Új Szó, 1963. szeptember (16. évfolyam, 241-270.szám)

1963-09-04 / 244. szám, szerda

Utolsó leheletünkig védjük o köztársasagot A TORNÓGI BÉKEMANIFESZTÁCIÓ 25. ÉVFORDULÓJÁRA Huszonöt esztendővel ezelőtt, 1938 tavaszán, a hitleri német btrodalom ség akarja eltiporni, amely a Cseh­a világ népeinek tiltakozása ellenére megindította rablóhadjáratát és 24 szlovák Köztársaság határait fenye­óra alatt megszállta Ausztriát. A felháborodás hullámat még le sem esti- geti. tapodtak, a világ népet a megdöbbenéstől még magukhoz sem tértek, ami- Ezután losef Mikulíöek szenátor kor nyilvánvalóvá vált, hogy a német fasizmus úfabb gaztettre készül: a szólaH fel csehül Kami Krelblch né­Csehszlovák Köztársaság szétverésére. Válságos hónapok következtek. Am "étül és véíül a művészek ás az aJl nr er ÖJ S ľ rlV< Zk eŕ, /^elemmel szemben nőtt az ellen- Zl képviseletében Mn Pon.Can és állás ts. Csehszlovákia dolgozó népe a kommunista párt vezetésével or- rfirinr? Rvnin hpJéitek Pnnifnn f* a kT rSaS ár, éS m m szlovák beszédében tefhív'a a h a l l g a" nemzetek és nemzetiségek puszta létét fenyegető veszedelem ellen. tös á„ fi eveimét arra hnev a költr­« T í a f ^/ŕ JfJ Ci9 harC0lt Hr°i u * az CaL Sl 6dés 8é ynek béké­a belső s a külső ellenséggel szemben ellenállásra szervezte és tömöri- r e ľ, a n szükséee Ezt Dedie csak a í/ ŕn^?,S er í!, a "éptömegeket, hogy megmentsék a köztársaságot. népeki n emzete'k megbonthatatlan A párt vallotta és hirdette, hogy a Szovetunió segítségére támaszkodva összefoeásával teremthetiük mee megvédhetjük a köztársaságot, gátat vethetünk a fasizmus, a népek és ° g teremthetjük meg. nemzetek létét fenyegető további terjeszkedésének. ä tornóci manifesztáció határo­** zatát — amelyet az egybegyűlt Innék a kommunista párt ve- el. Lovas bandérium ment elől, utá- hatalmas néptömeg egyöntetű lelkes zette odaadó, fáradhatatlan na hatos sorokban a vörös kerékpá- éljenzéssel elfogadott, Lőrincz Gyula rosok százai következtek, majd a fú- ismertette. A tömören megszövegezett žs bátor harcnak egyik ragyogó meg­nyilvánulása és példája volt a 25 év- vószenekar, végül a fellobogózott, határozat legszebb sorai a követke­vel ezelőtt lezajlott tornóci békema- hatalmas transzparenseket vivő ven- zők: „... védve a köztársaságot, nem nifesztáció, amelyen a csehszlovákiai dégsereg. A népviseleti csoportoktól valami idegen érdekekért hozunk ál­magyar dolgozók sokezres tömege a tarkálló menet végeláthatatlan sorok- dozatot, hanem védjük ezzel a békét cseh, a szlovák és a német dolgo- ban hullámzott, áradt, hömpölygött a a háborús gyújtogatók ellen, védjük zók képviselőivel együtt adta tanú- tér felé. A menetben magyar, szlo- otthonunkat, kultúránkat és nyelvün­jelét a Csehszlovák Köztársaság, a vák és német dalok csendültek fel. ket, védjük az eddig kivívott demok­béke és a demokrácia iránti hűségé- A falu népe az út két oldalán sorako- ratikus jogainkat, védjük Magyaror­nek. Hogy a tornóci békemanlfesz- zott és lelkes tapssal, vidám felkiál- Szág önállóságát,' függetlenségét, az táció célja nem valósulhatott meg, tásokkal üdvözölte a dalolva felvonu- egész magyarság' jövőjét" - ma már nagyon jól tudjuk -, ez ló vendégeket A bratislavai munká- A határoza t elfogadása után a ha­nem rajta, hanem a belső reakción, a sok kőzött, akik a nemzeti és vörös- talmas tömés sDontánul rázendített kapituláns és áruló burzsoázián s a színű lobogókat vitték feltűntek a az Int ernaclonáléra és noha különbö­nyugati szövetségesek áruló magatar- Műhely kékinges tag ai, őket német ő nve]ven d ai o]t ôk a maevar a cseh táSán mÚlot t- ' fíak kr tt é«r S Ä?l k 6ľ,r szlovák é" néniét sza^fa' szívhez Tény, hogy e válságos hónapokból ban^ trnavai ifjak felkiáltása hal- sz616 dalIamba n egybeolvadtak. A zen­gő tömeg a békét, a népek összefő­— amikor a fasizmus mindent eltipró látszott kegyetlenséggel támadt az emberség­re, a világosságra és kegyetlen arcu­latát a könyvmáglyák pusztító fényé­ben mutatta meg — Tornóc ünnepe világító fáklyaként emelkedik kl. Hetek és hónapok gondos, körül­tekintő szervezőmunkája előzte meg a tornóci manifesztáció előkészítését, amelyet a párt részéről Stelner Gábor vezetésével egy bizottság Irányított. Bratislavában és vidéken már július­ban folytak a tárgyalások a haladó nemzetközi brigádok megrázó induló szlovák és magyar kulturális szer- jára zendítettek rá. gását hirdette. Utána, lassan megmoz­dult a nép és impozáns menetben el­indult a töltés, a Vág partj^ felé, ahol a délutáni órákban megtartot­ták a kulturális programot, amelyet a szlovák és magyar ifjúság részéről Keleti Ferenc és Jožo Opavský nyitot­tak meg. Opavský felszólalását ma­gyarul a következő szavakkal fejezte be: „Éljen a szlovák és magyar lf­németek pedig a spanyolországi júság egysége." Szavalatok, dalok, kórusok és sport­mutatványok következtek. A komáro­Naša bola, naša je, Hitlerovi nedáme A magyar ifjak erre kórusban azt fe lelik: Ogy van, nem adjuk Ogy van, nem adjuk vezetek között, hogy méltó keretet |* aiol zeng már az egész tér m l munkásdalárda kitűnően előadott kapjon a manifesztáció. U A magyar, szlovák és német magyar népdalait a trnavai ifjúság Tornóc pártszervezetének akkoriban dalok belesimulnak, beleolvadnak a oroszinges kozáktánca követte. A lé­nem kevesebb, mint 138 tagja volt. na pfényes békeünne'p ragyogó derűjé- valak kIna l tárgyú mozgókórusát a Ide tartoztak Felsőjató, Kulcsár, Oj- b e. A téren felállított emelvényen bratislavai német Ifjúság tiroli tánca major és Máriamajor földmunkásai, eg yszerr e megjelennek az ünnepi sző- váltotta fel. Ezután a komáromi Al­akik közt igen szép számban voltak nokQk Amikor a hatalmas néptöm eg kotás-együttes hatásosan elszavalta szlovák kommenciós cselédek is. trjbünön me Bi átla ra e l ismerőseit myés Gyula verses feldolgozásában A pártszervezetben a szlovák és ma- a triounon megiatja regi ismerőseit, ' H l .-„M/U gyar elvtársak között teljes egyetér- Major Istvánt és Steiner Gábort, vi- D6zsa sz e« ed I beszédét. tés uralkodott. Az egyetértést számos haros éljenzésben tör kl és lelkesen Amikor bealkonyodott, következett aratósztrájknál tanúsított összefogás élteti a megjelent elvtársakat. a népünnepély fénypontja, Toldi Mik­érlelte meg. Mindehhez azt is hozzá jf z g r a tájban Poszpls bíró a mik- lö s szabadtéri előadása. Noha az em­kell tenni, hogy a község kommu- r of on ej é Iép m eg akarja nyitni az berek már kissé elfáradtak a nap nista bírója Poszpis József volt, aki ünnepe t. A m nem juthat szóhoz, mert eseményeitől, abban a pillanatban, voíľ fagja a kte^gi képviselőtestü- a Vá'g felől újabb'fellobogózott me- amikor a reflektor kigyúltak és letnek és hosszú éveken át fáradha- net érkezik. A gútaiak és szimőlek megvilágították a szabadtéri szinpa­tatlanul harcolt a párt célkitűzé- Jöttek meg hajóval. do t> gyönyörű természetes hátterét, seiért, a falu népének érdekéért. Az ú] 0nnan érkezettek két arany- a nézök közöt t egyszerre élénkség poszpis Józseffel járom most Tor- színű aratókoszorút hoztak a béke- a z" eSást ''táiranvilf 3 cso­" nóc utcáit, követni próbálom ünnep tiszteletére. Egy Ifjú pár tört anarta az eioaűast, tágranylit, cso­magénak utat, és az emelvényre lép- daváró tekintettel a fényözönben für­ve, a tízezres tömeg előtt csendben dő 6riásl szí nP ad felé fordul t­ľant' fel 5 J s o k' °ntfn d e n t'' megmagyaráz átadták Ma)or Istvánna k- m a! d ste l- IJáber Zoltán, a kis szabólegény az elôkésziľô rnnSl ésTz ünnep « Gábornak becses ajándékukat. " ott állt félrevonultan a szí. lefolyásáról Harminctagú kulturális A z aratókoszoruk szalagján a követ- pad mögött és izgatottan, szorongó bizottság mozgósította a falut. Leka- kező szavak aranylottak: „Gúta mun- szívvel nézte, figyelte mint bonta­szálták a vágmenti rétet, ahol a sza- kásnépe ,a munkásnép fiának". A sza- kozlk k l> m!?' elevenedik meg színes, badtéri előadást kellett megtartani és lag szélén pedig a két tántorlthatat- gyönyörű álma Szive hálával telt ugyancsak a falu népe ál.ította fel Ian harcos neve ragyogot t. ^ a villanyoszlopokat a Vág fe é ve- E meghitt> szép jelenet után k e. yolna fl l ^ g ^^ zető úton és építette fel a hatalmas r üihetett csak sor a manifesztáció kás-paraszt ifjúsági kollektíva... szabadtéri színpadot, amelyet Háber megnyitására. VI. Clementis szlovákul Poszpis csillogó szemmel, elragadta­Zoltán rendező utasításai szerint ref- beszélt az egybegyűltekhez, majd fással a hatalmas kórus felvonulását lektorokkal láttak el. Háber Zoltán, Major elvtárs az ünnep főszónoka nézt e • • • 0t t voltak köztük a tornóci a proletár költő, a munkás színpa- köv etkezett. A beállt csendben Major ' i a' a!. o k '!' sz ólamukat túláradó szíve dok kiváló kórusszervezője, az egy- elvtárs érces hanl!on m éi t atta az ün- do bbanásával hallgatja... így hall­kori lévai szabólegény, aki millió és 'TSa* minf^S Ijt millió apró öltések közepette álmodta megmagyarázta, hogy a csehszlová- iéveazon l.goztakhojí meg Arany Toldijának a szlnrehoza- kla j magyarok léte, jövője attól függ, ezrek a békéért, a haladásért, a de­talát, ezekben a hetekben félretette megértik-e az idő parancsát, amely mokráciáért — a fasizmus ellen tün­a munkaszerszámalt, a tűt, a cérnát összefogást sürget a köztársaság töb- tessenek... A kórus áradó hangjával, meg a gyűszűt és nekilátott, hogy b| népéve l. Hangsúlyozta hogy a köz- szavával telt meg a festői táj, több évek óta dédelgetett álmát Tornócon társaság l ei gázása nemcsak a cseh ml n t " ze z„ re n hallották a kórus tol­lra váltsa. A^élvldék^falvait lár- és szl o 8 vá k * ép lelgázásá t , elenten é, másolásában Arany magasztos sza­hanem Szlovákia magyar népét is a az érkező és felvonuló hatalmas nép­tömegek nyomalt. Poszpis elvtárs lel­kes hangja élénk szint, mozgást vil ta. öt falu és város Ifjúságából sike­rült létrehoznia a 130 tagú kórust, legdurvább gazda sági és nemzeti al- Változik a világ, gyengül ami erős, a diószegi PTE kiváló színjátszó cso' portja pedig elvállalta a színműre át nyomásba taszlfcmá ... Végül rámu- g s e rős lesz, ami gyenge volt ezelőtt, tátott, hogy Magyarország független­ír dolgozott Toldi előadását. Így öltött ségéti ön áii 6ságá t ugyanaz az ellen­testet a szabólegény álma, amelyet x nemcsak a falvak Ifjúságának lelkese- 0u ahol eg y negyedszázaddal ezelőtt 'Arany lános költői szava hangzott dése, hanem a falu népének, a cselé- ei t mos t fcéf kombájn dübörög. A dübörgés közepette megkérdem Poszpis deknek és napszámosoknak étele és elvtársat,, valón Steiner Gábor megvolt-e elégedve az ünnep lefolyásá­val. Poszpis meghatódottan igent bólint. Steiner Gábor, az egykori kommunista szenátor, aki főszervezője volt a tornóci békeünnepnek és aki páratlan odaadással harcolt az egységért, a békéért, a lövőért, már nem él. Elpusztult, mint ama millió és millió hőtlen tiszta kék égbolt fogadta a ártatlan, akiket a fasizmus halálra kínzott. Emlékét ma is, a munkások Délvidék falvaíból és városaiból érke- és parasztok szívük mélyén elevenen őrzik. Elpusztultak a gútaí Gőgh zők hatalmas tömegeit. Ezen a haj- Simonék is, akik bátor harcosai voltak a pártnak, mindenütt elől jártak, nalon valóságos népvándorlás indult és ezért a Horthy-pribékek halálra kínozták őket. Ott voltak ők. is Tor­Tornóc felé. Különvonatok érkeztek nócon, a hajón érkeztek, a mindennapi kenyeret és békét jelképező ara­Bratislaváből, Léváról, Komáromból tó-koszorúval. Es elpusztult Háber Zoltán ls, az egykori szabólegény, aki és Érsekújvárról, egy külön hajó pe- oly ártatlan volt, hogy varrás közben álmodta meg Toldi szabadtéri elő­dig a gútaiakat és szlmőieket hozta, adását. Csak néhány nevet említettem azok közül az elvtársak közül, akik Feldíszített szekerek, kocsik, autó- a tornóci békemanifesztáció ünnepén elöl jártak, akik életük utolsó lehe­buszok tömege szállította a környező létéig az egységért, a népek összefogásáért, a békéért, a jövőért harcol­falvak földműveseit. Soha még Tornóc tak. népe ilyen impozáns felvonulást nem Eletüket a ml jövőnkért áldozták fel. látott. A menet a sporttelepről indult SZABÓ BÉLA itala is táplált. Végre elérkezett a nagy ünnep nap ja. 1938 szeptember negyedikén ra gyogó hajnalra ébredt a falu^ Fel Qisszhang...| Visszhang... Visszhang... A regénynek van jövője Az elmúlt egy-két hét sorén kul­turális lapjainkban számos beszámo­ló méltatta azt a nagy jelentőségű kongresszust, amelyet keleti és nyu­gati írók részvételévei augusztus ele­jén rendeztek meg Leningrádban. Csehszlovák részről ezen a tanácsko­záson Ladislav Mňačko, Iván Skála és Dominik Tatarka írók mellett részt vett Jifí Hájek irodalomkritikus is. A LITERÁRNI NOVINY 34. számá­ban megjelent megjegyzései elsősor­ban azt a tényt emelik kl, hogy ez a kongresszus a regény Jelenének és jövőjének sarkalatos kérdéseit fesze­get/ nem csekély mértékben hozzá­járult a szocialista és a kapitalista világ írói közti kapcsolatok elmélyí­téséhez és alkalmat nyújtott egyes problémák tisztázásához. Hájek elvtárs ebben a cikkében a kongresszus Irodalomelméleti tartal­mát boncolgatja. A vitában résztve­vők megegyeztek abban, hogy a re­gény műfaja nem került válságba, inkább .ak a inal élettel összecsen­gő új lehetőségeket kutat. Természe­tesen ez nem Jelenti annak tagadá­sát, hogy Nyugaton főleg egyes re­gényírók antihumánus irányzata, míg nálunk az ötvenes években a való­ságnak az előre megszabott tételek szerinti élettelen, hamis ábrázolása — válsággal fenyegetett. A kongresszus résztvevői egyetér­tettek abban ls, hogy a regény to­vábbi kibontakoztatásának alapvető kérdése a valóság iránti állásfoglalás mikéntje. A valóság értelmezésében megnyilvánult azonban két szélsősé­ges nézet. Az egyiket főleg a francia „új regény" hívei képviselték, akik szerint nem az a valóság, amit lá­tunk, hanem az író szubjektív világa. A másik pólus képviselői, például a grúz Nacsavariani viszont azt állítot­ták, hogy a helyes ábrázolás múlha­tatlan feltétele megszabadulni a szubjektív látásmód elemeitől. A Je­lenlevők zöme, a realista felfogás nyugati és keleti pártolói, helyesen azt a nézetet vallották, hogy a re­gény csak úgy tükrözheti híven a valóságot, ha dialektikus egységben jelentkezik benne az ember benső világa és társadalmi kapcsolatai. Éles volt az összecsapás Joyce, Proust és Kafka művének értékelésé­ben. Voltak, akik harci zászlóként emelték magasba nevüket, mások vi­szont dekadenseknek bélyegezték a modern regény é Jelentős képviselőit, A vitában viszont Igazolást nyert, éppúgy nem állja meg a helyét az az állítás, hogy a nyugati regénynek nincs rajtuk kívül más szellemi aty­ja, mint az a tétel, hogy ezek a nagy útkeresők nem gyakoroltak semmifé­le befolyást a szocialista regényírás­ra. A cikkíró szerint talán Danyiel Granyin szovjet írónak sikerült a legtökéletesebben megfogalmaznia a mai szovjet és általában szocialista próza alapállását és célját. A mai szocialista irodalom hősi optimizmu­sa — vallotta Granyin — állandó harcban az élet valamennyi tragikus vonásával, a kétségekkel, bonyolult körülmények között utat keresve, az emberi értelem erejébe vetett meg­győződésre támaszkodik. Tvardovszkij pedig versben fejezte ki hitét — az író csak akkor töltheti be küldeté­sét, ha arról ír, amiről meggyőző­dött: ő tudja azt a legjobban, csak ő fejezheti ki és ha úgy mondja ki ezt, ahogy ő maga akarja. A regény kifejező eszközeiről szóló vitában is kisebbségben maradt két szélsőséges nézet. Az egyik szerint a forma a döntő, a másik szerint pe­dig csak a XIX. sz. realista regényé­nek formája követhető. A kikristályo­sodott helyes nézet nem szakítja el egymástól a formát és a tartalmat, nem áll sem a „realista", sem az ultramodern dogmatizmus talaján, hanem hangsúlyozza, hogy a regény­írónak állandóan keresnie kell az új tartalomnak megfelelő új formát. Tyorkin csatája a személyi kultusszal A kongresszus résztvevőinek egy csoportját fogadta Hruscsov elvtárs ls Fekete-tengeri nyaralójában. Az IZVESZTYIJA közli Alekszandr Tvar­dovszkijnak azt a nagy elbeszélő költeményét, amelyet a szerző ezen a találkozón felolvasott. A költemény­ben feleleveníti huszonegy évvel ez­előtt írt, a szovjet katonák körében óriási visszhangot kiváltó versének hősét, Vaszllij Tyorkint, akf tulajdon­képpen megszemélyesíti az egyszerű orosz ember jellemvonását. Az új poéma címe Tyorkin a túlvilágon. Röviden arról szól, hogy Tyorkin tetszhalottként a túlvilágra kerül, amely kísérteties módon hasonlít a személyi kultusz éveire. Tvardovszkij szatirikus hangnembe!) festi meg a bürokráciánjk fojtó légkörét, egy el­torzult társadalmat, amelybe Tyorkin nem tud és nem akar beletörődni. Tvardovszkij vádiratot ír a internáló táborok, a törvénysértések ellen, majd a költemény befejező részében gyűzelemre viszi a józan értelmet. Tyorkin felébred a tetszhalálból, har­ca sikeres volt, egészségét visszanye­ri. Alekszej Adzsubej, a lap főszer­kesztője a poémához Irt előszavában örömmel üdvözli ezt a müvet, amely véleménye szerint ugyan ellenvetése­ket ls kl fog váltani, de benne tisz­teletet kelt. Nem kétséges ugyanis, hogy Tvardovszkij, aki kilenc évig dolgozott ezen az elbeszélő költemé­nyen, olyan Időszakot ítél el, ame­lyen a Szovjetunió már túljutott s azért írja meg, hogy a mai valóság még szebben és tisztábban kiváljon a megrajzolt háttéren. A művészet és a tömegek A művészet nálunk a tömegeké. S mégis furcsa, de tény, hogy első­sorban csúcsaival nem egyezik a szé­les tömegek ízlése. Ebből a gondolat­sorból indul ki Josef Hlaváček műve­lődési dolgozónak a KULTURNl TVOR­BA legutóbbi számába írt cikke. Kritikusok é? művészek próbálják megválaszolni ezt a nyugtalanító kér­dést. A jelenség magyarázata elsősor­ban az, hogy az emberek tömege nem egyöntetű, eltérő a műveltség, az élettapasztalat, a hivatás és így más és más az egyes csoportok művészet iránti viszonya ls. Másrészt a művé­szet is differenciálódik, egyes ágai­nak hatása körülhatárolt. így például a kamarazene valószínűleg mindig csak bizonyos szűk rétegeket fog meghódítani. Ezen túlmenően látnunk kell azt ls, hogy az említett ellentmondásnak történelmi gyökerei vannak. A múlt század hetve­nes éveiben, az Imperializmus kifejlődé­sével párhuzamosan kezdődött az a fo­lyamat, amely — összhangban azzal a ténnyel, hogy a kapitalizmusban a mű­vészet ls csak áru — előnyben részesí­tette az ún. népszerű, vagyis a tartal­matlan ís ezért az uralmon lévő osz­tálynak megfelelő művészetet. Ezzel szemben szigorú cenzúra sújtotta az Igazi művészetet. Ennek következtében a giccs széles tömegeket fertőzhetett meg, míg az Igazi művészek ellenállása gyakran és természetszerűen a forma túlhajtásában, az elefántcsonttoronyba való- elszigetelődésben nyilvánult meg. A közízlés megromlott, a művészet pedig vagy tényleg érthetetlenné vált, vagy ilyennek bélyegezték. A szocialista kultúrforradalom ilyen gyászos örökséget kapott. Sőt, az ötve­nes évek elején a személyi kultusz a legsötétebb kapitalista időszak merev esztetikal normáit majdhogynem kikiál­totta a népi művészet megszeghetetléh követelményének.- Ma már viszont tud­juk azt, hogy a művészet és a közönség között örökre megmaradt bizonyos el­lentmondás. Ez természetes, hiszen mindkettő állandó mozgásban, fejlődés­ben van. Feladatunk csupán az, hogy ennek az ellentmondásnak szélsőséges jelenségeit kiküszöböljük. Ennek egyedüli útja-módja a lenini kulturális politika maradéktalan alkalmazása, amely tisz­teletben tartja a művészet és a tömegek fejlődésének törvényszerűségeit. A kö­zelebbi kapcsolat megteremtése termé­szetesen hosszú folyamat. A népművelés viszont már ma az eddiginél sokkal töb­bet tehet, ebben a viszonylatban. Ennek feltétele az, hogy a művészet a nép­művelés különféle szervezett formáiban ne játssza a Hamupipőke szerepét. Az előadási propagandában, a különféle klubokban, a rádió és a televízió rend­szeres munkájában ennek a problemati­kának méltóbb helyet kell elfoglalnia — zárja le fejtegetését Hlaváček elv­társ. A Nagyvilág rólunk A NAGYVILÁG augusztusi számá­ban három hazai vonatkozású írást közöl. Ferenczi László elismerő sza­vakkal méltaja Adolf Hoffmeister RE­PÜLŐVEL NAPKELETNEK című úti­rajzát. Kiemeli azt, hogy a szerző — akiben szerencsés módon egyesül az író és a grafikus nézőpontja — „bár sohasem tagadja meg cseh mivoltát, mindig az illető ország szemszögéből, fejlődésének perspektívájából nézi az eseményeket. És ez az, ami a magyar olvasó számára meglepetés". A Modern cseh elbeszélők kötetről régi Ismerősünk, és Jó Ismerőnk Kä­fer István ír recenziót. Részletes elemzését így summázza: „A cseh irodalom ma a miénkhez hasonló helyzetben, hasonló problémákkal küzdve igyekszik felelni a szocialista élet kérdéseire... A kötet híven tel­jesíti feladatát: mélyebb tartalommal, színekkel, hangulattal tölti meg a magyar olvasók „cseh irodalmi tér­képét." Végül pedig Rákos Péternek, a lib­llcei nemzetközi Kafka-konferencia résztvevőjének megalapozott és érde­kes beszámolóját olvashattuk ebben a számban a konferencia vitájáról. Cikke befejező részében az értekez­letet értékelő három véleményt Idéz. Eduard Goldstücker (Csehszlovákia): — Hazánkban Kafka öröksége is a személyi kultusz áldozata volt, s az értekezlet puszta ténye is azt bizo­nyltja, hogy kultúrpolitikánkban nin­csen visszaút. Ernst Fischer (Auszt­ria): Hathatós segítség a nem szo­cialista országok haladó erőinek. Roger Garaudy: A marxista irodalom­tudomány fejlődésének jelentős állo­mása. G. I. 1963 szepfember 4. * (JJ SZÓ 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom