Új Szó, 1963. szeptember (16. évfolyam, 241-270.szám)
1963-09-06 / 246. szám, péntek
A BOLYGÓKÖZI ÁLLOMÁSOK EGYBESZERELÉSE Kamanyín tábornok, a szovjet űrhajózás egyik kiváló dolgozója, a moszkvai televízióban nemrégen érdekes előadásban számolt be arról, hogy belátható időn belül milyen irányban fog haladni a világűr meghódítása. Kijelentette, hogy a közeljövőben már lehetővé válik nagy űrállomások és űrhajók összeszerelése közvetlenül a világűrben. Az ilyen szerelés megvalósításához az első lépés már megtörtént, amikor a Vosztok 3. és 4., valamint a Vosztok 5. és 6. űrhajók sikeres jíáros repülésüket végezték. Végül megvalósul legalább két űrhajónak a szilárd öszszekapcsolása a Föld körüli pályán. Magát az összekapcsolási műveletet már megfelelően kidolgozták és begyakorolták az űrhajósok földi kiképző központjaiban. A legelőnyösebb összekapcsolási módszernek azt tartják, ha az egyik űrhajón levő kúp alakú nyúlványt a másik űrhajó megfelelő nyílásába csúsztatják majd be. A két űrhajó hermetikus összekapcsolása után légmentesen zárt folyosó keletkezik, amelyen át nemcsak az űrhajósok közlekedhetnek az egyik hajóból a másikba, hanem terhet is át lehet rakni. Már azáltal, hogy a Föld körüli pályán két űrhajót összekapcsolnak, mesterséges bolygóközi állomás jön létre, ez képezi majd a Földünket állandóan körülkeríngő nagy bolygóközi állomások alapját. A Föld körüli pályán ugyanis több űrhajót lehet összekapcsolni vagy egymás mögött, vagy egymás mellett. E hajók közül egyeseket úgy lehet megszerkeszteni, hogy testük az összekapcsolás után megfelelően megnyíljék és lehetővé tegye az átjárást. Ezáltal a világűrben iaránylag nagyobb zárt egység keletkezik, amelyben több ember is tartózkodhat állandóan. A nagy bolygóközi állomások tervei 20 főnyi személyzetre ls számítanak. VILAGŰRSZERELÖK Míg két űrhajó összekapcsolását a világűrben úgy végzik el, hogy az űrhajósok nem .lépnek kl fülkéjükből, a nagy bolygóközi állomások összeszerelését csak űrszerelők végezhetik el, mégpedig kívülről. A szerelők különlegesen kiképzett űrhajósok lesznek, különleges űrhajós ruhában, akik kiszállnak az űrhajóból és elvégzik az összekapcsolást. Speciális szerszámokkal és hegesztő eszközökkel lesznek felszerelve, amelyekkel biztonságosan dolgozhatnak a légüres világűrben a súlytalanság állapotában. E kozmikus szerelő eszközök fejlesztése teljes iramban folyik. Az űrszerelők munkahelyükön hátukra szerelt különleges rakétamotorok segítségével fognak mozogni. Biztonsági okokból kötéllel lesznek hozzáerősítve anyahajójukhoz. A súlyos szkafanderben hosszabb időre elegendő friss hegyi levegőkészletet visznek magukkal. A világűrben nem lesz könnyű dolgozniuk. A vastag öltözékben erős kesztyűkben, a minden szilárd támasz nélkül végzett munka A szovjet tudósokat állandóan foglalkoztatja az űrhajózás továbbfejlesztése, hogy újabb sikereket érjenek el a világűr meghódításában. E munkálatok és kísérletek egyik fő szempontja a világűrbe felszálló ember biztonsága. Az alábbiakban két neves szovjet űrhajózási szakértő, illetve tudós munkájának eredményeiről és érdekes fejtegetéseiről számolunk be. rendkívüli ügyességet és felkészültséget követel meg. A szerelőmunka egyes folyamatait előre be kell gyakorolni s pontosan terv szerint kell elvégezni. Az űrszerelők rádió útján fognak érintkezni egymással. A nyílt világűrben dolgozó emberek természetesen kl lešznek téve a világűr minden veszélyének és kényelmetlenségének. Elsősorban a kozmikus sugárzás és a nap sugárzása fogja veszélyeztetni őket, amely főképp a nap fokozott tevékenységének Idején lesz különösen veszélyes. Ki lesznek téve továbbá a napból sugárzó óriási hőség és az árnyékban uralkodó csikorgó fagy hatásának. Számolni kell továbbá azzal a veszéllyel is, hogy apró meteoritokkal ütköznek össze. A szükséges védelmet a megfelelően megválasztott űrruha (szkafander) biztosítja számukra. Olyan tervek is vannak, hogy az egész munkahelyet a világűrben gázzal telt felfújható óriási léggömbbe burkolják. Ezáltal a munkahelyen ideiglenes légkör alakulna ki, amely legalább ls részben megközelítené a Földön levő munkakörnyezetet. A szerelőmunkák befejezése után a mesterséges légkört tartalmazó léggömböt eltávolítják. Vannak azonban olyan tervek is, amelyek szerint a bolygóközi állomások ls felfújhatók lennének. Több űrhajó összekapcsolása után erős plasztikburok fúvódik fel, amely rövid időre kényelmes hajlékot nyújt több űrhajós részére is. REPÜLŐ MEGFIGYELŐÁLLOMÁSOK Az állandó bolygóközi állomás több osztályból fog állni. Lesz benne hálószoba, dolgozóhélylség, laboratórium, élelmiszertároló, műszereket és szerszámokat, valamint rádió- és televízió-berendezést tartalmazó részleg. Az állomáson garázs is lesz egy kisebb űrhajó vagy rakétagép részére, amellyel a legénység egy része vlszszatérhet a földre. Az űrállomás rendszeres rakétaöszszeköttetésben fog állni a Földdel. Az állomást kezelő személyzet váltakozni fog, A Földről rendszeresen kapnak élelmiszerkészleteket és szükséges tudományos műszereket ls. A Földre viszont visszaszállítják a már felhasznált anyagokat. Az állandó bolygóközi állomás mintegy 200 kilométernyi magasságban fog mozogni a Föld fölött. E magassági övezetet a szovjet űrhajósok már megszokták és előnyös abból a szempontból ls, hogy idáig még nem érnek el a sugárzás veszélyes gyűrűi, amelyek helyenként már 300 kilométer magasságnál kezdődnek. Másrészt pedig az állomás repülését már nem befolyásolja a Föld légköre, amely gátolja a csillagászati megfigyeléseket és egyes fizikai kísérleteket is. Az állandó bolygóközi állomásnak ugyanis egyik fő feladata a Hold, az égitestek és a távolabbi csillagok csillagászati megfigyelése lesz a Föld légköre által „nem zavart" környezetben. A szovjet tervezők optikai, sőt rádióteleszkópok beszerelését Is tervezik még a kis bolygóközi állomásokra is, amelyek két űrhajó öszszekapcsolása révén keletkeznek. Az ilyen csillagászati állomás felbocsátása már a közeljövőben várható. A bolygóközi állomásokon ezenkívül különféle fizikai kísérleteket lehet majd végezni az abszolút kozmikus légüres térben, ami a Földön gyakorlatilag nem állítható elő. A bolygóközi állomások televízióműsorok közvetlen továbbítására ls szolgálnak a földgömb egyik feléről a másikra. Az űrállomásokba zavarmentes távolsági rádiótávbeszélő beszélgetések továbbítására szolgáló készülékeket ls beszerelnek. Az állomások világító toronyként ls szolgálhatnak majd, lehetővé téve a bolygóközi repülőgépek és az óceánjáró hajók helyes tájékozódását. Ezenkívül a nagy bolygóközi állomások felszállási területként szolgálnak majd a naprendszerünk égitesteire induló távolsági űrhajók számára. MESTERSÉGES VONZÓERŐ A Föld körül csak néhány napig keringő kis állomásokon az űrhajósok a súlytalanság állapotában fognak tartózkodni. A nagy bolygóközi állomásokon, ahol a ^kezelőszemélyzet tagjai csak néhány hét leforgása után váltják fel egymást, mesterséges vonzóerő kialakítását tervezik. Ezt úgy érik el, hogy az állomás saját tengelye körül fog forogni, vagy pedig az egybekapcsolt állomásokat egy láthatatlan központ körül két kötél segítségével fogják forgatni. Az orvosok véleménye szerint ugyanis a hosszabban tartó súlytalansági állapot kedvezőtlen hatást gyakorolhat az emberi szervezetre. Elsősorban a normális vérkeringést veszélyezteti. Emellett gondolni kell arra is, hogy a személyzet tagjai tudományos dolgozók lesznek, alapos űrhajós kiképzés nélkül, úgyhogy szokatlan lesz számukra a súlytalanság állapotában végzett munka. Ha sikerül megvalósítani a még messzebbmenő terveket — állandó bolygóközi állomások kiépítését, mesterséges vonzóerővel és klimatikus berendezéssel, amelyeken 10, sőt 100 főnyi személyzet ls tartózkodhat — ezzel valóra válik a szovjet tudósok legrégibb és legmerészebb elképzelése is. HOGYAN LEHET „KISZÁLLNI" A VILÁGŰRBEN? Egy másik fontos probléma, ami az űrhajózással kapcsolatban megoldásra vár, az űrhajó elhagyásának, a „kiszállásnak" megoldása a világűrben. Ez nemcsak az említett s a viAz űrhajósok programjában található a világűrben való „kiszállás" gyakorlása is. lágűrben végzendő szerelőmunkák szempontiából fontos, hanem azért is, mert előfordulhat, hogy az űrhajó megsérül és lehetetlen az irányítása. Vajon ilyen esetben lehet-e reménye az űrhajósnak alra, hogy épségben visszatérjen a Földre? — Ez a kérdés nemcsak a tudósokat, hanem az emberek millióit foglalkoztatja, mióta az első ember felszállt az űrbe. Georgíj Szvetlanov szovjet tudós, a műszaki tudományok kandidátusa, már hosszabb ideje behatóan foglalkozik e kérdéssel. Hangsúlyozza, hogy a szovjet űrhajózás fő törekvése az, hogy teljesen veszélytelenné tegyék az űrrepülést. A tudósok kiszámították, hogy rendkívül kevés a valószínűsége annak, hogy az űrhajó összeütközzön olyan meteorittal, amely átütné az űrhajó burkolatát és komoly károkat okozhatna a hajóban. De mégsem lehet teljesen kizárni ezt a lehetőséget. Mi történjék ilyen esetben az űrhajós épségének biztosítására? Az űrhajót nem hagyhatja el csak úgy egyszerűen, mert fékezőberendezés és hővédőburkolat nélkül nem térhet vissza a Földre. Ilyen esetben csak egy megoldás van: az azonnali kényszerleszállás. A leszállás azonban bizonyos időt vesz igénybe és ezen időtartam alatt az űrhajó fedélzetén levő berendezésnek, mindenekelőtt pedig megfelelő védőruhának kell megmentenie az űrhajós életét. A lefelé Ívelő röppályán, amikor az űrhajó körül lángtenger lobog, az űrhajós nem hagyhatja el hajóját. Csak a légkör alacsonyabb rétegeiben, a leszállási sebesség csökkenése után hagyhatja el fülkéjét az űrhajós és nem szállhat le önállóan. A KATAPULT AZ EGYEDÜLI LEHETŐSÉG Ebben az esetben felhasználható a hangnál sebesebben közlekedő repülőgépek terén nyert tapasztalat. Az Ilyen repülőgép pilótája, ha a gép felmondja a szolgálatot, katapult segítségével menekül meg, vagyis az ülés berendezése, mintha csak ágyúból lőné ki, kidobja a gépből a pilótát. Miből áll tulajdonképpen a katapult? Milyen berendezések szükségesek működéséhez? A berendezés alapját az ülés képezi, ahol az űrhajós repülése alatt Idejének legnagyobb részét tölti. Végső szükség esetén az űrhajót az ülőberendezéssel együtt hagyja el. A katapultra erősített ülés, amely az űrhajós megmentéséhez és földre szállításához szükséges, minden kellőkkel el van látva. Az ülésen egy cilinderszerű rúd van, melynek átmérője az ágyúcső kaliberének felel meg. Töltött állapotban a rúd az ágyúcsőben található, a kilövés pillanatában gáznyomás hajtja, s ezenfelül a robbanás ereje kiröpíti az ülést a rajta levő emberrel. A kilövés után az ülés sebessége a másodperc tört részel alatt 0-ról másodpercenként több méterre növekszik. Az ember súlya jóformán egy pillanat alatt négyszeresére emelkedik. Ezt a pillanatnyilag bekövetkező „túlterhelést" lökés-terhelésnek nevezik. Mik a sajátosságai? A lökés-terhelés a katapult ülésének kirepülésénél csaknem pillanatok alatt bekövetkezik, s ugyanilyen idő alatt rohamosan meg is szűnik éppen úgy, mint amikor a lövedék elhagyja az ágyúcsövet. A lökésterhelésnek ez a rendkívül rövid hatása menti meg a helyzetet. Ugyanis a megnövekedett súlynak nincs ideje ahhoz, hogy az embert „összenyomja". A katapult-ülés megbízható működésének feltétlenül szükséges tartozéka az, hogy az embert megbízhatóan az üléshez rögzítsék az erősítő szíjak egész rendszerével. A különböző szíjak egy zárba futnak össze, amely az ülés kirepülése után önműködően kinyílik, hogy az ember leváljon az üléstől és ejtőerszállhasson földre. AZ EJTŐERNYŐ SZEREPE Vajon az ejtőernyő csupán a földre Juttatás feladatát látja el? Nemi Selyemkupolájának ennél sokkal több feladatot kell ellátnia. Az óriási sebességgel kilőtt ülés az eséskor gyorsan és szabálytalanul forogni kezd. Ennek megakadályozása céljából az ülés kirepülése pillanatában egy kis ejtőernyőnek kell kinyílnia. A fő ejtőernyőnek, amelynek segítségével az űrhajós leszáll, csak akkor szabad kinyílnia, ha már az íilés repülési sebessége csökken. Egyébként előfordulhatna, hogy a tartókötelek, vagy az ejtőernyő selyme is elszakad, esetleg nem lesz eléggé erős a lökési megterhelés. Georglj Szvetlanov fejtegetése végén hangsúlyozta, hogy az űrhajós biztonságos „kiszállása" az űrhajóból a problémák egész komplexumát képezi. A fentiekben e bonyolult komplexumnak csupán egyik részletére világított rá s emellett hangsúlyozta, a szovjet űrhajók szerkezete olyan tökéletes, hogy tulajdonképpen gyakorlatilag kizárható az a lehetőség, hogy az űrhajósnak el kelljen hagynia repülés közben űrhajóját. P. I. TŰZVÉSZEK ELLEN Romániában hordozható elektronikus készüléket szerkesztettek, amely lehetővé teszi a gázok és gyúlékony gőzök koncentrációjának azonnali megállapítását a levegőben. Mihelyt e, gázok sűrűsége túllépi a megengedett határt, a készülék hang- és fényjelzéseket bocsát kl magából. A vegyipari üzemekben, ahol az új készülék alkalmazását már megkezdték. lényegesen fokozódott a munka biztonsága. ÖRIASI AKVÁRIUM A Rajkái-tavon óriási, 70 méter hosszú akváriumot építenek, amely a Szovjetunió Tudományos Akadémiája limnológtal állomásának tulajdonában lesz. Az akváriumban összegyűjtik a Bajkáltóban megtalálható összes élőlény és növény fajtált. Arra számítanak, hogy az állomást majd sűrűn felkeresik a turisták. 1963. szeptember 8. + (JJ gZÖ 5