Új Szó, 1963. szeptember (16. évfolyam, 241-270.szám)

1963-09-06 / 246. szám, péntek

Nincs mindenre paragrafus Könyvtárnyi — paragrafusokat tartalmazó — művel felfegyverkezve indultam útnak. Mert panaszlevelet hozott a posta. Az irás után ítélve nem volt nehéz kitalálni, hogy a levelet egyszerű munkásember küldte. Strehársky József, a szenei Elektrovod-üzem segédmunkása panaszkodott, mert közvetlen felettesei még a mai napig sem intézték el — zárták le — a múlt év őszéről húzódó balesetjárulék ügyét. Egyszerűnek látszó eset Tavaly — november 29-én — egy szombati napon munka közben ráesett Strehársky József lábára egy súlyos vaslemez. A baleset következtében a munkást az orvos 28 napra munkaképtelenné nyilvánította, így az öttagú családot eltartó családfőt jelentős keresetcsökkenés sújtotta: abban a hónapban jó 600 koronával kevesebbet adhatott Strehársky József a családnak. A vaslemez Strehársky József Jobb lábán belső horzsolást okozott, így a különben keménykötésű munkás annak ellenére, hogy fájt a lába és az ideiglenes kötözőhelyen látta, hogy vér szivárgott a körme alól, azt mondta, hogy „nem olyan veszedelmes dolog ez, majd elmúlik a fájás". Bizonyára örült az egész műhely, hogy nem történt nagyobb baleset, mert az üzem egyik legelőnytelenebb mutatója akkoriban amúgy is az állandóan emelkedő balesetgrafikon volt. A következő műszakra — hétfőre — azonban hiába várták Strehársky Józsefet az üzembe. Otthon egyre rosszabbra fordult az állapota, kénytelen volt orvoshoz menni, aki ki ís írta őt a munkából, s amint már az imént mondottuk, 28 napra betegállományba került a háromgyerekes apa. Az ember ezek után azt gondolja, hogy a műhelyvezető és a mester a munkabiztonsági előadóval együtt nyomban jegyzőkönyvet vett fel a balesetről és Strehársky Józsefnek majd minden akadály nélkül kifizetik a baleseti járulékot. Hiszen ott volt az eset „corpus delicti"-je — a szétmorzsolódott nagyujj, ott voltak a munkatársak, akik tanúsítani tudják, mi történt. Alaki hibáról tehát aligha lehetett ebben az ügyben szó. Esetleg annyiban, hogy az orvos, mindeddig érthetetlen okokból — reumatikus bántalmaknak megfelelő diagnózis-számot írt a balesetet szenvedett munkás beteglapjára és ezt csak a baleset megtörténte után néhány héttel javította ki. Erről azonban — mindenki belátja —, a kárvallott segédmunkás nem tehet, mert nem is ismeri ki magát a diagnózisszámok között. Nagyvonalúság — más pénzéből Teltek a hetek, jó négy hét múlva a fájós nagyujj is meggyógyult, az orvos Strehársky Józsefet saját kérelmére gyógyulttá nyilvánította. És Strehársky József várta, hogy majd csak meghozza a posta a balesetbiztosítás címén őt megillető összeget. Egészen márciusig várt, amikor egy reggeli termelési értekezleten — mert egy másik munkás hasonló esete is szóba került — megkérdezte Richter művezetőtől, mi lesz a baleseti járulékkal. Richter művezető és Mészáros elvtárs — a mester — megpróbált „okosan" beszélni a kárvallottal. Hatszemközt a következő beszélgetés játszódott le az érdekelt felek között: — Nézze, Strehársky bácsi — mondták a vezetők. — A maga lába már meggyógyult, ml ketten pedig — elismerjük — hibát követtünk el, hogy nem írtuk meg rögtön azt a jegyzőkönyvet. De tudja, úgyis anynyi baleset volt a közelmúltban ebben az üzemben! És talán azt is tudja, hogy a mi negyedévi prémiumunk jóval csökkenne, ha az igazgató fülébe kerülne, hogy mi történt. Egyezzünk hát meg: Mi ketten ígérjük magának, hogy a következő hónapokban majd mindig „hozzácsapunk" a prémiumához egy-egy százast. Mert ugyebár az 1300 korona az azért ezerháromszáz korona! Kár volna ezt elvesztenünk egy ilyen baleset miatt. Strehársky József eltűnődött a dolgon. Azon főleg, hogy „hozzácsapnak majd a prémiumához egy-egy százast". Vajon milyen alapon, milyen pénzből „csípi" majd le két vezetője azokat a százasokat. — Talán éppen a legjobb barátomat károsítják majd meg ezzel — gondolta. És Strehársky József sokáig tűnődött azon is, hogy lám, milyenek az emberek... Ha a magáéról van szó, némelyik foggal-körömmel ragaszkodik az 1300 koronához, de ugyanakkor gondolkodás nélkül csökkenti a másik alig 150—200 koronás jutalmát. — Ha nem károsítják meg ezzel munkástársaimat — mondta végül Strehársky József —, rendben van, beleegyezem. — Hogyne lenne rendben — válaszolt rá a két vezető. — Tudja, Strehársky bácsi, a férfiak megtartják az adott szót. Ez becsületbeli kérdés! Nem tartották be az adott szót Strehársky József bízott a két vezető szavában. Ezt azonban ők csak félig-meddig teljesítették. És itt kezdődött azután a balesetet szenvedett munkás kálváriája. Akárhová fordult a műhelyben, egyik vezető sem adott neki igazat. Csűrni-csavarni kezdték a dolgot. Végül oda fajult a dolog, hogy a vezetők közül némelyek így kezdtek beszélni: „Az is meglehet, hogy otthon történt Strehárskyval a baleset és a járulék követelésével meg akarja károsítani az államot..." Elővették az elsősegélyállomás jegyzőkönyvét, amelyből — csodák csodája — „kiderült", hogy annakidején a munkásnak a bal lábaujját érte a baleset, nem pedig a jobb lábán sérült meg Strehársky József, ahogy azt a tények bizonyítják. Egyszóval: a tényekkel dacolva a művezető azt akarja bebizonyítani, hogy ő nem bűnös a dologban és ellenkezőleg: Strehársky József követett el hibát. Richter művezető „csak" azt nem tudja érdemben megmagyarázni, miért akart ő márciusban kiegyezni Strehársky Józseffel. Ha egyszer igaza van, akkor miért volt mégis hajlandó ilyen kényszeregyezség-félét kötni. Megmutattuk Richter művezetőnek beosztottja panaszlevelét. Valahogy az is szóba került, hogy a levél nehéz kezű munkásemberre vall, aki más jelek szerint ítélve is aligha lenne kapható csalásra. — A levél szerint ez a helyzet, mondta a művezető, de a valóságban nagyon is rafinált ember ez a Strehársky. ríem is csoda, hiszen magyar csendőr volt... Megkérdeztük Strehásky Józsefet, mi igaz ebből. Nem mentegetőzött egy szóval sem, hanem egyszerűen odalépett a szekrényhez és három iratot tett elém. Egy orosz, egy francia és egy német nyelvűt. A dokumentumok azt igazolják, hogy Strehásky József 663 napig „élvezte" a dachaui haláltábor „vendégszeretetét". Aztán megmutatta fejét, rajta három horpadást. — Az SS-ek „kézimunkája". Puskatussal csinálták. Tizenegy géppisztolygolyót is kaptam a testembe, egy még mindig a karizmaim között van. Tízen akartunk szökni, ketten maradtunk csak életben. Fogolytársaim fadarabokkal piszkálták ki testemből a golyókat. Szerencsém volt, életben maradtam. De akárhogy fordul ls azóta a helyzetem, mindig felháborít, ha egy vezető így bánik beosztottjaival, mint ahogy Richter művezető bánik velünk. A művezető viszont így érvel: Azért még senki sem élvezhet különleges előnyöket, mert a koncentrációs táborban volt. A törvények mindenkire egyaránt kötelezőek. És hogy ő valóban ebben a szellemben is cselekszik, bizonyítékul ha'lomnyi rendeletet, munkatörvénykönyvet vesz ki íróasztalából. Mindez azonban nem változtatja meg a tényeket. Richter elvtárs fittyet hány a tényeknek, a tanúknak, annak, hogy egy beosztottja 28 napig munkaképtelen volt. A művezető minden áron csak a maga igazát bizonygatja. Strehársky József saját szavai szerint — már kérte a műhelyvezetőt, helyezzék át-őt más műhelybe, mert úgy érzi, felettesei azonkívül, hogy még nem zárták le az esetet, lelkileg — önmagukban — sem tették még túl magukat a dolgon. A légkör megtisztítása érdekében bizonyára jót tenne, ha teljesítenék Strehársky József kívánságát. A szenei Elektrovod üzemben annak ellenére, hogy lassan már egyéves jubileumot „ülhetne" ez az ügy, még mindig nem tettek pontot Strehársky József esete végére. Az egyszerűnek tűnő ügy valószínűleg majd a munkaügyi bíróságon Intéződik el. A döntés, hogy kinek a javára dől el, az elmondottakból már biztosra vehető. Az elmarasztaltak példája pedig azt is igazolja, hogy „lakkozni" ma már akkor sem fizetődik ki, ha azzal történetesen . saját prémiumunkat mentjük. De azt is bizonyítja ez az eset, hogy ilymódon nem lehet a balesetek ellen harcolni. TÖTH MIHÁLY A Ceské Budéjovice-i Magasépítő Vállalat písekl építkezési igazgatóságához tartozó építők új lakónegye- \ det építenek Písek várósában. Képünkön az egyik lakóház homlokzatán dolgoznak. Ilyen házakat jognak építeni a dél-csehországi építők Prága kerületében, Malešicén is. (CTK — B. Krejőí felvétele) Űj oltóanyag (ČTK) — A CSTA bratislavai Biológiai Intézetének dolgozói új oltóanyagot kísérleteztek ki az úgynevezett aujeszki betegség ellen. Ez a vírusos megbetegedés tömegesen pusztítja a malacokat és csökkenti a hízó állatok súlygyarapodását. A vírus megtámadja a szarvasmarhát is. Járvány kitörésekor például a dunaszerdahelyi járásban egy hét alatt egy istállóban 60 állat közül 30 elpusztult. Az új vakcina az ellenőrző kísérleteknél igen jól bevált. Fontos, hogy az ellenszer a szopás által az anyasertésBől átvivődik a malacokra. A vakcinát sikerrel alkalmazták a szarvasmarhánál is. A CSTA intézete munkájának eredményét átadta a Mező-, Erdő- és Vízgazdasági Minisztériumnak, hogy az biztosítsa ennek az új, fontos oltóanyagnak előállítását. MOTTÖf Most rongy papíron, rothadt kntlevélen A gyalázatnak megadta magát, Anglia, mely más földeket szokott Bevenni, most önmagát vette meg! [Shakespeare: II. Richárd) III. Hitler dühöng A felismert veszély közelsége cselekvésre kényszeríti a csehszlovák kormányt. Hodža miniszterelnök a rendkívüli kormányülésen a katonai szakértők és a hírszerzőszolgálat jelentései alapján tartja beszámolóját. A kor^ mány tagjai megdöbbenten hallgatják: A 7. és 17. IVehrrnacht-hadosztályt áthelyezték Bajorországba. Az 52. repülőezred két zászlóalját szászországi támaszpontra helyezték át. Egyre több a berepülés Csehszlovákia légiterébe. Csak május 19-én kilenc légi határ-. Sértés történt. A vezérkar megállapította, hogy a német haderők összpontosítása a csehszlovák határ közelében általánossá vált. Hodža bejelenti, hogy kormánya kérdést intézett a német kormányhoz, mit jelentsen ez. A válaszban nem tagadták a csapatösszevonást, csak kijelentették, hogy nem a köztársaság ellen irányul. A miniszterelnök átadja a szót a hadügyminiszternek. A hadügyminiszter javaslatot tesz egy évfolyam mozgósítására és a műszaki, valamint speciális alakulatok tartalékosainak behívására. Tízperces vita után a javaslatot a csehszlovák kormány elfogadja. A hadügyminiszter hangsúlyozza, hogy „többet nem tehetünk, mivel a nyugati kormányok szemében ez agresszivitásnak tűnhetnék Csehszlovákia részéről. Május 20-án a kormány elhatározza a részleges mozgósítást. Másnap reggel 27 000 államvédelmi kivonult a határra. Délben a hadsereg megszállta a határmenti erődítményeket. Minden hadmozdulat nagy pontossággal és gyorsasággal ment végi be. Olyannyira, hogy a külföldi katonai szak-, értők csodálatukat fejezték ki. Csehszlovákia elszántsága a rokonszenv hullámát váltotta ki Európa-szerte. Érdekes visszhangra talált ez a tett Anglia, Franciaország, sőt Németország kormányköreiben is. 48 óra lázas diplomáciai tevékenység következett. A berlini angol követ kihallgatást kért Kelteitől és az államtitkártól. A francia külügyminiszter az angol <=s szovjet követtel tárgyalt, s kijelentette, hogy háború esetén Franciaország Csehszlovákia mellett áll. Daladier. ugyanezt elmondta a német követnek is. Eddig csak a Szovjetunió állt szilárdan Csehszlovákia mellett. Most azonban a náci vezetőknek tudatára kellett ébredniük, hogy Csehszlovákia megtámadása egyúttal háborút jelent Anglia és Franciaország ellen ts. Május 22-én a nácik gyors tanácskozást hívnak egybe Berghofba. Ribbentrop lógó orral jelenti be, hogy külföldön egyre szaporodnak a szolidaritási megnyilvánulások Csehszlovákiával. A tervezett akciót lefújják. Május 23-án berlini nagykövetünket hivatalos körök biztosítják, hogy Németország nem szándékszik megtámadni Csehszlovákiát. Henleint, akt ebben az időben Berlinben volt, visszaküldték Prágába, egyezkedjék tovább. Győztünk! Hitler megfutamodott! 'A köztársaság határozott kiállása meghiúsította a nácik támadását! De mi történt?. Hiszen ez logikátlan! Miért 'állt egyszeriben Anglia és Franciaország Csehszlovákia mellé, amikor előzőleg egész politikájuk a Hitlerrel való megegyezésre irányult? A magyarázat egyszerű: a két nyugati kormány az adott helyzetben nem tehetett semmi mást. Az események oly gyors egymásutánban következtek be, hogy a válság további elnyújtására, a Harmadik Birodalommal való egyezkedésre, kulisszák mögötti manőverezésre egyszerűen nem volt idő. Ä kérdés így állt: teljesítik-e a nyugati szövetségesek a szerződésekben vállalt kötelezettségeiket vagy sem. A közvéleményt még nem dolgozták meg annyira, hogy elhiggye: Csehszlovákiát fel kell áldozni. Még túlságosan friss volt Ausztria megszállásának emléke. Az a kormány, amely ebben a helyzetben nem állt volna ki. egyértelműen — s ez mindenekelőtt Franciaországra vonatkozik — egyszeriben megbukott volna. A nyugat-európai kormányok leszűrték ebből a tanulságot Ha majd néhány hónap múlva megismétlődik hasonló helyzet, a közvélemény zömét már meggyúrják annyira, hogy „bevegye" a szószegést. Micsoda alkalom volt ez! A német hadsereg fele — Keitel nürnbergi vallomása szerint — akkor a csehszlovák határon volt. És milyen gyönyörűen bele voltak illesztve az események egymásutánjába a provokációk. Május 17-én a henlenisták megtámadták jirkovban a munkásokat. 18-án jegyveres henleintsták Bruntálban a Munkásházat próbálták megtámadni. 20-án Vejprtyban zavargást Idéztek elő. t, Melyik volt a sok közül az, amely a „villámakcióra" az indokot szolgáltatta volna? Ez: 1938. május 21-én Chebben két henleinista motorkerékpáron robog a német határ jelé. Az országúton a járőr ;megpróbálja megállítani őket. A vezető azonban gázt ad, szökni próbál. Az őr fegyvert fog és lő... Talál. Az országúton ott maradt a két henleinista holt-, teste. Eldördült az első lövés! Mégpedig csehszlovák részről

j Kell-e ennél több? Ugy látszik igen, mert a német propaganda óriási lármát csap, de a haderő nem mozdul. A megfelelő pillanatot lekésték ... Mert május 21-én már nemčsak Csehszlovákiát támadták volna meg, hanem Francioarszágot is. A haderő zöme pedig Németország másik végében — a cseh határnál — volt éppen. A Grün-terv első módozata „nem jött ki". 'A két henleinista hiába, lövette, magát agyon, Néhány napig csend van. Hitler és falkája Berghojban marad. Május 28-án azonban mindnyájan egyszeriben Berlinben teremnek, házas tevékenység kezdődik. A haderő főparancsnokait becitálják a birodalmi kancelláriába. A légkör sok mindenben a múlt évi novemberi tanácskozást idézi. Göring, Keitel, Brauchitsch, Beck, Raeder csizmái kopognak a hosszú folyosókon. Csak Blomberg és Fritsch hiányzik — az egyiket Göring, a másikat a „konkur.-. rencia" túrta ki Hitler kegyeiből, Hitler a hosszú asztal főhelyén ül. Dühöng. Arca haragos, tekintete gyűlölködő. Elhagyja a szokásos ömlengést. Kirobbáit: „Megingathatatlan akaratom, hogy Csehszlovákiát letörlöm a térképről.,," ... ÉS megszületett a később az őrületig ismételt „ausradieren" hisztérikus szállóige. Egyszerre robban az utóbbi napok felgyülemlett keserűsége. Hitler megízlelte, milyen a vereség. Módosítani kell a Grün-tervet! Az új határidő 1938 október. 2. Kilencvenhárom hadosztályt kell bevetni! Két nappal a tanácskozás után Keitel módosítja is a Grün-tervet. Szigorúan titkos! Csak magasrangú tisztek számára! A módosítás jelirata: „Háború két fronton a jő támadás déli irányban." A részletek nem sokban térnek el az eredetitől, csak az első mondat más, a Hitler-idézet: „Megingathatatlan elha-. tározásom katonai akcióval belátható időn belül megsemmisíteni Csehszlovákiát." Az első düh azonban rövidesen elszállt, Néhány nap múlva, a „kétfrontos háború biztosítása"- és a „nagy 'elhatározás" után Hitler mégis megvakarja a füle tövét. Június 9-én tábornokaival tanácskozik. Kilenc további nap múlva általános irányelveket csatol a Grüntervhez: „Nem áll fenn a preventív háború veszélye Németország ellen... A Csehszlová-. kia elleni akcióra azonban csak abban az eset-, ben határozom el magam, ha úgy mint a de-, militarizált övezet megszállása /Rajna vidék — a szerk. megj.') és Austtria elfoglalása esetében, teljesen biztos leszek benne, hogy Franciaország nem vonul fel és Anglia sem avatkozik be.",,, A fenevad meghunyászko-. dott.., Az „elhamarkodott" Csehszlovákia (így jel-. Iemezték, s gyakran ma is jellemzik a nyu-i gati újság- és történelemírók Csehszlovákia kiállását 1938. május 20-án) meghiúsította a szépen elgondolt nyugati tervet. De meg is kapta érte a magáétl Hogyan képzeli, hogy a nagyhatalmakat, amelyektől függ, a háború" szélére sodorja?! Hogyan képzel ellent állni Hitlernek, aki előbb-utóbb úgyis terjeszkedni kezd? Mégcsak az kellene, hogy most nyugatra forduljon! Meg kell za-. bolázni a csehszlovák kormányt! Es megindul a sajtóhadjárat. „Semmi közünk a csehekhez?"• — hirdeti címbetűkkel a Daily Mail. Chamberlain nyilatkozik a lapoknak, amiből csak az tűnik ki, hogy a legjobb mégis az lesz, ha a Szudéta-vidéket Németországhoz csatolják és így teremtenek békét (New York Times I. De diplomáciai úton is jolyik a „gyúrás": Az angol és francia nagykövet Prágában, átadja a külügyminiszternek azt a jegyzéket, amelyben a kormányok követelik, a csehszlo-. vák kormány bocsátkozzék azonnal tárgyalá-. sokba a német kisebbséggel. A jegyzék már. nem tartalmaz említést arról, hogy Csehszlo-. vákia háború esetén számíthat nyugati szöveti ségesei segítségére. A logikus következtetés helyett a Nyugat Csehszlovákia meggyúrásába kezdett. Pedig a józan ész diktálta, hogy ha úgy, mint májusban — de nemcsak szavakkefl, hanem tettekkel is — meghiúsítanak minden további provokációt, a Harmadik Birodalom megszűnik Európa réme lenni. Ehelyett Chamberlain tovább nyilatkozik: Meg kell adni az önrendelkezési jogot a csehszlovákiai németeknek! És dühöng a propagandakampány a köztársaság ellen. Ezek után Ribbentrop augusztus 3-án megállapíthatja: Csehszlovákia esetében nem kell a nyugati nagyhatalmak beavatkozásától tar-, tani. Es e megállapítás napján •— mintegy bizo-. nyitásképpen — Lord Runciman elindul Lon-. donból Prágába. Következik: Az objektív közvetítő ÜJ SZÖ 4 * 19B

3- szeptember 8.