Új Szó, 1963. október (16. évfolyam, 271-300.szám)

1963-10-05 / 275. szám, szombat

MŰVÉSZET ES ESZMÉNYEK A Szovjetszkaja Kultura című lap egyik szeptemberi számában Juril Kremlev cikkében a művészet és az eszmények viszonyát boncolgatja. Bevezetőben megállapítja, hogy a szovjet művészet már több mint negyven éve olyan alkotásokkal gazdagítja a világkultúrát, amelyek korunk leghaladóbb eszméit, a kommunizmus eszméit hirdetik. Az egész emberiséget lázban tartó legmagasztosabb reális eszmények hatják át ezeket a műveket. A szocialista realizmus — fő művészeti módszerünk magyarázásakor mégis sokszor nem fejtjük ki kellő meggyőző erővel és következetességgel a mi eszményünk fogalmát, annak a tökéletességnek fogalmát, melynek körvonalai jöyőnkben rajzolódnak ki. Pedig látnunk kell azt, hogy a revizionisták és a burzsoá esztéták tagadják a társadalmi és erkölcsi eszmények jelentőségét a marxista-leninista tanításban, azt állítván, hogy a marxizmus—leninizmus csak gazdasági eszményeket ismer. Hazugság, mert igenis vannak kommunista eszmények, erkölcsi és szellemi ideálok és ezeknek kell alkotniuk művészetünk alapját, — szögezi le a cikkíró. A szerző a továbbiakban igyekszik a legegyszerűbben megfogalmazni az eszmény lényegét. Az eszmény az, amit el akarunk érni, amit magunkévá akarunk tenni, ugyanakkor tudjuk róla, hogy rendkívül becses és nehezen elérhető valami. Az eszmény törekvéseink végcélja. Természetesen, minden megvalósult eszmény után újak keletkeznek. Az eszményhez vezető út néha zsákutcába torkollhat, máskor viszont még magasabbra vezethet. A cikkíró ezután az eszmények kialakulásának történetét ecseteli és az eszmények sokrétűségét, természetét illetően reális és irreális eszményeket különböztet meg. irreális eszményeket tartalmazott például az utópista kommunizmusról szóló tanítás. A történelemben új korszakot nyitó szocialista forradalom megerősítette a kommunista eszményeket és leleplezte a polgári eszmények tarthatatlanságát. Öriási lehetőségeket adott az embereknek, hogy küzdjenek az egyenlőség az igazságosság, a jóság és a szépség igazi haladó eszményeinek megvalósításáért. Ez most közvetlenül tőlünk, a szocialista társadalom tagjaitól függ. Az eszményekért folytatott küzdelemben a művészet mindenkor nagy szerepet játszott. A művészet nemcsak magyaráz, ábrázol, hanem hőseinek eszményeivel tanít és nevel ís. Milyen magasztos eszményeket tartalmaztak a népművészet legendái, meséi, hőstörténetei, regéi, mondái 1 A nagy mesterek alkotásaiban mindig fellelhetjük az erő, a hősiesség, a szépség és a szellemi gazdagság eszményeit. Shakespeare, Goethe, Schiller, Puskin, Lermotov, Hugó, Balzac, Turgenyev művészetét vajmi kevéssé értenénk, ha „az értelem hűvös megfigyeléseinek és bánatos szívek kesergésének" lecsapódását látnánk bennük. Hasonló példákat említ a cikkíró a zeneművészet történetéből is, majd rámutat: a burzsoá társadalomban bizonyos idő óta, főként az imperializmus korszakában, mindinkább ködbe vesznek az eszmények, s ez súlyos szellemi válságot idéz elő, maga után vonja a polgári kultúra eszménytelenségét. Eszmények csak ott létezhetnek és fejlődhetnek, ahol az emberek hisznek az életben, hisznek a jövőben. Ha a művész hisz az emberiség jövőjeben, akkor fényes eszmék hatják át művészetét, még akkor is, ha a művész nyomorban él, kétségbeejtő elnyomatásban, jogtalanságban van része; az eszmények diadalmaskodnak a művészt körülvevő sötét fellegeken és műve az utódokra is hat. Gondoljunk például Beethoven szerzeményeire. Ezzel szemben a burzsoá művészetet éppen az eszménytelenség vitte a hanyatlás útjára. A pesszimista és mélyen reakciós tanításokra épülő burzsoá művészetet hol a, cinizmus, hol a látszaterkölcsre törekvés, hol a közöny, és a leleplezési törekvés jellemzi. E sokrétűségnek közös nevezője az eszmények ködbeveszése. Csakis az igazságosság, a jóság, a szépség fényes eszményeivel felvértezett, az emberiség jelenénél szebb DIDEROT - MAI SZEMMEL D

iderot a világirodalom egyik legnagyobb géniusa. Ma, születésének 250. évfordulóján úgy gondolunk rá, mint nagy hatású materialista filozófusra, íróra, kritikusra, tudósra, a francia felvilágosodás egyik nagy alakjára, a forradalom előtti haladó burzsoázia érdekeinek képviselőjére. Régen, különösen a klerikál-fasiszta uralom idején Diderot-ot is igyekeztek lekicsinyelni és egyoldalúan értékelni. Egyesek csak a filozófust, mások csak az írót, megint mások csak a nyugtalan természetű tudóst látták benne. Mai szemmel nézve Didern sakkal nagyobb, mint ahogyan azt a közelmúltban, vagy akár életében sokan hitték és hirdették. A meggyőződéses materialista és harcos ateista a feltörekvő francia polgárok jellegzetes és talán legnagyobb képviselője. Életében örökösen, szenvedélyeden, meggyőző erővel küzdött a haladásért, kíméletlenül ostorozta a rosszat, a reakciósat, az elavultat. Az egykor papnak készült, de ateistává lett gondolkodó számos írásában a papok igazságtalanságai ellen is bátran kikelt. „Nem ismerek nagyobb szemérmetlenséget — írta egyik művében —, mint a teológusok határozatlan szónoklatait"... Nem válogatva a szavakat, némi túlzással azt tartotta: „az ember addig nem lesz szabad, míg az utolsó királyt meg nem fojtja az utolsó pap beleivel"!... Ateista tanításának lényege: a Föld csak akkor kapja meg a maga jussát, ha az eget leromboljuk. Annak e'lenére, hogy Igen nehéz anyagi körülmények között élt és a hivatalos uralkodóosztály, főleg az egyház örökösen üldözte, évtizedekig szervezte és vezette a hűbéri abszolutizmus elleni harcban igen nagy szerepet játszó Enciklopédia kiadását. Fő művével, ezzel a sok kötetre terjedő lexikonnal évszázadok polgári világnézetét irányította. Kíszvetlen munkatársai, a felvilágosodás legjobbjai is: Voltaire, Helvétius, Holbach, Rousseau és a többiek — mind-mind az ő hatása alatt álltak és működtek. Szerepe, hatása szinte beláthatatlan. Természetszemléletében az anyag és a mozgás elválaszthatatlanságát, a mozgásformák végtelen változa; tosságát hirdette. Eredményesen harcolt a '. Idealisták ellen, a polgári gondolkodásmód korlátait azonban, — harcos materializmusa és ateizmusa ellenére — nem lépte át. Ez leginkább abből látható, hogy bár a közérdeket mindig a magánérdek fölé helyezte, tulajdonképpen a magántulajdonon alapuló társadalmi fejlődésért harcolt. A haladást, a köz Javát nem a burzsoázia hatalmának megdöntésétől, hanem a burzsoázia észszerű kormányzatának megteremtésétől várta és akarta. Mint a felvilágosodás számos más alakja, Diderot is egy rátermett, felvilágosult fejedelemmel az élen az „ésszerű birodalmat" képzelte az igazinak. Az ilyen társadalom azonban nem más, mint — Engels szavaival: — „a burzsoázia eszményített birodalma". Az osztályhelyzetéből eredő gondolkodás-korlátok, amelyek a felvilágosodás legjobbjait is körül. vették, ha fékezték is fejlődését, semmit sem vonnak le Diderot haladó eszméinek és a fejlődést szolgáló munkásságának értékéből. E vidám, friss-szellemű', ragyogó író és élesszemű emberismerő igen jelentős szépirodalmi munkásságot is végzett. Igaz, materializmusának mechanikus jellege — mint történelem és társadalom szemléletében — esztétikájában is jelentkezett. A modorsággal azonban szembefordult s mindenben a realizmushoz közeledett. A társadalombírálat, a megbízható jellemrajz és lélekábrázolás realizmusával alkotott művei tulajdonképpen a múlt század nagy realista regényeinek előhírnökei. Az írás életszükséglete volt: érte mindenről lemondott. Megírt alkotásaival azonban nem törődött többet. A ma is sokat olvasott Apáca című műve a feudális rend egyik szövetségeséről, az egyházról rántja le a leplet. E levélformájú regény, amely élesen tiltakozik a hanyatló feudális társadalom embertelensége és képmutatása ellen, az antiklerikális irodalom egyik legszebb alkotása. Másik nagy művében, a párbeszédes Rameau unokaöccse című szatirikus korrajzban, a feudalizmuson, mint társadalmi formán kívül a kapzsiságot, az élosdiséget és az önzést ls élesen elítéli és kipellengérezi. D

lderot-ot rendkívül nagyra tartották a marxizmus klasszikusai. Lenin különösen a Berkeley szubjektív Idealizmusát elítélő kritikájáért méltatta mfelegen. Marx a lányainak adott kérdésekre őt nevezte legkedvesebb prózaírójának. Engels ls szerette. Azt írta róla, „az igazság és a jog szeretetének szentelte életét". BALÁZS BÉLA jövőben hívő művészet lehet igazi művészet. Ilyen a szovjet művészet. A cikkíró megjegyzi, hogy ezt az Igazságot, sajnos, nem minden művészeti dolgozó érzi át. Például még mindig akadnak mentegetői az expresszionizmus „hagyományainak". Az expresszionisták kétségtelenül erős érzelmi hatást tudnak elérni — a cikkíró itt utal Oskar Kokoschka festményére, Albán Berg Wozzeck című operájára— de ezek az emberi kapcsolatoknak legsötétebb oldalait mutatják be. Az expresszionizmus legnagyobb hibája az eszmény hiánya. Nem fényt, hanem sötétséget árasztanak ezek a művek. A szerző további példákat említ a dekadens polgári művészet többi irányzatával kapcsolatban és arra a következtetésre jut, hogy csak az embert jobbá tevő és felemelő művészet bizonyítja be létjogosultságát. E téren pedig nagy lehetőségek vannak! Cikke befejező részében Kremlev bírálóan szól a művészeti életben észlelhető néhány negatív jelenségről. A szovjet nép a szocialista forradalom és a kommunizmus felépítéséért vívott küzdelem törvényeinek ismeretében kész minden nehézséget leküzdeni és győzni. Ez azt jelenti, hogy kész elérni a társadalom, az emberi tudat, pszichikum, érzelmi világ olyan átalakulását, amilyenre a történelemben még nem volt példa. Nálunk inégi- akadnak olyan költők és prózaírók, képzőművészek és zeneszerzők, akik nem érzik át, hogy kötelességük és osztályrészük igazolni a kialakuló világ jóságát, szépségét és harmóniáját. Nem az építők örömöt árasztó lelkesedésével, hanem az idő előtt megöregedett emberek borongó kedvével, elégedetlenkedve járnak az életben. Gyakran úgy vélik, hogy éppen ők a legelviesebbek a való élet árnyoldalainak megítélésében, hogy az ő vállukra nehezedik a világfelelősség teljes súlya, hogy az ő dolguk Igaz véleményt mondani arról, ami körülöttük van. A valóságban azonban elhalványult vagy színtelen ^eszményű emberek ezek. Látják az árnyat, de nem látják a fényt, nem látják a fő dolgot: az élet mozgását és a jövő távlatait. Pedig nekünk erre kell gondolnunk! Hadd lelkesítsenek bennünket az emberi haladás, a kommunizmus végtelenül sokrétű eszményei! Legyenek köztük hősi-hazafias, és lírai eszmények, szólaltassa meg a költészet a nagy küzdelmet és a szépség legfinomabb árnyalatait tükröző élményeket. Mindezt az életből kell meríteni. Ilyen eszménygazdagság lehetővé teszi a hallgatóság és a nézők nagy töme"geinek, hogy megkülönböztessék a művészetben a hamisat, az üreset az értékestől, a mélyrehatótól. Valamennyi művész feladata ápolni, babusgatni a szép hajtásokat, az élet, a napfény, a boldogság felé, s alkotásra törekedni. (L) űj köKiyvek * | llllllll II lllllll IMII llll IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMII MII lllllllllll III lllll llll lllll llll llll Ml llll? A Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Magyar Népköztársaság közötti könyvkiadási egyezmény keretében újabb köteteket jelentetett meg. A napokban megjelent kötetek közül ismertetünk néhányat. ® i llírcK \ • Az olaszországi CastelfransoVeneto városában két évenként nemzetközi képzőművészeti biennálét rendeznek. Ebben a városban született a világhírű festőművész, Giorgione. Az ő nevét viseli az a kitüntetés, amelyet a legjobb mű alkotója nyer. • Kodály Zoltán Háry János című daljátékával nyitotta meg az eszt Operaház 94. évadját. Kaarel írd a darab rendezője elmondotta, hogy hasznos tanácsokat kapott közvetlenül a szerzőtől. • Leonardo da Vinci 1504-ben készült Krisztus az orvosok között című 400 éve elveszettnek hitt festményét találták meg Amerikában. A kép értékét 2,5 millió dollárra becsülik. • Diák-filmek fesztiválja nyílik meg e napokban Amszterdamban. A műsoron szereplő 65 film mind az ifjúság problémáival foglalkozik. A fesztivál díjáért 18 ország filmművészei versenyeznek. • Az „A" bomba gyermekei címmel nemrég jelent meg Angliában dr. Arata Osada japán tudós könyve, amely a hirosimai katasztrófát túlélt fiúk és leányok elbeszéléseit gyűjtötte össze. • Szovjet történészek és Jogi szakértők újabb vizsgálatokat folytattak Puskin halálának körülményeiről. Megállapították, hogy a párbaj nem az akkoriban elfogadott kódex szabályai szerint zajlott le. A szovjet tudósok véleménye megerősíti azt a feltevést, hogy Puskin gonoszul kiagyalt gyilkosságnak esett áldozatul. • Az elmúlt tíz év alatt 40 millió gramafonlemez készült az NDK-ban. Ebből 48 százalék a szimfonikus és tánclemez. Fábry Zoltán: Harmadvirágzás Fábry Zoltán új kötete azokat a cikkeket, tanulmányokat tartalmazza, amelyeket a kiváló esszéista a csehszlovákiai magyar irodalom harmadvirágzásáról írt. A kötet megjelenésével — amelynek részletes ismertetésére lapunk még visszatér — régi adósságot érzünk törlesztettnek. Hazai irodalmunk nemcsak részletes irodalomtörténettel, de még útját, értékét felmérő nagyobb tanulmányokkal sem rendelkezik. Fábry Zoltán kötete most sok mindent pótol. A körkép — mint a kiadó szövege is mondja — természetesen nem teljes, de így is egy temperamentumos szocialista bíráló, magas színvonalú, értékes és egyéni hangú művéről van szó. Fábry Zoltán új könyve tulajdonképpen az első összefoglaló jellegű értékelése a csehszlovákiai irodalom harmadvirágzásának. Az ízléses fori mában, névmutatóval ellátott kötet ' íróink értékelésén kívül nagy jelenI tőségű kultúrpolitikai és lrodalomel' méleti tanulmányokat tartalmaz. A kötetben az utóbbi hónapokban lezajlott viták során sokat emlegetett Kevesebb verset — Több költészetet című tanulmányon kívül az Utószó: 1956, az Ideje már bizony, az Embertelenség kimondhatatlansága és az Igényesség műfaja című nagylélegzetű írások jelentek meg. (304 oldal) (25,50 Kčs) Fegyin: Máglya Fegyin, a kitűnő szovjet iró új könyvében az Első örömök és a Diadalmas esztendő hőseinek sorsát fűzi tovább az epika művészi eszközeivel. Két évtized távolából bukkannak elő a bűbájos Anocska, az immár országszerte népszerű nagy szülésznő, Kirill Izvekov, ez a talpig ember, aki a cári börtönben és száműzetésben, majd a polgárháború hős harcosaként edződött rendíthetetlenül elvhű kommunistává. Ojra látjuk Cvetubint, az öregedő színészt, Anocska tanítómesterét és örök rajongóját; Pasztuhovot, a neves, bár középszerű vígjátékírót, és egy jelenfetben Pjotr Ragozinnal, Izvekov régi harcostársával is találkozunk. A Brodszky Erzsébet fordította Máglyában Fegyin arról ad hírt, hogyan alakultak az emberi sorsok a Nagy Honvédő Háborúban, a nagy megpróbáltatások idején. (441 oldal) (20,45 Kčs) Marco Polo utazásai Ifjúságunk egyik kedvelt olvasmánya jelent meg Vajda Endre fordításában új, igen szép kiadásban. Marco Polo méltán a világ egyik leghíresebb utazója. Neve legendásan hangzik, bár saját maga gondoskodott róla, hogy alakját a történelmi valóság fényének teljes megvilágításában lássuk. Negyedszázados utazásáról maga számol be ritka tárgyilagosságú könyvében. Elbeszéli, hogyan jutott el a vállalkozó szellemű kalmár-ivadék Velencéből Kubilájnak, a mongol nagy kánnak az udvarába, ahol az uralkodó bizalmi embere lett, majd miképpen sikerült hazakerülnie. Közben szót ejt a bejárt, vagy hallomásból megismert országokról: népeikről, terményeikről, szokásaikról, csupa olyasmiről, ami kívül esett a középkori ember, pontosabban a tizenharmadik századi Európa látóhatárán. A vállalkozás emberfelettinek tűnő méretei és az Ismeretlen földek lenyűgöző újdonsága avatja a művet minden Idők egyik legérdekesebb olvasmányává. Marco Polo könyve egyszerre elégítette ki kortársai földrajzi, történelmi, gazdasági, művészeti — egyszóval egyetemes emberi érdeklődését adatokkal, útiképekkel, krónikával és színes anekdotákkal s így lett enciklopédikus gazdagsága révén a felfedezések legfontosabb irodalmi ösztönzője és újkori műveltségünk egyik pillére. A kötetet értékes elősző egészíti ki. (459 oldal) (30,50 Kčs) James R. Ulman: A Himalája fia Nem ls olyan régen, alig 10 éve, egy érdekes hír |árta be a világot. A hír arról szólt, hogy Tanzing, az írástudatlan nepáli teherhordó, az új-zélandi hegymászóval, Hillaryval együtt a történelemben első ízben megmászta a világ legmagasabb hegycsúcsát: a Mount Everestet. A „Világjáró" sorozatban a Sarkadl Imre fordította szép kiállítású, sok fényképfelvétellel Illusztrált könyv ennek a hegymászásnak és Tenzing előző hat kudarcba fulladt kísérletének a története. Mind a hét ízben a világ legkiválóbb hegymászóival indult neki Tenzing a csúcs meghódítására s mindmegannyi izgalmas kalanddal végződött. A könyv azonban nemcsak a hegymászásról szól, hanem a világhírű hegymászó életrajza is. Tenzing élettörténete kapcsán bepillantást nyerünk, egy számunkra teljesen Ismeretlen világba, a Himalája környékén élő serpa nép köznapi életébe. Különösen azért érdekes ennek az írástudatlan teherhordónak első személyben elmondott életrajza, mert nem kívülről, hanem a serpa törzs egyik fiának sajátos élményei kapcsán látjuk, hogyan bontakozik ki a huszadik század civilizációja egy primitív ember előtt. A szerző Ulman alig simított a tollba mondott szövegen. Az érdekes, élménygazdag anyag művészi tolmácsolásban került az olvasó elé. (280 oldal) (20,- Kčs) Kazakevics: Két ember a sztyeppén A Nikodémusz Elli és Radványi Ervin fordításában megjelent kötet három kisregényt tartalmaz. A címadó kisregényben Kazakevics a második világháború egyik epizódját eleveníti meg. Két ember bandukol a sztyeppén. Egy halálra ítélt hadnagy és az őre. Körös-körül tombol a háború, de ők ketten nem válnak el egymástól. Az őr konok elszántsággal vigyáz foglyára, az elítélt pedig görcsös elkeseredéssel lesi társát. Együtt vonulnak vissza, de együtt is harcoltak a németek ellen... Miért Ítélték halálra a fiatal hadnagyot? Valóban bűnös-e? Van-e szabadulás a halálos ítélettől és őrének elmaradhatatlan árnyékától? E kérdésekre a regény válaszol. A kötetben az említett címadó íráson kívül még a Csillag és a Napvilágnál című kisregény szerepel. (273 oldal) (10,50 Kčs) Resetnyikov: Hajóvonjatók Resetnyikov, a fiatalon elhunyt, múlt században élt orosz író először szólal meg magyarul. A hajóvontató a legjobb műve. Különös és rokonszenves művészegyéniséget ismerhet meg benne az olvasó és mindezzel teljesebb ismeretei is lesznek a XIX. század orosz realista prózájáról. Egy Kama folyó melletti falu — Podlipnaja — lakói elviselhetetlen szellemi és fizikai nyomorban élnek. Két paraszt a nyomorúságos élet előtt menekülve hajóvontatónak áll. Milyen volt a múlt század második felében a hajóvontatók élete, sorsa, — erről számol be hitelesen a kitűnő orosz író. A Balog László kifejező illusztrációival díszített kötetet Gellért György fordította magyarra. A Resetnyikov életművét megvilágító utószó Bakcsi György munkája. (243 oldal) 10,50 Kčs) B. Machulka: Vadcsapáson Afrikában Ez a könyv a neves cseh Afrikautazó tudományos gyűjtő- és vadászexpedíció-szervező élményeinek egy részével ismerteti meg az olvasót, összefoglalja mindazt, amit a pár évtizeddel ezelőtti afrikai vadászkirándulásokkal kapcsolatban tudnunk kell, majd rátér az egyes nagyvadak [elefánt, oroszlán, orrszarvú, afrikai krokodil stb.) tulajdonságainak és vadászatának ismertetésére. Közben részletesen leírja néhány nagyobb vadász* és gyűjtőútját, köztük az Ituri folyó menti őserdőkben élő bennszülöttek között eltöltött időket. A szerző életének Java részét Afrikában töltötte. Írásaiból rokonszenves, nagy tudású s mélyen humanista gondolkozású ember képe rajzolódik elénk/ aki rajongója nemcsak a vadászott és gyűjtött, hanem a közben alaposan megfigyelt vadállatoknak. Ám a vadonságot járó Machulka nemcsak a „fekete földrész" állatvilágát figyelte meg és írja le: mindig is szorgos figyelemmel tanulmányozta színes bőrű munkatársainak életét é.s gondolkodását. Írását a bennszülött törzsekre vonatkozó néprajzi ismeretek és leírások halmaza teszi kétszeresen érdekessé és ugyanakkor tanulságossá. A kötetet közel 200 eredeti fényképfelvétel illusztrálja. A bőséges ismeretanyagot nyújtó, népszerűen megírt ~ tudományos kötet Horváth Zoltán fordításában jelent meg. (317 oldal) 31,— Kčs) (zsaj ÜJ SZÓ 8 * IS", október 5.