Új Szó, 1963. július (16. évfolyam, 179-209.szám)

1963-07-07 / 185. szám, vasárnap

Több mint negyvenmillió népgazdaságunknak Ä főváros szívében, Stvanice szigetén, a holešovicei vízi erőmű közvetlen szomszédságában' kisebb embercsoport verődött össze. Ugyan mire várnak a kíváncsiskodók? Látványosság készül talán? Bizony, minden túlzás nélkül annak is nevezhetnénk, t i A beöltözéshez a búvárnak segítségre van szüksége mert az ehhez hasonló szórakozásban ritkán van része a közönségnek. Bár már hallottunk a „békaemberekről", noha tudjuk, hogy a huzamosabb ideig tartó víz alatti tartózkodás nem csak sport, kellemes időtöltés, esetleg kaland, de egészséget, erőt, bátorságot és kitartást igénylő hasznos, népgazdaságunk számára nélkülözhetetlen munka. Mégis ritkán kívánkozik alkalom a búvárok művészetének megcsodálására. Már hat éve is elmúlt, hogy a búvárok a Hadsereggel EgyUttműköüő Szövetség szervezeteiben, üzemi klubokba tömörülve, közérdekű tevékenységet fejtenek ki. A Prágában működő tizenhárom búvárklub közül például a legnagyobb, illetve a legnépesebb a száztíz főt számláló hloubétíni Tesla üzemé, melynek hét tagjával éppen itt, a szigeten ismerkedtünk meg. Beöltöztek. Szorosan testhezálló, szintetikus kaucsukból ragasztott fekete ruha, a fülre simuló sapka, a lábon az uszonyokkal nem mondható éppen kényelmes viseletnek. De ők már megszokták. A szárazföldön is aránylag könnyen mozognak. A vízben persze egyszerűbb, könnyebb. Most nem edzésről van szó. Fontos küldetésben jöttek ide: eldugult az erőmű turbináihoz vezető út. Meg kell állapítaniuk, mi okozza a zavart. El kell távolítani a hibát. Ez az utasítás. Két csónakot már lebocsátottak a vízre. Evezőseik ott imbolyognak a habokon. Alig néhány perc telik el így, amikor két búvár: Bübel és Rybák elvtársak hátukon a légzőkészülékkel, fejükön a búvárszemüveggel, szájukon a légzőpipával, a víz alatti tájékozódást szolgáló reflektorokkal felszerelve akcióba lépnek. A csónakok evezősei biztonsági köteleket erősítenek derekuk köré, hogy telefon híján is fenntarthassák velük az érintkezést. Ezután már csak egy-két loccsanás hallatszik és a két búvárt elnyeli a mély víz. Egy Ideig még szemmel kísérhetők, a buborékok a víz színén a kilélegzett levegőről árulkodnak. Azután ezek is eltűnnek. Minden elcsendesedik. Az emberek már meszsze járnak a mólótól... A hosszúnak tűnő feszült várakozás csendjét csak nagysokára zavarják meg a folyóból érkező hangók. Jó 45 perc Is eltelhetett, míg Ismét életjelt adtak magukról a „békaemberek". Társaik segítségével fáradtan kászálódtak ki a vízből. A jól végzett munka öröme nemcsak őket ragadta magával. A nézőkön is erőt vesz ez a kellemes érzés. Megtalálták, amit kerestek. Hozzák is már a víz fenekéről a nem éppen könnyűnek mondható, 200 literes üres vashordót. Kőolaj lehetett valamikor benne. Hogyan került oda? Ki tudná megmondani? A fő, hogy útjuk eredményes volt. És ha már ott voltak a mélyben, mindjárt a vasrostélyokat is megjavították. — Semmi az egész — szerénykedik a még mindig lihegő Bübel elvtárs, már a víz sem olyan hideg. Ennél nagyobb és nehezebb munkához szoktunk. A hazánkban nyilvántartott mintegy háromezer főnyi búvársereg java része szakmunkás. Gépészek, mechanikusok, lakatosok, esztergályosok, elektrotechnikusok. Egy-egy akcióban azok vesznek részt, akiknek a foglalkozására, szakmunkájára éppen szükség van. Bübel elvtárs szívesen elbeszélget a víz mélyén szerzett tapasztalatairól, élményeiről. Legutóbb az orlíki villanyerőműnél akadt fontos dolguk. Ötvenöt méternyire a víz alatt nem gyerekjáték a javítás elvégzése. Fel is készültek rá alaposan. Gyapjú fehérneműt húztak magukra a szkafander alá, hogy ne fázzanak meg a jeges vízben. Tiszteletükre az egész környék készültségben volt, még az orvos is megjelent, ha esetleg szükség lenne rá... De szerencsére seíílmi különös nem történt. Először megállapították a hibát, majd visszajöttek egy kis erőt gyűjteni. Másodszori „nekifutással" sikerült megjavítaniuk a zsilipeket. Dolguk végeztével éppen holmijukat csomagolták, amikor üzenetet kaptak Kamykből: Ha már a közelben vannak, látogassák meg őket is. — Baj van az erőmű turbináival. Rövid tanakodás után, fittyet hányva a szélviharnak, esőnek, fáradságnak, kötelességtudástól fűtve felkerekedtek. Persze ott sem várt rájuk lakodalom. Egy hatalmas, talán már Bübel elvtárs akcióba lép Légzőkészülék nélkül nem lehetne... évek óta a víz alatt heverő korhadt fát húztak ki a töltéstől néhány lépésnyire. Hogyan? Vashuzallall A Železný Brod vadregényes környékén fekvő boškovi cseppkőbarlang kedvelt kirándulóhely. Búvárjaink is nemrégen jártak ott, hogy megtekintsék a barlang tíz méter mélységű tükörsima tavát. De talán mégis inkább az alját, szűk folyosóit, melyek között csak hason csúszva tudtak közlekedni. Készülékeiket maguk előtt tolták a hepehupás, földes talajon, így tudták csak megközelíteni célpontjukat: a tóhoz vezető ereket, forrásukat keresték és megismerkedtek a tó fenekével is. Feledhetetlen élmény volt ez a „kirándulás az alvilágba". Hogy még biztosabbak legyenek dolgukban, még jobb eredményeket érjenek el, tudásukat, szakképzettségüket állandóan fejlesztik. Ez év őszén az NDK-ban megtartandó nemzetközi búvárversenyen akarják öszszemérni erejüket kollégáikkal. Ezek az önfeláldozó, segíteni akaró és tudó emberek szabad idejükben, szórakozásból, rövid hatéves tevékenységükkel több mint 40 millió koronát takarítottak meg népgazdaságunknak. 2 i KARDOS MÄRTA FÓRUMA A serdülőkor problémái m Z U L Ő K. 1 m EVE LÓK f NINCS OLYAN SZÜLŐ, akj ne figyelne, ne ügyelne féltő szeretettel gyermeke fejlődésére. Bánata az ő bánata, öröme az ő öröme ls! Ott izgul kezét szorongató kisgyermekével az iskolaév első napján, örül a jó bizonyítványnak, szomorú, ha panaszt hall! Minden nap új örömet, gondot hoz! ...S az évek múlnak... észre sem vesszük s a valamikori kisdiákból csupakéz, csupaláb kamasz lesz és a szülők boldog szorongással látják: valami történik a gyerekkel, megváltozott, más lett. Tíz-tizenkét év körül valóban megváltozik a gyermek: bizalmatlan, kritikus lesz környezetéhez, keresi a magányt, önmagával kezd foglalkozni, nézegeti magát a tükörben, utánozza a felnőtteket stb. Ez a változás jelez valamit! Előhírnöke annak az Időszaknak, amelyben a gyermek felnőtté formálódik. Komoly, bonyolult változásokkal teli korszak ez! A nevelés sok hozzáértést, tapintatot, türelmet kíván a tanítóktól, szülőktől egyaránt. Vizsgáljuk meg, mi az új ebben a korban, milyen fejlődési sajátosságok jönnek létre s milyen nevelési elveket kell betartanunk a zökkenőmentes „második születés" érdekében. A serdülőkorban jellegzetes testi és pszichikai változásokat figyelhetünk meg. E kor kezdetén (11—13 életév) gyors növekedésnek indul a gyermek. S miután az izomzat és az idegrendszer képtelen a gyors növekedést követni: sokszor ügyetlen, esetlen a serdülő. Legtöbbször akkor, amikori legkevésbé szeretné. Megindul a riemi mirigyek működése, gyors fejlődésnek indulnak a nemi szervek. A fiúknál meggyorsul az izmok növekedése, a lányoknál a bőr alatti zsírlerakodás. Megváltozik a vér öszszetétele, nagyobb lesz a pulzustérfogat, differenciálódnak a légzéstípusok (a lányok melli, a fiúk hasi légzésűek). TERMÉSZETES, liogy ez ä kor a pszichikai serdülést is magával hozza. S ha azt állítjuk, hogy a testi változások folyamata bonyolult, akkor a lelki élet változásaira még inkább elmondhatjuk ezt! Annak ellenére, hogy az agy jelentősebben nem növekszik, nagy fejlődést láthatunk. Gondolkodásának színvonala majdnem eléri a felnőttét, tud bánni az elvont fogalmakkal, ítéletei, következtetései alaposabbak s otthonosabban mozog az analizálás, illetve szintetizálás birodalmában is. Tanulásában már az értelmi tanulási mód dominál. Keresi az összefüggéseket, okokat. Jobb, szilárdabb lesz emlékezete. Fejlődik akarata, önuralma s figyelmének tulajdonságai is pozitív irányba fejlődnek. Érzelmi élete és érdeklődése ís kezdetben szélsőséges. Különösen a lányoknál figyelhető meg túlzott érzékenység. Figyelmet kell szentelni az Önállóságra való törekvésre Is. A serdülő küzd a túlzott felügyelet, parancsolgatás ellen. Akarja, hogy elismerjék: már nem gyermeki Keresi helyét a felnőttek társadalmában, igyekszik tisztázni a felnőttekhez, a társadalomhoz való viszonyát. Mielőtt nevelési elvekkel foglalkoznánk, előrebocsátjuk, csak néhány kérdéssel foglalkozunk, hiszen e kor adta sajátosságok kimeríthetetlenek. Mondtuk, hogy a serdülő önállóságra törekszik. Nagyon sok esetben nem akarjuk ezt megérteni. Elnyomjuk vagy következetlenek vagyunk vele szemben. Ne avatkozz a nagyok dolgába, te még gyerek vagy — szólunk rá, ha véleményt, megjegyzést tesz a felnőttekkel kapcsolatban. De ha kérni akarjuk őt valamire, illetve biztatjuk, akkor: — Édes fiam, te már nem vagy gyerek, neked ezt tudnod kell stb. Az ilyen viszony bizonytalanságot szül. Az a helyes, ha elismerjük önállóság utáni vágyát, ha meghallgatjuk véleményét, ha úgy beszélünk vele, mint a felnőttel. Éreznie kell, hogy értékeljük őt! Ha cinikus, kritikátlan magával szemben, meg kell magyarázni neki, hogy mindent nem tud, szüksége van a felnőttek tanácsaira! KOMOLY FELADATOT JELENT a nemi éréssel kapcsolatos problémák rendezése is. A szülő elsőrendű kötelessége, hogy segítsen gyermekének e kérdések rendezésében. A felvilágosítást természetesen idejében és módjával kell adni. Az első kér? dés tehát: mikor? Közvetlenül a pubertást megelőző időszakban (10—11 év). A beszélgetés legyen diszkrét. Az apa a fiának, az anya a lányának magyarázza meg azt, amit kell. Legyünk tartózkodóak: csak a lényeget, a legfontosabbat mondjuk ell A serdülőkorban megkezdődik a fiú és a lány közötti viszony tisztázása is. Barátságok szövődnek, diákszerelmek jönnek létre. Sokan — helytelenül — nem jó szemmel nézik ezti Ha nem gátolja a fejlődést, a tanulást, csak helyeselni lehet. A fiataloknak szükségük van ezekre a barátságokra! Igyekezni kell helyes életrendet, életritmust kialakítani a serdülőnél. Legyen sokat friss levegőn, sportoljon, mozogjon, a lehető legaktívabban kapcsolódjon be a társadalmi munkába. Ez volna az a néhány probléma, amit érdemesnek tartottunk felvetni. Természetes, hogy emellett nem szabad megfeledkezni más tényezőkről sem, amelyek hozzájárulnak a személyiség formálásához, mint például a jellemről, az erkölcsi nevelésről, a munkaszeretet, a világnézet kialakításáról stb. A SERDÜLŐ NEVELÉSE komoly feladat, de nem állithatjuk, hogy összehasonlíthatatlanul nehezebb, mint az előző időszaké volt. Figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a serdülőkor a legtöbb feltételt adja a jó és eredményes nevelőmunkához. Csak ki kell használni őket. KOVÁCS ZOLTÁN Olvasóink talán még emlékeznek rá, hogy lapunk május 29-1 számában Mindenáron eladni címmel cikket közöltünk, amelyben szóvá tettük, hogy a Jednota csilízradványi élelmiszerüzletének dolgozói a paprika eladását újság vásárlásához kötötték. Sőt mi több, a jó alkalmat kihasználva, több hónapos öreg újságokat ls rásóztak a vevőkre. Az üzletvezető akkor azzal védekezett, hogy neki az újságot mindenáron el kell adnia, különben „élhetetlenségét" saját zsebe bánja. A cikk megjelenése után a Jednota dunaszerdahelyi járási vezetősége levéllel fordult szerkesztőségünkhöz, amelyben megígérték, hogy az ügyet kivizsgálják és az eredményről értesítenek. Az elvtársak betartották szavukat. Június 8-i válaszlevelükben elismerik: a bírálat helytálló és megteszik a szükséges lépéseket, hogy a jövőben hasonló eset ne forduljon elő. Többek között a következőket írják: Az Üj Szó május 29-i számában megjelent cikk alapján utána jártunk az ügynek. Tisztázásába bevontuk a Fosta Hírlapszolgálatának képviselőit is. Magállapítottuk, hogy a nevezett üzlet az újságokat még az 1960-b61 származó téves megrendelés alapján kapta. Az üzletvezető nem tudott arról, hogy a megrendeléseket szövetketünk sem az 1951-es, sem pedig az 19B2-es esztendőben nem újította meg". Ebből az a logikus következtetés, hogy a Posta Hírlapszolgálata az elmondottak ellenére is tovább küldte az újságokat, a Jednota pedig, mivel nem újította meg a megrendelést, nem fizetett érte. Valakinek azonban mégis csak fizetnie kellett. És ez a valaki volt Makó Mária, az üzlet vezetője, jól tudta, hogy az el ném adott újságokat a postahivatal nem fogadja vissza. Hogy hónap végén a saját zsebéből minél kevesebbet kelljen kifizetnie, nem igen volt válogatós az eladás módszereiben. A paprika pedig — mivel akkoriban hiánycikknek számított — jól jött, hogy „elvigye" Válaszok az Üj Szó cikkére Akinek nem inge, a régi újságokat Is, amelyeknek az árát egyébként saját zsebéből már megfizette. Levelük további része így hangzik: „...hogy a jövőben hasonló eset ne forduljon elő, megegyeztünk a Posta Hírlapszolgálatával: július 1-től csak annyi újságot küldjenek az üzletekbe, amennyit szövetkezetünk vezetősége megrendel. Szót értettünk abban is, hogy üzletvezetőink saját belátásuk szerint kössenek egyezséget az illetékes helyi, vagy a körzeti postahivatallal, a sajtótermékek bizományi árusítására. Az eladatlan példányszámokat az illetékes postahivatal köteles minden hónap végén visszavenni". Tudomásunkra adták, hogy a kérdéses üzlet dolgozóit figyelmeztették a vevőkkel szembeni helytelen magatartásukra, majd így folytatták: „Az esetet üzemi gyűlésen is megtárgyaljuk, hogy a történtekből szövetkezetünk valamennyi alkalmazottja levohassa a szükséges következtetést." Válaszlevelüket a következőképpen fejezték be: „Köszönjük, hogy cikkükkel felhívták figyelmünket az' elkövetett ballépésre és segítettek felszámolni a kereskedelmünkben előfordult nemkívánatos jelenséget". Itt pontot is tehetnénk az írás után azzal, hogy a Jednota dunaszerdahelyi járási vezetősége jól értelmezte a bírálatot és helyesen járt el az ügyben — ha az emlékezetes esettel kapcsolatban az ország más részeiből ls különböző hangú leveleket nem hozott volna a posta. Ezek közül kettőt okvetlenül szükséges megemlíteni, tartalmukat, beállítottságukat nem hagyhatjuk szó nélkül. , Különösen figyelmet érdemel jozef Bodnár levele, aki egyébként a királyhelmeci körzetben dolgozik, mint a Posta Hírlapszolgálatáne vegye magara nak szervezője. Bodnár elvtárs felháborodottan tiltakozik a cikk egyes megállapításai ellen. (Természetesen azok ellen, amelyek véleménye szerint a Posta Hírlapszolgálatának munkáját illetik.) Kifogásolja például, az írás következő mondatát: „A magyar lapokat sem vásárolják az üzletben, mert ma már mindenkinek a házhoz jár az újság." Ezzel szemben azt bizonygatja, hogy az ő körzetében" még csak minden harmadik vagy negyedik házba jár újSág. Ha ezt ő mondja, elhisszük, és kívánjuk, hogy a jövőben sikeresebb munkát végezzen. Ám a kifogásolt mondat tartalmán mit sem változtat annál az oknál fogva, hogy ez említett megállapítás egyáltalán nem vonatkozik az egész országra, annál kevésbé a királyhelmeci körzetre — amelyről már egyébként tudjuk, hogy ilyen eredményekkel nem dicsekedhet, — de vonatkozik Csilízradványra. Nehezére esett például a cikknek az a kitétele is, hogy „A fűszerüzlet ne legyen újságos bódé". Megengedjük, hogy így a mondanivaló összességéből kiszakítva furcsán hat, és Jozef Bodnárnak az az érzése támadt, mintha a lapterjesztés legkönnyebb formája elleni támadásnak szántuk volna. Ilyesmiről szó sincs. A rendszeres előfizetők táborának bővítésén kívül ez is egyik formája a lapterjesztésnek. Ott, ahol nincs egyéb megoldás, nem árt, ha a keresletnek megfelelően az üzletek is árulnak újságot és egyéb sajtótermékeket. Ez azonban nem jelenti azt, hogy e Posta Hírlapszolgálatának dolgozói önkényesen olyan mennyiségű újság eladását kényszerítsék rá az elárusítóra, melyre az képtelen. Ilyen értelemben az üzlet nem válhat újságos bódévá, ahol az elárusító különféle módszerekkel kénytelen vevőire rábeszélni az újságokat. Jozef Bodnár erősen köti ez ebet a karóhoz, hogy náluk hasonló esetek nem fordulnak elő. Mást bizonyít azonban Varga Géza zempléni lakos levele. Idézzük: „Azt már olvastam, hogy Dél-Szlovákia valamelyik községének üzletében paprikához újságot mellékeltek, azt pedig magam tapasztaltam, hogy másutt a cigaretta eladását kötik az újsághoz. A napokban egyik barátommal betértem a jednota ladmóci vendéglőjébe (királyhelmeci járás) cigarettát vásárolni. Előszűr a barátom kért 40 Detvát. Megkapta, de az üzletvezető hozzácsúsztatott egy Pravdát is. Ugyanígy jártam én is. A változatosság kedvéért nekem Rofnické novinyt adott. Amikor bátorkodtam tiltakozni az eljárás ellen, visszaadta a 30 fillért és nekem támadt: „Ki látott ínég ilyen fiatalembert! Azt a 30 fillért is sajnálja, különben máskor majd jöhet Detváért". Ez az eset szintén azt bizonyltja, hogy a királyhelmeci körzetben sem minden arany, ami fénylik. Hangsúlyozzuk, nincs kifogásunk az ellen, hogy ott, ahol a szükség megkívánja az üzletekben is áruljanak újságot, vagy egyéb kultúrtermékeket. Tisztelet és becsület azoknak az elárusítóknak, akik elősegítik, hogy az újság hazánk valamennyi dolgozójának a kezébe eljusson. Ellene vagyunk azonban minden olyan törekvésnek, amely az erőszakon alapszik. Szép és dicséretre méltó dolog az, hogy üzleteseink vállalják a lapterjesztéssel járó fáradalmakat, de nem érthetünk egyet azzal, hogy valakit erre kényszerítsenek és a Posta Hírlapszolgálatának alkalmazottai szabják meg, mennyi újságot köteles eladni. Talán egyes lapterjesztők számára könnyebbséget jelentene, ha a munka nagyobbik részét az üzletekre háríthatnák. Az ő könnyebbségüket azonban nagyon is megsínylené a lap tekintélye. Ezt pedig nem akarjuk. Ajánlatos volna tehát, ha a dunaszerdahelyi jednota és a lapterjesztő vállalat együttműködése mások számára is példaképül szolgálna. SZARKA ISTVÁN 1983, július 7. * ÜJ SZÖ 5