Új Szó, 1963. szeptember (16. évfolyam, 241-270.szám)

1963-09-20 / 260. szám, péntek

VIGYÁZZ... KÉSZ... RAJT! (Folytatás az 1. oldalról) Szíteni, sok répa feldolgozása pedig sokéig tart. Ha pedig a kampány sokáig tart — mint mondottuk — kevésbé gazdaságos a feldolgozás. Vagy ahogy ők mondják: „60—70 nap után a kampány már kínlódás". Mit tesz ilyenkor egy régi cukorgyári kollektíva? Ezt már kérdezzük meg Buday elvtárstól, a gyár üzemi pártszervezetének elnökétől. — Nagyon egyszerű a válasz: amíg lehet, mindent kihozunk a répából, s amikor már nem lehet, hát „kínlódunk". Az elején gazdaságosan dolgozunk, a végén nem. A lényeg az, hogy az elsó „roham" jó legyen, ne csak kiegyensúlyozza a későbbi veszteségeket, hanem a mérleget a javunkra billentse. Ha az indulás jó, minden jó i— módosítja végül a közmondást. Persze a valóságban ez sem ilyen egyszerű. Meg kell például szervezni a tökéletes nyersanyagellását. Ez idén — először — nem vasúton, ha-, nem csak tehergépkocsikkal szállítják az üzembe a répát. Így tehermentesítik a vasutat, s ez megér annyit, mint az a néhány ezer korona, amenynyivel a vasút olcsóbban szállítana, 'fiz üzemi érdeket itt az egész gazdaság érdeke alá kell rendelni. Ezt a közlekedés jelenlegi problémái ismeretében minden cukorgyári elvtársnak meg kellene értenie. Ez azonban még nem minden. A gyár a répát különféle helyekről szerzi be, főleg szövetkezetektől, de van saját répaföldje is. Eddig úgy volt, hogy az üzem saját répáját tar-, talékolta arra az esetre, ha netalán valamely szövetkezet lekésné a szállítást. Idén azonban korán kezdik a kampányt, s a szövetkezeteket még egész sor már őszi munka jogialja le. Ezért a kampányt saját termésből kezdik (már hordják is a kocsik a tárolókra, hogy legyen mivel „etetni" a falánk gépeket induláskor). Mondottuk már, hogy csak néhány percnyi megállás is ezrekbe keriil. Nos, idén a tartalékokat már a kampány elején felemészti a gyár, s a szövetkezeteken múlik, hogy biztosítsák a folyamatos répaellátást. Hadd hívjuk fel ezen a helyen is a répatermelő szövetkezetek figyelmét: ez idén sokkal inkább mint bármikor azelőtt tőlük is függ gazda-. Rágósabban, jobban zárjuk-e az idei jépakampányt, mint a múltban. Ezért tartsák be mindenütt a gyárral kötött Szerződéseket, a megállapított határa idpket. Az idei kampányban ennek különösen nagy szerepe lesz. • A kommunisták Mint láthattuk, az indulás előtt elég probléma van. Kétségtelen, hogy az említett problémák legtöbbjét az üzem kapacitásának növelése, a gyár komplex korszerűsítése megoldaná, pe a korszerűsítés csak megkezdődött, az idei kampányban még nem fejeződött be. Ilyen helyzetben kell az üzem kommunistáinak megoldaniuk a kér-' déseket. Hogyan teszik ezt? Már jóval a kampány előtt szorgalmazták az újítások bevezetését, a tavalyi tapasztalatok érvényesítését. A gépsorok megindításáig ezt sikeresen megoldották, s így tovább csökkentették az esetleges üzemzavarok veszélyét. A munka dandárja azonban a kampány idején vár rájuk. Akkor aztán jönnek a „háromműszakos" taggyűlések, a lótás-futás, agitálás. „Remény" van rá, hogy a pártelnök,-,úgy mint tavaly, három napig „elfelejt" hazamenni, mert a reggeli műszak gyűlésén is ott kell lennie, a délutánién is, az éjszakairól sem feledkezhet meg. (Még szerencse, hogy ott dolgozik a gyárban a felesége is és figyelmeztetheti, hogy „Válts már az ég szerelmére inget, mert nem bírom nézni...") Menet közben kell tisztázni a legsürgősebb kérdéseket, a soron kívüli javítások elvégzésére meggyőzni az embereket... És mindenekelőtt tisztázni kell minden kommunista, de minden dolgozó előtt is: az első 60— 70 nap alatt minél többet kell elvégezni, hogy a „kínlódás" rövidebb legyen. Minden répából cukrot kell készí-. teni, rajtuk múlik, hogy az aszott ré-; pából kevesebb legyen. Nem számíthatnak az elvtársak arra, hogy a tröszt majd más gyárakba Irányítja a számukra felesleges répát, amely elnyújtaná kampányukat (bár kívánatos lenne, hogy egyenletesen osszák szét a „maradékot"). N akik a maguk szakaszán kell helytállni. Ismerve körülményeiket, ez személyi kényelmük jeláldozását, saját és űzetni érdekük alárendelését fogja jelenteni a köz érdekének. TTa majd reggeli kávédban, kedves lí olvasó, elkevered azt a kis csillogó fehér-kockát, gondolj rá, hogy talán épp ezekben a percekben mozdult meg egy hatalmas gépezet, mondott le néhány száz ember kényelmes megszokott munkájáról, hogy hónapokig tartó hajrába kezdjen, hogy ezek az emberek odaálltak az ötven jokos hőséget árasztó katlanokhoz... De jussanak eszedbe azok is, akik izzadságtól csurom-vizesen, elcsigázottan, hőségtől, fáradságtól vörös szemekkel még képesek így szólni munkatársaikhoz: „Én ma itt maradok túlórázni, mert ha nem javítjuk ki, holnap állhatunk ... Ki tart velem?" ... Mert ezt teszik a kommunisták cukor-kampány idején. Hogy édesebb legyen a kávéd. VILCSEK GÉZA Pŕerovból a Szovjetunióba A cementgyári berendezéseket gyártó Prerovi Gépgyár dolgozói nagy figyelmet szentelnek az exportszállítmányoknak. Képünkön František Kubát és Zdenék Trna a Szovjetunió számára készített malomgyári berendezést szerelik. (ČTK — Nesvadba felvétele) Jüdtiha Ľudovít Pitthordt festményei A Városi Galéria évadnyitó tárlata kitűzött programjához hiven egy régebbi helybeli festővel s művével ismerteti meg közönségünket. Pitthordt, a pezinoki tanító fia. (Sz. 1860) már trnavai diákkorában tanújelét adta rajztehetségének. Tanárai bíztatására három évig egy bécsi szobrásznál tanul s kitűnő rajztudásra tett szert. Aggályoskodó kispolgári szülei kedvéért hazatér s elvégzi a tanítóképzőt. 1886-tól Bratislavában tanít, de hű marad a festészethez. A szünidőt Münchenben tölti, a múlt század közép-európai művészetének gócpontjában. Itt fejleszti tovább tudását s szerez ösztönzést és ihletet további munkájához. Rövidesen a helybeli Stampfl könyvesboltban állítja ki először egy képét, melyről a Pressburger Zeitung dicsérőleg nyilatkozik. Majd a helyi Művészegyesület tagja lesz, s ennek kiállításain sűrűn szerepelnek művei. A műgyűjtő Lanfranconi birtokában lévő Tizian, Caravaggió, G. Reni és Ruysdael képeit alapos szakismerettel és átérzéssel restaurálja. Szerény és csendes visszavonultságban, haltéri otthonában, szünet nélkül fest, mert számára mindennél többet • Kurt Bolk, az NDK kultuszminiszter-helyettese bejelentette, hogy az új évadra 61 színházi bemutatót terveznek a tavalyi 44 premierrel szemben. Hozzáfűzte: „Akadnak közöttük különböző értékű írások, de mindenesetre színpadot biztosítunk a fiatal gárdának. Nem várhatunk, amíg csak remekműveket nyújtanak be". , • Nemzetközi televíziósfilm-fesztivált rendeznek Londonban november végén, a National Film Theaíerben, húsz ország tévéseinek részvéteiével. A Német Szövetségi Köztársaság hivatalai megtiltották, hogy a nyugat-német televíziósfilm-gyártók részt vegyenek a fesztiválon, mivel szerepel az NDK televíziója is. jelent a művészet, az alakítás gyönyörűsége. A jelen tárlat ha nem is ad hézagtalan képet alkotásáról, mégis közelebb hozza ennek a 19. század festőnek életét, amit művei őszintén tükröznek. 1946-ban halt meg, ennek elienére a múlt évszázad fiának érezzük. Becsületes objektív realizmussal készült képei a múlt levegőjét s felfogását lehelik. Ez a tény azzal magyarázható, hogy Bécsben szerzett hivatalos és akadémiai irányzatú ismeretei mély gyökeret vertek benne. Ellentállt a kordivat nagyhangú és külsőséges pátoszának, lélektelen mesterkéltségének. Becsületes, tiszta és meleg emberséggel, kitűnő technikai felkészültséggel, vele született kompozíciós érzékkel és finoman hangolt színekkel vetette vászonra lánya, felesége, bizalmas ismerősei arcmását. Szívvel, lélekismerettel, gyönyörködve festette a portrékat, mégha rendelésre készültek ís. Gyöngéd megftgyeLV<épességgel rögzítette ébredező értelmű gyermekek arcvonásait, a világra csodálkozó tekintetüket, édes tiszta mosolygásukat. Ecsetjére vette derék, szorgalmas szőlőmunkások, cipészmesterek komoly figuráját. Ezek a portrék képezik alkotása zömét. A polgárság igényeit elégítette ki velük s alig maradt ideje egyéb műfajokra. Kevés tájképét látjuk, egy-egy üde csendéletet. A néhány szobabelső hangulata meggyőz róla, hogy ezen a téren is megállta volna helyét. Legközvetlenebbek,egyéniek és oldottabbak kisméretű vázlatai. Szemérmes, bensőséges megnyilatkozásoknak érezzük ezeket. Ha lett volna valaki, aki bátorítsa, hogy ezen az úton haladjon tovább, ha lett volna, aki az élő jelen s a jövő távlatok felé irányítja tekintetét, akkor Pitthordt nyilván gazdagabb mondanivalóval, kevesebb konvencióval, s több invencióval lett volna a XX. századnak is kifejezője. B.J. Megjelenik az új Magyar irodalmi lexikon A magyarországi Akadémiai Kiadó kétkötetes Magyar irodalmi lexikont jelentet meg a közeljövőben. A lexikon első kötete még az idén megjelenik, második kötete a jövő

f év első negyedében. A kétkötetes lexikon a magyar irodalom történetének minden eddiginél teljesebb lexikális feldolgozását adja: mintegy 1600 nagyalakú oldalon több mint 10 000 címszót tartalmaz. A címszavak többsége a magyar irodalom egyes alakjainak életét, munkásságát tárgyalja, felöleli a magyar irodalom egész történetét. Az irodalmi lexikont irodalomelméleti — esztétikai, verstani, stílustörténeti stb. — részek egészítik ki; helyet kap benne egy rövid sajtótörténeti-rész is; külön fejezetben foglalkozik a magyar irodalom fejlődése szempontjából fontos régebbi folyóiratok, Irodalmi társaságok, intézmények történetével, jelentőségével. Rövid összefoglaló tanulmányok ismertetik a szlovákiai, a kárpát-ukrajnai, a jugoszláviai, a romániai magyar ' irodalom útját ls. arra Az európai antifasiszta ellenállási mozgalom történetének tapasztalatai Ez év szeptemberének első napjaiban Karlovy Varyban ülésezett az európai ellenállási mozgalom történetével foglalkozó III. nemzetközi történész-kongresszus, melynek központi témája az európai, náci okkupációs rendszer formáinak, módszereinek és fejlődésériek szigorúan tudományos vizsgálata volt. A nemzetközi kongresszus munkája túlnő a történészek szűkebb szakmai érdeklődési körén. Eredményei szélesebb érdeklődésre tartanak igényt, mert aktuális jelentőségűek, s a világbékéért folyó küzdelmet szolgálják annál is inkább, mert széles nemzetközi tudományos összefogás alapján vetnek fényt a második világháború legfontosabb történelmi eseményeire. A kongresszust előkészítő bizottság elnöke Parri szenátor, volt olasz miniszterelnök, az olasz partizánmozgalom parancsnoka, az olasz felszabadító mozgalom történetével foglalkozó Intézet vezetője volt. Tagjai Michel professzor, ,a francia miniszterelnökség mellett működő, a második világháború történetével foglalkozó bizottság titkára, J. I. Boltin, az SZKP Központi Bizottsága MarxiLenini Intézete vezetőjének helyettese, S. Okecki, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Történeti Intézete vezetőjének helyettese, J. Bartier, a világháborúk történetével foglalkozó belga központ elnöke, J. de Launay, a Közép-Európa és az Egyesült Államok történelmi oktatásával foglalkozó nemzetközi bizottság vezértitkára, J. Marianovics, a belgrádi egyetem tanára és J. Kladiva, a prágai Károly Egyetem pror-ktora. Már a bizottság tagjainak névsora is azt mutatja, mily nagy jelentőséget tulajdonítanak az euróiai kapitalista államok is a második világháború történetének. A kongresszuson résztvevő nemzeti küldöttségek magas szinten, elsősorban szakemberekből összeállított tagsága még jobban kidomborította ezt a tényt. A kongresszuson 20 állam és Nyugat-Berlin küldöttsége vett részt. A résztvevő államok: Albánia, Anglia, Ausztria, Belgium, Bulgária, Dánia, Franciaország, Görögország, Hollandia, Izrael, Jugoszlávia, Lengyelország, Magyarország, NDK, NSZK, Norvégia, Olaszország, Románia, a Szovjetunió és Csehszlovákia. A Szovjetunió 36 taggal, Franciaország 27 taggal, Olaszország 26 taggal. Jugoszlávia 18 taggal, NDK 18 taggal, NSZK 21 taggal, Lengyelország 14 taggal képviseltette magát, a külföldi vendégek száma elérte a 227-et, a csehszlovák résztvevők körülbelül háromszázan voltak. A kongresszus résztvevőinek száma egymagában természetesen nem biztosította az eredményeket, de megmutatja, milyen sokrétű és széles körű történész-kollektívum foglalkozik ma Európában a német fasizmus problémáival. A kongresszus három munkacsoportra oszlott. A politikai szekcióban tíz nemzeti referátum, igen sok hozzászólás, megjegyzés, írásban beterjesztett adatszolgáltatás foglalkozott a hitleristáknak Európa leigázására vonatkozó terveivel, megvalósításuk módszereivel mind általánosságban, mind pedig az egyes megszállt országok adott körülményei között, a megszállás rendszerével, a német igazgatási szervezettel, a jogrenddel, a kollaborációval, a germanizáló törekvésekkel, a megszállás politikai kérdéseivel, az antiszemitizmus és nacionalista sovinizmus fasiszta gyökereivel, a hitleri fasiszta ideológia térhódításával stb. Az ökonómiai szekció 13 nemzeti referátumban és számos hozzászólásban a német monopóliumok gazdasági térhódításával, a megszállt területek gazdasági kifosztásával, a kisajátításokkal, ,az arizáíással, a leigázott államok gazdaságának kihasználásával, háborús célú és a megszállás okozta károkkal, a harmadik szekció pedig további 15 nemzeti referátumban és több vitafelszólalásban a hitlerista terror kérdéseivel foglalkozott. Vizsgálta a német megszállás politikai eszközeit, az elnyomó szervek működését, a terror különböző formáit, módszereit és taktikáját, valamint következményeit: az antifasiszta ellenállási mozgalom kérdéseit. Nem célunk, hogy a háromnapos tárgyalások hatalmas írásbeli anyagát elemezzük, mert ez a történészek feladata. Inkább rámutatunk & kongresszusnak azokra az eredményeire, melyek dolgozóink szélesebb rétegeit érdeklik, miután a fasizmus embertelenségeit maguk is átélték, s a nemzeti felszabadító harcokban, az antifasiszta küzdelemben tevékeny részt vettek. Első helyen említhetjük, hogy a csehszlovák történészek tudományos beszámolói, hozzászólásai, kutatási módszerei, eredményei, ugyanúgy mint a többi szocialista állam képviselőinek felszólalásai meggyőzték a kapitalista államok történészeit arról, hogy a marxista tudományos felkészültségnek, marxista kutatómunkának és munkamódszereknek, a burzsoá módszertani felkészültséggel szemben tagadhatatlan előnyei vannak, mert tudományos szempontból vitathatatlan eredményekhez vezetnek. A kongresszus kiemelte köztársaságunk szerepét a fasizmus elleni küzdelemben. Csehszlovákia Hitler első áldozata volt; a hitleristák itt próbálták ki a megszállási rendszer különféle változatait, a politikai, gazdasági, nemzeti elnyomás és rémuralom formáit. Hazánkban tanulmányozták a német fasiszták az ellenállási mozgalmak különböző válfajait, a nemzeti felszabadító küzdelem ellen felhasznált rendszabályok hatását, melyeket aztán többfajta változatban és intenzitásban más megszállt országokban is alkalmaztak. Ily módon a történészek párhuzamot vonhattak az egyes megszállt országokban lejátszódott események között és további munkájukban feltárhatják a náci rémuralom központilag irányított egységes mechanizmusát. A kongresszuson elhangzott előadások és írásban beterjesztett tudományos munkák bár közvetve, de tartalmuknál fogva segí'ettek szétzúzni a nyugatnémet történelemírás hazugságait. A nemzetközi találkozó egyik legfontosabb politikai eredménye volt az, hogy a különböző országok, különböző politikai beállítottságú, különböző világnézetet valló történészei a történelmi tények, dokumentumok alapján jutottak el ahhoz a nézethez, hogy a hitleri Németország okkupációs terveit, annak változatait és módszereit jóval München előtt, a még normális nemzetközi viszonyok között élő Európában készítették elő Hitler és segítőtársai. Ez a történelmi tény gyökereiben megdönti a nyugatnémet történetírásnak azt az állítását, hogy Hitler a rémuralom különböző válfajait csakis a partizánharcok, az ellenállási mozgalom következményeként „volt kénytelen" elrendelni. A nyugatnémet történészek szerint ugyanis nem a náci banditák indították el a véres terrort, a tömeggyilkosságokat, a haláltáborok pokoli üzemeit, hanem mindezt a megszállt területek lakosságának ellenállása váltotta ki. Szi^etnék elhitetni az emberekkel, hogy a „humánus" náci rendszer korrekt megszállási statútumokkal számított, s ezeket csak „ideiglenesnek" tekintette. Szeretnék ma elhitetni elsősorban a franciákkal és belgákkal, hogy Hitler az általa megnyert háború után visszaadta volna a leigázott országok függetlenségét. A történelmi dokumentumok, a tényekhez és igazsághoz igazodó történészek természetesen megcáfolják az ilyen koholmányokat. A történészek bebizonyították továbbá azt a tényt is, hogy a megszállási rendszer és a fasiszta terror előkészítésében nemcsak a német államszervezetnek és Hitler nemzeti szocialista pártjának, hanem különböző német „tudományos" intézeteknek ís nagy szerepük volt. Az „Ostforschung" különböző szervezetei ós intézményei már a két világháború közötti időben elkészítettek bizonyos terveket, indítványokat, irányelvsket Csehszlovákia, Lengyelország, a Szovjetunió és Jogoszlávia jövőbeni megszállására és leigázására. Persze a német hadsereg vezérkara is kivette részét e munkából. A kongresszus anyaga egyöntetűen kimutatta továbbá a német nemzetiségek aknamunkáját és a német megszállás előkészítésében és megvalósításában vállalt szerepüket. A kérdés nagyon időszerű ma is, mert a Nyugat-Németországban élő kitelepített németek ma is azt állítják, hogy ők ís a fasizmus „áldozatai", hogy a náci megszállásból hasznuk nem volt, hogy őket is „félrevezette" Hitler. A csehszlovák, lengyel, román, jugoszláv, szovjet, francia nemzeti referátumok megdönthetetlen tényekkel bizonyították ennek ellenkezőjét. Nagyon időszerű következtetések vonhatók le abból a történelmi tényből, hogy a gazdasági együttműkö• désnek a hitleri Németország által a második világháború alatt a megszállt országokban bevezetett formáiban a mai „Európai Közös Piac" és a gazdasági Integráció többi tervbevett formáinak csírái is felismerhetők. Á hitleristák bűnösségének kérdésében a kongresszusi előadások elvben leszögezték a nürnbergi nemzetközi katonai bíróság ítéleteinek helyességét. .Ez a tény is közvetett fegyver volt a nyugatnémet történelmi intézetek működése, főleg a göttingeni történelmi intézet munkássága ÜJ SZŐ 4 * 1963. szeptember 20