóbarátok" cipelték haza, holtrészegen. Otthon zokogó felesége és éhes, síró porontyai fogadták. Ha kijózanodott, (mert ilyen is előfordult), egy kicsit talán szégyellte magát. Amikor már minden pénzét elitta, visszament a bányába. Könyörgött, esdekelt, hogy vegyék őt vissza, mert a családdal együtt éhenpusztul. Ha nem érte, legalább a gyerekeiért tegyék meg .. .1 Az üzemi bizottság felkérte a brigáAHHNM«Me«M«MM^» A prágai Klement Gottwald Múzeumban megrendezték a „Szabad Kuba" című nemzetközi újságírói fóuyképkiállítást. Négy szocialista ország — Magyarország, az NDK, Lengyelország és a Szovjetunió 11 fotoriportere 200 felvételén bemutatja a kubai nép mai életét és munkáját Képünkön a kiállítás egyik részlete. (ČTK — J. Nősek felvétele) öot, teljesítse Fógel kívánságátl A csoportban megoszlottak a vélemények. Egyesek azt tartották, hogy Fógelből már nem lesz soha ember, kár a fáradságért. Legyen végre nyugtuk az ilyen emberektől. Mások, akik annak idején Fógel kiközösítése miatt lelkiismeretfurdalást éreztek, mintha megkönnyebbülten sóhajtottak volna fel. Igen, próbáljuk meg még egyszer! Most már erősebbek vagyunk, hátha sikerül! S akadtak olyanok is, akik bíztak benne, hogy sikerül. Fógel az üzemi bizottság előtt aláírásával nyugtázta ígéretét, hogy Igenis tisztességesen fog dolgozni. A kollektíva tagjainak becsületszavát adta és megesküdött, hogy méltó lesz hozzájukl Hittek neki, s a szigorúságáról legalább annyira, mint kiváló munkájáról híres Szabó L. elővájárhoz osztották be. A brigád tagjai az első hónapokban jő érzéssel figyelték, hogy csillog a szemük, amikor Fógelről beszélnek. „Így kell, így van ez rendjén!" — mondogatták, s nemegyszer hozzátették: „Látod, kutyából ls lehet szalonnal" Fógel mégis csalódást okozott a brigádnak. Nem bírta sokáig a becsületes munkát, pedig havonta a négyezer koronát ts megkereste akkor, s ebből a pénzből nemcsak hogy műszak után nyugodtan elsörözgethetett, hanem a családjáról Is szépen gondoskodhatott. Ám Fógelt ismét elragadta a szenvedélye... A brigádban nélküle tárgyalták le az ügyét, mert aznap is részegen jött munkába, s hazakülték. (Ma már tudják, hogy nem ment haza.) Azok, akik nem hittek benne, egy kicsit mintha fölényesebbek lettek volna. A csillogás azonban mindannyiuk szeméből hiányzott, s komoran latolgatták: „Mit tegyünk? A fő kérdés az volt, hogy adjanak-e Fógelnek ismét próbaidőt? De emlékeztek rá, hogy az először sem segített. Valakinek okos ötlete támadt: kérjük meg a vezetőséget: segítsen! Az üzemi bizottságon meghallgatták a küldöttséget, s rövid tárgyalás után meghatározták a teendőket. Fógelt maga az Igazgató, a pártszervezet képviselője és az üzemi bizottság elnöke kereste fel a lakásán. (Nem ez volt az első eset, hogy Főgellal a vezetőség „tárgyalásba bocsátkozott".) A munkakerülő a kerítésen ülve, lábát lóbálva cinikus mosollyal az arcán ezekkel a szavakkal fogadta őket: — No, jönnek, jönnekl Azt hitték, hogy a föld alá süllyednek, vagy szétveti őket a düh, de uralkodtak magukon. Nem tágítottak. Bementek a lakásba. A szégyentelen nyomorúság leírhatatlan képe tárult elébük. Az elnök, aki az esetet elbeszélte, csak ennyit Jegyzett meg. „A család egy ágyon alszik, felváltva. Hol az apa, hol az anya, máskor pedig a gyerekek. Megkérdeztem az asszonyt: — Mit főzött a gyerekeknek? — Krumplitl —• válaszolta keserűen. — És tegnap? — Krumplit. — És holnap mit főz nekik? — Krumplitl — mondta most már könnyezve"! Fógel egykedvűen nézte a jelenetet, s a cinikus vigyor még mindig nem tűnt el az arcáról. A küldöttség tanácstalan volt, de megpróbált „lelkére" beszélni a lelketlen apának. Hasztalan. Fógelnak az sem használt, hogy az üzemi bizottság tárgyalt vele, hogy nevét kiírták a szégyentáblára, az üzemi újságba, bemondták a hangosbeszélőbe, s hogy mindenütt és mindenkor foglalkoztak az ügyével, ahol és amikor csak lehetett. Már a nemzeti bizottság és a közbiztonsági szervek is figyelték őt, beszéltek vele. A Járási ügyész kétszer tartott előadást a lógósoknak, de Fógelt ez sem tudta meggyőzni. A brigád Ismét kiadta az útját. Már nem hajlandók helyette ls dolgozni, s az üzemmérnök sem hajlandó Igazolni mulasztásalt csak azzal a reménnyel, hogy végül is észre tér. Fógel „reménytelen esetté" vált. Vagy mégsem? Az utóbbi napokban ismét könyörög. A Nemzetgyűlés ugyanis jóváhagyta a megrögzött lógósokra vonatkozó törvényjavaslatot, mely szerint azok egytől három évig terjedő börtönbüntetéssel sújthatók. Fógel most ezért fogta könyörgésre a dolgot. Azt mondta az üzemmérnök nek, hogyha nem rá, legalább a családjára legyenek tekintettel... A mérnök bosszúsan vágja a hamutartóba a clgerettáját s végül ls kifakad: — Hát azt hiszi, hogy még egyszer bolonddá tehet bennünket? © A kezemben megzizzen a hártyavékony rózsaszín pariros. Ismét belepillantok. A neveket és mulasztásokat számon tartó adatok bonyolult sokaságából megint kiválasztok egyet: Váradi Gábor. A mérnök, kissé keserű „ízzel" a hangjában, de némileg megkönnyebbülve mondja: — Nos, ismét fején találta a szöget! Hangulatának szemmel látható megváltozására azonban, mint kiderült, nemcsak ez adott okot. Váradi ugyanis az utóbbi napok tanúsága szerint mintha hátat fordított volna a lógós életnek. — Megvallom őszintén, — szólalt meg a mérnök töprengve — nem hiszek ennek a „pálfordulásnak". De az ember szívetáját mégis valahogy Jóleső melegség járja át, ha ezekben a munkakerülőkben a kijózanodásnak, feleszmélésnek csak egy parányi szikráját is felfedezheti. Váradi nemrég szabadult a nagykürtöst bányásztanonc-iskolából. Hangsúlyoznunk kell azt a szót, hogy szabadult, mert ő úgy érezte: börtön az, nem nevelő intézmény. Tanítói, nevelői az utolsó hónapokban már alig bírták fékezni zabolátlan természetét, de a diákotthoni rendnek és fegyelemnek mégiscsak alá kellett vetnie magát. Azok közé a fiatalok közé tartozott, akikre az iskola már előre felhívta a bányavezetőség figyelmét. „Börtönéből" szabadulva Váradi valóban szabadjár engedte minden felgyülemlett kalandvágyát. Fiatalos fékezhetetlenséggel törte magának az utat abba az Irányba, amerre éppen kedvében volt haladni. A „haverok" példája és ösztönzése még csak fokozta rakoncátlanságát. Bandát alapítottak, mely — akár ő, akár más vitte a főszerepet — a botránycsináiásnak, kihágásoknak se szerit, se számát nem Ismerte. A munka lett életük legszúrőbb, legnagyobb tövise! Sebaj, találtak ők írt sajgó sebeikre! Furfangos eszükkel kiokoskodták, hogy elég lesz, ha közülük egyszerre csak egy dolgozik, s annak keresetéből, meg amit azon kívül Is „szereznek", majd csak megélnek! Így lett. Egyikük dolgozott, s a többiek — úgymond — máris a kommunizmusban éltek! A vezetőség igyekezett szétrobbantani Váradiék bandáját. Tagjait elválasztották egymástól a munkahelyen és a bányászszálláson is. Idősebb, jó magaviseletű bányászokat kértek meg arra, hogy vigyázzanak rájuk. Akadtak olyanok, akik ezt vállalni merték. A legtöbbször azonban ez a gyámkéz is rövidnek bizonyult. Nem egy „gyám" a saját zsebéből kosztolta védencét, míg az eladta az ebédjegyét és a pénzt elitta. Váradi sem volt különb. Sőt! Sem a szép szó, sem a feddés, sem a megrovás nem ért célt elsekélyesedett tudatában. Mindazt megtették vele, amit Fógellal, de nem segített... Az üzemi bizottság elnöke a legutóbb elkérte fizetését a pénztárból, hogy majd személyesen adja át neki. Váradi lerongyolódva, piszkosan, hónapok óta borbélyollőt nem látott hajzattal lépett a bizottság irodájába. Sürgette a pénzt, — mert mint mondta — négy napja alig evett valamit. Kétszázhetven korona lapult Váradi borítékjában, s ebből húsz koronát kapott azzal az utasítással, hogy menjen borbélyhoz, mosakodjék meg, egyen és uzsonnával a kezében jöjjön a délutáni műszakba. Személyesen az elnöknél jelentse, hogy teljesítette a parancsot. Váradi megígérte, hogy így lesz. \ A fennmaradt kétszázötven koronát az elnök a CSISZ-titkárnak adta, hogy vegyen Váradinak ebédjegyeket, s naponta csak annyi pénzt adjon neki, amennyire feltétlenül szüksége van. Különben az ebédjegyeket is csak egyenként adja, nehogy Váradi egyszerre túladjon rajtuk s a pénzt eligya. — Csak akkor hittem el, hogy Váradi eljön, amikor újra Itt volt az irodában, — mondta tűnődve František Švarc elnök. — Azóta jön, mindennap! Most már csak arra vagyok kíváncsi, meddig...? G Még magasan járt a nap az égen, amikor Ján Chiadnýval, a II. részleg üzemi bizottságának elnökével elhatároztuk, hogy terepszemlét tartunk a kuglizóban. A vezetőséglek gyakran látogatják hazárdjátékoknak e sivár köntösű színhelyét, mert ez a lógosok főhadiszállása. Az egyszerű fabódé elmarasztaló 1 látványban részesíti az idegent. Tele- | köpködött padlózatával, légypiszokkal mintázott ablakaival, trágár szavakkal és kezdőkre valló még trágárabb festményekkel telepingált falaival s a benne élvezetet találók szavajárásával sejtelmes külvárosi kiskocsmára emlékeztet. A tét rendszerint nagy. Hol száz, de nem ritkán ötszáz korona. Ennyit lehet nyerni egyetlen jól sikerült dobással, vagy néhány vérpezsdítő kártyapartival. De az t,em ritka, hogy az ilyen érzelmeket felajzó mérkőzések után nem a pénz, hanem a kemény bányászököl, avagy az asztaldeszkába vágott bicska kap szerepet, s a cél szentesíti az eszközt, küldetésben törleszti az adósságot Ezek után úgy érzem, nem ls csodálkozom azon, hogy Pavol Mihálik, akit pillanatnyilag keresünk, Ján Chladný elnök szerint azt mondta: Azért nem dolgozik a bányában, mert kártyával és kuglizással többet tud „keresni"! S valahogy nem nyugtat meg az elnöknek az a kijelentése, hogy a kugllzót minden bizonnyal rövidesen felszámolják. Hát miért nem tették meg már régen? A teke most ls robogva száguld a tehetetlen bábuk felé, majd a gurító szomszédságában, a lejtős csúsztatón gördül vissza. Naponta alig pihen valamit .. .1 A kártya is csattog ... Pavol Mihállkot, az elnök az egyik szögleti kártyaasztaltól szólítja el. Egy hülyegyerekúfrizurás, alacsony termetű, de vállas, erős fiatalember lép elénk. Szeme kissé mámorosan csillog. Ing nélkül, pulóver, elnyűtt nadrág és papucsszerű szandál az öltözéke. Tizenkilenc évesnek látszik. Kezét zsebre dugva, minden vonásában és mozdulatában hanyag flegmával várja a kérdéseket. — A szülei éln«k? — la! — Milyen gyakran látogatja meg őket? — Mikor hogy? Többnyire, ha pénz kell. — Kinek, magának vagy a szüleinek? — He! Nekem! — És elfogadja tőlük? — Miért ne? Megpróbálom tudtára adni, hogy hallottam: hazárdjátékokkal „keresi" a kenyerét. Először tagadja, aztán a faggatásra már nem válaszol. Más témára térünk át. — Ugye, nem szereti a szakmáját? — Eltalálta! — Az iskolában mit mondtak magának a bányászfoglalkozásról? Megrándítja a vállát és nem válaszol. Cigarettával kínálom. Mohón szívja a füstöt. — Akkor miért választotta ezt a szakmát? Az imbolygó füstöt bámulja. — És ha itthagyhatná a bányát, hova menne? Nem válaszol. — Tulajdonképpen mi a célja? Mit akar elérni, mire számít az életben? Néhányszor megvonja a vállát, aztán mélyeket szív a cigiből. — Május huszonharmadika óta még tíz műszakot sem dolgozott. Mikor szándékozik munkába állni? — Hétfőn. — Ezt már nem először ígéri. — De most már megyek. — Miért „most már?" — Mert nem akarok a dutyiban rohadnil — „Csak" ezért? — Csakl Világos, nem!? — Világos... Az elnök még egyszer megígérteti vele, hogy hétfén igazán munkába áll, s tudtára adja: „Ha nem Jön, kedden már másképp beszélgetünk!" Palkó — az elnök még becézte is — közömbösen visszaül a kártyaasztalhoz, s tovább játszik, mintha mi sem történt volna. Hatvankét megrögzött lógőst tartanak nyilván a Kékkői Szénbányákban. Mindannyiukkal végigjárták már a Fógel- vagy Váradi-kálváriát. Fehér hollónak számít az olyan, akit ez emberséges életmódra bírt. A vezetőség ezért veti most minden reményét az új törvénybe. Kiszámították, hogyha a bányászok csak az I. részlegen egyetlen műszakot sem- hiányoztak volna igazolatlanul, az első félév folyamán, legkevesebb tlze...iatezer száz mázsa szénnel többet fejthettek volna. S ugyan mennyi szénnel lehetne több a felszínen, s mennyi keserves, átnyomorgott, végigkönnyezett nappal kevesebb a lógós apák családjainak életében, ha a vállalatnak mind a négy részlegén mindannyian becsületesen, emberségesen dolgoznának, élnének?! De majd a börtön...! Vagy lehetséges, hogy addig feleszmélnek? Inkább ezt! Amíg nem késő .. .1 « * * A munkakerülőkre vonatkozó törvény júliusban lépett érénybe. Megszületését — népgazdasági és társadalmi érdekekből kifolyólag — a Fógelhez hasonló notórikus lógósok tették szükségessé. Nevelőhatása — amint az fenti cikkünkből is érezhető — máris megmutatkozott. SZABÚ GÉZA A nyitral Martin-hegyen levő szláv vártelepen az SZTA Régészeti Intézetének dolgozói egy a 11. századbál származó templom alapjaira bukkantak. Feltárfisa utfin megállapították, bogy annak helyén egy még régebbi, a kilencedik század elejérfil származó templom állott. 10 sírhelyre, egy 1507-bfil származó aranyéremre, több ezüstéremre, bronz-fülbevalókra és szláv kerámia maradványaira bukkantak Itt. Képünkön Kornél Hruüka az egyik kettős sírt tisztogatja. (A. Prakeš CTK felvétele) — * — A PRÄGAI LUCERNÁBAN péntek este fellépett a hazánkban vendégszereplő ceyloni Chitrasen balett. Az együttes nagysikerű szovjetunióbeli, lengyelországi és NDK-beli müvészkörútja után érkezett hazánkba. Az esten részt vett dr. Cestmír Císaf, Iskola és kulturális ügyi miniszter is. TEGNAP a kora reggeli órákban Prágába érkezett a nyugat-berlini fia-, talok második 570 főnyi csoportfa

s A vendégek többsége a Falken szocia-. lista ifjúsági szövetség tagja, és a CSISZ KB utazási osztályának meghU vására jöttek hazánkba. KÖZUTAINKON a szeptember 27-e és október 4-e közötti héten 45 súlyos baleset fordult elő. 39 személy (ebből két gyermek) életét vesztette, 19 súlyosan és 48 könnyebben megsebesült. A FLÓRA ORKÁN péntek reggel el-, érte Kuba keleti partvidékét és a Ba-. hama szigetcsoport felé tart. A Fran^ ce Presse hírügynökség szerint Kubában az orkán lényegesen mérsékeltebb volt, mint néhány nappal ezelőtt Tobago és Hispaniola szigeteken, ahol jelentős károkat okozott. A TREBIŠOVI JÁRÁSBAN a CSISZ szemfüles akciója több mint kétmillió korona értékű anyagot tárt fel. Ebben legnagyob részük az üzemi Ifjúsági kollektíváknak van. A STARÁ TURA-l Finom Mechanikai Üzemben e napokban próbáltak kl két új orvosi műszert a Chirexet és a Chirotomot. Az elsőt a műtőkben használják fel elektrotómlánál és elektrokoagualációknál. A Chiroton viszont négy olyan műszert egyesít, amelyeket a leggyakrabban használ nak a műtéteknél. A SZEPESSÉGBEN az Idén Igen jó a burgonyatermés. Főként az Ámbra és a Szaszkia fajtákból termett sok, Nem ritkaság a több mint 200 mázsás hektárhozam sem. A BROÁDWAYIN megkezdte vendégszereplését Szergej Obrazcov bábszínháza. A bábjátszó együttes fellépését a New York-i közönség nagy lelkese-, déssel fogadta. A PRÁGAI SEMAFOR együttese részt vett a VII. Berliner Festtage-n. Ebben az évadban a Semafor együttese Nyugat-Berlinben és Bécsben is vendégszerepel. A DÉL-AFRIKAI KÖZTÁRSASÁGBAN 25 évi házasság után válásra kény-, szerítettek egy házaspárt. A férj fehér, az asszony'néger. A hivatalos indok: a vegyes házasság megsérti az „er-. kölcstelenség" ellent törvényt. A FRANCIA RENDŐRSÉG a napokban 30 kg heroint kobozott el. E kábítószert az amerikai feketepiacon akarták eladni. A 150 millió frank értékű lefoglalt kábítószer eddig a legnagyobb „zsákmány", amelyet a franciaországi rendőrségnek sikerült elkoboznia. NYITRÁN tegnap megkezdődött a fiatal természet-kutatók szlovákiai találkozása. A találkozón több mint 300 fiú és leány vesz részt a pionírszervezetek természettudományos köreiből. A BRNO—BRECLAV KÖZÖTTI vasúti pályán Vranovice állomás közelében a pályamunkások 82 milliméteres fel nem robbant tUzérségi lövedéket találtak a földben, 45 cm mélységben. A második világháborúból származó lövedéket a pályakörzeten kívUI felrobbantották. (JJ SZÖ 2 * 1963. október 4. J