Új Szó, 1963. augusztus (16. évfolyam, 210-240.szám)

1963-08-02 / 211. szám, péntek

A legégetőbb problémák napirenden Milliók fóruma Egy gyűlés margójára Meghívtak nemrég Komáromba, a Járási népi ellenőrző bizottság plénumára. Vegyes érzelmekkel indultam útnak, gondolván, a csoda sem ment meg egy jó félnapos, cigarettafüstös, az is lehet, hogy terméketlen tanácskozástól, ahol majd ezerszer hallott igazságokat hallhat az ember ezer egyedszer, ahol meg kell hallgatni egy Jó hosszú beszámolót... Az érkezők régi ismerősökként üdvözölték egymást és itt is, ott is néha bizony csípős megjegyzéseket hallottam. — Ejnye, Gusztikám, — szólalt meg szemében huncut mosollyal az egyik plénumtag. — Hát ti itt Komáromban már a temetőben, a halottak között se tudtok rendet teremteni? Nem tudtam még akkor, mire céloz az illető, hát elsiklottam a dolog felett, mert az asztal másik végén meg valaki az őgyallai küldöttel évődött hasonló hangnemben, sürűrt emlegetve a gépállomást, meg valamilyen alkatrészekről és javításokról beszélt. Ahogy az imént a Gusztinak szólított fiatalember a „traktorállomás" szót meghallotta, mintha darázs csípte volna meg, felpattant. Látszott rajta, hogy a tereferélés könnyű hangneme ellenére is valami olyat akar mondani, ami aligha bírta volna el a nyomdafestéket. Erre azonban már nem került sor, mert az elnök megnyitotta az ülést, így nemsokára hivatalosan is megtudtam, Komáromban mi nincs rendben a halottak birodalmában. Arra is fény derült, miért paprikázódott fel Gluch Augusztin mérnök, a komáromi szövetkezet elnöke a „traktorállomás" szó hallatára. Sőt, mást is megtudtam, olyan dolgokat, amilyeneket senki sem tenne szívesen a kirakatba. Vígjátékírók, figyelem Szomorú környezetben, temetőben játszódott le ez az enyhén szólva turpisság, de egy akárcsak közepes tehetségű színműíró is egész kerek kis vígjátékot kanyaríthatna belőle. Komáromban ugyanis olyan ember is akadt az időszámításunk szerinti 1963. évben, aki évtizedek óta porladó halottak kontójára akart meggazdagodni. Az eset világos: csalás ez a javából, méghozzá okiťäthámisítással egybekötve. Ami a témának színdarab írásra való felhasználását illeti, azt is meg kell állapítani, hogy ugyanerről az esetről, ugyanolyan fáradsággal melodrámát is írhatna valaki — tegyük fel, Zs. kőfaragó mester, mert neki mostanában aligha van nevetni való kedve. A járási népi ellenőrző bizottság tagjai ugyanis megállapították, hogy a járásszerte ismert mester több mint 30 ezer koronával károsította meg a társadalmat. A városi közszolgáltatási , vállalat vezetősége érthetetlen okokból hosszú időn keresztül tűrte, hogy a kőfaragó mester egy személyben a műhely vezetője, raktárosa, anyagnyilvántartója és pénztárosa is legyen. Hogy ez így volt, azt valahogy még csak meg lehet érteni, hiszen aránylag kis részlegről van szó. Az azonban már szinte példátlan hanyagságnak számít, hogy éveken keresztül nem vették észre, hogy a pénztár és a könyvelés vezetésében óriási hiányosságok vannak. Zs. mester ugyanis a temető régi, gondozatlan sírjairól a lakosságnak eladta a márvány síremlékeket. Ezt helyesen cselekedte, mert fgy szól az előírás. Azt azonban már nem, hogy az egyik síremlékért például, melyet egy gyászoló családnak potom 2600 koronáért adott el — az állami kassza javára mindössze 100 koronát könyvelt el. Egy szó mint száz, az egész eset végére a járási ügyészség tesz majd pontot. Annál is inkább súlyos bűnt követtek el a szóban forgó egyének, mert a népi ellenőrző bizottság megállapítása szerint a könyvelési okmányok kitöltésénél se sokat gondolkodtak az illetők egyegy nulla kitörlésénél vagy az összegek meghamisításánál. Prémium — hamisításért Ä kommunális üzem virágkertészet£ben az évvégi számvetésnél látták egyes vezetők, hogy itt prémiumfizetés aligha lesz, mert a lakosságtól eredő bevételek jóval alacsonyabbak a tervezettnél. Törték a fejüket, törték, végül aztán valamelyiküknek kapitális ötlete támadt: — Meg van mentve a haza, emberek — mondhatta és bizonyára kissé diadalmasan rámutatott az egyik számadatra. — Harminckilencezer korona — mondta ki az összeget valaki más és csak a fejét csóválta, mert még nem tudta, mi következik. — Ha ezt a harminckilencezer koronát hozzácsapjuk az összeghez, ak kor már jóval túl is teljesítjük a lakosságtól kapott bevételek tervét. «-»> De ezt a harminckilencezer koronát nem a lakosságtól, hanem állami szervektől, hivataloktól vagy a járás szövetkezeteitől vettük be. — No, de ki tudja meg, hogy honnan folyt be ez az összeg? Hiszen tudod, az ellenőrzés... így történt meg, hogy „magasabb érdekből" — a prémium elnyerése céljából — a harminckilencezer koronát „odacsapták" a többihez, így aztán mindenki, de legfőképp a vezetők örömére a prémium ls kifizettetett. "Az esetleges aggályoskodókat az egész dolog értelmi szerzője így bírta Jobb belátásra: — Mit félsz? Úgysem veszik észre. Pedig észrevették. Az se segített a dolgon, hogy a virágkertészetben olyan mérleget készítettek, amiben senki sem igazodott el és sokáig úgy, volt, hogy megfejtésére valamelyik gyógyszerészt is igénybe kell majd venni. Annyi mindenesetre már ma is bizonyos, hogy az üzemrészleg vezetőinek vissza kell majd fizetniük a jogtalanul kifizetett prémiumot. Hadat üzentek a frázisoknak Élénk vita támadt a gyűlésen, mikor valaki azt hozta szóba, hogyan lehetne megjavítani az egységes földművesszövetkezetek ellenőrző bizottságainak a munkáját. — Megkérdeztem egyszer az egyik ellenőrző bizottsági elnököt — különben nagyon becsületesen dolgozó, de szakmailag elmaradt szövetkezetest — miért nem végzi rendszeresen az ellenőrzést, hiszen — sajnos — elég gyenge az EFSZ. A bácsi, mondja Gluch mérnök, így felelt: — Nagy kópé, elvtárs, ez a mi agronómusunk, de a zootechnikusunk sem különb. Amikor múltkor az asztalra ütöttem, hogy miért olyan hantos főidbe vetették az árpát, az agronómus egy negyedórás előadásban kifejtette, hogy az új technológia így, az új technológia amúgy... Annyit beszélt, hogy lassan már majdnem bocsánatot kértem tőle, hogy bele merészeltem szólni a dolgok menetébe. Hogy nekem volt mégis igazam, arról csak akkor bizonyosodtam meg, mikor aznap megint kimentem a földekre és még egyszer meggyőződtem róla, hogy az így megmunkált táblán aratáskor. a kombájn aligha végezhet majd jó munkát. Valóban, bólintanak többen is, jellemző ez még ma is némely szövetkezeti funkcionáriusra, hogy a jogos kritikát frázisokkal, az új technológiáról és nagyüzemi termelésről szóló üres szólamokkal csapják agyon, holott éppen ők nem érvényesítik az új technológia és a nagyüzemi termelés adta lehetőségeket. Az EFSZ-ek ellenőrző bizottságainak a kiválasztására tehát a jövőben nagyobb gondot keli fordítani, különösen, ami a tagok szakmai képességét illeti. Az ellenőrző bizottság elnökének legalább olyan képzettséggel kell rendelkeznie, mint az EFSZ elnökének. A frázisoknak csak a magasabb képzettséggel lehet hadat üzenni. Hogy a járási népi ellenőrző bizottságoknak a jövőben lényegesen kevesebb dolguk akadjon az EFSZ-ekben, Komáromban már a közeljövőben hozzákezdenek az EFSZ-EB tagjainak továbbképzéséhez, hogy jövőre azok mind a könyvelésben, mind pedig a termelési szakkérdésekben otthonosan mozoghassanak. Az anyagnyilvántartásnál is vannak hibák Jó néhány ezer ember dolgozik a hajógyárban és jó néhány tízezer alkatrész kell ebben a gyárkolosszusban évente. Így aztán az elmúlt tíz esztendő alatt a központi anyagraktárakban szinte ellenőrizhetetlenné vált már, melyik alkatrészből milyen és mennyi van raktáron. Legfőbb ideje volt már, mondják a népi ellenőrző bizottság tagjai, rendet teremteni a hajógyárban ezen a téren. Körülbelül az új szerv — a NEB-ok megalakulása idején folyt le a normán felüli készletek központilag, a kormány által Irányított felszámolása. Ennél az akciónál is meglátszott, hogy egyes személyek még nem tanultak meg a nép vagyonával gazdálkodni. Túlságosan szóról szóra értelmezték, hogy „fel kell számolni a rejtett tartalékokat", mert nem egy esetben a még teljesen használható alkatrészeket is a hulladékvasba dobták. így bizony sok ezres értékek semmisültek meg, amelyek még hasznot hajthattak volna a népgazdaságnak. Az ellenőrzésnél, melyet a járási népi ellenőrző bizottság tagjai az üzemi népi ellenőrző bizottság segítségével tartottak, kiderült például, hogy 40 ezer korona értékben olyan 50 darab elektroncsövet semmisítettek meg, melyet még a további hajótlpusok gyártásánál is fel lehetett volna használni. Az egész eljárásban az a legkülönösebb, hogy ugyanebből az elektroncső típusból egy készülő hajó részére két darabot meghagytak. Ez azonban csak egy példa a sok közül. Mert értékes vil íanyégőket, drága csapágyakat dobtak gondtalanul a hulladékvasba az illetékesek. Az elbitangolt alkatrészek összértéke sok tízezer koronát tesz ki. A selejtezést végző „szakemberek", mikor egy-egy alkatrész felett kimondták a „halálos ítéletet", biztosan nem gondoltak arra, hogy mindén egyes műszer, villanyégő vagy szerszám gyártásánál emberek tucatjai dolgoztak. Vajon így cselekedtek volna akkor is, ha az indokolatlanul hulladékba dobott alkatrészek az ő személyi tulajdonuk lett volna? Ki a hibás? A komáromi népi ellenőrző bizottság munkáját — jó munkáját — bizonyító példákat nem véletlenül válogattam ki ilyen „összeállításban". Az említett példákból — melyeknek mindegyike sokkal összetettebb annál, hogy aprólékosan meg lehetne magyarázni az indítóokokat — egyet világosan láthatunk: mindenütt, ahol a hanyagságot még hiányos ellenőrzés is tetézi, rengeteg munkát találnak a népi ellenőrző bizottság aktivistái és hivatásos dolgozói. Azért, hogy egy egyszerű kőfaragómester hosszú időn keresztül a szó szoros értelmében az orránál fogva vezette a közszolgáltatási vállalat vezetőségét, jelentős mértékben azok is felelősek, akiknek időről időre ellenőrzést is kellett volna végezniük. Igaz, végeztek az illetékesek ellenőrzést, de csak papíron — az ellenőrzöttek kimutatásaiból kiindulva. Az ógyallai traktorállomáson például évekig nem készítettek fizikai leltárt, mindenben csak a raktárosok kimutatásaira támaszkodtak, mert számukra ez sokkal egyszerűbb volt, rövidebb idő alatt elvégezhető. A komáromi hajógyár példája ls azt mutatja, hogy az üzem dolgozói megtanultak már hajót építeni, bonyolult műszaki feladatokat is tudnak végezni, sajnos, az ország vagyonának szakszerű kezelését még nem tanulták meg. Igaz, itt senkinek nem lett a raktárosok vagy a többi anyagkezelők között anyagi haszna, de ez nem mentesíti a hajógyár egyes dolgozóit a felelősség alól. Hiszen nejjicsak az követ el bűnt, aki egyéni érdekből megkárosítja a társadalmat, aki magyarán megmondva lop, hanem az is, aki a reá bízott népvagyont szakszerűtlenül kezeli, vagy az is, aki funkciója hanyag végzésével beosztottjainak lehetőséget ad a spekulációra, a vagyon hűtlen kezelésére. A komáromi népi ellenőrző bizottság tapasztalataiból kiindulva elmondhatjuk, hogy ennek a szervnek a létrehozását valóban az élet követelte. Tagjai nemcsak „kellemetlenkedni" akarnak a vállalatoknak, ha azok felelős dolgozóinak az égető problémákkal kapcsolatban kérdéseket tesznek fel. Többet akar ez a szerv elérni; helyes intézkedésekkel — mint például az EFSZ-ek ellenőrző bizottságainak szakmai megerősítésével — színvonalasabbá kívánják tenni az ellenőrzést. Ez pedig egyúttal a felelősség növekedését is jelenti. Komáromban a járási népi ellenőrző bizottság jól teljesíti küldetését, mert a járás legégetőbb problémái, termelési kérdései kerülnek itt napirendre, így aztán megvan rá a remény, hogy ebben a járásban már a közeljövőben megcsendül a hanyagság és a nemtörődömség felett a lélekharang. TÖTH MIHÁLY s Több mint a fele aratni valót > betakarították itTSr a Banská J ! Bystrica-i kerület állami gazda- J Jságaihan és szövetkezeteiben. < >E kerületben csaknem 115 ezer J 'hektárnyi gabonát kell learatni. < 'Az aratás, a termésbetakarítás ál•> talában jól halad, lemaradás mutatkozik azonban a tarlóhántásban < 'és a szalma eltakarításában. A já-< >rások közötti versenyben a rima-' S szombati járás EFSZ-ei járnak az< ! élen. Egyes helyeken tért hódít az új J i technológia és töbhmenetesen < J aratják a gabonát. Mégis e téren s >különösen a losonci járásban nem' ! használták ki kellően a lehetősé-< Jgeket, hiszen az eddiginél sokkal < > nagyobb területen arathatnának' 'új módszerrel, (tk). « » « • « «.•»

"« «

' » » «—*->-*Többet, jobbat — olcsóbban A televízió és a rádió hallgatóinak szerda esti, Immár hetedik beszélgetése pártunk és kormányunk vezetőivel egy talán kivétel nélkül valamennyiünket érdeklő és érintő problémát tűzött napirendre: a lakosságnak nyújtott szolgáltatások kérdését. A kérdések özönére Richard Dvofák elvtárs, a helyi gazdálkodás központi fejlesztési igazgatóságának vezetője, a helyettesei, Miloš Jakeš és Štefan Gašparík mérnök, valamint az Ipari Termelőszövetkezetek Szövetsége - Központi Bizottságának elnökhelyettese, Jaroslav Šubrt elvtárs válaszolt. Dvofák elvtárs bevezetőként a lakosságnak riyújtott szolgáltatások továbbfejlesztésének koncepciójáról beszélt. Mint mondotta, következetesen akarják teljesíteni pártunk XII. kongresszusának határozatát, amely feladatul tűzte ki a lakosságnak nyújtott szolgáltatások lényeges megjavítását, sikeres továbbfejlesztését. Ennek lehetőségeit, feltételeit országszerte szakemberekből álló bizottságok kutatják, s a továbbfejlesztésre vonatkozó javaslataikat egy vagy két hónapon belül előterjesztik. Annyi azonban máris megállapítható, hogy a közeljövőben lényeges javulásra van kilátás. Az igazgatóság dolgozói tudják, hogy a nemzeti bizottságok távolról sem szentelnek a szolgáltatásoknak olyan figyelmet, mint amilyet megérdemelnének. Ezért a kerületi nemzeti bizottságokkal folytatott tárgyalások útján azt a célt követik, hogy a nemzeti bizottságok az eddiginél sokkal nagyobb felelősséget érezzenek a szolgáltatások fejlesztéséért. Ha ezt sikerül elérniük, minden bizonnyal megváltozik a helyzet, s kiküszöbölik az olyan fogyatékosságokat, mint például, hogy a kelet- és középszlovákiai kerület községeinek 80 százalékában nincs borbély és fodrászat. A legtöbb panasz a mosodák és a javítók, karbantartók munkájára vonatkozóan hangzott el. Mindenekelőtt az ígért határidők be nem tartása okoz sok bosszúságot a lakosságnak. Ez elsősorban az ún. gyorstisztítők esetében gyakori. Nem tisztítják kl a ruhát három vagy öt nap alatt, de egy, illetve két hét eltelte után is a gyortisztításért járó árat számlázzák. Dvofák elvtárs ezzel kapcsolatban egyértelműen leszögezte, hogy amennyiben a gyorstisztítók nem tudják betartani a tervezett határidőt, nincs joguk a gyorstisztításért járó összeget kérni. Hasonló a helyzet az el nem végzett javítások számlázása esetében is. Gyakran előfordul — írták a hallgatók —, hogy tiszta cipőt adnak a javítóba, de a javítás árába mégis beszámítják a tisztítás díját, sőt néha egy-két koronával kl is kerekítik az összeget. Ez helytelen, sőt törvény, ellenes, szögezték le a válaszoló elvtársak, s hozzátették, hogy rövidesen egységes árjegyzéket állítanak össze, melyben kevesebb árkategóriába tömörítik a javítási műveleteket. Nem jobb, sőt, talán a legbonyolultabb a helyzet a televíziókészülékek javítását illetőleg. A hallgatók elpanaszolták, hogy sokszor kész zsarolás, amit a televíziókészülékek javítói végeznek. Ledolgozatlan órákat számláznak, nemegyszer rosszul végzik a javítást, vagy egyáltalán ki sem jönnek a hívásra. Dvofák elvtárs elmondta, hogy a javítást igénylőknek nemcsak jogukban áll elkérni az árjegyzéket és leellenőrizni a számla tartalmát, hanem saját és a közösség érdekében kötelességük is ezt megtenni. Milyen intézkedéseket foganatost tanak a sok „fusizóval" szemben?'—. hangzott egy további kérdés. Csalc úgy harcolhatunk ellenük, hogy jobban, olcsóbban és gyorsabban javítunk, mint ők — válaszolták az Illetékesek. Ezzel kapcsolatban meg keli jegyeznünk egy valóban követésre méltó kezdeményezést. A jihlavat szolgáltatási üzemek dolgozói egy cédulát adnak a javítást igénylőnek, melyre ráírják nevüket és azt, hogy kezeskednek a javítás jő minőségéért. Ezeken kívül még rengeteg problé* ma vetődött fel, de lényegében mindegyik három alapvető kérdés körül forgott: a szolgáltatások kibővítésének feltétlen szükségessége, a szol*gáltatások minőségének lényeges megjavítása, amivel szoros kapcsolatban van a szakemberhiány kiküszöbölése, és harmadszor: az alkati részhiány égető problémájának gyors megoldása. A beszélgetés során kitűnt, hogy « vezető elvtársak tudnak ezekről a fogyatékosságokról, hibákról, problémákról, s a XII. kongresszus határozatainak jegyében mindent megtesznek azért, hogy rövidesen komoly javulás álljon be minden téren. A Jövő szerdán a lakosság szénellátásának kérdése kerül napirendre. fszóI Repülőgéppel a peronoszpóra ellen A napokban Rudolf Oravecet, a bratislavai Agrolet repülőjét a Bajos! Állami Gazdaság íoglalkoztatja. Peronoszpóra ellen a repülő több mint 100 hektár szőlőt permetez be. Ügyes megoldás, mert az állami gazdaság dolgozóinak hetekig tartana a munka. (CTK — K. Cích felvétele) Megjegyzés: Nyár van • • • Nyár van, tikkasztó a hőség. Ha hétközben nincs is rá idő, vasárnap mindenki igyekszik a vízhez. Sajnos, a terebesi járáshoz nem volt valami ' bőkezű a természet. Nincs itt egy valamirevaló tó, vagy folyó, de még üdülőközpont sem. Hatfa és Bysta szép környezetéhez is hiányzik a víz. legközelebb talán az Izra-tó esik, amely a kassai járás peremén terül el. Sajnos, ezt is nehéz megközelíteni, mivel autóbusz csak Szaláncról közeledik. Egy kis jóakarattal a tóhoz legközelebb eső Kalsáról ň járhatna fel autóbusz. Csak hát a jóakarat .,. Hosszú ideig hiábavaló volt minden óhaj, kérelem, vagy fenyegetőzés. A jednota az említett két helyen még ivóvizet sem árul. Ügy látszik, hogy az utóbbi időben mégiscsak megpuhult a jednota szíve is, mert Hatfában valami bódét nyitott, Bystán meg bevezette a hőn óhajtott kétműszakos kiszolgá' lást az ottlévő üzemeiben. Eddig minden rendben lenne. Ám, hogy a jónak mégis legyen elrontója, a Bystai Helyt Nerrueti Bizottság már néhány év óta nem hajlandó elkészíteni az üdülőközpontba vezető utat. Az évről-évre előirányzott költségvetés minduntalan megbukik, az üdülők pedig egy jó eső után alaposan kössék fel a nadrágjukat, ha netalán meg akarnák közelíteni a bystai üdülőközpontot. FALÁGYI LAJOS ÜJ SZÖ 4 * 1963. augusztus i