Új Szó, 1963. július (16. évfolyam, 179-209.szám)

1963-07-09 / 187. szám, kedd

/ Aleš és a Rákóczi-induló (1852. XI. 18. — 1913. VII. 10.) Aleš és a Rákóczi-Induló ugyanúgy összefügg egymással, mint Liszt Ferenc, neve a Huszita dallal. Míg a nagy magyar zeneszerző és zongoraművész a cseh husziták dicső szabadságharcának megéneklésével nyilvánította kl szabadságszeretetét, Mikoláš Aleš, a legnemzetibb cseh festő, a Rákóczi-indulóban látta minden nép szabaüságdalát. Ezért, és nem véletlenül írom megemlékezésem fölé ismét azt a elmet, amelyet dr. E. Svoboda, Alesről Irt és az ötvenhatos Fáklyában megjelent cikkének adtam. M. Aleš: Tanulmány a Ráikóczi indulóhoz. A kôniggrätzi csatavesztés után a vert osztrák hadak sietve széledtek szét Csehország területén. így jutottak el a Radetzky huszárezredbe besorozott magyar fiúk a Pisek melletti Miroticébe is, Mikoláš Aleš szülőfalujába. A véletlen, úgy hozta, hogy a nyugtalan természetű, művelt községi Írnok házába is bekvártírozťak egy Varga nevű magyar huszárt. A derék magyar fiú csakhamar az Aleš család kedvence és a kis Mikoláš elválaszthatatlan barátja lett. Varga huszár aztán elment meszszi tájak, végtelen síkságaira, de a magyarok iránti szeretet Alešék családjában fennmaradt. Márcsak azért is fennmaradt, mivel a kis Mikoláš két nagybácsija, Vincent Aleš, de főleg To- máš Fanfule a napóleoni háborúk obsitosa, ez a miroticei Háry János rengeteget mesélt a magyarokról. A. tizenhárom éves Mikoláš Aleš megismerkedett a magyar nép évszáza- akit az utókor a cseh Delacroixnek dos küzdelmeivel, a Rákóczi felkelés- nevezett el. sel, a negyvennyolcas szabadságharc A fordulópont 1884-ben következett történetével — és Petőfi verseivel is. be. A cseh építészek egy csoportja Mindez újra éledt benne katona ével (R. stech, A. Wiehl, J. Rixy és máalatt, amikor a prágai-újezdi ka- sok) a múlt század nyolcvanas éveiszárnyában a losonci 25. ezred ma- ben eg

y cseh- neoreneszánsz stílus gyarjaiVal szolgált együtt. kialakításra törekedtek. Főleg PrágáAleš mint a prágai Képzőművészeti ban és Plzeüben épültek új utcasoAkadémia diákja kezdte festő-karrier- rok ebben a stílusban, s Aleš itt műjét. A „Paleček" című élelapba raj- tatkozott be, mint a sajátosan cseh zolta tréfás képeit, így kereste min- és népi monumentális dekoráció nagy dennapi szűkös kenyerét. Sok társa mestere. Sgraffitóin a cseh múlt hőaki későbben Prágából Bécsbe, Mün- sei, a kutyafejű chodok, Hus, Zižka chenbe és Párizsba utazott, lenézte és a vak huszita vezér harcosai éleda „pór festőt". Nem látták meg ben- nek újjá. A plzeni, egykori Jagelló ne a tehetséget. Egyedül az akadé- utca egyik házán pedig megtalálhatmia későbbi igazgatója, a belga juk a Mohácsi csata azon jelenetét, Swerts Ismerte fel benne az isteni amikor II, Lajos belezuhan a megszikrát. Swerstnek idejekorán eszébe atadt Csele patakba, jutott Pleter Brueghel, a híres flamm Az eddig háttérbe szorított Alešnek festő — a paraszt Brueghel, aki a egyszeribe országos híre vált. Ö azonlátszőlag elavult népi művészetbe új ban hírnevének tetőpontján sem feéletet öntött. ledkezett meg a cseh népdalok és És ezt tette Mikoláš Aleš is. mondák illusztrálásáról — no meg A nagy cseh festő népének múltjá- a magyarokról sem. ban elmerülve, életművében egy de- Ojböl és újból megfesti a minden mokratikus népi romanticizmusnak sz

abadság dalát— a Rákóczi-indulót, adott művészi kifejezést. p

e

st csikósokat és csárdást táncoló Sajnos, kortársai, de elsősorban az cigánylányokat, huszárokat és megúj cseh gazdagok, nem értették meg festi a magyar népfelkelők osztrák Alešt. Brožek, Hynais és Zeníšek fogságba való elhurcolását, könnyedsége jobban megfelelt a pol- g

s a magyar történelem haladó gári ízlésű esztétikusoknak, mint hagyományainak szeretete akkor sem Aleš „pórias" darabossága. Ezért ke- huny k

l benne, amikor karikatúráírült háttérbe a prágai Nemzeti Szín- Val Tisza és Apponyi úri Magyarorház díszítésénél Zeníšekkel szemben, szágát ostorozza. Nem túlzás, ha azt noha az Aleš alkotta lunetták még állítom, hogy a negyvennyolcas mama is a legértékesebbek, Thalia mol- gyár szabadságharc legnagyobb fesdava-parti templomának díszei közül, tője éppen Mikoláš Aleš volt a festő, 2 ....... .. aki „nem a művészetet, hanem ha- Nem tudok festeni, jelentette záját fis népé

{.. akarta felem

einl. ki kétségbeesetten egyik kudarca Ecse

tjét, tollát — akár az északután Aleš, akinek ez a sikertelenség- amerikai indiánok szenvedéstelt élesorozat csaknem derékban törte pá- tet vetette papírra, akár Zižka huszllyafutását. Ám akaratereje nagyobb táinak hőstetteit, rajzolta kartonra, volt, mint ŕétségbesése. Igaz egy vagy a huszárrohamot festette váideig mint alkalmi illusztrátor ten- szonra, - mindig a Rákóczi-induló 0 +R»»ITIORLQLM{ RL Q1 1 Q M Q TJMOTRQ gette életét az a művész, akinek legnagyobb hatása volt a fiatalokra és forradalmi dallama vezette. BARSI IMRE A szovjet fi'm a tömegek művészete A szovjet művészeti folyóiratok a most megkezdődött III. moszkvai nemzetközi filmfesztivál küszöbén kiértékelték a múlt évi alkotásokról rendezett országos ankét eredményeit. A nézők véleménye alapján ilyen iategóriákba sorolhatók a tavalyi filmek: Az év üt legjobb filmle: 1. Egy év kilenc napja; 1. Emberek és állatok; 3. A kétéltű ember; 4. Mai lányok; Az ötödik helyen a 16 emberek küzütt és a Huszárklsaszszony osztozkodnak. Az év öt legrosszabb filmje: 1. A kohanovkai artista; 2. Pulykák; 3. öntudatosodig; 4. . A különc; 5. Kiküldetésben. A legjobb szerepalakltások között a kővetkező S'ZÖ 4 * 1963. július 9. öt színész művészi teljesítményét említették: 1. Alekszej Batalov Guszevjét az Egy év kilenc napja című filmben; 2. Innokentyij Szmoktunovszkij Kulikovját az előző filmben; 3. Tamara Szjomina Katyusa Maszlovaját a Feltámadásban; 4. Nagyezsda Rumjanceva Toszkáját a Mai lányokban és 5. Vera Mareckaja Mihajlináját a Jó emberek között című filmben. / Megfontolt alapossággal A nyitrai járási termelési igazgatóságon nagy gonddal, -alapossággal dolgoznak a mezőgazdasági üzemek jövő évi tervein. Az elgondolások, az árutermelés minden egyes részlete a társadalmi szükségletek és a szövetkezetek, állami gazdaságok konkrét fetételel alapján, mélyreható elemzés után kerülnek be az illetékes rovatba. Az új módszer lényege — az eddigi adminisztratív eljárás kizárásával —, hogy a járási tervjavaslat nem írja elő, milyen növényből hány hektárt vessenek; milyen állatfajtából hányat tartsanak a gazdaságok. Csupán azt közli, milyen áruféleségekből, mennyit vár a falutól a népgazdaság. A terv által megjelölt feladatok snagyok, tükrözik azt az elhatározást, amelyet pártunk XII. kongresszusa is jóváhagyott. A népgazdaság tehát minden eddiginél több kenyérgabonát, húst, tojást, tejet. Ipari nyersanyagot kér a mezőgazdasági üzemektől. Természetesen, hogy a járás maradéktalanul teljesíthesse társadalom iránti kötelezettségeit, politikailag, gazdaságilag és az üzemszervezés területén jól elő kell készítenie a szövetkezeteket. Szakavatott, az irányításért felelős tényezők állítása szerint a legnagyobb fejtörést a járásban az állattenyésztési termékek termelése kérdéséneik megoldása okozza. A csehországi kerületek mezőgazdasági üzemeiben 100 hektárra számítva 30 tehenet tartanak, a nyugat-szlovákiai kerületben 18-at, a nyitrai járásban pedig csak 16 darabot. Az utóbbi években tehát nagyon leapadt az állatsűrűség, s főleg a háztáji gazdaságokban csökkent jelentős mértékben az állatállomány. Két évvel ezelőtt a szövetkezetesek és az állattartók 2289 tehenet tenyésztettek, 1962ben már csak 1159-et, a folyó év első félévének végén pedig már csak 812 darabot. Ebből is kiviláglik, hogy az állattartók 1400-zal csökkentették a tehénállományt és az adminisztratív intézkedések hatására teheneiket kénytelenek voltak eladni a szövetkezeteknek. A háztáji tehenek csökkenése és a közös gazdaságok állományának gyarapodása következtében azonban nem állt be lényeges javulás a tejtermelésben. 1961-ben 17 millió liter tejet vásároltak fel a járás területén, egy évvel később már 600 ezer literrel kevesebbet és ez év első felében a tej árutermelése a hatmillió litert sem közelíti meg. A háztáji gazdaságok az 1961-es évhez képest az évi 332 ezer liter tejjel szemben az első félévben csak 57 ezer literrel járultak hozzá a közellátás biztosításához. Nézzük meg továbbá, hogyan alakult a helyzet a sertéstenyésztésben. Az adminisztratív intézkedések negatív hatását — mert korlátozták a sertéstartást —, ezen a téren ls a közellátás sínylette meg. Ez arra 'vezetett, hogy a tavalyi sertésvágási évadban kilencezerrel volt kevesebb a házi disznóölés, mint az előző két esztendőben. Több húst, zsiradékot kellett tehát a falura küldeni, hogy a közellátás szükségleteit a lehetőségekhez mérten kielégíthessék. A házi vágásból a falu ezelőtt csaknem teljes mértékben biztosította önellátását, mindemellett 1961-ben még 250 mázsa sertéshúst adtak el a szövetkezetesek a piacon. A háztáji gazdaságok jelentőségének lebecsülésével komoly aránytalanságok, közellátási zavarok, keletkeztek a járásban. A járási nemzeti bizottság tervező osztályán annak idején váltig hangoztatták: a háztáji állattartás korlátozása a szövetkezetek szilárd takarmányalapjának megteremtését eredményezi. Igaz ez? Az eddig elharapózott takarmánylopások valóban megszűntek, a takarmánykészletek azonban így sem gyarapodtak a szövetkezetekben. A „takarmányspórolás" még az állatok hasznosságának növekedésében sem mutatkozott meg s végeredményben a szövetkezetek fejlesztésének alaptörvényéhez való megcsontosodott magatartás a közellátás terén tötri kárt okozott a társadalomnak,mintamenynyit a megmaradt takarmányok értéke jelentett a járás szövetkezeteinek. A termelési igazgatóság szakemberei a járási pártbizottsággal karöltve igyekeznek leküzdeni a régi, adminisztratív irányítás okozta nehézségeket és az élethez közelebb álló intézkedésekkel ( egyre sikeresebben nyesegetik le 'á még visszamaradt és a fejlődést gátló'csökevényeket. A párt és az új irányító szervek javaslatára a szövetkezetek, állami gazdaságok mellett a háztáji állattartást is jobban pártfogolják. A mezőgazdasági üzemek 900 átmeneti kocát tartanak, hogy a sertéshizlalásra vállalkozók is vásárolhassanak kismalacokat, saját szükségleteiket is biztosítsák. Előre látható tervek szerint ez idén az állattenyésztésben sokat javul a helyzet, hiszen kivétel nélkül minden szövetkezetben gyarapítják a törzsállományt s ezzel párhuzamosan fokozzák a takarmány termelést is. Az apróbaromfi és a tyúktenyésztés bővítése szintén nagy méreteket ölt az egész járásban. A készülőfélben levő tervjavaslat tehát joggal számol az árutermelés növekedésével. Kimeríthetetlenül gazdag tartalék a járás valamennyi gazdaságában a mezőgazdasági dolgozók, a szövetkezetesek szorgalma, lelkesedése, akiknek termelési kedvét az anyagi érdekeltség felkeltésével jelentős mértékben megnövelték. Ha a szövetkezetek az új termelési módszerek és a tudományos ismeretek felhasználásától sem riadnak vissza, termelhetnek annyi tejet, tojást, meghizlalhatnak annyi sertést, amennyit a népgazdaság kér. SZOMBATH AMBRUS Miért kevés a fiatal szövetkezetes? Az utóbb Időben sokat emlegetett téma a mezőgazdasági termelés növelése. Nem véletlenül, mert hiszen életszínvonalunk emeléséhez jobban ki kell használnunk a rendelkezésünkre álló földet. Ennek alapján ért határozattá az a gondolat, hogy évente 40 000 fiatalt nyerjünk meg a mezőgazdaság számára, mivel a szövetkezetekben úgyis számottevően csökkent a létszám. A cél elérése nem kis feladat, de közös erővel teljesíthető. Az ügy érdekében mindenekelőtt maguk a gazdaságok tehetnek a legtöbbet, mert az agitáló szó egymagában keveset ér, ha a szövetkezet nem képes a szükséges anyagiak biztosítására. A több mint 900 hektáros mohi szövetkezet [lévai Járás) a ritkán látogatott gazdaságok közé tartozik, pedig probléma akad Itt is, többek között a sok faluban ismert munkaerőhiány. A tagság öregszik és az utánpótlás kevés. A növénytermesztésben a traktorosokon kívül csak három fiatal dolgozik. Az agitációs munka nem kielégítő, a szövetkezet keveset fizet (tavaly a munkaegység értéke csak 9,00 korona volt) és a fiatalság nem él szervezeti életet. Mint ahogy lakatos Erzsébet segédkönyvelő és egyben a CSISZ pénztárosa mondja, már két éve nem gyűlésezett a fiatalság. Szerteszét dolgoznak «s nincs aki egy kis szervezeti életre serkentené őket. — Az még nem lenne baj, hogy a fiatalok máshol kerestek munkát — jegyzi meg Molnár Árpád tanácsadó. — Visszaszereznénk őket, mihelyt Jobb anyagi feltételeket tudnánk teremteni számukra. ^ A fiatal tanácsadónak helyénvaló a megállapítása, mert a Jelek szerint az ezelőtt földdel dolgozó mohiakban most is él a föld utáni vágy és szívesebben dolgoznának odahaza, ha a szövetkezet többet fizetne. A senki által nem agitált Kozma Lenke a komáromi mezőgazdasági Iskolában tanul tovább, önként vállalta ezt a szakmát, azonban nem biztos, hogy az érettségi után a faluban marad. Akárcsak a fiúk a katonai szolgálat ut$n, ő Is máshol keres majd munkát. Senki sem vetheti a szemére, elvégre más is nagyobb jövedelemre vágyik. A szövetkezet vezetősége bizony többet is tehetne a fiatal munkaerők szervezése érdekében. A harminc év körüli Kovács Györgyöt elküldte ugyan Iskolába, az ösztöndíj 15 százalékát is kifizette érte (600 koronát egy évre), de ^nagyobb támogatást nem nyújt neki és szerződést sem kötött vele. Szükség lenne rá, mint gépesítőre, de itt ls az anyagiak játszanak közre. Kovács elvtárs havi fizetést kér, a szövetkezet viszont csak munkaegységre akarná fölvenni. A havi fizetés kemény dió a szövetkezet számára, mert oda vezet, hogy az amúgy ls alacsony munkaegység értéke még kisebbé válik. Röviden mondva: kátyúban topog a szövetkezet, munkaerőre szüksége van, alkalmazni viszont nincs módjában. Azt be kell Ismernünk, hogy a szövetkezet nemcsak önhibájából jutott ilyen helyzetbe. A tavalyi szárazságon kívül más tényező is" szedi a vámot. A gazdaságnak nincs vize, az itatáshoz lajtokban lófogatokon hordják, ami nagy kiadással jár. Négy ember mást sem tesz, mint vizet hord, és még így Sem elég. Ha összeszámoljuk az erre kiadott munkaegységeket, a két pár ló ellátását, a szerszám karbantartását és hogy a szűkös itatás miatt a tejhozam kisebb a kelleténél, kiviláglik, hogy bizony a vlzhistória nagy kereszt a szövetkezet nyakán. M£r egy éve épül a vízvezeték. Hét kutat kellett fúrni, míg vízre akadtak. Ez sem olcsó dolog, de anynyiban segít a gazdaságon, hogy a vízvezeték építésére hosszú lejáratú kölcsönt kapott, és ami a fő, előreláthatólag jövőre már lesz elég víz. Ez tulajdonképpen az első lépést jelenti az állatállomány nagyobb hasznossága felé és még munkaerő is felszabadul. Ettől eltekintve más kilátás ls van a gazdálkodás megjavítására. Molnár Árpád tanácsadó mérnök ezt tartja lényegbevágónak a fiatalok megnyerésére. Felvetődött az a kérdés, hogy a mohi szövetkezet Jobb szervezéssel nagyobb jövedelmet biztosíthat a tagságnak, amire a szakosítás keretén belül kínálkozik jő alkalom. Ugyanis a határt erdők veszik körül. Az árnyékos erdőaljak nem a legalkalmasabbak a szántóföldi növények termesztésére, ám annál inkább beválnak rétnek vagy legelőnek. A szövetkezetnek a hegy alatt is van egy jól termő legelője, amit ha kibővítenek, az említett erdőaljakkal háromszáz anyajuhot is eltarthatnának rajta. És a juhtartás jövedélmező, meghonosítását a járásiak is jónak tartják. Szó esett a fajszarvasmarha tenyésztésről is, valamint több anyakoca tartásáról. Azokban a gazdaságokban, ahol ezekre a szakokra tértek, szép jövedelemre tesznek szert. Jól tudja ezt a tanácsadó s ezért Szorgalmazza nyélbeütését. Mindenesetre ő egymaga — a vezetőség támogatása nélkül — nem sokat tehet. Viszont ha elősegítik kezdeményezését, néhány éven belül az eddig balszerencsével működő szövetkezetet jövedelmező gazdasággá változtathatják. És ez a cél: többet termelni, hogy nagyobb legyen a jövedelem s egyben emelkedjék az életszínvonal is. Ez mindennél többet motid, meggyőzi a fiatalságot, hogy a mezőgazdaságban is megtalálhatja számítását. A helyzetet persze ne csak a prózai oldalról értékeljük. Nem minden esetben fest a dolog úgy, hogy a fiatal csak a készbe szeretne beülni s nem hajlandó részt venni a nehézségek leküzdésében és saját Jövőjének megteremtésében. A legtöbb fiatal lelkesedik az újért, áldozatot Is tud hozni érte. Mikor beavatják a falu jövőjébe, feladattal bízzák meg valamilyen újdonság meghonosítására, azt kitüntetésnek veszi, s ilyenkor kedvét leli a mezőgazdasági munkában. Tehát figyelembe kell venni a fiatalság óhaját, de nemcsak Mohin, hanem más falvakban is, hogy a mezőgazdaságban több fiatal találja meg a helyét, mert ezzel adósak vagyunk társadalmunknak. BENYUS JÓZSEF A Bánovce nad Bebravou környékén levő rétekről már betakarították a széna kétharmadát. Képünkön Stefánia Mekysová a XII. pártkongreszszus címét viselő hattagú brigád vezetője csoportjával munka közben. (T. Andrejčák — ČTK felv.)