Új Szó, 1963. szeptember (16. évfolyam, 241-270.szám)

1963-09-12 / 252. szám, csütörtök

A szovjet szerelök egy évvel ezelőtt adták át rendeltetésének a Dobrot­vor (lvovi terület) és Magyarországot összekötő magasfeszültségű vil­lanyvezetéket. Most egy új vonal befejezésén dolgoznak, amely Munkács­nál Romániába és Csehszlovákiába fog elágazni és beilleszkedik az eu­rópai szocialista országok BÉKE elnevezésű egységes energiarendszeré­be. A képen: A BÉKE-villanyvezeték a BARÁTSÁG olajvezeték fölött. (M. Szavin felvétele, Ogonyok) A kínai vezetők magatartása árt a kommunizmus ügyének Tim Buck elítéli a kínai pártvezetőség téves nézeteit Ottawa (ČTK) — Tim Buck, Kana­da Kommunista Pártjának elnöke a Canadian Tribune-ben megjelent cikk­sorozatában bírálta a KKP KB téves nézeteit. A cikkíró szerint az „Éljen a leninizmus" és „A leninizmus zász­laja alatt" című kinai brosúrák fő eszméi, valamint az önkényesen ki­szakított Idézetek dogmatikus alkal­mazása annyira ellentmond a moszk­vai nyilatkozat szellemének és tartal­mának, a marxizmus-leninizmus dia­lektikus módszerének, hogy aligha fontolták meg állításaikat a kinai ve­zetők. A két brosúra terjesztése Kanadá­ban tulajdonképpen nyílt támadás Kanada Kommunista Pártjának prog­ramja ellen. Tim Buck megjegyzi, hogy a KKP KB június 14-1 levelének hangneme és. terjesztése az SZKP és a KKP képvielőinek találkozója előtt arra vall, hogy a kínai vezetők nem szándékoznak elősegíteni a két párt megegyezését, hanem kiélezik az el­lentéteket és újakat idéznek elő. Az Iráni Tömegpárt Politikai Bizottságának nyilatkozata Ä moszkvai Pravda közölte az Irá­ni Tömegpárt Politikai Bizottságának nyilatkozatát a kinai vezetők maga­tartásáról. Az Iráni Tömegpárt a moszkvai atomcsendszerződést a szov­jet békepolitika sikerének, a szocia­lista országok békés egymás mellett élési politikája sikerének tartja. Nagyon váratlanul árt bennünket a szerződés aláírását elítélő kinai kor­mánynyilatkozat, melyet furcsának és érthetetlennek találunk. Az utóbbi időben nagyon meglep minket a klnal pártve?etőség állás- 1 pontja a vitás nemzetközi kérdések­ben, valamint magatartása az SZKP­val és a többi testvérpárttal szemben. Az Iráni Tömegpárt Központi Bizott­ságának politikai bizottsőga úgy vé­li, hogy a kínai vezetők eljárása na­gyon árt a nemzetközi kommunista mozgaflomnak és a világproletariátus egységének. Az Iráni Tömegpárt Po­litikai Bizottsága teljesen egyetért a szovjet kormánynyilatkozattal és az SZKP politikájával, mert ez meg­felel az 1957. és 1960. évi moszkvai nyilatkozatoknak. Szufanuvong üzenete Souvanna Phoumához Szufanuvong herceg, a Laoszi Ha­zafias Front pártjának elnöke, mi­niszterelnök-helyettes üzenetet kül­dött Souvanna Phouma miniszterel­nöknek. Suvanuvong üzenetében "til­takozott az ellen, hogy a savannak­heti csoport egységei bekerítették a Laoszi Hazafias Front Vientiane-ban tartózkodó katonai bizottságának székhelyét, amelyben ott tartózko­dott Phoumi Vongvichit tájékoztatás­ügyi miniszter is, megtámadták az épület őrségét és megöltek egy ka­tonát. Üzenetében Szufanuvong herceg rá­mutat, Vongvichit azért érkezett VIentiane-ba, hogy Souvanna Phouma miniszterelnökkel találkozzék a fe­szült laoszi helyzet rendezése és a Kőedény-síkságon tartandó értekezlet napirendjének megállapítása céljából. Az üzenet megállapítja, hogy a tá­madás veszélyezteti a Laoszi Hazafias Front képviselőjének, a képviselő őr­ségének és az egész városnak a biz­tonságát. — Elítélem a Phoumi No­savan-klikk által végrehajtott cselek­ményt, s egészében Phoumi Nosavant, tartom érte felelősnek — hangzik az üzenet. Szufanuvong követelte, Souvanna Phouma adjon parancsot Phoumi No­savan tábornoknak, hogy szüntesse be a provokációkat és büntesse meg a felelősöket. Sürgette továbbá, hogy szavatolják a Laoszi Hazafias Front Vlentiane-ban tartozkodó képviselői­nek és csapatainak biztonságát. Különös „vendégszeretet" Moszkva (ČTK) — A. Papojan szov­jet diák a Komszomolszkaja Pravdá­ban leírta, milyen barátságtalanul fogadták a kínai hivatalok a klnal nyelvtudásúk tökéletesítésére tanul­mányúton járt szovjet egyetemistákat. Elszigetelték őket a néptől, s a kínai diákokkal sem érintkezhettek. A pos­tai küldeményeket nagy késéssel kapták, a leveleket a hatóságok elő­zetesen felbontották. Az autóbuszban vagy a villamosokon a kínai kisem­berek rögtön megnémultak, mihelyt megtudták, hogy szovjet diákokkal beszélgetnek. Egy lengyel állampolgár a Pravdá­ban a nauski pályaudvaron elkö­vetett kínai provokációról számol be. A Peking—Moszkva között közlekedő 7-es számú vonaton a pekingi rádió adását közvetítették, melyben orosz nyelven rágalmazták a szovjetország népeit. NEW YORK-I TUDÓSlTÁSUNKl A jelenkori világ ellentétei és a pekingi „teoretikusok" GRIGORIJ GLEZERMAN CIKKE A MOSZKVAI PRAVDABAN Moszkva (CTK) — Grigorij Glezerman, a filozófiai tudományok doktora a moszkvai Pravdában elemzi a klnal ve­zetők nézeteit a jelenkori világ ellen­tételről. Glezerman megállapítja, hogy a kínai vezetők revideálták az 1957. és 1960. évi moszkvai nyilatkozatoknak azt a tételét, hogy korunk alapvető ellen­téte a szocializmus és a kapitalizmus közötti ellentét. A kínai vezetők doku­mentumaikban háttérbe szorítják ezt az ellentétet ős valójában kizárják a szo­cialista fejlődésre való békés átmenet lehetőségét, amelyet a nemzetközi kom­munista mozgalom elismert. Glezerman a továbbiakban megálla­pítja, hogy a kommunista világmozga­lom nézeteinek kínai revíziója nélkülö­zi a komoly elméleti alapot. A „marxiz­mus—leninizmus tisztasága védelmének" leple alatt azt a világos célt szolgálja, hogy igazolja a kinai vezetők felforgató szerepét a nemzetközi forradalmi moz­galomban és álcázza a jelenkori forra­dalmi erfik szétforgácsolására Irányuló törekvésüket. A cikkíró rámutat arra, hogy nem lehet önkényesen előtérbe tolni bizo­nyos ellentéteket, másokat meg háttér­be szorítani, mint azt a kínai vezetők teszik. „A szubjektivizmus — bárminő formában Jelentkezzék — Idegen a marxizmus—lenlnlzmustől. A marxiz­mus—leninizmus ereje a történelmi kor­nak és reális ellentéteinek objektív elemzésében és ugyanakkor annak elis­merésében van hogy a társadalom ha­ladó erőinek erélyesen küzdeniük kell az ellentétek forradalmi megoldásáért — szögezi le a clkkírď. A jelenkori világ, a kapitalizmusból a szocializmusba való átmeneti korszak alapvető ellentéte a hanyatló tőkés tár­sadalmi gazdasági alakulat és az egyre erősödő kommunista társadalmi-gazdasá­gi alakulat közti ellentét. A kínai veze­tők nyilvánvalóan nem értenek vele egyet. Egy kalap alá veszik a két tár­sadalmi rendszer közötti és az Impe­rialista rendszeren belük ható ellentéte­ket". Miért alkalmaznak* a kínai vezetők alaptalan és a marxizmustól idegen módszereket, — ezt a cikkíró Igy ma­gyarázza: „Csak arra a következtetésre juthatunk, hogy csökkenteni akarják a szocialista rendszer jelentőségét és a forradalmi világmozgalomra gyakorolt hatását, hogy a jelenkori történelem pe­remére szorítsák a szocialista rend­szert." Glezerman a továbbiakban kifejti: alapjában helytelen az, hogy a kínai „teoretikosok" azonosítják az imoeria­lizmus leggyöngébb láncszemének fogal­mát a forradalmi világmozgalom köz­pontjával, s ennek a központnak Ázsiát, Afrikát és Latin-Amerikát tartják. A kí­nai vezetäk a valóságban a proletariá­tusnak a forradalmi világmozgalomban betöltött vezető szerepét a nemzeti fel­szabadító mozgalomra akarják átruházni, melybe különféle társadalmi erők kap­csolódtak be. Ezek a Pekingből terjesztett „elmé­leti" okoskodások lényegében a lenlniz­mús ellenfelelnek régen Ismert nézeteit Ismétlik' — állapltja meg a cikkíró. A békeharccal foglalkozva a cikkíró megjegyzi, hogy a kínai vezetők „szél­sőséges forradalmárok", az Imperializ­mus „legelszántabb" ellenfelel színében tetszelegnek, ám a moszkvai szerződés ellen Indított rágalomhadjáratukkal szembehelyezkedtek a többi szocialista országgal és kommunista világmozga­lommal. Arcátlanságukban arra a pi­masz kijelentésre vetemedtek, hogy az SZKP az amerikai Imperializmussal „egy táborba" lépett. A cikkíró végül leszögezi, hogy a je­lenkori világ egymásba fonódó ellen­tételt nem lehet egymástól elszigetelni és elszakítani, mint azt a kínai „teoretiku­sok" teszik. Éppen úgy nem lehet elszi­getelni a forradalmi mozgalmat sem, az ellentétekből kifolyólag keletkezik és az antlimperialista harc egységes áramlatá­val egyesül. „A forradalmi erőknek ebben a szövetségében döntő szerepe van a nem­zetközi munkásosztálynak és szülöttjé­nek, a szocialista világrendszernek. Ha Pekingben ezt nem látják, akkor ez azt jelenti, hogy elvesztettek minden kap­csolatot a valósággal." Szovjet írók nyilatkozata bizonyos kínai módszerekről A keddi tityeraturnaja Gazeta közli három szovjet író — Guljamov, Muszre­pov és Csugunov — nyilatkozatát az In­donéziában, Ball szigetén nemrég lezaj­lott afroázslal frótalálkozó eseményeiről. A nyilatkozat rámutat, hogy a talál­kozón részt vett klnal küldöttség min­den eszközzel Igyekezett elkerülni az Írókat valóban érdeklő kérdések megvi­tatását, s csupán egyetlen feladatot tű­zött maga elé: dühödt támadásokkal be­feketíteni a Szovjetunió külpolitikáját az ázsiai és afrikai Íróközvélemény előtt. A kínai küldöttség vezetője azt állította, hogy a szovjet emberek „az ázsiai és afrikai népek nyakába akar­nak ülni, hogy ellenőrizzék és fékezzék e népek forradalmi harcát, s követelik az elnyomó és elnyomott népek elnyo­mó és elnyomott államok békés együtt­élését." A nyilatkozat szerzői leleplezik, mi­lyen módszerekkel lgyekeiett a kínai küldöttség támogatókat toborozni magá­nak. Az értekezlet részvévőinek kiválo­gatásakor hazájukban teljesn ismeret­len, önmagukon kívül senkit sem kép­viselő emberek. mandátumát hagyták jóvá. Igy például Szudán képviseleté­ben egy Helr nevű kétes egzisztenciát küldtek a konferenciára. Noha ez az ember évek óta Pekingben lakik, a szu­dáni szervezetektől semmitéle megbízá­sa sincs, sőt nemzetközi szereplése el­len többször tiltakoztak is a hazai de­mokratikus szervezetek, Helr mégis ál­landó részvevője a iegkülönbözöbb szakszervezeti, újságírói, írói és más nemzetközi értekezleteknek. Jellemző, hogy a szudáni Írószövetség többször el­határolta magáf Helrtől, hivatalosan ls tiltakozott kéretlen szereplése ellen, a konferencia szervezői mégsem az Is­mert szudáni írókat, hanem Heirt Is­merték el hivatalos küldöttnek. Ez az ember azután buzgón igyekezett kiér­demelni a kinai dogmatikusok bizalmát és beszédében azt állította, hogy a szovjet vezetők „barátjuknak és testvé­rüknek" tekintik Kennedyt, mert az SZKP programja szerint „ember az em­bernek barátja elvtársa és testvére!" Hasonlóképpen jártak el a kenyai küldöttséggel ls: egy Pekingben lakó Muni nevű emigránst neveztek ki a ke­nyai delegáció vezetőjévé, ugyanakkor a Kenyából érkező Cuhangary hevű Is­mert írót az ottani írószövetség elnö­két nagy nehezen csupán a küldöttség tagjaként engedték be az értekezletre. A klnal küldöttség és a szervező bi­zottságban levő ceyloni nemzetiségű ügynöke megakadályozta, hogy az algé­riai, a libanoni, a török és a nigériai írók részt vehessenek a konferencia munkájában. A három szovjet író megállapítja, bogy az értekezlet többségét semmilyen ultraforradalmi, szovjetellenes dema­gógiával sem sikerült megtéveszteni. Az ott elfogadott határozatban külön pont mondja kl, hogy a következő találkozó előkészítésekor tekintetbe kell venni a most elhangzott bíráló észrevételeket, mert csak így lehet valóban széles kö­rű és igazán képviseleti jellegű az afro­ázsial írók konferenciája. A Dél népe is megmozdult Alabama határának átlépése után az autóbusz jegykezelője figyelmez­tetett: igazítsák vissza egy órával az óramutatót. A valóságban egy századdal kellett volna visszamen­nünk, mert az Egyesült Államok egyik legdélibb állama pontosan ennyivel maradt el. A főváros, Montgomery határán, emlékkő jelzi, hogy a régi államszö­vetség „szívében" vagyunk, az egyik szálloda falán pedig emléktábla hirdeti, hogy innen adták ki az el­ső tűzparancsot Észak ellen. A leg­utóbbi alabamai események azt bi­zonyítják, hogy Wallace kormányzó „jóvoltából" az állam hü akar ma­radni a rabszolgaság és a fajgyűlö­let reakciós hagyományaihoz. A tanév elején sok néger család elhatározta, hogy gyermekeit olyan iskolákba fogja' járatni, amelyeket ezelőtt csak a fehéreknek tartottak fenn. A legfelsőbb bíróság döntése jogalapot adott rá. A mobiléi, bir­minghami, tuskegeel iskolai hivata­lok alávetették magukat a legfel­sőbb bíróság döntésének és a tanu­lókat beírták. Igen ám, de közbelé­pett Wallace, a hírhedt fajüldöző kormányzó, s rendeletben megtiltot­ta az iskolák egyesítését. Igy hát hétfőn sisakos és gumibotos állam­rendőröket találtunk az iskolák előtt. Csak a fehér tanulókat en­gedték be, a négereket visszaküld­ték. Wallace még ezen a napon szá­nalmas és Ízléstelen komédiát ren­dezett a helyi televízióban, hogy ezzel is nyomatékot adjon ren­delkezésének. Tőkés érdekeltségű munkatársainak csoportját vonul­tatta fel, hogy igazolják a kormány­zó rendelkezésének „törvényessé­gét". Merő képmutatás volt az egy­órás adás. Olyan érvek hangzottak el, hogy tőlük 1963-ban égnek áll az ember minden hajaszála. A „tisz­teletreméltó" személyiségek szerint az iskolák egyesítése felborítaná az alabamai nevelési rendszert, be­szennyezné a fehér gyermekek ár­tatlanságát. Az egyik férfiú azt bizonygatta, hogy a négerek legalább két évvel elmaradottabbak, ezért a közös ok­tatás mind nekik, mind a fehér gyermekeknek ártana. Furfangos jogi érveléssel akartak arra a kö­vetkeztetésre jutni, melyet azután Wallace kormányzó kertelés nélkül mondott ki. Szerinte Alabama ál­lam mindent megtesz a négerek ja­váért. Egyenlőségüket akarják, de természetesen a faji elkülönülés alapján, és soha sem engedik meg, hogy a gyermekek közös iskolába járjanak Az ember különös világban ta­lálja magát, ha kezébe veszi a helyi lapokat. Egyes újságok annyira uszítanak, olyan fajgyűlölő levele­ket közölnek, amilyeneket Hitler és Eichmann is megirigyelhetnének. Lássuk, mit Irt a Wood házaspár a Birmingham News-be. „Bizonyára sok csodálatos és tiszteletre méltó színes bőrű személyiség van, akiket szívesen fogadunk el egyenlő em­berként. Általánosságban ítélve azon­ban meg kell mondanunk, liogy a többiek ínég nem jutottak olyan színvonalra, hogy érdemeikért ma­gunk közé fogadhassuk őket." A Wood házaspár azt tanácsolja a négereknek, hagyjanak fel a tünte­tésekkel, pénzüket és erejüket in­kább önnemesítésre fordítsák. Wallace azzal kérkedett, hogy amíg a többség mellette áll, nem hátról meg. Alabamába azonban olyanok is vannak, akik tudják, ho­vá vezeti őket a kormányzó. Egyes levélírók már bírálták fellépését, ajánlották, bízza a kérdés békés megoldását az egyes városokra. A mobiléi polgármester is bírálta a kormányzót, mert sok vizet zavar. A néger szervezetek képviselői a legfelsőbb bírósághoz fellebeznek. Kennedy elnök elítélte Wallacet, aki nem bánná, ha ismét összecsapná­nak a szövetségi csapatokkal. Neki az a fontos, hogy hiú személyére örökké felfigyeljen a nagyközönség. Ezért még a vérontást Is megkoc­káztatja. A múlt héten Birmingham­ben megöltek egy négert és megse­besítettek húsz személyt. Mošt Gas­ton birminghami néger vezető házá­ban robbant bomba. A törvényelle­nes cselekedetekért Wallace a fe­lelős, aki legalizálni akarja a faj­üldözők garázdálkodását. A helyzet továbbra is feszült. A szövetségi kormánynak be kell avatkoznia, hogy megőrizze tekin­télyét és érvényt szerezzen a legfel­sőbb bíróság döntésének. A lakosság harmadrészét (egyes helyeken 80 százalékát) alkotó négerek nem akarnak és nem is fognak várni. Mississippi állam {ackson városában a diákok tüntető felvonulásra ké­szülnek, hogy kikényszerítsék az el­különített iskolák közös látogatását; A Dél népe is megmozdult Emil Šíp n|é|K|áťly VARSŰBAN megkezdődött a KGST köz­lekedési állandó bizottságának teljes ülése. (CTK) NYIKITA HRUSCSOV, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke fogadta a Kremlben Frederlck Erről angol keres­kedelmi minisztert. (ČTK) GEORGE CLARKOT, az angol nukleá­ris leszerelési mozgalom funkcionáriu­sét 18 hónap börtönbüntetésre Ítélték, mert a görög királyi pár londoni láto­gatása idején tüntetéseket szervezett. (CTK) KENNEDY ELNÖK elrendelte, hogy a jövőben nős férfiakat csak akkor vo­nultassanak be a hadseregbe, ha a haderő szükségei létszámát nem tud­ják nőtlenekkel betölteni. (CTK) HUSSZEIN Jordániai király, aki Je­lenleg magánlátogatáson van Franciaor­szágban, De Gaulle elnökkel az álta­lános világhelyzetről, mindenekelőtt a Közel-Kelet helyzetéről tárgyalt. (CTK) A RÁDIO NÁCIÓNÁL, uruguay i adóállo­más felszólította Chile, Peru, Ecuador és Kolumbia dél-amerikai államok kor­mányát, tiltakozzanak a francia kor­mány atomkísérleti tervei ellen. (CTK) MAURITÁNIA kormánya elhatározta, hogy aláírja a moszkvai részleges atomcsendegyezményt. (CTK) IMI lllllll Adenauer: Amerikai gazdaságügyi mi­niszter a brnói kiállításon? Hihetet­len...! (Ľudo Šnajdár rajza) FÉLIX HOUPHOUET-BOIGNY, Elefánt­csontpart afrikai állam elnöke új kor­mányt alakított, melyben hét miniszteri tárcával kevesebb van, mint az előb­biben. Az elnök a honvédelmi, belügy­és földművelésügyi miniszter tárcáját ls magának tartja fenn. (QTK) U THANT, az ENSZ főtitkára Gyanl in­diai tábornokot nevezte kl az ENSZ je­meni megfigyelő bizottságának parancs­nokává. Ezt a tisztséget november 4-ig tölti be. (CTK) AZ OMÁNI FORRADALOM NEMZETI TANÁCSA nemzeti felszabadítást frontot alakít, melynek célja Omán felszabadí­tása az angol imperializmus alól. (CTK) Von Hassel nyugatnémet és Thorney­croft angol hadügyminiszter bonni tár­gyalása után nyilatkozatot tettek közzé, melyben hangsúlyozták, hogy az angol És a nyugatnémet politika a katonai kérdésekben teljesen megegyezik a leg­fontosabb pontokban. A két hadügymi­niszter a NATO közös problémáiról és a Nyugat-Németországban állomásozó an­gol megszálló hadsereg kérdéseiről tár­gyalt. (CTK) A nigériai kormány bejelentette, hogy megszünteti a Szovjetunióból és Ma­gyarországról behozott áruk korlátozá­sát. Eddig különleges engedélyre volt szükség e két országból vató áru beho« zatalára. (CTK) Tanganyikába érkeztek a dél-afrikai menekültek Dar-es-Salaam (CTK) — Arthur. Gol* reich és Harold Wolpe dél-afrikai polfr tikai menekültek, akik a johannesburgi fogházból szöktek meg, keserves h*i nyattatás után Dar-es-Saiaamba érke»« tek. Szökésük után a dél-afrikai ren* őrség hatalmas hajszát szervezett t szökevények elfogására, akiknek azoiv ban papi álruhában sikerült Becsuána­földre menekülniük. Innen már többi mint egy hete próbálkoztak Tanganyiká­ba repülni. Az egyik repülőgép, mellyel utazni akartak, rejtélyes körülmények között kigyulladt a repülőtéren. Egy má­sik, mely Tanganyikából a politikai me­nekültekért Indult, útközben lezuhant. Miközben a két menekült a Dar-es-Sa­laam-1 repülőtéren újságírókkal beszél­getett, repülőgépük mellett bomba rob­bant. A robbanás következtében néhány afrikai gyermek megsebesült. Wolpe ,, megemlítette, hogy állandóan fenyegető leveleket kaptak a Dél-afrikai Köztársa­ságból. 1983. szeptember 12. -k (jj SZŐ 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom