Új Szó, 1963. augusztus (16. évfolyam, 210-240.szám)

1963-08-08 / 217. szám, csütörtök

Világ proletárjai, egyesüljetek ! SZLOVAKIA KOHHUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1963. augusztus 8. csütörtök • 30 fillér • XVI. évfolyam, 217. szám A hírnév nem minden Néhány nappal az aratás előtt egy szövetkezet agronőmusával beszélgettünk. Szó esett a felké­szülésről, a kombájnosokról. A be­szélgetés fő tárgyát az aratási verseny képezte. Az agronómus nem éppen az elismerés hangján nyilatkozott a versenyről. Nagy bosszúsan jegyezte meg: Nem jó az olyan verseny, amikor a kom­bájnos csak a „hektárokat hajszol­ja", azt meg nem nézi, mi marad a szalmában. Elgondolkoztató az agronómus kijelentés. Több Ízben tapasztaltuk a múlt években is, hogy túlságosan zöldell a tarló­hántás a kombájnosok után. Ez annak a jele, hogy a szokottnál jó­val több szem hullot ki, maradt a szalmában. Márpedig a versenynek az a célja, hogy meggyorsítsuk az aratást, de csökkentsük a szem­veszteséget is. Kétségtelén, a kombájnosok ara^i tási versenye az utóbbi években egyre jobban elterjedt. Tavaly is több kombájnos elérte az 500 hek­táros teljesítményt. Sőt egyné­hány traktoros országos hírnévre tett szert, mert a learatott hek­tárok száma meghaladta a félezer hektárt, s megközelítette a 700— 800 hektárt. Igaz, ilyen rekord­eredményt csak igazán néhányan értek el, mégis büszkén emleget­jük őket. Minden tisztelet és be­csület nekik. Aki aratott már, tudja mit jelent a júliusi kániku­lában hajnalhasadástól harmat­hullásig a gépen ülni. Figyelni kell állandóan, a jó kombájnos arra is ügyel, mikor milyen ga­bonában vághat szélesebb, vagy keskenyebb rendet, megvan-e a cséplődobnak a kellő fordulatszá­ma, jól klveri-e a szemet, rend­ben vannak-e a rosták. Az ilyen figyelmes kombájnos mázsákban is megteszi a magáét. Ám olyan is akad, aki a hírnév, a sok hek­tár hajszolása közben megfeled­kezik a legfontosabbról, mi van a szalmában és alatta. Pedig a hírnév nem minden, s az így szerzett hírnév árt a szö­vetkezetnek, árt az egész társa­dalomnak. Ebből ered az is, hogy egynéhány szövetkezetben aztán viszolyognak a versenytől. S miért a nagy hajsza? Helyénvaló a siet­ség, lévén szó igen sürgős idény­munkákról. Ám a nagy sietség közben sem szabad egyről megfe­ledkezni : a szemveszteségről. Ná­lunk általában, a múlt évek sta­tisztikái bizonyítják, hektáronként 2—3 mázsa gabona vész kár­ba a betakarításkor. Ez igen sok gabona országos méretben. Nem is nehéz kiszámítani, mennyi volt ez tavaly, ha tudjuk, hogy csak­nem 3 millió hektár gabonaveté­sünk volt. Mi okozta ezt a veszte­séget? Csupán a verseny? Ezt nem lehet így mindentől elvonat­koztatva állítani. Anélkül nincs, hogy néhány kiló szem ki ne hul­lana betakarítás közben. Ám a nagyobb veszteség leginkább a hanyag, kapkodó munka miatt van. De hát aratáskor nem lehet pepecselni, ki kell használni a jó időt, minden percért kár. Ez így van. Az a baj hogy a verseny fel­tételei nem mindenütt felelnek meg a veszteségmentes betakarí­tás követelményeinek. Hát helyes az, hogy általában, ha az ember megkérdi a kombáj­nost, milyen teljesítményt ért el, csak az a válasz : learattam ennyi és ennyi hektárt. A jelentések, sőt az újságok is úgy írtak a kombáj­nosokról, hogy csupán az elért hektárhozamokról tettek említést. Ritkábban arról, hány mázsa ga­bonát csépelt ki egy-egy kombáj­nos. A jutalmazásban is az szá­mított, milyen területről vágta le és csépelte ki a gabonát. Termé­szetes, az ösztönzés, a nagyobb teljesítményre való serkentés ls egyoldalú volt. Emiatt a verseny sok esetben ártott, ahelyett hogy használt volna. Igaz, „határidő" előtt végeztek az aratással, de a „tervezettnél" jóval több szem nem a zsákba csurgott, hanem a tarlón kallódott el. Nem minde­nütt volt ez így, de jócskán ta­lálkozhattunk a múlt években, meg az idén is hasonló esetekkel, bár a mostani aratásban már elő­térbe került a legfontosabb: a gyorsaság, de egyúttal a szem­veszteség csökkentése ls. Jóleső érzéssel hallja és álla­pítja meg az ember: az aratásról szóló jelentésekben az Idén egyre több kombájnos teljesítményével szorosan együtt van, ennyi és ennyi gabonát csépelt ki. A nyit­raivánkai szövetkezet agronómusa is elismeréssel beszél a kombáj­nosok munkájáról. Angyal Antal gépe után bizony nehéz elhullott szemet találni. Jó a szövetkezet árpája, hektáronként eléri a 30 mázsás átlagot. Nagy bűn lenne, ha a Jó termés egy része a kom­bájnosok hanyagsága miatt kárba vesznék. Ezt tudják a szóban for­gó szövetkezetben ls, ezért az aratást a legnagyobb szak­értelemmel végezték. És az a jó, hogy az idei versenyben a kom­bájnosok zöme kiváló munkával érdemli ki Jó hírnevét. Természe­tesen az is igaz, hogy oly „re­kordteljesítmények" nem szület­nek, mint a múlt években, ám egynéhány, mint Sečkár, Bakula, Pastirík már túl vannak a 300 hek­táron. Az aratás is még javában tart. Szlovákia déli részén már sok helyütt befejezték ugyan az aratást, de a Jó kombájnosok el­mennek északra, vagy Csehország­ba, hogy az egész országban mi­nél hamarabb fedél alá kerüljön az új kenyér. A versenyszellem, a szorgalom az Idén sem csökkent, sőt a fi­gyelmesebb, lelkiismeretesebb munka fokozza a versenyt, növeli az értéket. Becsesebb a hírnév is. Mennyivel jobb azt hallani, hogy Jozef Svestka az olomouci traktorállomás kombájnosa le­aratott 300 hektárt és 7000 mázsa gabonát csépelt ki. A kereset is kiegyenlítődik, mert ha területben az idén valamivel kisebb is a tel­jesítmény a tavalyinál, megtérül azon, hogy az illető kombájnos csökkenti a veszteséget, ezért kü­lön jutalmat kap. S hogy mit je­lent ez az országnak? Bővebben nem kell magyaráznunk, hiszen az idén, amikor sok szövetkezet­ben a vártnál .gyengébb termést ta^ karítottak be, minden szem meg­mentett gabona aranyat ér. Az aratásban tanúsított gyorsa­ság, szorgalom mellett nagyszerű, hogy az idén útjára indult for­májában egy haladóbb verseny. Ez a verseny az őszi betakarításban kialakulhat igazi, a közösség ér­dekeit szem előtt tartó szocialista versengéssé. A parasztember vir­tuskodásból, ki ha én nem „fel­vágásból" mindig is szeretett ki­tűnni, többet tenni, mint a má­sik. Nem véletlenül született az a népdal: „Vagyok olyan legény mint te, vágok olyan rendet, mint te". Az emberben levő ösztönös egészséges versenyszellemet ál­landóan istápolni, formálni kell. Harcoljunk azért, hogy a verseny­ző mindenütt a tagság megbecsü­lését, bizalmát élvezze. A szövet­kezetekben a verseny csak akkor lelhet igazán otthonra, ha benne nem csupán anyagi számításaikat, de az együttes munka örömét is megtalálják. Dávid külügyminiszter ma írja alá Moszkvában Csehszlovákia nevében az atomcsendegyezmény! Moszkva (CTK) — Szerdán Moszkvába érkezett Václav Dávid, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság külügyminisztere, aki augusztus 8-án aláírja az atomcsendegyezményt. Moszkvában a seremetyevői repü­lőtéren J. Malik külügyminiszter-helyettes, J. I. Gromov, a 4. európai szak­bizottság vezetője és Miloš Paris, Csehszlovákia moszkvai katonai atta­séja fogadta Dávid külügyminisztert. Leningrád (CTK) — Dean Rusk, az Egyesült Államok külügyminisztere feleségével Moszkvából Leningrádba érkezett. D. Rusk, Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter meghívására utazott Leningrádba. „Feleségem, a küldöttség tagjai és én is nagyon örülök, hogy ellátogathattam váro­sukba," jelentette kl D. Rusk, a re­pülőtéren. „Régi vágyam, hogy meg­látogassam Leningrádot." Bonn (ČTK) — A Francé Presse sajtóügynökség Jelentése szerint Dean Ruskot, az Egyesült Államok külügyminiszterét Bonnba várják. Moszkva (CTK) — Andrej Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere ebé­det adott lord Home, Nagy-Britannia külügyminisztere tiszteletére. Az ebé­den jelen volt Konsztantyin Rudnyev, a Szovjetunió Minisztertanácsának alelnöke, szovjet államférfiak és Humphrey Trevelyan Nagy-Britan­nia moszkvai nagykövete. Koppenhága (CTK) — U Thant, ez ENSZ főtitkára Moszkvából Koppen­hágába utazott. U Thant elutazása előtt ezt mondta: „Meggyőződésem, hogy az ENiSZ továbbra is mindent megtesz az«rt, hogy javaljon a nem­zetközi helyzet és hogy a nagyhatal­mak megegyezzenek." U Thant hang­súlyozta, hogy az atomcsendegyez­mény további lépésekhez vezet, me­lyek az általános és teljes leszerelést' eredményezhetik. Döntő szakaszában a gabonabetakarítás A gépek átcsoportosítása fontos feladat • A tarlóhántás jobb szervezést követel • Két műszakban üzemeltessük a cséplőgépeket • Ne feledkezzünk meg a tarlókeverékek vetéséről A rekkenő hőség hatására ország­szerte, még az északi járásokban és a cseh kerületekben is, szinte egy­szerre érett kasza alá a gabona. Ép­pen ezért halaszthatatlan feladat, hogy a szemveszteség megakadályo­zása érdekében minden aratógépet, gabonakombájnt, a kévekötőket, a rendrakókat munkába állítsuk s ru­galmas munkaszervezéssel a lehető legjobban kihasználjuk a gépek tel­jesítőképességét. E hét derekáig me­zőgazdasági üzemeink a gabonatermés 57 százalékát aratták le, ám a lekaszált területeknek csak a feléről csépelték ki a termést. Az aratás ütemének fokozásában a gépek mellett jelentős szerep jut az aratőmunkásoknak. Náluk az anyagi érdekeltség felkeltéséivel támogat­hatjuk legjobban a kezdeményezést. Szlovákia déli járásaiban többnyire «z utolsó kévéket nyelik a cséplőgé­pek, így a gabonabetakarítás mun­kái az északi járások mezőgazdasági üzemeiben érik el tetőpontjukat. A közép-szlovákiai kerületben a gé­pek erejének fokozatos kihasználásá­val jelentős mértékben meggyorsították a munkát. Országos méretben egyre gyarapodik ama kombájnosok száma, akik ed­dig több mint 100 hektár termését segítették a magtárakba. Esetenként azonban egy-egy kombájn idei telje­sítménye még az 50 hektárt sem éri el. Ezért helyes, ha a kombájnok mellett az önkötözőket Is üzemeltet­jük. Jól kihasználják őket a nyugat­szlovákiai, dél-csehországi és a nyu­gat-csehországi kerületekben. Szem előtt kell tartani azonban a keresz­tek Idejében való behordását és a szüret nélküli cséplést. Ez több mun­kaerőt kíván, s ezért be kell szervez­ni e munkákba a falu egész lakos­ságát. Hiszen csupán a dél-csehországi kerületben 30 000 hetkáron fekszik keresztekben a gabona, a nyugat-csehországiban pedig 24 000 hektáron. A hegyvidéki körzetek szövetkeze­tei, ahol későbben érett be a gabona, ez idő szerint a déli Járások segítsé­gét várják. A Jelentések azonban ar­ról számolnak be, hogy a déli Járá­sok, a komáromi Járás esetében pél­dául Igen vontatottan végzik a gé­pek átcsoportosítását. Azokon a he­lyeken, ahol a legközelebbi napok­ban pontot tesznek a betakárítás vé­gére halaszthatatlan feladat a tarlóhántás. A talajmfivelést azonban a kombáj­nok után hátramaradt szalma aka­dályozza. A minap elkészített kimu­tatások ariől tanúskodnak, hogy a learatott területeknek csak 15 száza­lékán végezték el a tarlóhántást. A tarlókeverékek vetése pedig a terve­zett feladatok egyötödét sem közelí­ti meg. Az érsekújvári járásban a komjati­cei szövetkezet a tervezett határidő előtt két nappal befejezte az aratást. Teljesítette az állam iránti kötele­zettségeit • és most a tarlóhántást folytatja. Vankó Péter traktoros ed­dig 97 hektáros teljesítménnyel di­csekedhet. (th) Bakulár János, a marcelházi szövetkezet kombájnosa az idén a kombáj­nosok országos versenyében a legjobb kombájnosok közé került. Augusz­tus ötödikéig 340 hektárról több mint 87 vagon gabonát csépelt ki. (K. Cích — CTK — felvétele) Az atomcsendegyezmény aláírásának hazai visszhangja Az ostravai bányászok világrekordra törekszenek Az ostrava—karvinai szénkörzet Dukla-bányájának Valentin Valic, Os­kar Skotnic és Jaroslav Jeziorsky vezette bányászkollektívája húsz nap alatt, csehszlovák gyártmányú kom­hájnnar 50 900 tonna szenet fejtett. A bányászok igyekezete arra irányul, hogy a kombájnnal való fejtésben a világon a legjobb eredményt érjék el. A világcsúcsot eddig 80 039 tonna havi, vagyis 2582 tonna napi telje­sítménnyel a szovjet bányászok tart­ják. A Dukia-bánya említett kollektí­vájának átlagos napi teljesítménye eddig 2545 tonna. A kombájnnal való szénfejtés telje­sítményhatára gyorsan kitolódott. A múlt év áprilisától a szovjet, a lengyel és az ostravai bányászok hétszer döntötték meg a világcsú­csot, s havi 50 211 tonnáról 89 039 tonnára növelték havi teljesítményü­ket. (tkj (CTK) — A Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség szlovákiai bizottsá­gának munkatársai nagy lelkesedés­sel fogadták azt a hírt, hogy Moszk­vában a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia megbízott­jai aláírták az atomkísérletek rész­leges betiltására vonatkozó szerző­dést. A bizottság munkatársai a CTK tudósítójának adott nyilatkozatuk­ban hangsúlyozzák: „A békéért ví­vott harcnak ez a pozitív eredménye márcsak azért ls örvendetes szá­munkra, mivel szervezetünk tevé­kenységében nagy figyelmet szentel a Szovjetunió békepolitikájának is­mertetésére és magyarázására. Ennek az egyezménynek már a parafálása ls nagy visszhangot váltott ki. Szövetsé­günk tagjai politikai tízpercekben és az üzemi hangosbeszélőkben kifejez­ték a Szovjetunió iránti mély háláju­kat, s örülnek a békeharc eme nagy győzelmének. Az egyezmény aláírása után méginkább hatványozott a lel­kesedés. Meg vagyunk győződve, hogy a vi­lág kormányainak döntő többsége csatlakozik az egyezményhez, s előbb vagy utóbb megvalósulnak a Szovjet­unió más békejavaslatai is. Ezzel kap­csolatban elszomorít bennünket, hogy a Kínai Népköztársaság kormánya ennek a történelmi jelentőségű doku­mentumnak az értékelésekor a világ­imperializmus legsötétebb érőinek platformjára helyezkedett. A Csehszlovák—Szovjet Baráti Tár­saság már most, a csehszlovák­szovjet barátsági, segélynyújtási és együttműködési szerződés aláírásának 20. évfordulója ünnepségére készülve széleskörű felvilágosító tevékenységet fejt ki, s ismertetni fogja a Moszk­vában aláírt egyezmény jelentőségét a világbéke megőrzése és megszilár­dítása szempontjából. Az atomcsendegyezmény aláírása a közép-szlovákiai kerület dolgozóinak körében is élénk visszhangot keltett. Ján Pežlna mérnök, a CKD blanskól nemzeti vállalat dolgozója, aki Jelen­leg a mikšovai vízierőmü energeti­kai berendezésének szerelési munká­latait irányítja, kijelentette: „Hiszem, hogy a Szovjetunió, az Egyesült Ál­lamok és Nagy-Britannia képviselői által Moszkvában aláírt egyezmény egyike azoknak a legfontosabb lépé­seknek, amelyek a háborús veszély fokozatos elhárításához vezetnek. Nagyra becsülöm a szovjet államfér­fiak kezdeményezését, akik rendkívül nagy igyekezetet fejtenek ki a nuk­leáris háború megakadályozására, és akik elsőként a világon a béke szol­gálatába állították az atomot. Mint a vízierőmüveket építő dolgozók egyike, azt óhajtom, hogy az atom fogalmát csupán a villanyáram ter­melésével kapcsolatban halljam." A Vysoká pri Morave-i határvidéki falvak szövetkezetesei szintén nagy lelkesedéssel és örömmel fogadták az atomcsendegyezmény aláírását. A Békevédők Szlovákiai Bizottságá­hoz Intézett levelükben a többi kö­zött ezt írják: „A légkörben, a világ­űrben és a víz a(att végzett atom­fegyver-kísérletek betiltására vonat­kozó egyezmény a nemzetközi fe­szültség enyhítésére irányuló törek­vések eddigi legnagyobb sikere. Ez az egyezmény az első konkrét lépés a tartós béke és a békés egymás mel­lett élés felé, — írják levelükben a szövetkezetesek. \

Next

/
Oldalképek
Tartalom