Új Szó, 1963. szeptember (16. évfolyam, 241-270.szám)

1963-09-29 / 269. szám, vasárnap

A béke és oz osztályharc összefüggéseiről Benőit Frachon a kínai vezetők álláspontját bírálja Moszkva (CTK) — A Kínai Kommunista Párt vezetői nem osztoznak a dolgozók hitében, hogy az imperialistákat rá lehet kényszeríteni arra, mondjanak le a lázas atomfegyverkezésről és általában háborús politikájukról — írja Benőit Frachon, a Francia Általános Munkásszövetség főtitkára a moszkvai Trudban. A kínai vezetők azt állítják, hogy a békés együttélés gyengíti a dolgozók osztályharcát és illúziót kelt az Imperializmus lényegéről. Frachon megcáfolja ezeket az állításokat, azt írja, hogy a békés együttélést a világ szocialista rendszerének ereje feltételezi. A gyarmatosítás végleges megszüntetésének századában élünk, hangsúlyozza Frachon és ez nagy csapást jelent az imperializmus számára. S ezenkívül a kapitalista országokban erős kommunista pártok és szakszervezetek működnek. Miért nem veszik figyelembe ezt a valóságot, miért minősítik a békés együttélést kapitulációnak? A cikk írója megcáfolja a kínai vezetők állítását, hogy a békés együttélés gyengíti az osztályharcot és Franciaország példáján rámutat arra, hogy az országban a sztrájkmozgalom a vietnami és algériai sok évig tartó háború után terjedt el. A dolgozók a háború alatt elsősorban a háború befejezéséért harcoltak és nem összpontosíthatták erejüket a lüke elleni harcra. Az indiai kommunisták helyesSik a szovjet kormánynyilatkozatot Delhi (CTK) — A New Age Indiai hetilap cikkében a kínai rágalombadjárattal kapcsolatos szovjet kormánynyilatkozatról, mint a szocialista tábor egységének és a nemzetközi kommunista mozgalomnak fontos útmutatójáról ír. A továbbiakban azt olvashatjuk, hogy az indiai kommunisták őszinte jörömmel fogadták a szovjet kormány nyilatkozatát, mert mindennél fontosabbnak tartják a nemzetközi kommunista mozgalom zárt egységét. Ugyanakkor úgy vélekednek, hogy a kommunista pártoknak határozott óvintézkedéseket kellene tenniük, hogy elháríthassák azt a veszélyt, amely a kínai vezetők részéről a közös ügyet fenyegeti. Kínából menekült kazah író beszámolója A szovjet sajtó már több ízben hírt adott arról, hogy az utóbbi Időben Kínának a Szovjetunióval határos tartományaiból igen sokan menekültek át a Kazah és a Türkmén Szovjet Szocialista Köztársaságba. A menekülteknek a sajtóban megjelent beszámolói közül kiemelkedik az, amely a Lityeraturnaja Gazeta csütörtöki számában látott napvilágot: szerzője Buhara Tüskanbajev, a mai kínai irodalom ismert személyisége. A kazah nemzetiségű író a Lityera'turnaja Gazetában megjelent nyilatkozatában elmondja: 1956-ig az irodalmi tevékenység mellett minden energiáját a kazah, a kirgiz és az ujgur kisebbség körében folytatott művelődésügyi munkának szentelte. Egyik alapítója volt a nyugat-kínai kazah művészegyüttesnek. 1956 végén a Hszincsiang-ujgur és a kirgiz autonóm terület értelmiségének több más képviselőjével — tanárokkal, ügyvédekkel, írókkal — együtt őt is „revizionizmussal" és „nacionalizmussal" Vádolták, s elmozdították posztjáról és a Trufani homokpuszta vidékére internálták. Az író számára — aki a felszabadító harcok Idején két évet töltött a Csang Kaj-sekisták büntetőtáborában — újra kezdődött a lágerélet. A tűző forróságban naphosszat szállították egyik helyről a másikra a homokot — minden cél és értelem nélkül. Külön szenvedést jelentett, hogy e jól ismert vidéken 1957-ben a kommunák megszervezésekor a szeme előtt hullottak szét a korábban kiválóan működő termelőszövetkezetek. 1958 őszén a nyugat-kínai hszincsiangi egyetem hallgatói nagyszabású akciót kezdtek fogva tartott professzoraik kiszabadítására: röpcédulákat szórtak és a helyi színház nézőteréről kedvenc művészeik szabadlábra helyezését követelték. E megmozdulások nyomán Buhara Tüskanbajevet és társait szabadon bocsátották — de megfosztották őket minden polgári joguktól. Később a hatóságok felszólították, hogy írjon irodalmi tankönyvet, amelyben tagadja az önálló kazah irodalom létezését. Elmondották neki a könyvnek azt a tételt kell igazolnia, hogy a „kazahok maguk is kínaiak". —Amikor elutasítottam ezt az ajánlatot, visszaemlékeztem rá, hogy erre legutóbb a Csang Kaj-sek-isták akartak rávenni — állapítja meg a kazah író. Buhara Tüskanbajev végül saját tapasztalatai alapján beszámol a nyugat-kínai erőszakos kitelepítésekről. Az ősidők óta itt élő ujgorok, kazahok és kirgizek nagy tömegeit erőszakkal áttelepítik az ország belső részeibe, s falvaikba közép- és kelet-kínai lakosságot helyeznek el. A Lityeraturnaja Gazeta, amely a kazah író megrázó beszámolóját közli, egyúttal azt is hírül adja, hogy a kazah írók szövetsége Alma Atában a közelmúltban felvette tagjai sorába j Buharu Tüskanbajevet. (Népszabadság) PáriZS kÖSZÖnti J LONDONI TUDÓSÍTÁSUNK a világűr hősét Párizs (ČTKJ — A párizsi napilapok megállapították, hogy Gagarin párizsi fogadtatását akár egy államférfi is megirigyelhette volna. „A párizsiak óriási lelkesedéssel fogadták azt az embert, aki először jutott fel a világűrbe.. . — írja Gagarin megérkezte után a Natipn című napilap. A „Párisién Liberťr szerint „Jurijt ünneplő tömeg fogadta..." „Párizsi hurrá! Gagarinnak" címmel az Humanité cikke részletekbe menő pontossággal írja le Gagarin első párizsi napját. Pierre Juin, aki az elsők között készített interjút a világ első űrhajósával hangsúlyozta, hogy Gagarin minden szava szinte tükrözte a szovjet nép béketörekvését. „Gagarin meggyőzően fejezi ki gondolatait" — írja Juin. — „Ügy beszél, mint a tudós, aki a felvetett problémát minden oldaláról tüzetesen megvizsgálva, mindig ugyanarra a következtetésre jut: a kozmikus térség nemsokára az egész emberiség tulajdoné lesz.. Az FBI aknamunkája Közép-Keleten Kitűnt, ki irányította az iraki vérengzést Kairó (CTK) — Az amerikai FBI* nek nagy szerepe van mindabban, ami az ntőbbi években Közép-Kelet arab országaiban lejátszódott. Mohamniad Hajkálnak, az Al-Ahram kairói napilap főszerkesztőjének cikke erről figyelemre méltó adatokat közöl. A cikkíró Husszein jordániai királylyal folytatott párizsi beszélgetéseit jegyzi fel. A cikkből kiderül, hogy az FBI 1957-ben több millió dollárt áldozott a jordániai nacionalista kormány megdöntésére. Husszein közlése szerint az FBI ugyancsak jelentős anyagi támogatást nyújtott azoknak, akik 1963. február 8-án Irakban felszámolták a Kasszem-rendszert. Az FBI és a Baath-párt képviselői többször találkoztak, közölte még Husszein — s hozzáfűzte azt is, hogy február 8-án titkos adóállomás közölte a lázadás vezéreinek nevét és azoknak az Iraki kommunistáknak a címét, aki- ^ ket be kell börtönözniük, illetve kivé- ^ gezniük. Globks náci bűnösöket védelmez Uj dominikai kormány alakult Az első gesztus: Az USA megnyugtatása Santo Domingo (CTK) — Hat dominikai Jobboldali párt tagjai alakítják az új 14lagú kormányt, mely Juan Bosch elnök 'szeptember 25-én megdöntött kormányának helyébe lép. Az új külügyminiszter Donald Read Cabral, a hadügyminiszter pedig továbbra is Vietor Vina Roman tábornok, akinek jelentős része van a ikormány megdöntésében. A volt kormány négy miniszterét és a szenátus elnökét, lakit eddig fogva tartottak, szabadon bocsátották. A kormány többi tagját és Bosch elnököt, valamint Armand Gonzales Tomay alelnököt továbbra is fogva tartják az elnöki palotában. Dr. Emilló de los Santos, az elnöki hivatalt betöltő triumvirátus elnöke rádióbeszédében kijelentette, hogy az új kormány fel akarja újítani diplomáciai kapcsolatait az Egyesül' Államokkal, melyeket Bósch elnök kormányának megbuktatása után szakítottak meg. Az Egyesült Államokat nagyon meglepte ez a kijelentés, mivel Ismeretes, hogy Bosch államosítani akarta az észak-amerikai tulajdonban le ő vállatokat és üzemeket. Ez a veszély most már megszűnt. A DPA tudósítója ezzel kapcsolatban nyíltan megjegyzi, hogy a Karib-tenger térségében sokan úgy vélekednek, hogy a kormány megdöntését nagyrészben amerikai gazdasági körök készítették elő, melyek már régebben aggódtak Bósch gazdasági politikája miatt. Koionoi puccs érlelődik Uniguoybon Mantevideo (CTK) — Uruguayi demokratikus erők köreiben aggályt keltenek a reakciós katonai és rendőri képviselők gyakori tanácskozásai. A demokratikus közvélemény attól tart, hogy a tanácskozásokon katonai puccsot készítenek elő. Az uruguayi sajtó nagy figyelmet .szentel a reakciós körök tanácskozásainak. Az Epoca c. lap részletes cikket közölt, melyben megnevezi az egyik ilyen tanácskozás pontos színhelyét és a résztvevők nevét. Uruguayi közéleti személyiségek éberségre szólítják fel a népet. Hector Rodríguez, a Uruguay Dolgozók Központjának titkára és Nelso Minello, az Egyetemi Hallagatók szövetségének elnöke nyilatkozatot tettek közzé, melyben hangsúlyozzák, hogy a nemzet többsége ellenzi az állanifordulatot. A mon»evideói egyetem rektora kijelentette, hogy az egyetem tanárai ás diákjai eltökéltek megvédeni a törvényeket. Jósé Luls Macers, az Uruguayi Kommunista Párt titkára nyilatkozatában kijelentette, hogy a reakciós katonai körök a szabadságot és a demokráciát veszélyeztetik Uruguayban. NÉHÁNY SORBAN SOV1NSKI, Edward Ochab és Marian Spychalski, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága politikai irodájának tagjai és más személyiségek pénteken részt vettek egy katonai lőtéren a modern harci technika seregszemléjén, valamint a szárazföldi és légierők gya korlatán. (CTK) IVAN UOSZNYAK tábornok, a jugoszláv népi hadsereg főparancsnok-helyettese és haditengerészeti államtitkára moszkvai hivatalos látogatásáról vissžatért hazájába. (CTK) AZ USA hadügyminisztériuma bejelentette európai hadserege hadtápműveleteinek csökkentését, melynek folytán a hadtáp-egységek 5400 tagját visszarendelik az Egyesült Államokba. (CTK) MADRID kormánynegyedében péntek este kisebb bomba robbant az Európa Press hírügynökség épülete előtt. További két robbanás történt a város közepén. Az utóbbi héten ezekkel együtt már 11 hasonló robbanásra került sor a városban. (CTK) Berlin (CTK) — Hans Globke államtitkár a hannoveri bíróságon Ottó Bradfisch, a lódzi Gestapo volt parancsnoka és Günther Fuchs Hauptsturmführer mellett vallott, kiknek lelkiismeretét a lódzi gettó 85 700 lakójának halála terheli. Globke így nyíltan szolidaritást vállalt hitlerista gonosztevőkkel. Tetteiket azzal igazolta, hogy a körülmények kényszerítették őket. Globke azt állította, hogy nem tudott a zsidók tömeges pusztításáról, melyet saját faji törvényeivel készített elő. S

zeptember 24-én a nyugatnémet sajtó szenzációs hírt közölt: Öt napja eltűnt Hans Paetsch, a nyugatnémet alkotmánypédő hivatal telefonlehallgató szakembere. Nyomban megindult a találgatás a titokzatos Paetschről, és a bonni rendőrség parancsot kapott a nyomozás haladéktalan megindítására. Közben a belügyminisztérium árulás vádjával feljelentést tett a főügyészségen, s újabb erővel fellángolt a bonni kormány „telefonbotrány" néven ismert újabb bállépése. Egy újságcikk kirobbantja a botrányt Egy-egy kiadós botrány kirobbantása a legjobb propaganda egy újságnak, s a burzsoá lapok kiadói ezt nagyon jól tudják. A nyugatnémet Die Zeitnek nem is kellett messzire menni a példáért, hiszen az ugyancsak Hamburgban megjelenő Spiegel nem is olyan régen a Strauss miniszter ellen indított támadásával olyan, népszerűségre tett szert, amelyet soha nem tudott volna elérni semmiféle hirdetéssel, hírveréssel. A bonni minisztereknek pechjük van, mivel a Zeit is egy minisztert kapott tollhegyre (úgy látszik a kisebb szenzációknak már nincs hatása, KonkréJ példákkal Höcherl szemére vetette, hogy a hatáskörbe tartozó alkotniányvridri hivatalban és a rendőrségen hétpróbás SS náci tiszteket alkalmaz. A leleplezés nagyon kellemetlenül érintette a kormányt. A belügyminisztérium meg is fenyegette a lapot, hogy eljárást indítanak ellene hazaárulás címén. Ebből azonban nem lett semmi, mert közbeszólt az ellenzék. A kancellári őrségváltás előtt nagyon kapóra jött ez a botrány az ellenzéknek, hátha kedvezőbb helyzetet tud kicsikarni magának az október első felében hivatalába lépő Az angol imperializmus afrikai és ázsiai üzérkedései A

frikában puskaporos a levegő, Délkelet-Ázsiában harcok folynak, a két kontinensen • az angol imperializmus a kulisszák mögött szövi hálóját. Az ENSZ Biztonsági Tanácsában Anglia megvétózta azt a határozatot, mely megakadályozná a délrhodésiai fajvédőket abban, hogy megkaparintsák a feloszlatás után a Közőp-afrlkal Szövetség fegyveres erőit. A fehér bőrű apartheid-politikusoknak ugyanis mindenekelőtt Afrika legerősebb, helikopterekkel, korszerű vadász- és bombavetőgépekkel felszerelt légierejére iá) a foguk, melynek személyzete többnyire csak anyanyelvben különbözik Hitler egykori Luftwafféjánnk legénységétől. Mint egykor amazok, úgy ezek Is a hatékony fegyverek és a fajelmélet párosításával akarnak győzni. A történelem tehét megismétlődik: Az angol konzervatív kormány, mely tegnap szemet hunyt Hitler katonai készülődése felett, ma vakságot színlel egy hasonló — noha egyelőre még kisebb méretű — veszély felett Afrikában. Pedig egy újabb veszedelmes katonai csoportosulás van kialakulóban: a Verwoerd —Field tengely. Mialatt a Közép-afrikai Szövetség bomladozik, š a fajvédő Welensky miniszterelnök nyíltan azzal fenyegetőzik, hogy a „konfliktus minden bizonnyal kiterjed Dél-Afrikára és talán még azon túl is", az angol kormány összetákolta a 11 milliós Malaysia Államszövetséget. Az ellenséges közvéleménytől tartva az angol hadügyminisztérium nem hajlandó elárulni, milyen nagy létszámú csapatokat küldött DélkeletÁzsiába az Egyenlítő környékére. Az angol nép előtt titokban tartják, hányan vesztették életüket a Malájföld és Szingapúr szövetségét ellenőrző Sarawak és Észak-Borneo népe ellen folytatott megfélemlítő harcokban. Az angol imperializmus beismert célja a Malaysia Államszövetséggel az, hogy „új bástyát emeljen a kommunizmus terjedése elé" DélkeletÁzsiában és útját állja a nemzeti felszabadító mozgalmaknak. Az államszövetséget ellenző szakszervezeti és politikai vezetők százai sínylődnek már börtönben, Indonézia és a Fülöp-szigetek nem Ismerik el az új államszövetséget, de az angol kormány semmibe veszi a hazai és külföldi ellenállást. Noha Duncan Sandys gyarmatügyl miniszter azt híreszteli, hogy már nyugalom van, az angol magas rangú tisztek figyelmeztetik a csapatokat, hogy további kétévi harcra kell felkészülniük Sarawakban. Az ír huszároknak, a tengerészgyalogságnak és három Gurka-zászlóaljnak hazájuktól 9000 mérföldnyire kelí harcolniuk. És miért? Az angol kaucsuk-, ónmonopóliumok profitjáért. Hogyan állíthatiák hát bizonyos munkáspárti vezetők, hogy az angol Imperializmus már a múlté? Az Anglia nyújtotta ún. önállóság mögött a kormány eltökélt szándéka rejlik, hogy Nagy-Britannia mindenáron megtartsa tengeri-, légi- és egyéb támaszpontjait Szingapúrban és Malá j földön. Egy azonban bizonyost Az Imperialista kalandnak Ismét csak az angol nép Issza meg a levét. A tengeren túli költséges hadműveletek egyre nagyobb terhet varrnak a vállára, s valószínűleg újból be kell majd vezetni a kötelező katonai szolgálatot, hogy Anglia elegendő számú hadsereget állíthasson fel a délkelet-ázsiai népek ellenállásának letiprására. A szociáldemokrata angol munkáspárt tagjai (tisztelet a kivételnek} támogatták az államszövetséget, noha tudták, hogy a szóban forgó területek népeinek véleményét nem hallgatták meg. Az angol kommunista párt ezzel szemben követelte a Sarawak, Észak-Borneo és Brunei függetlenségét, valamint az angol csapatok kivonását és a tengeren túli támaszpontok felszámolását is. Anglia nem adja fel gyarmatblM rodalmát. Noha igyekszik az ellenkezőjéről meggyőzni a közvéleményt, Macmillan kormánya teljes hévvel támogatja a fehér kisebbség! kormányokat s mindent megtesz a függetlenségi mozgalmak megfékezésére. A konzervatívok óhaja továbbra is, hogy Anglia egy imperialista rendszer központja legyen a gyarmatok és a nemrég felszabadult országok kizsákmányolására. Bármilyen ügyes húzásnak tüntetik fel Macmillanék az új államszövetség megalakítását, mégis kénytelenek beismerni, hogy még korai a bábállam „szilárdáságáról" terjesztett hír. „Csupán az bizonyos, hogy gyermekkora nehéz lesz és Angliának, mint az új államszövetség keresztapjának és védelmezőjének nagy kockázat ez, és sok pénzébe fog kerülni" — írta a konzervatív Daily Telegraph, fején találva a szöget. Monty Meth Eltűnik a titokzatos Paetsch Erhard-kormányban. Felhasználva a közvélemény felháborodását, a belpolitikai parlamenti bizottság kivizsgálását kérték. Tapasztalt 5S-szakemberek A belügyminiszter úr a parlamenti bizottságban beismerte, hogy a Gestapo és az SS volt emberei valóban lelkesen védelmezik a bonni alkotmányt, és teljesen megbízhatóak, hűek az NSZK-hoz. És nehogy valaki a tisztogatásban reménykedjék, azt Is bejelentette, hogy ezeket a „tapasztalt", kiváló szakembereket nem is lehet elbocsátani, mert olyan fontos államtitkokat tudnak. Höcherl beismerte, hogy tizenhat náci valóban az alkotmányvédő hivatal alkalmazottja. De ez az erősen lefaragott adat annyira felbőszítette a szociáldemokratákat és a szabaddemokratákat, hogy az említett hivatal alkalmazottainak alapos felülvizsgálását követelték. És ekkor jött a dráma második felvonása: A Stern-bomha Ekkor lépett be a vitába egy másik nyugatnémet képes hetilap, a Stern. Bombaként hatott bejelentése, miszerint bizonyítékai vannak arról, hogy az alkotmányvédő hivatal em* berei rendszeresen lehallgatják a polgári lakosság telefonbeszélgetéseit és megsértik az alkotmányban biztosított levéltitkot. Természetesen azok a „képzett szakemberek", akiket a belügyminiszter alkalmaz. Ezek védelmezik az alkotmányt és á „demokratikus" rendszert. A közvélemény nyomására Höcherl kénytelen volt beismerni, hogy több esetben valóban felbontottak postai küldeményeket, amikor a kémkedés gyanúja merült fel, vagy felforgatás veszélye állt fenn, de csakis a nyugati megszálló katonai hatóságok beleegyezésével, akiknek joguk van erre. S hogy a háborgó nyugatnémet közvéleménynek ne legyenek kétségei, a belügyminiszter bejelentette, hogy továbbra is alkalmazni fogja ezt a bevált gyakorlatot. A belügyi bizottságban egymást ktíVRtték a többórás viharos viták* mindegyik pártcsoport igyekezett tőkét kovácsolni az esetből. Az ellenzéki lapok arról írnak, hogy ezek után a belügyminiszter nem maradhat meg Erhard átszervezett kormányában. Arról már kevesebbet beszél* nek, hogy mikor szórják ki a központi hivatalokból a volt nácikat, és mikor fogja betartani az alkotmány írott betűit az alkotmányvédő hivavatal. Közben az egész nyugatnémej! rendőrség az eltűnt Paetsch utáh nyomoz, mert állítólag ő árulta el e szigorú államtitkot, és valakit csak felelősségre kel! vonni egy ilyen világraszóló botrányért. Semmi kétség, egyedül a titokzatos Peatsch a bűnös. Szűcs Béla 1S83. szeptember 29. * Oj SZÖ 3