Új Szó, 1963. augusztus (16. évfolyam, 210-240.szám)

1963-08-03 / 212. szám, szombat

BULGÁRIAI RIPORTUNK: | A rég nem tapasztalt hosszú és kemény tél után szinte egyik napról a másikra beköszöntött Bulgá­riában a tavasz, s már jú­niusban a forrón perzselő nap jelentette: Itt a szluncsevo vreme, a napos időszak, az ismert bulgáriai kánikula ideje. Mintha a természet ki akar­ná pótolni a hosszú téli ál­mot: a buja növényzet hir­telen gyarapodásnak Indult, minden növény mohón itta a nap melegét, zöldült, virág­zott, nőtt... Es felébredtek a természeti szépségek Imádói, a bolgár turisták is. A turisz­tika ebben az országban any­nyire elterjedt sportág, hogy szombat-vasárnaponként a fiatal sátoros-hátizsákos ván­dorok szinte ellepik a hegye­ket, a tengerparti strandokat és romantikus zugokat... Szedjük fel mi is sátorfán­kat, s látogassunk el oda, ahová a „szluncsevo vreme" a turistákat ktcsalogatja: a Fekete-tenger ragyogó part­jára és a balkáni Rhodop­hegység vadregényes tájaira. • A „napimádó szekta" találkozóhelye Ha jól szedjük a lábunkat, a Fekete-tengerparton Bal­cslktól Micsurinig úgy körül­belül egy hónap alatt tesszük meg az utat. Üljünk inkább autóra. Ütunkon véges végig egy különös emberfajtával ta­lálkozunk lépten-nyomon. Kü­lönös Ismertetőjele, hogy vö­rös bőrű, vagy bronz-barna. Anyanyelve ismeretlen, mert franciául, angolul, magyarul, németül és még ki tudja hány nyelven beszél. Ez a „napimádók szektája", amely Európa minden zegzúgából itt a bolgár tengerparton adott találkát... Csak az Aranyhomokparton kerül a csehszlovákiai látogató' némi zavarba. Ha nem lenne itt teljes bizonyossággal a tün­döklő tenger, azt hinnénk, odahaza vagyunk. Már mesz­sziről cseh és szlovák beszéd üti meg fülünket. Persze — hazaiak. Hogy is lehetnének meg kedves Italuk, a sör nél­kül? Mégpedig hamisítatlan pilzent mellett találjuk őket. Mert Itt minden elárusító­helyen kapni ptlzeni sört, sőt az elárusítók már szép szlo­vák-cseh nyelvtudásról is ta­núságot tesznek... • Új színfoltok Bolgár barátaink gondos­kodtak róla, hogy az üdülő­nek mindenből a legjobb jus­son. Az egész tengerpart csak SZLUNCSEVO VREME AVAGY: A NAPIMADÓK PARADICSOMA úgy mosolyog az elégedett­ségtől. S új színfoltok is akadnak: Itt egy új szálloda, ott egy tavaly nem látott üdülőközpont. Az Aranyho­mokparton már több mint harminc szálloda és vagy 600 nyaraló emelkedik. Tavaly 60 ezer, főleg csehszlovákiai üdülő töltötte itt a nyarat. Ez idén 20 ezer férőhellyel bővült az Aranyhomokpart befogadóképessége. Üzemben van már a tizenkétemeletes Tengerszem Szálló, közvetle­nül az erdő közepén építet­ték fel a Mimosa és Málna szállókat. A Druzsba közpon­tot további 250 hellyel bőví­tették kt. Üj erdei vendéglő nyílt, további tengerre néző cukrászdák, üzletek, gyü­mölcsboltok, sőt egy új park és egy ásványforrás is. Kissé délebbre, a Napos­parton ugyancsak négy új szállodával gyarapodott a napimádók paradicsoma, új éttermek, vendéglők, bárok nyíltak. A török határ köze­lében, a Ropotamo folyó vad­regényes völgye szintén be­népesedett. Ez a népdalok­ban megénekelt völgy halbő folyójával. teknőseivel, buja déli növényzetével mágnes­ként vonzza a turistákat. Tu­catjával emelkednek itt a,ví­•kendházak, sátorok... De óriási terület ez, száz év alatt sem használják ki a ví­kendházaknak való helye­ket... útba eső öt csúcsot, mint fölfelé). Nos, a „sóhajok he­gye" elnevezés abból szárma­zik, hogy feljutván az első kisebb csúcsra, olyan látvány tárul a hegymászó szeme elé, hogy még eddig nem akadt egy, aktnek ajkát ne hagyta volna el a csodálat, a gyö­nyörködés sóhaja. • Turista-ország Ez az elnevezés Bulgáriára nemcsak külföldi látogatót miatt illik, hanem a hazai tu­risztika fejlettsége miatt is. A turistaszervezet 800 000 ta­got tömörített magában, s ami a meglepő, főleg a falu­si lakosság köréből. Ez idén a szervezett turtsták száma meghaladta az egymilliót. Es Bulgáriának 8,5 millió lakosa van! A szövetséget csak hat évvel ezelőtt alapították... A falusi turista-szövetségek jelszava: nevelj barátodból turistát. Tehát nem a tagság a fontos, hanem a kirándulá­sok, a természet szeretete. Tavaly hárommillió ember vett részt a szervezett túrá­kon, s kl tudja hány csak úgy saját kedvtelése szerint. Ennek a szép sportnak rá­adásul gazdasági eredménye ls van: a turistaszervezetek négy és félmillió kilogramm gyógynövényt szedtek egy idény alatt. • Do vizsdanel Szombaton, vasárnap meg­élénkül a hegyek alja. A tu­risták egy további csúcs meg­ostŕomlására indulnak. Aki a hét legmagasabb csúcsot meg­mássza, elnyeri a „Hegyek legyőzője" arany jelvényt. 63 ezer jtatal viseli márt Egy ilyen aranyjelvényes fiatalt a Műszállá megost­romlása előtt szólítok meg. Dimo Valcsev a neve, hegy­mászó instruktor. Már vagy hétezer fiatal hegymászót ké­pezett kt. Most is fiatalok csoportját kalauzolja a „só­hajok hegyére". Bolgárul be­szélek vele, s ő csak moso­lyog. Meglepően jó cseh nyelven válaszol. Bemutatja a túrára készülő csoportot: szövetkezeti tagok, földműve­sek mindnyájan a közeli Szamokov helységből. Elbe­szélgetünk, mafd búcsúzóul egy dalt énekelnek. Figye­lem, ' figyelem... hiszen ez szlovák népdal. Hát ezt hol tanulták? Dimo Valcsev hoz­ta magával Szlovákiából, amikor a Tátra csúcsaival is­merkedett. A csoport tagjai csak fényképekről ismerik hegy óriásainkat, de mindnyá­jan el szeretnének hozzánk látogatni. Így hát: Viszont­látásra! Do vizsdane, bolgár barátalnkl ĽUBOMÍR HÄJEK • Közelebb a Naphoz Az utóbbi időben egyre jobban konkurrál a tenger­partnak a bolgár hegyvidék, f A hegyek kedvelői százával | keresik fel a Rhodop-hegység í gyönyörű vidékét. A 2925 mé- | ter magas Műszállá (a hegy- § ség legmagasabb csúcsa) a köztudatban, mint a „sóha­jok hegye" ismert. Miért? Talán annyi áldozatot köve­telt? Korántsem, más valapil van a dologban. A hegy meg­mászása ugyanis kissé bo­nyolult: a 4—5 órás megfe­szített túra során nemcsak a Műszállá csúcsát kell elérni, hanem meg kell mászni az útban levő öt kisebb csúcsot is (ezért ne nagyon örüljön az, aki feljutott, hogy „majd visszafelé könnyebb lesz". Dehogy lesz könnyebb, ugyanúgy meg kell mászni az r " EGY A SOK KÖZÜL: KORSZERŰ, 0] TENGERPARTI SZÁLLODA BULGÁRIÁBAN. (L. Hájek felvétele) SKOPJEI TUDÓSÍTÁS AZ ELET ES A HALAL CSATATERE A nap perzsel Skopje fe­lett. A romokból mér hullaszag terjed, s mégis he­lyenként még gyóz az élet. Ötvenöt órával a katasztrófa után egy nőt és egy férfit emeltek ki élve e pokolból. A város legnagyobb szálló­ja, a Macedónia romjai közül a 7 mentőosztagok egyszerre csak egy kezet láttak kiemel­kedni, majd alig kivehetően hangok hallatszottak; fran­ciául vízért rimánkodtak. Lázas munka után a men­tőosztagoknak sikerül nyílást ütni a romokba. Először Su­zanne Jacquemarle belga nőt emelik kl csaknem sértetle­nül, majd folytatják munká­jukat, mert kiderült, hogy még több élő van a romok között. A legnagyobb óvatos­sággal kell eljárniuk, hogy az omladék el ne temesse a mentőket ls, de végre sikerül behatolni a bár bejáratához, ahonnan folytott segélykiál­tások hangzanak. Két órával később a belga nő férje ls kikerül a romokból, szintén csak enyhe sérülésekkel. — Nem hittem volna, hogy megmenekülök — mondja, s már azok miatt aggódik, akik még a falak alatt vannak el­temetve. Később tudjuk meg a belga házaspártól, hogy ép­pen örtgyllkosságot akartak megkísérelni végső elkesere­désükben, amikor a mentő­osztag kopogtatásét meghal­lották. Fogalmuk sem volt ró­la, ml történt tulajdonkép­pen, csak azt tudták, hogy az éhhalál, vagy a megfulla­dás vár rájuk. Ezt akarták el­kerülni ereik felvégásával... KENYÉR ÉS KOPORSÓ Többségben azonban már csak halottakat emelnek kl a rombadőlt házak alól. Az utcákon az élők számára élelmiszerekkel megrakott konvojok koporsókkal meg­rakott teherkocsik mellett haladnak. Két nap és két végtelennek tűnő éjszaka fo­lyamán a holttestek százait ásták ki, de nem mindegyik azonosságát lehetett megálla­pítani. A sebesültek ezreit ke­zelik részben rögtönzött kö­tözőhelyeken a városszélén, részben Belgrádi kórházak­ban. Sok sebesült, vagy a romok alól kimentett meghal, még mielőtt elér a kórházba. A lakosság lejtőkön, szabad térségeken, a város szélén táborozik. Sokan Igyeksze­nek menekülni a halott vá­rosból. Pizsamában, vagy egy darab egyszerű posztóba bur­kolózva elindulnak gyalog, hogy egy teherkocsira fel­kapaszkodhassanak, vagy, ha szerencséjük van, felke­rülhessenek egy vonatra. A mentő- ás eltakarító­munkálatok nem szünetelnek. Az egész országból érkeznek önkéntesek. Éjnek Idején ref­lektorok fényénél, s nappal a nyomasztó hőségben az em­berek ezrei cementhalmazo­kat rendeznek, téglákat hal­moznak és fémrudakat fűré­szelnek. Ha holttestekre buk­kanak, kénytelenek szájukat és orrukat kendőkkel bekö­tözni. Majd megfulladnak és majd megvakulnak a portól, de rendületlenül dolgoznak tovább. AZ ÓRAK MEGALLTAK, AZ IDÓ PEREG TOVÁBB Ügy tűnik, megállt az Idő Skopje felett. A rombadőlt pályaudvar villanyórája és a város valamennyi órája öt óra tizennégy percet mutat. Nincs többé pályaudvar-csar­nok, nincsenek pályaudvari alkalmazottak, a sínek omla­dékdomb felett állnak a ma­gasban. S mégis — vonatok érkeznek és mennek más vá­gányokon, új vasutasok Irá­nyítják a forgalmat. A vizet és élelmiszert fej­adagolják. Az asszonyokat és gyermekeket evakuálták. Azok, akik nem akarják el­hagyni a várost, vagy nem v lehet őket azonnal elszállí­tani, a folyómentl befogadó központban tanyáznak sátrak­ban. Nyugodtak, fegyelme­zettek és végtelenül szomo­rúak. Közben éjjel s nappal a csákányok szakadatlan ka­lapálása hangzik, akárcsak egy őrlásszív verése. ANIDRÉ COURBEZ ős LUCIEN CÜRZI DÉL-VIETNAMI RIPORT A stratégiai falvak visszavágnak EGY DÉL-VIETNAMI STRATÉGIAI FALU VÉDELMI ÖVE­ZETE. (CTK f elv. J Nguyen Dinh Nam, egy fiatal szabadságharcos, Ky Minh stratégiai falu volt la­kosa Így festette le nekem a nemzeti felszabadltásl front egyik tavalyi akcióját: „Egy éjszaka hangszóró szólalt meg közvetlenül a fa­lu bejárata előtt. Egy szónok kifejtette a nemzeti felszaba­dltásl front politikáját. Beje­lentette, hogy az erődítmé­nyeket szétrombolják és Ngo Dinh Diem feudális-fasiszta rendszerének kiszolgálóit fe­lelősségre vonják. A parasz­tok azután majd visszatérhet­nek saját falvaikba. A falu lakói, de a diemista közigazgatási bizottság tagjai Is a nagykapuhoz siettek. Lö­vések durrantak a levegőben. Nagy tülekedés támadt, viha­ros jelenetekre került sor, de a milícia senkit sem akart kiengedni. A felszabadltásl front szó­noka búcsúképp még egy­szer figyelmeztette a falu la­kosait, hogy rövidesen meg­indul az ostrom. Másnap nagy nyilvános gyűlés volt, melyen a falu lakosai követelték az akna­mezők és vermek eltávolítá­sét bizonyos pontokpn, hogy támadás esetén ne összponto­suljon minden a főbejárat­nál. „Csapdába fogdosnak mindannyiunkat, akárcsak a patkányokat" — kiabálták. A közigazgatási bizottság tehát kénytelen volt beleegyezni abba, hogy szükség esetére még négy külön kijáratot je­löljenek kl. Ezeken a helye­ken eltávolították a sorompó­kat, és a lakosok bizalmijai, akik rokonszenveztek a nem­zeti felszabadltásl fronttal, Illetve titokban tagjai voltak, most már összeköttetést lé­tesíthettek a harcoló haza­fiakkal. Azon a bizonyos április 15-1 estén embereink külö­nösen éberek voltak. A fel­szabadltásl front egy osztaga, diemista csapatoknak álcáz­va, egyenesen a főbejáraton sétált be anélkül, hogy va­laki ls feltartóztatta volna őket. Csapatvezetőjük ugyan­is elhitette a kapunál őrkö­dő mlliclstákkal, hogy erősí­tést hoz a járási főparancs­nokságtól a falu védelmére. Miután Ily meglepő gyorsa­sággal bejutottak a faluba, egyenesen a közigazgatási központhoz meneteltek és bekerítették. A falu re­akciós képviselőjét és a rendőrblztost, akik mind a ketten a falu számos lakosát gyilkolták vagy kínozták meg, a helyszínen lelőtték. A közigazgatási bizottság továb­bi tagjai pedig sietve megad­ták magukat. Az összecsődült lakosság előtt egy tiszt a felszabadltá­sl front céljait magyarázó nyilatkozatot olvasott fel. Mialatt mindez lejátszó­dott, egypáran közülünk gyorsan petróleummal leön­tötték s felgyújtották a négy cölöpsort, úgyhogy egykettő­re leégtek, A házak sértetle­nek maradtak, és a lakosok­nak elég idejük volt, hogy holmijukat összecsomagolják, Jószágalkat összeszedjék és visszaköltözzenek régi fal­vaikba. összeromboltuk az összes erődítményt, a börtönt és a közigazgatási épületet. Mire a kormínycsapatok másnap reggel megérkeztek, a Ky Minh koncentrációstábor — falu már nem létezett. Egy­néhányan fiataljaink közül, akik az akcióban kitüntették magukat, csatlakoztak a fel­szabadító csapatokhoz, a töb­biek visszatértek falvaikba." Megkérdeztem Namtól vajon ez az esemény Jellem­ző-e arra, ami most az ún. „félhomály-zónákban" megy végbe, vagyis a mér teljesen felszabadított vidéken kívül eső területeken, ahol nappal ugyan még a dtemisték pa­rancsolnak, de amint leszáll az éj, a felszabadltásl front az úr. „Igen" — mondta — „ez Is egyike a jellegzetes harci formáknak. Ha a körülmé­nyek megengedik, az a poli­tikánk, hogy nem pusztítjuk el a stratégiai falvakat, ha­nem saját megerősített fal­vainkká tesszük ezeket. A diemisték sokszor bámulják a lelkesedést, amellyel a pa­rasztok dolgoznak, hogy mi­nél erősebb és terjedelme­sebb erődítményeket építse­nek fel. S ha a diem-hiva­talnokok azt mondják: „Elég már!", akkor az emberek azt válaszolják: „Mi szenvedünk, ha a vietköngisták ránktör­nek, hiszen ti már nem-lesz­tek Itt! Ngo Dinh Diem elnök azt mondta, építsünk szilárd erődítményeket." S azután még mélyebbre ásnak és ja­vítanak is a földalatti árko­kon, meg az utánpótlási rendszeren. Mire a diemlsták ráeszmélnek, miről ís van sző, egy egészen más falu­val találják magukat szem­ben, melybe heves, néhány napig tartó ütközet nélkül be sem tehetik a lábukat. Az Ilyen stratégiai falvak egész csoportjai — amelyek amerikai pénzen és a diemls­ták szigorú ellenőrzése alatt épültek — egész hirtelen a felszabadított övezetek új te­rületévé alakulnak át. Másutt, ahol lehetetlen volt létesítésüket megakadá­lyozni, és ahol nem olyanok a feltételek, hogy lerombol­juk vagy saját megerősített falvalnkká alakíthassuk át ezeket, a falvakon belül nem szünetel a politikai harc. Til­takozó akciók folynak a rizs­terméstől való megfosztás s a rizs fejadagolása ellen (hi­szen a parasztok maguk ter­mesztik a rizst), továbbá, hogy a falvakban nincsenek iskolák, a diemista hivatalno­kok brutalitása ellen stb. A le­gális politikai akciók a illegá­lisakkal, a politikai harc a ka­tonai harccal szorosan össze­függ. Egyes esetekben ugyan­azok a parasztok, akik nap­közben a cölöpsorok lelkes építői, éjszaka felégetik eze­ket. A gerillák a táboron be­lül jnindenhol kapcsolatban vannak csapatainkkal. Átlag három hónapig tart egy stratégiai falu felépítése s csupán egy éjszaka műve a lerombolása. WILFRED BÜRCHETT ŰJ SZÖ 4 * 19B 3- augusztus 3.

Next

/
Oldalképek
Tartalom