Új Szó, 1963. augusztus (16. évfolyam, 210-240.szám)

1963-08-03 / 212. szám, szombat

Nehezen születik a NATO sokoldalú atomhadereje Washington (CTK) — Nyugatnémet hírügynökségek jelentése szerint Washingtonban tárgyaltak a NATO sokoldalú atomhadereje kialakításá­nak tervéről, melyen az Egyesült Ál­lamok, az NSZK és Olaszország kép­viselőin kívül görög és török küldöt­tek is részt vettek. Az Egyesült Álla­mok minden igyekezetével azon van, hogy a tárgyalás résztvevőinek szá­ma bővüljön, főleg Belgium és Hol­landia részvételével. Nagy-Britannia kijelentette, hogy leghamarabb ősz­szel vesz részt a tárgyalásokon. Ez­zel szemben Kanada nem vesz részt a tárgyalásokon. Komoly nézeteltéré­sek merültek fel az atomhaderő fel­fegyverzésének, ellenőrzésének és megszervezésének kérdésében. Erősödik a Bundeswehr befolyása a NATO-ban Párizs (CTK) — A NATO párizsi parancsnokságában négyről hétre emelkedett a nyugatnémet Bundes­wehr tábornokainak száma, jelentet­te megelégedéssel a DPA nyugatné­met hírügynökség. Ez megfelel a NATÖ-ban levő nyugatnémet egységek arányának. A nyugatnémet militarizmust a kö­vetkező tábornokok képviselik a NATO főparancsnokságában: Müller­Hillebrandt altábornagy, a tervező- és hadműveleti vezérkari főnök helyet­tese, Gartmayer tábornok, a tervezé­si és a katonaság elhelyezését irá­nyító osztály főnökének helyettese, von Plötz dandártábornok, a légvé­delmi osztály főnökének helyettese, Koller-Kraus dandártábornok, a terv­ellenőrző osztály főnökének helyette­se, Henrici vezérőrnagy, a hírszol­gálati és elektronikai osztály veze­tője, Stamm dandártábornok, a sze­mélyzeti és jogi osztály vezetője, Heck tengernagy, a logisztikai osz­tály vezetőjének helyettese. A NATO nyugatnémet vezető kép­viselői mind a hitleri Wehrmacht volt tisztjel. A hét tábornokon kívül még számos tiszt képviseli a nyugatnémet militarizmust a NATO szerveiben. A Biztonsági Tanács ú'ból elítéli a dél-afrikai fajüldözőket New York — (CTK) — Csak a faj­irtó politika megszüntetése és az egyenjogúság mentheti meg Dél-Afri­kát a véres harcoktól — jelentette ki Louis Rakotomalala, a Malgas Köz­társaság ENSZ-küldöttségének tagja. A fajirtó politikával a fehér kisebb­ség uralmát akarják erőszakkal meg­tartani a 12 millió afrikai lakos fe­lett, jegyezte meg Madagaszkár kép­viselője és hangsúlyozta, hogy az af­rikaiak nem érthetnek egyet a dél­afrikai helyzettel. Ebben a harcban nincsenek egyedül, pártjukon több mint 200 millió afrikai testvérük áll. Louls Rakotomalalán kívül Rudolph Grimes libériai külügyminiszter szó­lalt fel a Biztonsági Tanács ülésén, melyen 32 független állam kérésére a Dél-afrikai Köztársaság fajirtó po­litikájáról tárgyalnak. Élesen elítélte Drámai harc az USA-ban a fajüldözés ellen New York (CTK) — A brooklyni kórház építkezése előtt már négy hete a tiltakozók járőrei tartózkod­nak. A tiltakozók megakadályozzák az építkezési anyag szállítását, a te­herautók elé fekszenek, felkúsznak a darukra. Az építkezésen számos rendőr tartózkodik. A rendőrautók naponta többször szállítják el a letar­tóztatott tiltakozókat. A letartózta­tottak száma elérte e 600-at. Csütörtökön összetűzésre került sor a tiltakozók és a rendőrség között. William Jones, a tiltakozók egyik vezére kijelentette, hogy New York­ban és Alabamában, az Egyesült Ál­lamokban és a Dél-afrikai Köztársa­ságban egyforma bánásmódban része­sítik a négereket. Líbia kormánya megszakította gaz dasági kapcsolatalt a Dél-afrikai Köztársasággal és Portugáliával til­takozásul fajgyűlölő politikájuk ellen. (CTK) Nagy-Britannia segít a kurdok elleni irtóhadjáratban London (CTK) — lan Mikardo, az angol Munkáspárt végrehajtó bizott­ságának tagja a Tribúna hetilapban cikket közöl, melyben megemlíti, hogy a kurd partizánok a hegyekbe rejtőztek és az iraki kormány nem törheti meg ellenállásukat s ezért bosszút áll a védtelen lakosságon, gyilkolja az asszonyokat és gyereke­ket. Mikardo elítéli az angol kor­mányt, mert eleget tesz az iraki ve­zetők kérésének és lökhajtásos bom­bázó repülőgépeket és tankokat bocsát rendelkezésükre azzal a felté­tellel, hogy a fegyvereket nem hasz­nálják Kuwait ellen. A brit kormány­nak a védtelen polgári lakosság elle­ni gyalázatos tette ellenkezik a világ vágyával, írja Mikardo. a dél-afrikai faji megkülönböztető po­litikát és megemlítette, hogy az ENSZ számos felhívása ellenére nemhogy javulna a helyzet a Dél-afrikai Köz­társaságban, de egyre feszültebb és veszélyezteti Afrikában a békét és a biztonságot. Libéria küldötte felhívta a figyelmet arra, hogy Nagy-Britan­nia, az Egyesült Államok, Franciaor­szág és Nyugat-Németország gazdasá­gi segítséget nyújt a dél-afrikai faj­üldözőknek. A továbbiakban Steven­son, Amerika küldötte szólalt fel. Vár­ható, hogy a mai nap folyamán Gha­na, Marokkó és a Fülöp-szigetek kö­zös határozati javaslatot terjesztenek elő, s valószínűleg szigorú gazdasági megtorló intézkedéseket követelnek a j Dél-afrikai Köztársaság ellen. Az Amur partján új város Születik. Amurszk lesz a neve és az egész Szovjetunióból idesereglett fiatalok építik. A tajgában nemrég még meg­búvó apró barakkok helyén ma sokemeletes paloták emelkednek. A ké­pünkön látható vasbeton-elemeket gyártó üzem szállítja a ^nagyszabású építkezéshez az anyagot. CTK—TASZSZ felv. Kennedy sajtóértekezlete Kennedy elnök csütörtök délután sajtóértekezletet tartott. Nyugati hír­ügynökségek jelentése szerint első­sorban a múlt héten Moszkvában pa­rafált részleges atomcsend-egyezmény kérdésével foglalkozott. Az elnök kijelentette, hogy meggyőződése sze­rint a szenátus — kellő tanulmányo­zás után — ratifikálni fogja az egyezményt. Hozzáfűzte, hogy az el­lenkezője súlyos hiba lenne. Egy kérdésre válaszolva ugyanakkor ki­jelentette, hogy az Egyesült Államok folytatni fogja a földalatti atomfegy­ver-kísérleteket, amelyeknek megtil­tására — mint ismeretes — a moszk­vai egyezmény nem terjed ki. Amikor az újságíró megkérdezte, hogy szándékozúk-e az Egyesült Ál­lamok atomfegyverkezéssel kapcsola­latos értesüléseket Franciaország rendelkezésére bocsátani, az elnök kitérő választ adott. Emlékeztetett rá, hogy a múltban erről már folytak tárgyalások a nyugati szövetségen belül, — és Franciaország visszauta­sította a felajánlott Po la r is-rakétá­kat. Mint mondotta, kormánya más választ nem kapott ebben a kérdés­ben, eltekintve a De Gaulle tábornok hétfői sajtóértekezletén elhangzott megjegyzéseitől. __ Kennedy kijelentette, az Egyesült Államok változatlanul reméli, hogy végül is sikerül majd egyezményt kötni az összes nukleáris fegyverkí­sérletek eltiltásáról. A Moszkvában létrejött megállapodás — fűzte hoz­zá — csak első lépés a feszültség tényleges csökkentéséhez vezető hosszú úton. Amikor megkérdezték, hogy az NDK kormányának a moszkvai atom­csend-egyezményhez való csatlakozá­sa az NDK elismerését jelentené-e a nyugati hatalmak részéről, Kennedy határozottan tagadó választ adott. Utalt arra, hogy a laoszi kérdésben kötött egyezményt aláírta a Kínai Népköztársaság ls, de ez mégsem eredményezte Peking elismerését az amerikai kormány részéről. Hangoz­tatta, hogy kormánya a jövőben sem szándékozik elismerni az NDK­1 és síkra száll Németországnak úgyneve­zett szabadválasztások útján történő újraegyesítése mellett. Egy további kérdésre válaszolva Kennedy kijelentette, hogy .vélemé­nye szerint egy keleti-jnyugati csúcs­találkozó e jelenlegi időpontban „nem szolgálna hasznos- célokat". Ehelyett ezt fejtegette, hogy az olyan tárgyalások, amelyek a „forró drót" — megállapodáshoz és a részleges etömcsend-egyezményhez vezettek, „kielégítőek ez eszmecserék fenntar­tása szempontjából". Foglalkozott az elnök a NATO és a Varsói Szerződés tagállamai közt megkötendő megnemtámadási egyez­mény szovjet javaslatával és kijelen­tette, hogy véleménye szerint tanács­kozásra van szükség az Egyesült Ál­lamok és szövetségesei között egy ilyen szerződésről. Mint mondotta, ez nagyobb biztosítékot szavatolna Nyu­gat-Berlínnek. A nyugati szövetsé­gesek egymás közti tárgyalásai után ismét kapcsolatba kell majd lépni a Szovjetunióval ebben a kérdésben — tette hozzá. Sajtóértekezlete további részében az elnök határozottan állást foglalt a sokoldalú NATO atomhaderő tervé­nek megvalósítása mellett, majd bel­politikai kérdésekkel foglalkozott, s ezek közül is elsősorban a néger problémával. Az Egyesült Államok kortnŕmya bejelentette, hogy „műszaki nehéz­ségek" miatt el kellett halasztani egy speciális nukleáris töltet föld alatti robbantását az Üj Mexikó-I Carlsbad kísérleti telepen. A kísérlet az atom-; robbantások békés kihasználását szolgálta volna. (CTK) Svájc augusztus 1-én ünnepelte nemzeti ünnepét. 672 évvel ezelőtt augusztus 1-én egyesült három sváj-; ci kanton — Scliwyz, üri és Unter-: walden —, s ez lett a svájci állem-i szövetség alapja. (CTK) Francisco J. Orlich, Costa Rica el-í nöke elrendelte a „Szabad Costa Rr« ca" fasiszta ifjúsági szervezet felosz-í látását. (CTK) Argentínában a közvélemény nyo­mására további 52 politika! foglyot bocsátottak szabadon, akiket bíró­sági eljárás nélkül tartottak börtön­ben. (CTK) Málta szigete legkésőbb 1964. ináí jus 31-én nyeri el függetlenségét, (CTK) Az Egyesült Államokban júliusban 4,3 millió volt a munkanélküliek száma. Ez a dolgozó lakosság 5,® százaléka. (CTK) Rómában augusztus 2-án megkez­dődött az Olasz Szociális Mozgalom neofasiszta párt kongresszusa. Hete­diknek jelölik, de a valóságban ez csak a hatodik, mert az előzőt, n>e-; lyet 1960-ban Genuába hívtak össze, nem valósíthatták meg az ottani antl-i fasiszták és ellenálló harcosok tilta-; kozása miatt. (CTK) . " 'T'ermészetesen a múlt héten ls­mét az atomcsend-egyezmény állt a világsajtó érdeklődésének kö­zéppontjában. Az egyezmény parafá­lása óta eltelt időszakban úgyszólván minden állam „letette a garast" — színt vallott, hogy viszonyul ehhez az egyezményhez, s rajta keresztül a nemzetközi légkör enyhüléséhez. Mielőtt latolgatni kezdenénk az atomcsend jövőjének és a nemzetkö­zi helyzetre gyakorolt hatásának le­hetőségeit, tisztázzunk néhány fogal­mat, amelyek oly gyakoriak mostaná­ban a lapok hasábjain: © Parafálás, aláírás, ratifikálás Valamely egyezmény paťafálása azt Jelenti, hogy a tanácskozó felek kép­viselői kézjegyükkel látják el a meg­állapodás szövegét; amivel kifejeziki ezen a megszövegezésen már nem kí­vánnak változtatni. Parafálás után az egyezmény szövegét megállapodásnak lehet minősíteni. Ezután kerül sor az aláírásra, amikor az egyezkedő felek kormányai (rendszerint kormányfői, vagy azok teljhatalmú megbízottai) aláírásukkal hitelesítik az egyez­mény szövegét. Ebben a fázisban a megállapodás a kormányok kötelezett­ségvállalása. A kormányok azonban tetteikért hazájuk választott szervei­nek felelnek, s ha ezek a örvényhozó testületek helyesnek találják kormá­nyuk eljárását, ratifikálják, tehát megszavazzák a kormány által aláírt egyezményt Ekkor emelkedik az egyezmény törvényerőre, ekkor lép érvénybe. Az atomcsend-egyez­mény esetében a parafálás megtör­tént, az aláírásra hétfőn, augusztus 5-én kerül sor, s hátra marad a rati­fikálás, ami majd a három nagyhata­lom törvényhozó testületeiben megy végbe. © Milyenek a kilátások? Ezek után az egyezmény mielőbbi érvénybe lépését váró, a nemzetközi fe­szültség enyhítéséért szorongó ember feszülten „drukkol", hogy már túl le­gvünk a ratifikáláson is. A gondot ter­mészetesen nem a Legfelsőbb Szovjet a nagyvilágban okozza, amely a szovjet kormány minden békekezdeményezését a legnagyobb tá­mogatásban részesíti, s megköveteli a kormánytól a következetes békepolitikát. A kételyek az amerikai szenátussal kap­csolatban merültek fel. Itt erős pozíció­kat tartanak kezükben a „veszettek", a szélsőséges, hidegháborún élősködő reak­ciós elemek, mint például Goldwater szenátor, vagy a külügyi albizottság el­nöke — Stennis. A közvéleménynek, az egyszerű, békére vágyó amerikaiaknak nincsenek u szenátusban „lobby"-]al, a szenátorok döntését befolyásoló ügynök­ségei, mint például a hadiipari mono­póliumoknak. Mindennek tudatában ért­hető az aggódás a szerződés sorsa iránt. A legutóbbi hírek azonban — mint Kennedy elnök sajtóértekezlete — arról tanúskodnak, hogy megvannak a kilátá­sok a ratifikálásra az amerikai szenátus­ban is. A Kennedy-kormány minden bi­zonnyal védeni fogja eljárását, hiszen ez úgynevezett „új koncepciójának" ré­sze. Maga az új koncepció pedig meg­felel a mammutmonopóllumoknak is, hi­szen eddig sem károsultak rajta. Bonyo­lult összefüggések ezek, s az érdekek szövevényes csomóját nem célunk bo­gozgatni ezen a helyen. A hivatalos körök és ezek nézetét tolmácsoló ameri­kai sajtó visszhangját tolmácsolva azon­ban az atomcsend-egyezmény kilátásait a. szenátusban derűlátóan ítélhetjük meg. ^ásszóval: a „veszettek" rugkapálózása ellenére, itt is érlelődtek a múlt héten a ratifikálás feltételei. © Az ellenzék Tegnapig vagy negyven ország kor­mánya jelentette be, hogy kész csat­lakozni a részleges atomtilalmí egyez­ményhez. Köztük számos olyan ország, amely atomreaktorral rendelkezik, tehát előbb-utóbb lehetősége nyílna saját atomfegyver elkészítésére, sok olyan ország, amelynek területe lehe­tővé teheti az atomfegyver-kísérlete­ket. Az algériai miniszterelnök kije­lentése különösen értékes, mert sze­rinte Algéria kormánya nem engedi meg az egyezményt elvető Franciaor­szágnak, hogy területén atomrobban­tásokat végezzen, pedig itt van a franciák jól kiépített atomlőtere. Az óriási visszhang, amit a rész­leges atomcsend-egyezmény keltett, igen jelentős momentum. Nemcsak azért jelentős ez, mert egy egész sor ország helyesli, hogy többé nem szennyeződik rádioaktív hulladékkal a légkör. Ez többé-kevésbé természetes. Jelentős ez a támogatás azért, mert a moszkvai egyezmény első lépés a nemzetközi feszültség további eny­hítése felé. Más szóval: aki ezt az egyezményt támogatja, az enyhülést igenli, aki elveti, a további enyhülés­re, a nagy célok — a leszerelés, a tartós béke, a teljes atomcsend, a megnemtámadási egyezmény — eléré­sének egyedüli járható útjára mond nemet. Ma már mindenki tudja, kl mond nemet: Franciaország, a Német Szö­vetségi Köztársaság és a Kínai Nép­köztársaság. Szomorú, hogy egy szo­cialista országot is ezek közé kell sorolni. Ennek az „atomcsend-ellen­zéknek" ahány tagja, annyiféle a ki­fogása. Nézzük meg most már, ki miért ellenzi a megegyezést, s milyen jelentősége van ennek. © Melyik bomba veszélyesebb? De Gaulle elnök azt állítja, hogy a részleges atomcsend-egyezmény nem old meg semmit, de ha megoldaná az atom- és rakéta leszerelését, akkor csatlakozna hozzá. Az NSZK attől tart, hogyha az NDI< is aláírja az egyez­ményt, akkor ez a „szovjet zóna" el­ismerését fogja Jelenteni. A kínai kor­mány azzal „érvel" hogy a megegye­zés behódolás az imperializmusnak és „már maga Hruscsov elvtárs is annak idején ellenezte a részleges megegye­zést". A" „mindent vagy semmit" han­goztató kínai vezetők megfeledkeznek róla, hogy ezt már egyszer megpró­báltuk, s ezzel a módszerrel nem ju­tottunk előre, sőt fokozódott a fegy­verkezési verseny. Ellenben a „lépés­ről lépésre" módszer már meghozta első gyümölcsét... A „mindent vagy semmit" elképzelés hangoztatásában szembeszökő az egyön­tetűség De Gaulle és a kínai vezetők között. De Gaullenál ez érthető, hiszen maga is hangoztatja, hogy önálló atom­erő fejlesztéséről nem mond ie. A kínai vezetők azonban nem beszélnek saját atombomba-fejlesztésről, mégis ezt a kö­vetkeztetést kell levonnunk állásfogla­lásukból. Nyugaton ezt ki is használják és az egész atomcsend-propaganda egyik legfőbb része a találgatás, mikor,' mi­lyen atombombája lesz Kínának. Még Dean Rusk ls megkockáztatott egy ki­jelentést, miszerint „egy éven belül le­hetséges a kínai kísérlett robbantás". Mások öt, tíz évre becsülik a kínai atom­bomba előállításának határidejét. Mind­ez persze alaptalan találgatás, de kitű­nő propagandaeszköz az Imperialisták kezében, amellyel elterelhetik a figyel­met a már meglévő francia atombombá­ról. S itt nekünk is figyelmeztetnünk kell rá: a kínai vezetők álláspontjának elítélésében nem szabad átesnünk a ló másik oldalára, s megfeledkeznünk ar­ról, hogy a már meglevő atombomba ve­szélyesebb, mint az, amelyről csak most találgatják, mikor készülhet el. Ez természetesen mit sem változtat a tényálláson, hiszen ezt a propaganda­fegyvert maguk a kínai vezetők adták az imperialisták kezébe. Persze ellen­értéket ls vettek érte: az Humanlté meg­állapítja, hogy a Zsenmin-zsi-pao megje­lenteti a gaulletsta Natlon vezércik­keit ... Ehhez nem kel kommentárt fűz­ni. © A kibontakozás lehetőségei Az ellenzék tagjai közül a bonni kormány állásfoglalása a legfurcsább, kifogásai átlátszóak. (Kennedy maga jelentette ki tegnapelőtt, hogy az NDK csatlakozása nem jelenti elismerését}. Az igazi ok nem is az NDK csatlako­zása, hanem az attól való félelem, hogy ezután gátat vetnek az atom­fegyverek terjesztésének és — Bonnak még nincs meg az atombombája. Ezért Bonn kitart kétkulacsossága mellett: egyik kezével a francia atombomba felé nyúl, a másikkal az USA mellett szavaz. Az, hogy „üdvözli" az egyez­ményt — gesztus Washington felé („hiszen ml támogatjuk, amit ti tesz­tek"), s az, hogy „ez idő szerint nem csatlakozik hozzá" — gesztus Párizs felé („a te bombádban bízom, mert abból nekem is jut"). A revansista Bonn állásfoglalása komoly veszély, mégpedig két szem­pontból: 1. támogatja vele Franciaor­szágnak azt a törekvését, hogy tovább­ra is szennyezi a Föld légkörét, 2. akadályt gördít az atomcsend-egyez­mény legfontosabb célja, a megnem­támadási szerződés megkötése, a to­vábbi enyhülési folyamat kibontako­zása elé. A további kibontakozás — s ezt ígé­rik a vezető államférfiak — folytat­ni a megkezdett tanácskozásokat, ha­ladást elérni más kérdésekben is. Nyugat, úgy látszik, a teljes atora­csénd-egyezményről akar most tár­gyalni, a szocialista országok inkább a megnemtámadási szerződés gondo­latát helyezik előtérbe. Ez a z utóbbi törekvés érthető is, hiszen már be­bizonyosodott, hogy a teljes atom­csend terén a helyszíni inspekciókon megfeneklettek a tárgyalások, s itt nincsen akkora remény az előrehala­dásra, mint a könnyebben megoldha­tó megnemtámadási szerződés kérdé­sében. Akármelyik formáját valósítják is meg a közeledésnek, az további lé­pést jelent az enyhülés, és ennek ré­vén a nagy célok — a tartós béke, leszerelés, feltételeinek megteremtése felé. VILCSEK GÉZA 1SB3. augusztus 3. * fj] SZÖ 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom