Új Szó, 1963. október (16. évfolyam, 271-300.szám)

1963-10-04 / 274. szám, péntek

TALPRA ALLT A RÉSZLÉG K edves kis ünnepség keretében Józsi bácsi általában nem sokat töró­került sor a vándorzászló át- dött a gyár ügyeivel, de ez az egy adására. Valamennyien nem vehettek adat szíven ragadta, mert tudta, hogy részt a díszvacsorán, mert a vagonok az S könnyelműségének az ára is szakadatlanul jöttek-mentek, mint benne van. Néha olyasféle okosko­máskor. De a hangulat kint a pálya- dással mentegette magát, hogy hl­te'steken is ünnepélyes volt. szen az állam úgyis egyik zsebéből A minisztérium és a Vegyipari Dol- a másikba rakja azt a pénzt, de er­gczók Szakszervezeti Szövetsége-Köz- re válaszképpen rendszerint eszébe ponti Tanácsának képviselői emel- Jutott, hogy ők is vesztettek a dol­kedett hangú ünnepi beszédet kört- gon, mert nem kaptak prémiumot, tettek a piros zászló mellé, s a rész- s* a gyár nem tudta elszállítani az legvezető a dolgozók nevében mon- olajat meg a benzint, dott köszönetet a kitüntetésért. jó, jó, megtörtént! Volt, nincs! — Kint a pályatesten sűrűn dudáltak vélte máskor, s ennél nem jutott to­a motoros tolatómozdonyok, s a tan- vább. De most nem hagyta nyugtán koló peronon olajjal, benzinnel, asz- a gondolat, hogy végre beismerje: falttal és naftával teltek meg a hor- öregségére vesztette el az eszét, dótestű vagonok. , Hagyta, hogy a fiatál „tacskók", akik Józsi bácsi, a micisapkás kocsiren- a gyerekei lehetnének, magyarázgas­dező huncut mosollyal az arcán gon- sák nekt> hogy ts keU éini< meg do l. dolt az ünnepi seregre. Magának sem ., Q érezte még most is e l. akarta beismerni, liogy nagy ügyet * ba arra az elvtársi bes-éloe­csinál a dologból, de az a kétszáz- f r"'< n a f™ f* elvmr sJ ľ f i? nyolcvan korona „premcsi" ott a bel- tesr e gondol. Mar csak, hajszálon ső zsebében furdalta az oldalát, s múlott, hogy ki nem tették a szűrét melegítette a szíve táját. a gyárból, ahogy másokkal, még né­Mégis csak jó parti 'ez! - gondol- f^jf^ '^f bántad mert ta, s egy cigarettányi időre letelepe- megerdemelték. De ot régebbről ,s dett a büfé poros lépcsőjére. A ct- ismerték. Zámočník lano, a pártelnök garettát óvatosan olajos hüvelyk- és tudta, hogy ó világéletében dolgos, mutatóujja közé fogta, s a hamut tisztességes kenyérkereső ember volt, időnként kisujjával pöckölte le, ahogy s csak az ital tette naplopóvá. azt itt mások is teszik. csak az a beszélgetés ne lett A gyár neoncsöves lámpái barátsá- v oi n ai Ogu bántak vele mint egy gosan pislákoltak, hunyorogtak kő- taknyo s kölvökkel, aki azt sem tud­rülötte, s a közeli kémény fölött szun- m- }án /erem a munka Es mín d_ telenül égo gaz, mint egy ustokos 1 < józanul ment farka, úgy lobogott a terpeszkedő é - e" nelc a tete,ebe meg józanul ment szakában el a gyűlésre! Mergeben maidnem ,,,,'. „ unna sírás fogta el, amikor Kakula, a fő­Józsi bácsi szeme sarkából az unne- * ,«„ ,, pien feldíszített, vidám hangoktól nok 02 e9^z gyűlés előtt hangosan zajos klub felé pislogott, de vala- leszidta, s azt mondta, hogy ilyen hogy nem irigyelte azokat, akiknek csavargóra a gyárnak nincs szüksége, az .ünnepi aktusra jobban kijött a Csavargó! 0? Aki az első talpfákat lépés. Már-már arra gondolt, hogy rakta íe ebben a gyárban, akihez kö­ti úgysem érdemli meg az ünneplést, zépiskolá s suhancok jártak gyakorlat­hiszen ahhoz hogy a részlég talpra merí tudták ho g megbecsült áüion elobb otjs talpra ff^t aül- smMer voU a ^ g lemg tani. De hirtelen eszebe futott, hogy nem volt egyedül, s akikkel legalább csavargó?! annyi baj volt, mint vele, most azok Egy mukkot sem szólt a valóságos is ünnepelnek ... vádbeszédre, de mintha akkor hatá­Elszégyellte magát, hogy mások hl- rozta uolna e t> nem iszi k tu­báival takarództk, s nem állhatott Jóleső érzés bizsergett végig egész ellent annak az önvallomásnak, amely testében, amikor a második cigaret­az utóbbi év eseményeinek felidé- tát is eltaposta, s arra gondolt, hogy zésére késztette. B._Józsi igenis megmutatta, hogyan Eltaposta a körmére égett cigaret- válhat tisztességes ember a csavar­tát, s gyorsan másikra gyújtott, hogy góból. egy-egy gondolatsor között mélyet szippantson belőle. C zemét körülhordozta a telepen, ľ ľ ** s mellét a büszkeség dagasz A mikor csak a múltjára gondolt, totta, mert érezte, tudta, hogy ott szinte hihetetlenül, mindig bent, nem messze, a klubban az ő ne­egy számadat rémképét idézte emlé- vét is felolvassák a legjobb üzemi kezete. Tizennégy millió korona fek- vasutasok között, bért fizetett a gyár abban az évben. (sző) Egy Hernád-völgyi község új arculata (Folytatás az 1. oldalról) A gondozók lelkiismeretesen törőd­nek a rájuk bízott jószággal. Nem csoda, hogy a sertéseknél a napi gyarapodás eléri az 50 dekát, a nö­vendék és hízómarháknál pedig a 80—120 dekagrammot. Éppen fejéskor érkezünk az is­tállóba. Tlmkó és Alajos gondozók készségesen adják meg a felvilágo­sítást. A FEJÉS TELJESEN AUTOMATIZÁLT, egy kezelő egyszerre négy tehenet fej. Tehenenként 13 litert tejnek. Ha az állat megkapja a szükséges ele­séget és -szakszerűen kezelik, gyarap­szik és termel. Ez pedig a takar­mány biztosításától és a helyes el­készítésétől függ. A több bús, tej, tojástermelés titka a növénytermesz­tésben, a nagyobb hozamok elérésé­ben rejlik. A gazdaság igazgatója, ján \{arga elvtárs jó szervező mezőgazdász, érti Í szakmáját, ismeri a vezetése alatt ál­ló gazdaság problémáit, terveit. Az utóbbi években sikerült meg­teremteni a teljes önellátást takar­mányból. Ez idén roszabbak a ki­látások. Mindent megtesznek, hogy leküzdjék az állatállomány áttelel­tetésével járó gondokat. Az eső után szépen magához jött és fejlődik az évelő takarmány. A 600 hektárnyi lucernaalávetés elérte a fél méter magasságot. Gyors ütemben lekaszálják és azonnal silózzák. A MÁSODVETÉSEK IS SOKAT­iGÉROEN FEJLŐDNEK A hó végén azt is levágják. 160 hek­tár kukorica, ugyanennyi silókuko­rica és 80 hektár cukorrépa a kör­nyéken a legszebbek közé tartozik. Az abraktakarmány pótlására viaszos érésű kukoricából, apróburgonyából és lucernából silótakarmányt készí­tenek a sertéseknek. 650 vagonra számítanak belőle. A mezőgazdaságban tudvalevően TELJESÍTETTÉK AZ AKCIÓTERVET Jói teljesíti akciótervét a jifcíni Agrostroj: szeptember végéig 600 da­rab répaszedögépet kellett volna az üzemnek elkészítenie. Az akcióterv teljesítése keretében ezt a feladatot jelentősen túlszárnyalták — 50 gép­pel 'gyártottak többet a tervezettnél. Képünkön: a gyár szerelői munka közben. (Picha — CTK felv.) ősszel alapozzák'megj a* jövő év gaz­dag termését, ezémhát-az őszi mun­kálatok felöl éRdeklő'dőm. Nincs még ejgy»> olyan időszaka az évnek, amelyben a lemaradás annyi vesztešé^éť.okozna, mint a i ősz. Amivel é-bbén'-az időszakban elmarad a gazdaság? azt már pótol­ni nem lehet." < * Az esztendő egy^'évszakábán sem le­het annyira befól^sofní a következő év termésének alakulását, mint ősz­szel. Hogy miért?'? Ázt'ma már senki sem vitatja, hogy az őszi búza, a rozs, az őszi takarmánykeverékek termésének sorsa ősszel dől el. A betakarítás elhúzódása nem­csak nagy veszteséggel jár, ha­nem késlelteti a talajelőkészítést, gátolja a mélyszántás idejében va­ló elvégzését. Pedig ha a mély­szántás vízgazdálkodásra gyakorolt hatását vizsgáljuk, megállapíthat­juk, hogy egy gazdaság sem képes olyan öntözésre, amely leiérne az őszi mélyszántás értékével Rengeteg a tennivaló. Gondos szer­vező munkát követel a betakarítás. A kukorica, a burgonya és egyéb termékek' szakszerű tárolása. A BETAKARÍTÁST KIZÁRÓLAG GÉPEKKEL VÉGZIK Az udvarokon tisztítják a vető­magvakat, silózzák a lucernát, a via­szos érésű kukoricát. Kétezer hektá­ron kell elvégezni a gazdaságnak az őszi szántást és 700 hektáron az őszi vetést. A szántani való egy harma­dén már túlvannak s a rozs és a takarmányvertést agrotechnikai ha­táridőben elvégezték. Azzal a meggyőződéssel távozunk a gazdaságból, hogy sikeresen meg­birkóznak a sok tennivaló ellenére a mezőgazdaság fejlesztésével, a jövő évi gazdag termés feltételeinek meg­teremtésével. MÖZES SÄNDOR ÚJ FILMEK Több fesztiváli film kerül a mozik új műsorára. Műsorra tűzték Billy Wilder Legénylakás cimű amerikai filmjét, Pietro Germi olasz rendező Válás olasz módra című darabját, melyeket a fesztivál alkalmából is­mertettünk. Josef Rovenský Maryšá­jának felújításán kívül új film Mar­tin Hellberg német rendező Minna von Barnhelm című filmje, Lessing színdarabjának színes filmváltozata és Martin Friő cseh rendező vígjáté­ka. Ot a diákiélek mélységeibe. A filmek ismertetésére még visz­szatérünk. 4. A SZAKADÉK SZÉLÉN Müller emberei itt kapták meg az utolsó utasításokat és az est beálltá­val a várostól 40 km-re levő titkos repülőtérre szállították őket, ahová még a tábornokokat sem engedték be. Makszim titokban lefényképezte a dí­szes társaságot. Müllerrel egy házban élt bizalma­sa és munkatársa, Anna Piman. Csak rajta keresztül tudhatták meg a ké­mek nevét. Pimant sikerült beszer­vezni, illetve megnyerni bizonyos ada­tok kiszolgáltatására. Megtudták, hogy Zsitomirban számos vezérkari intézmény van és Fasztovban a néme­tek benzlnellátási bázist létesítettek. Az útban levő hidat meg antifasiszta érzelmű csehek őrzik. Makszimnak az a gondolata támadt, hogy a kémköz­pont autóján szállíttatja embereit oda, a front közelségébe, hogy könnyen átjuthassanak. Maksziméknak kapóra jött, hogy megjelent Müllernél és huzamosan le­telepedett Viktorija Gatovszkaja, az őrnagy umanyi háziasszonya. Nagyon fájt a foga egy zongorára. Marija II­jinyicsna mint házfelügyelő tudott ró­la, hogy van a ratkárban egy zongora. Könnyű volt megtalálni az utat az Abwehr irodájába. Müller érdeklődni kezdett Gruzdova iránt. Egyszer ki­kérdezte, ismeri-e Moszkvát, vannak-e ott ismerősei, rokonai stb. Majd aján­latott tett, nem volna-e kedve Varsó­ba utazni. Makszimék tudták, Gruzdo­va annyira megnyerte Müller bizal­mát, hogy a ravasz róka mindennek bedőlt és kémiskolába akarja őt kül­deni. Éltek volna a lehetőséggel, de sok minden közbejött. Marija Iiji­nyicsna annyit mindenesetre elinté­zett, hogy Ruszeckijt „röplratterjesz­tés" elmén letartóztatták. VESZÉLYBEN A szovjet hátországban bevetett ná­ci kémekről már eleget 'tudtak, fény­képeiket is megszerezték, mert a la­kók és azok, akik bizonyos időt töl­töttek a házban, kötelesek voltak leadni fényképeiket Marija Iljinyics­nának. Az adatok továbbításában se­gítségükre volt Alekszej is, aki Orosz­országban rekedt német nemesi csa­lád sarjának, VOL Manteufe! bárónak adta ki magát, s Kovalenko és tsa né­ven nagy áruházat nyitott. Csupa értékes holmival, műtárgyakkal és arannyal kereskedett. 1941 októberé­ben nyitotta meg üzletét, élvezte a nácik bizalmát, közben fogadta az il­legális embereket. 1942 tavaszán őt is letartóztatták. Ha nem is leplezték le — tiltott aranyárusítás miatt ült fogságban, majd szabadlábra helyez­ték — Makszim számára elveszett, mert rádiós összekötőjével együtt ezentúl a Gestapo rendszeres megfi­gyelése alatt állott. Makszim elvesztette kapcsolatát a központtal. A fő adatok birtokában elhatározta, hogy átszökik a fronton és Moszkvába megy. Betanulta a lec­két: ha német őrssel találkozik, el­mondja, hogy harkovi pedagógus volt, ezen a vidéken működött apja is, akit mint papot a bolsevikok ki­végezték. Örökösödési ügyet megy intézni. Zsorzs' Dudkinnal el is indul­tak. Makszim aranyérmeket' és egyéb értékes tárgyakat vitt magával, hogy tudjanak a parasztoktól élelmet vá­sárolni. Darnyicánál elfogták őket, s este egy tépett, piszkos legényke jelent­kezett Gruzdovánál írással. Makszim kérte, hogy jelentkezzék feleségként és Igazolja őt. Marija Iljinyicsna óva­tos volt. Közölte a dolgot Lantuhhal, aki igazoló írásokat szerzett be a ház lakóitól arra vonatkozóan, hogy Ivan Kondratyuk „lojális alattvaló". A darnyicai gyűjtőtáborban borzal­mas dolgokat látott, de a bátor lel­kű asszony leküzdte félelmét. Hosz­szú volt az út Makszim kiszabadítá­sáig. A nácik végre elhittek mindent és elengedték Kudrját, csak az ara­nyat tartották meg, a Führer paran­csára hivatkozva. Dudkint Zsenya Bremer szabadította ki, aki engedélyt kapott, hogy a táborokban kereshes­se elveszettnek hitt „Adolf fiát", akit „a bolsevikok erőszakkal elhurcoltak tőle". Makszim csoportja még hallatott magáról. Egyszer lőszerraktár rob­bant, máskor rendőrcsónakot süly­lyesztett el „valaki". Utolsó fegyver­tényei voltak a csoportnak, s Mak­szim nem is sejtette miiyen gyorsan tornyosulnak feje fölött a vészfelle­gek. NANETTA Elmaradt Mak­szimék második színházi akciója is: merényletet akar­tak elkövetni, ak­kor, amikor Rosen berg, a megszállt területek miniszte­re, Erich Koch uk­rajnai főbiztos je­lenlétében további munkaerő-kiszállí­tásról s egyéb in­tézkedésekről tár­gyaltak. A tárgyalásokat hangverseny­nyel kötötték egybe, s a nácik az utol­só pillanatban új jegyeket adtak ki. Azok a páholyjegyek, amelyeket Raj­sza Makszim embereinek szerzett be, érvénytelenek lettek. Az elmaradt tűzijáték nem kedvet­lenítette el Kudrját. Most felette iz­gatta képzeletét a vinnyicai építke­zés, amelyről Tarasz, a bajuszos is szólott. Nem sejtette, milyen bajt idéz elő érdeklődésével, hisz Hitler titkos, földalatti főhadiszállása épült itt. Vinnyicát meg sem lehetett közelíte­ni. Talán Rajsza próbálhatná meg. Rajsza előadta kérését a náci hatósá­goknak; szeretne hangversenyt adni szülővárosában. Okipnaja nem ls tudta, hogy ezzel a kérésével magára tereli az SD, a biz­tonsági szolgálat gyanúját. Gürst szá­zados rögtön hivatta besúgóját, Na­nettát és megbízta, nézzen utána Haj­szának. — Okipnaja? A kijevi Carmen? — Igen —• válaszolta Gürst, — vinnyicai, az apja, Kopsucsenko pap volt, a bol­sevisták bebörtönözték, most együtt laknak a Cskalov utca 32. szám alatt. Nanetta a színház bejáratánál vár­ta Rajszát. Régi ismeretségükre hi­vatkozott, amire Rajsza már nem is emlékezett. Mint a művésznő tisztelő­je gyakran kapott ingyenjegyet az operába. Nanetta Natasaként mutat­kozott be, elmondta, hogy egy labo­ratórium vezetője. Lassan Rajsza bi­zalmába férkőzött. Rajsza társaságá­ról —' ami Gürstöt nagyon érdekelte — eleinte azt jelentette, hogy kimon­dott illusztris társaság látogatja: né­met vezérkari tisztek, egy magyar tábornok, s a főváros elitje. Egy szép előadás után, amelyben Rajsza parádésszerepét, a Carment énekelte, öltözőjében Nanetta összeta­lálkozott Ivan Kudrjával, az „orvos­tanhallgatóval". Attól kezdve a „diák" érdekelte Gürstöt. Nanettának meg kellett tudnia Makszim elmét, ami soha sem sikerült. Cselhez folyamo­dott. Odaadta a szobája kulcsát Raj­szának, hogy ott találkozzék Mak­szimmal, aki nyilván kegyeltje. Az SD közbén megtudta, hogy Kond­ratyuk nevű diák nem is látogatja az előadásokat. Nanetta estélyt rende­zett s meghívta Rajszát összes ismerő­sével. A hangulat jó volt. Nanelta jelenthette, hogy egyetlen német dalt sem énekeltek, csak oroszt. Makszim nappalonként találkozott Rajszávai Nanetta lakásán. Kezébe került a Pravda egyik száma s elha­tározta, fontos közleményeket újból sokszorosítani fognak. Nanetta várat­lanul hazajött, hallgatózott, az írógép kattogásából mindjárt tudta, mi folyik benn. Nanettát is beavatták titkukba, s kezébe nyomtak néhány röplapot. Gürstnek már volt bizonyítéka. El­határozta, hogy 1942. július 5-én Na­netta lakásán elfogja a csoportot. Nanettának nem tetszett a terv, azaz, hogy az ő lakásán tartóztassák le Makszimékat, de beleegyezett. Mak­szim és Rajsza Nanettával csevegtek, amikor délután 5-kor kopogtatott a rendőrség. Nanetta kiszólt, hogy még korán van, közben a másik szobába tuszkolta vendégeit. Mint később ki­derült, apósa otthon volt s nem akar­ta, hogy szeme láttára tartóztassák le vendégeit azok, akik az ő kommunista és Illegális harcos férjét a börtönben állandóan kínozzák. A HÖSÖK EMLÉKE ÉL Rajszát a nyomozók a Széna téren fogták el, fél órával azután, hogy el­hagyta Nanetta lakását. Makszim, amikor észrevette, hogy figyelik, Lan­tuh lakására tartott, de két pribék útját állta. Lantuh szavatolta volna Kudrja ártatlanságát, de amikor Mak­szimot megmotozták, rengeteg röpira­tot találtak nála. Másnap Nanetta Zse­nya Bremert csalta lépre; találkát adott a Vlagyimir székesegyház mel­lett, de ott négy Gestapo-legény várt rá. Zsorzs Dudkin megkísérelte a me­nekülést és Zsenya kiszabadítását, késsel rátámadt az egyik rendőrre. Si­került* egérutat nyernie, Gürst utána mászott egy háztetőre, de Dudkin ké­se belefúródott. Makszim csoportja hősiesen kiállta a kínvallatást, a hazaszeretet leg­szebb példáját mutatta a cellatársak­nak. 1942. november 7-én Babij Jarba szállították őket, ahonnan soha sem tértek vissza. Az életben maradottak folytatták Makszim művét. Mitya Szoboljev mint Kalasnyikov legendás hírű partizán tartotta rettegésben a hitlerista hiva­talokat, pénztárakat és üzleteket ra­bolt ki a forradalmi harc nevében. A náci nyomozók réme lett és csak 1943 februárjában sikerült kézre kerí­teniük. Utána Anatolij Pecsenyev lé­pett színre, náci garázsokat robban­tott fel, majd amikor sebesülten el­fogták, főbe lőtte magát. Zsorzs Dud­kin és Nyina Fedoruk még sokáig küz­döttek a megszállók ellen... »: « » Makszim történetét Drozdov vezér­őrnagy mesélte el, s A. Jevszejev le­írása alapján dolgoztuk fel. A sötét­kék fedőlapú füzet, Makszim nagy kincse — a kémek névjegyzéke sok viszontagság után a Gestapo levéltá­rába került a Korolenko utca 33 szám alá, itt találták meg a szovjet nyomo­zók a 127-es fiókban, miután a néme­tek a hirtelen ellentámadás következ­tében már nem tudták megsemmisíte­ni levéltárukat. L. L, MAKSZIM ÜJ SZÖ 4 * 1983- október 4.

Next

/
Oldalképek
Tartalom