Új Szó, 1963. október (16. évfolyam, 271-300.szám)

1963-10-04 / 274. szám, péntek

Kimerülnek-e a Föld szénbányái ľ Valahányszor gyorsabb ütemben H

a az 1889-es széntermelést vesz- A föld egész kőolajtartaléka pedig kezdenek kiaknázni egy-egy fontos szü

k alapul, rövid számítás után is (beleértve azt is, amit a jelenleg renásvanyt, akaratlanul is felmerül a kiderül, hogy Vernének enyhén delkezésünkre álló eszközökkel még kérdés: ugyan meddig lesz elegendő szólva nem volt Igaza, mert ha ma nem tudnánk kiaknázni) nem keve a szén, & kőolaj, vagy más fontos I

s annyi szenet jövesztenének, mint sebb, mint 2,5 billió tonna. Ha figye nyersanyag, ha évről-évre többet és a 1

9 század második felében, 150 ezer lembe vesszük a technika és a kiaktöbbet bányásznak ki belőle? Már a évr

e lenne elég a világ szénkészlete, názási lehetőségek gyors fejlődését, múlt század- végén foglalkozott ezzel Később, amikor világszerte oly szé- mintegy 1400 esztendőre elegendő a gondolattal néhány tudós, sőt J. Ver- les tere

t hódított a földgáz és a kő- kőolajtartalék van még a föld méno is „kiszámította", hogyha tovább- ol

aí felhasználása, e két fontos ener- lyén. M is évi 400 millió tonna kőszenet glaforrás Jövőjével kapcsolatban is A földgáznál is hasonló a helyzet, -tolnak el a földtől, mint ahogy hasonló kérdéseket tettek fel egyes Egyes tud6sok számításai szer

i„

t azt 1889-ben tették, akkor néhány tudósok. Annál is inkább, mert a kőévtized múlva más energiaforrás után olajforrásokat — különösen az első nézhet az ember, mert kiapadnak a szénlelőhelyek. Jó 70 esztendő telt el azóta, de — amint a gyakorlat is mutatja — még egyáltalában nem fenyeget bennünket a híres író által hangoztatott veszély. Ezt elsősorban azzal lehetne megmagyarázni, hogy az utóbbi évtizedekben a szénnél sokkal hatékonyabb fűtőanyagokat is az energetika szolgálatába állítottak már. A kőolajat és a földgázt kell Itt elsősorban megemlíteni. De azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a világ széntartalékai is sokkal jelentősebbek, mint azt Verne Idejében gondolták a szakemberek. 1913-ban az orosz tudósok megállapították például, hogy a cári Oroszországnak 231 milliárd tonna a szénklncse. Ezzel szemben 1936-ban a geológusok már 1654 milliárd tonnára becsülték az ország szénkészletét. De tovább folytak a geológiai kutatások és az 1956-os felfedezések már azt bizonyították, hogy a szovjetek országában nem kevesebb, mint 8670 milliárd tonna szén fekszik még a föld méhében. Látjuk tehát, hogy annak ellenére, hogy az utóbbi évtizedekben Jelentősen fokozódott a szénkitermelés a régebbinél sokkal gyorsabb ütemben tárták fel az új szénmezöket. Ha ez így volt eddig, nem kétséges, hogy még ezután Is Jelentős szénkincset fedeznek 'fel a világ minden táján. És azt ls számításba kell venni, hogy eddig csak legfeljebb az 1800 méteres mélységben levő időszakban — nagyon kis mértékben használták csak ki. Az USA egyik jelentős tudósa —• Smith geológus — 1920-ban például azt állította, hogy a kőolajforrásokat 50 százalékban már kimerítették. (Eddig az időpontig a világon 750 millió tonna kőolajat bányásztak már ki). De egy évre rá már egy bizottság megállapította, hogy csak az Egyesült Államoknak több mint 20 milliárd tonna a kőolajtartaléka. 1963 Január elsején viszont összeszámították és kiderült, hogy az USA-ban eddig az időpontig már nem kevesebb, mint 8,8 milliárd tonna kőolajat szivattyúztak ki a föld mélyéből. Az Egyesült Államok példája azonban csak egy a sok közül. Hiszen az apró Kuwait hercegség területén, amely az USA területének csak 373ad része, az Amerika területén eredetileg megállapított kőolajmennyiség 65 százalékát fedezték fel. És ma ebben a törpe országban még kétszerannyi kőolaj van a föld mélyén, mint az Egyesült Államokban. Meg kell azonban azt is említeni, hogy a mai kőolajfejtésl módszerekkel az egyes forrásokban levő naftának csak mintegy 40 százalékát sikerül hasznosítani. A háború után — 1948-ban — egy Wix nevű amerikai tudós kiszámította, hogy a világon együttvéve mintegy 80 milliárd tonnára tehetők a kőolajkészletek. Két esztendő múltán azonban — mikor a geológusok rájöttek, hogy a tengerek alatt is jeföldkerekség földgáztartaléka 160 bil lió köbméter. 1962-ig a világon össze sen 600 milliárd köbméter földgázt aknáztak már ki. Tekintettel arra hogy mindenütt a világon jelentősen fokozódik a földgázfogyasztás, úgy tűnik, mintha ezen a téren valóban igazuk lenne a pesszimistáknak. Megállapították azonban a tudósok, hogy a föld kérge alatt még hatalmas, ed dig feltáratlan földgázlelőhelyek vannak, amelyek többszörösét teszik ki az eddig feltárt tartalékoknak. A szovjet tudósok számításai szerint a Szovjetunió földgáztartalékai, jelentős kiaknázásl tempónövekedés mellett is, legalább 2000 esztendőre elegendők. Ahogy a három fontos energiahordozó: a szén, a kőolaj és a földgáz — rendelkezésünkre álló, szinte mérhetetlen mennyiségű forrásai bizonyítják, a jövőben lesz még mit kiaknáznunk a föld mélyéből. S hogy ezt végre is tudjuk hajtani, ahhoz a műszaki fejlődéstől Is sokat várunk még szénrétegek kiaknázásával számoltak L" ^ a szakemberek. Legújabban azonban már 4000 méternyi mélységben is fedeztek fel szenet. A fejlődő technika bizonyára lehetővé teszi ezeknek a rétegeknek a kihasználását is. Sőt, mi több, a tenger vize alatt is tudós egy „kisebb" igazítást végzett számításain: kijelentette, hogy véleménye szerint 150 milliárd tonnányi a föld kőolajkincse. Nyolc esztendő múlva ugyanez a tudós újabb számítással lepi meg a világot. Megállafedeztek már fel jelentős szénme- P"otta hogy 1957-ig nem egész 13 fik t milliárd tonna koolajat hasznositot* , tak mér a világon. Mivel az akkori Egyes tudosok véleménye sze- számítások szerint nem kevesebb, rint a Szovjetunió területén legke- min

t £10 milliárd tonna a föld kövesebb 15 billió tonnára tehetők a olajkincse, legalább 150 esztendeig szénkészletek. Ha abból indulunk ki, ncn

l kell félnünk a folyékony tüzelőhogy 1963 első felében 262 millió anya

g hiányától, tonna szenet bányásztak ki a Szov- A világ más tudósai azonban megjetunióban és az évi termelésnöve- állapították, hogy az amerikai tudós kedés 2 százalékot tesz kl, könnyen nem vette eléggé figyelembe a világ 3iuHwta Brecht újra gondolkodásra késztet Idénynyitó bemutató a bratislavai P. O. Hviezdoslav Színházban szolgáját Mattit? Mert nem csak a harcból, hanem a harc történetéből is okulunk. Mert a fájdalmas korszakok nyomai még sokáig megmaradnak az emberek lelkében. Mert az osztályharoban az egyik szakaszon elért győzelmet fel kell használnunk a győzelem elérésére más szakaszon és más helyzetben .. Ez Így igaz és helyes. Ügy hiszem, itt kell keresnünk egyben Tibor Rakovský rendezői felfogásának kiinduló pontját. Rakovský- valóban más helyzetben és más szakaszon tovább bonyolítja a szerző elképzelését. Ez az előadás a fogékony nézőben minden bizonnyal a mai élettel szorosan összefogódó gondolattársítást vált kl. Vajon az anyagi jólét egyeseknél nem vált ki bizonyos fokú elidegenülést a társadalomtól, úrhatnámságot, nem szorítja bennük háttérbe a közvetlenséget, a szívélyességet, az emberséget, igazi énjüket, nem változtatja őket kispolgárokká? Komoly teljesítményről, realisztikus rendezői vonalvezetésről tanúskodik, hogy Rakovský ezt a hatást erőszakos időszerűsítés nélkül éri el, s így felfogásának nem látja kárát ez a sziporkázóan szellemes vígjáték. Az előadás hőfoka, hatása és sikere egyben a kitűnő színészi játék eredménye. A jól összekovácsolt együttesből elsősorban Martin Gregor alakítása emelkedik ki. Utoljára talán Gorkij Éjjeli menedékhelyében láttunk tőle ehhez hasonlítható remekbeszabott teljesítményt. Puntila Igen nehéz szerepében a jellem minden átváltása sima és zökkenőmentes. Meggyőző akkor, amikor vonz s amikor taszít is. Méltó partnere Karol Machata, akinek Mattija mímelt, gúnyoros alázattal szolgálja ki urát és egy pillanatra sem hagy minket kétségben afelől, hogy toronymagasan áll Puntila fölött. Eva Polákovának Is legjobb eddigi alakításai közé soroljuk a szíve szavára hallgató, de az élet sűrűjében eligazodni nem tudó Puntila-lány szerepét. Nagyon tetszett még Ctibor Filőík, néhány vonással megrajzolt bírója, Elo Romančík prépostja és a prépostnét találó jellemfestéssel megelevenítő Beta Poniőanová. kiszámíthatjuk, hogy ez a szénmenynyiség legalább 26 ezer esztendőre lesz elegendő. Világviszonylatban Is hasonló a helyet. A világ szénkészletelt a geotöbbi részelnek naftalelőhelyeit, ezzel szemben az USA kőolajkincsét túlságos rózsás helyzetben tüntette fel. Józan megállapítások szerint a kiaknázható kőolajtartalék világméretben lógusok 50—60 billió tonnára becsű- 775 milliárd tonnára bepsülhető. A NAPP-BQ jelzésű altatókészüléket belélegzéses altatásra használják fájdalommentes szülésnél, kisebb műtéteknél és fájdalommal járó gyógykezeléseknél. Felhasználható kézi mesterséges lélegzéssel összekapcsolt altatásra is. A Galilei élete és a Jó embert keresünk után a harmadik Brecht-darabot mutatta be a minap a P. O. Hviezdoslav Színház együttese. A Puntila úr ás szolgája Matti komédia a javából. Fordulatos és szellemes, finom és érdes humor, enyhe irónia hatja át. S ugyanakkor ez a könnyedség szigorú következetességgel egyetlen cél, a szinte kegyetlen és minden illűzótól szabadulni óhajtó igazmondás szolgálatában áll. Brecht a finn nagybirtokos, Puntila alakjában mesteri módon érzékelteti, hogy a vagyon a tőkés világban az alapjában rendes embert is elidegeníti az emberségtől. Nem illusztrálja, hanem hiteles jellemfestéssel plántálja tudatunkba a tételt — az anyagi lét határozza meg tudatunkat. Puntila csak részegen ember. Cselédeiben, a „kis emberekben" ekkor egyenértékű társat lát. Feléled és lázong szociális érzése, a szíve olyan, mint a vaj, fűt-fát ígér és segítségre mindig kész, de gyűlöli és megveti a pöffeszkedést, az úri gőgöt és korlátoltságot. Szagát sem bírja azoknak, akik közé társadalmi helyzete sorolja. ' A szauna és az erős fekete után azonban Puntila kijózanodik és az embert benne — saját szavai szerint — felváltja az „özönvíz előtti állat". Vagyona és hatalma tudatában kegyetlen hajcsár lesz belőle, aki önösen csak a saját anyagi érdekét tiszteli, törleszkedik a társadalmi ranglétrán fölötte állókhoz, minden ígéretét letagadja, újra a kilencven tehén, a távolba kúszó zsíros földek, a sűrű erdők, a malom és a fűrésztelep korlátlan ura. Brecht nem is annyira őt ítéli el — hiszen ez a Puntila úr igen gyakran néz a pohár fenekére és ekkor minden gyengéje és hóbortja ellenére rokonszenves — hanem azt a társadalmi rendet, amelyben a vagyon uralja az embert és a saját képére formálja át. A soffőr, Matti alakjában ugyanakkor feleleveníti a klaszszikus vígjátékok egy részének úr és szolga párhuzamát. Matti nyíltan nem szegül szembe Puntilával, hiszen nincs nála rossz dolga, az úr Achillesi sarkának felismerésül mindig túljár az eszén. Végül mégiscsak elhagyja urát, mert rádöbben — és ez Brecht darabjának végső mondandója — hogy a víz sohasem keveredhet az olajjal, ez úr — úr és a szolga — szolga marad, közös nevezőjük nincs és nem is lehet. Brecht, a tőkés fia, ezzel saját osztálya és embertelen rendszere fölött mondja kl a vlszszavonhatatlan Ítéletet. Nagybirtokosok nálunk már nincsenek, felszámoltuk a tőkés rendet, amely „özönvíz előtti állatokat" szült. MI Indpkolja tehát e darab bemutatását, mi avatja még ma is időszerűvé? A kérdést Brecht válaszolta meg, aki különben már szintén megváltozott osztályviszonyok között, 1950-ben írta meg ezt a ragyogó vígjátékot. „Miért tarthatjuk időszerűnek még most is a Puntila urat ás Az M. M. Dedinský árnyalatnyi finomságokat is híven tolmácsoló fordításában bemutatott népszínmű megérdemelt sikert aratott. Az Idénynyitás tehát reménytkeltő. Meggyőződésünk, hogy ez az előadás méltó helyet foglal el a szinház műsortervében. GÄLY IVAN fi külkereskedelem népgazdaságunk egyik alappillére A BRNÚI ÁRUMINTAVASARRAL kapcsolatban általában gyakran felvetődik a kérdés: tulajdonképpen mi a helyzet külkereskedelmünk „berkeiben"? Hogyan alakul, fejlődik-e, s Brno miként segíti elő fejlődését? Mindenekelőtt abból kell kiindulnunk, hogy fejlett ipari állam lévén, — mivel elégtelen nyersanyag bázissal rendelkezünk — jelentős nyersanyagbehozatalra szorulunk, ami viszont nagyon fontos szerepet tölt be külkereskedelmünkben. Az érem másik oldala viszont: nyersanyagot csak exportáruért, a mi esetünkben főként gépekért kapunk. A lényeg tehát az, hogy népgazdaságunk Jelentős része a külkereskedelemből „él", ami viszont azt ls elárulja, hogy nemzeti Jövedelmünknek ls — akár közvetve, akár közvetlenül — egyik forrása a külkereskedelem. A nemzetközi árucsereforgalom ezek szerint annyira létszükségletünk, hogy nélküle nem tudjuk elképzelni sem gazdasági, sem társadalmi előrehaladásunkat. Ha azonban fényt akarunk deríteni külkereskedelmünk jelenlegi helyzetére, fejlődésére és távlataira, figyelembe kell vennünk egész népgazda- ' Ságunk struktúráját, előrehaladásának Irányvonalát. Pártunk XII. kongresszusának határozatából tudjuk, hogy nemzeti jövedelmünk 1958—1962 között 23,4 százalékkal növekedett. Népgazdaságunk termelő-alapeszközei ez idő alatt 18,4 százalékkal gyarapodtak. Az említett négy év során 202 milliárd korona értékű beruházást eszközöltünk, s nem utolsósorban ennek következtében ipari termelésünk több mint 43 százalékkal növekedett. Az ipari termelés részaránya a nemzeti jövedelem gyarapításában öt százalékkal lett nagyobb, mint 1958-ban volt. Mindez természetesen megfelelően tükröződött külkereskedelmünk fejlődésében is. Külkereskedelmi forgalmunk 1958-ban 20,7 milliárd korona értékű volt, 1962-ben már elérte a 30,7 milliárd koronát, vagyis 48,5 százalékkal, illetve kerek tízmilliárd koronával növekedett. Az előrehaladásnak ezt a gyors ütemét továbbra is tartjuk. Az 1963-as esztendő első felében 8 százalékkal több gépipari és három százalékkal több egyéb terméket szállítottunk ki, mint a múlt év ugyanez időszakában. Napjainkban a gépek, gépipari berendezések és gépi közszükségleti tárgyak egész kivitelünk több mint ötven százalékát képviselik. A XII. kongresszusnak népgazdaságunk további fejlődésére vonatkozó határozatai kétségkívül érvényesülnek majd exporttevékenységünkben is. Népgazdaságunk továbbfejlesztése múlhatatlanul szükségessé teszi mindenekelőtt azoknak a termelőkapacitásoknak a Jobb kihasználását, amelyeket a közelmúltban hoztunk létre Elvitathatatlan — és sajátos feltételeink mellett úgyszólván nem is lehet másként, — hogy gazdasági életünk további előrehaladása szükségessé teszi külkereskedelmünk jelentős fejlődését a nemzetközi gazdasági együttműködés minden formájában, elsősorban is a KGST keretén belül. A KGST-TAGÁLLAMOK vezető képviselőinek legutóbbi tanácskozásai azt jelzik, hogy a nemzetközi munkamegosztásnak ez a formája új szakaszába lépett. A tanács munkája eddig főként a tagállamok egyes ipari ágazatainak komplex kiépítésére irányult, miközben fokoaatosan, lépésről lépésre formálódott a nemzetközi szocialista munkamegosztás. Nem vitás, hogy az ipari ágazatok komplex kiépítése terén is komoly eredmények születtek. Ennek tudható be pl. az, hogy a KGST-tagállamok egységes ipari potenciálja napjainkban eléri a világ ipari termelésének egyharmadát. Pillanatnyilag azonban a termelés, a beruházás és a hosszúlejáratú tervek készítése terén már elsősorban a fokozatos koordinálás, illetve a kooperáció a cél. A KGST-tagállamok közti együttműködés fokozatos elmélyülése természetesen kihat külkereskedelmünk fejlődésére is ezekkel az országokkal. 1962-ben például a KGST-országokkal folytatott külkereskedelmünk értéke meghaladta a 21,5 milliárd koronát, míg 1961-ben csak 19,1 milliárd volt. Jelentősen megnövekedett árucsereforgalmunk legnagyobb külkereskedelmi partnerünkkel, a Szovjetunióval, azután több mint 13'százalékkal fejlődött lengyelországi és romániai kivitelünk, illetve behozatalunk is. Arra következtethetünk, hogy még távolról sincsenek kiaknázva a KGSTországokkal folytatott külkereskedelem lehetőségei. Mindez azonban nem Jelenti azt, hogy a KGST-országokkal folytatott külkereskedelmünk és gazdasági együttműködésünk erőteljes fejlődése gátolna bennünket az árucsereforgalomban olyan országokkal, amelyek nem tagjai a tanácsnak. Ellenkezőleg, minél erősebb lesz gazdasági potenciálunk, — márpedig a KGST keretében megvalósuló munkamegosztással erősödik — annál sokoldalúbb és bővebb külkereskedelmet bonyolíthatunk le a tanácson kívül álló államokkal. És az erősödés máris kifejezésre Jut a szocialista országok piackapacitásának jelentős megnövekedésében. A brnói árumintavásáron most olyan kereskedelmi szerződések születtek, amilyenekre az eddigi vásárok történfetében még alig volt példa. Hazánk is egyre nagyobb mértékben ki tudja elégíteni a nyugati országok kereskedelmi igényeit, vásárlási szándékait. Világszerte keresett és igényelt gépeket, beruházási eszközöket szállíthatunk a nyugati országokba, mert egyre növekvő termelési kapacitásunk ezt már lehetővé teszi. A JELEK SZERINT tehát azt állíthatjuk: minden feltételünk megvan ahhoz, hocy a szocialista munkamegosztás fejlődését világviszonylatban is egyre jobban összehangoljuk a gazdasági együttműködés fejlődésével. Igaz ugyan, hogy az ilyen lehetőségeink kihasználása elé az utóbbi években egyre több akadályt gördítenek egyes kapitalista országokban. A termelés nemzetközivé válásának objektív irányvonala, amely önmagában vitathatatlanul ésszerű és megfelel a világ termelőerői fejlődése Jelenlegi helyzetének, olyan formákban valósul meg, melyek nemcsak nem válnak az országok közti gazdasági kapcsolatok fejlődésének előnyére, hanem épp ellenkezőleg, korlátozzák, megnehezítik azokat. Tények Igazolják, hogy a nyugateurópai gazdasági integráció fejlődé• Szófiában megalakult az Egyetemes Eszperantó Világszövetség foto-fihn és magnetofon amatőrök ligája Internacia Ligo de Espereantistaj Foto, Klno, Megnetofono Amatroj név alatt. A szövetség eszperantó „Foto-Film Press" tájékoztató irodája és újságja máris kiterjesztette működését a föld valamennyi államára. se, is ilyen következményekkel Jár. Annak ellenére, hogy ez az integrációs folyamat még nem érte el a tetőpontját, komoly akadályokat gördít az olyan országok külkereskedelmének útjába, amelyek nem tagjai ennek az egyesülésnek. Szemléltető bizonyítéka ennek az a tény, hogy az európai országok közötti árucsereforgalom 1962ben lassabban fejlődött, mint világviszonylatban. Az sem vitás, hogy a hazánk és az egyes nyugat-európai országok közötti árucsereforgalom csökkenése döntő mértékben annak következménye, hogy a nyugat-európai zárt csoportosulások számunkra kedvezőtlen kereskedelmi és vámpoli-. tikát folytatnak. A Közös Piac országaiba már ma legalább hatvan százalékkal kedvezőtlenebb vámfeltételek mellett szállíthatjuk áruinkat, mint az említett gazdasági csoportosulás tagállamai egymás közt. Érthető és mintegy törvényszerű, hogy ez a jelenség nagymértékben kihat az ezekkel az országokkal folytatott árucsereforgalmunkra. A nyugat-európai integrációnak olyan formája kezd kialakulni, amely igyekszik elmélyíteni, legalizálni diszkriminációs politikáját a szocialista országokkal szemben. Szerencsére azonban vannak Jó kereskedelmi partnereink is a nyugati országokban, akik éppoly aggodalommal figyelik a kereskedelem ilyetén alakulását, mint mi. Ezek a partnereink továbbra ls bővíteni akarják kereskedelmi kapcsolatalkat Csehszlovákiával. S ez az Igyekezetük Jelenleg is eredményes. A kölcsönös előny elvének érvényesítésével több esetben sikerült már leküzdenünk a fentebb felsorolt akadályokat. Így kerülhetett sor arra is, hogy az utóbbi években jól fejlődött külkereskedel(Folytatás a 6. oldalon) 1363. október i. * 0] SZÖ §