Új Szó, 1963. augusztus (16. évfolyam, 210-240.szám)

1963-08-29 / 238. szám, csütörtök

A Szlovák Nemzeti Felkelés a történelmi valóság tükrében C

sehszlovákia népe ma ünnepli a Szlovák Nemzeti Felkelés 19. évfordulóját. Az Idei évfordulónak különös lelentöséget ad az a körülmény, hogy a CSKP XII. kongresszusa utáni Időszakba esik. A XII. pártkongresszus annyiban függ össze a felkelés évfordulójával hogy a kongresszus végleg megadta a lehetőséget a személyi kultusszal kapcsolatos hibák kiküszöbölésére, és ezekhez tartozik a történettudomány hiányos és hibás tevékenysége is. Ennek következményeként a Szlovák Nemzeti Felkelés nem részesült abban a teljes és objektív méltatásban a történettudomány részéről, amelyre okvetlen szükség van ahhoz, hogy Csehszlovákia népe és a más népek tudatában azt a helyet foglalhassa el, mely méltán megilleti. A történettudomány a személyi kultusz hatására és nyomására gyakran csak a politikai gyakorlat szolgálója volt, és nem igyekezett a társadalmi valóság megismerésével és megismertetésével a mai és a jövő nemzedék tanítója lenni, pedig ez lett volna feladata. Ilyetén a történetírás a Szlovák Nemzeti Felkelést sem tudta teljes egészében és a maga valóságában kellőképpen méltatni, hanem csupán egyes mozzanait ragadta ki, és azokat is a politikai gyakorlat kívánalmainak megfelelően elemezte, ecsetelte, nem véve eléggé figyelembe a teljes történelmi valóságot. így a Szlovák Nemzeti Felkelésről nem adott teljes és Igaz képet. Márpedig nemcsak társadalmi szükségesség a történelmi események élethű ismertetése, hanem az emberek természetszerű törekvése ls az, hogy — különösen a nagy jelentőségű történelmi fordulatokról — a valóságot híven tükröző képet kapjanak, mert csak így érthetik meg az események jelentőségét és saját társadalmi tevékenységük értelmét is. A Szlovák Nemzeti Felkelés kellő megértéséhez ismerni kell az előzményeit, egészen az ún. szlovák állam megalakulásáig. Az eddigi megállapítások szerint, szlovák állam elsősorban az akkori nemzetközi helyzet alapján a fasiszta Németország akaratából és Hlinka Szlovák Néppártja híveinek segítségével alakult meg. A szlovák nép zöme a szlovák állam megalakulását tudomásul vette, mint olyan tényt, melyen akkor változtatni nem lehetett. A szlovák állam klerofasiszta kormánya az így támadt hangulatot arra használta fel, hogy befolyását a szélesebb tömegekre ls kiterjessze. Mem tagadható, hogy a szlovák állam kormánya kezdetben viszonylag széles tömegalapra támaszkodhatott. Ezt úgy érhette el, hogy az új állam megalakulásával szélesebb körű rétegek kedvezőbb helyzetbe kerültek. A cseh értelmiség elköltözködésével a szlovák értelmiség száma és társadalmi súlya megnövekedett. A zsidó vagyonok elkobzásával az iparosok, kereskedők, vállalkozók stb. száma is megnövekedett, és anyagi helyzetük számottevően megjavult. A parasztság ls az élelmiszerek árának háború okozta emelkedését fel tudta használni arra, hogy megszabaduljon az őt anynyira sújtó tartozásaitól és anyagi helyzetét megjavítsa. Még a munkásság helyzete ls megváltozott legalább annyira, hogy a munkanélküliség csökkent, azonban elsősorban azáltal, hogy a munkások kénytelenek voltak Németországban munkát vállalni nem kedvező feltételekkel. Ily módon az ú| állam első két évében a lakoság életszínvonala viszonylag kielégítő volt, különösen a cseh országrészek lakosainak akkori életviszonyaihoz képest. Emellett az ú) állam kormánya azzal ls tudott hatni szélesebb rétegekre, hogy az állam elnöke katolikus pap volt, a szlovák katolikus egyház pedig oly szorosan összekapcsolódott a kormánnyal, és annyira támogatta, mint ahogy egyetlen más országban sem tette. Mivel a szlovák nép zöme hivő katolikus volt, érthetően nagymértékben hatottak rá|a a fenti körülmények. Végül annak ls erős hatása volt a szlovák népre, hogy számára kisebb rossz volt a szlovák állam német csatlósként, mint az a helyzet, amelybe a cseh nép került a német fasiszták megszállásával. De a kommunisták és a tőlük befolyásolt munkások nem kerültek Ilyen befolyás alá, hanem mindjárt a szlovák állam megalakulásától fogva megkezdték harcukat — az Illegalitás súlyos feltételei között — a fasiszta kormány ellen. A harc 1— éppen a vázolt körülmények folytán — kezdetben Igen bonyolult és nehéz volt. Körültekintő politikával, ésszerű érvekkel meg kellett győzni a dolgozó tömegeket a fasiszta kormány ártalmasságáról és az ellene való harc szükségességéről. A helyzet nemsokára megváltozott. A gazdasági helyzet a háború következtében rosszabbodott, és ehhez még hozzájárult az a körülmény is, hogy a szlovák kormány a szlovák hadsereg egy részét harcba vetette a fasiszta németek Lengyelország elleni háborújában. Ez pedig a szlovák nép körében nagy visszatetszést keltett. Amikor a fasiszta Németország 1941-ben megtámadta a Szovjetuniót, és csakhamar megmutatkozott, hogy a beígért „villámháború" nem Jár sikerrel, szélesebb körűvé vált a szlovák fasiszta kormány elleni harc. Bekapcsolódtak már polgári réteger ls s az így kiszélesedő antifasiszta ellenállási mozgalom alapján Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága az összes fasisztaellenes erők egyesítésére törekedve, 1943 szeptemberében egyezséget kötött a nem kommunista antifasiszta ellenállókkal. Ennek értelmében megalakult a Szlovák Nemzeti Tanács, mint a nemzeti felszabadító harc egységes szlovák politikai szerve. A Szlovák Nemzeti Tanács lelke a kommunisták voltak. Felvetődik a kérdés, hogy mi volt az ellenállási mozgalom célja a fasiszta kormányhatalom megdöntésén kívül a jövőt illetően. Ez legkifejezőbben a Szlovák Nemzeti Tanácsnak 1943 karácsonyán a kommunisták kezdeményezésére tett nyilatkozatából tűnik kl. Benne határozottan kifejezi azt az aikaratát, hogy „a szlovák és cseh nemzet mint két egymáshoz legközelebb álló szláv nemzet összekösse további sorsét az üj Csehszlovák Köztársaságban, a csehek és szlovákok közös államában az egyenlőség elve alapján." Ebből nyilvánvaló, nem volt kétséges az ellenállási mozgalom számára, hogy — noha a szlovák és a cseh ellenállási mozgalom egymástól függetlenül és eltérő viszonyok között folytatta harcát — a fasizmus legyőzése után a szlovák és a cseh nép megmarad állami közösségben, csak most már más feltételek között: a teljes egyenjogúság alapján. Igaz, hogy Szlovákia Kommunista Pártjában az illegalitás Idején a kommunisták egy csoportja kiadta a jelszót „A szovjet Szlovákiáért!" Ebből az tűnnék ki, hogy az illegális kommunista párt önálló Szlovákia kiharcolását tűzte ki célul. Ez azonban csak látszólag volt így. Abban az időben a szlovák nép zöme még a szlovák államiság erős hatása alatt állott (ehhez hozzájárult az Is, hogy a Szovjetunió a szlovák állammal felvette a diplomáciai kapcsolatokat, és így jogilag is elismerte). Azonfelül a München előtti, cseh burzsoázia vezette Csehszlovákia nem volt rokonszenves a szlovák nép számottevő része előtt az akkor elszenvedett gazdasági kizsákmányolás miatt. Ilyen körülmények között érthető volt, hogy voltak kommunisták, akiknek Szlovákia és nem Csehszlovákia volt a Jelszavuk. Hogy ez nem Irányult a szlovák nép végleges különválására és a Csehszlovák Köztársaság felújítása ellen, bizonyítja az a körülmény is, hogy az illető kommunisták szószólója Ján Osoha, nagyon érdemes illegális harcos, cseh nemzetiségű volt. Azonban ez akkori viszonyok között nem volt célszerű „a szovjet Szlovákiáért" Jelszó, mert a nem kommunista ellenállók céja nem a szovjet Szlovákia volt, és az Ilyen jelsző alkalmas lett volna arra, hogy ezektől az ellenállóktól elszigetelje a kommunista elenállókat, és így az antifasiszta ellenállási frontot leszűkítse, pedig Inkább kiszélesítésére volt szükség. A német fasiszta hadsereget egy** re nagyobb vereségek érték, kénytelen volt visszavonulni, ami buzdítólag hatott az egész európai és a szlovákiai ellenállási mozgalomra. Ennek hatására Szlovákia-szerte partizáncsoportok alakultak, melyek az erdőségekben tartózkodtak. Ezek a partizáncsoportok tudatában voltak annak, hogy — noha a német hadigépezet az orosz fronton ért csapások alatt egyre gyengült — mégsem bocsátkozhatnak vele nyílt harcba. Amikor azonban a szovjet hadsereg mér Szlovákia határaihoz közel került, ős megvolt a remény arra, hogy nem sokára eljut Szlovákia területére, el érkezett az Időpont, amikor már az egyes partizáncsoportok az ellenál lási mozgalom többi tagjaival együtt nyilt harcba bocsátkozhattak a szlo' vák fasiszta kormány ellen. így került sor a Szlovák Nemzeti Felkelésre 1944. augusztus 29-én A partizánok elhagyták az erdőket megszállták Banská Bystricát, kör nyékét és sok más szlovákiai várost. Csatlakoztak hozzájuk az egyes helyőrségek katonái ls. Megindult a Szlo vák Nemzeti Felkelés a Szlovák Nem zetl Tanács vezetésével. A felkelés megdöbbentette a szlovák kormányt de a német fasiszta kormánykörö ket is, mert a felkelés katonai és po litikai tekintetben még Jobban megnehezítette a fasiszta rendszer amúgy is nehéz helyzetét. Szlovákia a német hadsereg számára már nem Jöhetett számba mint hadianyag utánpótlási területe. Azonfelül a német hadsereg kénytelen volt több hadosz tályát harcba vetni a felkelés ellen, pedig azokra nagy szüksége volt az orosz fronton, ahonnét visszavonuló ban volt. A felkelők sok helyütt harc ba bocsátkoztak az ellenük bevetett fasiszta erőkkel, sok hősi harcnak volt. színhelye Szlovákia, de végül ls a túlerő elől — ámbár a Szovjetunió tapasztalt harcosokkal és hadianyaggal támogatta a felkelést — kénytelenek voltak visszavonulni a hegyekbe és onnét folytatni a harcot. — A Szlovák Nemzeti Felkelés ennek ellenére nagy visszhangot keltett világszerte, mert benne a fasisztáktól megszállt országok ellenállása a legkifejezőbben megnyilvánult. Milyen jellege volt a Szlovák Nemzeti Felkelésnek, és mi volt a célja? A felkelés folyamán felkelt a szlovák nép a szlovák kormány ellen azért, mert fasiszta volt, a német fasizmus kiszolgálója, és elárulta a szlovák nép alapvető, nemzeti érdekeit. Ebből nyilvánvaló, hogy a felkelés a szlovák fasizmus és általában a fasizmus ellen irányult, tehát a fasizmusellenesség domborodott ki benne. Ez a cél azonos volt a fasisztáktól elnyomott többi nemzet céljaival, és ennek tudható be, hogy á legkülönfélébb nemzetiségű ellenállók vettek részt a Szlovák Nemzeti Felkelésben. Hiszen a felkelők soraiban — a Pravda közlése szerint — körülbelül 3000 különböző nemzetiségű szovjet polgár, 800 magyar, 400 francia, 200 német, 100 jugoszláv, 90 lengyel 50 román, 40 bolgár harcolt, de belgák, olaszok, angolok, amerikaiak, spanyolok, görögök és osztrákok is részt vettek a felkelésben. A fasiszmus elleni harc elsősorban a nemzeti érdekek megsértéséből Indult ki, s ezért Jogosan hangsúlyozzák a felkelés nemzeti Jellegét. A felkelésben a nemzetközi antifasizmus érdekének és a nemzeti érdekeknek dialektikus egysége mutatkozik meg. lylindennek alapján arra a meg1 ' állapításra Juthatunk, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés a szlovák nép dicső és haladó hagyományaihoz tartozik, mellyel hozzájárult ahhoz, hogy a testvéri cseh néppel együtt egy nagyobb államközösségen belül fejlődhetik és építheti Jobb életét, de egyúttal hozzájárult ahhoz ls, hogy a nemzetközi fasizmus vereséget szenvedjen. Ily módon a Szlovák Nemzeti Felkelés nemcsak a szlovák nép ünnepe, hanem minden a fasizmustól elnyomott és haladó nemzeté is. Dr. BALOGH-DÉNES ÁRPAD / s "--"í*! I ^ J -^Xi'L-^ / J ) v: /I u\ Ladislav Gunderna: A Szlovák Nemzeti Felkelés (részletj Harcunk a magyar pokollal A FENTI ClMEN hasznos könyvvel gazdagodott a fasisztaellenes irodalom. Szerzője a komáromi származású Vadász Ferenc, akinek műve a budapesti Kossuth Könyvkiadó gondozásában jelent meg a közelmúltban. Vadász Ferenc, a csehszlovákiai forradalmi munkásmozgalom régi, Ismert harcosa, a szomorú emlékezetű müncheni események után — kommunista meggyőződéséhez híven — tevékenyen részt vett a komáromi és Komárom környéki illegális kommunista párt szervezésében és vezetésében. Ugyanakkor azonban a kommunisták üldözésében húszéves gyakorlattal rendelkező Horthy-féle rendőrség politikai osztálya sem maradt tétlen. Leleplezte a szervezkedést, résztvevőit letartóztatta, köztük Vadász Ferencet is, aki hat évet töltött a magyarországi börtönökben és internáló táborokban, majd megjárta a hitleri Németország borzalmas koncentrációs táborait. Vadász találó címet választott könyve számára. A Harcunk a magyar pokollal nem Jelképes értelmű, hanem mindenre elszánt fasisztaellenes hazafiak élet-halál harcára utal, amelyet azok Hitler első számú csatlósai, a magyarországi Horthy-pokol sátánfajzatai ellen vívtak. Megalkuvást nem Ismerő kommunisták, igaz emberek küzdöttek a legnemesebb eszmékért: hazájuk függetlenségéért, szabadságukért és a szocializmusért. Vadász Ferenc visszaemlékezéseinek ebben a gyűjteményében a történelmi eseményekhez híven vázolja egyes harcostársai alakját, jellemét és forradalmi tevékenységét. A KÖNYV a Horthy-fasizmus idején lezajlott küzdelem különböző mozzanatait örökíti meg. A külön-külön ls kerek egészet képező fejezetek, mozaikszerűen illeszkednek egymáshoz és Összességükben a magyar antifasiszták hatalmas küzdelemsorozatát ismertetik 1938-tól az 1945-ben bekövetkezett felszabadulásig. Vadász Ferenc, akinek irodalmi rátermettségéről már előbbi műveiből képet alkotott az olvasóközönség, könyve első részében a hírhedt alagi kínzókamra rejtelmeit ecseteli. Itt-ott jól ismert nevek ötlenek szemünkbe, a mártírhalált halt Schönherz Zoltánnal, Kulich Gyulával s másokkal találkozunk. A további fejezetekben az ugyancsak hírhedt szegedi Csillagbörtönben töltött éveinek emlékét eleveníti fel a szerző derűs és bús színváltozásaival együtt. Ebben a fejezetben újra ismert nevekre bukkanunk. Felelevenednek előttünk a CSKP neveltjel közül az érsekújvári Oszvald Ferenc ' és Pálenyík Ferenc éppúgy, mint a komáromi Fehér Kálmán, akik DélSzlovákia több száz kommunistájával egyetemben, a proletár nemzetköziség szellemében vállvetve harcoltak a magyar pokol ellen. Külön fejezetekben foglalkozik a szerző az ellenállási harc nagy vértanúinak, Rózsa Ferencnek, Schönherz Zoltánnak és Ságvári Endrének dicső emlékével. Megemlékszik a magyar rendőrkopók körmönfont módszereiről, amelyekkel tőrbe csalták elvtársainkat. Hűen részletezi Schönherz bátor kiállását fasiszta bírál előtt. VADASZ FERENC szándékosan ismerteti művében kimerítőbben a garanyi internáló táborban lejátszódott eseményeket, ahol jó politikai munkát végeztek a foglyok. A Kassától 50 kilométernyire keleti irányban fekvő Garanyba a budapesti Mosonyí utcai toloncházból érkezett az első emberszállltmány. Nemsokára azután más magyarországi gyűjtőtáborokból és fogházakból küldtek oda letartóztatottakat. Később a Horthy-hadsereg által megszállt Dél-Szlovákiából, a Bánságból és Erdélyből ls Garanyba indítottak nagyobb fogolycsoportokat. Az internáló táborban a kommunista foglyok politikai szemináriumot szerveztek. Ugyanakkor féltllegális úton kisebb dísztárgyakat készítettek, amelyeket a magyarországi Vörös Segély Szervezete segítségével értékesítettek. A kommunista internáltak szoros kapcsolatban állottak a környékbeli szlovák lakossággal, amely hathatósan támogatta a táborlakókat. A NAGY SZÍNPADON című utolsó fejezetben, amelyet találóan nevezhetnénk a magyarországi véres tragédia utolsó felvonásának, Szálast négyhónapos rémuralmának időszakával foglalkozik a szerző. Ebben is sok új anyagot tár fel az ellenállási mozgalomról. A népszerű, igényesen megírt könyvvel Vadász Ferenc jó munkát végzett. Tekintettel a műben előforduló szlovákiai vonatkozásra — a könyv bízvást igényt tarthat olvasóink érdeklődésére. ROJÄK DEZSŰ Új kiadásban jelenik meg Marx és Engels válogatott műveinek gyűjteménye A Kossuth Könyvkiadó szeptemberben új kiadásban jelenteti meg Marx és Engels válogatott műveit. A kétkötetes gyűjtemény a Kommunista Kiáltvánnyal kezdődik. Magában foglalja Marxnak Franciaország történelméről írt három munkáA petržalkai Matador-iizem új hőerőművét októbertől fokozatosan üzembe helyezik. E hőerőmű gőzzel és villanyenergiával látja majd el a régi részlegeket és az újonnan épülő üzemet is, és áramot szolgáltat a közhálózatba is. Képünkön: a Matador hőerőműve látható, jobboldalt a már elkészült szénraktárak egy része. (St. Petráš — CTK — felv.) I ját: az Osztályharcok Franciaországban, a Louls Bonaparte brumalre tlzennyolcadiikája és A polgárháború Franciaországban című művét, Marx Feuerbach-téziseit és Engels Feuerbach és a szocializmus fejlődése az utópiától a tudományig cimü munkáit. Szerepel a gyűjteményben Engels A család, a magántulajdon és az áilam eredete című tanulmánya, A tőke első kötetének a tőkés felhalmozás történelmi tendenciáját, valamint a proletárforradalom és a „kisajátítók kisajátításának" törvényszerűségét tárgyaló fejezete. A felsoroltakon kívül Marx és Engels több más alapvető elméleti Írása kapott helyet a gyűjteményben. Az új kiadás tartalmazza az eddigi kiadások teljes anyagát, ezenkívül két magyar vonatkozású cikket: A magyar harc és a Magyarország című tanulmányokat, amelyekben Marx és Engels az 1848—1849-es magyar szabadságharc eseményeit ismerteti és kommentálja. Ujabb szemelvényekkel bővítette ki a kiadó Marx és Engels levelezésgyűjteményét. 1983. augusztus 29. * ÜJ SZÖ 5