Új Szó, 1963. szeptember (16. évfolyam, 241-270.szám)

1963-09-11 / 251. szám, szerda

í MIÉRT IDEGEN? Tóth Ágostont, Ipolyszaikán olyan falurossza félének tartják. Közel egy napot töltöttem a faluban, de nem találkoztam olyan emberrel, aki egy jó szót is mondott volna róla. Azt állítják, hogy aki csak teheti, elkerüli, de ha valakinek mégis szót kell vele váltania, ugyancsak megfontolja, hogyan ejtse a szót. Vigyáznia kell arra, hogy véletlenül meg ne orroljon. Egyszóval , nem kedvelik, söt ml több, félnek tőle, mert — amint mondogatták — ha Ágoston felönt a garatra, nem ismer se istent, sem embert. Számára Ilyenkor se erkölcs, se törvény. A hallottak után ítélve az ember könnyen egy bővérű, garázda „ki a legény a kocsmában" suhancra gondolna. Pedig egy élemedett korú emberről van szó. Olyanról, akire azt szokták mondani: már benőhetett volna a feje lágya. Derék, dolgos felesége,legény fia, eladó lánya és még egy kisiskolás fia van. Foglalkozását tekintetve nehéz volna valahová ls besorolni. Volt már csempész, orvvadász, a legutóbbi esztendőben pedig juhászkodott a szövetkezetben. De itt Is hamar kitelt neki az esztendő. Garázda természetét, kiruccanásait a közös vezetősége is megsokallta. Közel egy hónappal ezelőtt javaslatot tettek a kizárására, mivel a közös vagyon ellen többször elkövetett bűncselekményben a gyanú ismételten őrá esett. Most nem vitatjuk, mennyire helytállóak a feltevések. Az ügy tisztázása — közönséges bűntényről van szó — nem ránk tartozik. Mi most egyebet szeretnénk tudni. Azt, hogy Tóth Ágostont miért nézik le a szalkaiak, HIÁNYTALANUL A kedvezőtlen téli időjárás jelentős nehézségeket okozott a heneoveei cellulóz- és papírgyár dolgozéinak a tervfeladatok teljesítésében. A termelés teljes ütemben tudajdonképpen csak a második félévben indult meg. A CSKP KB májusi határozata már nagy munkaigyekezet közepette találta az üzem dolgozóit. Igazolják ezt a második negyedévben elért eredmények, amikor a nem fehérített sejtanyagok termelési tervét 101,5, a papírsejtanyagok tervét 100 százalékon felül, az átlagtermelési tervet 102 százalékra teljesítették. Különösen szép eredményeket értek el a papírgyártó gépeknél ahol terven felül 63 tonna papírt állítottak elő. Ezzel nemcsak behozták az első negyedévi lemaradást, de 16 tonnával többet terpieltek mint amennyit a terv előirt. A fapfirolóban 619 kilogrammal túlszárnyalták a tervet. A napi átlagtermelést 3,3 tonnával teljesítették túl és jelentősen növelték a minőségi termelést is. Ennek az igyekezetnek köszönhető, hogy a heneoveei cellulóz- és papírgyár jelenleg már hiány nélkül teljesíti feladatát. miért tartják idegennek, nem maguk közé valónak? Miért tartják minden rossz elkövetőjének? A legegyszerűbb válasz erre az, hogy Tóth Ágoston az ital rabja. Jelenleg ls kocsma miatt nyomja a kórházi ágyat. Az ilyen embert pedig sehol sem szeretik, lenézik, idegennek tartják a faluban. Hogy teljes legyen a kép, hozzá kell még tennünk azt is, hogy idegen ő a családban is. Felesége, igaz, még ragaszkodik hozzá, még él benne a reménység apró sugara: hátha megembereli magát. A nagyfiú és a lány azonban megvetik, szégyenlik. így került sor arra, hogy Mária — aki a szövetkezet irodájában mint bérelszámoló dolgozik — és István — aki röviddel/ezelőtt még a Stúrovói Gépállomáson dolgozott — elhatározták: valahol az ország másik részében keresnek munkát, hogy ne kelljen többet pirulniuk mostohaapjuk viselkedéséért. Mindezeket Tóth Ágoston felesége panaszolta el a HNB irodájában. Beszéd közben kövér könnycseppek gördültek végig barnapiros arcán. Még sötétkék kötője is kevésnek bizonyult, hogy valamennyit felszárítsa. — Ha Iszik, nem ls ember — panaszolja. Mintha megveszett volna .. * Néha hetekig sem bír kijózanodni. Ha elfogy a pénze, veszi a pincekulcsot ... Ilyen az éh életem, kedveseim, ésl nincs ember, aki segítsen rajtunk. A keserű szavakból egy szörnyű családi élet bontakozik ki. A szégyen, a sajnálkozó tekintetek lépten-nyomon a sarkukban járnak. Az örökös rettegés felőrli valamennyiük Idegrendszerét. Tóth Ágostonné már sok esetben menekült éjnek idején gyermekeivel a részeg apa elől. Sokszor álldogálták már át a hűvös éjszakát a szabad ég alatt. Legutóbb is úgy tudtak csak megmenekülni tőle, hogy magukra zárták a házat. Ekkor már közel egy hónapja ivott. Jóformán már nem is hasonlított emberre. — A két nagyobbik gyerek azt akarná, hogy kergessem el a háztól — folytatja. — Nekik mostohaapjuk... De hogy tegyek ilyet? Nem is tudom, hogyan vagyok vele. Ha józan, nem rossz ember. Még nem szakadt el közöttünk minden szál... Mi lenne vele, ha levenném róla a kezem. Szeretném megtartani őt ls, meg a gyerekeket is. Már a gyermekeim sem beszélnek velem emiatt. Pokol az életem. Szerintük én vagyok az oka mindennek, miért nem válok el tőle. x Szivet facsaró történet. És mindez miért? Azért, mert Tóth Ágostonnak mindennél: családjánál, barátainál, falubelijeinél előbbre való az ital. Családja szégyenít, retteg tőle, a falubeliek nagyon rossz embernek tartják. Ezt ő is jól tudja. Tudja, de képtelen parancsolni természetének, gyógykezelésről pedig hallani sem akar. Igaz, ezt a megoldást az illetékesek sem Igen szorgalmazták eddig, pedig az asszonyka már nemegyszer kérte a segítségüket. A helyi nemzeti bizottság részéről tanúsított vétkes közömbösség szinte a lelkébe mar az embernek. Szeretném a fülükbe kiáltani: Emberek próbáljatok valamit tenni, hisz ez a család a szakadék szélén jár. Beszéljetek vele! Küldjétek gyógykezelésre! Ehhez nemcsak jogotok van, hanem kötelességtek is megtenni. Az sem lehet kifogás, hogy ez magánügy. Nem, ez már nemcsak Tóth Ágostonék ügye, ennél jóval több: társadalmi ügy. Tóth Ágoston nemcsak a családját, de a községet is rettegésben tartja. Ezt nem én találtam ki, hanem az elvtársak maguk mondták: az elnök és a titkár elvtárs. A veszélyt tehát látják. Most már az a fontos, hogy mielőbb tegyenek is valamit, mielőtt valami jóvátehetetlen dolog történne. Tóth Ágostonné már tett lépéseket az ügyben. Orvosi segítséget kért. Ez azonban még a mai napig sem vezetett eredményre mivel a HNB valamilyen oknál fogva nem adta beleegyezését, hogy gyógykezelésre vigyék. Ez pedig hiba. Olyan mulasztást követtek el amit rövidesen jóvá kell tenniök. Ez ma már nemcsak a család érdeke, hanem az egész falué, de mégis mindenekelőtt Tóth Ágostoné. Reméljük, a HNB is azon a nézeten van, hogyha egy mód van rá, Tóth Ágostont meg kell menteni, visszatéríteni a züllés útjáról. SZARKA ISTVÁN A TV műsoráról A könnyű múzsa a képernyőn Már nem egyszer szóvá tettük e helyen a televíziós műsorok műfaji és gondolati összehangoltságának hiányát. Ogy tűnik, mintha a műsort nem terveznék országosan, hanem minden műsor kizárólag az Illetékes stúdió magánügye lenne. Ez a kifogás a leginkább az elmúlt hét TV-játékainak összeválogatására vonatkozik, ugyanis három különböző stúdióból három könnyebb műfajú játékot láttunk. Az ostravai stúdió hosszabb hallgatás után rövid szellemes, bár nem különösebben igényes színdarabbal jelentkezett. A nálunk még ismeretlen Marcel Druon, francia szerző Az utazó című komédiáját mutatta be, melyet a közelmúltban nagy sikerrel játszott a párizsi Comedie Francaise. A darab cselekménye valóban igénytelen, fejleményében azonban mégis meglepő. Eltekintve ettől, maradéktalanul élveztük a komédia szellemes, frappáns dialógusait. A fiatal furfangos és elegáns „utazót", főnökét, aki nem Ismeri ifjú alkalmazottját, annak ellenére, hogy az már öt éve van nála állásban, valamint a főnök feleségét, aki készségesen átadja magát a fiatal férfinak, aki egy befolyásos amerikai cég képviselőjeként mutatkozik be neki. Természetesen, e találkozásból egész sor furcsa helyzet következik, melyekben főleg a házaspár kompromittálja magát, míg a komédia hőse, 25 millió lírával távozik, melyet furfangosan ugyan, de mégis hivatalosan szerez meg főnökétől, találmányáért. A kis komédia A Bratislavában megrendezett első országos gyümölűe- és zöldségkiállítást a belföldi látogatókon kívül számos külföldi ls felkereste. Eddig az NDK-ból, Magyarországról, Lengyelországból és Olaszországból érkezett vendégek tekintették meg a vitaminok seregszemléjét. Felvételünkön? a lednicei Növénynemesítő Állomás őszibarackjai, Igen közkedveltek. (nj) bíráló éle hangsúlyozza a tényt, hogy a mai olasz társadalom felső tízezere szívesen hajlong az amerikaiak előtt, ugyanakkor a hazai erőket elfojtja, bár ezek sok esetben lényegesen tehetségesebbek és több bennük a vállalkozó szellem. Az előadás egy kis csalódást is okozott, ugyanis Zdenék Havliček rendező és a szereplők nem tudták kihangsúlyozni a darab könnyed, sziporkázó stílusát, melyben jobbam kitűnt volna a dialógusok frappánssága — például az utazó és a félrelépő feleség között. A másik .két előadás, amelyekről szólni szeretnénk, tulajdonképpen a televíziós kamera elé vitt két színházi előadás. Az első Zdislaw Skowronszki lengyel író Zsonglőrök című szatirikus játéka, a bratislavai stúdióból, a žilinat művészek előadásában. A szerző szellemes és kevésbé szellemes helyzeteken mutatja be az elképzelés és a valóság közötti ellentétekről a régi Ismert igazságot, s ezt egy rasszista ellenes társaság elnökének példáján ábrázolja, aki rögtön felhagy haladó szemléletével, amikor megtudja, hogy leánya egy négerhez ment feleségül. A Játékból hiányzik ugyan a fentebb említett komédia ritmusa és elegáiiclája, mégis felkeltette a nézők figyelmét, s ez különösen Martin Holly rendező művészetének az érdeme. A rendező és a címszereplők a darabból kihozták, amit csak lehet, egyöntetű egészet alkotott a darab, ami a színház viszonyait tekintve különösen értékes. Ennek annál is inkább örülünk, mert az utóbbi időben a žilinai színházból nem a legjobb hírek kerültek hozzánk. Az előadás viszont bebizonyította, hogy ebben a színházban is vannak egészséges erők, amelyek értékes eredményt mutatnak fel. A harmadik előadás John Milington Synge: Nyugat hőse című darabja paradoxba fulladt. A televízió szempontjából kiválóan betanult darab (különösen érdekes volt az egyes helyzetek beállítása, az operatőr pontos munkája Jindrich Novotný irányításával) mégis az összhatás talán a szövegkönyvnek köszönhetően széteső volt. Ennek okát abban kereshetjük, hogy a szerző több jelenetet túlságosan exkluzív környezetbe ültetett, és ehhez válogatta a szavakat ls, hogy így fejezze ki gondolatát: az emberek inkább megalkusznak az Igazságnak nem megfelelő, de hatásos helyzettel, minthogy tudomásul vegyék a dolgok valódi, reális de nem hatásos helyzetét. Tagadhatatlan azonban, hogy valamennyi színész szenvedélyesen beleélte" magát szerepébe, úgyhogy az előadásban nem fordultak elő szürke jelenetek. Ez természetesen elsősorban Karel Svoboda rendező és Eduard Cupák, Zdenka Procházková, Irena Kačírková, Karel Pavlfk és a prágai Városi Színház többi tagjainak köszönhető. I STANISLAV VRBKA. MOTTŐ: Most rongy papíron, rothadt kötlevélen A gyalázatnak megadta magát, Anglia, mely más földeket szokott Bevenni, most önmagát vette meg! (Shakespeare: II. Richárd) VII. Ki mit tesz a mérlegre A mérleg nyelve inog: védekezni, vagy megadni magunkat? Ezen a kérdésen töpreng a kormány. Mit tegyen? Tegye mérlegre, ki milyen kiutat kínál a helyzetből. S a legjobb szerint cselekedjék. Nézzük meg először, mit tett a mérlegre a nép: 'A kommunista várt prágai szervezete szeptember 9-én estére nyilvános népgyűlést hívott egybe a Slovanský ostrovra. Már a délutáni órákban gyülekeztek a prágalak tömeget. Hét órakor a rendőrség már nem engedett be több embert a túlzsúfolt terembe. Az emberek százat kinn rekedtek, de nem távoztak, ott maradtak a bejárat előtt. A bejárat feletti transzparens mágnesként fogva tartotta az embereket. A felirat azt hirdette: „A Csehszlovák Köztársaság alkotmányának 1. paragrafusa: A nép az államhatalom egyetlen forrása." Az emberek tudták, hogy a CSKP nem fél a legnehezebb helyzetben ts megmondani az igazat arról a veszélyről, amely a köztársaságot fenyegeti. Tudták, miről fognak beszélni a kommunisták. Tudták abból, hogy amikor a polgárt sajtó tömegével közölte a apró részleteket Runclman horgászatáról, arról, hol tölti weekendjét stb., akicor a kommunista Rudé právo átlátott a szitán és címbetűkkel hirdette: „A Karlovy Vary-t követelményeket nem szabad teljesíteni.'' De térjünk vissza a szigetre. Taps fogadja Klement Gottwaldot, Nejedlý professzort, Appelt német antifasisztát, Stilipec elvtársat, a |gg grgö 4 a 1963. szeptember U. mosti bányászt... Gottwald elvtárs emelkedik szóra: „... Nem kétséges, hogy a gordiuszi csomót az ellenség legszívesebben karddal vágná ketté, és velünk szemben is legszívesebben az „ausztriai" módszert alkalmazná. Ha ezt eddig nem tette, bizonyosan nem azért, mert nem volt rá kedve, hanem csupán azért, mert ezzel hallatlanul sokat kockáztatna, bizonyos körülmények között saját nyakát is..." jKl. Gottwald Müvei Vili. 297. old. magyarul.] Gottwald elvtárs szavalt percekig tartó taps követi. „Védekezni minden áron, minden lehető eszközzel, körmünk szakadtáig. Védeni minden fát, minden mezsgyét. Védeni minden viskót, minden falutl ...A mi erős akaratunk és védelmi képességünk az egyik oka annak, hogy az ellenség eddig nem szánta rá magát a közvetlen támadásra." (U. o.) Minden mondatot az elszántság megnyilvánulása követte. Felkiáltások: „Nem hagyjuk magunkatI Nálunk nem törnek átľ A felkiáltások után Gottwald elvtárs folytatja: „A másik ok az a tény, hogy nem vagyunk egyedül." Az emberek megértik miről van szó és egyszerre ütemes felkiáltásokban törnek kl: „Éljen a Szovjetuniói" „Nem vagyunk tehát egyedül: velünk van az erő döntő fölénye." Lehetetlen, hogy ezen a helyen ne vágjunk egy kissé az események elé. A kommunista párt álláspontjának helyességét ugyanis maga Hitler igazolta egy évvel később", 1939 augusztusában, amikor Burghardtnak, az akkori Népszövetség képviselőjének kijelentette: „Amikor München után lehetőségünk nyílt megismerkedni a csehszlovák haderő-, vei, nagy nyugtalanságot keltett, amit lát-: tunk. Láttuk, hogy nagyon komoly veszély-; ben voltunk. A cseh tábornokok készítette tervek borzalmasak voltak számunkra. Ak^ kor értettem meg, miért kérték tőlem saját tábornokaim, hogy mérsékeljem magam/

1 'A szigeti népgyűlésen a nép megtudta, mit tesz a mérlegre a kommunista párt: védekez-. ni. Ehhez a kormány részérpl elég volna egyet tenni: elutasítani a fegyverletételt, A kommunisták javaslatait azonban a Várban nem vették komolyan, Az emberek kíváncsian lesték: hát a kor-, mány mit tesz a mérleg serpenyőjébe? Ezt tet-. te: BeneS szeptember 10-én rádióbeszédet mon-. dott. jóakaratra, kölcsönös bizalomra hívta fel az embereket... Hát ez csalódás volt. Az emberek mást vártak akkor az elnöktől. Olyan szavakat akartak hallant, mint egy nappal ezelštt a szigeten hallottak. Hiába! Közben egyre nőtt a feszültség. A pályaudvarok, a repülőterek megteltek emberekkel, akik stettek biztonságba helyezni magukat, kincseiket. Gazdag zsidók, német emigrán-. sok... A náci új ságírók ís kiürítették a terepet. Így tettek egyébként néhány hónappal ezelőtt Bécsben ls. Ojságírói körökben ezt figyelmeztetésként értelmezték.. t Közeledett az NSDAP kongresszusának utolsó napja. A világ figyelme Nürnberg felé fordult, ahol szeptember 12 én Hitler mondja a záróbeszédet. Ez minden bizonnyal a gordiuszi csomó megoldását jelenti. De milyet? Háborús, vagy békés megoldást? Felvirradt szeptember 12. Hét óra múlott néhány perccel, amikor a berlini rádió szpíkere bejelenti: Der Führer hat das Wort..." Hitleré a szó. Mit tesz ő a mérlegre? „Csehszlovákiáról beszélek..." — hangja Itt felerősödik, harag, de egyúttal megvetés érezhető ki belőle. „Ebben az államban a viszonyok, mint általában ismeretes, tűrhetetlenek .,, rA szudétanémetek nyomora mérhetéU len. Meg akarják semmisíteni őket Mindent, amit mond, jóelőre megfontolt, kiszámított. Mellékes, hogy szavait holnap akárki kapásból érvekkel megcáfolhatja, mellékes, hogy Igazat mond-e vagy hazudik. Egyáltalán nem tényekről volt szó, A lényeg — a hatás. Ez pedig pusztán rende-. zés kérdése. Azt mondták Hitlerről, hogy hipnottzálni tudja a tömegeket. Színház volt ez a javából. A drámai szünetek, a hanghordozás, a gesztusok összhangja, a kellő pillanatban kellő erővel üvöltő válogatott SA-mannok kórusa —

i ezek a hatásvadász fegyverei. Beveti őket: rA suttogástól až üvöltésig fokozza hangját, amikor ezeket mondja: „Február 20-án mon-. dott beszédemben kijelentettem a birodalmi gyűlés előtt, hogy a birodalom nem tűrheti tovább ennek a három és félmillió németnek az elnyomását, üldözését. Kérem a külföldi állámférfiakat, higgyék el nekem, itt szó sincs frázisról. ... Követelem, a három és fél millió csehszlováklat német elnyomatása szűnjék meg, s helyére léplén az önrendelkezés joga. A csehszlováklat németek nem fegyvertelenek, s nem elhagyottak. Ez vétessék tudomásul." Itt már rezegnek a hangszórók, s a begyakorolt SA-mannok kórusa rákezdi: „Führer, befiehl, wtr folgeni" Führer vezess, ml köve-, tünk. Kimondta a lényeget. Nem ts a lényeget: a jelszót. A jeladást valamire, ami néhány tucat kilométerre Nürnbergtől keletre fog majd megvalósulni. A jelszót meghallották a rádióból a Siudétavldék egyik helységében Schwaderbachban ts. Az tttenl kocsmáros — Langhammer — az asztalra teszt a rádiót, hogy az egybegyűlt henleinisták mindent jól halljanak. A hangulat fokozására olcsó bort állít mellé. A „kurázsihoz" azonban ez nem elég, pálinka kell. A férfiak a söntésben tolakodnak. Hitler épp befejezte utolsó mondatát ... „ez vétessék tudomásul". Itt ls értenek ám a rendezéshezl Konrád Martinic felugrik az asztalra: „Éljen Adolf Hitleri" Ordítás, tolakodás, hangzavar, tüleke-. dés a válasz. Az emberek megindulnak.,, Künn nappali fényáradat... Fáklyásmenet is

a Hitler kardot dobott a mérlegre. A henleinisták hozzásegítették, hogy ez legyen a legnyomósabb a serpenyőben .., Következik: Felcsapnak a lángok i