Új Szó, 1963. július (16. évfolyam, 179-209.szám)

1963-07-13 / 191. szám, szombat

SZIRÉNABÚGÁS NÉLKÜL N EM KÖNNYŰ eligazodni az idegennek egy kétezer hek­táros gazdaság telepén. Sze­rencsére az igazgatóságon is gondol­tak erre. Kisérőm, Varga elvtársnő már otthonosabb Nagypusztán, még­is, vele együtt is )6 ideig tartott, mig megleltük a „gyári" részleget. Így mondják a telepen, ha valaki a kétműszakos munkahely felől érdek­lődik. Egy kis autózás, jó néhány perces gyalogolás, s nemsokára a puszta szélén elterülő hosszú sertés­istállóban vagyunk — így biztatnak Nagypusztán. A neve is méltán ráil­lik. Csakhogy a puszta már nem iga­zán puszta ... Van itt iskola, egy kisebb kultúrház. Rendezettek az utak, parkok teszik szebbé a „köz­épületek" előtti térséget. A lakóhá­zakat is új köntösbe öltöztették. Ideiglenes megoldás ez. Az új élet­hez már a pusztán is sok mindent szebbé kell varázsolni. Korszerűbb lakást, csinosabb kultúrházat szeret­mennyi tere-fere. Bizalmatlanság, ide­genkedés. Kérdések özöne motosz­kált annakidején mindannyiokban. Miért? Talán erre megadja Bielikné a választ. — Nem is akartunk mi ebbe bele­menni. — Miért? V' — Hát... Azt hittük, nem úgy lesz, ahogyan Józsi bácsi mondja. Meg aztán mi is féltünk... Tudja — (úgy látszik még sincs odanőve egy asszonynak sem a nyelve) akkor ma­gáért dolgozott mindenki. Ha töb­bet tettem, többet is kerestem. A két műszakban meg négyen vagyunk. Hasznosság, a malacelválasztás sze­rint számolják el a keresetet. Mi lesz, ha a másik kettővel nem értünk szót? Hiába törnénk magunkat mi ketten Máriával, ha ők viszont pusz­tulni hagynák a gyenge malackákat, nem tartanák tisztán az Istállót-.. Meg egyéb dolgokra is gondoltunk. — S hogyan adták rá mégis a fe­jüket a „gyári" munkára? t — Meggondol­tuk végül, hisz annyit beszéltek, hogy ráálltunk ... De Józsi bácsi nél­kül talán még ma sem volna így. hanem negyvenhét órát dolgozzanak hetente? Molnár Máriának ís jobb így, hogy fiatal létére nem kell örökösen az istállóban tölteni a napokat... Hosszú, viharos gyűlés volt. Vég tére ls megszületett a döntés. Meg próbáljuk — mondogatták — de ha nem Jő, megyünk a régi szerint.. Két esztendeje már, hogy megpróbál ták, de ném cserélnének a szirénabú gásos igazi gyári műszakkal sem Filip Hanula és Jozef Palkovlč Az üzemi bizott­ság elnöke viszi a szót. A jó ég a megmondhatója, hány gyűlésen be­széltek a kétmű­szakos munka be­vezetésének prob­lémájáról ... Idéz­zük csak fel a két évvel azelőtti szak­szervezeti gyűlés néhány mozzana­tát a szemtanú visszaemlékezése alapján. ne a dolgozó. Ez is meglesz rövidé- Tóth József, az ÜB elnöke befejezte sen. Ezek a pusztai emberek igazán m 0ndókját. Vázolta a kettős műszak rászolgáltak a jobbra. Úttörők lak- munkarendjét, az igényeket, a köve­ják ezt a pusztát... telméfiyeket, az előnyöket. Utalt arra Gondolatok, tények összesége su­hant át agyamban, míg végre Jozef PalkoviC, a pirospozsgás, egészségtől majd kicsattanó arcú gazdaságvezető bevezet a „gyárba". Hosszú kutrica­sor. Anyasertések röfögésétől, kis is, hogy ina a mezőgazdaságban dol­gozó embernek másképpen kell élnie. Nem töltheti egész életét csupán az istállóban. Szabad idejének is kell lennie. Pihenés, szórakozás, családi élet... A legnyomósabb érvek soka­malacok visításától visszhangzik az ^gg hatott... Egy pergő nyel­istálló. Tisztaság, rend mindenütt. Ez az első, ami szemedbe ötiik. Hol itt a műszak? Gyár dolgozók nél­kül? —• Inkább úgy mondanám — fe­leli Palkoviő elvtárs — pontosabban szólva gyári módra megy Itt a mun­ka. Két műszakban. Csak az a kü­lönbség, Itt nem jelzi a műszak kez­detét a gyári sziréna. Bólintok. S mire tovább fűznénk a beszélgetés fonalát, két fiatalasszony tűnik fel az istálló túlsó végén. — A délelőtti műszak — magya­ráz a gazdaságvezető. vű, szókimondó fiatalasszony ugrik fel hirtelen. Érdekelt fé\. — Pihenés, szórakozás. Szépen hangzik. Kevesebbet fogunk dolgozni, de laposabb lesz a boríték ls. — Ügy van, az állam sem fejőste­hén, hogy kevesebbért többet fizessen — közbekiáltások tarkítják a gyű­lést. Újabb érvek, s megint ellenérvek. Az ÜB elnök,nem hagyja inagát. Is­meri ő az embereket. ggy évtizede tölti be az elnöki tisztséget. Azt is tudja, hogy nem ígérhet lehetetlen­— Ennyi sertés körül ketten vég- séget, a munkásembert ám úgy sem lehet becsapni. Ha csak egyszer is tel­jesíthetetlen ígérgetésekkel élt volna, ma már nem lenne ÜB elnök a nép­szerű Józsi bácsi. Így titulálják az emberek. Szeretik is őt az egész gazdaságban. Tud kemény is lenni, de lágy, ha az igazságát kereső dolgozó panaszát kell orvosolnia. Ismert az életet, a majori emberek lelkivilágát. Az uradaloméban eltöltött évek idején volt Ideje kifürkészni az emberek szokásait, együttérzését, gondjait, ba­jait. Gépészkovács volt a régi földes­úrnál. Bár a birtok államosítása utáni években elég sok baja volt az embe­rekkel, mindig állta a sarat. Hányszor keresték fel őt a dolgo­zók, felháborodva, panaszkodtak. „Túl kemények a normák, most is le akar­játok nyúzni a dolgozók bőrét? Szo­cializmus van, nem urak már az urak". Egyszer a cséplés előtt is egy küldöttség jött hozzá. Sokallták az előírt, egy napra szóló cséplési nor­mát. A küldöttség vezetőjével sokat zik a munkát? — Hát van mit tenniök, az igaz. De reggel öttől déli tizenkettőig rendbetesznek mindent. — Aztán jön a második műszak? — Igen! Tizenkettőtől egyig mind a négyen együtt vannak. Akad olyan dolog, mellyel ketten nehezen bir­kóznának meg. • • • Molnár Mária és Bielik Irén — mutatja be az első műszak dolgo­zóit Palkoviő elvtárs­Nehezen indul a beszélgetés. Rit­ka eset, hogy két nő ilyen szűksza­vú legyen. Végül is a kettőjük közt folyó kis eszmecsere után Bielikné mond el egyet-mást. — Nekünk jobb így. Tudja, azelőtt egész nap itt kellett lennünk az istállóban. Igaz, haza-haza szalad­tunk néhány percre, de az nem mond­ható pihenésnek. — Most meg egy egész délután, vagy délelőtt, attól függ, melyik műszakban dolgozunk, pihenhetünk, küszködött, együtt dolgoztak több . nimn ä * rfin itnorloln m r»onn 1 ŕ\rrnr\n imn I . vagy végezhetjük dolgainkat — vág közbe Molnár Mária. — Hát igen. Minden nap szabadon rendelkezhetünk fél nappal. — Mit csinálnak szabad Idejük­ben? —• Akad a házkörül is tennivaló — mondja Bielikné, a fiatalasszony. Fő­zés, takarítás, házimunka. Férjem is itt dolgozik. Csak ő még ném két mű­szakban, mint ml. Molnár Mária szűkszavúbb társá­nál. ö a szüleinek segít szabad ide­jében. Velük él. És aztán? Mit te­het még egy fiatal, csinos iány sza­bad idejében? Ha kedve szottyan, Zselízre megy moziba, vagy futball­mecsre a fiúkkal. Egyszóval a sza­bad idő nagyon jól jön a fiatalasz­szonynak, de talán még jobban a fiatal lánynak. Jobb ez így. Ezt elismerik. Palko­viő elvtárs is bizonyítja. És mégis, milyen nehezen született meg ez a kettős műszak. Mennyi beszélgetés, éven át az uradalom cséplőgépe mel­lett. S most ez az ember szigorúan ráripakodott. — Mennyit akartok még tőlünk, mi nem vagyunk már cselédek, dol­gozók vagyunk. — Mi a baj, barátom? — Túl erős a normánk 1 — Mit beszélsz? Nem sül ki a sze­med? Neked sok egy nap alatt 120 mázsát kicsépelni? Emlékezz csak vissza a majori napokra. Reggelig megvolt a másfél vagon. Hej, de hosszú volt még a nap este tízig... Egy szavad sem lehet. Torkán akadt a szó a követélőnek. Elszégyellte magát és az egész kül­döttség elsomfordált... Az említett gyűlésen sem engedett a huszonegyből. Nem makacsságból, nem Igaza bizonyításának érdekében tette, hanem az emberek javát akarta. És Jót akart? Hát rosszat akart volna azzal, hogy az emberek ne hatvan, Nagyjából megismerkedtünk a ket tős műszak „atyjával", az Ütí elnök kel. De most már igazán maguktól szeretnénk hallani, hogy a „próba idő" eltelte után tetszik-e így a mun ka? Amint eddig is, Bielikné vála szolt. — Már megszoktuk. Pedig nehezen jöttünk bele. — ? 1 ? — Az emberek nem egyformák. Előre nem tudhattuk, megértjük-e egymást — S volt köztük nézeteltérés? Mindketten a gazdaság vezetőire tekintenek. Úgy látszik, valami tit kuk van, amit nem akarnak elmon danl. — Csak kl vele — biztatja őket Palkoviő elvtárs. — Kezdetben elég sok volt a baj Társaink nem úgy dolgoztak, ahogyan kellett volna. Ránk maradt mindig a munka nehezebbje... De hagyjuk azt, ami elmúlt. Most már jó partne reink vannak. — És a boríték? — Szépen keresünk. Háromszázzal többet, mint azelőtt. Most már érthető, hogy a „próba idő" a mai napig sem járt le. Két esztendő alatt volt ugyan botladozás összetűzés, szócsata, de a két műszak előnyét már nem kell a szakszerve zeti gyűlésen bizonygatni. Bizonyított, s bizonyít az élet... Hosszúra nyúlt a beszélgetés. Dél felé járhat az óra mutatója. Ezt ab­ból is tudjuk, hogy itt a váltás, meg­jelent a másik két fiatalasszony is, Helena Hanulová és Mária Zvarová, Tizenkettőtől egyig közösen készítik majd el a jószág esti eledelét. Fel mossák a fialóketrecek padlóját. Majd az első műszak átadja a helyét a má síknak..: Hanula Fillp, az állattenyésztési csoport vezetője is a legjobbkor top pan közénk ... Valamit megbeszél még feleségével, mert az asszony most már este hétig teljesen az álla tok körüli munkának szenteli idejét. És tennivaló akad itt elég. A két mű­szak bevezetése előtt fejenként 25 sertést gondozott egy-egy ember, most harminchat jut egyre. Ezt a többletet azonban nem megfeszített munkával végzik, hanem a Jobb szervezés, a jobb beosztás révén. Hadd szóljon erről Hanula elvtárs. — Gazdaságosabb így a termeiéi! A két műszak előtt ugyanebben az istállóban tizenegy volt a malacéivá lasztásl átlag. Tavaly a tervezett ti­zenhárom helyett tizennégyet válasz tottunk el. Az idén tizenötre adta szavát a brigád. — Jó munkával, Jó bánásmóddal ez ls elérhető, ugye? — Igen! Ebben az istállóban iga­zán jó a viszony a munkához. Termé­szetesen anyagiakban ls érzik az ete­tők, ha jobb eredményt érnek el... Éppen a szemembe ötlik egy felirat az istálló végén levő fülke falán: HA SOKAT TERMELÜNK, JOBBAN IS KE­RESÜNK! Azt hiszem, ennél ötlete­sebb, serkentőbb jelszót nem is írhat­tak volna. Mária Zvarová tavaly átlag 1300 koronát keresett havonta. A két műszak előtt ezernél tartott... De álljunk csak meg a fülkénél, nyis­sunk be ide is. Azért szólunk erről, mert ennek is története van. Annak idején ilyen hangok Is voltak: Talán az istállóban, az állatok között esz­szük majd meg a tízórait, meg az uzsonnát? Ha két műszak lesz, munkaidő alatt nincs hazajárás — ezt megmondták a kezdet kezdetén. Am nem ls kell hazamenniük. Az öltözőben asztal, szék, szekrény is van a munkások részére. Tisztálkodhat is a sertésete­tő, hideg-meleg víz folyik a vízcsap­ból... Hát hlányzik-e még valami a két­műszakos, a gyárihoz hasonló munka­rendhez? Igazán semmi, talán a szi­rénabúgás a műszak kezdetén, meg a műszak végén? Sziréna nincs, de nem is hiányzik. Reggel pontosan öt órakor benn van a műszak és este hétig (délben váltás) szorgos kezek ápolják a sok malacot. És tetszik-e ez a munka? Az ÜB elnök, a népsze­rű Józsi bácsi szavaival élve: „Nem cserélné vissza a régivel senki sem". Van ám dolga azért Józsi bácsinak most is a szakszervezeti gyűléseken. Akármiről is folyik a vita, legvégül mindig megkérdik a gazdaság többi dolgozói: Mikor lesz nálunk is két műszak? Ml is úgy akarunk élni és dolgozni, mint a nagypusztai „gyári" munkások. MÉRY FERENC Művész a híd alatt — igaz, dolgoztam a prágai Nem­zeti Színház, a hlbokái várkastély, az óvárosi városháza, valamint a prá­gai Vár belső termeinek fadíszltéseln is. Ám legszívesebben régi müemlé kek restaurálásán dolgozom, mondja a szobrász-restaurátor és folytatja — látja ezt a dél-cseh madonnát? Szép­ségének legnagyobb ellensége nem az évszázadok hosszú sora volt, hanem a szú. A szú tette ennyire tönkre, még né­hány év, és teljesen elpusztul... A lyukakat különleges mézgával be­tömtem és a szobrot gyantában meg­mártottam. Most már további évszá­zadokra fennmarad és szú soha meg Károly híd szűk járdáján. Fején kacér ne m támadja. baret, tömött táska az oldalán. Szép Érdeklődöm, mi lesz a fa-madonna izmos, de formás lábszárán csinta- hiányzó részeivel? lanul siklik fel s alá a reggeli nap- ~ Ez a madonna torzó maradi sugár. Az új postáskisasszony indult A gótikus és reneszánsz szobrokat el első kézbesítő útjára. Láttára a meghagyjuk eredet! állapotukban koránkelő turisták - angolok, ese- Cs uP án a barok k szobrok kaphatnak hek, németék elfeledkeznek a prágai Ú1 részeket - kezet, lábat, vagy fe­Vár örökszép panorámájáról. Üde í e t • • • szépsége még a híd kőszentjeinék fi- ~ ^en, fejet is -, teszi hozzá a gyeimét is magára vonja. 0 azonban meste r ~ mert a szú mellett a mu­csak megy, megy ... S rugalmas lép- emlékek legnagyobb ellensége az em­tei alatt végül is elfogy a híd. A pos- ber i barbárság, amely a legtöbb eset­tás' isasszony letér balra egy oldallép- ben a szobrok feje ellen intézi orv­csőn a Kampára, majd a híd második támadásait Sok polgártársunk, főleg boltíve alatt, egy léckerítés mögött a fiatalkorúak energiafölöslegeiket _ .. nnnAn i 1 ifnn iTQnHoJirTmnphQn ííAííft 11 A Károly híd, háttérben a Vár Karcsú szőke lány lépdel az ősrégi eltűnik. éppen ilyen vandalizmusban vezetik Benyitok én is. Az udvaron egy ta- l e- an Uvel rengeteg kárt okoznak ha­licskán két barokk angyal - láb nél- zán k műkincseiben. kül. A garázsszerű építmény masszív Ezért van az, hogy rengeteg a ajtaján apró névjegy: František Du- " l u ] nkán k; Gy a l" a n megtörténik, hogy chek, akad. szobrász és restaurátor. ked v t e m rekedik egy,szép modern Helyben vagyok tehát. Megtaláltam a 1101 f ej e t vagy aktot megformálni. Saj­a művészt a híd alatt, gondolom ma- n°f- ugyszőivín egyetlen esetben sem gamban és nagy hirtelen Anatole tudo m befejezni, mivel a Műemlék­Francé jut az eszembe, a nagy fran­védő Hivatal rengeteg sürgős megren­cia író, aki egyik könyvében a kapi- d e, lés sf> halmoz e l- És n é, me lV munk a talizmust jellemezve többek között sok idot vesz Igénybe. Így utoljára ezeket Irta: „Nálunk a törvény elő u egy Sokolovo környéki remek oltáron minden ember egyenjogú. Így például két év l® do !e° zt am. a törvény gazdagnak és szegénynek , ÜÍ b61 és úí bó 1 Körülnézek a híd egyaránt tiltja, hogy a híd alatt alud- ala,t l műteremben. Százezreket érő jon". Anatole Francé a továbbiakban műemlékek vannak, helyesebben aztán kifejti, hogy a gazdagok e tör- mondv a- Ennének itt felhalmozva, ha vény ellen aligha vétenek, a szegé- ne m szorulna valamennyi kisebb-na­gyobb javításra. Vajon elég lesz-e egy emberi élet, hogy mindez a szépség, amit itt látok, épségben kerüljön vissza régi helyére? — Mennyi érték, itt a h 1 d alatt — mondom a mesternek. nyeket azonban gyakran híd alá hajt­ja a nyomor ... Benn a gyantáktól, lakkoktól illa tos műteremben, ahol minden kétsze­res fényben úszik, meditációm félbe szakad. A nyitott ablakon át beszökő napsugár mellett a postáskisasszony szőke szépsége áraszt fényözönt a ré­gi szobrokra, madonnákra, angyalfe­jekre s egy be nem fejezett modern női aktra... A falon függő régi ka­kukkos óra kalitkájából pedig kiugró famadarak jelzik vígan, hogy már elmúlt kilenc óra... A postáskisasszony elköszön, de a fényáradat ott marad velünk a mű­teremben. Az ötvenhétéves mester, akinek finom kezeivel erősen kont­rasztot hegyi favágókra emlékeztető arca, mosolyog. Majd egy négyszáz éves szúette búbájos dél-cseh madon­nát vesz elő, kezembe nyomja, s csen­desen ennyit mond: „Reá hasonlít, de ez a madonna még szebb!" Igenlően bólintok, mert valóban szebb. — De hogyan talált ide mind­járt első útján, kérdem, s természe­tesen a karcsú, szőke postáslányra gondolok. Duchek mester szótlanul elém tesz egy képeslapot. Egyik oldalán New A mester és a fábólfaragott királyfi York felhőkarcolói, a másikon szívé­lyes üdvözlet angolul és a címzés: Arcán r öP k e mosoly suhan át, meg­„Franta Duchek, pod Karlovým értette a célzást. - Harmincöt éve mostem, Csehszlovákia". S aztán ne- dolgozom itt a híd a 1 a 11. S ezt vet egy nagyot. - Nézze, engem így a műtermet nem cserélném el. Sok is megtalálnak. Tőlem csak egy hl- szépet alkottam itt, sok műemléket resebb ember élt Prágában, a gyufa- restauráltam és gyakori vendégel en­árus Ferda. Annak a posta egy alka- nek a műteremnek hazánk olyan ki­lómmal képeslapot kézbesített, ame- váI 6 művészei is, mint Cyrill Bouda, lyen ez a cím volt: Ferda Sírky, Eu- v- v- St6c h- K- Mülle r. Eduard Kohout, r óp a és a Vitus székesegyház utolsó épltő­Aztán már a mester dolgozó aszta- i e- Margóid mester... Iánál ülök s hol őt nézem, hol pedig M aJ d e8V emlékkönyvet tesz elém, a varázslatosan szép gótikus mádon- benne hIres külföldi fe stök, filmszí­nát. Óriási az ellentét köztük és még- nésze k- Irók é s diplomďták neveU ol­is van valami közös vonás bennük. vaso m- Képviselve van itt Ausztrália Mintha egy anyagból faragták volna é s Costarica, Kanada és Libanon, USA mindkettőjüket. A madonnát, lehet a é s Portugália, Anglia és Olaszország, netolicei, lehet a vyšnobrodský-l mes- Argentína és Magyarország... ter alkotta meg és Sumavai favágók Megilletődve írom én is nevemet a utódja az 57 éves Duchek mester, meste r emlékkönyvébe és közben arra akit megejtett a cseh erdők varázsa, gondolok, hogy az életben a sablo­Először Plzeňben tanult egy fafa- nok mit sem érne k- Mer t ebben az ragó mesternél, majd Prágába került esetbe n Anatole Francé is tévedett, a Képzőművészeti Főiskolára. Itt Is A P r áS ai Káro lV híd aIat t egy művész fa vonzotta elsősorban, no meg a dolgozótermében a szépség és a mü­délcseh madonnák szépsége. És az vészet k aP ot t menedékjogot. Igaz vi­akadémikus szobrászból restaurátor szont, hogy ez olyan kivétel, amely lett. erösIti a szabá ly" BARSI IMRE 1963. július 13. * Oj SZÓ 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom