Új Szó, 1963. augusztus (16. évfolyam, 210-240.szám)

1963-08-05 / 214. szám, hétfő

Világ proletárjai, egyesüljetek! UJSZO SZLOVAKIA KOHHUNISTA PARTJA KOZPPNTI BIZOTTSAGANAK NAPILAPJA Bratislava, 1963. augusztus 5. hétfő • 30 fillér • XVI. évf., 214. szám Á szovjet kormány nyilatkozata a moszkvai atomcsendegyezményrol Moszkva, augusztus 3. ITASZSZ) A népek örömmel fogadták a hírt hogy Moszkvában parafálták a szerződést, amely megtiltja a nukleáris fegyverkísérleteket a légkörben, a világűrben és a víz alatt. A szovjet kormány és N. Sz. Hruscsov elvtárs szovjet kormányfő címére szakadatlan áradatban érkeznek üzenetek és táviratok állam- és kormányfőktől, a világ legtekintélyesebb politikai és közéleti személyiségeitől, egyszerű emberektől, akik hangsúlyozzák a Szovjetunió óriási érdemét, hogy javasolta a nukleáris fegyverkísérletek megszüntetését, s ezzel kiindulópontot adott a sikeresen végződött moszkvai tárgyalásokhoz. Ezek az üzenetek és ezek a táviratok elismeréssel és hálával adóznak a szovjet kormánynak, hogy politikai bölcsességről téve tanúságot közelítette meg napjaink egyik legfontosabb problémájának megoldását. Reális lépés ez, jó kezdet a nemzetközi problémáknak a békés együttélés elvei szellemében történő megoldásához. Sok állam kormánya már bejelentette, hogy kész aláírni a szerződést. A légköri, a kozmikus és a víz alatti nukleáris fegyverkísérletek megtiltásáról Moszkvában folytatott tárgyalások eredményeível kapcsolatban a Kínai Népköztársaság kormánya július 31-én nyilatkozatot adott ki. Ebben a nyilatkozatban a Kínai Népköztársaság kormánya kijelenti, hogy ellenzi a nukleáris fegyverkísérletek eltiltásáról szóló szerződést és nem hajlandó csatlakozni hozzá. A Kínai Népköztársaság kormánya egyúttal olyan „megtévesztésnek" is nevezi ezt a szerződést, amely „bolondítja a világ népeit" és „ellentétes a világ békeszerető népeinek vágy aival". Ezzel kapcsolatban a szovjet kormány szükségesnek tartja kijelenteni a következőket: A nukleáris fegyverkísérletek megtiltásáról szóló szerződésnek elvi jelentősége van a világot megosztó problémák rendezéséhez vezető utak további keresése szempontjából. A békés együttélés politikájának helyességét és életerejét bizonyítja. Különböző társadalmi rendszerű államok s méghozzá olyan nagyhatalmak, amelyeknek ellentétei több ízben majdnem a világháború szakadékába sodorták az emberiséget — meg tudták találni az időszerű nemzetközi probléma kölcsönösen elfogadható megoldását. A népek a nemzetközi feszültség enyhítésének reális lehetőségét látják benne, annak lehetőségét, hogy fel lehet tartóztatni a fegyverkezési versenyt, amely súlyos teherként nehezedik vállukra. A moszkvai tárgyalások eredményei reményt keltenek, hogy rendezni lehet azokat a megoldatlan nemzetközi problémákat, amelyekkel összefügg a béke megszilárdítása a földön. A szovjet kormány éppen erre. törekszik, és a moszkvai háromhatalmi tárgyalások .napjaiban ismét széles körű akcióprogramot terjesztett elő a béke megszilárdítására. Ez a program egy sor halaszthatatlan intézkedést irányoz elő a termonukleáris konfliktus veszélyének elhárítására, mindenekelőtt pedig a megnemtámadási szerződés megkötését a NATO-országok és a Varsói Szerződésben részt vevő országok között. A szovjet kormány ezúttal is hangoztatta, hogy fel kell számoini a második világháború maradványait, meg kell kötni a német békeszerződést, s ennek alapján rendezni kell a nyugat-berlini helyzetet. A béke megszilárdításáért vívott harcnak a Szovjetunió által előterjesztett programja megfelel a népek alapvető érdekeinek. Ez a program forró támogatásra talált a szocialista államok kormányainál és népeinél, az ázsiai, afrikai és latin-amerikai országok közvéleményében, a tőkésországok dolgozóinak millióinál, a világ valamennyi haladó emberénél. A szocialista országoknak a nukleáris fegyverkísérletek megtiltására vonatkozó kollektív véleménye kifejezésre Jutott azokban a határozatokban, amelyeket a Varsói Szerződésben részt vevő államokban működő kommunista és munkáspártok közf ponti bizottságai első titkárainak és a tagországok kormányfőinek értekezletén fogadtak el. „A nukleáris fegyverkísérletek eltiltása kérdésében a megegyezés elérése — hangzik a dokumentum — a Szovjetunió és valamennyi szocialista ország következetes, békeszerető külpolitikájának ered ménye, a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélése lenini politikájának sikere. Az értekezlet úgy véli, hogy ez a szerződés elősegíti a nemzetközi feszültség enyhülését és pozitív tényező lesz a népeknek a békéért s az újabb világháború veszélyének elhárításáért vívott harcában." Valamennyi kontinens testvéri marxista—leninista pártjai teljes támogatásukról biztosították az elért megállapodást. A szerződésben a béke és a haladás erőit gyarapító általános irányvonal következetes alkalmazásának komoly eredményét látják. Mindazok, akiknek kedves a béke, egyöntetűen helyeslik a moszkvai tanácskozások eredményeit. Az egyöntetű helyeslés közepette egy kézen meg lehet számolni azokat, akik arra vetemednek, hogy a nukleáris kísérletek betiltásáról aláírt egyezmény nyílt ellenzőinek vall ják magukat. Ez egyáltalán nem meg lepő: azok, akik ma különböző furfangos fogásokhoz folyamodva az atomkísérletek betiltása ellen lépnek fel, lelepleződnek, mint ellenzői a békés együttélésnek, a nemzetközi feszültség csökkentése irányvonalának, az agresszív és háborús erők szétzúzásának. Alig néhány nappal a három hatalom képviselőinek moszkvai találkozása után már világosan kitűnt, hogy kiknek ninős ínyére a béke erőinek új fontos sikere. Ide tartoznak mindenekelőtt az Egyesült Államok úgynevezett veszettjei, akik a „kommunista veszély" rémével hadonásznak, és azt kiáltozzák, hogy a szerződés megakadályozza az Egysült Államokat még pusztítóbb fegyverek megteremtésében. Ide tartoznak a nyugatnémet militaristák és revansisták legszélsőségesebb képviselői, akik állandóan új katonai kalandokon törik a fejüket. Ide tartoznak a francia uralkodó körök szélsőséges elemei, akik ismeretlen okok miatt úgy döntöttek, hogy Franciaország nagysága nem a nemzetközi feszültség enyhítéséhez való hozzájárulásban, a többi néppel való barátságban. rejlik, hanem az atombombához való ragaszkodásban, abban, hogy bármi- áron létrehozzák atomfegyvertárukat. Amikor az imperializmus legharciasabb képviselői ehhez hasonló nézetekkel lépnek fel, ez egyáltalán nem váratlan. De amikor a nukleáris kísérletek betiltásáról szóló szerződés ellen kommunisták lépnek fel, sőt olyan kommunisták, akik szocialista országok élén állnak, ez joggal kelt meglepetést. Szocialista országok vezetői hogyan utasíthatnak el félvállról egy olyan nemzetközi szerződést, amely a béke. megszilárdításának ügyét szolgálja, és megfelel a népek óhajainak, életbe vágó érdekeiknek? Csak a nukleáris robbantások beszüntetését régóta követelő népek életbe vágó érdekeinek figyelmen kívül hagyása késztethette a kínai kormányt arra, hogy nyllat(Folytatás a 3. oldalon) Köztársasági Érdemrenddel tüntették ki a Hatica slovensk

žl A haladó nemzeti hagyományok szellemében a szocialista kultúra felvirágoztatásáért A martini SZNF Színházában tegnap reggel 8 órakor tartotta díszülését a Matica slovenská tanácsa. Az ünnepi ülést Juraj Paška, a Matica slovenská gondnoka nyitotta meg. Megnyitó beszédében szívélyesen üdvözölte a párt- és a kormányküldöttséget, melyet Alexander Dubček, a CSKP KB elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára vezetett. Üdvözölte továbbá a CSTA és SZTA küldöttségét, közéletünk kimagasló képviselőit, a kerületek küldötteit, a külföldi honfitársi egyesületek küldötteit, valamint a diplomáciai testület megjelent tagjait, köztük J. A. šulgint, bratislavai szovjet főkonzuli: Az ülésen Alexander Dubček, az SZLKP KB első titkára mondott ünnepi beszédet. Tolmácsolta Antonín Novotný elvtárs, köztársasági elnök személyes üdvözletét. Méltatta a Matica slovenská érdemdús tevékenységét, s kiemelte azt a fontos küldetést, mely erre az intézményre vár a szoctalista kultúra fejlesztésében. Ünnepi beszéde befejező részében a párt- és kormányküldöttség nevében átadta a Köztársasági Érdemrendet, melyet a köztársasági elnök adományozott a Maticának. Az ünnepségen az egyes küldöttségek vezetői köszöntötték a 100-éves Maticát. Majd a legjobb könyvtárosok és könyvterjesztők kitüntetésére került sor. A kitüntetése ket dr. Matej Lúčan, az SZNT iskola- és kulturális ügyi megbízottja adta át. Az ünnepi ülés befejezése után nagyméretű manifesztáció keretében ezrek vonultak a Hostihorera, ahol ünnepélyes külsőségek között került sor a Matica slovenská új épületének alapkőletételére. A nagygyűlésen Jozef Lenárt, az SZNT elnöke beszédében méltatta a Matica slovenskának a nemzeti öntudat erősítésében és a szlovák kulturális és irodalmi élet megalapozásában kifejtett sok áldozatot kívánó tevékenységét. Az ünnepélyen éppúgy, mint a délutáni órákban értékes kulturális műsorral szerepeltek a legjobb népművészeti együtteseink, valamint a Szlovák Tanítók énekkara. Ha az ünnepségek kapcsán adódó megnyilvánulások bármelyikéi is nézzük, ezeknek mindegyikéből kicseng a derék munka iránti megbecsülés és tisztelet, s remény, mely a Matica most kezdődő új évszázada további sikereit, érdemdús munkáját sejteti. Nehéz volt a megtett út, küzdelmes az eltelt egy évszázad. Háromszor kellett újjászületnie ennek a kulturális Intézménynek, hogy a szlovák nép érdekeiért, kulturális és szociális felemelkedéséért küzdjön, a megalázottság, a jogtíprás és kiszolgáltatottság tengerében. S hogy mily sok múlott éppen a Matica slovenskán, azt S. H. Vajanský, 5. Moyzesról írott életrajzában így összegezi: „A Matica slovenská, a szlovák nemzet számára csaknem mindent jelentett, amiből a nemzeti érzés, öntudat, nemzeti büszkeség és remény táplálkozhatott; kifejezője és látható szimbóluma volt a szlovák nemzet lelkiségének." Ezek a szavak teljes mértékben fedik az alapítólevélben kitűzött célokat: „... erkölcsi és értelmi műveltséget ébreszteni, terjeszteni és megerősíteni a szlovák nemzet tagjaiban, ápolni és támogatni a szlovák irodalmat és szépmivességet és ezzel elősegíteni a szlovák nemzet anyagi jólétét, s dolgozni felemelkedésén." Mily nagyszerű gondolat, mily nemes célkitűzési Az uralkodó osztály politikai vakságán és emberi szűkkeblűségén azonban rendre megtörnek a nemzeti létnek ezt a minimumát biztosítani kívánó törekvések. Joggal figyelmeztette kortársait Andrej Sládkovič: „Korunk kemény harca él fergetében kortársaim, nézzünk nemzetünk szemébei Idő elragadja a hajnali lángot, áldozat füstjében izzik a zsarátnok." Az alapvető emberi jogokon eső sérelmeket s a megaláztatást az sem menti, hogy az 1848 -49-es szabadságharc bukása után a bécsi udvar alattomos célokat követve, 1863-ban végül engedélyezte a Matica megalapí' tását. Ferencz József ezer aranya, melyet a Matica céljaira adományozott, elenyészik a 94 251 arany mellett, melyet a földművesek, iparosok, tanítók, papok adományoztak erre a célra. S ha hozzászámítjuk, hogy a kiegyezést követően — 12 éves fennállása után — a bécsi udvar azonosította magát a magyar földesurak nagyhatalmi sovinizmusával, s hozzájárult a Matica feloszlatásához, nemcsak az ezer arany fénye szürkül el, de nyilvánvalóvá válik a később Ady megfogalmazta igazság is: magyar, román, szláv bánat — örökre egy bánat marad. S az ármánykodásnak ebben az óceánjában hány nemes törekvés fordult visszájára, s mennyi tragikus ellentétet szült nem a világnézeti kérdés, hanem a nemzetiségi és nyelvi jogfosztottság, kiszolgáltatottság. A szellemet azonban nem lehel bilincsbe verni. A Maticát feloszlathatták, vagyonát elkobozhatták, egy nép igaz törekvésével számolni nem akarás felett azonban végül is a történelem mondta ki a könyörtelen ítéletet. A Matica slovenská Jubileumi ünnepsége kapcsán nem árt idézni azt az évfordulót, melyre szintén a napokban került sor, Cirill és Metód hazánkba érkezésének 1100. évfordulóját. Ez nemcsak a szláv kultúra ezeréves hagyományi szempontjából fontos, hanem a Matica nemzetközi kapcsolatait illetően is. A cseh, orosz és a délszláv népek testvéri támogatása éltető eleme volt annak a harcnak, melyet éppen a pseh és szerb társulatok, valamint némileg a Magyar Tudományos Akadémiához hasonló intézmény létesítésének igénye ösztönzött. Ma, 100 évvel a megalakulás, a háromszori újjászületés után Joggal állíthatjuk: a Matica a legnehezebb Időkben ís helyt állt, az adott történelmi lehetőségek szerint teljesítette feladatát. A fasizmus legsötétebb éveiben sem szennyezte be a nép legjobb fiainak, a nemzet ébresztőinek öntudatos, a nép érdekeit szolgáló harcainak nemes célkitűzését. A párt mindig is nagyra becsülte a Matica tevékenységét, s nem véletlen, hogy a CSKP éppen az 1937-es Banská Bystrica-l konferencián kitűzte a nemzeti tudományos intézménnyé való átépítés programját. A felszabadulást követő nagyarányú kulturális fellendülés, az igények bizonyos munkamegosztást követeltek. S bár a Matica tevékenységének egy része a Szlovák Tudományos Akadémiára, az ismeretterjesztő társulatra, kiadóvállalatokra, s egyéb intézményekre ment át — a Szlovák Nemzeti Könyvtár és Könyvtudományt Intézet felelős és megtisztelő tisztségében a jövőben is jelentős szerepet tölthet be szocialista kultúránk fejlesztésében és felvirágoztatásában. A nagy célon — küzdeni erőnk szerint a legnemesebuekért — ma már százmilliók munkálkodnak a világon. A népek közti barátság és megértés szálat napról napra erősebbé, eltéphetetlenné válnak. S bár a múlt soha többé nem térhet vissza, éppen a Matica százéves küzdelmes útja szemléltetheti a legjobban: egy nép vágyának, törekvésének megbecsülése és tisztelete soha sem lehet kegy, alamizsna vagy jótékonykodás, hanem az emberi érzés nemességéből táplálkozó legsajátabb cselekedet. S ez utóbbi szocializmust építő jendünk hitvallása — napjaink kiteljesedő valósága! Idzj Alexander Dubček elvtárs beszéde Tisztelt elvtársak! Engedjék meg, hogy átadjam önöknek — a Matica slovenská vezetőségének — a CSKP Központi Bizottsága, a köztársaság kormánya üdvözletét és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnökének, a CSKP Központi Bizottsága első titkárának Antonín Novotný elvtársnak személyes Jókívánatait. Ünnepi gyűlésre Jöttünk össze az egész országból, hogy az ország népével együtt megemlékezzünk e jeles jubileumról — a Matica slovenská megalapításának századik évfordulójáról. Az első üdvözlő szavak elhangzása után Dubček elvtárs megemlékezett róla, hogy a Matica slovenská megalakulása összhangban volt a 19. század második felében egyre erősödő szlovák nemzeti és kulturális törekvésekkel és általában az egész Európában végbemenő szellemi áramlatokkal. A Matica slovenská tehát nemcsak mint kulturális intézmény, hanem mint politikai tényező is hatott a szlovák nemzet további féjlődésére. Annak ellenére, hogy a Matica a száz esztendő alatt bonyolult és néha ellentmondó fejlődési fokokon ment keresztül, tevékenysége egész története alatt a nemzeti szabadságért, a szociális és kulturális fejlődésért folytatott harcot tartotta szem előtt. Politikai tevékenysége miatt a hatalom birtokosai néhány évi működés után be is tiltották. Az elvetett gondolatot azonban már nem tudták csírájában megfojtani — ha más néven is, de hasonló szellemben intézmények születtek és léptek ebben az időben a Matica slovenská helyébe. A Matica tevékenységének felúji tására csak a csehek és a szlovákok államának megalakulása után — 1918 ban került sor — mondta Dubček elvtárs —, amikor a két testvérnemzet lerázta magáról az Osztrák—Ma gyar Monarchia igáját. Az új történelmi feltételek a Matica slovenská egész további tevékenységére nagy hatással voltak. A hagyományokhoz híven az új feltételek között kulturális, művelődési és népnevelő tevékenységet- fejtett ki, de egyúttal most már a haladó és a reakciós erők is éles harcot kezdtek annak eldöntésére, kit szolgáljon a Matica slovenská. Ebben a harcban voltaképpen a proletariátus és a burzsoázia harcolt egymás ellen, ennek a harcnak a vetülete volt a Matica egy-egy tette. A tőkések a köztársaság megalaku. lása után — mondta Dubček elvtárs — csakhamar elfeledték, hogy a Matica slovenská voltaképpen a dolgozó nép szervezete. Minden eszközzel igyekezték ezen a téren is érvényesíteni osztályérdekeiket. Ezekben a nehéz esztendőkben csak a haladó hagyományok ápolása és a tömegek rendkívüli /^aktivitása tette lehetővé a Matica slovenskának, hogy továbbra ís megmaradjon népi jellege. Dubček elvtárs ezután rámutatott, hogy 1937-ben például a Banská Bystricán kihirdetett „Szlovákia gazdasági, szociális és kulturális felemelkedésének terve" néven ismert dokumentumban is síkraszállt a párt azért, hogy a Matica slovenská országos tudományos intézménnyé váljék. A párt tömegnevelő-munkájának tudhatjuk be, hogy a köztársaság létének és nemlétének kritikus napjaiban és később az úgynevezett szlovák állam alatt sem tudták a szlovák nép Maticáját a fasiszták szekértolóivá tenni. A felszabadulás után — mondta Dubček elvtárs —, de különösen a Győzedelmes Február után új korszak kezdődött a szlovák nemzet életében. A szocialista társadalom megteremtésének folyamata egyesítette a politikai, ökonómiai és kulturális feladatokat, melyeket a munkásosztály és a forradalmi nép a CSKP vezetésével valósított meg. A gazdasági és társadalmi téren végbemenő változásokkal egyidejűleg a kulturális forradalom megvalósítása is kezdetét vette. Dubček elvtárs ezután a szocialista kultúra fejlesztésének kérdéseivel, a hagyományok ápolásának problé

1máival foglalkozott, majd megemlítette, hogy a kommunisták voltaképpen azok, akik a legféltőbb szeretettel őrködnek az évszázadok alatt felhalmozódott kulturális örökség ápolása felett, társadalmi rendszerünk lehetővé teszi a nép legszélesebb rétegeinek az örökség elsajátítását. A nyomor, az éhség Szlovákiája, melyek ellen a Matica slovenská mindig harcolt, ma már végleg a múlté. Ezt legjobban mutatja az, hogy a legmagasabb burzsoá konjunktúra idejével összehasonlítva is megötszöröződött Szlovákiában az iparban foglalkoztatottak száma — csaknem félmillió szlovák dolgozik ma az iparban. Beszédje következő részében Dubček elvtárs Szlovákia gazdasági fejlődésével foglalkozott. Rámutatott, hogy 1948 és 1962 között Szlovákiában nem kevesebb, mint 250 új ipari üzemet létesítettek és 200-nak korszerűsítették, bővítették termelési kapacitását. Szlovákiát ma olyan ipari létesítmények jellemzik, mint *a vági vízi erőművek, a Kelet-Slovákiai Vasmű, az új bányák egész sora és a korszerű gyárak tucatjai, mint például a Ziar nad Hronom-i alumíniumkohó, vagy a seredi r.ikkelkohó. Iparunk ma Szlovákiában olyan műszakilag igényes gyártmányokat készít, mint például a golyóscsapágyak, a hatalmas gőzkazánok, mesésen szép hajók, vegyipari, gépi berendezések, szerszámgépek, elektromos mérőműszerek, hűtőszekrények, TV-készülékek, és ki tudná még elsorolni, ezeken kívül mi mindent gyártunk. Olyan (Folytatás a 2. oldalon)