Új Szó, 1963. augusztus (16. évfolyam, 210-240.szám)

1963-08-03 / 212. szám, szombat

GYAR SZÜLETIK Árnyékban 30 fok, de itt a szeredi nikkelgyár épületei között talán még nagyobb a hőség, az új üzemnek éppen csakhogy az épületei állnak, fák, virágágyak még nem enyhítik a falakra s a kopár udvarra zúduló rekkenő meleget. Az igazgatóhelyettes főmérnök Máté Béla technikust adja mellém, aki végigvezet az üzemen, hogy megmutassa, megmagyarázza mindazt, ami külső ember számára érdekes lehet. Mielőtt elindulnánk, a főmérnök figyelmeztet: — Gyakran keres fel bennünket a sajtó, film televízió, de — ne vegye rossz néven — eleget bosszankodunk, mert felületességből, vagy nem is tudom minek nevezzem, sokszor egészen tévesen tájékoztatják a lakosságot, Megígérem, hogy ami engem illet, nem csorbítom az írott szó hitelét, hiszen nem szakcikket szándékozom írni, s Pedlik mérnök, államdíjjal jutalmazott új technológiai eljárását sem óhajtom részletezni, csupán az ország egyik új büszkeségének, az Európában páratlan nikkelkohónak a születéséről, első lépéseiről akarok beszámolni. A MÉRNÖK Nagy Gábor, a kísérleti osztály vezetője, az új gyár legrégibb emberei közé tartozik. 0 már akkor is az üzemben dolgozott, amikor annak még csupán az alapjait ásták. Hogyan? — mereszti szemét az olvasó, de megnyugtatom, így Igaz, az ellentmondás csupán látszólagos. Néhány századmagával a Vítkovice! Klement Gottwald kohómű mellett felépített kísérleti üzemben dolgozott, ahol elsajátították a nikkelgyártás technológiáját és mindent, ami az új, felépítendő hatalmas gyár üzemben tartásához szükséges. A tanfolyamok Időtartama szükség szerint két év és hat hónap között mozgott. Akkor még azt sem tudták, hogy a tulajdonképpeni nikkelgyárat hol fogják felépíteni. A kísérleti üzem elektrolízis-részlegét viszont a Banská Bystrlca-1 Fémművekhez csatolták, ahol azelőtt rezet, most pedig mangánt gyártanak. Különálló kísérleti üzemekre gazdaságossági szempontból volt szükség, mert az említett két más-más profilú üzem saját költségvetésén belül nagyrészt biztosítani tudta a kísérleti üzemek fenntartását. — A nagyközönség a nikkelt rendszerint mint csillogó bevonatot Ismeri a különböző használati és dísztárgyakon. Ha ezzel a nikkel betöltenó teljes szerepét, aligha emelkedett volna népgazdaságunkban Ilyen magas rangra a nikkelgyártás. — A fényes bevonatok készítésére (t nikkel alig 6—8 százalékát használják fel — tájékoztat Nagy Gábor s ebben már a rozsdamentes étikészletek gyártása is benne van. A nikkel jelentősége abban áll, hogy hő- és korrózióálló gépi berendezések készítésére kiválóan alkalmas. Másrészt a nikkelére feldolgozásakor nyerjük még az Ipari szempontból ugyancsak nagy fontosságú kobaltot, ennek felhasználása azonban már nem a mi feladatunk. — Nagyon kevés nővel találkoztam az üzemben. Azt jelenti ez, hogy a nikkelkohászat „kizárólagosan férfi szakma"? — érdeklődöm. Nagy mérnök mosolyog. — Inkátíb talán azt, hogy három műszakban dolgozunk, mert a folyamatos gyártást nem lehet megszakítani. Nőknek, különösen fiatal anyáknak ezt nehéz megoldani s nem ls kívánatos. Az adminisztrációban és olyan helyeken, ahol nincs három műszak, szívesen alkalmazunk nőket Is. A kis kitérő után megint új iparágunkra, a nikkelgyártásra fordul a szó. Szeretném tudni, hogy a nikkel kivonása után a hátramaradt ércet fel lehet-e és hogyan lehet felhasználni? Nagy Gábor erről is felvilágosít. — A kilúgozott érc Ejpovlcéba kerül, ahol tovább dolgozzák és vaskoncentrátot állítanak elő belőle. A vaskoncentrát 90 százalék vasat tartalmaz. Üzemünk, amelyet 1960ban kezdtek építeni, még ma sincs teljesen befejezett állapotban és csak alig néhány hete kezdte meg a tulajdonképpeni termelést, hathatós támogatást kap abban a párthatározatban, amely sürgeti, hogy az üzemek rejtett tartalékai feltárásával járuljanak hozzá az ez évi terv teljesítéséhez és ezenfelül még egymilliárd korona értékű terméket állítsanak elő, amit a féligkész, vagy a még nem teljes kapacitással dolgozó üzemek teljes lábraállítására fordítanának. — Nagyon fontos ugyanis, hogy lehetőleg függetlenné váljunk a kapitalista piactól. Eddig Kanadából kaptuk a nikkelt, mert csak Kanada, Kuba és Katanga gyárt tiszta nikkelt, egyéb országok csupán ferrofeikkel gyártására szorítkoznak. NézAz ércredukáló épülete ze Itt ezeket a környező épületeket. Már előre úgy tervezték meg, hogy a teljes kapacitás után 3—4 évvel könnyűszerrel kétszeresére bővíthessék, aminek eredményeként az egész szocialista tábor nikkelszükségletét ki tudnánk elégíteni. Ez a KGST egyik távlati terve. A MUNKÁS Hatalmas lúgozó katlanokkal felszerelt hosszú csarnokon kísér végig, ahol alig látunk embert. Ez a munkafolyamat már a legkorszerűbben automatizált gépekkel megy végbe. Az elektrolízis részlegében van Sušia kohász munkahelye. Idevezet, hogy elbeszélgessünk. Ű is az első gárdához tartozik. — Az emberek, azelőtt jó magam ís — mondja — a nikkelt el sem tudtuk másképp képzelni, csak ezüstösen csillogó fém formájában. Pedig ha megfigyelte a sínek mentén azokat a barnás, rozsdaszínű kőhalmokat, nagy meg apróbb köveket egészen a törmelékes kavicsig, az a tulajdonképpeni nikkel, őseredetl állapotában. Nem, a laikus szemét valóban nem vonják magukra ezek a halmok, ha csak azért nem, hogy magéban azt gondolja: errefelé is elkelne már egy kis rendcsinálás. Tartályokban rézgállczöld színű, tapintásra szappanszerű anyag fekszik. Kezembe veszek egy rögöcskét, és morzsolom. — Ez ml? — Ez — emel kl egy marékkal Sušia Is — nikkel. A gyártási folyamat egyik fázisában. Sokféle arca van ennek a fémnek„.míg végül megkapja végső formáját. Átsétálunk egy másik helyiségbe, ahol a nikkel az elektorlízls után — ami különválasztja a többi anyagtól — megfémesedik. Ezután már csak formába sajtolják és ezzel az itteni munka befejezést nyer. — Nálunk mindenkinek alaposan kell értenie a dolgát, nem olyan értelemben csupán, hogy amit csinál, azt Jól csinálja, hanem tudnia kell azt is, hogy miért kell éppen azt és úgy csinálnia, ahogy csinálja, értenie kell az összefüggéseket is — mondja Sušia elvtárs. — A félüzemi kísérleteknél Vítkovlcén hasonló berendezéseken dolgoztunk, tanultunk, s ezeket, mivel ott most már nincs rájuk szükség, szeretnénk megkapni. Ide be a gyárba csak az kerülhetett át, aki ott sikeresen elvégezte a tanfolyamot és letette a vizsgát. De még ez sem volt elég, Itt újból vizsgázni kellett. Még- azoknak ls vizsgázniuk kell bizonyos szakképzettségből, akik a termeket takarítják. A környékbeli falvak lakói közül verbuválódott a munkásság zöme. Ezek nagy része már azelőtt ls gyárakban dolgozott, de rendszerint sokkal messzebb fekvő gyárakban és most örülnek, hogy közel kerültek az otthonukhoz. A kereseti lehetőség is van legalább olyan Jó, mint bárhol másutt, s a tanfolyamok, a kiképzés, — ahol elméletet ls tanítottak — nagyban hozzájárul azoknak az embereknek szélesebb, átfogóbb látóköréhez, akiknek érdeklődési területét azelőtt falujuk határmezsgyéje szabta meg. ÜJ üzemnél azonban mindig vannak nehézségek. A gyártási technológia még „nem futotta be magát", nem gördül olajozott síneken. A gyár vezetőségének és a munkásságnak ez még éppen elég gondot ad. MÉG VALAKI akit az itt egymást váltogató újságírók nem szoktak meglátogatni. Az üzemi orvos neve beszélgetéseink közben kétszer is felmerült és mind a két ízben kihangsúlyozott elismerés kísérte. Felkerestem a rendelőben dr. Eugen Holubot, aki három egészségügyi nővér segítségével látja el feladatát a Nikkelgyárban. Ahogy betegeit vizsgálja, kérdezi, panaszaikat 'meghallgatja, mindjárt értem, miért kedvelik. Modora, gondossága mindenkit meggyőz, hogy egészségét jó kezekre bízta. Érdeklődöm, a környékről származik-e? A felelet meglep. — Csehországi vagyok, az egyetemet Prágában végeztem. Apám, aki katona volt, az első köztársaság idején Szlovákiában teljesített szolgálatot, úgyhogy Ifjúkorom nagy részét itt töltöttem, harminckilencben kellett elhagynunk ezt a területet. Tanulmányaim elvégzése után. évfolyamunkból négy friss-sütetű orvosnak Szlovákiába kellett mennie. Valahogy nehezen ment az önkéntes jelentkezés. Ügy éreztem, mint tanulmányi csoportvezetőnek nekem kell példát szolgáltatnom, de amúgy Is szívesen jöttem, hiszen úgy éreztem, nem megyek idegenbe, — hát jelentkeztem. 1955-ben a kórházból, ahol dolgoztam, a Duna áradásától veszélyeztetett határvidékre kértem magam orvosi szolgálattételre. így kerültem Bodokra, ahol olyan Jó barátokra tettem szert, úgy megkedveltük egymást az ottani emberekkel, hogy azóta Is minden évben szabadságom egy részét közöttük töltöm. Afelől érdeklődöm, várható-e ezen a munkahelyen bizonyos speciális betegségek kifejlődése, vagy az azokra való hajlam. Könyveket, angol nyelvű folyóiratokat tesz elém. — Kanadában, Angliában a nikkelkohászat régi iparág, az orvostudománynak módjában volt foglalkozni az Itt előforduló betegségek okainak kutatásával. Az ő eredményeiket akarom hasznosítani. Bizonyos fajta bőrmegbetegedés veszélye fennáll azoknál, akik hosszabb ideje nikkellel dolgoznak. Ezt úgy igyekszünk kiküszöbölni, hogy minden egyes alkalmazottunkat a felvételnél vizsgálatnak vetünk alá, ,érzékeny-e a nikkelre? Ha igen, alkalmazásáról szó sem lehet. Némely munkahelyen a tüdő és orr megbetegedései is előfordulhatnak, de ezeket állandó ellenőrzés mellett még szinte megjelenésük előtt észlelni tudjuk s intézkedünk. Aztán ne feledjük el, hogy a mat modernebb technológia mellett ezek a kellemetlen tünetek Inkább már csak a múlt kísértetei, hiszen szellőző, elszívó- és egyéb egészségügyi berendezéseink megvédik az egészséget. Ezeknek a tanulmányoknak az anyagát még akkor gyűjtötték, mikor a dolgozók egészségének védelme távolról sem állt olyan magas fokon, mint ma nálunk. — A betegek véleményét már hallottam _ orvosukról, szeretném tudni azt is,' az orvos elégedett-e betegeivel? Dr. Holub elrakja a folyóiratokat és meggyőződéssel feleli: — Derék embereknek ismertem meg a gyár dolgozóit. Nem volt dolgom lógósokkal. Ha előfordult, hogy valaki kissé túlzottabb jelentőséget tulajdonított betegségének, mint amilyen valóban volt, megértette, hogy nem kíméletlenségből „írom ki" gyógyultnak, hanem valóban az. Ez rövidesen mindig be is bizonyosodott. Én is 1960 óta, a gyár létezése óta állok a posztomon, s ez az idő meggyőzött róla, hogy szép jövője van a gyárnak s az embereknek egyaránt. • Ez a derűs, bizakodó hangulat jellemző mindazokra, akikkel hosszabban beszéltem. Amint a vonatból viszszapillantok a Nikkelkohónak, az izzó kék égbe fúródó hatalmas kéménye, azt hirdeti, gazdagabb lett az ország gazdagabbak lettünk. ORDŰDY KATALIN Sbejtäw- eg,(f ájítáó. kSnixí Körülbelül hányra ls érkezünk haza? Fogalmam sincs, mert sötét van, nem tudok tájékozódni, de úgy vélem, van még legalább nyolcvan kilométernyi utunk. Szörnyű. A kocsi másfél órája fut és én másfél órája meg sem szólaltam. Mit gondol majd rólam a sofőr? Meg kelt lene mondanom neki, hogy rettenetesen fáradt vagyok, nincs kedvem beszélgetni. Nehogy azt higyje, haragszom valamiért. Ugyan miért is haragudnék erre a jó emberre, erre a becsületes Soma kartársra, akivel oly szívesen szoktam elbeszélgeni szolgálati útjaim alkalmával mindenfél^ családi problémákról, az Időjárásról, a termésről, a televízió műsoráról, meg sokminden másról. De ma nincs kedvem, egyszerűen — nem akaródzik megszólalni. De vájjon tényleg csak nem akaródzik? Hazudnék, ha ilyen egyszerűen vázolnám a tényt. En ma tulajdonképpen talán félek megszólalni, beszélgetni. Bánt a lelkiismeret ... Azazhogy pardont Ez ellen tiltakozom. Az én lelkiismeretem tiszta. En mindent, mindent meg akartam mondani azon az igazgatósági értekezleten, de azután mégis meggondoltam. Mit ártsam én ilyen dolgokba magam? Miért kerüljek pont én személyi és szolgálati konfliktusba egy olyan nagy emberrel, mint a tröszt igazgatója, az utálatos Csökevényl Vince...? Csak nyugalom, nyugalom! Még jó, hogy a gondolatokat nem hallani. Mert egyébként igazam van. Csökevényl Vince agyafúrt spekuláns, erről már mindnyájan egynéhányszor meggyőződtünk. Ma ts meggyőződhettünk róla. Kizálólag az ő mesterkedésének köszönhető, hogy Mihók Laci újítását elutasították. En szamár! Most az bosszant, hogy másfél órája nem beszélgetek a kocsivezetővel és közben megfeledkezem Mihók Laciról, arról a kedves, régi jó barátról, aki ma ismét átvirraszt egy hosszú éjszakát... Es hány hosszú éjszakát kellett átvirrasztani Mihók Lacinak, míg újítását részletesen kidolgozta, míg pontosan kiszámította az újítás által megtakarítandó összegeket, míg összeállította a legapróbb részletekbe menő dokumentációs tervezetet, satöbbi, satöbbi... En még ugyan nem nyújtottam be a vállalatnál semmiféle újítást, de van fantáziám, el tudom képzelni, mennyi munkát ad egy Ilyen... izé... Ezt mind meg akartam mondani az igazgatósági értekezleten, fogom volt mindentmegmondani, amit tudok és érzek, hiszen igazgatóhelyettes funkciót töltök be. Éppen ezért meg kellett nyíltan, mindenki előtt mondanom, hogy Schamerli Gustáv úgynevezett újítását hozzá sem lehet hasonlítani a Mihók Laciéhoz. Most bizísten, bánt a lelkiismeret. No, csak nyugt, öreg fiú, nyugi! Bántó lelkiismeretemen kívül ugyanis van még négy apró gyermekem is. Ezért részemre egyáltalán nem volna ajánlatos ellenséges viszonyba kerülni Schamerli Gustávval, mert Schamerli Gusztáv kartárs Csökevényt Vince sógora. Mindig tudja, mikor, milyen helyzetben hogyan kell viselkedni a felettesekkel szemben. Ez az igazság. Ezt ís meg kellett volna mondanom az értekezleten. Nyíltan, férfiasan, hiszen elvégre ezt mindenki tudja. Azt mondták volna, végre, egy nyílt, őszinte hang. Azt mondták volna, hogy igaz ember vagyok... No jó, jó. Könnyű azt mondani — ember. Dehiszen nem vagyok-e én ember? Iganis, jó ember vagyok. En nem akarok senkinek ártani. Es ugyan nem én voltam-e az, akt annak idején Mihók Lacit beprotezsáltam az üzembe? Igaz ugyan, hogy csak segédtechnikust beosztást tudtam részére biztosítani, de mégis beprotezsáltam szegényt, mert tudtam, hogy... Tulajdonképpen mit ts tudtam? Az égvilágon semmit sem tudtam. Nem tudtam, nem is sejtettem, hogy Mihók Laciban ekkora tehetség, ekkora ambíciók rejtőznek. Hogyan sejthettem volna akkor, hogy Laci, az én kedves, jó barátom, iskolatársam egyszercsak hipp-hopp, előlép egy ilyen Igazán nagyszerű, reális újítással, mely népgazdaságunknak évente legalább másfél millió korona megtakarítást hoz? Ez már az újítási javaslat első olvasásánál világossá vált minden átlagos szakember előtt. Mindenki világosan láthatta, hogy ha azt a Mihók Laci szerkezetét egyelőre csak két kazánnál alkalmaznánk, akkor is már egy kerek milliót takaríthatnánk meg évente, csak a fűtőanyagon. Igen, mindenki értette, de mindenki hallgatott. Ogy van, nem csak én hallgattam, de mások is. A legelismertebb szakemberek is hallgattak. De mit lehetett tenni, ha Csökevényi Vince, a nagy ember, már a javaslat első olvasását kézlegyintéssel félbeszakította és azt a csípős megjegyzést tette, hogy a vállalatnak nincs fölösleges pénze mindenféle dilettáns újítási kísérletek finanszírozására, különösen akkor, ha már egy Idevonatkozó reális újítással rendelkezünk. Ez alatt a reális újítás alatt természetesen Schamerli Gusztávot értette. Meg kell pukkadni! Hogy az egy reális újítás. Ördögöt! Hiszen Kovács gyártásvezetővel együtt legalább tízszer szCtmoluk át az egészet és mi volt az eredmény? Fából vaskarika! Selejt az egész Schamerll-féle újítás. Hozzá nem lehet hasonlítani a Mihók Laciéhoz... No igen, de miért nem szólalt fel az értekezleten maga Kovács, a gyártásvezető? Tudom jól, miért. Egyszerűen azért, mert Schamerli Gusztáv lányának teszi a szépet, tehát máris a Csökevényi-dinasztla tagjának képzeli magát. De hagyjuk már az egészet. Pletykálok itt saját magammal, mint egy vénasszony. Mit ártom magam egyáltalán a mások dolgába? Elsősorban azért kellett volna harcolnom, hogy Mihók Laci ésszerű, fölöttébb hasznos, pontos számításokkal alátámasztott, lelkiismeretesen kidolgozott újítása érvényesüljön. De nem tettem meg és Lacinak ezért biztosan meg lesz rólam a véleménye. Laci megint átvirraszt egypár hosszú éjszakát. Ö, szegény jó Lacikám ... ... Hogy mondja, kedves Soma kartárs? Hazaérkeztünk? Nagyszerű? Háltstennek! Talán egész életemben nem voltam olyan kimerült, mint ma. No, jó éjt, kedves Soma kartárs. Es ne haragudjék, hogy egész úton hallgattam ... • • « Otthon fáradtan bedőlt ágyába és reggelig az igazak álmát aludta... VLADIMÍR KALYTCUK Az elmúlt hét tikkasztó délutánján Duna.szerdahely egyetlen presszójába betért egy negyven év körüli úriember, két meghatározhatatlan korú hölggyel. A vendégek elegánsak voltak. Olga, a csinos felszolgáló megállt asztaluk mellett. Parancsolnak ...? — Milyen kávéjuk van? ... csicseregte az agylk hölgy, akinek mellén kisebb „cintányér" lógott. A felszolgálőnő tudtára adta a vendégeknek, hogy igen Jó zamatú feketekávéjuk van és szolgálatkészen várt a rendelésre. A válogatók — Hogy Jó zamatú a kávéjuk? ... édes — búgta a másik hölgy. — MI azonban arra vagyunk kíváncsiak, hogy milyen eredetű — folytatta kényeskedve. — Az én Tiborom — s rámutatott a férfira — csak eredeti brazilt iszik ... Adél portugált, én meg indonézt ... A felszólaló arca egy pillanatra elkomorodott, aztán mosolyogva válaszolt: — Természetes, hogy mindenféle kávénk van. Nálunk minden van, kérem. Parancsolnak? • — Ö, igen — válaszolt egyszerre a két hölgy. Olga elllbegett, pontosan kimérte a dobozból a kávét (természetesen egyfajta kávéból), nyakon öntötte forró vízzel és elegáns mozdulattal felszolgálta. A vendégek nagy szakértelemmel kevergették ... kóstolgatták... Végül a férfi megszólalt: — Tűrhető. — Lehetne Jobb ls —i volt rá a válasz. — Hét Igen — mond'a a férfi és apró kortyokban inni kezdte a „finom brazil" kávét. M. F. HETVENNÉGY ÉVES korában elhunyt Nylkola] Aszejev, a legidősebb szovjet Írónemzedék kiváló képviselője. • NEGYVENNYOLC kiváló angol és amerikai drámaíró megtiltotta darabjaik bemutatását a Dél-Afrikai Köztársaság minden olyan színházában, ahol a nézők között faji megkülönböztetést tesznek. • AZ IDEI CANNESI fesztiválon az ifjúsági filmek diját a portugál Ernesto de Souza nyerte el. Hazatérésekor a portugál hatóságok letartóztatták, egy másik haladó filmművésszel Arnoldo Abolmmal együtt. A francia filmszakma neves képviselői táviratban tiltakoztak portugál kollégáik üldözése ellen. ÜJ SZÍNTÁRSULATOT alakított Luchino Viscontl több társával együtt. Az együttes neve Gruppo dl Teatro Libere di Roma. 1963. augusztus 3. * ÜJ SZÖ 5