Új Szó, 1963. szeptember (16. évfolyam, 241-270.szám)

1963-09-29 / 269. szám, vasárnap

A béke és oz osztályharc összefüggéseiről Benőit Frachon a kínai vezetők álláspontját bírálja Moszkva (CTK) — A Kínai Kom­munista Párt vezetői nem osztoznak a dolgozók hitében, hogy az imperia­listákat rá lehet kényszeríteni arra, mondjanak le a lázas atomfegyver­kezésről és általában háborús poli­tikájukról — írja Benőit Frachon, a Francia Általános Munkásszövetség főtitkára a moszkvai Trudban. A kí­nai vezetők azt állítják, hogy a bé­kés együttélés gyengíti a dolgozók osztályharcát és illúziót kelt az Im­perializmus lényegéről. Frachon megcáfolja ezeket az állításokat, azt írja, hogy a békés együttélést a vi­lág szocialista rendszerének ereje feltételezi. A gyarmatosítás végleges megszüntetésének századában élünk, hangsúlyozza Frachon és ez nagy csapást jelent az imperializmus szá­mára. S ezenkívül a kapitalista or­szágokban erős kommunista pártok és szakszervezetek működnek. Miért nem veszik figyelembe ezt a valósá­got, miért minősítik a békés együtt­élést kapitulációnak? A cikk írója megcáfolja a kínai vezetők állítását, hogy a békés együttélés gyengíti az osztályharcot és Franciaország pél­dáján rámutat arra, hogy az ország­ban a sztrájkmozgalom a vietnami és algériai sok évig tartó háború után terjedt el. A dolgozók a háború alatt elsősorban a háború befejezé­séért harcoltak és nem összpontosít­hatták erejüket a lüke elleni harcra. Az indiai kommunisták helyesSik a szovjet kormánynyilatkozatot Delhi (CTK) — A New Age Indiai hetilap cikkében a kínai rágalombad­járattal kapcsolatos szovjet kormány­nyilatkozatról, mint a szocialista tá­bor egységének és a nemzetközi kom­munista mozgalomnak fontos útmu­tatójáról ír. A továbbiakban azt olvashatjuk, hogy az indiai kommunisták őszinte jörömmel fogadták a szovjet kormány nyilatkozatát, mert mindennél fon­tosabbnak tartják a nemzetközi kom­munista mozgalom zárt egységét. Ugyanakkor úgy vélekednek, hogy a kommunista pártoknak határozott óv­intézkedéseket kellene tenniük, hogy elháríthassák azt a veszélyt, amely a kínai vezetők részéről a közös ügyet fenyegeti. Kínából menekült kazah író beszámolója A szovjet sajtó már több ízben hírt adott arról, hogy az utóbbi Időben Kínának a Szovjetunióval határos tartományaiból igen sokan menekültek át a Kazah és a Türk­mén Szovjet Szocialista Köztársa­ságba. A menekülteknek a sajtó­ban megjelent beszámolói közül kiemelkedik az, amely a Lityera­turnaja Gazeta csütörtöki számá­ban látott napvilágot: szerzője Bu­hara Tüskanbajev, a mai kínai irodalom ismert személyisége. A kazah nemzetiségű író a Lityera­'turnaja Gazetában megjelent nyilat­kozatában elmondja: 1956-ig az iro­dalmi tevékenység mellett minden energiáját a kazah, a kirgiz és az ujgur kisebbség körében folytatott művelődésügyi munkának szentelte. Egyik alapítója volt a nyugat-kínai ka­zah művészegyüttesnek. 1956 végén a Hszincsiang-ujgur és a kirgiz auto­nóm terület értelmiségének több más képviselőjével — tanárokkal, ügyvé­dekkel, írókkal — együtt őt is „re­vizionizmussal" és „nacionalizmussal" Vádolták, s elmozdították posztjáról és a Trufani homokpuszta vidékére internálták. Az író számára — aki a felszabadító harcok Idején két évet töltött a Csang Kaj-sekisták büntető­táborában — újra kezdődött a láger­élet. A tűző forróságban naphosszat szállították egyik helyről a másikra a homokot — minden cél és értelem nélkül. Külön szenvedést jelentett, hogy e jól ismert vidéken 1957-ben a kommunák megszervezésekor a szeme előtt hullottak szét a korábban kivá­lóan működő termelőszövetkezetek. 1958 őszén a nyugat-kínai hszin­csiangi egyetem hallgatói nagyszabá­sú akciót kezdtek fogva tartott pro­fesszoraik kiszabadítására: röpcédu­lákat szórtak és a helyi színház né­zőteréről kedvenc művészeik szabad­lábra helyezését követelték. E meg­mozdulások nyomán Buhara Tüskan­bajevet és társait szabadon bocsátot­ták — de megfosztották őket minden polgári joguktól. Később a hatóságok felszólították, hogy írjon irodalmi tankönyvet, amelyben tagadja az ön­álló kazah irodalom létezését. El­mondották neki a könyvnek azt a té­telt kell igazolnia, hogy a „kazahok maguk is kínaiak". —Amikor elutasí­tottam ezt az ajánlatot, visszaemlé­keztem rá, hogy erre legutóbb a Csang Kaj-sek-isták akartak rávenni — állapítja meg a kazah író. Buhara Tüskanbajev végül saját ta­pasztalatai alapján beszámol a nyu­gat-kínai erőszakos kitelepítésekről. Az ősidők óta itt élő ujgorok, kaza­hok és kirgizek nagy tömegeit erő­szakkal áttelepítik az ország belső ré­szeibe, s falvaikba közép- és kelet-kí­nai lakosságot helyeznek el. A Lityeraturnaja Gazeta, amely a kazah író megrázó beszámolóját köz­li, egyúttal azt is hírül adja, hogy a kazah írók szövetsége Alma Atában a közelmúltban felvette tagjai sorába j Buharu Tüskanbajevet. (Népszabadság) PáriZS kÖSZÖnti J LONDONI TUDÓSÍTÁSUNK a világűr hősét Párizs (ČTKJ — A párizsi napilapok megállapították, hogy Gagarin pári­zsi fogadtatását akár egy államférfi is megirigyelhette volna. „A párizsiak óriási lelkesedéssel fogadták azt az embert, aki először jutott fel a világűrbe.. . — írja Ga­garin megérkezte után a Natipn cí­mű napilap. A „Párisién Liberťr sze­rint „Jurijt ünneplő tömeg fogad­ta..." „Párizsi hurrá! Gagarinnak" cím­mel az Humanité cikke részletekbe menő pontossággal írja le Gagarin első párizsi napját. Pierre Juin, aki az elsők között készített interjút a világ első űrhajósával hangsúlyozta, hogy Gagarin minden szava szinte tükrözte a szovjet nép béketörekvé­sét. „Gagarin meggyőzően fejezi ki gon­dolatait" — írja Juin. — „Ügy beszél, mint a tudós, aki a felvetett prob­lémát minden oldaláról tüzetesen megvizsgálva, mindig ugyanarra a kö­vetkeztetésre jut: a kozmikus térség nemsokára az egész emberiség tulaj­doné lesz.. Az FBI aknamunkája Közép-Keleten Kitűnt, ki irányította az iraki vérengzést Kairó (CTK) — Az amerikai FBI* nek nagy szerepe van mindabban, ami az ntőbbi években Közép-Kelet arab országaiban lejátszódott. Moham­niad Hajkálnak, az Al-Ahram kairói napilap főszerkesztőjének cikke erről figyelemre méltó adatokat közöl. A cikkíró Husszein jordániai király­lyal folytatott párizsi beszélgetéseit jegyzi fel. A cikkből kiderül, hogy az FBI 1957-ben több millió dollárt áldo­zott a jordániai nacionalista kormány megdöntésére. Husszein közlése sze­rint az FBI ugyancsak jelentős anya­gi támogatást nyújtott azoknak, akik 1963. február 8-án Irakban felszámol­ták a Kasszem-rendszert. Az FBI és a Baath-párt képviselői többször ta­lálkoztak, közölte még Husszein — s hozzáfűzte azt is, hogy február 8-án titkos adóállomás közölte a lá­zadás vezéreinek nevét és azoknak az Iraki kommunistáknak a címét, aki- ^ ket be kell börtönözniük, illetve kivé- ^ gezniük. Globks náci bűnösöket védelmez Uj dominikai kormány alakult Az első gesztus: Az USA megnyugtatása Santo Domingo (CTK) — Hat dominikai Jobboldali párt tagjai alakítják az új 14­lagú kormányt, mely Juan Bosch elnök 'szeptember 25-én megdöntött kormányá­nak helyébe lép. Az új külügyminiszter Donald Read Cabral, a hadügyminiszter pedig továbbra is Vietor Vina Roman tá­bornok, akinek jelentős része van a ikormány megdöntésében. A volt kormány négy miniszterét és a szenátus elnökét, lakit eddig fogva tartottak, szabadon bo­csátották. A kormány többi tagját és Bosch elnököt, valamint Armand Gonza­les Tomay alelnököt továbbra is fogva tartják az elnöki palotában. Dr. Emilló de los Santos, az elnöki hi­vatalt betöltő triumvirátus elnöke rádió­beszédében kijelentette, hogy az új kor­mány fel akarja újítani diplomáciai kap­csolatait az Egyesül' Államokkal, me­lyeket Bósch elnök kormányának meg­buktatása után szakítottak meg. Az Egye­sült Államokat nagyon meglepte ez a ki­jelentés, mivel Ismeretes, hogy Bosch ál­lamosítani akarta az észak-amerikai tu­lajdonban le ő vállatokat és üzemeket. Ez a veszély most már megszűnt. A DPA tudósítója ezzel kapcsolatban nyíltan megjegyzi, hogy a Karib-tenger térségében sokan úgy vélekednek, hogy a kormány megdöntését nagyrészben amerikai gazdasági körök készítették elő, melyek már régebben aggódtak Bósch gazdasági politikája miatt. Koionoi puccs érlelődik Uniguoybon Mantevideo (CTK) — Uruguayi demok­ratikus erők köreiben aggályt keltenek a reakciós katonai és rendőri képviselők gyakori tanácskozásai. A demokratikus közvélemény attól tart, hogy a tanács­kozásokon katonai puccsot készítenek elő. Az uruguayi sajtó nagy figyelmet .szentel a reakciós körök tanácskozásai­nak. Az Epoca c. lap részletes cikket kö­zölt, melyben megnevezi az egyik ilyen tanácskozás pontos színhelyét és a részt­vevők nevét. Uruguayi közéleti személyi­ségek éberségre szólítják fel a népet. Hector Rodríguez, a Uruguay Dolgozók Központjának titkára és Nelso Minello, az Egyetemi Hallagatók szövetségének elnöke nyilatkozatot tettek közzé, mely­ben hangsúlyozzák, hogy a nemzet több­sége ellenzi az állanifordulatot. A mon»e­videói egyetem rektora kijelentette, hogy az egyetem tanárai ás diákjai eltökéltek megvédeni a törvényeket. Jósé Luls Ma­cers, az Uruguayi Kommunista Párt tit­kára nyilatkozatában kijelentette, hogy a reakciós katonai körök a szabadságot és a demokráciát veszélyeztetik Uruguay­ban. NÉHÁNY SORBAN SOV1NSKI, Edward Ochab és Marian Spychalski, a Lengyel Egyesült Munkás­párt Központi Bizottsága politikai irodá­jának tagjai és más személyiségek pén­teken részt vettek egy katonai lőtéren a modern harci technika seregszemléjén, valamint a szárazföldi és légierők gya korlatán. (CTK) IVAN UOSZNYAK tábornok, a jugoszláv népi hadsereg főparancsnok-helyettese és haditengerészeti államtitkára moszk­vai hivatalos látogatásáról vissžatért hazájába. (CTK) AZ USA hadügyminisztériuma bejelen­tette európai hadserege hadtápműveletei­nek csökkentését, melynek folytán a hadtáp-egységek 5400 tagját visszarende­lik az Egyesült Államokba. (CTK) MADRID kormánynegyedében péntek este kisebb bomba robbant az Európa Press hírügynökség épülete előtt. To­vábbi két robbanás történt a város kö­zepén. Az utóbbi héten ezekkel együtt már 11 hasonló robbanásra került sor a városban. (CTK) Berlin (CTK) — Hans Globke állam­titkár a hannoveri bíróságon Ottó Brad­fisch, a lódzi Gestapo volt parancsnoka és Günther Fuchs Hauptsturmführer mel­lett vallott, kiknek lelkiismeretét a lódzi gettó 85 700 lakójának halála terheli. Globke így nyíltan szolidaritást vállalt hitlerista gonosztevőkkel. Tetteiket az­zal igazolta, hogy a körülmények kény­szerítették őket. Globke azt állította, hogy nem tudott a zsidók tömeges pusz­tításáról, melyet saját faji törvényeivel készített elő. S zeptember 24-én a nyugatnémet sajtó szenzációs hírt közölt: Öt napja eltűnt Hans Paetsch, a nyugat­német alkotmánypédő hivatal telefon­lehallgató szakembere. Nyomban megindult a találgatás a titokzatos Paetschről, és a bonni rendőrség pa­rancsot kapott a nyomozás haladék­talan megindítására. Közben a bel­ügyminisztérium árulás vádjával fel­jelentést tett a főügyészségen, s újabb erővel fellángolt a bonni kormány „telefonbotrány" néven ismert újabb bállépése. Egy újságcikk kirobbantja a botrányt Egy-egy kiadós botrány kirobban­tása a legjobb propaganda egy új­ságnak, s a burzsoá lapok kiadói ezt nagyon jól tudják. A nyugatnémet Die Zeitnek nem is kellett messzire menni a példáért, hiszen az ugyan­csak Hamburgban megjelenő Spiegel nem is olyan régen a Strauss mi­niszter ellen indított támadásával olyan, népszerűségre tett szert, ame­lyet soha nem tudott volna elérni semmiféle hirdetéssel, hírveréssel. A bonni minisztereknek pechjük van, mivel a Zeit is egy minisztert kapott tollhegyre (úgy látszik a kisebb szenzációknak már nincs hatása, KonkréJ példákkal Höcherl szemére vetette, hogy a hatáskörbe tartozó alkotniányvridri hivatalban és a rend­őrségen hétpróbás SS náci tiszteket alkalmaz. A leleplezés nagyon kelle­metlenül érintette a kormányt. A bel­ügyminisztérium meg is fenyegette a lapot, hogy eljárást indítanak ellene hazaárulás címén. Ebből azonban nem lett semmi, mert közbeszólt az ellenzék. A kancellári őrségváltás előtt na­gyon kapóra jött ez a botrány az ellenzéknek, hátha kedvezőbb hely­zetet tud kicsikarni magának az ok­tóber első felében hivatalába lépő Az angol imperializmus afrikai és ázsiai üzérkedései A frikában puskaporos a levegő, Délkelet-Ázsiában harcok foly­nak, a két kontinensen • az angol imperializmus a kulisszák mögött szövi hálóját. Az ENSZ Biztonsági Tanácsában Anglia megvétózta azt a határoza­tot, mely megakadályozná a dél­rhodésiai fajvédőket abban, hogy megkaparintsák a feloszlatás után a Közőp-afrlkal Szövetség fegyveres erőit. A fehér bőrű apartheid-politiku­soknak ugyanis mindenekelőtt Afri­ka legerősebb, helikopterekkel, kor­szerű vadász- és bombavetőgépekkel felszerelt légierejére iá) a foguk, melynek személyzete többnyire csak anyanyelvben különbözik Hitler egy­kori Luftwafféjánnk legénységétől. Mint egykor amazok, úgy ezek Is a hatékony fegyverek és a fajelmé­let párosításával akarnak győzni. A történelem tehét megismétlő­dik: Az angol konzervatív kormány, mely tegnap szemet hunyt Hitler katonai készülődése felett, ma vak­ságot színlel egy hasonló — noha egyelőre még kisebb méretű — ve­szély felett Afrikában. Pedig egy újabb veszedelmes katonai csoporto­sulás van kialakulóban: a Verwoerd —Field tengely. Mialatt a Közép-afrikai Szövetség bomladozik, š a fajvédő Welensky miniszterelnök nyíltan azzal fenye­getőzik, hogy a „konfliktus minden bizonnyal kiterjed Dél-Afrikára és talán még azon túl is", az angol kormány összetákolta a 11 milliós Malaysia Államszövetséget. Az el­lenséges közvéleménytől tartva az angol hadügyminisztérium nem haj­landó elárulni, milyen nagy létszá­mú csapatokat küldött Délkelet­Ázsiába az Egyenlítő környékére. Az angol nép előtt titokban tartják, hányan vesztették életüket a Maláj­föld és Szingapúr szövetségét ellen­őrző Sarawak és Észak-Borneo népe ellen folytatott megfélemlítő har­cokban. Az angol imperializmus beismert célja a Malaysia Államszövetséggel az, hogy „új bástyát emeljen a kom­munizmus terjedése elé" Délkelet­Ázsiában és útját állja a nemzeti felszabadító mozgalmaknak. Az államszövetséget ellenző szak­szervezeti és politikai vezetők szá­zai sínylődnek már börtönben, In­donézia és a Fülöp-szigetek nem Is­merik el az új államszövetséget, de az angol kormány semmibe veszi a hazai és külföldi ellenállást. Noha Duncan Sandys gyarmatügyl miniszter azt híreszteli, hogy már nyugalom van, az angol magas rangú tisztek figyelmeztetik a csapatokat, hogy további kétévi harcra kell felkészülniük Sarawakban. Az ír huszároknak, a tengerészgyalogság­nak és három Gurka-zászlóaljnak hazájuktól 9000 mérföldnyire kelí harcolniuk. És miért? Az angol kau­csuk-, ónmonopóliumok profitjáért. Hogyan állíthatiák hát bizonyos munkáspárti vezetők, hogy az angol Imperializmus már a múlté? Az Anglia nyújtotta ún. önállóság mögött a kormány eltökélt szándéka rejlik, hogy Nagy-Britannia minden­áron megtartsa tengeri-, légi- és egyéb támaszpontjait Szingapúrban és Malá j földön. Egy azonban bizonyost Az Impe­rialista kalandnak Ismét csak az an­gol nép Issza meg a levét. A tenge­ren túli költséges hadműveletek egyre nagyobb terhet varrnak a vál­lára, s valószínűleg újból be kell majd vezetni a kötelező katonai szolgálatot, hogy Anglia elegendő számú hadsereget állíthasson fel a délkelet-ázsiai népek ellenállásának letiprására. A szociáldemokrata angol munkás­párt tagjai (tisztelet a kivételnek} támogatták az államszövetséget, no­ha tudták, hogy a szóban forgó területek népeinek véleményét nem hallgatták meg. Az angol kommunista párt ezzel szemben követelte a Sarawak, Észak-Borneo és Brunei független­ségét, valamint az angol csapatok kivonását és a tengeren túli tá­maszpontok felszámolását is. Anglia nem adja fel gyarmatbl­M rodalmát. Noha igyekszik az ellenkezőjéről meggyőzni a közvéle­ményt, Macmillan kormánya teljes hévvel támogatja a fehér kisebbség! kormányokat s mindent megtesz a függetlenségi mozgalmak megféke­zésére. A konzervatívok óhaja to­vábbra is, hogy Anglia egy impe­rialista rendszer központja legyen a gyarmatok és a nemrég felszabadult országok kizsákmányolására. Bármilyen ügyes húzásnak tünte­tik fel Macmillanék az új államszö­vetség megalakítását, mégis kényte­lenek beismerni, hogy még korai a bábállam „szilárdáságáról" terjesz­tett hír. „Csupán az bizonyos, hogy gyer­mekkora nehéz lesz és Angliának, mint az új államszövetség kereszt­apjának és védelmezőjének nagy kockázat ez, és sok pénzébe fog ke­rülni" — írta a konzervatív Daily Telegraph, fején találva a szöget. Monty Meth Eltűnik a titokzatos Paetsch Erhard-kormányban. Felhasználva a közvélemény felháborodását, a bel­politikai parlamenti bizottság kivizs­gálását kérték. Tapasztalt 5S-szakemberek A belügyminiszter úr a parlamenti bizottságban beismerte, hogy a Ge­stapo és az SS volt emberei valóban lelkesen védelmezik a bonni alkot­mányt, és teljesen megbízhatóak, hűek az NSZK-hoz. És nehogy vala­ki a tisztogatásban reménykedjék, azt Is bejelentette, hogy ezeket a „tapasztalt", kiváló szakembereket nem is lehet elbocsátani, mert olyan fontos államtitkokat tudnak. Höcherl beismerte, hogy tizenhat náci valóban az alkotmányvédő hi­vatal alkalmazottja. De ez az erősen lefaragott adat annyira felbőszítette a szociáldemokratákat és a szabad­demokratákat, hogy az említett hiva­tal alkalmazottainak alapos felül­vizsgálását követelték. És ekkor jött a dráma második felvonása: A Stern-bomha Ekkor lépett be a vitába egy má­sik nyugatnémet képes hetilap, a Stern. Bombaként hatott bejelentése, miszerint bizonyítékai vannak arról, hogy az alkotmányvédő hivatal em* berei rendszeresen lehallgatják a polgári lakosság telefonbeszélgeté­seit és megsértik az alkotmányban biztosított levéltitkot. Természetesen azok a „képzett szakemberek", aki­ket a belügyminiszter alkalmaz. Ezek védelmezik az alkotmányt és á „demokratikus" rendszert. A közvélemény nyomására Höcherl kénytelen volt beismerni, hogy több esetben valóban felbontottak postai küldeményeket, amikor a kémkedés gyanúja merült fel, vagy felforgatás veszélye állt fenn, de csakis a nyu­gati megszálló katonai hatóságok beleegyezésével, akiknek joguk van erre. S hogy a háborgó nyugatnémet közvéleménynek ne legyenek kétsé­gei, a belügyminiszter bejelentette, hogy továbbra is alkalmazni fogja ezt a bevált gyakorlatot. A belügyi bizottságban egymást ktí­VRtték a többórás viharos viták* mindegyik pártcsoport igyekezett tő­két kovácsolni az esetből. Az ellen­zéki lapok arról írnak, hogy ezek után a belügyminiszter nem marad­hat meg Erhard átszervezett kormá­nyában. Arról már kevesebbet beszél* nek, hogy mikor szórják ki a köz­ponti hivatalokból a volt nácikat, és mikor fogja betartani az alkotmány írott betűit az alkotmányvédő hiva­vatal. Közben az egész nyugatnémej! rendőrség az eltűnt Paetsch utáh nyomoz, mert állítólag ő árulta el e szigorú államtitkot, és valakit csak felelősségre kel! vonni egy ilyen világraszóló botrányért. Semmi kétség, egyedül a titokzatos Peatsch a bűnös. Szűcs Béla 1S83. szeptember 29. * Oj SZÖ 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom