Új Szó, 1963. szeptember (16. évfolyam, 241-270.szám)

1963-09-12 / 252. szám, csütörtök

\ • • Összefognak az összefogás ellen avagy Medvesalján mégis megmozdul a föld őszintén szólva az a hír csalogatott bennünket Medvesaljára, hogy van még egy község, Dél-Szlovákia egyetlen falucskája, Hidegkút, ahol a szocialista nagyüzemi mezőgazdálkodás még nem eresztett gyökeret. S hogy ne maradjunk az igazság adősa, bennünk az fokozta az érdeklődést, hogy Rimaszombatban a járásiakat nem nagyon bosszantotta a hidegkúti ügy. Inkább azt tartották hibának, hogv Öbáston a fél falu még egyénileg gazdálkodik. — Hidegkút? így kevesebb, úgy több lenne vele a bajunk — ezt tudjuk meg róla elöljáróban. Meg azt, hogy a belépési nyilatkozatot már Hidegkúton is többen aláírták, mint nem. Csak hát... Igen, csak hát a szövetkezet mégsem alakult meg. Hogy miért? — Ez is amolyan medvesalji történet — ezzel a bevezetővel indult el a beszélgetés Vecseklőn. Aztán mégis visszakanyarodott egy jó nagyot, egészen a medvékig. Ott a Medvestetőn (az ékezet az évszázadok folyamán kopott le róla), valamikor valóban medvék éltek. Sok volt belőlük, legalábbis arra lehet következtetni abból, hogy élelemmel nem lehettek túlságosan ellátva, ha egyszer-másszor még az emberre is rávetették magukat. (Nem különleges, húsevő medvefajtáról van itt szó, csupán arról, hogy amint az éhes ember, úgy az éhes állat ís mindig mérges, állandóan haragszik valakire, vagy valamire, jóllakottan és bántatlanul pedig még a farkas is megszelídül.) Néhány áldozatot nyilván is tart, ha nem is a krónika, de az emlékezet. Egyébként az emlegetett szelíd mackók nem az emberéletre törő vérengzőségükkel okoztak gondot a környék lakóinak, hanem — amint mondják — azzal, hogy a nehéz körülmények között, nagy gonddal termelt növénykultúrát egy-egy átvonulásukkal gyakran teljesen megsemmisítették. Nem szeretnénk felcsapni medvesaljai krónikásnak és arra se vennénk mérget, hogy pontosan így igaz a história. Az azonban elvit^Jhatatlanul Igaz, hogy a hegykoszorúzta völgy lakóinak a létért nagyon keményen meg kellet küzdeniük. Hiszen a sovány homokú dombok nem ontották bőségesen a termést, a völgyeket elmocsarasította a partokról a laposokat kereső víz, a gyéren fás, sziklás hegyoldalon pedig úgyszólván emberfeletti erő kellett ahhoz, hogy lassan, fokozatosan meghonosodjanak az igénytelenebb növénykultúrák. Tehát birkózni kellett a természettel, a természeti körülményekkel, hogy az egyre szaporodó embertömeget ellássa ^leiemmel a Medvesalja. A harchoz összefogásra volt szükség. Olyan összefogásra, amely szinte családi egységgé kovácsolta a faluközösségeket. Igen, az összefogásnak még most is megvannak a kézzelfogható bizonyítékai. Például: az egész MedvesalJa lakossága (a peremen levő Almággyal és Bakóházával együtt) aligha több négyezernél. A mezőgazdasági földterület a háromezer hektárt sem haladja meg, ebből kétezer hektár körül mozog a szántóföld. DélSzlovákiában elég sok a háromezer hektárosnál nagyobb szövetkezet. Itt pedig Almágyot és Bakóházát is beleszámítva hét falu osztozik az említett földterületen. Ezek közül Egyházasbást és Vecseklő olyan közel van egymáshoz, hogy néhány épület össze is kötné a két falut. Nem nagy a távolság Tajti és Hidegkút között sem, Almágy és Bakőháza pedig közigazgatásilag' is egybetartoznak. Csak éppenséggel a szövetkezetük gazdálkodott eddig külön-külön, bár a bakóházi határ alig másfélszáz hektáros. Igaz, a két határ közé olyan ötszáz méter szélességben odaékelődik a feledi ÄG almágyi részlegének földje, ám az almágyiak szerint egy kis határrendezéssel ezen könnyen lehetne segíteni, az állami gazdaság részéről ez bizonyára nem ütközne nehézségbe. Csakhogy ... Azt mondják az almágyiak, hogy megvannak ők jól Bakóháza nélkül is. Nincs és nem is lehet ebben sértés, mert a szomszédok semmivel sem gazdálkodnak rosszabbul, mint ők. Ezt ők, mármint az almágyiak maguk állítják. A bakóháziak se szapulják ugyan- a nagyobbik falut, csak éppen ők is azt mondogatják — egyelőre jobb nekünk így. Hogy miért jobb. arról kevés szó esik. A háttérben persze ott lappang a felelet. Almágy már kombájnnal, is arat, nagy a gépparkja, aránylag nagy az egy hektárra eső befektetés, a hitel. Bakóházán — s ez a terület alapján természetes — még nem tartanak itt. Náluk a hagyományos módszerek mellett az egy hektárra eső bevételből nagyobb százalék kerül a munkaegységek jutalmazására, de a tagok átlagos tiszta jövedelme kiegyenlítődik az egy hektárra eső bevételkülönbözeten, meg a termelési költségek különbözősége ls lényegesen befolyásolja a tiszta jövedelem alakulását. Vagy ott van például Tajtl és Hidegkút. Akármelyik hidegkúti egyénileg gazdálkodótól kérdezzük, egyik sem állítja, hogy több a jövedelme, mint a szomszédban a szövetkezeteseknek. Sőt, inkább azt mondják, hogy a közösben az övékhez hasonló jövedelemért jóformán csak feleanynyit dolgoznak az emberek, mint ők az egyéniben. Látták ők például azt is, hogy Egyházasbáston meg másutt jó esetben ls reggel nyolc órakor indul a cséplő. Náluk, ha a szomszédok, rokonok meghívták egymást erre a munkára, fél ötkor, ötkor már akkor is ott voltak a meghívottak a cséplőnél, hff előző este kilenckor vagy tízkor állt le a masina. így megy ez sokféle munkánál. Tény, hogy az egyénileg gazdálkodók — a hidegkútiakra gondolván — sokkal több erőt fektetnek a munkába, a termelésbe, a hasonló jövedelem megszerzésébe, mint "a szövetkezetesek. Igen, mégis „kitartanak" a szerintük is rosszabb mellett. A miértre nem egészen egyöntetű a válasz. Azt mondják a hidegkútiak: — Mi szívesen mennénk a jéerdébe, ha ... Sok a ha. Például: ha számíthatnának arra, hogy a nagyüzemi termelés náluk is megkönnyíti a munkát, szebbé teszi az életet, de hát a hegyeken, a meredek partokon, az erősen tagolt száz hektárnyi szántőn erre aligha van kilátás, mert ilyen körülmények között a gépesítés szinte lehetetlen. Könnyebben menne a szövetkezetalakltás akkor is, ha nekik is annyi legelőjük lenne (aránylag), mint a szomszédoknak. De nekik semmilyen legelő nincs, s a szövetkezetben akkor hogyan biztosítanák a nyári takarmányt? Hiszen a közös állomány számára senki sem fog hátalni. Azt is mondogatják az érvek között, hogy könnyű a vecseklőíekhek a közös gazdálkodás fejlesztése, mert ott a pártszervezet erős, és jól kézben tartja a szövetkezet ügyeit. Ezt állítják az egyházasbástíak, a szomszédok is. Mede Menyhért elnök szerint olyan munkaerkölcs nincs sehol az országban, mint Vecseklőn s ^ sikert a hidegkútiakhoz hasonlóan ő ls a pártszervezet javára írja. Tény, hogy Vecseklőn valóban rendben van a közös szénája, legalábbis medvesaljai viszonylatban. Pedig Vecseklő is mindössze 347 hektár területen gazdálkodik, ebből csak 165 hektár a szántó. Náluk sem lehet valamennyi földet gépekkei művelni, még a DT sem szánthat mindenütt. Bozó István szövetkezeti elnök bizonyára nem túloz, amikor azt állítja, hogy ők a szántáson kívül a szántóföldek mindössze egynegyedét művelhetik gépekkel. Az is nehezíti a gazdálkodást, hogy a kevés földön csaknem mindent termelnek. Az eredmény mégis szembeötlő. Az idén például a gabonabeadást is terven felül teljesítették, húsból és tejből előreláthatólag szintén jelentősen túlteljesítik a tervet. Vitathatatlan, hogy a vecseklő! eredmények mögött valóban ott áll a pártszervezet, melynek a kis faluban harminc tagja van. Ezek nagyobb része ugyan nem szövetkezeti tag, Füleken, a vasútnál vagy másutt dolgoznak, ám Deák Gyula pártelnök (aki egyébként a Benzina alkalmazottja) állítása alapján mind a vezetőségi, mind a taggyűlések programjának nagyobb részét a szövetkezet problémái képezik. S a pártszervezet akkor is segít, amikor két kézzel kell megfogni a munka nehezebbik részét. A medvesaljai problémák elemzésének adósai maradnánk, ha figyelmen kívül hagynánk néhány olyan tényezőt, melyek egyelőre nagyon ls rányomják bélyegüket a környék mezőgazdasági nagyüzemeinek s egyáltalán a mezőgazdaság fejlődésére. Tagadhatatlan, hogy Medvesalján Vecseklő a legeredményesebben gazdálkodó EFSZ. jő a munkaerkölcs, jók az eredmények. Ezeken keresztül olyan termelési egységet sejt az ember, amelyben már magas fokú a nagyüzemj gozdálkodás, a termelés. Igen, az eredményekből ez logikusan következne. S a valóság? A csallóközi, hanáki vagy bodrogközi szövetkezetes talán megbotránkozna azokon a módszereken, amelyekkel akár a vecseklőiek, akár az almágyiak vagy tajtiak aránylag kiváló eredményeket érnek el. Azért botránkozna meg, hogy tulajdonképpen mi a nagyüzemi módszer a vecseklőiek termelésében. Több helyen — a takarmányalapot beszámítva — azzal próbálnak kiváló eredményeket elérni a tejtermelésben, hogy bevezetik a prémiumrendszert. Ki tagadhatja, hogy a premizálás a termelés növelésének egyik fontos tartozéka? A vecseklőiek például a tejtermelésnél egyszerűsítették a dolgot. A fejőket háromhavonként váltogatják — az általuk kidolgozott szabály szerint, azaz egyetlen szövetkezetes se maradjon ki a munkából. Mármint azok a dolgozók, akik nincsenek lekötve miden nap a közösben. Először azt hittük, hogy a munkaerőhiány, vagy a fejéstől, a tehéngondozástól való idegenkedés az oka ennek a furcsa intézkedésnek. Hiszen a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy bármilyen munkaszakaszon a legkiválóbb eredményeket általában azok érik el, akik mögött sokéves gyakorlati munka van. Meg is kérdeztük Bozó István szövetkezeti elnököt, nem megy-e ez a sajátos „módszer" a tejtermelés rovására. Megnyugtatásul elénk tette a tejeladási kimutatást. Jól állnak. Legalább 105 százalékos tervteljesítés mutatkozik. Az elnök így magyarázta a dolgot: — Tudjuk mi, hogy másutt nem így csinálják. De nálunk ez vált be a legjobban. — Talán ez is valami versenyforma? — Azt nem mondhatnám, hogy szervezett verseny. Annyi azonban bizonyos, hogy a tehéngondozásban és a fejésben a beosztottak szinte egymást túlszárnyalva igyekeznek a jónál is jobban dolgozni. — Ez hát a fő ok ennél a munkabeosztásnál? — Dehogy! — mosolyog. — Az, hogy mindenki keressen. — S a tagság mit szól ehhez a furcsa rňódszerhez? — Kérem, ez a tagsági gyűlés határozata. Mert ugyebár nálunk az aszszonyok nagyon hozzászoktak a munkához, mivel a férfinépség nagyobb része a falutól távol dolgozott és, dolgozik. Munkaerőhiány? Inkább fordítva. A gépek mégiscsak sok munkát elvégeznek. A többi kézi munkát igénylő belterjes termelésre, az úgynevezett kertgazdálkodásra egyelőre még nincs lehetőség. Még a zöldségkertészetre sem. Messze az állomás, a talaj sem elsőosztályú és mindenekelőtt kevés a víz. Még a legeltetett állatok itatása is sok gondot okoz. Sok ember foglalkoztatására nincs lehetőség, keresni pedig mindenki akar. S ha a növénytermesztésből a kocsisokon kívül vajmi kevés munkaegységet szerezhetnek a szövetkezetesek ...? Ha szorgalomban, igyekezetben egymást múlják felül az emberek ...? összeül a faluközösség és hoz egy olyan határozatot, melyet még a szomszédok is furcsállnak. Pedig amolyan „eredeti" nagyüzemi módszer náluk is akad. Felvetődik a kérdés — vajon a kedvezőtlen feltételek, lehetőségek alakrtották-e ki a sajátos módszereket, vajon a körülmények szülték az egyes falvaknak azt az összefogását, amely az aránylag egységes termelési körzetet — ha nem is ellenségesen — elválasztja egymástól? Van, vagy lehet ebben valami. Egyesek persze azt ls állítják, hogy az egyes falvak összefogása, illetve a többiektől való elkülönülése a rokoni kapcsolatokon alapszik. Ezt is nehéz megcáfolni, mert például Almágyon csaknem a fél falu Agócs nevet visel s a többi községben is hasonló a helyzet. Mondhatná valaki, most mér értem, miért nem sikerült eddig Hidegkúton megalakítani a földművesszövetkezetet. összefognak a sógorok, a komák és a járás tehetetlen. Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja — tartja a közmondás. És van ls abban valami, hogy a hidegkútiak összefognak éppúgy, mint ahogy az egyházasbástíak, a tajtiak vagy a vecseklőiek. összefognak, segítik, támogatják egymást a házépítésnél, a termésbetakarításnál s egyáltalán mindig, amikor szükség van az összefogásra. Az azonban erős túlzás lenne, hogy a szövetkezetalakítást ez és csakis ez az összefogás gátolja. Mert nézzük csak a tényeket, hogy közelebb kerüljünk a fő okhoz. ^ Ä hidegkútiak érvei között egy sincs olyan, amely helytelenítené, vagy támadná a szocialista nagyüzemi mezőgazdálkodást. Inkább csak elismerően beszélnek a jól gépesített közös gazdálkodásról. Azt sem mondhatjuk rájuk, hogy szabotálják a termelést, mert bár nehéz körülmények között termelnek, de eladást kötelezettségüknek általában hiánytalanul eleget tesznek. Mi hát a fő ok? Medvesalján még a közös, nagyüzemi gazdaságokban is csaknem teljes egészében a kisüzemi módszerek érvényesülnek. (Egyelőre.) Náluk, Hidegkúton a feltételek még rosszabbak, mint a többi községben, területük is a legkisebb. A jelenlegi körülmények azt kívánják, hogy a kis falu lakói az árueladásból csaknem minden mezőgazdasági termékkel kivegyék a részüket. Tehát meg kell művelni minden talpalatnyi. földet, meredek parton vagy laposon egyaránt. így magukat és Igásállataikat hajszolva, akár lepedőnyi területen is megtermelik a búzát, a burgonyát stb. A közösben — sajnos — ez még nem vált divatossá. A közősben minden munkát munkaegységgel, pénzértékkel mérnek. Furcsa képet mutatna a gazdaságosság, az önköltség kimutatása az ilyen apró-cseprő, bíbelődő munkáknál. Ehhez kétség aligha férhet. A járási nemzeti bizottság — legalábbis egyelőre — nem csinál különösebb problémát abból, hogy Hidegkúton még nincs EFSZ, bár nagyon jól tudja, hogy a belépési nyilatkozatot már sokan aláírták. Ismervén az említett helyzetet, inkább mint komplexummal foglalkozik többet a Medvesaljával, abb.ól kiindulva, hogy ezt az egységes termelési körzetet szakosítani kell. A szakosítás persze nem olyan dolog, amit egyik napról a másikre meg lehet oldani. Ha nem is mutatkozik türelmetlenség a járásiak munkájában, az még nem jelenti azt, hogy nem is tesznek semmit. Inkább az a helyes, hogy nem hamarkodták el a dolgot. Almágyon már átminősítették a határt, keresik a célszerűbb gazdálkodás lehetőségeit. Ahol eddig néhány mázsa búza, rozs vagy egyéb növény termett hektáronként, ott pár év múlva bizonyára bőséges termést ad majd a szőlő és a gyümölcs. Az is lehet, hogy az új gazdasági évben Bakóháza már csatlakozik Almágyhoz. Ottjártunkkor azt mondta Agócs Géza: — Látják azokat a partokat, dombokát? Ha ez a környék összefog, 'akkor előbb-utóbb lesz majd annyi gépünk, hogy azokat is megmozgatjuk. Hadd idézzük még Bozó István vecseklői szövetkezeti elnök szavait is: — Itt van ez a Gortva patak, ez áz örök bosszúság. Vagy kint tartózkodik a laposokon, vagy egy szem vjz sincs benne. Egy falu a maga határában hiába szabályozná. De ha öszszefognának... Kétezer hektár jó szántófölddel gazdagodnának a Gortva menti falvak, ennek csaknem a felével a medvesaljaiak. Ha a jelenlegi szántóterületből pár száz hektár gyengén termő földet szőlő- és gyümölcstermesztésre ki is vonna a specializálás, a Gortva szabályozása legalább olyan területet, de sokkal jobban termő földet adna vissza a kukorica-, a cukorrépa- és a gabonatermesztésnek. A faluközösségek ma még összefognak — kicsiben —, sajátos módszerekkel oldják meg saját problémáikat. De ahogy a józan gondolkodású, fürge észjárású medvesaljai földművelőket — természetesen beleértve a hidegkútiakat is — ismerjük, nincs már messze az az idő, amikor a nagy célok érdekében az egész környék népe is egyetértve összefog és Medvesalján a sző szoros értelmében, megmozdul a föld. Haraszti Gyula A kelet-szlovákiai vízrendszer építésénél a nyári hónapokban sok száz fiatal segédkezett. (ČTK felvétele) Moszkalenko nyomdokain Ezer liter tejért,.. __ Telnek a sajtárok. Az Ipolykeszi Állami Gazdaság három fejője az utolsó csepp tejet is Igyekszik ki fejni. Különösen Skerlec József buzgólkodik. — Sokáig kell fejni gyerekek, akkor több a te] — biztatja Sker lec Józsefet és Kúkel Istvánt. Az Új Szó első oldalán olvastam. Bizony Moszkalenko elvtárs megmutatta. — Meséld el... — Hát az úgy volt, gyerekek, hogy Moszkalenko elvtárs egy csehországi szövetkezetben járt, ahol feltűnt neki, hogy a fefők gyorsan fejnek. Az egyik ilyen gyorsan fejt tehéntől ő még két liter tejet fejt ki. — Hogyan? ... — Meleg vízzel megmosta a tőgyet és lassan, nyugodtan kifejte a tehenet. A teli kannáknál tovább folyik a vita. —Látfátok, engem meg azért szidnak, hogy soká fejek. A múltkor vitatkoztak a zootechnikussal. Nem adott igazat. Pedig én Moszkalenko módszerét fogom követni. Ö azt javasolja, hogy naponta legalább hét óra hosszáig fejjünk. — Egy kicsit sok. — Dehogyis, gyerekek — szól közbe az időközben érkező Dubovszki Géza, a gazdaság vezetője. -JSzámoljunk csak: reggel 3,30-kor kezditek a fejést és 6 óráig tart. A déli fefés másfél órát, az esti két órát. Ez összesen 6 óra. Ha megnyújtjuk a déli és esti fejés idejét, máris meglesz a hét óra. — Langyos víz is jó volna a tőgyekre — veti közbe valaki. . — Nem vagyok ellene. Valahogy megoldjuk. Tőletek függ. Bizony, igyekezni kell, mert 1000 liter tejjel lemaradtunk. Naponta nyolc liter fejési átlag, bizony kevés, — állapítja meg Skerlec József. — De ha leborjazik az öt tehén, tán még tíz literre is fetlliúzom. — Csak rajta. A gazdaság megad mindent. Harmincnyolc vagon széna kflzalban van. A lucerna is ad még egy kaszálást, a tarlóherétől pedig jól tejelnek a tehenek. Sikerült a 10 hektár tarlókeverék is. Számításom szerint november 15-ig zölddel etethetünk. — Akkor nem lesz hiba — örvendezik Skerlec József. — Biztos kifejjük az 1000 liter tejet, még többet is. Ezt pedig fejőbecsületünkre mondom ... , BALLA JŰZSEF A chynoranyi^ szövetkezetben az idén szép eredményekei értek el a lentermesztéshen. A 35 hektáros tábláról 8 mázsa magot és 42 mázsa rostlent takarítottak be a szövetkezetesek. Képünkön: a szövetkezeti tagok egy csoportja a len betakarítása közben. (K. Cích felvétele — ČTKJ 0] SZÖ 4 * szeptember 12.