Új Szó, 1963. július (16. évfolyam, 179-209.szám)

1963-07-16 / 194. szám, kedd

A KÖLCSÖNÖS SEGÍTSÉG ALAPJÁN Jüdttha Népünk és a fejlődő ipar egyre növekvő igényei komoly követel­ményeket támasztanak a mezőgaz­dasággal szemben. Nem véletlen tehát, hogy a mezőgazdasági ter­melés fejlesztésére igen nagy sűlyt helyez a társadalom. A KGST-ben részt vevő országok kommunista és munkáspártjai képviselőinek 1962 júniusában megtartott moszk­vai tanácskozása éta a mezőgazda­ság fejlesztésének igénye nem csupán hazánk belügye, hanem a nemzetközi munkamegosztás alap­elveit elfogadó valamennyi szo­cialista ország fontos kérdése. A szocialista országokban a mező­gazdaság további fejlődését az a szükséglet szabja meg, hogy minden módon növelni kell az élelmiszerek és a mezőgazdasági nyersanyagok ter­melését abból a célból, hogy a dol* gozók életszínvonala ezekben az or­szágokban világviszonylatban a leg­magasabb legyen. Ennek elérése ér­dekében a baráti országokkal kiépí­tett szoros kapcsolatok révén mi is nagy erőfeszítéseket teszünk. A KGST keretében együttműködő országok — Lengyelország kivételével — lényegé­ben már befejezték a mezőgazdaság szocialista átszervezését. Földterüle­tüknek több mint 90 százaléka a szo­cialista szektorhoz tartozik, s mint­hogy a falvakban is uralkodóvá vál­tak a szocialista termelési viszonyok, meg is van a gyors fejlődés legfőbb feltétele. Mindenesetre az ls komoly lépés­nek könyvelhető el, hogy a szocia­lista országok a mezőgazdaság fellen­dítését szorosan összehangolták az ipar fejlesztésének kérdéseivel. A me­zőgazdaság ugyanis az Ipar függvénye és viszont, az ipar függ a mezőgaz­daság fejlődésétől. Az ipar biztosítja a mezőgazdaság zökkenőmentes ter­meléséhez szükséges gépeket, beren­dezéseket, vegyszereket, ugyanakkor ä mezőgazdaság adja az ipari nyers­anyag jelentős részét, ellátja élelmi­szerrel az egész lakosságot. Ma már elmondhatjuk, az előző években je­lentős mértékben emelkedett a me­zőgazdaság anyagi-műszaki ellátottsá­gának színvonala is, mely a jövedel­mező gazdálkodás egyik legfontosabb feltétele. A szocialista országok trak­torparkja az 1950. évi 670 ezerről 1961-ben 1 millió 450 ezerre növeke­dett. A gabonakombájnok száma több mint a kétszeresére szaporodott, ja­vult a műtrágyaellátás is, de ezen a téren még igen sok a pótolni való. A mezőgazdaság szocialista átszer­vezésének és az anyagi-műszaki bá­zis megszilárdításának eredménye­ként az utóbbi években a termésátla­gok ugyancsak emelkedtek. Az utolsó három évben azonban — a rendkívül aszályos időjárás következtében — nem értünk el figyelemre méltó ered­ményeket, de a gabonafélék és hüve­lyesek termése még így is 19 millió tonnával, a cukorrépáé 10,6 millió tonnával, az olajos növényeké pedig 1,9 millió tonnával nőtt. Az egyes ter­mékek hozama tekintetében rendkí­vül egyenlőtlenek a tagországok ered­ményei. A nagy eltéréseket azonban nem annyira az egyes országok ta­laj- és éghajlati viszonyaiban, inkább a mezőgazdaságuk anyagi-műszaki el­látottságában és agrotechnikájuk szín­vonalában meglevő különbségek okoz­zák. Az állatsűrűségben, az állatállo­mány szerkezetében és a hasznosság­ban is vannak különbségek a szocia­lista államok között. Az egy tehénre jutó fejési átlag például 1961-ben a következőképpen alakult: Csehszlová­kia -- 1871 liter, NDK — 2657, Romá­nia — 1420, Magyarország — 2170, Szovjetunió — 1744 liter, Bulgária 1410 liter. Ebből tehát világosan lát­hatjuk, hogy a legmagasabb tejhoza­mot elérő szocialista országok — az NDK és Magyarország — ls még le­maradnak a fejlett állattenyésztéssel rendelkező nyugati országok mögött. A tehenenkénti évi tejátlag Hollan­Férfias foglalkozást választottak A STUPAVAI GTÄ udvarán nagy volt lomba hordták a fémgyűjtő vállalat ré­& sürgés-forgás. Teljes iramban dolgoz- szére. Beszélgetésünk a mezőgazdasági tak a gépjavítók. A megjavított gépek iskolákba való toborzás körül forgott, körül néhány 14 éves forma fiú is állt. Ebből az osztályból, amint tájékoztattak Kíváncsian nézegették a gépeket, de bennünket, két fiú határozott úgy, hogy még nagyobb érdeklődéssel figyelték a mezőgazdasági szakmai tanulóhelyeken javítók ügyes kezét. Anton Vrábel, a folytatja tanulását, egy fiú pedig a me­GTÁ vezetője barátságosan elbeszélge- zőgazdasági műszaki iskolába lép. — Több diák is van itt, s vajon ezek is a mezőgazdaság mellett döntöttek? — fordultunk Polakovlcová tanítónőhöz, la 9. osztályának tanulói igen szívesen IS e". még kettő, de a kilencedik B­iönnek ide a evakoriatl oktatás óráin. b°>. amely tegnap volt tt műhelygya­korlaton, ma pedig az iskolában van. Jozef Zárecký az iskola legjobb tanu­lója. Szenvedélyesen érdeklik őt a gé­pek és a mezőgazdaság. A bernoláko­voi Mezőgazdasági Műszaki Iskolán sí­tett a fiúkkal, készségesen válaszolt kérdéseikre. A Záhorská Bysrica-i Kilencéves Isko­Jönnek ide a gyakorlati oktatás óráin, A lakatos és az asztalos műhelyben olyan lelkesen dolgoznak, hogy a GTÁ vezetője nagyon megkedvelte őket, ugyanígy a gépállomás többi dolgozója ís. E baráti kapcsolat tulajdonképpen voi Mezogazua^si i»um««. . onnan ered, hogy a GTA védnökséget körrel tette le a felvételi vizsgát, s így vállalt az Iskola felett. A védnökség ugyan már megszűnt — még a GTÁ átszervezésének évében — a barátság azonban megmaradt. Innen a nagy gon­doskodás; és higgyék el, kifizetődik számukra. Hisz a múlt év folyamán négy tanulót is megnyertek, akik a gépjavító hivatást választották, az idén pedig három tanuló lép tanoncviszony­ba és náluk marad. ' Amikor ottjártunk, 22 fiú volt ott, csaknem az egész kilencedik A. osz­tály. Jana Polakovičová tanítónő igen dicsérte a diákok szorgalmát. Aznap azonban nem a műhelyben dolgoztak. Segítették kitakarítani az udvart, a hul­ladékvasat és színes fémeket egy ha­A két barát helyesen választott szeptember l-től ott tanul majd legjobb barátjával és osztálytársával Bolgács Vilmossal együtt. — Tudják, jó barátok vagyunk, — mondja Vili, a rokonszenves komoly fiú, — Amikor Jozso azt mondta, menjek vele a mezőgazdasági Iskolába, nem ha­boztam. — És a szülők? — Apám munkás, nyugdíjas, de még mint kőműves dolgozik. Nagyszüleim földművesek voltak. Így tulajdonképpen a mezőgardasági munka mindnyájunk­nak a vérében van. Ezt mondta apám s így Jozsoval megint egy padban fogok ülni. Nagyon örülök. Kár, hogy nem így gondolkozik a több! tanuló és szüleik sem. Amint ugyanis megtudtuk . : , " az lMUlla igdzgíltó­jától, a terv értel­.. , mében kilenc tanu­lót kell megnyer­niük a mezőgazda­ság számára de ez eddig még nem si­került. Nem is a;, ért, mintha a tanu­lók nem akarnák. Az EFSZ nem tanú­sít érdeklődést a fiatalok iránt, pe­dig a szövetkezete­sek zöme idős em­ber. Nincsenek ked­vező és csábító fel­tételek arra, hogy megnyerjék őkai. Ezt bizonyítja az is, hogy az Iskola a szülőkkei beszélge­téseket rendezett, de ezek sikertelenül végződtek azért, mert az EFSZ veze­tői minden alkalom­mal elfelejtettek el­menni e beszélgeté­SGkrG Jožo Zárecký, Vi- lo Bolgács, Ludo Ďurišek és Janko Máder elhatározását nagyra kell becsül­ni. Szép hivatást íálasztottak. A me­zőgazdaságba való­ban derék fiúk ke­rülnek. Az iskola jól felkészítette 5ket az életre, szü­leik méltán lehet­nek rájuk büszkék. JOZEF SLUKA diában és Dániában — az 1959. évi adatok alapján — a legmagasabb a világon: 4150, illetve 3740 kilogramm­ra rúg. Az eddigi eredmények még csak az alapját adják annak, hogy mezőgaz­dasági vonatkozásban is eredménye­sen versenyezhessünk a fejlett mező­gazdasággal rendelkező kapitalista országokkal. Erre az alapra építve a nemzetközi szocialista munkamegosz­tás útján lehetőség van a mezőgazda­sági termelés fejlesztésének meggyor­sítására és a tartalékok feltárására. A KGST-országok mezőgazdasági együttműködése eddig főként a mező­gazdaság gépesítésében, a tudomá­nyos-műszaki kapcsolatok fejlesztésé-! ben és a termékek áruforgalmában nyilvánult meg. A termelés fokozása azonban nagymértékben függ a gé­pek, a vegyszerek és más ipari erede­tű termelőeszközök felhasználásától is, függ tehát a mezőgazdasági gép­gyárakban, a vegyiparban, az építő­iparban elért eredményektől, s ezen iparágak nemzetközi szakosításától. Igen biztató lépésnek számít, hogy a szocialista országok kidolgozták a mezőgazdasági gépekkel szemben tá­masztott agro- és zootechnika! köve­telményeket, megállapították a mun­kafolyamkok gépesítésének, a mező­gazdasági technika fejlődésének vár­ható Irányait, s megszervezték a traktorok és más gépek nemzetközi összehasonlítható vizsgálatát. Az együttműködés szempontjából továbbá rendkívül nagy jelentőségű, hogy bizonyos növények magellátását egy-egy országra szakosítsák, ahol a magtermesztéshez legjobbak a felté­telek. A gabonatermesztéshez a Szov­jetunió, az NDK ás Csehszlovákia, a burgonya-vetőgumó termeléséhez az NDK, Csehszlovákia, Lengyelország rendelkezik a legkedvezőbb adottsá­gokkal. Az aprómagvak különösen a pillangósok vetőmagjának termelésé­hez Lengyelországban, az NDK-ban és Magyarországon vannak a legjobb fel­tételek. i Nem titkolhatjuk el, hogy a terme­lés nemzetközi szakosítását illetően a szocialista országok a mezőgazdaság­ban eddig kisebb eredményeket értek el, mint az iparban. Ez azzal is össze­függ, hogy a kisüzemi árutermelés viszonyai megnehezítették a terme­lést. A mezőgazdaság nagyüzemi for­máinak kialakítása és a mezőgazda­ság termelőerőinek fejlődése azonban lehetővé teszi, hogy tervszerűen to­vábbfejlődjék és elmélyüljön a szako­sítás. Sok kihasználatlan lehetőség van még az állattenyésztés fellendítésé­nek tekintetében is. Elsősorban a te­nyészállatok cseréjében, a nagy hasz­íiosságú egyedek kiválogatásában rej­lenek nagy előnyök. A KGST orszá­gaiban az állatenyésztés gyors ütemű fejlődésének egyik legnagyobb nehéz­ségét a takarmányhiány okozza. En­nek leküzdése végett eddig is jelen­tős intézkedések történtek. A tenger­parti országok például tervbe vették, hogy az állati fehérjék fokozottabb ellátásának céljából külön halászati csoportokat szerveznek meg. Emellett azonban továbbra is az a feladat, hogy a tagországok intenzívebben szervezzék meg a takarmányok ter­melését. Hazánkban például a rétek, legelők jobb hasznosításával sokat tehetünk szükségleteink kielégítésére. Az együttműködés a kezdeti nehéz­ségek ellenére sikeresen halad, hat­hatósan elősegíti mezőgazdaságunk fejlődését. További lépéseket kell azonban tennünk a termelés mennyi­ségének, minőségének fokozására, inert ez adja meg az alapot ahhoz, hogy hazánk mezőgazdasága a köl­csönös árucsere alapján számottevően járuljon hozzá a szocialista országok szükségleteinek kielégítéséhez és fe­dezze a hazai igényeket is. SZOMBATH AMBRUS A Szovjetunióban egyes nagy üzemek mellett már évek óta műszaki fő» iskolák működnek. Az egyik leningrádi gépipari üzem főiskolájának a3 előadást figyelemmel követő hallgatóit ábrázolja felvételünk. f£TK — TASZSZ felvj Bratislava és környéke két évszázad tájábrázolásában Ä bratislavai Városi Galériában új- jein fejlett festői látással rögzítette ból vonzó és tanulságos kiállítás nyílt városunkat és környékét. S a Duna meg, amely szeptember elejéig tart. A város közönségén kívül a nyári ki­rándulóknak is érdekes és ismeretei­ket gazdagító látnivalót jelent a be­mutatott művelődéstörténeti és eszté­tikai szempontból ls becses anyag: mintegy 130 rajz, grafika és festmény. Nemcsak városunknak és környéké­nek XVIII. és XIX. századbeli képét, s a polgári ízlés jegyeit magán viselő kultúráját tükrözi, hanem ezen kívül • fényt vet a korabeli tájfestés fejlő­désére is. és Morva összefolyásánál a sziklára épült ókori erődítményt: Dévény vá­rát, mely dacos védőbástya volt a római s később a Nagy Morva Bi« rodalom határán. — Két szenvedélyes angol utazó és művész levegős kőraj* zaikon a vidék panorámáját űrökí* tették meg. A múlt század közepe táján az 1848-as forradalmi lángolás elhamva­dását követő csendes és igénytelen biedermayer-korszak békés polgári osztálya a kecses, könnyed és szí­Bár a XVIII. század végéről ís fenn- ne s karcokat kedvelte, amelyek kas* maradtak városunkat ábrázoló met­szetek egy holland földrajzi műben, — a helybeli művészeket bizony csak jóval később ihlette meg a város és a táj szépsége. Ez a körülmény a monarchia helytelen gazdasági és nemzeti politikájával indokolható. A XVIII. század első felében je­lentkezik Mikovini Sámuel, a kiváló télyt, parkot, templomot, kiránduló­helyeket ábrázoltak (Rein, Prachec, Könyöki). A századfordulói tájfestés hazai képviselőjé Sztankovics Móric. Az ő képzeletét is Dévény várának lenyü« göző sziluettje ragadja meg. — Meg« kapóak a rendkívül tehetséges Mó­czik Felícián olajfestményei. Med« rézmetsző, matematikus, térképész és nyánszky hatása érződik a hangulat­csillagász. Mérnöki pontosságú, hon- ébresztő impresszív látású erdőrész­fiúi hévtől fűtött grafikái Bél Mátyás leteken s a többi természet-szeretetet történelmi művét ékesítik. — Oszt- lehelő képén. rák kortársa, Mansfeld valódi tájképi A növekvő és szépülő, jövő távla­felfogással rögzítette az Iszternek (a tok felé haladó Bratislavának múlt­Dunának), a vén folyamrókának ör- járói sem feledkezhetünk meg. Az vénylő kanyarulatait. — A látkép- összehasonlítás segít hozzá, hogy iga­festést a bécsi képzőművész-dinasz­tia: az Alt család vezeti be nálunk. — Nyomdokukban Jár Lántz mérnök és tájfestő, kinek érzékeny, színes kőrajzal a szomszédos városkák és várak képét mutatják. — A kor leg­híresebb tájfestője idősebb Markó Ká­roly. Képeit regényes szemlélet jel­lemzi. — A drezdai Klette\ akvarell­A dicséret könyve mozgósít A terebesi járási pártbizottság kezde­ményezésére a napokban egy ún. „Di­cséret könyve" vándorol a járás ipari és mezőgazdasági üzemei között, amely­be bejegyzik a CSKP Központi Bizottsá­gának milliárdos felhívására tett válla­lásokat. A hriadoki szövetkezetesek vállalták, hogy 50 mázsa sertéshúst és 150 mázsa gabonát adnak el terven felül. A terebesi szövetkezetesek bejegyzése szerint 1077 mázsa hússal, 60 000 liter tejjel, 11 050 mázsa cukorrépával és 4S mázsa mákkal szárnyalják túl a tervet. A hardicsai szövetkezetesek vállalásá­nak összértéke 117 000 korona. Az Gpori Állami Gazdaság 154 mázsa húst, 20 000 tojást, 2 vagon gabonát, 330 mázsa cukorrépát és 1 vagon burgonyát vállalt eladni terven felül. A mozgalom élénk visszhangra talált a járásban. Hasonló kötelezettségválla­lások születnek a napokban a járás töb­bi ipari és mezőgazdasági üzemében. (Pl) zán felmérhessük mai fejlődését. és értékelhessük BÄRKÁNY JENÖNE BIZTOSÍTANI KELL a hallgatók rendszeres részvételét A mezőgazdasági szakemberek eddig az írott betűk, esetleg tanulmányutak során ismerkedtek meg íz új munka­módszerekkel. Ezért sok esetben lassan terjedt egy-egy bevált módszer alkalma­zása. Mint Ismeretes, a Gyulamajori Állami Gazdaságban ez év tavaszán megnyi­tották a haladó módszerek Iskoláját. Az iskolázás hét ciklifsra tagozódik, ame­lyek a tavaszi munkálatoktól kezdve a különböző növényápolási munkálatokon keresztül minden lényeges munkafolya­matot felölelnek. A hét ciklus során több csoportban mintegy 170 szakember vesz részt az iskolázáson az ország kü­lönböző gazdaságaiból. Az alaposan megvitatott, kikísérletezett módszereket átültetik abba az állami gazdaságba vagy szövetkezetbe, amelyben tevékeny­kednek. Az elmúlt három hónapban a tava­sziak vetésekor és a növényápoláskor hívták össze a ciklusok csoportjait. A cukorrépánál például az egycsirájú cukorrépamag vetésével kísérleteztek. Ez azt eredményezte, hogy a kézierőt a növényápolásnál mintegy 60 százalékkal csökkentették. A 170 hektár kukorica művelését is teljesen gépesítették, vegy­szerrel gyomtalanítják. A komplexbrigád munkáját mi sem dicséri jobban, mint a gyönyörű határ, a tiszta földek. Az eddigi tapasztalatok azt Igazolják, hogy a komplexen gépesített haladó módszerek elterjedésének helyes útja a ciklusos iskolázás. Mint minden kezdet­nek, a padok nélküli iskolának is meg­vannak a nehézségei. Eddig komoly fo­gyatékosság mutatkozott a szervezés körül, s az egyes csoportokban elég nagy volt a hiányzók száma. Nem he­lyes, hogy teljesen az iskolára bízzák a szervezést. A kerületi, vagy a? illetékes Járási nemzeti bizottságoknak kellene törődniük azzal, hogy a különleges is­kolára jelentkezettek rendszeresen látó- • gassák az egyes ciklusokat és senki se maradozzon el. E napokban a harmadik ciklusra hívták össze a hallgatókat. A munka­folyamat és a vita tárgya a gabonane­műek teljesen gépesített betakarítása. TÓTH DEZSÜ Csaknem egy lóba került A szállító kocsi kerekei mély barázdát vájtak a vízmosta apró­szernű Bodrog-parti homokba. Az eléje befogott két almásszürke 16 egyhangúan baktatott a nyári for­róságban a víz szélén horgonyozó vaskomp felé. Ezen kelnek át nap mint nap a zempléni szövetkezet fogatai a folyó másik oldalán el­terülő határba. A lovak lábai alatt szertefröcs­csent a víz, majd a meredek ösz­szekötő hidacskán kopogtak a ka­paszkodó paták. A lovak mellső lá­bai már a komp padlózatát érin­tették, amikor a rudas jobb hátsó lába térdig eltűnt a korhadt desz­kák között. Egy biztató nógatás, még egy hiábavaló erőlködés és a derék lovacska tehetetlenül elte­rült a hidacska padlózatán. Nagy lett a sürgés-forgás a ver­gődő ló körül. A folyó hűs vizéből odasereglett fürdőzők ís szána­kozó arccal vették körül a korhadt deszkák rabjául esett állatot. Min­denki azon fáradozott, hogy se­gítsen az emberi gondatlanság és hanyagság folytán bajba jutott lo­von. — A szövetkezet legértékesebb lova... Csak nem tört el a lába? ...— Micsoda hanyagság?!... A deszkák már régen ott hevernek a folyó másik oldalán... Nincs, aki kicserélje az elkorhadt desz­kákat?!... Egymást érték ezek és hasonló megjegyzések a helybeli bámészkodók részéről. Közben a deszkák közül és szer­számjából kiszabadított lovat sike­rült lábra állítani. De csak három lábra. A negyediken a szálkákkal tűzdelt horzsolásokon kívül né­hány mély seb fokozta a hűséges állat fájdalmait. Három lábon cammogott a szövetkezet istállója felé. A negyedikre nem tudott rá­állni, s míg ez sikerül, sok mun­kanap eltelhet. S mindez a zemp­léni szövetkezet illetékeseinek ha­nyagsága folytán következett be. Csaknem egy lóba került a napon­ként használt vaskomp összekötő hidacskáján a korhadt deszkák ki­cserélésének halogatása... —ik. 1983. július 16. • (jj SZÓ 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom